Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-09-26 / 30. szám

2

Winnipeg, Man. 1975. szept. 26.

A ZÖLD KÖNYV Ü KIEMELKEDŐ

RÉSZLETEI

(Folytatás)

AZ 1967-es Szabályzatok

Ezek a bevándorlási; jogszabályiok négy új elemet vezettek be (bár kettő, már előtérben volt néhány éve az adminisztrációs gyakorlatiban).

— A faji, vaigy nemzetiségi alapokon nyugvó megkülönböztetés megszűnt a bevándorlók minden csoportja számára.

—- Az ajánló nélküli bevándorlók meghatározása — ezeket ezentúl, független kérvényezőknek nevezik — először van részletesen lefektetve a szabályzatokban. Ez úgy történt, Ihogy kilenc tényező alapján bírálják el a kérvényezőt és Így határozzák meg a kanadai sikeres letelepülésének valószínűségét, mégpedig, rövid és hosszú távlaton. A tanultságiul és szakképzettségen kívül, e tényezők magukban foglalják az egyén személyi jellegzetes vonásait, azt, hogy milyen ,szükDALOLJUNK...

ség van szakképzettségére Kanadában, az angol, vagy francia nyelv, tudását, az életkort és az előre biztosított áüás létezését. Egyik tényező sem volt döntő és jelentőségüket rugalmasnak tervezték Kanada változó feltételeinek megfelelően.

— Az ajánlókkal rendelkező qsoportot az eltartott családtagokra kormányozták, a Fehér Könyv javaslatainak megfelelően néhány kisebb kiegészítéssel. Azonban egy teljesen új csoportot alakítottak — a megnevezett hozzátartozókat. Ez a csoport átmenetet képez az ajánlóval rendelkező függő helyzetű és a független‘kérelmezők között. Ez e csoportba tartozó kérelmezőket csak a hosszú távlatra vonatkozó tényezők alaipján bírálták el, mert ajánlójuk kezessége helyettesítette a rövid távlatú beilleszkedés tényezőit. Kis különbségeket tettek a távoli és közelebbi rokonok esetében és a kanadai, vagy nem kanadai állampolgárságú ajánló esetében. Az új megnevezett csoport magában foglal ja a bármely életkorú és családi állapotú fiú és leánygyermekeket, fiú é© leány testvéreket, szülőket és nagyszülőket, ha ezek valószinüleg munkát kívánnak vállalni, unokafivéreket, unokahiugokat, nagybátyákat, nagynénéket.

— Különleges elbírálásiban részesültek a látogatók, akik letelepülésért folyamodtak kanadai tartózkodásuk alatt. Néhány meghatározott kivételtől eltekintve, bármelyik kérelmező elfogadást nyerhetett, ha egyéb ként az ajánlóval rendelkező ellátatlan, a mieginevezett rokon, vagy a független kérelmező kategóriák kívánalmainak megfelelt ési ez esetiben a vizűm követelménytől automatikusan eltekintettek. (Miután a törvény világos elbírálási szabályokat irt elő, előnyösebbnek látszott, hogy normalizáljanak egy olyan folyamatot, amelyet nyilván úgysem lehetett megállítani. Azonban, mégis valamivel nehezebbé tették azon kérelmezők befogadását, akik már Kanadában tartózkodtak, mint azokét, akik külföldről kértek bevándorlási engedélyt.

Problémák és megoldások

Már az új fellebezési rendszer bevezetésének első évében nehézségek mutatkoztak. Több fellebezést adtak be, mint amennyire számítottak és a Bevándorlási Bizottság csakhamar elmaradt az ügy intézésében. A probléma évről-évre nőtt és 1972-ben a beengedett bevándorlóknak tölbíb mint egyharmada nem ment keresztül vizsgálaton és elbíráláson mielőtt Kanadába jött volna és sokat kezdetben elutasítottak az érkezésnél. Ezzel egyidejűleg ezrek élvezték a törvényesen elfogadott bevándorlóknak szánt előnyöket miközben ügyük a fellebezési bizottság hátralékos anyagában pihent, noha ezek az előnyök nem illették meg őket, gyakran igen komoly okkokból.

Egy adminisztratív kísérlet történt a hátralék kiküszöbölésére, egy részletes amnesztia segítségével. 1972 októberében a helyzet oly súlyossá vált, hogy a kormány kénytelen volt megvonni a látogatók letelepülési kérésének jogiát. Azonban még sok ezren jöttek Ibié Kanadába, miután felismerték, hogy a Bevándorlási Felebbezési Bizottságra vonatkozó szabályzatot saját hasznukra fordíthatják. Egy javaslat, amely kiterjesztette a Bizottság hatáskörét a felebbezésekkel kapcsolatban és gyökeresen csökkentette a felebbezési jogot a parlamentben, elfogadást nyert és 1973 augusztusában, törvényerőre emelkedett.

A bevándorlók kiválasztása

(2. fejezet)

Jelenleg, a bevándorlók kiválasztásának folyamatában, a tágab'b értelemben vett cél, úgy éintézni bevándorlók (és nem bevándorlóki) befogadását, hogy az szolgálja Kanada gazdasági, társadalmi és kultúrális érdekeit. Ezen a tágabb értelemiben vett célon belül, speciális szempontok voltak:

Elősegíteni a családok egyesítését azáltal, hogy megkönynyitik a kanadai állampolgárok és letelepültek, függő helyzetben lévő (ellátatlan) hozzátartozóik számára a Kanadába költözést egyéb rokonok számára is , akik, a Kanadában biztosított segítséggel rendelkeznek a sikeres letelepedéshez szükséges képzettséggel:

— Olyan képzettségű bevándorlókat toborozni, vagy munkaadókat a toborzásban segíteni, akiknek szaktudására Kanadában közvetlen szükség van:

— Bátorítani a Kanadába költözködésben más mukásokat (dolgozókat) is, akiknek foglalkozása a szakképzettsége iránt, folyamatos érdeklődés mutatkozik és azokat a vállalkozókat, akik a sikeres ipar i, vagy kereskedelmi vállalkozáshoz szükséges tőkével, tudással, gyakorlattal és személyi adottságokkal rendelkeznek.

— Segítséget nyújtani a nélkülözők számára azzal, hogy Kanada befogadjon olyan menekülteket, akik talán nem rendelkeznek a bebocsájtásiboz szó kásos szükséges képesítéssel, de valószinüleg sikeresen meghonjoisodnak észszerű időhatáron belül.

— Megkönnyíteni a Kanadába költözést más dolgozók, vagy nyugdíjas személyek részére, akiknek foglalkozása iránt nincs kereslet jelenleg, de rendelkeznek a sikeres letelepedéshez szükséges pénzügyi, vagy más forrásokkal;

— Segítséget nyújtani a bevándorlók gyors beilleszkedését és letelepedését azzal, hogy pontosan tájékoztatjuk őket a kanadai élet és munkakörülményekről.

(A feladatoknak ez a jegyzéke, nem fontossági sorrend szerint rangsorolja a célokat; mindegyik feladat önmagába» is fontos.)

Mindezen célok elérésének alapvető gondolata a diszk, iminiáció megszüntetése és az "egyetemlegesség’, amit először, a bevándorlási Fehér Könyv 1966-ban jelentett ki. A gyakorlatban a ‘'diszkrimináció hiánya" és " egyetemlegesség ' azonos erteimü; egyszerűen azt jelentik, hogy minden személyt, aki. Kanadába szándékszik bevándorolni, pontosan azonos szinten kell értékelni, tekintet nélkül fajra, vallásra és szülőföldre.

Tekintet nélkül arra, melyik csoportba tartozik, a döntő megfontolás tárgya minden esetben az, hogy a kérelmező képes-e sikeresen letelepedni Kanadában, akár személyes erőkifejtiése, akár mások segítségével. E képesség felmérése, különböző szinten lehetséges, attól függően, hogy a jövendő bevándorló teljesen független-e, vagy rászorul-e valakire, aki már Kanadában van, esetleg, részben az egyik, részben a másik csoportba tartozik. Ezt a három csoportot nevezik, meghatározóan, mint független kér vényezőknek, ajánlóval rendelkező ellátatlanoknak és megnevezett rokonoknak.

(Folytatjuk)

Irta: Pósa Lajos, i

Zenéjét szerezte: Dankó Pista.

Volt nekem egy szép csillagom, De lehullott a földre. Gyászfátyollal van az égbolt Köröskörül befödve.

Isten veled boldogságom, hajnali fény, tündérálom,

Voit nekem egy szép csillagom, De lehullott a földre.

Volt nekem egy kis tubicám, Hej, de most már a másé!

Mit ér nekem, ha elhagyott,

Ha mindjárt a ki rá%é! 0 Tubus, tubus Isten veled! Soha el nem felejtek!

Volt nekem egy kis tubicám, Hej, de most már a másé!

I i

A HIVATAi

IRTA: HARSÁNYI ZSOLT

Az asszony habozva nézett férjére. Szive hevesen dobogott az izgalomtól. Még mindig nem urata magában eldönteni, hogy szóljon-e, vagy ne szóljon.

Ott ült a férfi a rajzoló asztalnál, amelyen zűrzavaros rendetlenségbein hevert a mesterséghez tartozó holmi: színes tinták, festékek, vonalzók, ecsetek, térképek, könyvel. De a 1 tinták beszáradtak, s a sokféle holmit lepte a por. Mert a csa- j ládfö, akinek térképrajzolás volt a mestersége, már hónapok óta nem rajzolt térképet, taka- ; ritani pedig, vagy port törölget- i ni tilos volt az asztalnál. Min- j dig azt mondta, hogy a .rendet- ! hűségben azonnal megtalál mindent, de mihelyt rendbe rakják a holmiját, nem talál meg semmit. I

A szines krétái és térképei félretolva pihentek, most nem; ecsettel foglalkozott!. Papírjai ■ fölé hajlott és számolt. Re-nge- J teg számolást kelllett végeznie j már hetek óta, ezer meg ezer j különböző számvetést okozott | az expedíció minden kis részle- , tie- Mióta bosszú évek óta foly- i látott makacs küzdelemmel végre elérte, hogy a király ma- I ga adott három hajtőt neki, j nem volt sem éjjele, sem nap- , pala. Meg kellett szerveznie, az expedíciót. Közben száz futkosni valója volt naponta. Felesége J és két fia számára alg maradt j napokion át egy percnyi ideje. ; Még étkezések alkalmával sem ' igein látta őket; az anyát a két j gyereknek pontos polgári időkben sem lehetett semmiféle pol- ; gáti beosztás rabjává tenni, ; hát még most.

Valami ruhaneműt foldozga- ! tott az asszony a két gyerek ' holmiját javítgatta az olajmécs j imbolygó fényénél. Éjfélre járt már, a szeme majd leragadt, de a mellében . örvénylő izgalom mégis ébren tartotta. Tudta jól, ! hogy vagy ma éjjel fog szólni

az urának, vagy soha. Olykor lopva felnézett! a számok) közé temetkezett emberre, aztán visszafordította pillantását a kopott bársonyzeke öltéseire. De akkor is férje fejét látta maga előtt, a különös, éles arcéit, a hátrafésült, dús fehér hajat, a magasi, boltozatos homlokot. Férjét nem ismerte sóba másnak, mint fehérhajunak. A férfi azt mesélte néki, hogy már húszéves korában meigőazült a haja. Szép, dús haja volt, olyan, mint valami apostolé. S az aszszony megint odapillamtott az emberre: volt a fejében valami apositolszerü különben is. Különös, izgalmas, elragadó és néha félelmes embernek tudta a férjét, néha érthetetlennek, idegenszerünek, .titokzatosnak.'. Még csak négy éve volt a felesége a térképrajzolónaki. Tizennyolcéves volt, mikor Ihozzáment, s a férfi negyvennyolc. Harminc esztendő kő nk ülőnbség volt köztük, ő most huszonkettő, férje ötvenkettő. Itt ülnek egymásmeíiett az éjfél mély csendjében, amott a másik) szobában mélyen alszik a két gyerek, a férfi lelső házasságból való két fin. Apjuk pedig itt rója ráncolt homlokkal a számokat. Már csak napok választják el attól, hogy meghökkentően vakmerő és kalandos útjára ‘elinduljon. Az aszszony ittmarad a két gyerekkel. Két gyerekkel és ezer forró kísértés kínszenvedéssel.

Némán ültek így, s a negyedórák teltek. Nem hallatszott- egyéb nesz, mint az asszony motoszkáiása, a férfi papírjainak zizegése. És egyszer csak a férfi váratlanul felpattant. Az aszszony megrezzent egész testében.

— Nem bőreim tovább, — mondta a férfi — most nrár muszáj lefeküdnöm. Napfelkeltekor mán el kell mennem a társzekerek miatt, mert azok kora reg,gél indulnak a kikötőbe s nekem még át kiéli néznem, őket; Te még varrogatsz ?

— Rögtön kész vagyok én is, í — felelte az asszony.

A férfi lehajolt a varrogató hitveshez, megcinoigatta orcáját és gyengéden megcsókolta. És álla alá nyúlva majga felé fordította finom kedves arcát, hogy hosszasan megnézze, néma mosollyal, olyan férjek mód jána, akik sohasem tudták betelni a megszokott és szeretett aue látásával. Aztán eleresztette felesége álfát és elindult a hálószoba felé.

Már ott volt a küszöbön, mikor az asszony megszólalt.

— Kristóf ...

A férfi megfordult.

— Mi az, drágám?

— Szeretném, ha elveimét az éjszakából egy kis időt. Valamit mondanom kell néked.

— Angyalom, alig állöki a lábamon. Muszáj annak ma éjszaka lenni? Miről van szói?

Az asszony halkan és komolyan válaszolt.

— Az életemről. A sorsomról. Arról, hogy a feleséged vagyok.

A férfi megbökken. Az álmosság, mintha legyező legyintetté volna el, azonnal eltűnt1 az arcából. Visszajött az asz- j szonyhoz, aki közben félretette a varrást és felállott.

ülj csak le, — mondta a férfi — ha erről van szói, akár reggelig is a tied vagyok. De remélem, — tette hozzá mosolyogva — nem tart regtrelig.

Széket húzott felesége széke mellé, hogy megfoghassa és kezében tarthassa az asszony kezét. Nem volt izgatott, csak kiváncsi. őszintén és melegen szerették egymást, köztük semmi baj nem lehetett. Az asszony habozva kereste a szavakat, végre kitört belőle a mondat:

— Kristóf, arra akarlak kérni, hogy ne menj el arra az útra. Maiadj itthon.

A férfi jóizüen ei-mevette magát.- Angyalom, úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed. Dehogynem megyek. Hogyne mennék. És visszajövök és anynyi kincset hozok a lábad elé, hogy Izabella királyasszony titán te leszel az első asszony az összes spanyol országokban,; Gyere, feküdj le szépen te is és 1 ne törd a fejed ilyen csaosiságo- J kon. ,

.Megsimogatta újra az asz- j szonyt, mint a gyereket szokás, j És nevetve készült felállni. De i az asszony komoly maradt.! Visszatartotta a férfit. iSőt erősebben szorította az ura kezét, miiitha valami elől ehhez az erős kézihez menekülnie segítségért.

— Ne nevess, Kristóf, és ne vedd ezt ilyen könnyen. iMég egyszer kérlek, de az életemre kórleik és mindenre, ami szent, hogy ne menj arra az, útra. Holnap menj el a királyasszomy gyóntatójához é,s mondd meg neki, hogy nem mehetsz.

— Miért ne menjek? Féltesz ?

— Nem, nem féltelek. Vissza fogisz jönni. Én úgy hiszek benned, mint ahogy magad hiszel i önmagadban. Azért maiiaszta- i lak, mert szeretni akarlak.

A férfi meigirezzent.

— Ezt nem értem. Hát ha útra kelek, akkor nem szeret- j hetsz tovább? Én ú)gy képzel- j tem az utamat, hogy mikor megyek majd az ismeretlenbe, két dolog fogja bennem tartani a lelket. Az, hogy -hiszek a küldetésemben és az, hogy szeretsz.

Az asszony hallgatott egy da- j rabig. Aztán megszólalt, erősen fogva az ura kezét.

— Kristóf, felelj nekem egy kérdésre. Azaz még nem. Előbb még hadd mondjak el-valamit. Amit -úgyis tudsz, -de' el kell mondanom. Mikor megismertelek, lei voltál1?

A fénfi közbevágott:

— Félbeszakítalak, ezt majd én mondom el. Hóbortos futóbolond voltam, messziről 'elszalasztott gyanús, -ember, gé-muai idegien, aki még spanyolul s-em tud egészen jól. Aki mán végigházalt egy-két országot a maga agyrémnek tetsző hóbort jávai. Azzal a hóborttal, hogy ha keletre akar jutni valaki, akkor ne kele-tre induljon, hanem nyugatra. Féleszű térképrajzoló, se neve, se származása, csak két árván maradt ^gyereke. Az utcán utána futottak a gyerekek, mint a falu tocilondjanak és mutogattak rá. És te ki voltai? Előkelő nemes kisasszony, árván maradt egyetlen leány, feltűnő szépség. És 'hozzárnjöttél feleségül és kitartottál mellettem és jó anyja vagy a két fiamnak és ha jártomban-Keltem oen rágpiidolok, a lelkiemet elfutja a meghatott melegség, na végiggtQíndol-O'm, hogy mit éltél végig mellettem, m-eghajlok az asszonyi odaadás előtt. Aincs asszony, aki ezt állta volna. En tudom magiamról), hogy rendkívüli ember vagyok. Aki nem tudja magáról, hogy tehetség az nem is tehetség. De ró-lad is tudom, hogy rendkívüli asszony vagy. Száz meg száz dolog vaii, amit soha, mig élek nem tudok neked elfelejteni. Emlékszel, mikor a király átadta az ügyemet a salamancai egyetem professzor karának ? Mikor a professzorok legjobban faggattak, te ott ültél fent az aulában a karzaton. Az egyik azt kérdezte, hogy ha a föld gömbölyű, akkor -hogyan esbetik a föld másik oldalán az eső lelteié? A másik azt kérdezte, hogy lia embereket sejtek ott, ahova indulóik, vájjon kitől szár maznak azok, hiszen a biblia szerint minden ember Adámtól származik, már pedig szerintem ott, ahova indulok, még nem járt senki. A harmadik azt mondta, Ih-oigy jó, jó, hajóval majd lecsúszom a földgolyó oldalán, de hogyan fogoki majd visszatérni fölfelé? Én ott álltam és -ne-m tudtam felelni. Nem volt semmim, csak a hitem magamban. Akkior felnéztem rád a karzatra. A -szemedbe néztem. És éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Fia már-nnár csüggedtem volna, erőt kaptam -egyetlen pillantásodtól. Neked köszönhetek mindent. Soha erről még nem beszéltem neked. De -most szivemből é-s hálásan meg

köszönöm>.

Az szelíden a fejét rázta:

— Nincs mit megköszönnöd. Neim érdem az, hogy hiszek benned. iMint ahogy nem volna bűn, ha nem hinnék bennedd. A Int nem tőlünk füg. És nem is erről akarok veled beszélni ma éjjel. Mielőtt közbeszóltál, meg akartalak kérdezni, hogy meg voltál-e mindig győződve a szerelmemről és hűségemről.

A férfi -meleg hangon felelt:

— Sziiklasziiárdan. Uigy ismerem a lelkedet, mint a könyveimet.

—iNem, Kristóf. Van bennem valami, amit nem tudsz. Én azon a ponton vágyóik, hogy beleszeressek valaki másba. Még nem szeretem, de ha egyedül hagysz, akkor ei vagyok veiszve.

Mély csend- következett erre. A férfi -sokáig hallgatott. Végül halkan kérdezte:

— A fiatal Öviedé?

Az asszony csak a fejével bólintott. Hosszú ideig hallgattak mg)!,int mind a ketten.

— Ismersz engem — -szólt azután az asszony. -— -Ovideo még a kezemet sem fogta meg és soma egy szóval nem árulta el, hogy szeret. De én tudom, hogy halálosan -szerelmes belém. Járt kelt, itt a háznál hónapok óta. Biztos volt, hogy belém főig szeretni. Aznap, amikor megmondtad, hogy a kincstár képviseletében veled együtt őfogija ellenőrizüi a szervezést, már tudtam, hogy -belém fog szeretni. Az ilyesmit egy asszony egy pillanat alatt megérzi. így is történt. Istenem, én szép vagyok és ő hiusz-onötéves ...

Egész váratlanul sirásba tört ki most az asszony. Lecsúszott a székről, térdre ereszkedett, fejét a férje öllébe tette, onnan sírt fel könyörgő panasszal:

— Még nem szeretem. Az érzés még nem tudott .bennem fészket rakni. De érzem, hogy ha nem vagy mellettem, elvesztem. Kristóf, én titudom, ihogy szeretsz. Hogy drága vagyon neked. Mindenre kérlek, ami

VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ORLESÜ KALOCSAI

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

' fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány

FONTJA: $1.25 és szállítás.

%

L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

szent előtted, ne veszíts el engem. Maradj itthon.

Többet nem szólt, csak sirt sokáig; az ura ölében. Hosszú hossziú idő telt el, amikor felnézett férje arcára. És megrettent attól az arctól, amelyet látott. -Mérhetetlen gyötrelem volt vonásaiba Írva. A férfi ekkor felállott. És felállt az asszony is,. Reszketve várta a sorsa felett való döntés.

— Már -késő van — mondta a férfi -kísértetiesen nyugodt hangon — elbeszélgettük az időt. Már nem is érdemes lefeküdnöm. Megyek ki a társzekeiékhez.

— És, mikor jöissz vissza.

A férfi nem felelt egy darabig. De mikor aztán megszólalt, érzett a hangján, hegy csak azért várt, mert a torkán feltörekvő siriást kellett visszafojtania.

— Nem jövök többet vissza. Az egyik tár,szekérrel megyek a kikötőbe. Pálosban van egy klastrom, ott a bálátoknál fogom -meigivárná az indulást. Most elbúcsúzom tőled és a (gyerekektől. A holmijaimért Párosból el fog jönni szekérrel ejgy -tengerész.

Bement a gyerekekhez, hogy megcsókolja őket. Az asszony d-e-i rnedt nro zdulatlamságáb a ír

várt, -mi|g vissza tér1. Az ablakokon már látszott, hogy -odakint pinkád. A férfi kisvártatva már jött is, vissza. Szilárd léptekkel odament az asszonyhoz, ájölelte és -csókjával megkereste az asszony száját. Csókjuba beletfolytak az asszony, -könynyei.

— El kell meimnem. El fogok menni, visszajövök és tudom, hogy nem leszel az enyém többé! De el kell mennem.

— Miért kell?

A férfi válat vont.

— Nem tudom. Azért születtem!, ho-gy elmenjek.

' Már ment i-s. Az asszony nem kísérte ki1, mozdulatlanul nézett utána. Pár pillanat múlva már felhangzottak kopogó lépései oidakintről, ahogy elment az ablak alatt. A -szomszédban -megszólalt a kakas. Az asszony még mindig mozdulatlanul állott a szóba közepén és mereven nézte az ajtót, amelyen Kolumbus Kristóf eltávozott.

I C S 0

IRTA: ORMOS GERŐ

Drótozni járt az udvarunkba ez az leső. Beállított úgy kéthetenként, megállott a kapuban s dongó, -mély hangon énekelte.

— Van-e valami idrótozniii?

Várt -egy darabig is, ha kiszólt

neki valaki, leersztette szépen hátáról a 'szerszámládát g letelepedett a küszöbre. Fogta a hibás lábast, vagy fazekat, méregette a betegségét s felszólt határozott hangon.

— Fiád ez belekerülje harminc krajcár,! Nagyon rossz szegén-ke!

S alkudozni nem lehetett vele. Ha megpróbálta valaki, viszszaadta szónólkül az edényt, vette a ládáját -s elköszönt komoran.

— In se> lopojg! a piz.

Amit azonban rábíztak, azt megcsinálta becsületesen. Eldolgozott félnapig is harminc krajcárérty iha annyiért vállalta. Felszaporodott olykor a -munkája egy nagybeteg fazékkal, morgott veresen, másfél órát is ráhúzott hirtelen számítására s azzal adta oda a végén a kész edényt:

— Eztet1 ingyér megcsináltam.

Voit úgy, hoigy egy -asszony rá akart fizetni valamit egy ilyen munkára.

— Húsz grajcár megmondtam. Nekem nem kell többet.

S nem is fogadta el.

Vagy előfordult, hogy ebéddel kínálta meg valaki. Kis maradék levessel, főzelékkel. Akkor térdére akasztatta -csúsizós, fekete kalapját és megköszönte. Imádkozott morogva, szétkapkodta lobcncos bajszát s evett jóizüen.

Aztán,, amikor befejezte a munkáját s fizetésre került a sor, számolgatta a pénzt.

— Huszonöt .grajcár.

S visszaadott tizet (belőle.

— Az ebidér, tésasszony.

S nem engedett ebből. Nagyon kemény, határozott -ember volt ez az leső. Nem is próbálkoztak, már alkudozni vele, akik öismerték. Odaadták neki a rossz edényt s amit kért, szó nélkül fizették.

Egy kora tavaszi délelőtt kicsit megtörtén énékielt a kapun. Rátámaszkodott kopott vándor botjára s figyelte az a„tókat.

Uj lakó került abban az időben a házba. Bizonyos Malinovicsné. Ötgyermekes özvegyasszony. Valami állami szolga lehetett az embere, mert kevéske nyugdijat húzott s abból tengődött keservesen.

Hát e’z a Malinovicsné nem ösmerte még az öreg! Icsot. Éppen az ebéddel s apró gyerekeivel vesződött, amikor felkinálkozott a drótostót.

Kiállott az ajtóba kötényeisen:

— Jöjjön csak, -bácsi!

Hát leső inddult az ajtó felé. Nekitámasztotta hosszú botját a falnak s várta a munkát.

íMoliinovic-sné nagyot mérgelődött a gyerekeivel, szidta az, egyiket is., másikat is a keresgélt a nyomorúságos edénnyei között. Veit egy lyukas fazeka, de hamar .kiégett belőle és visított a tüzes vason, akár egy bolond masina. Hát ezt kell most megfoltíoztatni öreg' Icsov-al.

Kiállott az ajtóba s megmutatta -neki.

— Nézze csak, ezt a lükat. Mit kiérne érté?

Kicsit f-elcscdálko-zott az öreg. Ebben a házban senki se kérdi má-r előre az árát. De azért forgatta, tapogatta a faze- S kát s kimondta keményen.

(Folytatás a 7. oldalon)

VOLT NEKEM EGY SZÉP CSILLAGOM ...