Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-12-26 / 43. szám
6 Winnipeg, Man. 1975. del. 26. orvosi tanácsadó A Zítf GfOoVriAlÁSÁDOL Manapság meg vagyunk szók va, hagy fájdalom esetén beveszünk egy pár fájdalomcsillapító, vagy idegesillapitó tablettát, vagy ugyanezeket a gyógyszereket cseppek, porok, drazsék, vagy injekciók formájában. Nem egyszer .bevesszük, erős fájdalmak ellen a sebészeti, radikális módszereket, amikor elvágjuk az érző idegeket. vagy sebészileg, szkalpellel, vagy kiégetéssei elpusztítjuk az érző i-dleggócokat, hogy így ideiglenesen, vagy végérvényesen megszabaduljunk a nagy fájdalmaktól. A legtöbb esetben teljesen megfeledkezünk arról, hogy már évezrediek óta az emberiség számára rendelkezésre áll a legtermészetesebb, teljesen fájdalommentes és kártalan hatású fájdalomcsillapító és idegcsillapitó szer, a zene formájában, ameiyet már az ókori, klasszikus egyiptomi, görög és római orvostudomány is nagy mértékben és teljes sikerrel használt, a legkülönfélébb kóros állapotok kezelésénél. Ne menjünk azonban vissza a nagyon távoli történelmi idiőkbe, hanem nézzünk csak szét jól a jelenkori környezetünkben és meg fogjuk bizonyára látni, hogy a zenének mily csodálatos ideg- ési fájdalom-csillapító hatása van. A már régi tapasztalat szerint, a szép, ritmikus zene, vagy ének, arnely nem túl hangos, nagyon jó pihentetőül szolgál a nehéz fizikai, vagy szellemi munkában elfáradt emberek számára. Tudjuk, hogy a hires Nóbeldijas -orosz fiziológus, ivan Petrovics Pavlov, amikor nagyon elfáradt a mindennapi idegölő kísérletezéseiben, leült és hang lemezek mellett pihente ki fáradalmait, a klasszikus zene mestereinek müveit hallgatva. Ezt így csekkszi azóta nem egy tudós, szellemi munkás és ezeknek ezrei a napnál is világosabban tanúsítják, hogy a zene hallgatása mily csodálatosául fel frissíti elhasználódott szellemi és testi erejüket és, mily erőt önt beléjük a további építő mun kán a, mindannyiunk örömére és : hasznára. A történelem arról is tanuskodok, hogy sok hires zeneszerzőnek -orvosok voltak a legjobb barátaik, akik nemcsak csodálták a szép melódiákat, de akik már évszázadokkal ezelőtt felismerték a szép melódiák igazi gyógyászati jelentőségét. Joseph Haydn barátja, dr. Aunbrugger zenei hallása volt a fő alkotó-erő híres találmányához a pérkusszióho.z, amikor kopog tatás segítségével és az igy kapott hangok kiértékelésével meg tudta állapítani az egyes szervek kóros elváltozásait. Bebizonyosodott, hagy az embeiri fül számára csak azok a hangok kellemesek, amelyek rezgésszáma 16 és 2000 Hz között mozog. Az ezen a hangsávon kívüli hangok nagyon kellemetlenek, sokszor nagyon fájdalmasak és alig elviselhetők. A túlságsan zajos hangok nemcsak hallósze-rvümket támadják meg, de idegrendszerünket is- s ezen keresztül súlyosan károsítják az egés-z emberi szervezetet. Ezen- a tényen alapult a régi kínai gyakorlat, hogy a ha. álbüntetésnél is súlyosabb büntetésre ítélt egyéneket nagy, hatalmas erejű lármának tették ki huzamos ideig, míg csak meg nem őrültek a kibírhatatlan zenebonában. A mai modern- zajokkal teli életünkben talán azért van any nyi súlyos idegbeteg, mert nem tudták huzamosabb ideig elviselni a kellemetlen zajokat. — Ezekben az esetekben is azonban nagy-on szép terepeutiikus eredményeket lehet elérni szép, megnyugtató, nem túl nagy hangerejü zene segítségével:. A zene gyógyászati hatása elsősorban az idegbetegeknél és a lelkibetegiE-knél hoz s.zép eredményeket. E szép eredmény főkép abban nyilvánul meg, hogy elősegíti az igazán őszinte és a jó kezeléshez oly fontos őszinte baráti kapocs kialakulását a kezelőorvos és, a beteg; között, s csaknem teljesen feloldja azokat a káros kötöttségeket, amelyek bizonyos pszichopáthiákra oly jellemzőek. Mivel a szép, főkép a klasszikus, reneszánsz zene oldólag hat a beteg idegrendszerére, másodlagosan jó hatással van- minden belgyógyászati betegségre is, aniely jól befolyásolható az idegrendszeren keresztül. Természetesen, hogy a kakofonikus, nem -ritmikus, túlságosan hangos, zenebonák, mint pl. a beat, pop és más effajta zenefélesége, csak izgatólag hat naik az idegrendszerre és ezek alkalmazása több kárt okoz a betegnél s egészségesnél egyaránt, mint hasznot. A magam prakszisából jól tudom, hogy jobb eredményeket értem el az olyan beteg gyerekek kezelésénél, akikkel együtt énekeltem gyermekdalokat, vagy egyszerű népdalokat, mivel e kis szerzemények, amelyek • lagtöbbnyire az egyszerű nép lelkében születtek, megnyugtatólag hatottak a kis betegekre és segítettek kialakítani közöttem és kis pácienseim között azt a meghitt légkört, mely az egyik legfontosabb előfeltétele a sikeres kezelés, nők és tartós gyógyulásnak. Jó lenne, ha a zene és ének csodálatos gyógyászati hatását, amelyet már évezeredekkel ezelőtt is alkalmaztak, minél gyakrabban alkalmaznánk a legkülönfélébb bajoknál és akkor bizonyára kevesebb fájdalom -és idegesillapitó tablettára és injekcióira lennie szükségünk! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő MÓRA FERENC: KARÁCSONY ÉDES ÜNNEPÉN Legyen ma templom minden ember szive, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat. Legyen ma templom minden ember szive, S legyen a templom tiszta, szent, fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetsző legyen a kenyér. Száljon szivünkbe áldott akarat Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet! Akinek könnyet osztogat az Élet És kin a napja, kin az é jele. Karácsony édes ünnepén Ne fuss előle! ó beszélj vele! Testét takard be s enyhítsd sok sebét! ó lásd meg, tudd meg: testvér ő veled. Karácsony édes ünnepén A szived szépül, ha őt eleied. Az emberszivek örökélő őre Tegye ma össze mind a kezeket! Karácsony édes ünnepén Maradj velünk: Jóság, Szeretet! KSS£SKaö!É«íi««ií»i£«i£«K-35eSS£-Svesesemet Magyar Hanglemezek '8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb vá'asttékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezár] gyzékünket Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (213) 561-5524. POHÁRNOK JENŐ: YISNtOCKI Egy niagy, sziklatarajos hegyen voltunk állásban a Ka-rszton. Az első vonalunk: a hegy nyugati oldalán «izikiatömbök között. A tartalék a -kopár Ih-egy keleti oldalán fedezék, kaverna, minden, nélkül, csak úgy a sziklatömbök alatt meghúzódva. Merő sziklavilág vett ikörül minket, ivóvízért 17 kilométerre 'kellett hátramenni. Minden este indult a kulacsokkal szakaszon-kint egy-egy honvéd, aztán vagy megjöttek, vagy nem. Szeptember elején beállt a fagyos karszti ősz. innivaló most lett, inert szakadt az eső, szakadt vigasztalanul. Éjjel meg ránkfagyott a rossz katonaruha. Rheuma,, vérhas tizedelte a legénységet, szegény székely honvédeket, akikkel együtt koplaltunk, m-i, a parain-cs nokaik. Élelmet 17 kilométerre főztek a szakácsaik. Onnan kellett behozni pici lovakon, kis kondé-rokban. Akikre haragudott a jó -Isten, azt nálunk szakácsnak tette, vagy lóvezető-nek. Ugyanis Ügyetlen kopár hegy nyergen lehetett átjönni gyalog, vagy Jóval. Ezt az olaszok éjjel-nappal lőtték nehéz ágyukkal. Ha a gránátrobbanás után -nem villámgyorsan rohant, vagy kétszáz métert a honvéd, akkor eltűnt ... A kis lovakkal nehéz volt átrohanni. így azután he tenkit megesett, hogy sem szakács, sem ló nem ért el hozzánk. Fáztunk és éheztünk. Amúgy csend volt, mert áz állásunkat az olaszoktól 'egy mély dolina, egy sza'kadék választotta el. A túlsó hegyoldalban az olaszok, légvonalban 70-80 méterre tőlünk. Nem puskáztuk egymást. Szeptember derekán pótlás érkezett. Lefogyott századom IS embert kapott. Tartalékban voltunk. A hegy tövében elosztottam az ú-j embereket. Mindenkinek felit tam a nevét, családi állapotát. A szakaszparan-csoíkoknak is fel kellett irniok. A tizennyolcadik honvédőt .ontottam; Lépj ide! Behúzott nyakú, bamba képű és bizonytalan, korú honvéd! lépett elém. összekapta magát, aztán mikor prhénjt mondtam, örömmel m-eirüllt bele a pi-henjbe, mintha ez lett volna a természetes testi állapota ... Homlokába csúszott nagy sapkája alól- apró szemekkel pislogott rám. Szája körül néhány bajúszserte . .. — Mi a neved?-— Vi-nyóciki Márton 'honvéd! — kiáltott -rám haragoson. — Hová való vagy, — Szinérváraljára. hONVED — SzőlÖkapás a .Sárga nagyságos asszonynál akiknek olyan sok szólőjük van, hogy no! — Nős vagy? Erre a feje leibukott és csendesen dörmögve mondta: — Nem köl asszony. Csak id^sanyámat marná az! ... — Mióta vagy katona, Visnyóc'ki ? — Nem régen. Öl-ég korán idehajtottak engem! — mondta síze’mrehányó dlormögéssel. — Te Vis-nyócki, haragszol te valakire? Csodálkozva nézett, rám, aztán megrántotta a vállát, úgy dünnyögte: , — Nem haragszok, minek haragudjak. így van, hát igy van! — Negyedik szakasz! — adtam a beosztást, azután “szakaszpara-ncsnok urak, elvezetni és kioktatni az új embereket” fejeztem be az aktust. A két hadapród és az őrmester -elvezették embereiket a sziklák között. Ladó zászlós tisztelgett, rámnézett szemrehányó, -csendes nézéssel, aztán indult a negyedik szakasz új embereivel ... Alkonyattal odajött hozzám, ahogy szokta. Beszélgetni. Ez volt az egyetlen szórakozásunk a sziklavilágban. Haragudott rám az öreg tanár. -Szemrehányást tett, hogy Visnyóckit hozzá osztottam be. — Tudod, hogy utálom a kriplit, a nyomorékot, a hülyét. Ezek rontják meg a világ harmóniáját. A spártaiaknak volt igazuk, kiirtották őket már csecsemőkorukban, .— És ezt a bambát nekem adod ... A Visnyóckit . . . — Ladó kérlek, bánj vele emberségesen. Igaz, bamba legény, de arra gondolj, ho-gy a tompa értelme mögött neki is olyan halhatatlan lelke van, mint nekünk .. . Ladó a , csontkeretes szemüveg mögül hosszú szemrehányással nézett rám, azután másról kezdett .beszélni. Dr. Ladíó hallatlanul müveit ember volt. Irodalom, t-örtiénenelem, fizika, csillagászattan a kisujjában volt. Magyarrul és németül -klasszikus drámákat tudott kívülről. Élvezet volt vele beszélgetni. Úgy szerettem őt, mint a -bátyámat, majdnem az apám lehetett volna, ém tizenkilenc éves, ő harmincnégy .... A nyomorékokat azért utálta, mert a felvidéki városban, hol tanár volt, egy púpos igazgató kínozta, és az asztalos, aki mint árva rokongyermeket felnevelte, született sánta volt -és született rossz ember ... Néhány nap múlva nálam üldögél Ladó. A sziklákra rőt fényt dobott az alkony. T-arta-Foglalkozásod? iviajThéNvi György aRAnYMaLiNKo a májam, a tüdőm ... A parasztok nevettek, de én csak azért isi! Hogy aztán milyen volt az a kaszálás, arról tán jobb nem beszelni, iBrihán azzal vádolt meg a nagybátyámnál, hogy tönkre tette ma kaszajat, soha.ai/ból használható szerszám nem lesz. .. . La meg két napig mozdulni se bírtam, úgy fájt mindenem. bzénásszekert jött szembe velük. -Nyugdíjas uányászember, provedzsián, ballagott az ökrioík mellett. A p.ébámos láttára kiteszitette fejet iápos kalapjából. — Honnan hozod ezt a szénát? Csak nem a hegyi rétiől? — kérdezte Hlavay. — Nem, nem. Onnan majd csak, ha hó lesz. Ez csak kintmaradt a •■poci galibi”-n. — Azt érdemes megnézni, hogy milyen életveszedelemmel hozzák le a szénát a hegyi rétekről, — mondta a plébános továbbhaladva. — Vagy -felhajtják- a birkanyájat a sziklás meredeken, hogy ott teleljen a íensikon, vagy megvárják a nagy havat s- akkor szánokon csúsztatják le a szénát. Nyolean-tizen fogóüznak a szánna, lanyoK, menyecskék s az alig olnyi meredek szoroson, éles sziklák közt, imély gödrök felett, siklik el a a nehéz szán. — És odafönt nem: fagy meg a birka a nagy hidegben? — Áá! ... Ott melegebb van, mint idelent. Sokszor egészen tavaszi az időjárás ezerötszáz méteren-. Alattuk felhő, felettük pedig ragyogó kék ég és pompás napsütés, idelent meg megállás nélkül hullik a hó. Beértek a plébániára. Oltó magátólértetődően tartott a plébánossal. Hlavay a hosszú, üveges folyosóra tessékelte,, amely telistele volt különféle virággal. Párás, trágyaifütötte meleg, csapta meg. Az ablakokról csordogált a viz. A p.ébános egy vályúba helyezte a magával hozott veszszókét, aztán egy nagyobbfajta cserepet vett elő, erdei földet s -homokot kevert bele, és elültette a saxifragát. -Majd mutogatni kezdte a virágait. A ciklámen éppen virított s erre igen büszke volt, a satnyán el. Volt egész sereg vastaghúsú sedu-ma s vagy negyven cserép furcsábbnál furcsább kaktusza. Ezeket szerette a legjobban, ezeket a ráncosarcú gn óm okát, tüskés daganatokat, ágbogas kelevényeket. Úgy beszélt róluk, mint más a barátairól, a rokonairól, a gyerekeiről. — Karácsonytájt nézze meg majd őket, akkor kezdenek — 98 —• bimbózni. (Ennek piros a virága, de milyen piros! Olyat más vHágjon nem is látni ... Ez sárgát, nyit ... Mintha a homlokán valami zöld wimmert! képződne, aztán megreped a -bőre, és óvatosan kidugja a virágját ... Megint mosolygott s Oltó, hogy ránézett, -szintén. Hetek óta nem érezte ennyire élőnek magát. Tudta, hogy ez is meueiíuies, de most erre volt szüksége. Mintha összekötözötten he\ert volna hosszú ideig, s most szánodon nyújtózhatna. Beáéinál takozott leikével a más életének frissítő áramaiba és megé.ezte a gyógyulás- jóságát. — Era-ui Vokái! — szólt be lilavay a szomszéd szobába. Hosszú pózna német asszony jött elő, a gazdasszonya. megmutatta neki sebesült új jár, és németül beszélt vele valamit. Az asszony megértőén bólogatott, kiment s rövidesen újra előkerült, akkor már pántlikás üveget hozott s két poharat. — Parancsoljon, —- kínálta a plébános. — Nem, nem! — tiltakozott Oltó s kezét elháritóan emelte föl. — Nem kérek, igazán nem élek vele ... — És fülig pirult. — De csak egy pohárkával! ... Annak örömére, hegy megtisztelt látogatásával ... Oltó haragos lett. -Olyan jól érezte magát eddig . .. Ha most szeszt iszik, megint elölről kezdődik minden ... Nem, nem határozta el magát semmire, de igy olyan jó volt, jobb, mint amúgy .. . Minek ezt elrontani? Persze, látta'nála a rumos üvegeket, nát most mit mondhat neki? — Jobb, ha nem iszom. — Kérem, nem erőltetem, — és lehajtotta a maga po ii árját. A másik pohár ott maradt szinültig, töltve s Oltó egyre élezte, hogy ott van. Minduntalan másfelé nézett, szeretett volna megint az élőikben! lelkiállapotába beletalálni, de ez sehogyse sikerült. Ingerült volt s nem- is tudott a plébános szavaira figyelni, búcsúzott hát. A plébános- mentegetődzött, udvarias kodott, és megkérte, látogassa megi máskör is. Csöndes, fényes este volt, amikor az utcára lépett. Kutyaugatás, disznóröfötgiés, tehenek bogé.se hallatszott az udvaroktól. Itt egy leányka dalolt, ott két férfi pörlelkedett, majd ajtccsattanás vágott a csöndbe. Oitó elégedetlenül baktatott, meg-meg rázta a fejét, mintha valami belső hanggal vitatkozna. — 99 — lókban voltunk. Csend volt. Egyszer csak az alkonyi csendben egy hatalmas hang bőg fel: — Gyüüüüüüüüneek! — Hát ez mi? — kaptam fel a fejem. Lactő gúnyosan elmosolyodott: — Visnyócki! Ott ül már dél óta egy sziklán és -lesi az átjáró nyerget, hogy jönnek-e a szakácsok? Hát “gyüünek bődül az állat! — Ladó, — szóltam csendesen, -r- te -nem vagy éhes? Három napja nem jött meg a gulyás. — Én is éhes vagyok kérlek. De nem ordítok! * * * Október elején megpróbálták az olaszok, hogy betörjenek állasunkon. Szörnyű árat fizettek erte, kézigránáttal véresen viszszavertük rohamukat. A dolinában sok halottjuk, seoesültjük maradt ... Másnap Ladó jön hozzám. — Hadnagy úr ikórlek, mit. csináljak. Vagy lennél szives a büntetést kiszabni?-— Mi baj van, — Kérlek szépen, ez az állat Visnyócki az éjjel tornászott a dolinába hullát rabolni! — Micsoda? — pattantam fel. — Hullát rabolt? Akkor majd én büntetem meg! Mit csinált? — Kérlek, hajnalban az egyik ő,: s-zemem mozgást hall a dolinából. Kézigránátot folg, kimászik egy sziklakiuigróra. Dobni akarja a kézigránátot, akkor látja, hogy Visnyócki kapaszkodik felfelé. Az az állat lement éjjel és összeszedte- a hatott és sebesült olaszoktól a konzerveket. Hozott egy olasz köpő-, nyegbien valami húszat. Mit csináljak Visnyóckivaüi? — Ossza el a rajának a kc-n| zerveiket és vigyázzatok rá, le ne menjen többé. Nekem minden ember fontos, úgyis kevesen vagyunk. Ladó rámcsodálkozott és j csendesen mormogta: — He-j szegény monarchia, j ahol a Visnyócki fontos katonai egyén! . .. 4 * ősszel le'gázoltuik az olaszokat é5 előretörtünk a Piaveig, Ott elakadt az offenziva. Berendezkedtünk. Finom kis fedezékeket vágtunk a töltés oldalában. -Csend és nyugalom, meg éhezés következett. Zsákban hozták a szakácsok a morzsává porított kukorica kenyeret, hoz/, i állandó büdös tengeri halat. Igen ritkán valami özvegy ökör húsából egy-egy hüvely,.ujjnyit ... ' Mögöttünk knkc.ricaf.Jdc3 kék voltak. Az olaszok nem é - tek rá leszedni a kukoricát. Hoinvédeinknek állandóana kukoricában -csellengtek. Amint találtak lemorzsolták, vassisakban összetörték, aztán egy k..s vizzel kását főztek a. csajkája libán. Sajnos, só nem igen volt de azért megették. Ladó egy nap egy m ajkatetőn valami sárga kulimászt lioz te hozzám. — Tessék, aztán ne egye a fene a gyomrukat! Ezt zabálják. A Visnyóckitól vettem el. A disznó sem enné meg! — mérgelődött a csont-bőrré soványod'ott dr. Ladó zászlós. —- Add ide. Odaadta, én egy jókora darabot letörtem- és megettem. — Nem is rossz, te Ladó! Ladó rámnézett a csontkereket mögül és halk undor ral morogta: — Pardon! . .. * * * Tíznapos pihenőre hátra tettek minket egy faluba, hol már laktak olaszok. Szegényeket rég kifosztották a zsákmányoló különítmények. Azt hittük, jól élünk, aztán a végén a podlesta siránkozására saját pénzünkből hozattunk a kis falunak sót, hogy tehessenek az egyetlen polen tana ... Nyomorogtunk tovább. Csak Visnyócki pofásodott naprólnapra. Megszőlitotom egyszer az ut cán: , — — Én jól! — vigyorodott el.-— Van mit enni? — Hm, — vigyorodott, - én tudok ám románul, ezek meg megértik . . . Visnyócki végre evett. Hogy hol és -mit, az az ő titka maradt ... * * * November végén megjavult az élelmezés: rendes, jó kenyeret kaptunk, tiszt és honvéd fél kenyeret egy-egy napra. A honvedek egy evésüh megették persze. Mert egyéb' ennivalót alig kaptak mást. Egy délután a fedezékemben beszélgetünk Ladóval. Írnokom. Bálint szakaszvezető lép be és jelenti, hogy a szakaszoktól itt a posta, közte pénz, mit bazaküldenek. Ugyanis akkor májlehetett utalványon hazaküldeni és az altisztek, meg az ügyesebb kártyások küldtek néha pár Urát a családjuknak Erdélybe ... Át veszem, s ahogy átnézem a tiztizenkét -lírás kis tételeket, látom egy utalványon: Özvegy Visnyócki Mihályné, Szinérváralja. -Húsz lírára! — Te Ladó, kártyázik ez a Visnyócki? Hogyan tud nyerni ez a hantba legény? —- Nem, nem hiszem, hogy kártyázik. iSohsem láttam kártyázni Bálint szakaszvezető szerényen összeütötte bokáját és szólt: — Hadnagy úr kérem, nem kártyázik. Eladja a kenyerét és azt a pénzt küldi haza. A Kovács honvéd ugyanis szabadságról megjött a múlt héten és üzenetet hozott Vis-nyócikinak az anyjától, hogy igém beteg, nem tud dolgozni és nem tudott a fiának mást küldeni csak egy kis tarhonyafélét. Bálint elment. Ránéztem Ladóra. Ladó mélyen hallgatott, azután elővette kopott bőrtárcáját, odatett kis asztalomra tíz Urát: — Tedd hozzá kérlek . .. És hosszú csend után- ezt dünnyögte: — Csodálatos a természet. Még az állat is szereti az anyját . .. , — Karácsonyra pezsgőzés lesz! — mondtuk ki és a ■négyszázad néhány tisztje, hadapródja összeadott egy láda pezsgőre valót. Egy kis hó is leesett, vagy háropi centis. Délután ötko. Keresztes főhadnagy fedezékében jöttünk össize mind a kilencen. A pezsgő megérkezett és felbontottuk az első üveget. Mikor nagy cigarettafüstben a harmadikat durran,tja .el a kis Csók hadapród, kopognak a fedezék ajtón. — Bújj be! Az ajtó kn.yüt. Az aj.0ny.l_. - ban két kó'cszakállas pásztor állt. Az egyik egy kis- összeeszkábált bethlehemet tartott a kezében, a másik egy nagy botét. A botos éneklő hangon i.y szólt: — Az angyaloknak szavával jelentjük buzgósággal, rongyos istálüócskában megszületett a ml Urunk Jézus Krisztus, őt dicsérjétek igaz ájbatossággal! A pásztorok elhallgatott. 'Bclemarkoltuuk a cigarettába é adtunk nekik bőven. De a pásztorok csak álltak.-Erre a botos katonásan vigyázzba vágta magát és szói'.: — Tiszt urak és hadapi ó;l urak, tisztelettel jelentem, hogy a homokgöd-ölrben meghívja a tiszt u-rakat, hogy Jézust dics jük! Egymás: a néztünk. Gyerünk ... A pásztorok nyomában elindultunk a hátunk mögött vagy kétszáz lépésre- levő honiokgöüör: felé. A legénység, már ott állt nagy karéjban. A ihomokgödör fölé knkoricakóró-tető borult. Alatta pléh’osillagok függtek a levegőben egy jászol felett. A jászolban valami fából faragott Jézuska, kikenve szép pirosra. Kóchaja körül konzervdobozokból készített glória ... Itt- ott leplezett kis mécsesek világítottak. A jászol mellett kék lepelben ült Mária. A jászol másik végénél állt Szent József, nagy szakállal, nagy bottal. Valami piros lepel borult rá a katonaköpeny fölött. Csend lett. Szent József felemelte botját és fdzengett az ének: — Mennyből áz angyal. . . A székely honvédek ár.itatos paraszthangon nagy buzgalommal énekeltek el néhány szép karácsonyi éneket. Mikor az ének elfogyott, indulni akartunk, de Szent Józs f mtett a botjával, hogy állj. Megáü'tuník, és kegyes éneklőhangon igy -szólt. Szent József. — Jámbor emberek, a Küsd-ed köszöni nektek, hogy szent karácsony estéjén szépen meglő öszöntöttétek. Az urak hábo(Folytatás a 7. e!dalon)
