Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-28 / 13. szám

& W iUiipeg, Ma.. 1975. márc. 28. Utóhangok egy kanadai Szabadságünnepléshez Most, a \tavasz ébredésén ; k havában világszerte találkozik a nemzetim magyarság, ihogy az igazi szabadság eszméjének szenteljen egy-két órát. Köszö­netét érdemelnek az önzetlen rendezők és szereplők egyaránt akik lehetővé teszik egy-egy ma gyár kolóniában március tizen­­ciliödikének nyilvános ünnep­lését. A számikivetési hosszú év­tizedei alatt megállapíthattuk, hogy a 'márciusi megemlékezés a szabadföldi magyar közössé­gek létezésének egyik fő ibizo­­nyitéka. Ugyanis ahol már sen­ki sem hívja egybe Március Idu sának ünneplésére a szétszórt magyarokat, ott vége a tulaj­­dónk épe ni közösségi életnek, megszűnt a nemzeti gondolat nyilvános ápolása, márcsak ma gúnyosan imádkozik két-há­­íom búsmagyar Kétségtelen, hogy a magyar lélekhez annyira közelálló sza­badság eszméjének ünneplése az összetartás óriási erejével hat a résztvevőkre. Az ember társas lény lévén, lelki szük­ségletként kívánja a közös esz­méknek nyilvános megváltá­sát. Amint az Istentiszteletnek, úgy a hazafias ünneplésnek is a 'buzdítás, a lelki megújulás a végső célja. Emlékeztetésiek, ta­nulságok, igazságok hangozta­tásával tudatosítja bennünk a nemzeti összetartás érzetét, va­lamint a magyarság elhivatott­ságában és jövőjében raló hi­tet. Természetesen nem hiá­nyozhatnak az ősi kultúránkat tükröző előadó művészet szá­mai sem, mint az ének, dal, népi tánlcok, ragyogu népviseletünk szükségszerű bevonásával. Tör téneténél fogva a márciusi meg emlékezés elsősorban a magyar ifjúság ünnepe kellene, legyen. Hiszen az első március tizen­ötödike '1848-ban a hires “mái­­clusi ifjak” névéihez fűződik. Idegenben élve, ifjúságunk meg mentése egyik legnagyobb gon­dunk. Sok szülő felelőtlenségé­nek, mondhjfitni bűnös mulasz­tásának tulajdonítható, hogy szabadföldi fiataljaink elvesz­nek a magyarság számára. Éppen iharmnic éve, hogy 1945 március 15.-én ágyúdör­gések riasztó zajától kisérve, muszka alacsonybombázók tá­madása és brit mélyrepülők go­lyóinak zápora közti szünetben Isten szabad ege alatt ünnepel­tem utoljái a Március. Idusát,-­­akkor még, rövid ideig — sza­bad magyar földön, a történel­mi Haza délnyugati végein, Zrínyi Miklós, a költő és had­vezér székvárosában. Igen, ott még mi, az egykcri magyar nemzeti ifjúság tettünk hitet a Magyar Szabadság esz­méje mellett. Közösen helyez­tük el az emlékezés koszorú­ját a negyvennyolcas szabad­­sághős, a muiaközi ferences zésünkre álló lehetőségeket. Senki sem mentegetőzhet k. Vegyünk példát azoktól a de­rék magyar apáktól és anyák­tól, akik sok esetben, nem-ma­gyar házastársuk ellenére is vigyáznak, hogy 'gyermekeik aj­kán a magyar szó ne némuij .n el. Ma már úgyszólván minden­egyes magyar kolóniában va.i magyarnyelvű díjtalan oktatás. Persze, tévedés mindent az is­kolától várni. Hassunk oda, hogy gyerme­kiünk már a családi körben el­sajátítsa anyanyelvűnket. So­hasem tudni, hol s .mikor fogja magyar nyelvtudásának hasz­nát venni. Továbbra is igaz ma­rad a mondás: ahány nyelv, annyi ember. Mindez nem kerül pénzbe, csupán némi fáradság­ba, gazdagabb szellemi és er­kölcsi útravalóval látva el utó­dainkat az élet göröngyös ös­vényein. Ilyen gondolatokat ébresztett bennem az egyik .mostani ka­nadai szabadságünneip. Ámbár hiányzott a nagyobb számiu fia­tal közönség, mégis jóleső ér­zéssel és megnyugvással szem­léltem a kicsinyek és az ifjúság gyönyörködtető táncait, meg­elégedéssel hallgattam szavala­tukat. A kisebb és nagyobb lá­nyok szinpompás magyar vise­leté elmaradhatatlan velejárója volt jól megérdemelt sikerűnk­nek, meg aztán a nagyobbak­nál a fajtánkra jellemző ha­gyományos szépség. Ilyenkor felsóhajt az aggódó magyar lé­lek: milyen kár volna, ha mind­ez elveszne a magyarság szá­mára ... 1975. Március Idusának han­gulatában képtelenség, nem hangoztatni, hogy nyelvében él a nemzet. Nyelvünk ápolásának kötelességét rója reánk a már­ciusi eszme, mert magyar nyelv tudás nélkül lehetetlen elkép­zelni Petőfi, Kossuth és a 'Ma­gyar Szabadság ünneplését. És itt megint jelenlegi példára hi­vatkozom. Mindenki észreve­hette, hogy mennyivel széna, mennyivel otthonosaob, mele­gebb és meghatóbb volt annak a fiatal magyar leánynak sza­valata, aki édes anyanyelvét még Pannónia virágoskertje­­ben Bujcsú törzsének fölajén sajátította el és a Kanizsaiak sziumagyar váio,sának isko.á­­jában tanulhatott. Mennyivel édesebben cseng a magyar szó magyar leány ajkán, mint az angol husmess-nyelv. A nyelvet tenát ápolni kell, a magyarság történelmi irodalmi, zenei és művészeti értékeit pedig tanu­lás útján megtartani, terjeszte­ni és a kanadaiak számára is érthetővé kell tenni. Ezért e­­lengedhetetlen a magyarság u­­domány felsőfokú, egyetemi színvonalon való oktatása. E célkitűzés .megvalósítása érde­kében a SZÉCHENYI TÁRSA­SÁG (Calgary), a Torontói E- gyetemen felállítandó magyar­ságtudományi tanszék létreho­zásán fáradozik. Ez a tanszék magyar történelmi és irodalmi , vonatkozásban a kanadai ma­gyarság fóruma lesz. Tanulási lehetőség és kutatómunka hiá­nyában elvész minden nyelv, kultúröntudat és kultúrális örökség. Mivel pillanatnyilag egyetlen kanadai egyetemen sem tanítják a magyart ifjú nemzedékeink meg vannak fosztva saját örökségüktől. Ez­zel szemben a nálunknál jóval kevesebb számú kanadai dél­­szlávoknak három, az ötszörte kevesebb tótoknak hé,t és az ugyanolyan számarányú litvá­noknak hat kanadai egyetemen tanítják nyelvüket, vagy iro­dalmukat. Ébredjünk fel végre tespedésünkből és hozzunk kö­zös anyagi áldozatot, hogy mi sem maradjunk le a népek ver­senyében. Senki sem viheti a másvilágra, földi javait. Ada­kozzunk és hagyományoz­zunk a MAGYARSÁGTUDO­MÁNYI alapítvány JAVÁRA még mielőtt kihull kezünkből a toll. Március 15.-Í ünnepély Ottawában Március 18.-án este az otta­wai Könyvtár modern diszter­­í méhen tartotta meg a Bartók Béla Kör a március. 15.—i ünne­pélyt. A magyar iskola fiatalsá­­: ga buzgó énekkari szereplésé- I vei járult a műsorhoz. i Külön dicséretet érdemel Ba­­! ranyi István, egy kanadai szü­letésű és nevelkedésé fin, aki tiszta magyar kiejtéssel, jó hangsúlyozással és fiatalos lel­kesedéssel zavalt el a Nemzeti Dalt. (Megjegyzendő, hogy a fiú édesanyja francia, aki férje i mellett sajátította el a magyar í nyelvet itt Kanadában,. Az ünnepélyhez kapcsolódott a Bartók Béla Kör Népszerű Előadási-sorozatának első idei eseménye: az Ottawában élő, szerzetes, Gasipariics Kivit főté­ri szobrának talapzatán. Na­­gyonis időszerű volt akkoriban, csaknem egy évszázaddal a gyá SíZos világosi fegyverletétel u­­tán, Petőfi, Kossuthra emlékez­ni, a modern moszkvai cár gép pisztolyos hordáival és a vér­szomjas 'balkáni partizánokkal “ante portás’, vagyis a város kapui előtt. Az egykori hazai és itteni ünneplések között te­hát az a szembeötlő különbség hogy hiányzik az, ifjúság töme­ge. Hála az egyházi és egyesü­leti vezetőknek, továbbá a cser­készetnek, nem utolsó sorban a kötelességtudó szülőknek, vannak még magyarul beszélő és érző fiaink ési lányaink. Bi­zonyos, hogy sok kívánnivaló van hátra, de elsősorban a szü­lők részéről. Rajtuk múlik, hogy lesz-e aratás és gyümölcs a fán a nyolcadik magyar törzs berkeiben. Nemzeti öntudatunk folyamatos ébrentartását csak­is a magyar nyelv átadásával, tovább-plántáiásával, ápolásá­val,, mindennapi használatával biztosíthatjuk. Vegyük tudomá­sul, hogy különösen itt Kana­dában alkotmányosan biztosí­tott alapvető jogunk van anya­nyelvűnket használni, szóban és írásiban. Senkit 'hátrányos megkülönböztetés nem érhet azért, mert magát magyarnak vallja, gyermekeivel magyarul beszél, magyar könyvet, vagy újságot olvas. Épp ellenkezőleg, a jelenlegi szövetségi kormány az emberi alapjogokon túlme­­nőleg, multikuitúrálási program­jának keretében, anyagilag is támogatja a nemzeti hagyomá­nyok ápolását és átmentését a jövő számára. Félre tehát a; kishitűséggel, a magyar nyelv és származás i gyáva és fölösleges megtagadá­sával! Éljünk okosan a törvény­adta kanadai szabadságjogok­kal. Használjuk ki a rendelke­nemzetközileg ismert, kiváló néprajzszakos profeszor, Dr. de Rohan Géza, tartott veti.ettké­­pes előadást egy saskatchewa­­ni magyar település történelmi, szociális, kulturális és általá­ban néprajzi vonatkozásairól. Á nagy érdeklődés igazolta az előadást követő sok kérdés és hozzászólás, (a magyar telepü­lés helyét, nevét a szerkesztő mellett az olvasók is szerették volna tudni!) A Bartók Béla Kör a toron­tói egyetemen létesítendő ma­gyar tanszékre ez alkalommal $48-t gyűjtött, melyet az elő­adó $100-ra egészített ki hono­ráriumából. Péch Gyula alelnök, Bartók Béla Kör. W. CHURCHILL (1874-1945) (Folytatás az első oldalról) A jeles filmszínésznek át kel­lett tehát tanulmányoznia va­lószínűleg nemqsak a közkézen forgó s általában dicsőítő szán­dékkal szerkesztett öhurohill­­életrajzokat, hanem pl. Ralph G. Martin “Jennie, the life of Lady Randolph Churchill .. .” e. tudós alapossággal és tár­gyilagossággal irt műviét is. — E,z a könyv — véleményem sze­rint — sok mindent megmagya­ráz. W. Churchill apjának és anyjának, enyhén kifejezve, vi­haros múltja tárul Így elénk. — Lord Randolph a szép nem túl­ságos kedvelője syphilis áldoza­ta lett s ezért nem tudta telje­síteni a nagyravágyó Jennie ál­mát, hogy Anglia miniszterel­nöke legyen. De azéit Írország kormányzója lett 1876-ban. Az álmot azonban majd gyerme­kük, Winston valóra váltja ... A felesége, a gazdag newyorki bankár szépséges és élwágyó leánya, Jennie, mivel a férj kü­lönben is gyakran volt kikülde­tésben távol, mindig talált meg­értő vigasztalókra. Köztük; jele­sül a walesi herceg is, de leg­kitartóbbnak gr. Kinsky Károly András, Bécs követe bizonyult. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kist Winston roman­tikus születésekor angol körök­ben a római jogból idézték: “Pater semper incertus”. (Az apa kiléte mindig (bizonytalan.) — Winston romantikus szüle­téséhez tartozik az, bogy a mulatós mamához a gólya ép­pen egy bál kellős közepén ér­kezett, mire a szép Jennie az öltözőbe visszavonulva fogadta a gólyától gyermekét . . . Mellőzve most az éppen nem csodagyermek iskolai és pálya­kezdési nehézségeit, — bár em­lékezőtehetséggel áldott volt—, fordítsuk figyelmünket a mi sorsunkat végzetesen befolyá­soló politikusra. Mert hovato­vább ez a tartósan kamasz, i'me, mégis; politikussá nőtte ki magát. Fontos tud­nunk, hogy politikai felfogásá­ban két elem állandósul: a kom munizmus elutasítása és meg­rögzött német-elleinesség. örök titok marad tehát, hogy az u­­többitól indítva mégis hajlan­dó volt a kommunista hatalom­mal szövetkezni. Ez olyan, mint ha valaki az ördögöt az ördög­gel akarná kiűzni .. . D,e ez ^ következetlenséget eláruló magatartása 1919 feb­ruárjában megfigyelhető, ami­kor a “Big Five” tanácskozá­sán megjegyzi, hogy az enten- j te erők visszavonása kh. 50,000 ! főnyi bolseviki-elienes csapatok j fölszámolásával egyenlő, -— j mégis hozzájárul a támogatás megszüntetéséhez! A németekkel kapcsolatos ál­landó félelme miatt a veisaillesi! “békémül” mellett kitart és 1941 júniusában már olyan beszédet tart, amelyben kijelenti, bogy a brit birodalom teljes eiejével a Szovjetúnió mögött áll nácj Né­metországgal szemben, bár el­utasítja ismételten a kommu- j nizmust . •. Augusztusban a j Newfoundland közelében talá.- . kozva Roosevelttel, sürgeti az i Egyesült Államok háborúba lé- j pését. A megbeszélésen egyéb- | ként ő a hangadó s tulajdon- j kép ő javasolta hatékony nem­zetközi szervezetet, olyanfélét, amilyenről a “világbéke” érdé- \ kében azután Roosevelt ábrán- j dozott. (Fontos miü erre Char- j les A. Beard: President Rcose- ! veit and the coming of the War ... 1941. New Haven 1948, Yale Univ.) Az akkor megfogal­mazott Atlantic Charter 2. és 3. pontja azért különösen fon­tos, inert a 2. szerint csak “az érdekelt népek szabadon kife­jezett óhajuknak megfelelő ha­tárváltoztatásokat” fog elis­merni a U.S.A. és a TJjK. — A 3. kifejezi, hogy az imént em­lített szerződők “tiszteletben tartják minden nép jogát, hogy olyan kormányformát válasz­­szón, amilyen alatt élni akar"! Ezeket az Atlantic Charterbe foglalt magasztos (!) elgondo­lásokat a Szovjet háborúba lé­pése természetesen fölborította. Nem ismerte volna Churchill a szovjet rendszert?! Roosevelt­­í öl föltételezhető a tudatlanság. .. . Igen, Churchill kardoskod­va a balkáni partraszállás mel­lett, azt hitte, így útját állhat ja a szovjet hódításnak Délkelet­­európában. Katonai szempont­ból ezt persze keresztülvilhetet­­lennek látták az olasz hadszín­téren elszenvedett tapasztalatok nyomán. Azután az utánpótlás­nak is Földközi-tenger téiség­­ben a tengelyhatalmak légi ere­je súlyos; veszteségeket okozha­tott volna. Így kerekedett fölül Stalin javaslata, hogy szövetsé­Roosevelt és Churchill a sztálinisták között (Folytatás az első oldalról.) tóbib, képmutatóbb és véclázi­­tóbb magatartást nehéz lenne elképzelni ... Az emberi jogok, a Civilizá­ció és a liberalizmus védelme­zői igy szolgáltatták ki hóhé­raiknak, az orosz-szovjet mé­­szárlóknak, a kezükbe került szerencsétleneket, tudva-tud­­ván, milyen sors vár rájuk: •börtön, kínzások, halál ... Az angolok különösen aljas módon szolgáltatták ki a kozákokat, kiknek tisztjeit cselfogással vá­lasztották el a legénységtől. Mi­kor a nép látta, hogy minden­nek vége, aszonyok, gyerme­kek, férfiak összegyűltek a pa­pok körül, az egyházi zászlók alá, s imádkozni kezdtek. Ek- j kor viszont a derék, demokra- j tikus angol katonák f egy vei e- : sen léptek közbe s bajonettek- j kel, puskatussal verték szét az ! imádkozó tömeget. Utána erő­szakkal rakták be az 'embere­ket a vagonokba, hol a kétség­­beesett kozákok egymást segí­tették abban, hogy sorozatos 1 öugyilk osságuk sikerüljön: to­rok-átvágással, érfelvágással, akasztással .. . Akiknek ez nem sikerült, azokra pedig a Gulag­­szigetcsopoTt kínzásai vártak.. . j Harminc évet kellett vár­nunk, inig megnyíltak a brit á'­­lam irattárai, s e minősíthetet­len gaztett napvilágra került. . . Árgus —i Párizs.; 4M A History of Hungary The Last Twenty Years 415 substantially identical. “Czecho-Slovakia’s policy, like that of her Allies, is one of national imperialism,” states Macartney, “which is even more successful than the more violent methods fashionable elsewhere, because its direction and subtlety disguise the pertinacious and implacable nature of its pressure”. Characteristic of Czech administration were centralization and bureauc­racy, on the old Austrian pattern, and cancellation of their own promises of Slovak (and Ruthenian) au­tonomy. The dissatisfaction of the Slovaks, who felt the pinch economically as well, assumed increasing pro­portions and was openly manifest at the time of Czecho­slovakia’s fall. Czechoslovakia, however, only about one-half of whose population was of the ruling Czech race, and, apart even from the Slovaks, with more than five million of its about 14.5 million population com­posed of minorities, considered itself a national state. So did Yugoslavia, too, but the latter pursued differ­ent methods and treated the minorities with open brutality. Especially after the establishment of dicta­torial rule, even the elementary rights of meeting and organization were denied. As against this rough but frank treatment and the clever methods of the Czechs, in Rumania force was coupled with hypocrisy and corruption. Their problem, as Julio Maniu put it in a speech soon after the Armistice, was to “Rumanize” Transylvania, that is, to secure for the Rumanian element a position of unquestioned superiority. Here, too, the chief enemy, to be weakened at all costs, was the Hungarian. One of the methods of this procedure was the expul­sion of Hungarians, especially of those who were not anxious to swear fealty to the intruders before the final signing of the Treaty. Some 350,000 such refugees from the occupied part of Hungary, mostly of the middle class, including petty officials, lived for a long time under great privation in freight cars, and presented a serious economic problem to a Hungary deprived of its natural resources. In Carpathian Europe, the most active element of national movements was everywhere the middle class. Therefore the new regimes endeav­ored, first of all, to crush the Hungarian intellectual class, both spiritually and materially, in order to under­mine Hungarian culture. In place of the latter, they then attempted to force their foreign culture on the isolated, and with new and artificial foreign settlements to weaken the Hungarian population in order to assimi­late the more easily. Among other measures aiming at the destruction of the Hungarian middle class was their evidently tendentious carrying out of the land reform, the termination of employment of Hungarian intellectuals, the complete overhauling of the school system, and in Rumania, where the state religion was Greek Orthodox, the threatening of Catholic and Protestant church property. Rumania created, with great haste, an artificial, young intellectual class, which outdid all its predecessors in intolerance and hatred towards minorities, especially of Hungarians and Jews, and reached almost unparalleled heights. Following the occupation of Transylvania, “a marked decline in gesei inkáüb a nyugati fronton mu Konije 11 ex, nek.cajnadva az Atiantiic-fainak .. . Churchill gondjai követke­­zésikáip súlyosbítod rak. Ekk >r támadt az a szerencsétlen és Európára nézve végzetes ötlete, hogy fölkei esse Utalint. A ta­lálkozás 1944 októberében lét­rejött Moszkváiban, — igaz, begy már 44 májusa óta foly­tak angol-amerikai részről ta­pogatózások Moszkvánál Dél­­keietourópa jövőjére vonatkozó­lag, de az agyafúrt Stalin nem sietett elkötelező válasszal. A valóban csodálatos amerikai se­gítséggel a szovjet hadsereg be­nyomult a nyár folyamán Ro­mániába és Bulgáriába. Érthe­tő, hqgy Staikinak nem volt sürgős “befejezett tényeket” megelőznie. Bolsev.sta e, kö.cs­­nek megfelelöleg a “birtokon beiül léthez” igazította elhatá­rozását és nem holmi előzetes megáüapodásokhoz, szerződé­sekhez, — amiket különben sem tartott volna be. ■Churchill ugyan jó érzékkel fölismerte a veszélyt, de elka­parta nyilván az angol felsőbb­rendűség dölyfétöl, .elkövette azt, amit a Történelem egyik legnagyobb balfogásaként fog emlegetni. Triurnphy and Tra­gedy c. emlékezéseiben maga 'bevallja, hogy milyen osztozko­dást ajánlott Stabilnak! Pl. Ro­mániában 90% szovjet, másoké 10% lenne az “érdiek” vagyis a befolyás. Magyarországon és Délszláviában 50—50)% ... (A valóiban különös, hogy ne ír­jam: szemérmetlen osztozko­dás Id. Ok. E. Bohlen: The transformation of American foreigni policy, New Yoik 1969, W. W. Norton & Co. c. megle­hetősen árulkodó könyvét. — Megjegyzem, hogy W. Hardy McNeill: American, Britain, & Russia .. . , 1941-46. London 1953, Oxford Pr. szerint az a­­merikai diplomaták azt jelen­tették e “titkos/’ megállapodás­ról Washingtonnak, hogiy a szovjet befolyást “Bulgáriában, Magyarországom és Romániá­ban 75-80%-ban, Délszláviá.ran 50-50%-han rögzítették a “ma­gas szerződők”. — V. ö. Cordell Hull Memoirs-jaiban űrtől: “ . .. Russia would have a 75: 25 or 80:20 predominance ia Bulgaria, Hungary & Rumenia. Influence in Yugoslavia wasi to be split 50:50.”) Cbunchillben — úgy látszik — megint “luieidum interval­lum” jelentkezett, mert idézett müvében hozzáfűzi az előbbi jelenet leírásához, hogy “hosz­­szú csönd után a tollvomásos papir az asztal közepén maradt s végül azt mondtam, hogy nem lenne mégis cinikus, ha úgy látszott, hogy ... milliókról ilyen felületes módon intézked­tünk. Égessük el a papírt. Nem tartsa, meg mondta Stalin.” — Vésztjósló szavak! Tehát a Jaltában szent^s.tet; érdekszféra vallósága 1944. okt. 9.-én Churchill — lehet, vodka­­gőzös .— agyában fogant. — S mindezt nem teszi jóvá a Ful­­ton-i (Miss. 1946. márc. 5.) min dtenkinek “szabadságot lesi de­mokráciát, amilyen hamar csak lehet” követelő beszédében a komor valóságot festő Vasfüg­göny kifejezés. (W. Bedell 'Smith: My 3 years in Moscow, N. Y. 1949 Lippincott c. köny­vében megemlékezik, milyen hevesen vitatta 'Stalin Churchill fiultoni beszzédét!) Azután me­gint bukfenc! emlékszünk Churchill feltűnően békülékeny beszédére az angol parlament­ben 1954. feto. 25.-én az angol­­szövjet kereskedelmi kapcsola­tok érdekében. Majd ugyanez év jún. 28.-án egy sajtóértekez - létén kifejezetten a “békés e­­gyüttélést” sürgetve, amikor ugyan megint hangsúlyozta a bulajdonkép hagyományos an­gol felfogást: “... nem vagyok oroszellenes, élesen antikom­­munista vagyok”, — mondta. Vannak, akik szeretik ki­emelni Churchill festő műves .­­kedését, ami éppen nem, menti mérhetetlen felelősségét mil­liók sorsával kapcsolatban. Az bizonyos, hogy inkább a politi­kai rövidlátás elrettentő pél­dája marad minden józan tár­gyilagos itéíőképességü emler előtt. A “század nagy emberei­nek” esete bizonyítja azt a ta­lán nem éppen általánosítható megállapitást, hogy azok, akik­nek életükben dicsőség, hírnév, hatalom jutott osztályrészül, halóporukban kiderült róluk, hogy nagy szemfényvesztők, szélhámosok voltak. B-mmmmmmmmmm mm wmt ÖTVEN £VE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN! ! ALEX. A. KELEN LIMITED J ■ KELEN TRAVEL SERVICE ■ 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. IIIT A 7 Á?a Forduljon bizalommal irodánkhoz. UIAirAja utazások a világ minden részébe. Főképviselet. Naponta küldjük a megbízásokat IRR A' Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax 51 alapból levonható. mm TII7 CVa Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába, g IUIlAi Föképviselet. s LEI: k0ldí*| Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Magyarori­­m szági válóperek. ® A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi * k ügyeit! n m3 s LEGYEN A DAL FÁJDALMAS, MERENGŐ FIAIM CSAK ÉNEKELJETEK . .. Dabas R. dr.

Next

/
Thumbnails
Contents