Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-21 / 12. szám
8 Winnipeg, Maa. 1975. máro. 21. & MAGVAR GYERMEMKNtK imokm SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. MAGíAR ÉVEZREDEK Hámory Várnagy Dalma: ÚTKÖZBEN Jó barátokhoz utaztam, Az égbolttal szórakoztam. Játszik a Hold. Bujócskázik. Esőre áll. Fél, megázik? A csillagok elöl bújik? Felhőronggyal takaródzik. Lomha testét hánya-veti, Éj tengerén megfürdetti. Csillagkölykök hancuroznak, Vig mulatság ez a Holdnak, Ö a legnagyobb az égen, Sandán pislog szurok mélyben. Víztükörben nézegeti, Melyik felhő áll jól neki. Bárányfelhő? Az parasztos! Rózsaszín, túl fiatalos. A fekete? Nincs halottja, Kit gyászolna, megsiratna. Álomszürkét nem akarja, Unalmas az árnyalata. Mig igy próbál hiuskodik, Uticélom következik, Észrevesz, bújik előlem, Hiúságát rejti tőlem. Dombóvár 1950. A harangocskák pedig meleg biztatással suttogták a hóval telehintett magyar fenyőfáknak: Giling, galang ... ne féljetek, Jó az Isten, reméljetek! S ez a meleg biztatás szállt a völgybe, a hegyoldalra, a magyar falvaikba szerteszét. A csüggedt sziveket elárasztotta reménységgel, mérhetetlen boldogsággal & éjjelüket, ölrömteljesebbnek az álmukat. Az oláhok tehetetlenségükben kivágatták a csodálatos keresztet. A fenyőfák sírtak, zokogtak. Az emberek panaszkodó bánattal sírták könnyeiket a mindennapi kenyerükre. De a csoda tovább folytatódott. Ha a kereszt el is tűnt, a pirostfehérzöld selyemszalag hü ségesen megjelent. A keresztnek egykoron árnyat adó, temp lom-magasságú fenyőfa derekára volt feltüzve. iNos.za, kivágták a fát is. Mindhiába! Az elkövetkező napon a szomszédos fa égbesnyuló vezérágán lobogtatta a szél a pántlikát. Aztán a harmadik fán, a negyedik fán. Tánmég most is ölik a fákat, mert a szép pántlika hűségesen odavarázsoJódik valamelyik útszéli fára. Az estéli harangok pedig mindem este igy altatják a korbácsütésektől jajgató magyarokat: — Giling, galang ... hü magyarok. Égre nézve csak bízzatok! Giling, galang ... ne féljetek, Jó az Isten, reméljetek! De hogy is kerül nap, mint nap oda az a szivet ábredeztető, melengető magyar pántlika ? Suttogd el csak magyar napsúgár! Áruld csak el székely szellő'! Úgy, hogy Ráday Dénes bácsit évekkel ezelőtt kikergették ősi székely falujából, tulajdon házából. Megtiltották, hogy bár mit is magával hozzon. De hiába tiltották. Feje fölött hűségesen utána szállt ide a megmentett hazába az ő legkedvesebb, legtitoktartóbb pajtása, Gyöngyike. Az ő ezüstszürke ruhájú, fáradhatatlanul repülő postásgalambja. Gyöngyike viszi minden este a magyar színeket oda messze, messze, a magyar könnyek földjére, a sokat aggódó, sínylődő székely falucska szélére . .. Kitárja ezüstszürke szár nyaicskáit a hűséges kis légi posíás és száll, száll, mintha csat millió rabnj agyar sóhajtása volna. Száll, száll, mintha csak mindem magyar szív titkos, vágyát, óhajtását vinné. Száll, száll és eljut oda, ahova magyar embernek ma menni tilios. És eljuttatja oda azt, amit magyar kéznek vinni tilos. Szárnya vo.»« íügy-ugy kis Gyöngyike, csak vidd, vidd szorgalmasan azokat a szépszinü settyempántlikákat! biztatásunkat és üzenetünket: “Lesz még kikelet Kolozsvár felett” ... (Folytatás az első oldalról) Kárpát-medencében. Sok törzsük élt Erdélyben és a áleszestől északra elterülő Beretytyó, Karaszna és Szamos folyók mentén elterülő vidékeken. Ott feltárt sírjaikból vastárgyak kerültek elő. A nyugati tudósok sokáig foglalkoztak a kelta név eredetével. Sok próbálkozás után rájöttek, hogy a szó a “kel“ gyökérből ered. “Kelni, felemelkedni” jelentésű, tehát a kelota, kelati nevek magyar szavak, vagyis keleti-t jelentenek s olyan nép használta, amely nem volt külön fajta, hanem gyűjtőneve azoknak, akik a Régi Ke - létről származtak és a Kárpátok közé jutva ott éltek, lassan aztán nyugatra is elvándoroltak s az ott talált őslákókkal öszszefonódtak. Magyarországi tar tózkodásuk hosszú ideig tartott, ©zt a feltárt sírok sokasága bizonyítja. A sírjaikban talált fémdarabokról tudjuk, hogy a vasércben gazdag, magyarhoni hányákat jól ki tudták használni. Ahogy a keleti rokon népek, szkiták, hunok, avarok a Kárpátok hegyláncain átkelve igyekeztek annak medencéjébe bejutni, ugyanúgy rajzott a magyarral rokon többi törzs is, de már ők a Kárpátok irányát elkerülték és a Dnyeper. Bug és Dnyester folyók völgyein igyekeztek föl északra, ahol éléivé a Balti-tengert, annak mellékén telepedtek le. Idekerültek az Esthoni, Ljtuani, Soumi névvel nevezett törzsek. Finn-ugor testvérek ők, ezt tagadni nem lehet, mert valóság, csupán az a valóság a mai tudásunk szerint, hogy ők is mint más világtáj felé elvándorolt magyar csoportok, a magyar ősnyelvből kialakult, de másokkal keveredett népek, nyelvükben benne van a magyar eredet, némelyiknél már elváltozott formában, de megvan, senki nem tagadhatja, ez az elválás tőlünk, már az ókornak Kr. e. évezredeiben ment végbe és ez idő alatt a magyar bennük megmaradva, de már elmosódva maradt meg. Évekkel ezelőtt egy finn diákkal ismerkedtem meg, aki amerikai egyetemen tanult. Röviddel ismeretségünk után, egyszen; kért, hogy mondjam el a számokat 1-től: 10-ig magyarul. Elmondtam a szavakat, lassan, érthetően, de a diák barátom csak nézett rám, de a számokat nem értette, azok neki idegenek voltak. S mondtam, hogy sajnálom, hogy igy van. Mindkettőnkben a sajnálkozás érzése maradt meg. Hát igy áll a rokonság, amikor az élet legegyszerűbb .szavai sem egyeznek meg ikét népnél, akik rokonok lennének. Ismétlem, igen. rokonok, de nagyon távoli rokonok. Velük a testvéri együttérzés fonalán ápoljuk továbbra is a magyar törzsből származó rokonságot. A IRé,gi Kelet és a Kaukázus környéke olyan volt az ókortól kezdve, mint valami méjhka.ptár, melyből a rajok évenként kirajzással szóródnak szét, új családot alapítani. Ilyen módon jutottak el szarmaták isi a nagy orosz síkságra, ahol nomád) é- Hetmódot folytattak, de amikor a szkita lovas néppel jutottak kapcsolatba elindultak ők is nyugat felé. Átjutva a Kárpátokon a Duna-medencei tájakon telepedtek le átmenetileg. Elhagyva ezt, aztán északra, nyugatra vonulva új tájak üres térségek kínálkoztak a letelepedés re. Valószínű, hogy belőlük alakultak a szláv népek, azonban a keleti érintkezéssel a nyelvükben sok magyar szó maradt meg. A rómaiak uralma és a népvándorlások századai alatt az ősmagyar lakosság nem pusztult ed. Mint földmivelők jöttek el a mai magyar földié s ott maradtak, mert minden hóditó népnek életre volt szüksége és ezt az életet, a mindennapi kenyeret úgy szerezhették meg, ha a gabonát termelő népet bekén hagyták. 'Szántottak, vetettek, arattak a magyarok és ez jelentette életiben maradásukat, hogy amikor Árpád vitéz lovasai a Dunántúlra is eljutottak, ott elég sűrűn lakott országrészt találtak. A korai századokban ősi vallásuk szerint élték hitéletüket. BÁL istenüknek hódoltak, magas helyeken áldoztak neki. Bál isten nevével kapcsolatban rájövünk aira, hogy Balaton tavunk nevét Bál istentől kapta mái" azért is, mert ezzel a névvel hatalmát és jóságát is kifejezték, aki ott is lakott, az otthona volt, tehát Bálrotthon-nak nevezték el s a gyakori szóhasználattal aztán a szép tó neve megmaradt: Balaton-nak. Egy másik verzió is erősiti a Báli isten nevéből eredő szót, amikor az istent úgy is tekintették, aki a tón uralkodik: Bál-a-tón, tehát akár igy. vagy akár úgy, a Balatonnak mindenképpen ősei edetii magyar neve van. Úgy maradt ez a név is meg, mint az a sok helységnevünk, amiket előbb so roham fel. A tudósok mindig hangoztatják, hogy a földrajzi nevek, helységek, folyók, hegyek nevei azok, amik mindig igazolják a népek származási helyeinek eredetét. Akik az anierikai kontinensen élünk látjuk, hogy mennyi indián nevű folyó, tó, hegység neve maradt meg. sőt az Egyesült Amerikai Államok között többnek indián neve van. Itt vannak szintén a le nem tagadható példák az őslakosság eredetéről. A magyar ősöknek mint a szuméroknak is, több nevű istenük volt. Ilyen volt a MAGUR A isten neve. Létezését, ilteteve imádásának valóságát Igazolják a nevéről elnevezett Magúra hegyneveink. A Kárpátok északnyugati, északkeleti és délkeleti tájain, mindenfelé megtaláljuk a Magúra nevű hegyeket. Vallásos fogalmaikhoz tartozott, hO|gy mindig magaslatokat nevezzenek el Magúra istenük nevéről. Magyar városaink közül a ...’ szép város ...” jut eszünkbe: Kolozsvár. A mai birtokosok a város nevét mindig Kluzs-nak mondták és mondjuk. Most eszükbe jutott, hogy annak adjanak egy másik nevet is, amiről azt hiszik, hogy latin eredetű név, pedig ez csak kitalálás, mert a név, amiről szó van: N a p o c a , magyar értelmet fejez ki. A név két szótagból áll. Az első szótag: NAP-o-, a másik G A. Az ókori nyelvekhez azaz a magyar szavakhoz, mint itteni is a nap-hoz o magánhangzót tették s utána következő a G A , ami: K Ő szavunknak felel meg. Tehát a név helyesen ez: Nap - -k ő . A napistenre utaló' név a nap és: a kő, tájat, országot is jelent. Ha tehát ezt az újítást használják a mai birtokosok, ám tegyék, hiszen nekünk ez az elnevező: csak igazolása annak, hogy a mai Kolozsvár helyén, már a bronzkorban magyarok éllek. Kolozsvárral kapcsolatban utal hatunk még a szumiérok K A LLU szavára, továbbá hazái kban a Kál, Kalló, Káüó-Sem-A háromszinii pántlika Irta; Móra László. A csíki öreg fenyvesekre puha, vastag hó rakódott. A nagy j fehér csendességben valami ■ magyar szomorúság panaszko-1 dik. Panaszkodnak a fák, a di-1 dergő őzikék, az emberek. Még a kicsi falvak 'harangjai is, akiknek kesergő hangját felénk veri a szél: —i Giling, galang ... száz a sebünk. Giling, galang ... hová leszünk? Mind elveszünk! ... S ilyenkor összerázkódnak a fák, megriadnak az erdő állatkái, — s a dolgos kezű, íabbilinicstől feljajduló magyarok. Ahol az ősi fenyves leereszkedik az országúira, régesrégi idők óta egy fakereszt áll. Rajta függ, Krisztus Urunk átszegezett kézzel, lecsüggesztett fejjel. Ezt a keresztet rossz szemmel nézték a betolakodó, Erdélyt elrabló idegének. Ennek pedig az volt az oka, hogy a falu magyarjai, ha erre elhaladtak, késő őszig egy-egy magyar könnyekkel teleitatott virágcsokrot, télen meg fenyők, szőrűt tettek a kereszt tövébe. Ahány magyar virágszál, ahány fenyőgaly került ide, az mindiinegannyi egy-egy jajszó, panaszkodás, fohászkodás volt a jó Istenhez. Meglátták, meg,érezték ezt a jöttmeaitek is és azért egy szép napon megtiltották a keresztnek virággal, feli yőgallyal való díszítését. Fájt, nagyon fájt ez a durva igazságtalanság minden magyarnak. De csak egy napig! — mert másnap nagyon fmcsa, tüneményes dolog történt. Dr Juhász őoE.jié; Ahol az előtt a virágcsokrok, fenyőkoszor.uk díszelegtek, csodák-csodájára — no meg az oláh rendőrök mérhetetlen bosszúságára — egy gyönyörűséges, piros-fehér-zöld selyemszalagocska hirdette büszkén a magyar élniakarást. Aszszonyok, emberek, iifja és öregek boldog őreimmel újságolták a hirt a faluban. Még a harangok is szebben, biztatóbban csengtek-búgtak aznap. Mikjor ezt az oláhok megtudták, azonnal két rendőrt küldtek a kereszthez, akik nagy haraggal szedték le tövéről a magyar színeket. Ettől a naptól kezdve állandó őrizet alatt tartották a keresztet, nehogy valaki megint odacsempészhesse a magyar szilieket. Hanem csodák-c,sodájára, az őrködés csütörtököt mondott. Az esti harangszókor megint ott tündöklött a háromszinü magyar szalag a kereszt tövénél. A rendőrséget kimondhatatlan düh fogta el s megkétszerezték az őrök számát. Kettőt állítottak az országút felől, kettőt az erdő felől. A négy ember is csúfos kukudareot vallott, mert esti harangszóra megint, odavarázslődott a nemzetiszinü szalag a keresztfa tövéhez. Napokon át erről suttogtak a magyarok, erről tárgyaltak az oláhok. Hámory Várnagy Dalma: OKOS TANÁCS Bor, sör, no meg a pálinka; gyerekeknek nem való! csak a tiszta vizecske, gyümölcs-nedv, vagy tejecske. Reggelihez a zsömlére, mézet, vajat kenjetek, ettől lesztek izmosok, piros-pozsgás képüek! Felsőderna, 1917. Hámory Várnagy Dalma: ELBESZÉLÉS Hegy tövében barlangok törpék lakása, legnagyobban lakik a törpéknek királya. Ellenőrzi szigorún; törpe bányásznépét, odalent a tárnákban az ásványt, hogy törték. Drágaköveket lelnek, — nem sok van belőle — a királyné asszonynak, kedveskednek véle. Mezőtelegd, 1916. HELYREIGAZÍTÁS 'Március 7.-iki keltezésű lapunk 4. oldalán a “Magyar évezredek” cimü cikk-folytatás utolsó sora tévesen lett közölve. Helyesen “amikor Egyiptomban két királyság volt; az északiban a h u n o k, míg a déliben a magyarok (magú rak) éltek és egy nyelvük volt. ” loan service PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK — Mit akarsz? Ez hevesen felelt. —- Legjobb, ha kifizet! Gsobánlez szeme rámetredt. — Micsoda? A leány e..,torzult arccal lökte felé: >— Önagyisájga fejét akarja mintázni? Hát csak tessék! Én nem állok tovább! Gsiobámcz arca elfehéredett. — Mi-í? A leány szeme szikrázott. — Ahogy mondtam. Én tudok együtt dolgozni. Az én testemben van valami, ami érdekű a szobrászokat. Ezt nagyon jól Judoim. És a mesternek fe nagy sikere lett volna. Cstoibáncz' kérő (hangon szólt: — Ne bolondulj, Katói Ez vörös arccal felelt: *— Megkeresem én, amit fizetett, mátelhol is. Kánya mindennap hívogat. — Keiyés, amit fizetek? — Nem mester, de valami más . . . Még a jó lovat is megbecsüli a gazdája. — Nem bántam jól veled? A leány hunyorítva mondta: — Csobáncz mester finom, gyengéd ember, de a nagysága! Csobánez eisápadt.-— Mit akarsz vele? — Gőgös! — (villant a Csobánez szemlébe hűvösen a leány sízem. — Nem azért a vacak ebédért1 mondom, de kedvesebb is lehetett volna. Azért, íhogy én levetkőzöm, hogy rá vagyok utalva arra a néhány rongyas pengőre: Láttáim én már nagyságákat . .. — De most menj, Katói. (Menjen! — szólt Csobánez kigyulladt arccal. A zsebéből kiráncigálta a tárcáját és remegő ujjakkal kotort ki 'belőle egy bankjegyet ési a leány felé nyújtotta. — Itt van. A modtell gúnyosan meghajolt s megbiccentette a fejét. — Mester! Ezzel sietett a müteremajtó felé. Mikor megfordult, meglátta szemben, az ajtóban meg— ób — s halk jelenő Sárikát. — Kézit csókolom, nagysága! Sárika tétován lépett lefelé néhányat a lépcsőn hangon szólt Csobánez felé: — Azt asztalon az ebéd. Csobánez, mintha fejbeütötték volna. Csak elsuhant pillantása a felesége arca előtt s 'komor hangon mondta: — Nem keli! Az asszony visszahőkölt: — De, Géza! Enni csak kell! Csobánieiz nyersen dobta felé: — Mondtam, hogy nem kell! Hagyjatok békén! Sárika visszahúzódott, mint egy árnylék. Csobáncz szembefordult a munkájával. Nézegette, lassan ide-oda forgatta az állványt. Egyszerre elöntötte a keserűség. Hát mit csináljon most ezzel? Másik modellel nem tudja befejezni. De hát miért kellett ennek igy történni! Egyszeribe eszébe jutott a felesége, aki elsuhant előle, mint valami könnyű felhő.. Hát volt egy szava a szobor előtt, gy meleg, hálás tekintete? Miért él akkor mellette, ha meg nem érti? igaza volt a modellnek, gőgös'. Valami hűvös elzárkóizottság van benne minden iránt, ami ibensőleg művészi. Érthetetlen. Hiszen olyan melegen érdeklődött minden iránt, ami szép, hát miért nem segíti ? Miért nem akarja beleélni magát ebbe az életbe? A lépcső újra megnyikordult. Sárika jött lefelé. Szomorú arccal egy tányér lepényt tartott a kezében. Hozta lefelé és félénken Csobáncának.-— Géza! Hiszen mégis csak éhes lehetsz? Tessék! Csobáncz! nézte merev arccal, csodálkozva a. feleségét. Az asszony letette a lepényt az állvány szélére. Mellette az állványa tetején félig készen, a homályból kibontakozva á lt már eszmét és szellemet sugározva az alkotás, a művész lelkét magához láncolva'. Csobáncz arca kigyulladt. Felkapta a tányért ési földhöz csapta. A porcelláiitányér száz daralbra törve hullott szét a műterem betonpadlózatán. Sárika felsilíoltott és elfutott. Csobáncz kimeredt szemmel nézett utána. Aztán leborult az állvány elé s felzokogott. A fájdalom tépdeste a lelkét sokáig. Mikor magához tért, úgy élezte, hogy mindenben csalódott Feltápásizkodiott. Keringet1 a — 51 — iyén helységeink magyar neveire. Ezekhez még bozzávehetjük KALAiH város nevét, amit 'Mezopotámiában, a Tigris felső folyácÁnAl Nimród ÖS-magyar király. Mind értékes összefüggések ezek és olyan régi eredetre vezetnek vissza, mint amilyen, mondjuk: Szálka, Margittá, Arad. vagy Kik inda nevű városaink neve. Ezekkel kapcsolatban még valamit a dákokról, akik Erdélyt uralták átmenetileg s a rómaiakkal állandóan harcban álltak, akik mikor leigázták őiket alig 150 évig tartották meg Erdélyt és részeit. Katonáik idegen -nyelvű, nem latin eredetű emberek voltak, csak tisztjeik származtak Rómából, illetve itáliai tartományból. Történelemiből tudjuk, hogy a kicsi római városállam hadjáratai kezdetén vitte háborúba latin népét, de amint mindig több országot hódítottak meg, azoknak erőteljes férfi népét vitték el katonának. Volt úgy, hogy afrikai törzsekből is toboroztak maguknak harcosokat. így volt ez Erdélyben is, ahol a rómaiaknak eszükbe sem jutott a dákokkal való összeházasodás. Különben a dákok keletről jött nép volt, szkiták közül kiszakadt törzs, tehát inkább turániak voltak a vitéz dákok, mint kemény harcosok védték hegyes-völgyes tájaikat. Nyelvük magyar eredetű lehetett, meri: Sar-mizegethusa nevű váruknak magyar nevet adtak, amely nevet helyesen igy olvasunk: SÁR-MEZŐKBTŐRZŐ. Tőlünk származik a Nak-kő (Napoca) név is, nem a rómaiaktól, akik meghagyták a régebbi nevet. 'Erdélybe a dákok DÁK nevű vezérükkel érkeztek s nem ez volt népnevük, mint általában az ókori népek nevei fejedelmeikét követték. A rómaiakkal való harcaik idején: D e c e h á 1 vezérük nevéről tudunk. Ez is magyar név. DECS E - B A L, mai kiejtésben: Dicső-bál. Ez a név az erdélyi Dilcső-iSzentmárton város nevében maradt fenn. Rokon népük a Béták istenének neve: iZALMOXIS azaz S z e 11 e m ő c volt. Mindenütt magyar' eredet. Régi Keletnek kirajzó népei magukkal hozták az ősnép magyar neveit mindenfelé nyomot hagyva maguk után. Harcias vitéz népek voltak ezek mind, hogy" letűntek a történelem színpadáról, az annak tulajdonítható, hogy náluknál erősebb hatalmak felmorzsolták őket. A felsorolt történeti adatok mind bizonyítják a magyarságnak ősi település e valóságát. Nagyjelentőségű bizonyíték erre a Maros-völgyi TATÁRBAKÁN felszínre került hárem ókori -napvárta, égetett cseréptáblája. Ezeket N. Vlassa román régész ásta ki. A rendkívüli leletet megnézték angol, nőmet, amerikai, olasz tudósok, de a rajtuk levő rovásírást megfejteni nem tudták. -Sikerült azonban Baráth profeszs.zo'rnak megszereznie a lapok kitűnő fényképeit és azokról leolvasta a magyar nyelvű szövegeket. Azok a napállást jelölték meg, rövid, de értelmes magyar szavakkal. Az illető, aki azt irta tanult ember lehetett,, mert csak tapasztalt emberek foglalkoztak a napjárás megiigyeléséveL (Folytatjuk) Ne várja fel hívásiul kát— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! APRÓHIRDETÉSE Egy számában k&zlés ára 91.26, három számban $3.00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ f AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK' ELADÓ EGY PÉKÜZLET j itánv •: áron. Jó épület lakással. Y> Íeísze, “ lés nagyon jó üzleti Körzetben a műúton a tavakhoz. Etniik lakos-fás? csoportjában. A tulajdonos nyugdíjba akar menni. Keresse f< 1 Frn'p Kole.sar-t. Olde Home Bakery, TV ausejow. Man. Telefon: 1-268 1243. H-3:
