Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-07 / 10. szám
W nnipeg, Maii. 1975. márc. 7. LEMKE GYULA: MÁRCIUSI VISSZHANGOK Csodás ize volt annak a márciusi napnak. Fél évszázad távlatából is érzem az Ínyemen. A hajdani Avar-gyürük lankáin még fehér hóvirág harangocskákat cirógatott a szellő, die kőzetükben már ikikedvesikedeit a messze-Ulatú ibolya. A fák uiügy nélkül siudarasodtak, ám látszott, hogy izmaik 'kikeletre feszülnek. Színes madárkák kecsesen billegitek ágról-ágra. E- gy erdőre félszegen köszörülgették füttyszóra torkocskájukat, hogy pár hét múlva szerelmes kórfusiuktól zengjen az erdő. Imitt-amott fénylő, fekete csikókat ihasditott az eke a zsíros termőföldeken. 'Szétszórt pocsdlyákat gőzökben sziippogáttá föl a melegen tűző koratavaszi 'napsugár. Bent a faluiban fekete ruhás, fehér inges férfiak tempóztak a templomi felé. Kiálló arccsontjaik fölött, barna szemekkel hunyorogtak a széleske dvü napkorongba. Fekete ruhája, kiálló acidcs ontja volt a grófnak is, meg a vele és körülötte lárgyalgató népeknek is. A mélyihangú férfiak mellett kuncogó, retyetelő fehérnépek húztak tova. Riszáló hátú Íjuk igyorsani tűnt el a templom 'bejáratánál. Március idusa volt. Ünnep. Nem parancsolt ünnep, nem hivatalos 'ünnep. Szivekből jövő, szivekben élő, igazi ünnep. Mi, gyerekek is, tisztára mosva gyülekeztünk. 'Rakoncátlan hajunkon meglátszott, hogy kefe erőlködött benne. iSzappanlhab íbellemes illata lengedezett körülöttünk. Lányocskák copfjaiban pántlika, fiúk gomblyukában kokárda. Némelyik lurkónak ajkát csiklandozta a túlságosan nagyra sikerült masni. Csodálatosképp: eszünkbe se ötlött a rosszalkodás. Még a szentbeszéd alatt sem tapostunk egymás lábára, nem markoltunk egymás vékonyába. A vértanú első magyar felelős miniszterelnök szobrához is csendben vonultunk. Nem gyiíhosikodtunk, mint a “Madarak | és fák” napján, múlt májusiban. Igaz, akkor érdiéi tisztáson sorakoztunk. Tarisznyáinkból húsoskolbász szaga ingerelte mirigyeinket. A fiatal tanító úr is lehangaló igéket hirdetett. — Fogadjátok meg gyerekek, hogy nem .bántjátok többé a madarakat és nem földelitek a fiatal fákat. — Hát miként fogadjak mag, ilyesmit -— gondoltam elszotyiolodva, hiszen zsebemben most is itt lapul a parittya, amivel ötven lépésnyiről eltalálom a kányát és hetven lépésről Tamásy Béla hosszúkás sipkáját. Amott meg egy I szép, zsenge fűzfa hajladozik, j Abból sípokat és egy mélyebb j hangú tilinikót faragok — ha- I tároztam eltökélten. Nem is vettük komolyan sem a madárnapot, sem az intelmeket. Pénzes Jóska (most Pénzes Balduin néven az Uj Ember című katolikus lapot szerkeszti), | csak úgy unalmából, hátulról fültövön csapott. Az erős ütéstől fejem úgy biccentett, mintha helyeselnék a madaras fogadalomhoz. A tanító úrinak Láthatóan jói esett helyeslésem. Vesztemer azonban, nyomban elégtételt vettem a későbbi hires Bencés-atyán. Középmagasán hátratalpaltam. Ezt a mozdulatot már auem értette félre Horváth 'Ferenc tanító úr. Mérgében maga is elfeledkezett az erdővédelemről. Furulyának szánt fűzfámat szinte gyökerestől kirántotta és azzal tette nekem is, meg Jósikáinak is emlékezetessé a madarak és fák napját. Ilyesminek íe^e sem volt Batthyány tLajos márvány talapzaton álló ércalakja előtt. Pe dig az ünnepi szónok hosszasan beszélt. Ezt elvárják a falusiaK,. A szónok győzze szusszal! Kiadós beszéd alatt lehet jól eltöpregeni Kossuth Apánkról, aztán erről a Brönz-gnáfról, aki a mostani hajós grófnak nagybátyja volt. Aztán arról is, hogy sok magyar vér locsoghatott el ebben a határban is, mert igen csak bírja a 'búzatarló az őszi kerekrépátj. A gyerekhad képzelete, a szónak szavai nyomán, Kápolnánál ment rohamra a honvédekkel. iMárcius idusán nem törtük fejünket semmi gonoszságon. Buksi eszünk képtelen volt felfogni, de ösztönösen éreztük: Ezen a napon nem egyetlen eseményre emlékezünk, de a llebirhatatlan éltet, önmagát ünnepli a Nemzet. KŰltLtí M. GYULA rmzje^yzy, ugjvéo, jogtanácsos. Suite 80/-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok / WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 Magyarok a Csendes-óceán pariján (Tudósítás) Vancouver gyönyörű fekvésié, szelíd éghajlata, fejlődő ipara mind nagyobb tölmegeket vonz a Csendes-óceán partjára. A magyarok száma is szinte hónapiói-hónapra szaporodik. Az ötvenhatos forradalom előtti pár száz fő, ma már ezrekre duzzadt. Lehetnek itt vagy ötezren, vagy talán kétezren, a pontos számot senkii sem tudja. Nincsenek magyar szigetek, mint keleti nagy városokban!. Különböző időpontokban érkeztek és igy szétszórtan telepedtek le Vancouver minden részében, A történelmi egyházak és társadalmi szervezetek az öszszefogó erő. Ezekben lüktető munka folyik és ami a legfontosabb: békességben együtt dolgoznak. A református lelkész és hívei megjelenőnek a katolikusok ünnepélyesebb összejövetelein és ugyanez történik megfordítva. Az egyesületek vezetői bekapcsolódnak a hitbuzgallmi megmozdulásokba, a lelkipásztorok imát mondanak a civil magyar szervezetek rendezvényein, szónokai a kazafiass ünnepségeknek. A különféle egyesületek nem vetélytái - sai, de támogatói egymásnak. DALOLJUNK... ! NEM GONDOLTAM, HOGY A LELKET ... Hámory Várnagy Dalma verse, Eisemann Mihály zenéje. Nem gondoltam, hegy a lelket is meg lehet ölni, Mint a gyermek a játékot, játszva összetörni, Mosolyogva tovább menni, hajtva múló vágytól, Mint falevél, melyet a szél lesodort az ágról. Ősz időben, a levelek, lehullnak a fákról, Az elmúlás szomorúság, bólint minden ágról, r Ilyen napon mentél el Te, őszi délutánon, Mint falevél, mely kiélte magát a faágon. Lesz Neked még vágyódásod, rágondolsz a múltra, Keresd fel a nyugvóhelyem (de) ne borulj rá sírva, Elköltözött lelkemmel is simogatlak Téged, Még akkor is fájni fog, hogy rossz napod van Néked. Ceglédbercel 1951 nyarán. SÓIÉT ÓRÁK IRTA: RITOÓK EMMA Baki Antal huszonhárom éves volt, szegény és elhagyott. De gazdagj és litres ákaii't lenni, j Szerette volna, ha akarata, mint ha/jlós acélrugó az élet minden ütése után visszapattant volna a ahelyett, mint egy nagy nehéz követ cipelt maga- I val, mint nyomasztó terhet. j mely vállait lehúzta, meggörbítette hátát, úgy iholgy a saját íútságát folytonosan érezte. Lassan, nehézkesen ment i most is, mintha keresztül kellett volna törnie a levegőt. A városliget felé Igyekezett. Kocsik' röbo<g(ása, automobilok éles j tülkölése (hangzott, közbe csengő női hangök, friss nevetés hol kihívóan, hol hízelkedve izgatta hallását. Egy gyermek sírni kezdett, egy cilinderes úr felületesen pardont .kiáltott, egy női név suhant el a füle mellett, egyes szavak kiváltak, megakadtak a levegőben ... Zörgés, nevetés, tülkölés sírás sza- \ vak összeolvadtak, levegő sürü j volt a portól és lármától, szinte j nehézkesen úszott felettük; a j tömeg mozgásával egyirányúan. — Milyen szép nagyvárosias — gondolta a fiatal ember, aki még sohasem látott nagyobb várost. És imélgös volt valami a tikkasztó levegő szagában, ami a szülővárosára emlékeztette, — a széles poros országúira, mely nek mindkét oldalán évről-évre szép, hosszúkás dombokba felhalmozva állott a kavics, mindegy ilk .éppen harminckét gyerek lépésnyi távolságiban egymástól. Eszébe jutott gyermekkorának egyetlen emléke, mely a szép izgató érzését költötte fel lelkében: az aranyos betűkre gondolt a patika ajtaja feiett és szinte hallani vélte a lármában az ajtócsengő éles hangját, mely ördög,ősén magától megszólalt,, Illa valaki belépett ... Vájjon viirágzilk-e már a bodza otthon a kertben? ... Nem, az később volt, úgy a szünidőben. Vissza akart fordulni s újra végig menni az Andrássy-úton, de a szürkület már végögömlött rajta, összesül iisödöti a távolban s a végén, mint egy szürke függöny, megakadályozta a látást. Tovább ment, be a fák közé. Éhes kezdett lenni, de. tudta, hogy az hamar: elmúlik. Csak legalább egy cigarettája volna, i Egyszerre újból elfogva a jól is- j mert harag az emberek ellen, a- j kik olyan vakok és nem is sej- i tik, ho,gy a szellem egy fejedel- \ me tévelyeg közöttük. Nem a- ! karta őket látni s egy elhagyott' padot keresett, hogy megpihen- [ jen. Mindig nagyobb lett a csend körülötte s csak néha-né- 1 ha ment el valaki mellett az : elhagyott ösvényen. Messzebb I egy lámpa égett, a kavicsok j megcsillanták; alatta, egy ág és a ritkás lévelek remegő árnyéka puhán feküdt az úton. A müvére gondolt, melyből az egész emberiség összes nyomorúsága, mint egyetlen jaj-1 kiáltásban fog kilhangzani. Még j 'bizonytalan és elmosódott volt I az egész önmaga előtt is; de erősnek és fiatalnak érezte ma- ! gát s nem aggódott. Hires fog lenni. Közönyös leányszemek meleg fényt fognak kapni nyomorúságos nevének hallatára, homályos nevének hangjára, mely még most ismeretlen, mint egy hétpecséttel lezárt titok, de egykor ragyogva fog tündökölni. Mint hóditó fog jönni s birtokába veszi a világot. A halk szélben virágillat ringott ; orgonára és bodzára gondolt, de idegenszerü nevek jutottak eszébe: anemona, asphodelie, syringa ... Úgy hangzottak, mint szép leánymevek, ragyogóvá, színessé váltak és úgy játszott gondolataiban a csengő szavakkal, mint csillogó exotitaus drágakövekkel. — Szerelem — gpndolta. — Szerelem ... szerelem — suttog ta halkan. Leányarcokat látott — szép lányokat, akiket sohasem is. mert; — kék eget, márvány erkélyeket, -fekete cyiprusokat látott — banális olajnyomat fantáziákat, amik neki csodálatosaknak, elérhetetlennek látszot tak. Mélységes csend volt. Ö még mindig ott ült és gondolatok nélkül bámult maga elé. Bágyadtság fogta körül, mint langyos levegő, elvesztette testiségének minden érzését és titkos egyetértéssel mosolygott megszabadult lelke felé. Egyszerre ok nélkül felébredt, összerázkódott, felugrott és sietni kezdett. Sággá vált. Egy úy ismeretlen ellenséggel áll szemben,, egy érzéketlen, értelmetlen valamivel, amely kemény kévékből és meg niem ragadható, levegős feketeségből áll Igazán új ellenség volt? Vagy csak a régi új alakban? Nem az a kiéi leihe tét len öltött érzéki formát, amiellyel mindenütt találkozott az életben? ... Tovább kellett mennie! Váratlanul jól sikerült s mmtha minden veszély elmúlt volna, ,könnyen haladt előre. De szorongó sejtelem kinozta, hogy ez csak újabb ravaszság volt az ismeretlen éjszakától, csak meg akarta nyugtatni, hogy annál biztosadban törhessen rá. Az öklével fenyegetőzött a sötétbe, megbotlűét, nekditődött a karfának es a sötétség úgy állt előtte, mint egy fal, mely csak pillanatnyira enged utat, de melyen homlokát csakhamar véresre, sebesre fogja törni. —Mennyi idő óta ment már? Egész örökkévalóságnak látszott ... Hát sohasem lesz vége? ... Fojtogató félelem szorította össze torkát, hogy végtelen lépcsőkön vonszolja itt tovább magát, mélyek egymás tetejére halmozódnak s ő nyögve, botorkálva, tapogatózva kínlódik felfelé, hogy soha megérkezése ne legyen. Kimeresztett szemmel tartotta fel a fejét, mint a vakok, aztán hirtelen összeszoritotta pilláit,' előrelöfct’e felső testét és végre számítás figyelem, gondolataik nélkül bukdáqsíoit tovább felfelé, mintha gonosz álom vezetné ... IMost egyszerre világosabb lett és a negyedik emelet nyitott folyosóján állott. Látta az ég csillagos négyszögét fent a háztető kerete közé foglalva, de ez a látvány nem vigasztalta meg. legjobban szerette volna kétségbeesését és keserűségét beleköpni a hideg magasságba. A korlátra támaszkodott és lenézett. A sötétség négy szögű oszlopa meredt onnan fel, tete-A város még nagyon élénk volt, de ijedten látta, hogy mmden ház be van zárva és a kapupénzre gondolt. Átrohant az emberek közt, nehezen, hangosan lélegzett a futástól habár tudta, hogy hiábavaló : a lakása nagyon messze volt. Keserű jóizansag fogta el, ami eddig, csak nappal nehezedett rá, mert különben a vigasztaló képzelgést ajándékozó éj mindig barátja volt. Most már ez is: hűtlen lesz hozzá? Milyen egyedül volt . .. milyen egyediül! ... Végre a négyemeletes ház előtt állott. A város építtette szegény embereknek modem berendezéssel. A kétszobás lakásokban, melyből az egyiket rendesen albérletbe adták, a villanyfény nemsokára maliterfmtotón világítóit meg a lehorzsolódott falon, a fürdőkádban szennyes fehérnemű állott és por, korom, férgek, betegség, gyermeklárma otthonos tanyára leltek bennülk. Baki egy íd^© le s fel sétált a ház előtt. — Szeretném összeillői zsolni ezt az életet — kiáltott fel színpadias mozdulattal. Azután félénken becsengetett. Mikor az ajtó kinyílt, a szégyen,kedéstlől és félelemtől dadogni kezdett. Néhány szót mondott az öreg asszonynak, boesánaékánés és ígérgetés közt ingadozva s a lépcső felé menekült. Alig tett néhány lépést felfelé, mikor a villany hirtelen kialudt s ő a »ötében maradt. Érezte, hogy valami ábbozódás.féle tört fel a torkán, de a saját hangiját nem hallotta, mintha az éjszaka az ajkán túl mind járt elnyelte volna a szavakat. Vigyázva, tapogatózva mérte ki az egyes fokokat s csakhamar megkapta a lépéstávolság biztos érzetét. De egyszerre, mintha csak ürességbe iéjpett volna', a iába nehézkesen esett le, a talpa hozzácsapódott a kőhöz s az egész teste megrendült. — Igen, hiszen itt a forduló volt; most jutott eszébe, hogy pár lépést simán kell tennie — de a bizonytalanság újra viszszatért mozdulataiba. A falhoz támaszkodott, minden zsebét át kutatta, de egy szál gyufát sem talált. A sötétség gúnyosan, ellenségesen leselkedett felé. Lassan, lábát csúsztatva ment tovább, megint megbotlott a lépcsőben s pár perc múlva ugyanazt a zökkenné lépést érezte. A második fordulóhoz jutott Most már számlálni kezdte a lépcsőfokokat. Eleinte jól ment I de aztán összezavarodötit, elfelejtette mit akar, újia megbotlott s gépiesen hadarta tovább a számokat. Végre, mint valam felébrenlétből felrázta magát és újra megállt. A szive vadul dobogott. Mi történik itt? Miféle bíizde lem az, amit most érez? iMilyer láthatatlan hatalom áll itt eile 1 ne? Megőrült? ! Nagyot dobbantott a kőre | dühösen kiegyenesedett áztál i lassan megint összeesett, a vál j la előrelhajolt. Észrevétlenü | szállt fel agyába ... végigbor i zongott rajta ... és bizonyos jét a sápadtan fénylő csatorna szegélyezte s lába valahol a fekete végtelenségben nyugodott. És mélysége .és magassága ő utána nyúlt, ot akarta megragadni ... Csali egy kissé kellene meghajolni, csak egy kissé a testét, a fejét előre ejteni és könnyen, fáradtság nélkül szállana le a íekete levegő oszlopán át a sötét végtelenség ne — meg bosszulva a keserves, kanos, nehéz feljutást ... Csak egy kissé ... Egyszerre érezte, hogy valaki áll a háta mögött — valaki leselkedett rá, kitalálta gondolatait — az ellenség, mely. mint előbb a kő, sötétség, mélység és rettegés, reá vár. Nem látott és nem hallott semmit, de valami ismeretlen, belső, százszorosán * kifinotnöübtt’ érzékléssel megérezte az élőt maga mögött. A másik pillanatban hátkaugrott ... Egy halk női hang, melyet a csöndben élesnek, riasztónak hallott, szólalt meg; — Baki úr! ... — Ki van itt? — kérdezte és szava úgy hangzott, mint egy feljajöulas. — Csak én vagyok, 'Steiner Ida a 49-ből. — Mit akar? ... — Kijöttem egy kicsit a szabad levegőre, olyan meleg van odabent! Asztaiosnénál lakom a konyha mellett. — Félénken, szinte mentegetőzve beszélt. — Igen, nagyon meleg van, — felelt Baki és letörölte az izzadtságot a homlokáról. Egy arcot látott a sötétben fehérleni, de vonásait nem tudta kivenni. — Láttam, .hogy ott áll a korlátnál előrehajolva és úgy féltem ... de nem mertem kiáltani, mert akkor a másik megijed és valami baj történhetik. Csak magamlban 'kívántam —oh úgy kivántam, mintha imádkoznám, hogy ne hajoljam ki. — Hikzen én nem is akartam ... — felelte halkan, dacosan; VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ. PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAM ILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA T——im I lim II ■■iníiniv» legújabb magyarországi ^szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. A “Magyarok Nagyasszonya” egyházközség plébánosa Ugrin Béla Jézustársasági atya. A megbetegedett Horányi Lajos által lefektetett fundamentumokon építi mind szilárdabbá a katolikus hitéletet. A vasárnapi szentmisék alatt zsúfolásig megtelik a templom', a pótszékek dacára, sokan végigáliják a szertartást. Az egyházközség keretében nagyszerű magyar iskola működik, önkéntes tanítók korosztályonként foglalkoznak a szép számú gyerekihaddal. Női kör és férfiak köre dicséretes társadalmi és * misszió munkát végez. Hevesi! Vilmos jelenleg az egyházközségi elnök. A katolikus cserkészcsapat ,parancsnoka Takács József erdőménaök. A templommal egybeépült díszes nagy te miiében folyik a kuiitúrinunka, zajlanak le a különféle komoly, vagy vidám rendezvények. Legközelebb március 8.-án, szombaton, lesz műsorral egybekötött nagyszabású vacsora. Rendezője Üveges Klári és 'Dér Erzsébet lelkes magyar asszonyok. Ki kell emelni Koppányi Mara szervező tevékenységét. A katolikusokéhoz hasonló fölemelő tevékeny 'hit- és társadé az utolsó szavakat nem mondta ki. —Oh igen! — zokogott fel a leány váratlanul. — De igen ... én jól tudom. ... Kevéssel ezelőtt lén is úgy álltam ott — előrethajoiva és engem is úgy húzott valami lefelé ... oda! — Az alig Iá .ható fehér kéz rémült mozdulattal mutatott az udvar felé. — De éppen akkojr csengettek és pur pillanatra világos lett. Hajlottam a lépéseit', olyan nehezen jött fel. — Nagyon sötét volt. —- Igen, a hazmcetemé mindig eloltja a villanyt, .ha az ember ... Olyan rossiz, szivteien asszony! A férfi érezte, hogy elpirul a só tériben. — Es azután olyan szivoSl kivárna, 'mintha imádkoznék ... de hiszen akkor mi egymásnak úgyszólván az életét mentettük meg. Gúnyosan akart beszélni, de hangja lágy volt az el nem sirt kphnyektol. Szorosan egymás mellett állottak, mint két eltévedt, megnadt állat, meiyek magányosságukat akarják felmeiegiteni. — De hát miért akart ilyet tenni? — kérdezte a férfi halkan. — Mert beteg voltam. Tudja varrónő vagyok, fehérnemű var rónő — a vászon olyan tiszta, friss és kedves. Amellett mindig arra gondolhat az ember, hogy az a sok szép cs.pkés holmi az övé. De aztán beteg lettem, valami baja volit a lábamnak és most már nem s..abad többé — soha többé, azt mondta a doktor — gépen varrni. Mert attól jóit a baj. — ,Ha én egyszer híres leszek, mindene meglesz, amit akar. Fehérnemű, ruha, kalap ... minden. — Hires! — ismételte a leány meggyőződéssel. — De hát akkor miiért akart maga fe? ... — Nem tudom — válaszolt a fiú rövid hallgatás után. — A Lépcső volt az oka — a kő és az éjszaka. — Most imind a ketten odalent feküdnénk — milyen (borzasztó! — Ida az életérzés gyönyörűségével boTzongmt össze. — És tudja mit mondtak volna az emberek? — folytatta Baki vidáman. — «Sopánkodtak és sírtak volna mellettünk és egy esztendeig beszéltek volna íróiunk. — De azt is mondták volna, hogy egy boldogtalan szerelmes pár lett öngyilkossá. — Egy szerelmes pár — nevetett Ida halkan. — Milyen szép ... — De boldogtalannak, sízerelmeisjnek és halottnak lenni, az nem szép. Csak az egyik a három közül. — Oh Baki úr, .milyen szellemes ... És most már mind a ketten hangosan és* szívből nevettek bele az éjszakába, a sötétségbe és 'minden borzalmába. Olyan fiatalok voltak ... dalmi élet folyik a Kálvin János református egyházközségben is. Csiszár Attila személyében qsupasziv lelkész és rendíthetetlen magyar áll a Vancouvert protestánsok éltetni A lelki élet mellűit, itt is, az idegenben született gyerekek magyar oktatásán van a hangsúly. Gyakoriak a hitbuzgalma és társadalmi öszszejövetelek, szeretett-vacsorák, hasznos előadásuk. Legutóab Baraksó János erdőmérnök az Északi Sark csudáiról tartott beszámolót, Tamási Miklós költő saját verseiből olvasott fel, Lekner Andrea művésznő zongorázott. Március 8.-én újabb műsoros est tesz. Előadó: Kárász József. Legerősebb társadalmi egyesület a Magyar Társsáéikor. Múlt év novemberében ünnepelte. 30 esztendős fennálásának jubileumát. Tagjainak száma megnalaidja a félezret. Impozáns székháza a város egyik legforgalmasabb utcájában hirdeti a magyar élniakarást. Az épület értéke 300 ezer dollár körül mozoghat. Gyönyörű nagyterme a helyi magyart meg mozdulások, ünnepélyek központja. , Knltúncsoport, Tánccsoport, és Műkedvelő Kör gondoskodik gyakori, művészi színvonalú műsorról. Hegedűs Györgyi művésznő a tánctanár, a rendező és sokszor a szöveg(Folytatás a 6. oldalon.) FELEnfcGES ENERGIA IRTA: ZÖLDI MÁRTON Éppen az ötvenedik esztendőt taposta erosnyaku, sü. üszemöldökü gazdaemberc a törvényszék két és fél esztendei börtönre Ítélte. Noha hirtelenharagu embernek ismerték, soha az előtt senkivel baja nem volt. Amit pedig, tisztességét illeti, azt sora senkinek sem jutott eszébe kétsiégbevonini, vagy akáiqsak gyanúval illetni. A faluban könnyű az emberek e1 kötési körülményeit nyilvántartani. Kevesen vaunak, szemmel tarthatják egymást. Különben is irányadó a falusiak előtt, hogy a rendes, dolgos ember nem kanyarodik se Ihajszra, se csaléra. Megy a rendes útján tisztességben. És Hámos Imre mégis ódákét ült a kerületi 'börtönbe, hová a népek alját taszigáijak. Volt is nagy fejcsóválás a íaluban. — Ejnye, ejnye, hogy e.nek igy keltett esni. . Nem a vénasszonyok sopánkodtak fölötte, hanem meglett, dereshaju emberek. Voit is ok rá. Hámos'Imre úgy került bel.' a bajiba, hogy maga sem tudta miképp. Csaknem muszáj volt vele, mondio'tta az öieg b.ró. És majd csaknem igaza volt az öreg bíróinak. A dolog ugyanis a következőiképp esett: Hamas Imre sógoira, egyetlen húgának a férje, iszákos, kortheiy, íeketevérii enabler volt. A magáét hamarosan elitta, aztán az asszony kis ingatlanát, a másfélíertály földet akarta pénzzé tenni. Az asszony- természetesen ellenkezett. Ebből csúnya veszekedések, verekedések kerekedtek. De a falusi asszony sok lelki ,és egyéb lkából, odást el tud tűrni, mielőtt otthagyná az urát. Elkinlóddo vele, amíg rak az emberileg tehetséges. Marosiné — ez volt a neve Hámosi Imre bugának — te is merített minden béketürésf, hogy meglehessen cudar fajtájú úrávail. Eltűrt szitkot, gyalazk'oidást, verést panasz nélkül esztendőkön ka: észtül. De az urán nem fogott semmi. A faluban már nagy hire volt a dolognak, de Hámos Imre noha indulata erősen lobogott, nőm akart heleegyedni. Szerencsétlesfciginek tekintette a húga sioirsát’ ® hol sóhajtott, hol káromkodott fölötte. Egyszer mégis belemártotta magát. A dolga vitte a súgói a portája felé, amikor csúnya lármát, sivalkodást hallott. Benyitott az ajtón. Még a nyaka is vérvörös lett attól, amit látott. A sógora, Marosi, a hajánál húzta az asszonyt a pivar felé. Kezében husángot tartott. — Elereszted azt az f aszszolnyt! — ordított rá Hámosi Imre. (Folytatás a 7. oldalon) 2
