Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-28 / 9. szám

A KENYÉRMEZEI HŐS IRTA: SZOMAHÁZY ISTVÁN Ipory ötödfeles jaimbusokban irt tragédiákat, de mivel ma­napság már nem nagyon ledi'A megélni az ötödfeles jamuusok­­'ból, ípoly ágy élt, mint a sivatag oroszlánja: tólbbnyire az alko­nyat leszálltával távozott 'hazul­ról, Ihogy mindennapi zsáKimá­­nyát megszerezze. Alkonyaikor ugyanis emelt fővel íháladhatoitt végig az elő­szobában, mert a nagyságos asszony, akinelk ő csak szerény albérlője volt, ilyenkor az élén­ké bib kávéházaJkiban uzsonná­zott nővéreivel. A szegény, árva kiöltő eb­ben az időben járta végig a redakoiókat s az irodalmi kocs­mákat, hogy egy sereg- szer­kesztővel, színházi igazgatóval és kiadóhivatali zsarnokkal ér­tekezzen. Honnan szerezte meg Ipoly azt a két forintot, amire átlag c-gy-egy nap szüksége volt, mi­ből vacsorát, miből szivarozott, miből fedezte tekintélyes kapu­­ciner költségeit minderre csak a jfó Isten tudna feleletet adni, aki a vesékbe és a zsebekbe lát. Annyi 'bizonyos, hogy Ipoly min den áldott napon egyetlen kraj­­cá.myi ingó vagyon liléikül tért haza külvárosi hónapos szobá­jába és mindaz onáltall jó egész­ségijén érte meg születésének huszonnyolcadik évfordulóját. A kiét forint mindig csak előke­rült valahonnan és Ipoly ágyá­ba térve, nem egyszer sóhajtott fel megnyugodva: — Istennek hála, mégis csak szépen fellendültek az irodalmi viszonyok. Olvasóimnak, akik az irodal­mi machinációkban járatosak, nem kell bővebben magyaráz­­gatnom, hogy Ipoly egy májusi napon komoly szerelemre gyul­ladt. Nem tudom, vájjon egy szőke leány, vagy barna asz­­szony volt-e, ki az Ipoly -lángoló szivét szerelemre lobbantotta, de annyi .bizonyos, hogy a tra­gédiák komor költője ezaika­­lommal sutba lökte az ötödfe­les jamíbusokat s oly vidáman, annyi hévvel gyártotta az ölel­kező rímeket, hogy a legpajzá­­naWb alanyi költők is szégyen­kezve visszavonultak a verseny­től. Ipoly ekkor megmutatta, hogy becsületes lélek; miikor a kiadók (hitvány földi honorá­­ráriummal akarták megjutal­mazni a szerelmes verseit, ön­érzetesen hárította el magától a icsábitó mammont, igy szól­ván : — Pénzt fogadjak el azért, mert az én bájos Laisomat sze­retem s mert meg is írom, hogy Lais a föld legédesebb teremté­se? Hát a pacsirtát megfizetik, amiért a levegőben énekel? So­ha uram, értse meg, soha! Laist nem Laisnak hívták 0 polgári életben, de mivel Ipoly mégj antik szelemben költött, féltékenyen ragaszkodott ah­hoz a hagyományhoz, hogy a szerelmese’ római keresztnevet viseljen az alanyi költeményei­ben. Lais egy délután fehér kávét ivott az, Erzsébet-térí kioszk­ban, Ipoly pedig langyos tejjel csillapitgatta olthatátlan szom­júságát. 'Sok ideig beszélgettek a negyedik dimenzióról, a deke­­dens irodalmi mozgalmakról, az új francia akadémikusról, mi­közben Ipoly — boldogsággal szivében — igy szólott titokban a lelke mélyén: — Hiába, nincs szebb dolog a flártelésnél! Mikor estefelé 'elváltak egy­mástól, kais igy szólt, az Ipoly meleg szemébe tekintve: — Ha eljön csütörtökön a pé­­celi vincellérek majálisára, ma­gával fogom táncolni a máso­dik négyest! Ipoly boldogan tért nyuga­lomra, de éjféltájban ijedten föl­riadt: egy aggasztó kérdés öt­lött az eszébe, amelyre boldog­ságában mindeddig nem gon­dolt. Honnan veszi a pénzt a csütörtöki kiránduláshoz? Ipoly már napok óta veszedelmesen távolodott az amerikai vasutki­­rályoktól s embonpointos vizes zsemlyékből tengette a világi .életét. Ipoly a villám gyorsasá­gával szaladt végig elméjében irodalmi ismerősei seregén, de még tréfának is különösnek tet­szett előtte az a gondolat, hogy a fiiuktó tíz forintot kaphasson. Jó Isten, kinek van manapság tíz forintja? Ipoly szomorúan dugta be fejét a puha vánkosok­ba és igy sóhajtott könnyezve az éjszakában: — A hitvány földi mammon fogja meggátolkodni, hogy Lais sál táncollhasisam a második né­gyest. A nagy pszichológusok azon­ban régidők előtt kiderítették, hogy a súlyos veszedelmek fö­löttébb megnövelik az ener­­giátlan férfiak bátorságát. I- poly, mikor reggel a fényes kamgarn kabátját magára vet­te, egyszerre megböfcte a (hom­lokát : — Teringettét — mondta — ki akadályozhat meg, abban, hogy még egyszer szerencsét próbáljak? — El fogok menni Re'inboldt úrhoz, Az Első Ma­gyar Fiúsához, hátha megkö­nyörül a nyomorúrágomon. Reiníholdt úr tizenlháromipró­­bás uzsorás volt, aki csizmaszö­­geket, mozsárágyúkat, hím- és női kapcsokat, ko.po: sókat és patent dugóhúzókat szokott ad­ni ama kiskorú milliomosok­nak, akik segítségért Ihozzá for­dultak. Mikor Reinhold úr, aki ép az .ebédnél ült, az alázatos poétát meglátta, vidámon tárta szét a karjait: — Ohó — mondta — hiszen ez Ipoly úr, a kiváló tragikus i költő. Mily szerenlcse' szegén} Ulf1**«!« házamra, müy szerencse! Te­gye magát kényelembe és mond ja meg gyorsan, hogy mi ujoág odafent az Olimpuson? — Köszönöm kérdését — fe­lelt Ipoly — az hála Istenek mindannyian jól vannak. Nem is erről van szó, hanem egy sze­rény kérdésről, amellyel becses színe elé járulok. Azt hiszem. ... úgy vélem ... ha .jól tudom ... Reinboldt úr egy üres poha­rat kapott elő és szimültig, meg­töltötte aranysárga,, csülögó somlyói borral. Aztán koccint­ván a dadogó poétával, ekként szólott: — Milyen ez a sok hiábavaló bevezetés? A kérése már előre is teljesítve van ... Nem kérhet olyat, amit meg ne tennék . .. azaz mégis .. • egyetlen ©giy dol­got kivéve. — És mi az az egy? — Ha pénzt vagy anyagi tá­mogatást kérnél, .fiacskám ... Minden kérésed vakon teljesít­ve van, kivéve azt az egyet, ha pénzt akarnál. Ipoly szomorúan Ihorgasztot­­ta le a fejét: — Pénz, fiacskám, talán nin­csen is már a világon, legalább én már sok) idők óta nem lát­tam. Egyébként mit tudnál föl­ajánlani biztosítékul, hogiy a tartozásodat megfizeted? — iltt egy zsebkés ... egy pénzes tárca ... egy köteg Wert heim-kulcs . . . Vagy, ha esetleg: egy szerelmes költeményt akar, azzal is készségesen szolgálnék. Reinboldt fitymálva intett: — A szerelmes versek mamár mit sem érnek, fiacskám. Vala­mi arany .. . vagy ékkő ... e­­zen még lehetne .gondolkodni. — He hiszen tudja, hogy be­csületes ember vagyok ... A szavamat kötöm le, hogy a tar ­tozásomat becsülettel megfize­tem. — A becsület fenséges dolog, de a (becsületet nem fogadjuk el zálogba. Ipoly, aki pár percig kétség­­beesetten töprengett, most egy­szerre nagyot ütött a térdére: — Hallja csak — szólít izga­tottan — volna még valamim, amit zálogképen felajánlhatnék. — Mi volna, fiacskám? — Zálogba adnám önnek a kenyérmezei hőst, ha tiz forin­tot kölcsönözne. Reibloldt úr hangosan föl­kacagott: — Mi a sárga ördögöt adnál zálogba? — kiáltotta kedélye­sen. — A Kenyérmezei bőst? Hát az miféle szerzet, fiacs­kám? Ipoly átvetette egyik térdét a másikon és nemes egyszerűség­gel igy szólott: j — A Kenyérmezei hős a jö­­, vendő tragédiám főalakija, a­­; mely .biztosan megnyeri a Tele­­j ki-pályázat száz aranyát, ha | okvetlenül sírni fog örömében, ! ha ezt a tragédiát elolvassa. Ha »íio-rja, zálogba önnek a Kenyérmezei hős témáját, cse­kély tiz forintnyi kölcsönösszeg ért ... Becsületszavamra meg- j ígérem önnek, hogy a tragédiát csak akkor Írom meg, ha a té­mát tisztességgel kiváltottam öntől ... Reinboldt úr fuldoklási roha­mokban tört ki és az asztmati­kus ember görcsös kacagásával hadonászott össze-vissza a le­vegőben : — Jaj, fiacskám — kiáltot­ta — ne beszélj, ne szólj, me.it megfulladok. A témát adod za­­logoa, a Kenyérmezei hős témá­ját? ... és erre adják neked tiz forintot az Osztrák-Magyar Bank papírpénzében? Jó, jó, ne szuij tel ebet ... tizenöt forintot adok, mert annyira megnevet­te ctél. De azt mlondom, hogy be­csülettel kiváltsd a Kenyérme­zei hőst, mert bizony Isten becs­­áron alul fecsérlem el, ha a ha­táridőre ki nem váltod ... így kapta meg Ipoly a tizen­öt forintot és igy táncolta Lais­­sal a második négyest a péceli vincelléreik majálisán. Ipoly gyönyörű mellQSO'kaiot és fél ki­ló Kugler-bombont vitt Laisnak s mikor másnap reggel vissza­tért a fővárosba, miég lefekvés előtt öt vidám dalt költött, ezzel a fenhéjázó címmel: A szerel­mes Lais dalaiból. Ipoly azonban, mint a nyájas olvasó jól sejti — nem váltotta ki a Kenyérmezei hőst, mert az alanyi viszonyok miostohasága állandóan meggátolta őt abban a szerencsében, .hogy tizenöt fo­rintot a magáénak mondhas­son. Lais utóbb eg,y pisze skat.u­­lyagyárosért hütlenül cserben­hagyta a szegény Ipolyt, aki is­mét csak' súlyos gondok árán szerezhette mleg a mindennapi két forintját. A maliciózus sors 1 egy napon megint összehozta a boldogtalan költőt aíz, első ma­gyar piócával, aki szigorúan összeráncolta a homlokát: —- Hé fiatal úr! — mondta ne ki szárazon — a Kenyérmezei hős ott penészedik a nyaka­mon . . . — Adija ki a témát — szó­lott Ipoly — ükkor megírom és megnyerem a száz aranyat. A száz aranyból könnyüsizerrel ki­fizetem önnek a Kenyérmezei hős tőkéjét és kamatait. Reinboldt úr azonban nem adta ki pénz nélkül a Keny-ér­­meiziei hőst s Ipoly kevésibé tö­kéletes tragédiákkal pályázót a Teleki-rij száz aranyáért. A di­jat nem kapta m&g, de Rein- I boldt úr sem kapta meg a tizen- 1 öt forintját. A Kenyérmezei hős j időközben megöregedett, hosz- 1 szú, fehér szákállt eresztett, a ' lábai megroskadtak, a dereka | megroppant — de még mindig ott várakozik a megírásra az uzsorás Király utcai lakásán. Renboldt úr most áruba akarja bocsátani a te,nrat a evégből körlevélben értesítette az ösz­­szes alanyi és drámai költőket —- de ugyan ki vesiz, meg egy ag,g Kenyérmezei hőst, áki már csak mankóra támaszkodva tudna hadba szállni a török tá­bor végjheteitlen óceánja ellen... Pikk-pakk Pikk-pakk (Folytatás a 2. oldalról) borította. Néhány borsószem pajkosan kergetve egymást le­gurult a puha szőnyegre. Zsu­zsanna lehajolt, hogy össze­szedje. — Hagyjuk csak! Ráér az a végén is! — mondta nyersen a férje, ki egyébként se enged­te, hogy egy leesett tárgyat a jelenlétében egy hölgy felemel­jen. Zsuzsanna, mint aki elvégez­te megbízatását, tükrébe/, tip fe­ge it. Nem a gyöngyei miatt. Az urát akarta a tükörből megles­ni a borsó-szemekkel. Még a ki­­zitükrét is elővette, hogy ezzel is elterelje szándékáról a “gyűj­teményében” turkáló Don Jüant. \ — 'Nem! Ez nem lehet igo.z! — rebegte az ezredes, mint a­­kit háláira sebeztek. — Igazán nem értelek Gyula, mi van azon csodálkozni való? Nem te mondtad azt, még csak az imént, ihogy én is csak egy hiúsból-vérből való egészséges gyönyörű teremtés voltam? — ingerkedett Zsuzsanna, s o­­dament az urához. — Ja, hogy ö* ne feledjem,, Gyula — mond­ta egészen közömbösre álcázott hangon —, a gyűjteményem né­mileg hiányos. Ugyanis, amikor Zauzsi'kánk egyszer beteg volt ris nagyon kívánta a toorsóle­­vest, hirtelen nem tudtam, hol szerezzék neki, hát ebből főz­tem. Nem sok volt az igaz, o­­lyan félmarokra való. Sietve menekült vissza tük­réhez, hogy lángoló arcát mi­előbb elrejthesse, Pei gette-f or­­gatta újjai közt a gyöngysze­meket. Alig tudta a kibuggya­nó igazságot magába folytam, kárörvendő mosolyát Visszafoly tani. Már-már azon volt, ho,gy megszünteti párja vergődését, ki még mindig} reszkető kezék­­kel turkált az ártatlan borsó­­szemek között. — Hogy lehettem ennyire vak? — morfondírozott Ke­­reszthúry, s egyetlen lendülettel a földre seperte a bor sószeme­ket. Juliska, gyermekeiknek hű­séges dajkája, jóban-rosszban társuk, ebben a kritikusi pilla­natban llépett be. Pikk, pikk, Winnipeg, Man. 1975. febr. 28. pikk, pikk, pattogtak léptei a­­latt a kimúló borsószemek. — Jésslzusmáriaszentjózsef! — sopánkodott, s lábait kétség­beesetten kapkodta. Valóságos táncot járt. így szerette volna a további kárt elkerülni, de ez­zel csak még rosszabbat tett. — Ennek is a méltósága az oka, mert megint csak az én dolgomba avatkozott feleslege­sen. Istenem, Istenem! Meny­nyit kunyeráltam annak a ra­gyás bolgárnak, amíg egy á-7 gyásra való vetőmagot adott ebből a jófajta teléfonbor sóból. S íme, most pocsékká lett Mi­nek nyúlt hozzá a méltósága? Kiválogattam volna én azt, hi­szen sohasem szoktam félkész munkát végezni. De (hát közbe­jött az aranymennyegző. Iga­zán várhatott volna vele,, leg­alább reggelig. Pikk-pikk, dalolták a zsákocs kába vissza kerülő borsósze­mek, de ezt már nem hallotta senki sem. A kanadai bűnözés (Folytatás a 3. oldalról) második legalacsonyabb (helyén szerepel. Hasonlítsuk csak ösz­­j size az alábbi adatokat: New- I foundland 44.1, (per 100.000), ; Nova-Scotia 76.5, New Bruns­­í wiefc 110.9, Prince Edward Is­land 98.2, QUEBEC 75 (hetven­öt), Ontario 90, Manitoba 96, Saskatchewan 108.7, Alberta 106.8, British Columbia 114, Yukon 327,8, Northwest Terri­tories 454. — És itt (hangsúlyo­zom, (hogy ezt a statisztikát nemi Montrealban, nem is vala­melyik quéjbteei intézetben, ha­nem a legangolosabb város: Toronto egyetemén, szei kész­tették, méghozzá federális se­gítséggel. A gyéren lakott északi terü­leteket figyelmen kívül hagyva, a főként európai származásúak kai benépesített tartományok közül British Columbia az első helyet ‘‘érdemelte ki”. Keleten a kies szigetet és hideg1 Labra­dort magába foglaló .Newfound land, Nyugaton pedig (Manito­ba tartomány lakosai sorolha­tók az aránylag “jobbak” közé. Meglepő azonban, (hogy a V.D. betegségek téréin nem a könnyű erkölcsökkel vádolt Québec, líanem a puritán préri-vidék vezet, Manitoba tartománnyal az élen, nemcsak kanadai, ha­nem északamerikai viszonylat­ban is1. Az albeitai Edniont ,n pedig “is becoming the break­­ing-and-enterig capitol of Ca­nada.” Ezév első hónapjában Nagy- Toronto térségében a fegyve­res rablások száma háromszo­rosa volt a tavalyinak. Ugyan­ott az elmúlt esztendőben 785 fegyveres bűntényt követtek el, vagyis átlagosan kettőt napon­ként. Hová fog ez vezetni? — kérdezi a tisztességes honpol­gár;. Mikor lesz újra közbizton­ság? A lelkiismeretes szakértők szerint, csak akikor, ha minél többen követeljük a büntetések éis a parole system szigorítását, valamint a halálbüntetés visz­szaállitását. — Sajnos, a hiba sokkal mélyebben keresendő. Éspedig az eldurvult lelkekben, az északamerikai életmódra annyira jellemző violence ápo­lásában, amely cirkuszi látvá­nyosságnak tekintette az ős­régi európai kultúra egyiu kin­csesházának, Drezda városának Uo-mházását 30 évvel ezelőtt. A stratégiai szükségesség teljes hiányával elkövetett -emberte­­! len “hadi tett” (éppúgy mint a | japánok elleni atombambázás<) : 35,000 polgári menekült, ártat­­j lan asszony és gyermek életé­­j b® került. Ezért a felszínes ad­­. hoc gyógyításnál sokkal tÖbb­­| re lenne szükség. Vagyis, a bűn j tetőjogi rendszabályokkal pár- I huzamosan, az alapvető lelki | hajóikat kellene orvosolni, meg­előző intézkedésekkel: az isko­lai fegyelem helyreállításával, a kötelező vallási oktatás beve­zetésével és a közerkölcs-ök — j üzleti haszonra való tekintet nélkül — szigorú gyako.fatá i val. Tehát sokkal inkább erköl­­t esi, mint 'bűnügyi, vagy rendé­szeti problémával állunk szem­­| ben. Ha sürgős intézkedések 1 nem törtéhnek, a nyugati tár­sadalom menthetetlenül rohan megérdemelt vesztébe. Dabas R. dr. Magyar Hanglemezek 8-TRACK.ES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnsgyobb vál sz_ tékban kaphatók. Kerje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-6524. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL kapható könyvek: Angol nyelvtan és Beszélgetések.....................$ 2.0J Mgoston cde: Fény es árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.5j Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3 00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ............... $ 8.2-Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3 70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) . ........................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) .......................$ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ -.00 Märai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.0J Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” £gy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; a fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00 Nagy Sándor. A magyar nép kialakulásának története ....................................................... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady ................. $10.00 Paula Néni Szakíícskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3 00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.03 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .. $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok.....................$ 8.20 Székely-Molnár Imre Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2 G0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) • $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-! kell számítani. K. ffl. ü. FMSKEBFXMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba. R3 3 2B6 PÁSZTOR JÓZSEF * 4. A "i V a r I A K geklóen, de dolgoztak. Megbántottatok! Sárilka felpattant. Átölelte Irma nénit. — De kedves Irma néni! Ez félreértés! Mi szeretjük. De érdek nélkül. No, vejgyen. már egy szeletet. Még meleg, Irma néni sízivogatta az orrát. — Csak egjy felet. — Nem, nem — erőlködött (Sárika, — pici darabok ezek. Nagyon finom a tésztája. Csengetett valaki az előszoba ajtaján. A szobaleány jött be és jelentette Csobáncznak: — Egy kisasszony van itt. Aszongya, hogy Pillér úr küld­te. Modell. No .nézzük meg, — szólt, Csobánc/ és leliörpintett égy pohár bort. A jnásik pillanatban beperdült a szobába egy feltűnően öltözött, hetyketartású, bájos, fitosoirú fiatal nő. Biztos fellé­péssel nézett 'körül s Csofoáncz felé sietett. — Csobánez mester? — Én vagyok. — Pillér 'küldjött, mert befejeztük a “Fürdőző” nőt. Kati vagyok. Prager Kati. Csobánicz gondolkozva nézett rá. — Te vagy a Kati? A leány bátran felelt: — Én. A Homonnai úrnak is én álltam. Mi kaptuk az aranyérmet. Tereik tudni? Az aktom jó. Fordult egyet. A kurta .szoknyája perdült s a lábai tér­den felül kilátszottak. A kemény kis mellét kádüllesztette. Mo­solygott. — Nagyon friss testem van, azt mondta Pillér úr. Nem is vagyok én elkopva. Fürdők minden nap. Strandolok, torná­szok. Sárika eihülve nézett a lányra.. Irma néni fejbekólintva meredt rá. Csobánez a cigarettáját az. ajkai közül lelógva sze­mezgette. A leány közömbös, kérdő pillantásst vetett Csobánczra : — Nézze meg az a'kttomat. Merre van a műterem? — No, gyerünk, — mozdult meg Csobánicz. — Eredj erre. Ezzel a miüteremajtó felé mutatott. A leány felkacagott s előrefutott. Visszanézett pajkosam Csobánczra. — 40 — — Hozok pálinkát, — szólt melegei felbuzgó szóval Cso­bánca. Ái csók ize még párazslott a lelkén és fürgén futott be a szobájába. Irma néni fagyosan megszólalt: — A méz is elfogy, lelkem, ha sokat nyalogatják. Sárika mélyen elpirult s a tányérjába sütötte a szemét. — Hiszen Irma néni -mondta mindig, — buggyant fel egy-egy szó a .Sárika száján — hogy mint a galambok, Péter (bácsival hát „.. Aránylóit a szeme s ezüstharangok játszottak a szive körül, hogy most egyensúlyba lendült a lelke. Irma néni sóhajtott. *— Én és Péter bátyád, az más .. . De mi is csinyján bántunk a csókkal ... Ebéd után azonban mindig megcsókol­hatott. Remélem, a. te urad isi? A Sárika sziempiUája felszaladt. Mosolyogja mondta: — Hogy éppen ebéd után, kedvei Irma néni? — Mert ez igy szokás, lelkem. Minden jó házasságban. Sárika a tányérjába nézett. A leány hozta a levest. Cso­báncz a tálalóra tette a pálinkát s egy kis ezüsttálcán Irma néni elé tartotta a teli poharakat. — Tessék. Egy kis konty alá való. Irma néni hönpintett az italból és visszatette a poharat a tálcára. — No, még egy kicsit, Irma néni! — biztatgatta Sárika. — Hát azi urad. Iszik? — kérdezte Sárikától. Csobánez felnevetett. — Hogy iszom-e? Bizony iszom, (ha jókedvem van! Az Isten a szőlőt azért teremtette. Irma néni szörnyülfcödve kiáltotta: — (Részeges? Sárika kuncogva nézett a Csobánez ragyogló szeméibe. — Ugyan, Irma néni! Csobánez vidám fölénnyel nézett le Irina nénire. — Ha gusztusom jön rá, részeges vagyok, Irma néni. Néha az élettől is berúgok. De semmit sem -szokok meg. A leg­borzasztóbb a megszokás, ebben sikkadnak el az érzések, a lendületek . .. Magamat adom mindig, a szivemet, a leikemet, — Osztán csak másnak ne adja -egyszer! Szokja meg, Sárikát. — A legénykiedésnek vége. Bort meg jobb, ha nem iszik. — 37 1 L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents