Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 1. szám

8 1975. január 3. Winnipeg, Man. MIT ÜZEN AZ INFLÁCIÓ! (Folytatás az első oldal ól) revenni az infliáció-okiozta káro­katfejezi be találóan von Hayek, hiszen a fékevesztett infláció mégis előbb-utóbb mun kanélküliséget okoz. (Ld. még tőlem f. év febr.-ban kelt “Egy kis pénzügyi szeminárium” c. alatt írtakat!) ' < Mivel a kormányok nem ké­pesek elviselni a munkanélkü­liek szociális terheit, inkább ki­tartanak az infláció mellett, mert az emelt kereseti és for­galmi adók lényegtelen módo­sítása mellett ez hálás választá­si propagandául is szolgál. Az infláció valódi megfékezésére sem az uralmon lévő kormány­pártok, sem az ellenzékiek vá­lasztások idején eddig sohasem tettek Ígéreteket. Miiért? Mert az infláció “mindennapi kenye­rünkké” vált —, s jó kifogásul j felhozták mindenütt, hogy ez j világ-jelenség . . . így vált ne- j vetségessé a USA elnökének J rádiószózata az inflációról s' ezért a kanadai parlamentet i megnyitó őszi ülésszak trónbe- í szedje sem tartalmazott tényle­ges proigrammot az infláció fé­kezésére. — Hovatovább tehát az a benyomás, hogy nincs olyan politikai párt, melyik haj­landó lenne eljátszani népsze­rűségét az infláció megfékezé­sére irányuló intézkedéssel. így előreláthatólag nincs remény e probléma megoldására, mindad­dig, amig a szociál-poiitikai fe­szitő erők egy belső, robbanás­­szerű átalakulásban, vagy egy újabib nemzetközi összeütközés­ben le nem vezetődnek — és a vesztesekkel majd megfizette­tik az inflációval keletkezett károkat .. . Bűnbakokat nem lesz nehéz találni. — Itt vannak pédául Dr. Ágoston Ede. QUO YADIS MAH-GARII.! Dr. Jaszovszky József könyve a történelmi igazságokról. az arabok. Kitünően fekszenek az általános helyzetképben, i­­gen könnyű lesz elhitetni a “médiák’’ bevetésével, hogy minden baj okozója az arab olaj áremelkedése, bölcsen elhall­gatva, hogy az infláció a USA- ban már a 60-as évek közepén elkezdődött. Az arabok és ola­juk a USA és Izrael kettős po­litikai céljuk elérésében aka­dályt jelentenek, ezért az egy­másra utalság klasszikus sza­bálya szerint egybehangolt po­litikával igyekeznek azt elérni. — kérdés azonban, vájjon mit szól ehhez a szovjet-orosz ver­senytárs ?! Teljesen vatószimüt­­len, hogy veszni hagyjon olyan jó hadianyag-vásárlókat, mint amilyenek az arabok. Sokan törik a fejüket a USA- ban, hogyan lehetne mégis meg fékezni az inflációt s igy hely­reállítani az amerikai dollár te­kintélyét? A válasz nagyon egyszerű: tessék jobban és töb­bet dolgozni. Az ipari készítmé­nyek minőségére több (gondot fordítani, mint a mennyiségre. Komolyabb hitelkorlátozásokat életbeléptetni a “húzdd meg — ereszdd! meg” játszadozás he­lyett, amelyik minden hónap­ban más és más kamatlábat al­kalmaz. Csökkenteni kell a kor­mány-kiadásokat : megszüntet­ni az agressziókat támogató külföldre nyújtott hadfelszere­lési hiteleket. Felhagyni az ide­gen államok belüigyeibe való beavatkozással titkos ügynök­ségek felforgató tevékenysége útján. S végül tudomásul kell venni, hogy a nagylábon való. könnyű élet, örökre elmúlt, mert mint az írás figyelmeztet: “Orcád verítékével eszed kényé- j red!” Ez alól siem a választott nép, de még az amerikai sem kivétel. Jaszovszky József, a san-fran ciscoi katolikus Misszió vezető­je, a napokban nyújtotta út könyvét nekem, melyben az a­­lábbi dedikálás van; “Az én leg­kedvesebb és leghűségesebb munkatársamnak, testvéri sze­retettel.” A hetvennyolc oldalas köny­vet a Clevelandiban levő Kárpát Könyvkiadó vállalat készítette, igen gondos kivitelben. Tartal­ma három részre 'oszlik, éspe­dig 1) a Prológus. 2) Badinyi Jós Ferenc támadásaira a meg­­felelői válaszadás és 3) az Epi­lógus, melyben a szerző meg­indokolja a könyv kiadásának célját. Ez ismertetés után máris e­­lőre kell bocsátanom azt, hogy én nem vagyok történész. Te­hát amit e könyvről írni sze­retnék, azt kizárólag a könyv­ben felsorolt történelmi adatok és kútfők gondos áttanulmá­nyozása után teszem, az olva­sók kételyeinek elhárítására. J Jaszovszky József szerző a prológban kijelenti, hogy sze­mélyes párharcot Badinyi Jós Ferenccel, mint a “Káldeától lster-Gamig” cimü könyv szer­zőjével soha nem kívánt volna kezdeményezni, ha Badinyi a tudományos kutatásai mellett az Egyházat és Szent István ki­rályunk országalapitását meg nem támadja. Jaszovszky nem tagadja a sumir nyelv létezését. De nem ismeri el annak azonosságát a mai élő magyar nyelvre. Meg­állapítása szerint, ennek magya r ázat a kizárólag nyelvészeti kérdés. Ugyanekkor azonban vétót kiván emelni minden tu­dománytalan propaganda ellen, különösen akkor, ha azzal Egy­házát és hazáját sértik! Ebben viszont neki van iga­za. ö nem változott, csak az í­­dő! Jaszovszky József megma­radt az Egyház hü szolgájának, a Krisztusi ige eredeti hirdető­jének és apostolának, — de u­­gyanakkor, mint emigrált buj­dosó. hazája ősi történetének védelmezőjeként, az igazságot védi. Védi és igazolja a Szent- Lrás és az Apostolok Cselekedei cimü gyűjteményiben talált le­írásokkal az Egyházat, a felho­zott támadások ellen. A Finn-Ugor Származás El­mélete elleni állásfoglalást Ja­­szovky, az akkori időikből fennmaradt történelmi adatok­kal igazolja. Nem úgy, mint Ba­dinyi Jós, kinek elmefuttatása elferdíti a tényeket, melyet Ő maga az utóbbi időben “Sajtó­hibának’’ ismer be. Szent Péter és Pál, Kiisztus apostolainak egyházalapitását •— eltérően a Szentirástól és ő­­si egyházi kútfőktől, — teljesen ketté osztja. Ennek egyháztör­ténelmi állítását Jaszovszky a II .fejezetben, mint tévedést, be­bizonyította. A kereszténység legnagyobb “Achilles sarka” a Máiia tiszte­let. E témakörben csatát vesz­tett Badinyi Jós, éspedig akuor, amikor Krisztus földi édesany­ját mithoiogiai alapra ópitette, akitől — Badinyi szerint — a Napisten származik, s az testet öltött, mint a názáreti Jézus, a sumir származás alapján. Ja­szovszky Józseftől ©ire is meg­kapta a választ Badinyi Jós! Végezetül a szerző az Epiló­gusában megírja, miért volt kénytelen írását kiadni. Utósza­vában megjegyzi, hogy 1964- ben Adrian Bosnier Afrikában és 1970-ben Dart s Rayoold u­­gyancisak Afrikában millió és millió éves rétegekben emberi csontvázmaradványokra — a mai embertípushoz hasonlókra — találtak. Tehát az ember lé­te közvetve Istentől jött s en­nek legnagyobb értéke, a látha­tatlan lélek,Isten teremtése. — Ezt irta le a sumir kultúra ko­rában Mózes is, a teremtés tör­ténetének páratlan metaforájá­ban. Ismertetésemben a könyv további részleteire nem kívánok kitérni, mert elvem aiz, hogy a­­kit e probléma érdekel, az e könyvből saját maga győződik meg az — IGAZSÁGRÓL! A könyv megrendelhető: Rév. dr. Jaszovszky József, St. Pat­rick Seminary Middlefield Rd. Menlo Park, Calif. 94025, UiSA. és a 'Kárpát Könyvkiadó Válla­latnál, 107 Fairfield Ave. Cle­veland, Ohio, 44113. USA. cí­mek alatt. Ára (szállítással e­­gyütt) $2.50. Oakland, Calif. USA. — SIMON LAJOS vidám írása: Tókijóban történi Kegyelem a magyar nyelvnek! Különös helyesírási hibák kezdenek elharapódzni. — Az egyik a szörnyű egyenlőre az egyelőre helyett. — A másik a rút bizonnyára, mintha egybe akarnák irni, hogy “bizony, nyárra meleg lesz”. Helyesen bizonyára igy írjuk, mert tud­juk, érezzük, hogy két szóval állunk szemben. Egyébként az ilyen szavak, illetőleg kifejezések, mint a sajnos, az úgy látszik, tulajdon­képpen önálló mondatok, tehát vesszővel el 'kiéli választani a többitől! Sajnos, úgy látszik, sokan elfelejtik ezt. Cs.C.M. dr. Hajón érkeztünk Japányba. Éppen akkor, amikor a cseresz­nyefavirág ünnepe vót. Micsoda búetsújái-óa is egy illen ünnep, csak az tudhattya, aki ebben az időben e szigetre ér. Mi­csoda müveit nép, szép viselet­ben. A lányok hajában cseresz - nyev rág, soknak a fején cse­­resznyevirág-koszorú. Micsoda szép viseletű, ildomos nép. Ma­gunk is résztvettünk egy fa a­­latt tar tot t ünnepen. Mondhat­nám azt is, hogyha egész évben virágünnep 'enne, de szívesen ott maradtunk vóna. Persze, itt is megjártam. Először megbök­te a hüvelyk-ujjam a rózsa tö­vise. Nem is nagyon adtam rá, miglen nem kezdett hizni az ujjam. Erre egy orvoshoz vittek a jó népek. Majd az or­vos adott egy címet, ahol na­ponta fürdetni köllött az ujjat. Most erről számolok be. Amikor leáldozóit a nap, a címre vittek a kulik. Ez pedig­len ollan két-kerekü kocsi, a­­mibe ember van befogva. Az tán k.nyílt az ajtó, az asszout szőnyegre invitálták tea Iván­ra. Magam a következő szob i, • ba tértem, ahol három lány várt. Először is nemcsak az uj­jat mosogatták, fürősztöttsk. Aztán nemcsak az újjat más-. - rózták, 'hanem . . Ott tánc ír­tak, udvaroltak nekem, vagy két órán át, két héten keresz­tül. Cgyhogy már szinte úiibb tuske szúrást is kiálltam vóna, hogy folytatása legyen. Nru vót ... Aztán megmutatták a füst ri­gó hegyet, a Fujit. Mondtam is magamban: ennek a dohánya sohase fogy ki, mindig pipázik. Ki Ív! te vóna, hogy talál kor.un egy japánnyal, aki nem japány. Ez pediglen igy vót, hogy egy hippi kinézéisü a hegy tövében azt hangoztatta, hogy most már szeretnünk köll az oroszok cárját. Merhát ük nem dobtak Atombombát, mint a gaz ame­rikaiak, ahol milliók haltak meg. — No, no öcsém, talán az elrabolt szigetiül is beszélnél, amiket a szemöldökön viselő bajuszos nem adott vissza. — Amerika se adta vissza, amit elvett Japánytul. — De visszaadja, — mondok, —- megígérte. — Megígérték azok is, ha itt soccializmuö lesz. — Olan mint a tetük orszá­gában, — mondok, jártam ott barátocskám, tudom, hogy eh­hez a népbóz még hozzá se ha­sonlítható az a csűrte. — Erre föl még pár hippi köveket kéz debt dobálni. Többen a jobb ér­zésű japár.yok közül mellém álltak, kitört a 3-iik világhábo­rú. 'Miglen megfutottak a hip­PÁSZTOR JÓZSEF A Z ATYAFIAK. — Tetszik? — kérdezted tőlem, mélyen felsóhajtva. lm visszanéztem a szemedbe s halk hangon feleltem: — Tetszik. El vagyok ragadtatva. S igazat mondtam.-— Éreztem, hogy a szemed, mint valami, hü kutyáé, há­lával tüzel a szemembe. A szivemig hatott a tekinteted. És . .. Tudtam, hogy szeretlek. Mint a virág hajtotta le a fejét. — S tudtam, hogy szeretsz, A menyegzői asztal tele volt bágyadt virágokkal, me­lyek lecsuktgk már szemüket az aláereszkedő békés szivarfüst nehéz felhőjében. A pezsgő itt-ott az abroszra lottyant s elfolyt, beivódott a nehéz damasztvászonba. Az egyik rokon, egy idő­sebb, egészséges arcú férfi, csipkedni kezdte a menyasszonyt. — No, Sárika! Máris az urad paranccsol? Se nem ettél, se nem nevettél. F élsz, úgy-e? Sárika nem feleit, csak fanyar mosoly játszott a szaja körül. Az urára pillantott, aki úgy ült mellette, mint a vádlót, •i főtárgyaláson. Néha Sárikáin pillantott, de olyan hidegnek és zavart­unk találta az arcát, hogy maga is megmerevedett. Alig hal­lotta amit mondtak neki s valami nyugtalanító, nyomasztó érzés vett erőt rajta. Valósággal fellélegzett, amikor valaki1 bekiáltott a hatal­mas ebédlő ajtaján: — Itt vannak a kocsik! Mindenki felugrált az asztaltól. Dobosiné Sárikához for­dult s megölelte a fiatal asszonyt. — Kicsikéin! •— susogta. Sárika szive összieszorurt s a pilláira könny futott. El­­káprázott a szeme előtt hirtelen a gyerekkora s egész lánysága. Az álom és vágy virágai ráborultak hirtelen a szivére. Dobosiné hevesen megcsókolta lányát s bőven ömlő köny­­nyei között susogta: — Boldog leszel-e? iSárika szive ott dobbant az édesanyja szive fölött, ahon­nét valamikori az élete kiszakadt. Ráomlott, rátapadt az anyja testére s mintha a kérdést a szive mélyéig érezte volna, gör­csösen karolta ét az édesanyja nyakát s felelet helyett az ar­cát csókolta.-ti-Irma néni lépett melléjük sí közömbös hangon rájuk szólt: — No! Hagyjátok abba! Jusson nekem is! Rászólt a művészre, aki mint a szobor állt a közelében vadonatúj frakkjában. — Jöjjön maga is ide, liadd beszélek a fejükkel. Sárika leereszkedett a pamlagra s Irma néni mellé ült A Sárika szemébe nézett, aztán bűvösen Csobánczra siklott a pillantása. Erélyesen, keményen kezdte: — Tudja, hogy szemünk fénye volt Sárika. Ha jó házas­ság lesz, én is ráadom az áldásomat. Odaadom a gorzsai kas­télyt, meg a birtokot. Sárikának ígértem már régen, de csak akkor lesz az övé, ha boldog lesz a házassága. Csobáncz megmozdult s mélyen zengett fel a szava: — Én nem azért akarom boldoggá tenni Sárikát. Irma néni legyintett. — Tudom. Szerelem. De vájjon meddig tant a szerelem? És különben is. Sok szerelmi házasságot láttam már, ahol ké­sőbb csak boldogtalanság volt. Én sosem voltam szerelmes Péterbe, mégis boldogok voltunk. Erre éles hangon odakiáltott az urának; — Péter! Ez hátrafordult, mert éppen most akart még kihörpin­­teni egy kis pezsgőt, a ritka alkalmat mohón kihasználva. Meg­­rebbent s ijedtében felbontotta a pezsgős poharat. Elpirult e felpattant az asztaltól. Mint hü kutya tipegett oda Irma né­nihez. — Parancsolsz, édes szivem? Szolgálatkészen állt meg Inna néni előtt, aki mint a hip­notizőr függesztette rá a szemét. — Péter, felelj a kérdésemre. Harminc esztendős házasok vagyunk. Boldogok vagyunk, vagy nem? Péter zavarba jött, mint a leckét nem tudó gyerek. — Hogy mi? — dadogta. — Hogy boldogok vagyunk-e? Aztán szelíd, bamba mosollyal mondta: — Minek ezt kérdezni? Sose esett köztünk egy zokszó se. Ezt mindenki tudja. Irma néni megnyugvással bólintott A vértelen hideg aj­kai felnyíltak. — Hát azért. Ránézett! szel id én Sárikára. pik, orrbeütéssel, kis puhitás­­sial. Majdhogy a császár elé nem vittek a vállukon a népek. Man - dók, ez szóra sem érdemes, de a 'hippi nem járt ott, ahol én jártam, elvégre a vállamon csaknem ötven év van, miig az övén feleannyi se. Azt a sok autót, meg vona­tot, meg mindenfélét leírni se lehet. Füstölnek a gyárak, míg a hétvégeken tele vannak a ki­ránduló helyek. Mondtam is magamban, hogy Indija köllene ennek a népnek, ahol a vaka­­ródzáison kívül, nem esik na­gyobb munka a párijáknak. Megérdemelnék, hogy a tenger­be szoriccsák ükét, akiknek a fejedelemasszonya az oroszok cárrával kacérkodik. Micsoda erkölcsök! Aztán a sok halász-hajót, azt a sok röpülőt, amik hozzák­­viszik a zistákmányt, hogy a ma­rék rizs mellé hal is legyen. Szóval: megkedveltem a népet az egy-két hippii kivételével. De­­hát, komoly mindig akad, vi­gasztaltam a japányokat. Itt nem követtek, még föl se merték vetni, hogy esetleg kémkedem. De másutt is csak föltételezték. A repültérre kijött a három lány iís és szemérmesen meg­csókoltak s ujjamon, mintha újból kiújult vóna a szúrás szú­rás. Már-már vissza akartam menni kezelésre. Az asszon, erősen megmar­kolta a karomat s eltűnt sze­münk elől Tókijó, a maga kelle­mességével, barátságos népével egyetemben. Ottawából jelentik: (Folytatás az első oldalról) A költségvetés benyújtását követlőüeg került nyilvánosság­ra a Gazdasági Tanács évi je­lentése. Kiderül ebből, hogy a Tanács másképpen ítéli meg a helyzetet, mint a pénzügymi­­| niszter. Az ugyanis a vélemé- I nye, hogy a gazdasági élet nö- I vetésére tett intézkedések, ame- S lyek a munkanélküliség 5 szö­­! zalék alatt tartását célozzák, az | infláció növekedését eredmé­­j nyezhetik. “Sajnos az a helyzet, mond- I ja a jelentés, hogy a növekedés j aligha jár a munkanélküliség csökkenésével.” 1973-ban 430,­­ezerrel fokozódott a foglalkoz­tatottaik száma, a munkáníl­­küliség azonban csak 42 eze:­­rel csökkent és átlaga 520,000- ben állapítható meg. “Nem csökken a munka­nélküliség a mostani körülmé­nyek között, ha természet elle­nesen növekedésre próbáljuk szorítani gazdasági életünket, mondja a Tanács jelentése, majd metgjegyzi: A munkanél­küliség idejét sem csökkenti. Éppen megfordítva érvényesül­het tehát a kormány terve. Nem az infláció csökkenésével, hanem növekedésével járhat.” ! FALÁBÚ EMBER \ (Folytatás a 7. oldalról) írtam neki. Nem felelt. Másod szór, harmadszor is irtana. Hiá­ba. * * * Végre elkészült a falábain és kiinehettem a kórházból. Elmen tem Masához, hogy megtudjam, miért nem felelt. Kocsin men­tem a Gálya-utcába, azután föl­baktattam a végtelen lépcsKfeo­­ron ... Hogy repültem itt fölfe­lé azelőtt, nyolc hónappal! Vég­re, az ajtaja ellőtt állok. Csön­getek. Szivem olyan hevesen lüktet, hogy majd megszakad... Lépéseket hallok. Avdotya, a vén szobalány nyit ajtót. Eszeveszetten rohanok a nappali szobába és nagyot ki­áltok. — Masa! Nem volt egyedül ... Egy tá­voli rokona ült mellette, igen jóképű fiú, aki az én időmben íe jezte be egyetemi tanulmányait és valami jó állásra várt. Mind a kerten nagyon barátságosan üdvözöltek (talán meghatotta őket a falábam), de nagyon meglepődtek és zavarlak vol­tak. Egy kettőre tisztán láttam a helyzetet. Nem akartam boldogságukat megzavarni. Talán el sem hiszi­tek és azt mondjátok majd, hogy ez csak üres szóbieszéd. Ki is engedné át szive imádott szerelmét egy szélcsap, nagyzo­­ló kamasznak? Hát jó, az Isten áldjon benneteket, ne higyjétek el. * * * Tegnapelőtt volt az esküvő­jük. Én voltam az egyik vőfély. Büszkén végeztem föladatomat azon a szertartáson, amely más emberhez kapcsolta egy életre azt a nőt, aki nekem a legked­vesebb. Masa néha félénken né­zett rám. A férje is mintha né­ha kissé nyugtalan lett volna. Nagyon vidám lakodalom volt. Pezsgőt ittak a vendégek. A német rokonok “Hoch”! Mál­tással; koccintottak rám és azt mondták, hogy igazi hős va­gyok .. . Nekem mindegy, elhisz,Ltek-e mindezt, vagy sem. De ha egy­szer végigjönnétek velem a par­ton ilyen kegyetlen december éjszakán, mint a mai, ‘ha erez­nétek a vihar tombolását, hal­lanálak falábam kopogását és szivem sákomgó dobbanását: akkor elhinnétek minden sza­vamat! Bim-bam, bim-bam! Négyet ütött az óra. Ideje lesz hazamemiem, hogy lebo­­• ruljak hideg és magányos á­­! gyamra. Aludni, aludni, aludni! JeHgés levelet kUdó továbbit Árban Eredményben KICSI ÍNAGY EQUIPMENT LOAN SERVICE Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3.00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! MAGÁNOS, 66 éves, józanétetü, nem dohányzó nyugdíjas, vo't iparos keres egy szeretetre vágyó élettársat. Saját oottage-om van. itt kell élnem. El­vártak és szélhámosok ne írjanak. Csak fényképes levelekre válaszolok. "Jókedflyü” jeligére. 1-3: MEGRENDEL Ö-1V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg. Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjrt t v trt) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ...... $ Képes Nagy Naptárunk ($2.03) $ Sajtó Alap ........... ............................ 5 Összesen: $. Név: ................................ ...................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box): ........................... Város és tartomány: ........................................................................... A Kanadai Magyar Uj ág előfizetési dija: egy évr? $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. re ÉVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN VOYAGE KELEN TRAVEL »LEX. i. KELEN LIMITED 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. I . -----­IIITA7 AC> Forduljon bizalommal irodánkhoz. Úti tervek a U| AA.AJ» szißftekre és Floridába. Hotel rezerválások. II a# a# « Fóképviselet. Naponta küldjük a rendeléseket IhnA' Budapestre. Minden támogatás az Income Tax-ból • levonható. Gor.dos és pontos kiszolgálás. | LEI: kúldcsc Romániába. Igen gyors elintézés. TUZEX: Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. B Gyógyszerküldés., közjegyzöség, fordítások, végrendeletek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents