Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 1. szám

6 1975. január 3. Winnipeg, Man. ORVOSI IANaCSADO Veszélyes a gyermekkori elhízás! A magas életszínvonalú or­szágokban és így minálunk is egyre gyakrabban találkozha­tunk az elhízott, dundi gyerekek kel, akiknek kerek, holdvilág arcuk, mackójárásuk és lusta- j ságuk, amely ügyetlenséggel párosul, sok arcra mosolyt va­rázsol, pedig igazán uincs mi­ért mosolyognunk, hiszen egv egészségtelen, sőt kóros jelen­ségről van szó. Tudni kell azt, hogy a gyermekkori ellhizási ké­pezi az alapját a felnőttkori el­hízások nagy részének és azon kívül, hogy a kövér gyerek ügyetlenül mozog, fáradékony, hamarább kifullad a megterhe­léseknél, sok betegség kiindu­lópontját képezi. Nem ritkák már gyermekkorban sem az ér és szívbetegségek, melyek alap­ját az elhizás képezi és bizo­nyos összefüggés van a kövér­ség, a lúdtal/p, a cukorbetegség, korán keletkező epe és vesekö­vek között is. Természetesen, kogy nem nyújt a nagy fenekű, lógó hasú, tokás és zsii párnák­tól bedagadt szemű gyerek va­lóban esztétikus látványt és kö­vérségüknek' csak kevesen tud­nak valóban örülni. Ezért fon­tos már a legkorábbi gyermek­korban minden eszközzel küz­deni1 a gyermekkori elhízás, kö­­\ őrség ellen. Mik is valójában a gyermek­kori elhizás valódi okai? Első­sorban a túltápláltság, ami a fejlett orzságokban úgyszólván hömegjelenségnek számit. lAmig a fejletlen afrikai, délamerikai és ázsiai országokban sok mil­lió gyermek az éhezésnek esik áldozatá évről-évre, addig a mi környezetünkben, amint erre helyesen rámutatott az Egész­ségügyi Világszervezet helyes táplálkozással foglalkozó Jelen­tése, szaporodnak az egészség­telenül túltáplált gyermekek és felütöttek milliói. Minálunk már nem lehet találkozni az avita- } minózisok tüneteivel és az éh- I halál fogalma csakis történel­mi jelentőségű, d'e annál több olyan betegséggel találkozunk, amit a túltápláltság rovására kell irmunk, mint az egyre sza­porodó szív és érbetegségek. Nem ritkák a korai (gyermek­kor szívinfarktusai, amelyek halállal végződnek már az első rohamnál, a korai gyermekko­ri érelmeszesedés, a gyermek­kori cukorbaj, a magas vérnyo­más, amelynek alapján halálos kimenetelű agyvérzések kelet­kezhetnek, az ortopédiai hibák, mint például a lúdtalp, az X lá­bak, stir. A korai gyermekkor epe és vesekövei is gyakran a kövérség következményei. A túltápláltság annyit jelent, 'hogy & gyermek többet fogyaszt, miint amire energ'a kiadásának és növekedésének szüksége van. Ezért már a legkorábbi gyermekkortól arra kell ügyel­ni, hogy az ember csak annyit egyen, amennyi a jó egész­ség szempontjából szükséges. A túltápláltság sokszor egész ■családok hibája és sokkal gyak­rabban kövérek az olyan csalá­dok gyermekéi, amelyekben a szülők is “dagik”. Tehát első­sorban a szülőiknek kell e té­­r en példát statuálni és nekik is csak annyit kell enniük és inniuk, hogy testsúlyuk lehető­leg egészséges, normális le­gyen. További oka a gyermekkori elhízásnak a testi mozgás, a já­ték és testnevelés hiánya. Itt lu­das lehet a városi környezet, ahol a gyerekeknek nagyon ke­vés a mozgási terük, az iskola, amely elhanyagolja a testneve­lést és a szülők, akik túlzott óvatosságból szinte vattában “nevelik” a 'gyereket és szinte minden mozgását megakadá­lyozzák. Az ilyen gyerek hasán, combjain, mellein, nyakán és tarkóján vastag izsirpárniaréte ■ g)ék képződnek, elhízik, tunya, lomha és ügyetlen lesz. Ha a mozgáshiánnyal jó étvágy is pá­rosul, akkor a helyzet nagyon kritikussá válhat és kifejlődik a hordóformájú, dongó “dagi” típus, akik gyermektársai, osz­tálytársai és sokszor a felnőt­tek is oktalanul kinevetnek és hozzájárulnak ezzel ahhoz, hogy a szerencsétlenül elhízot­takban egy sokszor életreszóló kisebbségi érzés fejlődjön ki. További oka az elhízásnak le­het a hosszantartó á©yhoz-kö­­töttség, például balesetek, vagy súlyos betegségek esetében, e­­gyes hormonális zavarok, mint például a nemi-mirigyek csök­kent működése, vagy a hypofi­­zis csőikként működése és eset­leg a pajzsmirigy csökkent mű­ködése is. A kövér gyermek ne­mi érettsége lassabban követ­kezik be és nem ritka pubertás eltolódása a huszadik évig is. A kövér gyerek nemi szervei fej­letlenek, a szőrzet csak reny­hén és későn alakul ki, a kis­lányoknál nagyon fejletlenek a tejmirigyek. Lehet ugyan mel­lük, de ezt csak aiz itt lerako­dott zsírréteg alkotja. Az első havi vérzésük sokszor csak a tizennyolcadik év után jelent­kezik. A nemi szervek késői ki­alakulása együtt jár a szellemi fejletlenséggel. A köve'r gyere­kek gyermetegek és egyénisé­gük felnőtté, komolyá válása sokáig várat magára. Vannak olyan elmebajok is, amelyeknél tipikus a falánkság és az ezze] járó kövérség és így erre is gondolni kell, ha or­voshoz fordulunk túltápláit, kö­vér gyermekeinkkel. Mit csinálhatunk a kövérség ellen. Már a legkorábbi gyer­mekkorban jó, ha orvoshoz visszük az elhízott gyermeket, mivel így sok bajtól óvhatjuk meg szeretteinket. Az orvos pontos diétát fog előírni, ame­lyet nagyon jó, ha az egész család a magáévá fog tenni. Csak annyit egyen a gyerek, ami pótolja energiaveszteségeit a növekedésnél és az anyagcse­réinél. Egy gramm ételt, sem ezen felül! Minél kevesebb édességet adjunk a kicsiknek és lehetőleg a zsiradékokat is 1 csak kis mennyiségben hasz-, náljuk. Az állati zsírok helyett i növényi olajat használjunk, fe­hér kenyér helyett inkább bar­na kenyeret és az italokat is lehetőleg minél kevesebb cu­korral adjuk nekik. Frissítőiként a legjobb a cukornélküli ásvány viz, a vízvezetéki viz és a nem édesitett tej ivása. Sok zöldsé­get és gyümölcsöt adjunk a gyereknek, mivel azzal bizto­sítjuk vitamin és sósziikségle­­tüket és nem terheljük meg szervezetüket felesleges kaló­­iákkal. Biztosítsunk a gyere­keknek minden nap elegendő mozgást és ne gátoljuk a ben­ne levő természetes mozgási ösztönt. E törvényt jó lenne éppúgy a szülőknek, mint az iskolai nevelőknek is mindenek felett tisztelni. Hormonális za­varok esetében az orvos meg­felelő hormonális kezelésit fog alkalmazni. Elmebetegség ese­tében elmegyógyászati kezelés­re van szükség a megfelelői osz- 1 tályon. I Nagy hangsúlyt kell fektetni az étkezési időközök pontos j betartására, vagyis a rendsze­rességre. A gyerek egyék leg- I alább ötször naponta és soha­se tömje túl magát, még akkor s>em, ha néha igazán “farkas­éhes”. Lehetőleg többet egyen reggel, amit egy gyengébb tíz­órai követ. Az, ebéd ma: adhat I a főtáplálkozás. Délután csak egy könnyéi uzsonna és' lefek­vés előtt egy nagyon könnyű vacsora dukálna, ami nem ter­helné meg a gyermek emésztő­rendszerét. Lefekvés eülőitt jó a mozgás, vagy a fürdés. A gyer­mekkori kövérségnek nagyobb figyelmet kell szentelni, mint. azt eddig tettük, mivel az or­vosi gyakorlat éppen úgy, mint a tudósok kutatásai a napnál világosabban bebizonyították, hogy a felnőttkori elhizás és a vele járó betegségek és az élet jelentős megrövidítése az ese­tek túlnyomó többségében ösz­­szefügg a gyermekkori túltáp­lált Sággal, elhízással! MUDr. Juhász István. Mese a két virágvázáról (Folytatás a 2. oldalról) rot„ új mátkát hozott. Sokszor­­kánaik. iMás volt, új volt az új csokor illata, vágya. Csak min­dig el kellett feledni Sakszos­­kának a régit,, hogy újra kezd­je az ujjal a gyönyörteli perce­ket. Dehát ebbe nem oly ször­nyű nehéz beletörődni. Úgy­hogy Sokszoriké már nem is irigyelte annyira Egyszerűét. Mert Egyszerűével sem ment minden rendén Bús Péternél. Bús Péter alig mozdult ki a szobájából. -Ott kuksolt egész nap a könyvei közt. Azokból akarta kihámozni az élet nagy kérdéseit, ahelyett, hogy a való világiban szeonlélgette volna. Valgy óraszámra elálmodozott pamlagján. Egyszerűével sem törlődött többé, hogy hazahozta. Igaz hogy arra nem is volt szükség, hogy Egyszerűének is (kicserél- ! je naponta a csokrát. Hiszen ! hervadhatatlan volt és a 'hüsé- i ge a legnagyobb érdeme. Mert lassanként belepte a por sze­gény Eigyszerkét. Ési mátkájá­nak kényes-fényes levelei és szirmai olyan szürkére váltak, akárcsak a sötét fürtök szok­tak az évektől. Aztán azok az igézetes vallomások is kezdtek mái* egyhangúvá válni Egyszer­űének,, amiket mátkája nap­nap mellett elsuttogott neki. Kezdett unatkozni ... De mi ez? Most veszem észre, hogy végleg balfenékbe süpped el ez a mese. Hát egyik sem volt boldog? Hát minek legyen jó vége, ha még a mesének nincs. Elfeledtem előrebocsátani, mit gondoltaim ennél a mesé­nél. Azt, hogy ugyan olyan sok a mézes-mázas csevegés a sze­relemről, hogy bizonyára soka­kat ér csalódás a valóságban, akik felültek neki. Legyen hát imhol egy keserves eset is. hogy akiket elbúsit, találják a valót boldogabbnak. HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! Hámory Várnagy Dalma: SZENT GAMBRINUS KÖNYÖRÖGJ ÉRETTE! Kinek ne volna emléke szent “Gambrinus”-hoz címzett árpa­lé fogyasztó helyiséggel kapcsa latosan? 'Mégis, azok, akik ott valaha, ha futólag is megfordul­tak, vagy minden Isten adta napon, csak alig néhány ismeri, ki is az a Gambrinus? Mert a sört fogyasztónak olyan kö­zömbös az, hogy a “Háromlábú Kacsa”, avagy a “Zöld iLó”-hoz cimzett sorházban élvezd az ár­palevet. Lényeges a minőség. Néha ugyan más is .. . Nekem, pl. Gambrinus neve hozza vissza azt a boldog kor­szakot, amikor az első sör le­omlott a torkomon, de Isten látja lelkemet igen rosszul e­­sett. Egy korábbi esetre emlé­keztetett az ize, amikor valaki­nél vendégségben voltam szü­leimmel és kedvenc falatomról, a rántottcsirke szárnyába rej­tett májról, a készítője elfelej­tette az epét levágni. Mosoly­gó arccal nyeltem le a keserű falatokat, akárcsak a gödöllői “Gambrinus”-ban a kegyetlenül keserűnek tetsző italt, mely rá­adásul még a fejembe is szállt. Azt a butitó mámort, amit az a minimális alkohol kiváltott belőlem, későbbi életemre * is nyomott hagyott, hogy elővi­gyázatosságra intsen minden szeszesitallal szemben. Csitri lány voltam, amikor az első" u.n. Gamb'rinus küszöbét átléptem. Apám, aki a gödöllői kir. nya­raló kápolnájában, nem hivatá­sosan, csak úgy, passzióból, a­­dott alkalmakkor, de legtöbb­ször a nagymiséken készséggel orgonáit, egyik vasárnap on szó­lót énekeltetett velem. Mise u­­tán elfogott minket néhány ta­nár collegája: — Óriási a lányod Miklós! Ezt meg kell ünnepelni. Szereti a sósperecet? A köménymagos­­kiflit? Sajtosstanglit? — Ost­romoltak kérdésekkel egymás szavába csapva. Nem feleltem, csak néztem apámra, ő, rám. — Irány a Gambrinusba! — adta ki az utasítást és nekem fogalmam sem volt róla mi is lehet az. Honnan tudhattam,, hogy a szagosmise után a gö­MEGRENDELEM SZOLZSENYICIN. “GULAG SZIGETCSOPORT” cimü könyvét magyarul $10-t személyi csekken mellékelek. Cim: . (Kérjük olvashatóan, nyomtatott betűkkel kitölteni. A meg­rendelő szelvényt kérjük kivágni és személyi csekkel boríté­kolni. A kedvezményes ár csak az e I ő re fizetőkre vonatko­zik. Kanadai olvasóink a könyv kanadai kizárólagos terjesz­tőjénél: Tímár András bajtársunknál rendelhetik meg a “Gulag szigetcsoport”-ot. Cim: Tímár András, 215 Hillhurst Blvd., Toronto 12, Ontario.— Kanadán kivül “Nemzetőr"-re kiállított 10-$-os személyi csekket kérjük a kiadónak elkül­deni: Nemzetőr, 8. München 34. Postfach 70, W.-Germany.) döllői urak ott találkoznak. Édesanyámmal a kismiséket lá­togattuk!, az első nagymise ez volt az életemben, sok új él­ménnyel, emlékkel. Ezen a napon figyeltem meg, hogy a férfiak különféle bajuszt hordanak. A mellényeik is elté­rőek, brokát, selyem, vagy a hitvesi szeretet névjegyét vise­­lő him z ésekkel ékített, ékszer­nek is beillő' gombokkal, arany óaalánccal és kétfedelű zseb­órával, de hány meg hány féle kivitelben. Némelyik láncon fi­gurális, vagy apró állatok Zsu­zsái díszelegtek. A keményített galléroktól iritált nyakukat va­lamennyien úgy forgattak, mint ha állandóan jobbxa-balra te­­kintgetnének, ahol szabadulást keresnek a kényelmetlen divat­tól. Mindannyian sétabotot hordtak, melyek foggantyuja az ezüst kacsától a halfarku nőig jó szórakozást adott a megfi-. gyelésre. Abban az időben, sé­tabot nélkül, talán szentségtö­rés lett volna kimozdulni vala-I ■ hová. Csak esős időben, vagy a temetéseken jelentek meg fér­fiak esernyővel. Némelyük zwi­­ckert, vagy monoklit viselt, melynek semmi köze sem volt a látási zavarokhoz. Függetlenül a ruha színétől, szinte egyön­tetűen; szürke szarvasbőr kez­­tyüt viseltek. Ezen, az emlékezetes vasárna­pon, nem is egy Gambrinusban voltunk. — Ilyen talán soha­sem is volt Gödöllőn, — hanem csak a Ferenc József téri HÉV. megálló restijében. Hogy hon­nan eredt a neve: Gambrinus, ezt még máig sem tudom. A helyiségek bérlője, úgy emlék­szem egy B.-listás főjegyző volt, ő szoktatta oda az urakat a különszobába, melynek bejá­ratára a gimnáziumi rajztanár, még cégért is festett Gambri­nus képével. Aki ennek a helyi­ségnek az asztalánál helyet1 foglalt, az felért egy casmói tagsággal. Járás és1 szolgabi.ák, ügyvédek, tanárok, nyáridőben amikor a Horthy család ott ! nyaralt a királyi kastélyban; a 1 fiai és azok barátai, katona­tisztekkel és egyéb udvar, t.szt­­séget viselőkkel. De a törzsven­dégek a helybeliek maradtak mégis. Későbbi időkben, amikor már kerthelyiség is készült, — amit nagyképűen, a Gambrinus-ta­­gok, terrasznak hívtak, kiültek a balzsamos gödöllői levegőire. Sok-sok évtized távlatában, az előítéletek gáncsa nélkül visszagondolva, még ma is az az érzésem, hogy én voltam az első kislány, aki átléptem en­nek a férfiak mulatságára szol­gáló helyiségnek a küszöbét. Lure abból következtetek, hogy a cselekmény idején édesanyám igen megnéheztelt édesapám­nak ezért a kezdeményezéséért, amit később, már maga is ter­mészetesnek vett, hiszen az el­sőt követte a többi és néhány hónap múlva, a szagosmise láto­gatói számára elengedhetetlen esemény volt a “Gambrinus”-ba zónázni, perecek, sóskiflik, il­latos tepertőspogácsák társa­ságban, ahol az urak a hölgyek örömére csak a legnemesebb szivarokkal nehezítették a lég­kört. Ettől fogva abbamardt az alsózás is és egyesek bánatára, csak szalonképes viccek kerül­tek terítékre. A Persler — szál­ló és a Ferenc József-téri meg­álló közötti, közismert kou zó, lassan elnéptelenedett é& csak a férjnélküli mamák csodálta t­­ták leánykáik szépségét, annak hiányában legújabb ruhakölte­­ményét a majdnem céltalan va­sárnap délelőtti-ingázással. Ez a rövid visszaemlékezés Dr. Helmut Arntz bonni nyelv­tudós cikkének olvasásakor 'ke­rült emlékezetem felszínére, aki most közhírré tette, hogy az évszázadokon át, a sörfőz déli által tisztelt szent Gambri­nus sohasem létezett, személye hamisított annak, akiről, leg­alább is Németországban min den gyermek tudta, hogy kicso­da. Dr. Helmut Arntz hivatkozik Amnius, egy olasz, még a kö­zépkorba vissza vezethető mun­kájára, melyben meghamisított történeteket közölt. Többek közt a német vezér Marsust, Gamb­­riviusnak titulálja. Hogy az e­­gyébként kitűnő autor, miért nevezi a Tacitus által német származású Marsust Gambri­­viusnak, azt az ég sem -tudja most már kinyomozni. Kétség­telen, hogy a sör “atyjáról” Gambrinusiról kf. verziók van­nak. Egy 16-ik századbeli tu­dós: Burkart Waldis így magya­rázza Gambrivius szerepét a sör körül: — Gambrinus a Bor­készítést közvetlenül Isistől a napistennőtől tanulta. De ez is már inkább csak legenda. Ki törődik szomjas gégével ilyen­­féle kérdésekkel? Naigyobb gond az pl. Magyarországon, hogy hol van sör, hol nincs, akárcsak a mesében. Hamburg és a sörlelkü Mün­chen között közlekedő Inter­city szerelvény Gambrinus név­re lett keresztelve. Ez a név igen illik rá. Az azonban értiie­­tetlen miért kellett dr. Heímm Arntznak, jóhangzásu tudós ne­vét illetve munkásságát segéd­munkási teendővel felcserélni, hogy a Gambrinus nevet nyert vasutijármü oldalát tollával ka­­pargassa? Gambrinus szép. büszke vonat, országszerte, sőt azon túl i« már jól ismert. A tudós legendának minősiti Gambrinust. No és Loreley? Pe­dig ilyen nevű szerelvény is a­­kad, de eddig — hála Istennek! — senkinek sem jutott még az eszébe, legalább is én nem tu­dók róla1, hogy bárki is le akar­ta volna a szikláról tasztan , mert jogtalanul testálták nevét egy gyorsvonatra. Professzor dr. Arntz — gon­dolom —, talán azért nincsen jólábon a sörivókkal, illetve az árpalé készítőkkel, mivel elnö­ke a “Bor Történelmi Társa­ságinak. A sörfőzők és az ál­lamvasutak tétlenül várják a fejleményeket és mivel egye­bet nem tehetnek, litániát mon­dának ír. Arntzért, melyben az ismétlő sorok igy hangzanak: Szent Gambrinus könyörgj érette! 322 A History of Hungary the manufacture of agricultural as well as of other machinery.1 All these brought a natural change in the social structure as well. Gradually the number of industrial employees grew, though it could never reach the num­ber of agricultural laborers. The organization of in­dustrial workers was not aided by the government either, and so they established their own trade unions, adopting the Marxian platform of the Austrian Social Democrats in 1890. Membership in the Hungarian unions did not pass the 100,000 mark until after the turn of the century. But a change of greater significance was brought about by Jewry gaining ground in unprecedented pro­portions. Jewry had played an important part in capitalism everywhere in Europe. The position of Hun­gary and of all Carpathian Europe was different, how­ever, because of the large number of Orthodox Jews who were newcomers from Russia’s Southwest. Owing to their foreign tongue, the Yiddish-German jargon, their heterogeneous mode of living, their contrasting habits and especially their different outlook of life, they constituted a distinct nationality and presented a problem of assimilation. Within two centuries, their proportion to the rest of the population rose from 0.5 per cent to 5 per cent. In 1785, there were only 75,000 The reputation of the Hungarian electrical industry, recognized to *-rr,e extent in South American countries, dates back to this era. Kálmán Kandó, manager of the Ganz Electric Works, was the first to utilize high tension electricity as railroad energy. Contracting first for the electrifica­­t'on of mountain railroads in Italy, he initialed an ever increasing export of Hungarian electrical and railroad supplies. The Era of Dualism II 323 Jews in Hungary; in 1840, their number was already 241,000, i.c. it had trebled within 50 years. In 1870, they numbered 350,000; in 1900, 835,000; and before the First World War, almost 1,000,000. This enormous increase was the outcome of a steady flow of immigra­tion from the East, partly from Galicia and Russia and partly from Rumania. Wherever feudalism continued to exist for a longer time, commerce easily slipped into Jewish hands. I11 pre-1848 Hungary, for instance, Jews made it a point to set up their grain and wheat business in rural centers, near large estates. The generation of 1848 considered it only natural that these Jews be emancipated; but already Széchenyi and then Deák urged the closing down of the eastern frontiers. Some of the Hungarian Jews played an important part, some as publicists, both in the era of 1848 and among the émigrés. It would have been in the interest of this assimilated class that the influx of their foreign ghetto co-religionists be stopped. Hungary was, however, altogether too liberal in this matter; the eastern gates of the country were left wide open and Hungary’s economic prosperity at­tracted new masses of orthodox Jewry from its primitive surroundings beyond the Carpathians. Their first gen­eration settled in the northeastern counties of Hungary; the second and third moved to the cities, preferably to Budapest; the fourth generation in many cases mi­grated further west to other countries. In this procedure, Hungary mostly lost the assimilated Euro­pean-type educated Jewish element, and received 1 Amagyar egynaz neiyzete nemet mcgviíágiiasoau (roiytatas a 3. oldalról) A mult év december 28.-án a lengyel kormány az egykori német vidékeken székelő 7 püs­pököt arra kényszeritette, hogy tőgyen hüségesküt a lengye: népköztársaságra és annak Is­tent nem ismerő törvényeké. E lépés jogalapjául, egy 1956-ban hozott sztálini korszakból szár­mazó rendelet szolgált. S bár Casaroli és OLszowszki a látogatás előtt, alatt és után egymást agyontömjénezték köl csönösen hízelgő szép s .avak­­kal, ez az első hivatalos vati­káni látogatás lengyel földön sem a Szentszéknek, sem a len­gyel katolikusoknak nem ho­zott eredményt. A kudarcról egyébként egy katolikus hír­­ügynökség is beszámol, mikor közzéteszi Casorolinak a pápá­hoz intézett egyik bizalmas fel­jegyzését, melyben beismeri, hogy ... a vallásoktatás terén Gierek “teljességgel hajthriat­­lan maradt”. Gasaroli látogatása után négy hónappal egy újabb inté' kedrs is bebizonyította, hogy a 1 n­­gyel rendszer semmi enged­ményt sem óhajt tenni a kato­likus egyháznak: a vaysói egy­házügyi hivatal kormánybizto­sát, Aleksander Skarzynnskit túlságosan liberálisnak bélye­gezték meg és júniusban a me­rev és kérlelhetetlen Kazimierz Kakol-lal leváltották. Casaroli felhalmozódó ku­darcai azonban könnyen oda vezethetnek, hogy elveszíti kül­ügyi államtitkári beosztását. A Vatikániban már folyik is az ak­namunka a szintér mögött s Casar oli éllenfelei számára egy olasz püspöki széket sze­retnének adományoztatni s Benelli bíboros helyébe Luigi Poggi érseket és jelenleg külön­leges megbízatásokkal ellátott apostok nunciust kívánják ül­tetni. Benelli és Wysznszky azt vetik Casaroli szemére, hogy a kommunista államok csaloga­tásainak nem tud ellenállni s túl gyorsan tesz engedménye­ket minden ellenszolgáltatás nélkül. Casaroli e két ellenfele kü­lönböző vádakkal ideti az állam titkári: Wyszynszky attól tart, hogy a Vatikán a lengye^ kom­munista kormánnyal a lengye! püspöki kar tudtán kivül és akarata ellenére akar egyez­kedni, mig Benelli bíborosnak az a kifogása, hogy Casaroli a kommunista tanokat veszélyte­leneknek igyekszik feltüntetni.

Next

/
Thumbnails
Contents