Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 5. szám

BAK BÉNI NYOMOZ

IRTA: NAGY MIKLÓS

Éjszaka van. Csöndes, sűrű, száraz sötétség. A csöszbunyhó iMvszágiútra nézni szegleténél vaiaika hallgató zikt Bak Béni szuszog, ahogy jóízű alvó szokott. Az a sötét valaki gyufát suhint, az égő szálat odaérinttgeti a szalmáihoz. Vár egy keveset és amikor a tűz perc égni kezd, ‘lábujjhegyen tovaoson. Elnyeli a sötétség. Bizonyára vissza-vászsiza néz a munkájára, aztán megint iramodik a kertalja felé.

A (lángocska terjengőzik oldalra is, fölfelé is. Emészthet a láng, mert szikkadt isizeptemiheri éjszaka van. A csőszkunyhót hamar el lehet igy intézni, mert az egész alkotmány nyolc husángra rádobott szalmából van eszkabálva. Csak addig keli az ilyen kulipintyó, amíg a kukoricát törik. Ha kitisztult a határ, a csőszé az egész lakhatóság. Feleségével egyszerre hazavihetik és egyszeri kenyérsütésre ugyahogy elég a szalmája.

A láng még az ászok-hajtásig sem ért, amikor Bak Béni fölirettent. ő azt hirdeti magái ól, hogy ébren alszik. Ezt most bebizonyította. Pattogást hall. Kiugrik.

— Hüj, a nemjóját!

Esze tüstént a helyén van. Visszaugrik. Kapja a derékjának való subyt. Dobja ki messze a kukoricásba. Rohan vissza. Lekapja a 'gyámfa bütykéről a tarisznyát. Keresi a pipát, meg a zacskót. Hol vagy mán no?! No még a puskát, a fejszét. Hopp, a kalapja leesiett a fejéről! Azt az éjszakás zsiványait ennek a bitang világnak!

Mindenét hamar kimentette, kezdte rángatni a két nyilásrúdat, hogy legalább az megmaradjon. De éppen akkor omlott össze a kalyiba. Félre kellett ug rani a szertepattogó zsarátnok elől. A füst a szemébe facsarodott.

— Hát istentelen kétlábú lehetett! De ha ő eléri! Kimorzsolja belőle minden gonoszságát. Annyi bőrt nem haígy rajta, amire látleletet vegyen a doktor. Kapja a puskát, fejszét, rohan ki az útra. Fülel a sötétben, de nem hall semmit a tüzpeicegéstől. >Fut a falu felé. Semmi nesz. Volt ideje a pokolra valónak elfutni.

— Ki tehette ezt? Hiszen megéghetett volna, ha nincs olyan nyúlfüle.

Megemeli a kalapját. Ez az égnek szól, ahonnan mégis csak vigyáznak az emberre. Vájjon haragtól csinálták, vagy tréfából? Hát tréfa az ember élete?! Dejszen, majd megkoronázza S ezt a tréfát !

Visszamegy a tűzhöz, ahol egymásra omolva sziszeg a ficfakaró a szalmapernyóben. Nézegeti, gondolkozik. Akármi is volt ez, de holnap kinevetik. Szép figura az a csősz, akit kipörködnek az odújából. Aztán, mit szólna az isipán ur a dologhoz? Reggelre a kunyhónak épugy kell áliani, mintha misem történt volna.

Veszi a bad tát, megy a füzesbe, ami ugrásnyira van a folyóparton. Vágja inagy indulattal a tartófának valót. Közben tapogatja, melyik a megfelelő. Nem is nyolcat, die tizet vág ki. Cipeli, leteszi. Megy az urasági szérűhöz, az mines messze. Kötél van a tarisznyában, összeköti a szalmát, hátára veszi, ledobja a kunyhó helye mellett, térül— fordul még háromszor. Közbeír dohog, szitkotzódik, izzad.

A pernyét karóval a kukoricásba tolta. A fiefa kis nevendók ágait seprűnek köti és eltisztitja vele a helyet. — A baltával rögtön hántol és a földet a pörkölésen elszórogatja.

Derengett, mikor a tartófákat ütögette a földbe. Világos lett, mire elkészült a szalmafödéllel. Most már jobban el tudta tisztogatni a környéket. Minden el lett intézve. A kunyhó kitünően állott. Hiszen az egész oly akkora, hogy csak ülve lehet benne létezni. Ha meg aiszik, a csizmája kinéz belőle.

Most már mindegy! A kár reparálódott. Ment a kúthoz). Lemosta magáról a kormot, szeny ilyet. Utána körüljárt a kukoricásban. Nyomok után keresgélt, de csak úgy átabotában. Az a valaki nem volt bolond a sötétben a kukoricásnak menni. Visszatért, leült a kunyhó elébe, elővette a pipát, hogy gondolkozzék. A nyomokat legújabb az ésszel kutatni, csak az éri el az ilyen éjjeli! kapcabetyárt.

A inaigy gondolkodásban bizony elsizundlitott. Nem csoda. Éjfél óta tiürenkedik. Ari a éo- i endt fel, hogy az asszony megérkezett a napi elemózsiával.

Az asszony mindjárt az orra után neszei.

— Micsoda pörkölt szag van itt?

— Ha csak téged nem pörköltek! — vélte bosszúsan Bak Béni.

Az asszony észrevette a rossz kedvet, Beszélt másról, ő meg hallgatott. Evett és hallgatott. Az étel minden baj ellenére is jól esett. Hiszen ő már kikevergett a bajból, az a valaki meg csak most esik bele. Mert a dolog kitudódik. Különb dolgokat is hüvelyezett már ő napfényre. Csak niár menne az asszony a dolgára. Mit macerálja őt azokkat a falubeli hiábavalóságokkal.

No, csakhogy köti már a kantárbugyrot! Most aztán kezdődhetik a rendes gondolkodás. Nekifeszitette hátát a léckának. Pipázott, nézte az utat és vezette gondolatait, vagy ment utánuk.

Az ügy nehéz, de nem veszendő. Kápé haragszik amiatt a vendégoldaí-bistória miatt. De annak idestova két esztendeje. Ráért volna visszaadni a kölcsönt. Különben is Kápé nem az az ember, aki bolond éjnek idején idejönni, ha alhatik. Haragban vannak Paló Gedólékkel, a szomszéddal. Ez asszonyi csetepatéból származott. Férfiember ilyen asszonyharag miatt nem fog ekkora Ízetlenségre vetemedni. Van még haragos? A tavalyi csősz, aki azt iuszi, hogy ő túrta ki a konvenciójától. Túrta a fene! Rajtakapták a szekeresekkel való oimboraságon és útilaput kötöttek a talpára. Ettől kitelnék ilyen fúr fang, ha nem a városba ment volna munkára. Valami kőmives mellett dolgozik. Van még haragos? Eleven nincs több.

Tréfa volt ez, semmi más. Ha pedig tréfa, akkor legényfóle tehette. Tréfára a mai Ínsége sí világban csak ilyeneknek van eslzük, meg idejük. Hohó, megáll junk csak! Nono! Az lesz a, a Portya fin! Csakis az, az a kelekótya! Az uraság kocsisa. Hát persze! Tegnap ott átelleaben szántottak. Ebédidőre odaült hozzájuk. Beszéd közben isizóbakeriidt, hogy mennyi nyúl ugrál ki az idén a barázdából. Valahogy arról esett szó, ki milyen éber természetű. Ő meg eldicsekedett, hogy akár eígy nyulsóhajtásra is felébred. Portya nem hitte. Röhögött.

Még jó, hogy rendbehozott mindent reggelre. Most röhögne csak igazán ,ha !ő a hamu-pernyén' búslákodnék. Mert úgyis erre jönnek a szekerekkel. No, majd a kalapja alá néz ő neki. Lepörköli szemével a pofájáról az igazságot, ölre nem megy vele. Hogy baj legyen belőle, zsandárdoloig?! Vagy, hogy a többi igás nevessen rajta. Ráér a fizetséggel.

Az esze lepihent. Annak elég volt. Most jön a szememunkája. Már zörög is négy szekér a tanya felől.

Bak Béni megtörni a pipát, nekiif észkel ődik a léckának,

hogy komótosan nézhessen az igazság irányába.

Köszön jóreggelt az első kocsis. Bak Béni bólint. Közömbösen végigmustrálja a szekeret. Nézi a másodikat. Harmadikon ül Portya. Az arcán semmi se látszik. Hanem a szeme! Az csudálkozik. Átfut a kunyhón, egy villanással megkerüli a környéket. Még köszönni is elfelejtett a nagy ámulkodásban.

— Megvágj’ jómadár! — véli Bak Béni. Elégedetten bólint a negyedik kocsis köszöntésére. A nyomozás befejeződött. Most már csak a kölcsön és kamatai irányában kell észelődni.

HAJSZA EGY ! FÉLDOLLÁROS UTÁN

Irta: Székely Molnár Imre

A gyerekkor első öröme a játék, ez már vele születik és ezért ne csodálkozz,on senki, ha a igyerekkori apró szenvedély tovább él a felnőttekben. Az iskolás fiúkban először feltámad1 a gyűjtés szenvedélye s ennek már célja is van, mert ez majd " ké’sőbbi éléiben pénzt jelent. Gyűjtés közben néha a fiúcskákat megkísérti az ö.dög, aki aztán tévutakra is csábíthatja.

Nekem is a béiyeggyüjtésbeu telt az első örömöm. Rossz kis diák voltam, de ezért már meg tudtam különböztetni a jót a rossztól. Ezt azért bocsájtom előre, mert bizony — hogy úgy mondjam, — rossz útra tértem. Mint jó futballista, bevettek magjuk közé1 a nagyobbak, tőiüik ragadt rám a bélyejggyüjtés szenvedélye. Azt bizonygatnom sem kell, hogy otthoniéi vékonyan adogatták a zsebpénzt cukorra, tízóraira és abból bizony nem lehetett legénykedni.

Ebben az időben kaptam rá a bélyeggyüjtés nem megengedett formájára. Ezt úgy íctsináltam, ahogy a nagyok megtanítottak rá. Mit cifrázzam : csentük a bélyegleket. Ez úgy történt, hogy hármant-négyen beállítottunk a könyvkereskedés^ be, ahol az eladók tkirakták elénk a bélyegeket. Közülünk valamelyik ügyesen1 elterelte ró lünk a fiigyeimet, s mi ilyenkor eltüntettünk néhány bélyeget. Hol a sapkánkba csempésztük, vizes időben pedig leejtettük magunk elé a földre, aztán ráléptünk. A bélyeg persze odatapadt a cipőtalphoz. Ilyen módon Ügyre bővült, gyarapodott az anyag a bélyegalbumunkban.

Apámnak feltűnt a bélyegek szaporasága, kivaliatott a szerzés titkáról ési amikor őszintén bevallottam a turpisságot, nyakon-vágott és elvitt abba a kereskedésibe, ahol csentem.

Kedves, őlszhajú bácsi volt a tulajdonos, a jó akarat és a jó szív rá volt irva az arcára.

— Tudjuk mink aztv kérem,

•— vett védelmébe, — hogy válogatás közben el-eitüniik egy pár bélyeg; de nálunk az már be van kalkulálva a rezsibe. Az értékesebb bélyegekhez úgy senr tudnák hozzáférni, mert. azt üveg alatt tartjuk és csak a komoly vevőknek mutatjuk meig.

Apámat nem elégítette ki ez a magyarázat, elővett egy ölkoronást, mondván, “fogadja el a kára fejében”.

Az örég kereskedő szabadkozott, majd elmenőben a fülembe súgta: “Gyere vissza s; majd levásárolod ezt az öt koronát”.

Majd elsüllyedtem szégyeneimben. Nem is mentem többet vissza. Egy életre abba hagytam a bélyeggyüjtést. Az albumomat is elajándékoztam.

* * *

A nyáron Pesten megismerkedtem egy rendkívül kedves, jómodorú fiatal emberrel, aki figyelmességével a kedvembe járt.

— Mit hozzak néked onnan Kanadából, — kérdeztem tőle?

— Engem csak egy dolog é r - dekelne. Hozzon nekem, bátyám, egy amerikai féldollárost, amelyiken Kennedy arcképe van s alatta az előállítási év dátuma: 1970.

— Hát ha csak ennyi a ké- í résed, — válaszoltam megköny- ! nyebülten, — elhozom neked. A : föld alól is kikeresem, — Ígér- I tem neki.

Akkor még nem gondoltam arra, hogy milyen nagy fába vertem a fejszémet. Valóban a föld alól kell megkeresnem ezt a kis “értékű” pénzdarabot.

Itthon aztán nekiláttam a pé!nz megszerzésének. Apró ajándiékokkal kedveskedtem a pénztáros-nőknek. De hiába. Végtére ez amerikai pénz, — írtam hát a barátaimnak, arra gpndolva, hogy ott mégis csak jóiéban megszerezhető. Adhatnak érte 5 dollárt is, egye fene, fizessek rá, állni kell a szavamat, ha már egyszer megígértem.

Kedves barátom, Vidovics Feri, a volt somogyi főispán, postafordultával válaszolt:

— Nem is hiszed, milyen nehéz dolog egy ilyen féídollárost keríteni, itt én jóba vagyok egy-két bankkal, magánosokkal és nagykereskedőikkel is, és azok (bizony kinevettek. Mondták, hogy van-van ilyeh féldolláros, tudnak róla, de ezt már mind felvásárolták a numizmatikusok. Sóik vénasszony van közöttük, akik babonás hittel r ugaszkodnak hozzá. Fétiskén'tőrzik, mert azt tartják róla,, hogy szerencsét hoz a háziba. Még a betegségtől is megoltalmazza azt, akinek a birtokában van. Hidd el, mindent elkövettem, hogy legalább egyet szerezlek. A bankban (biztattak is, hogy ismernek egy ilyen gyűjtőt, aki húsz dollárért bizonyára hajlandó lesz eladni egyet. Én nem mertem konkrét ígéretet tenni a vásárlásra, de a reményt nem adom fel, keresem tovább, mert azért, akárhogy is vesszük, a húsz dollár nagyon komoly összeg egy ilyen féldollárosért.

Csongrádi Valika, kedves fiatalasszny ismerősöm szintén beállt keresőnek, aki már okosan meg is magyarázza, illetve

Winnipeg, Man. 1975. január 31.

rátapint a tényállásra, miért nehéz hozzájutni egy 197u-ben nyomott Kennedy-féle féldollároshoz. Azt írja, hogy abban az évben csak a pénzgyűjtők részére készítettek egy bizonyos mennyiséget s ezek röviddel a forgalomba hozatala után, eltűnteik. Valika is megígérte, hogy megpróbál egyet szerezni, ha máshonnan nem, tényleg a föld alól. Már két hete nem irt, biztosan sorba járja a niuimizmatikusokat és ha valaik eladja, megveszi.

Ezek után beszélhet nekem bárki is az egész világot köny-7

nyen elpusztítható atom-korszakról, társadalmi berendezkedésünk miég mindig a babona hatása alatt áll. Mert mi más ez, ha nem' babona, ha valaki abban hisz, hogy egy ilyen féldolláros megvédi a betegségtől és a szerencsét is oda tudja csalogatni.

Fia nem tudom megszerezni a pénzt, akkor hazugságban maradok fiatal barátom előtt, aid bizonyára hisz és bízik egy öregebb ember Ígéretében. Nem szeretném elszomo.r itani azzal, hogy csalódnia kelljen a hitében ...

KERESTETES!

Kedves Kanadai Magyar Újság,

Svájcban élő magyar család kéri önöket, hogy ott Kanadában,, valószínűleg a Hudson, vagy Hamilton városban élő és 1956-ban kivándorolt barátjukat, SZABÓ ÁRPÁD volt budapesti (Óbuda) lakost, fcb. 52 éves, Erdélyben született, szakmája famintakészitő, fekete hajú, kanadai állampolgár, hollétét, lakás címéit megkeresni szíveskedjék.

Alulírott Szalay Károly és családja a capuai (Olaszország) táborból került Svájcba s nagyon kéri önöket, legyenek segítségükre barátjuk megkeresésében. Akik tudnak Slaabó Árpád hollétéről, kérjük értesítsenek minket. Előre is megköszönve fáradozásukat, üdvözletünket küldjük:

Szalay Károly és családja 8600, Dübendorf (Zürich) Üeberland Strasse, 230, SWITZERLAND. (Svájc.)

Vigyázzunk^ jó "vételekkel'

(Folytatás a 3. oldalról)

let-et és mindkettőt' megfosztották jogosítványától. Azért volt eljárásuk .törvénytelen, mert mem rendelkeztek bírósági végzéssel. A bíróság figyelmeztette a rendőrséget is, amiért nem volt hajlandó asszisztálni, mikor szükség volt rá. A tárgyaláson a professzornak megítélték az összes költségeket és jelentős kártérítést isi kapott.

Itt vannak ennek a történetnek a tanulságai:

1. Mindig specialista ügyvédet keli választani. Aki ugyanis nem az, nem tudja ügyünket kellően, képviselni, mint ahogy agy szivspecialista sem feltétlenül tudja, hogyan keli sin Lie tenni a törött lábat.

2. Az emberek, bankok, iburósági alkalmazottak, sőt a megfelelő jogosítvánnyal1 rende.kező autókereskedők között is sokan akadnak, akik — ha előnyükre szolgál — megszegik a törvényt, mert remélik, hogy megússzák a dolgot. A bank ezért szereztette vissza a .kocsit törvénytelenül. Nem kivánt keresztül menni a, hosszadalmas, hivatalos eljáráson.

3. Kanadában érvényt szereznek a törvénynek. Akinek igaza van, attól még óriás bankok sem vehetik el az igazát. A törvény előtt ők sem élveznek több

jogot, mint a frissen érkezett bevándorló. A bíróságok megtorolják a törvényszegést. Nem szabad goba feladni a 'harcot, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy igazunk van.

4. A lecke legfontosabb része az, hogy óvakodjunk a túlságosan jó vételektől, mert — amint a professzor példája ia (bizony ttja — könnyen megégethetjük az uj .unkát. Ha magánszemélytől vásárolunk, sohasem lehetünk biztosak, hogy nem keietkeznek-e a professzoréhoz hasonló komplikációk.

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 80/-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok

WINNIPEG, MAN.

R3C 0B9

Telefon: 943-6657

Magyar Hanglemezek

8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK

Legolcsóbban, legnagyobb vál sz_ tékban kaphatók.

Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket.

Szappanos Record Shop

3046 East 123 St., C eveland. Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 56'-5621.

KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK:

Angoi nyelvtan és Beszélgetések ....................$ 2.00

Ágoston Ede: Fény és árnyék

(versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50

Berczy József: turópa felszabadítása .............. $ 3.00

üalgóczy János: A Sumir kérdés .................. $ 8.20

uundel Károly: Hungarian Cookery

(magyar receptek, angolul) ................ 5 3.00

Juhász József: Idegen partok között

(elbeszélések) . ...................... $ 5.00

Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................... $ 2 00

Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00

Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp

(versek, elbeszélések) .............................. $ 2.60

Nagy István; a fenségtől a hallja kendig

(elbeszélés) .............. .......................... $ 3.00

Nagy Sándor; A magyar nép kialakulásának

története .................................. .......... $ 6.00

A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady . *.............. $10.00

Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ,. $ 3.00

Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . $ 4.00

Somogyi: Szumirok és magyarok ....................$ 8.20

Székely-Molnár Imre:

Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2C0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index

I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00

” ” Hol van a nyár? ...................... $ 3.00

Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50

” ” Ö " $ 5.50

Julianna C. Tóth: Sing out Go

(Hungarian Folk Songs)........................$ 1.50

Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás ás csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent "bank exchange’M kell számítani.

K. HL U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

?10 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba. RSD 2B6

I I

PÁSZTOR JÓZSEF

Mikor Sárika szerényen, majdnem osonva belépett a fürdőszobából a szobájukba, Csobáncz a hajkefét, mellyel a fekete fürtjeit rendezgette, majdnem felejtette a kezéből. Ámultain, nézett Sárikára.

— Hát maga mit csinált?

Sárika ártatlanul nézett rá, egy rózsát tűzött be a ruhájába.

Pillantása félresdldott a úgy mondta:

— Mit csináltam volna? Átöltöztem.

A férfi átmelegedve lépett felé.

— Nem mondlta . .. Nem mondta, édes, hogy iLyetn, ruhája is van.

Hirtelen a Sárika arcára emelte a tekintetét.

— Nekem vette fel?

Sárikát izgatta az érdeklődés, de hűvös maradt.

— Nem ... Csak a diner-hez.

Csobáncz mint a megbántott gyerek nézett a feleségére.

.— Hát nem nekem vette fel? És kinek akikor?

Sárika leereszkedett egy aranyozott lábú Louis seize székbe. A jobb lábát kacéran a másikra vetette. És mint a marquise egy Sardou-darab harmadik felvonásában, mondta:

— Kedves barátom, én mindenkinek tetszeni akarok!

—- Mindenkinek? — meredt rá elhülve Csobáncz.

Sárika bólintott.

— Csák azért, hogy magának is tessem. Hogy versenyezhetnék én -másként a többivel? Az élőkkel a hotelekben és a jazz-nél, vaigy a holtakkal a múzeumokban? Csak azt sajnálom, hogy nincs vörös hajam.

— Mit akar maga a vörös hajjal?

Sárika finom mosollyal liúnyta le a sízemét.

— Ó, — susogta. — Csak igy versenyezhetnék Tizián asszonyaival!

— Te! — kiáltott rá a férfi s át akarta karolni, de Sárika elhúzódott előle.

— Kedves barátom, ez a ruha nem arra való. Szétreped rajtam.

Csobáncz kipirult.

— Bánom is én!

Sárika felpattant s égj’ paraván mögé futott.

— Szedje össze magát s menjünk vacsorázni. Előbb azonban nyísisa ki az ablakokat.

AZ ATYAFIAK

Ési a nagy, lomha ember- szeme alig nyílt rá. Reggel, amikor ő még aludt, vagy álmosan pislákolt ki a takaró alól, az ura már az útikönyveiket bújta. Nagy gonddal keresgélt, hogy hol találnak még a halott márványutcákban egy-egy zöldpatinási palotát, ahol a ráncosarcú inasok új szépségekre tárják fel a hatalmas, faragott ajtókat. És ő? Csak botorkált Csobáncz mellett. Tipegett és bólintgatott. Hogy érthette volna meg egyszerre, bárhogy is akarta, Tizián lángoló festő|iségét, mélytüzü, friss szineit, Veronese káprázatos kompozíciót, Rafael édes áhítatát, vagy Tintoretto dübörgő erejét és drámaiságát? Szerek mes, félénk, gadambszivü kis asszonyka volt csak, aki tetszeni akart szerelmének s tetszeni akart különösen most, azoknak a pillanatokban, amelyek nem jönnek többé soha vissza. Nő volt ó is. Nő, az a nő, akiben a régi benyomások, a szerelmet sugázó olvasmányok, amelyek az életet *és valóságot a leggondosabban elkerülték, a leikébe rögzítettek bizonyos felfogást a szerelemről és házasságról s különösen a nászútról. Ő maga is akarta ezt a más zu tat. Le nem mondott volna erről a világjéit sem. A vallomás, azi első csók, az eljegyzés, a menytlg(ző, a nászút! Akárhogy akarja is magát elvonni a polgárias, kikristályosodott felfogástól, mégis polgári nő maradt vágyaiban, érzéseiben, amelyek a szerelem és a házasság állomásai felé repültek. Eddig csalódott mindenben. Csalódott a vallomásban. Nem igy képzelte. Olvasott jó, rossz regényeket, ahol a férfiak még térdie ereszkedtek;. Tudta, hogy ez ma már nem megy igy, mégis várt valami különöset, megható, ami a szivét megborzongatja. S mi volt az eredmény? Ez, a nagy, melegszemü, diurvakezü ember még! szerelmet sem vallott. Az eljegyzés tiszta hangulatát megzavarta a rokonok fecsegése. Az esküvő? Csupa sietés, kapkodás), zűrzavar, amíg végre holtfáradtan a vasúti kocsira ültek. És az első) csók?

Ö, hogy várta! Hiszen rég megértették egymást. Valahogy úgy kéipzelte: leszakad a szive akkor s belemerül, belefullad valami csodálatos gyönyörűségbe.

Fliszen szép volt. Megható volt. Leihet rá gondolni, félig nyílt szájjal, enyhén mosolyogva, a magányos pillanatokban, de hol volt az esemény nagy drámai lüktetése és tüzes pompája- Ahogy az a romantikus elképzelésekben rég kialakult.

Ha legalább a zongoránál ült volna. Átszellemülve egy Chopin nooturine-tól, vagy egy 'Schubert-dal hatásától engedékenyen felolvadva. Hiszen ezek a zeneszerzők azért éreztek, szén-