Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 5. szám

8 Winnipeg, M.n. 1975. január 31. Hajdú Júlia zeneszerző Irta: Székely Molnár Imre Magyarországon hagyó Hiá­nya van a könnyű zenének. Vi­lághíres mesterek valósággal ontották azokat a felejthetetlen melódiákat, amellyekkel azóta is teli van a lelkünk. Remén} telenségnnkben múltúnknak; e­­aek a forró visszhangjai vezet­nek vissza az életbe. N.ncs^m a világnak még egy olyan nem­zete, amelyik a miénkhez ha­sonló hírességeket tudna fel­mutatni. A halhatatlanok névtábláján ilyen nevek ragyognak: Lehár, Kálmán Imre, Áb: a hám Pál, Jakobi Viktor, Bu'tty­­kai Ákos, Msemen, Zerkovitz, Kaczóh Pongirácz, Huszka Je­nő, Buday Dénes, Lajtai Lajosi, Bródy Tamás, Márkus László és Alfréd, Fényes Szabolcs, Horváth Jenő és Írjuk ebbe a sorba a legszerényebbet, aki nfcl: Hajd/ú Juha ... Szép névsor ugy-e? Bocsá­natot kérek azoktól, akikről el­feledkeztem. Hajdú Julia régi barátom, férjét Pajor István, is jól ismer­tem. A Pozsonyi úti lakásán be­­szélgebtem vele. A múltat em­legetjük, az elindulását. Beszél az élményeiről, a hivatásáról,; ahogy ez már egy ilyen ’beszél­­getés keretébe tartozik. — Az édesapám az egyik! legismertebb közgazdasági szer kesztője volt az Est-lapoknak, j önnön Bajcsy-Zsilinszky Endre I lapjához, A Független Magyar­­országhoz'ment át, majd 1945 után Supka Géza újságjánál a Világnál fejezte be pályafutá- j sát. Jól esik: nekem, hogy még j ma isi emlegetik a tudását, em- j lékeznek rá. Majd iigy folytatja: — ,A zenei tehetséget, a mu- j zikalitást édesanyámtól örö-1 költeni, aki ragyogó énekesnő lehetett volna, ha taníttatják. Már a bölcsőmben kezdtek rám felfigyelni: Édesanyám szokása szerint altatódalokat dúdolt s ha egy pillanatra abba hagyta, én folytattam. Négy éves vol­tam, mikor elvittek az Opera­­házba a Denevér előadására. Áhitatosan hallgattam á zenét, majd éjjel álmomban felkeltem az ágyacskámból és csukott szemmel el kezdtem énekelni. Reggel a szüleim megkérdez­ték, hogy emléiks:ziem-e a tegna­pi előadásra? Én odamentem a zongorához és minden előz­mény .nélkül eljátszottam a De­nevér-valzert. Furcsa volt na­gyon, a szüleim meg is ijedtek, mert ez már a csodagyermek fogalmába tartozik. És azóta is két kézzel játszom — szóval ez volt a különlegesség. — Nem szégyellem bevallani: ma sem játszom sokkal jobban, mint akkor, négy éves kou óm­ban. Azóta is, amit hallok, a­­zonnal lejátszom. A későbbiek során, az elindu­lásáról beszélgetünk. — Elvégeztem a főiskolát, a zeneszerzést Ránky Györgytől tanultam. A zeneszerzői pálya­futásomat a férjeimnek köszön­hetem, aki tehetségesnek tar­tott. Gyerekkoromban, lehet­tem úgy 13 éves, egyik szerze­ményem elnyerte a Színházi Élet pályázatát, de aztán csak elvétve foglalkoztam a könnyű zenével, mert a főiskolán csak. a komoly zenét tanultam. A férjem elvitt Zerkovitz Bélához,' aki meghallgatott, el volt ra­gadtatva tőlem és azt mondta: | ennek a lánynak zeneszerző­nek kell lenni. Nehezen ment ez akkoriban, mert még nem voltak njői zeneszerzők. Nagyon idegenkedve fogadtak, de mé­gis sikerült betömöm közéjük. A férjem kezdte kiépíteni a kap­csolatokat. Elvitt két szerze­ményemet Karády Katalinhoz. Ez a bét szerzeményem aztán óriási sláger Ie,tt. Az egyik volt a “Szivem megdobban”, a má­siknek ez volt a címe: “A ket­tőnk életét”. Meglepett, hogy az amerikai turném során az 56-0sok velem énekelték a da­laimat. — Azóta felfelé iveit a ka.­­rierem. Magyarországion — leg­alábbis ezt mondja mindenki — én vagyok a legismertebb zon­gora kísérői, külön kiemelt do­tációval. A sztárokat, a hege­dűművészeket én kisérem. Ra­gaszkodnak hozzám. Közben ál­landóan szerepelek a rádióban és a televízióban. Ráitonyi Haj­nalkát én fedeztem fel. Volt egy televíziós műsorom, amelyben fellépett Latabár Kálmán a fiá­val, abba léptettem fel a két Rátonyi gyereket, Robit és Hajnalkát. A kislánynak olyan nagy sikere volt, hogy Szilvesz­terkor már külön felléphették. Én irtani neki ezt a kis dalt: “ígérem jó leszek” ... Úgy hallom, Julia, — vetem közbe, — hogy magának van egy híres zenekara. Ez igaz. Idehaza férfiak­kal dolgozom, mert a műfajom, a kisérés, férfi műfaj. Itthon az élvoinalbeli férfi művészek­kel dolgozom, amikor a rádió­ban, vagy a televízióiban kísé­rek, de külföldlön nagy attrak­ció egy női zenekar. A primhe­­gedüsöm az Operaház konzert­­mesternője Kiovinyi Márta, rajta kívül van benne egy csel­ló művésznő, egy o>boa müvész­nő s még egy másik heigyedümü­­vésznő, szóval ez egy igazán ki­tűnő zenekai’. Minőén nyáron Svédországban, Nyugatnémet­országban, Jugoszláviábain és más helyen fellépünk, ezenkí­vül én külön is szoktam kísérni. Európa majdnem minden or­szágában jártam nagyon sokat voltam, Londonban, Párizsban, Brüssezlben, Amszterdamban, Hágában, szóval könnyebb vol­na elmondani, hogy ihol nem vol tani. A zenekarommal inkább Svédországba megyek, oda minden évben visszakérnek ben nőnket 2 'hónapos nyári turné- j ra. Kedves témájára térünk, er­ről beszél a legszívesebben,; — Eddigi életemben irtani 16 operettet, 6 muzikált, nagyon sok kabarér evüt, filmzenét és kedvelik a televizió .műsoromat. A “Nagymamát” Neményi Lili­kének zenésitettem meg. Ezt a szerepet minden nagy prima­donna ambiziomálja és legalább egyszer az életében el is játsz- | síza. A debreceni Csokonai Színház felkérte Lilikét a Nagy- i mama eljátszására. Lilikének az volt a kívánsága, hogy a» darabban az ő dalait én zenésit­­sem meg, mert tisztesség me essék, azok egy kicsit divatja múlt melódiák. Én boldogan, örömmel megcsináltam s mikor a mustrát elvittük a színház­hoz és bemutattuk; a rendezők­nek, az igazgatónak és az óit összegyűlt művészeknek, egy­öntetű volt az a vélemény, hogy a régi* zene teljesen alkalmat­lan. Megkértek, hogy zenésit­­sem át az egész darabot. A Nagymama óriási siker volt, másfélével! keresztül futott, több mint 100-szor adták elő s még ma is állandóan műsoron van az ország nagyobb városai­ban. A Nagymamát szeretném, ha Amerikában is előadnák No-, mányi Lilikével a főszerepben. Ott annyi a tehetséges) színész, hogy biztosan szép sikere lsn ne. Én magam is szívesen át­­rándulnék és zongorán kísér­ném az eliőádást. Idehaza most a Levendula cimü operettet ze~ mésitem és Békési István fel­kért, hogy Szép Ernő szatiri­kus verseiből ze nősítsek meg egy csokorra valót a televízió részére. A gyermekielkü lírai költő élesen fulánkos gúnnyal is tudott írni. Egy kedves anek­dotát mondok el róla: Az ost­rom után Szép Ernő bement a Fészek klubbá, leült régi he­lyére. Valaki odament 'hozzá és bemutatkozott. A költő nyúj­totta a kezét és e.z;t mondta: Szép Ernő voltam. Utolsó kérdésként arról be­szélünk, hogy a világhírnév meghozta az anyagi bőséget is. a gazdagságot. — Nem vagyok gazdag — válaszolja habozás nélkül — de nincsen okom panaszra. Meg van mindenem. Mindent meg tudtok venni, amit csak akarok, amire szükségem van. Szép a lakásom, vannak értékes ké­peim, szépek az ékszereim, van egy kitűnő kocsim — nekem legalább is az! — (Mi kell még egy magányos asszonynak. Majd mélységes szom orúságga 1 mondja: A férjemet tavaly de­cemberben, karácsony előtt halálra gázolta egy autó. Mit tudjak még mondani: talán azt, hogy nem száz, de ezer felhő tornyosul felettem .. . Lajossy Sándor: TENGERPARTON Tengerpart az én szerelmem, tengerparton lakni jó. örök messziségbe nézni, hol ép most tűnt fel egy fehér utasszállitó hajó. Ha már nem mehetek veled messzi vizek bátor vándora. Tengerparton állva intek búcsú csókot dobva feléd, álmom szép dalnoka! II II. Rákóczi Ferenc Fejedelem hamvainak hazahozatala" A Magyar - Túrán - Szuniir Szemle, Brüssel, kiadásában múlt1 év végével megjelent Lob­­ry F.X. lazanista szerzetes nap­lója magyar nyelven. (Első nyíl vámos kiadás). A 85 oldalas, sokszorositött DR. ÁGOSTON EDE: müvet 10 Fr., vagy ennek meg­felelő pénznem beküldése mel­lett megküldi; Dr. Nagykállói Nagy Gyula CH. 4500. Solothurn Grimmengasse No.24. Switzerland. (Schweiz.) Vasárnap délután a kávéházban HELYREIGAZÍTÁS A “Fényes siker Izraelben” c. cikket nem Cs. C M. dr, hanem Marits L. irta. Moszkva fél (Folytatás az első oldalról.) moszkvai újságok és a rádió megnyugtató jelentései nem csillapították a lakosság félel­mét. Akár szökött foglyokról van szó, akár közönséges sza­distákról, Moszkva lakosai úgy meg vannak felemlítve, hogy este a legtöbben már csiak cso­portokba verődve mernek av utcán közlekedni. Árgus (Párizs) A mindenkori érdeklődés az események forgatagában, egy riporter számára nem lehet kö­zömbös. Különösen, iha vasár­nap délután van és az elnépte­lenedett utcák soraiból, a cél­­nélkiüli járókelők egy bizonyos hányada felszívódik városunk kávéháznak csúfolt helyiségé­ben. ! Ilyenkor az őket követő- toll- i forgató a kávéház egyik sarká­­, ban meghúzza magát s a disz- I feréten kézbentartott papírlapok i ra próbál jegyezni a vendégek : szavai alapján valóságos lelki­­! világukról. j Kávéháznak nevezik e hely­­! ségiet. Pedig a valóságos euró­­j pai kávéházihoz semmi köze nincs. A Spoiarics és Emke tu­lajdonosai is hasonló vélemé­nyen volnának, ha. e helyiséget itt szemrevételeznék. De ha ez az amerikai polgárnak megfe-! lel éei vágyait kielégíti, akkor • egy bevándorolt ne kívánjon, jobbat, — barátkozzék meg az ; adott helyzettel. E riport bevehető részében elevenítsük fel lelki szemeink ; előtt a két-személyes kisaszta- j : lókat, kényelmetlen, szűk sízé- j I keket, — de különösen a falra | erősített polcokat, melyek asz­talul szolgálnak a vendégek részére és a még kényelmetle­nebb magasított cipész-ülőké­ket, melyeken a vendéig, szem­ben a fallal, háttal kényszerül i belyet-foglalni. A háttal ülőik szomszédságá­ban, egy pult-szerűségen van­nak felállítva “terülj asztalkám inyenic falatjai”. Előtte, a sor­ban álló vendégek, kik sóvárgó szemekkel “mustrálják'” a teg­napi, vagy még régebbi időről visszamaradt és felmeleg,itett, sokszor zöldes stzinben játszó ételeket. E falatok párolgása a háttal ülőklet már nem izgatja, miután őket, adaguk elfogyasztása u­­tán. a goniolygó páia gyorsan kifüstöli. Ez egy amerikai tak­tika. mert a vendég, az étel halmazának vegyes párolgásai nyomán, szaglóérzékeit elvesz­ti, s iigiy nincs ideje a megvá­sárolt falatot megbírálni. De nem igy van az asztalnál ülőknél, akik kávé, vagy szend-TÁRSAS-UTAZÁSOK LONDON $289 369 FRANKFURT $349—394 HAZA UTAZÁSOK ROKON KIHOZATAL 3 vagy több hetes látoga­tás kedvezményes áron. Kérjen úti tervet, Bővebb információ: William Y. László Continental Travel THE BAY Ph: 772-0371 esti tel: 339-3998 593 Hartford Ave. Winnipeg, Man. R2V 0X5 vich fogyasztása közben ké- ' •nyesebbek, sőt egymásnak ma­gánéletüket is igyekeznek asz- . talra teríteni. Tehát ez az a lélektani pilla- - nat: amikor a kávéház légköré­ben a darázs zümmögését időn- ^ ként felváltja egy-eigy női riká­csolás, vagy férfi szidalom, melyek a szavak értelmét elho- 1 lyositják. ‘ Egy ilyen vegyeshan-gu pilla­natban igyekszem megrögzite- * ni egy fiatal, agyvérzéses, f á-1 lig béna asszony incselkedő' 1 hangfoszlányait, türelmes fér- j - jéhez, — illa azt annaki lehet; ■ nevezni. Az eltorzult arcú te-j rerntés, arcának megmaradt! i vonásain át, hangsúlyban sze- ; retné fiatalságának bájait érez- : tetni. Béna kezein kórházi jel­zésiek rögzítik a veszélyes ese­teket. Lángban égő szemei, — mint i talán egykor a múltban, — a ■ 1 férfi aggódó tekintetére oly - • sokat Ígérnek. Szájához segi- i tett cigaretták goniolygó füst­karikái, felhőben fonják fekete : haját, valahányszor kéitségbe- I esett férje felé dőlve, őt arcá- I val érinti. Követelőzve hangzik j fel rikácsoló hangja, minden álszemérem nélkül. Amíg a 'béna asszony a tűz­zel játszik, a jobboldalt ülő asz- i tálnál egy össizfont hajú sza­káin s “próféta”, a nála lévő Bibliát lapozgatja és hangos, értelmetlen szavakkal, — a j szembeniévé' asztalnál ülő idős [ férfi megbotránkozására, — a ^ nő felé fordulva i'gét hirdet. I Ugyanis az idős úr, egy fia­tal hölgy társaságát élvezi, á ri őt spanyolnyelvre oktatja. Előt­tük kitérített papírlapok és könyvjegyzetek, melyből a ta- i nuló férfi hangosan “gesztiku- j ! Iái”, miközben tanítómesteré- ' | I nek szavait, ismétli. Tőlük jobbra, a keskeny asz- 11 | tál mellett, négy férfi ül. A fér- j fiák üzletről beszélhetnek. Csak j 1 annyi hallatszik át a beszélge- ■ i .trésből, hogy a hangot-vivő ve- j 1 zér szavaira a többek igen — j j nem válaszolnak. Talán itt be-j ' szelték meg' legközelebbi betö­résüket a Bank of Amerika pénztárába?! Ez altató, monoton hangra közvetlen szomszédjuk, az idős hölgy, alvásba kezdett. Kiné-! zésre, valamikor jobb napokat | látott s ennek gyüdükben meg- j maradt roncsait most is a ke­­zein viseli. í Ezt nézik villogó szemekkel a szomszéd asztalnál ülő, feke­te szinü elegáns ifjak, akik a hosszú ülés alatt, altesti moz­dulatukkal, mielőbb: szeretnék a hölgyet az egyik mellék ut­cába indulásra bírni. Believeit. Cancer can be beaten. For further Information, I contact your local Cancer Unit. J CANADIAN CANCER SOCIETY i. E vajúdó pillanatot végre el­dönti az asztalon fekvő üres bögrék egyike, amely csöröm­pölve, de épségbe maradva, az alvó hölgyet ébredésre kelti. Az álmok rózsás kertjéből vissza­tért hölgy a lába előtt heveit csészét felemeli. Az asztalokat körülülő színes bőrűek meg­mosolyogják és, várják a fejle­ményeket. Nagy robajjal az ajtó kitárul, és betámolyog egy színben ha­sonló férfi, hátán egy zsákkal, hiányos öltözetben. Az ajtónál, még az utolsó megengedett ru­hadarabot is ledobja magáról. Zavaros szemekkel végigmust­rálja a .'kent ülőket, egyik-másik ismerősét üdvözli és a színes fiúk mellé telepszik. A tulajdo­nos minden 'bizonnyal ismer­hette, mert sietett egy kony­­haköpenyt hiányos öltözékére borítani Ezután a vendégeknek már nem volt érdekes. A szinesbőrü fiúk undorral felálltak és han­gos megjegyzések után a kávé­házból kivonultak. Rövid időre ezután követte őket gyanútlanul a felébresztett hölgy is, aki nem is sejtette, hogy a szomszéd utca sarkáig, utolsó útjára indul. Hangos se­gély kiáltását percek múlva a rendőrautó szirénája váltotta fel. Majd a vasárniap-déiutáni téli szürkülete, mint egy epizó­dot, azt Is örökre elnyelte. 1975. január 2, Oakland, California. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 214-388 Donald St., Winnipeg 2, Man. — Telefon: 947-1513. RRBR mRRGIT • •• fasztor József AZ ATVai-IAK védték, dolgoztak, hogy .., Vagy ha valami szép helyen, egy szép fenyvesben, természetesen egy kis patak partján amdalog­­tak volna. (Ez a patak oly sokszor szerepelt már a szerelmesek életéhen, hogy vi/je megdagadt a későbbi könnyektől.) De hojgy történt valójában? Csobáncz éppen náluk volt éci az a sürgés-forgás volt a házban, ami az ilyen jelentős láto­gatásoknál szokásos. Sárika keresztül alkart sietni egy nyitott, napfénnyel elöntött üveges verandán, hogy a reggelihez a régi herendi családi porceliánokat felrakja, amikor éppen belépett a szobrász. A Sárika keze tele volt a tálcával, rajta a sok drága, finom porcelláa. Csobásnicz belenézett a szemébe. Fehér ruhában, csipke kötőben volt iSárika. Az arca kipirulva. Széip volt. A Cso­­báncz szive nagyot dobbant, Sárika arcára hajolt s hirtelen megcsókolta. Sárika halkan feRikoltott: — Jaj! Ila a herendiket leejtettem volna! Égő arccal, enyhe szemrehányással villant a tekintete a Csabáinez arcára, aki maga is megijedt attól, amit cselekedett. Szép volt, kedves volt, de úgy-e, nem volt ebben semmi robajló, semmi, ami lendületes, semmi lángoló regényesség. Semmi úgiigszárnyaló. Vagy talán mégis!? Sárika eltűnt néhány pillanatra a fürdlőlszobában. A nyi­tott /nagy kofferből egy könnyű, színes kis ruhát kapott fel, ami belefért volna a fél markába, ha összegyűri. A fürdőszoba ajtaját maga után bezárta. Elpirult erre az önkéntelen, meg­szokott mozdulatra. Hát még mindig lány tulajdóimképpen? Oly sok választja el még attól az úrtól ott kinn, aki most kitűnő zamattal dudJorásizi egy pipaesszinü magyar nótát. — Ejnye, de jó kedve van ennek az úrnak! Talán boldog? Elkomolyodva állt meg) s kezéről csurgatta a vizet. — Azt nem kérdi soha, hogy én boldog vagyok-e? Belecsapott tenyerével a vízbe s pir ömlött el orcán. Bosz­szúsan susogta maga elé: — Mit törődöm mindig ezzel. Hisz oly szép az élet! Elszontyolodva folytatta: — Hiszen a Tkián vöröshajú asszonyai szebbek mint én! Ö éis a Danieli-ben is láttunk egy gyönyörű angol leányt, Velen­cében. Hogy nézte! Igaz, hogy magam is megbámultam. De ő: azután még azt is hozzátette: “Remek aktja lehet!” Előttem le is vetkeztette! Sóhajtott s tovább morfondírozott: — 22 — — Persize, — művészember. Neki több szabad. De vájjon szeret-e? Ha nem szeret, én sem fogom szeretni. Deihát akkor miért cipelne magával? Esi eszébe jutott, hogy valamelyik nap együtt jártak egy múzeumiban, ahol megálltak egy lapos vitrin .előtt, amiben egy agyag női kar volt, vörös bársonnyal hevont lapon. (Már fáradt volt a sok járkálástól, hozzáslknult a férfihez s várta, hogy ez viszonozza ezt az odaadást s amiint szokta, szelíden megsinio­­gassa. De a szobrászt most valami hirtelen megkapta. Felhe­­vülve olvasta a vitrinen elhelyezett feliratot s felkiáltott: — ó, Istenem! Michel Angelo-nak egy eredeti mintája. Az agyagmodeil. — Nézd! Még az ujja nyoma is rajta van! Látod a bőr finom erezeteit? Sárika motyogott valamit, aztán úgy érezte, hogy süly­­lyed vele a hideg kőburkolat, ahol álldogálnak. Nem szólt, de visszahúzódott. Most legelőször, hogy nászút on vannak.. Bizo­nyos, hogy egészen mást érzett, mint a férfi s ez teljesen ki­hozta a sodrából. Nem látta Michel Angelo remek mintáját. Ködbe futott előtte a sok vitrin, az aranyos vértek, bánatos gobelinek, a csontfaragások & a trecento-képek álmodó sora. Ő csak a maga kis szivét érezte, amiben könnyekben fürdött, síit most az egész élet, fájdalomba omolva. Csiobáncz pedig álmélikodva, elmerülve figyelte a csodá­latos női kait. A lágy valóságot és erőt, ami elevenem áradt ki a száraz, lassan elporló agyagból. Megfogta a valóság, a mű­vész technikájának varázsa, amit a márvány soha úgy vissza nem adhat, mint az agyag. Mikor beszálltak a gondolába, még akkor is szórakozott, ési elmélyedt volt a művész. Sárika melléereszkedett a fekete bőrülésen s. bámulta a gondola réiziverétéit. Egy, a viz flölött át­repülő galamb felé siklott a pillantása, majd látta, hogy játszik a fény egy palota tövében, a borúlátóan, a mohos, vizes kőlép­cső alatt, a színes cölöpök között rezegve. De tulajdonképpen nem látott semmit. Ési azt sem érezte, hogy szereti azt, aki mellette ül és aki ebben a pillanatban semmit sem törődik vele. Sárika felöltözve fordult Csobáncz felé. Egy csodálatos kis selyemmlha volt rajta. Egyike azoknak a crep-georgette-ál­­mokiü'ak, amelyekben egy kevés fáradsággal a legeinikusabb férfiszivbe is bele lehet repülni. — 21 — Az 1956-os szabadságharc l:g­­megrázóbb le'rása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magy r könyv­­kereskedésben, vary újságáru­­sitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Winnipeg. Man. APRÓHIRDETÉSE Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3.00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! M E G R E N D EL Ö -1V KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében inríits’k (kill j V t v b >) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $ .... Képes Nagy Naptárunk ($2.00) . . $ Sajtó Alap ...........................................$. . . . Összesen: $ ! Név: ............................................................................................ • Óim (utca. ház-szám, vagy Box): .............. — ........ Város és tartomány: .......... ........................................................... A Kanadai Magyar Up ág előfizetési di a: egy évr $1? — félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—. fé évre $7.— .

Next

/
Thumbnails
Contents