Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 5. szám

6 Winnipeg, Man. 1975. január 31. KÖNNYŰ LÁSZLÓ: U ÚJABB MUrtlAUT IRODALOM Az idő és divat változásával Munkácsy értékelése is válto­zott. Halálának 75. évforduló­ja alkalmával tanulságös átte­kinteni, hogyan is áll ma a Munkácsi-irodalom ?! eV XX. század első felében általában hódolat illette meg a magyar festöfejedelmet. Életében talán több kritika érte magyar rész­ről, mint halála után. A szeren­csésebb csillag alatt született, gazdagabb magyar festők, akik nek elegendő pénzük volt mű­vészi iskolázásukra, alaposan megkrátizálták a magyar titánt. Ezek az irigyek állandóan em­legették állítólagos! hibáit, kép­zettségének hiányait. Az im­presszionisták egy része divat­jamúlt autodidaktának nevezte, Magyai- vonatkozásban csak Munkácsy 'hallatlan külföldi si­kere és a kormányok közvéle­ményt alakító értékelése billen­tette a mérleget festőnk javá­ra. A II. világháború után Mu .­­kácsyt a koT egyik vezető mű­történésze, Fülep Lajos alapo­stul lekritizálta és az ellene e­­melt összes eddigi vádakat meg ismételte. Szobowomb oláshoz mindig akadnak segítők, tí igy Lassan egy kritikus Munkácsy­­szemlélet alakult ki, mely sze­rint mesterünk elavult iskolá­hoz, íestésmódhoz tartozott. — Hossz festékkeverést alkalma­zott. Nem volt elég müveit, — szerkesztési hibákat követett el, másodrendű festéket másolt, vagy követett. (Csak azt felej­tették el meglendíteni, hogy a zseni éppen azért zseni, mert isteni sziklája segítségével, ke­vés tudással is messzebbre ju:, mint aki csak akadémikus szor­galommal szeretné bevenni a Parnasszust.) Amig e'zek, a mér­ges kritizálások magyarul foly­tak, egy kézlegyintéssel lehe­tett elintézni az egészet. A je­len évtized elején azonban Per­neczky Gyula nag.yfcépü Mun­kácsy tanulmánya angolul is megjelent. Az ő ibeállitásában Munkácsy már nem a roman­tikus realizmus világhírű mes­tere, hanem az önmagában sem bizó, más mesterek befo­lyása alatt dolgozó, megalkuvó, anakronisztikus autodidakta. E sorok! írója jól tudja, hogy mi­lyen kevés és milyen 'hibás an­gol tanulmány jelent meg a magyaj. müvésizekről. Ezek u­­tán nem tudja megérteni, mi szükség volt egy ilyen angol “tanulmány” közreadására? —­­Mert, ha ilyen hibás a legna­gyobb, legismertebb magyar művész akkor milyen értékű a nálánál kisebb tehetségű, ke­­vésbbé ismert magyar festőnem zedék?! A szemlélő csodálkoz­hat, hogy a magyar művészet irányítói saját érdekeik védel­méről is1 elfeledkeztek. Persze, akadnak még 'hívei a légi iskolának. Ide kell számí­tani Dalos (Sándor: Az ásító i­­nas és Az aranyecset e. népsze­rűsítő1 könyveit, melyekben nem marad el az elismerés. Saj­nos azonban, hogy Munkácsy Sziei'elmi életének túlhangsúlyo­zásával, torz képet ad a ma­gyar zseniről. A szakirodalom­ban! Pogány Ödön és különösen Végvári Lajos végzett nagysze­rű munkát. Az utóbbi katalogi­zálta Munkácsy müveit. Min­ket közelebbről ennek amerikai vonatkozása érdekel. Szerinte í2i4 Munkácsy kép van New Yorkiban, 6 Philadelphiában, 3 Chicagóban, 2 Miamiban, 1-1 Pittsburghban, Detroitban, Bos tokban, Baltimoreban, St. Louis ban és 10 pedig ismeretlen a­­merikai tulajdonban. Mivel egy régebbi cikkemben éin 65 ameri­kai Munkácsy-képéről olvastam — fel kell tételeznünk, hogy az utóbbi évtizedekben 15 Mun­kácsy kép cserélt gazdát, ille­tőleg tért vissza az óhazába. Is­meretes, hogy a magyaj kor­mányok sok képet vásárolták vissza azoktól a milliomosok­tól, akik a romantikus'-realista képeket modernekkel aka. táa 'kicserélni. Mint a Külföldi Ma­gyar Képzőművészek Világszö­vetsége MükinesvédJelmi Bizott­ságának alelnöke, aura kérem az amerikai magyar mű pár toló­kat, hogy a Munkácsy-képek állagáról, változásairól (5410 Kerth Road, st. Louis, Mo. 63128 USA. címen) értesíteni szíveskedjenek. Egyszer már már, el kell kezdenünk a kül­földre került magyar műkin­csek katalogizálását. — Lajossy Sándor: NE NÉZZ RÁM Ha nem kedvelsz, ne nézz rám. Minek? Hisz úgy sem látod bennem meg az embert, a te hasonmásod. Ha nem szeretsz, ne nézz rám. Minek? Ne játsz a sziveddel, mert könnyelmű lépésünkért fizetnünk kell az életünkkel. Ne néz rám, ha nem vagyok méltó arra. S feledd el, hogy találkoztunk. Az ember kapcsolata egymás­hoz titok, (értelmét, célját csak az Isten tudja) mert, mi mindnyájan más sin- j páron futunk. clevelandi körséta _ Irta: v. NAGY LAJOS. _ Béri Balogh Ádám barátom roppant kényes ember. Nem bir ja a tisztatlanságot. Lebet hogy ez születési hiba, monda­nák azok, akiknek viszont az életelemük a szenny. 'Én más véleményem vagyok és szentül meg vagyok győződve, hogy az igazság az, hogy Ádám bará­­tomat azok a valamikor ke­mény, de nagyszerű jutass! ok­tató tisztek és altisztek szok­tatták rá az Amerikában csak a fai-mákon, vagy a távoli perem városokban élvezhető szokásra, amit hygmniának neveznek mindenütt. Colum búsban, a fővárosban, nincs kivikszolva minden, de legalább nem áll meg a villa a levegőben — amit belélegzünk. — a benne úszó korom, füst és por együttes keverékében. Így morfondírozott a fülem­be, amint a Buckeye Road-i 13 számmal büszkélkedő buszon élveztük az utazás gyönyörű­ségét. Tudniillik azon örvendez tünk, hogy az előttünk ülő ter­metes néger atyánkfia, aki ki­csontozva is megütné a három­száz fontot, cipónagyságu “ba­góival volt teli pofájából, az összegyűjtött bagiólevet mikep igyekszik a tőle oidalti szom­szédjának — aki szintén ifeke­­te gentleman volt, —cipőjének tűhegy es orrára telitalálattal elhelyezni. A belvárosban az az érzése az embernek, mintha valahol Birazewillében, vagy a nigériai Lúgosba vetette volna jó-, vagy balsorsa. Ezen éra nem tudtam csodál­kozni, mert megszoktam. Úgy látszik, Columtbiusban más a színek keveredése, mert Ádám csak morog, mint a kuvasz, a­­mit vásott kölykök kővel haj.­­gálnak. Amiko,r a West-sidei Ben*e pipakere.skedőné’l .meg­vettem a legrégibb magyar la­olvasta A “fekete pápa” lehet­séges cimü cikket, elkáromkod­­ta magát, nem törődve azzal, ■hogy Mr. Bence ért-e még az ősök nyelvén. Szerencsére, nem volt közelünkben egy “SIN­­BÉTH” ügynök, mert Áám ko­mám azóta bizonnyal a jeruizsá­­lemi üvegkalitkába zártan fe­lelne náci megnyilatkozásáért.. Hogy ne érjen bennünket az a vád. hogy csak klubbokat és csárdákat látogatunk, elsjolbben a Szent Imre templomiba tér­tünk be. Éppen isten1.,tisztelet volt. iá szentbeszédből sem én, aki mellesleg .kissé nagyot hal­lóik, mert a hallószerkezetemet a Donnál megrongálta egy 6ta­­íin-orgona sorozat, — de Ádám barátom sem értett meg egy szót sem. Távozásunk után Á- dám, akinek időközben megjött a jókedve s nevetve jegyezte meg “Bajtárs, ez a páter szó­­szerint vette Gerald Ford elnö­künk utasítását. Spórol a hatig energiájával. Elballagtunk a magyar refor mátusok templomába, mivel hogy a Béri Balogh Adárnok még a mohácsi vész előtti idők­ben felvették az “Uj Hitet“ s mivelhogy soraik közül nem volt egyetlen áruló, a kései u­­tód is buzgón követi atyái hi­tét. Nt. Elek Áron püspökhe­­lyettes, izes magyar prédiká­ciója megfelelne a debreceni Nagytemplom .cívisei stzámáia. Elszorult a szivem, -amikor vé­giig néztem az ájtatoskodók so­rain. Kevesen . . . nap, mint nap kevesebben vannak. “Por­ból vagy és porrá leszel”, szól a Biblia tanítása és Elek Áron nagytiszteletü úr hívei is elöre­gedve megtérnek oda, ahonnan teremtettek, a temetők porába. Hát ez a pap tud beszélni... nem kellett a fülemet félarasz­ra nyújtani . . . mintha valahol i a Tiszam-entd gyülkezetben let- ! tem volna, mondja megelége- | detten Ádám bajtárs, — míg én egyik ismerősöm beszédére fi­gyeltem. Ez az ismerős ott volt Stepath Jenő magyarrá le.t egykori kozák zongoraművész hangversenyén. A Jávor Pál ala kitotta “Dankó Pista” c. film­­játékban ismertük meg még az odalhazai életünkben, amikor balalajkás zenekarával Sergei nagyherceg estéjén szerepelt. Sajnos, jegyzi meg ismerősöm,a j clevelandi magyarokból csak i­­gen kis töredék jutott ennek a jobbsorsina érdemes zeneszerző­nek az estélyére, pedig ha más nem, de a szereplők, közöttük a briliáns hangú Gaál István énekesünk, melegebb pártfo­gást érdemeltek volna. Az idő haladt és lépteink a­­alatt is fogyott a Lorain Avenue járdája. .Oda értünk az Atléti­kai Club elé, ahol a múltkori­ban -olyan nagyszerű hazai me­nüt szervíroztak . Régen el­húzták a bableves csárdást. É- hes vagyok — mondta Ádám bajtárs — és már be is nyitott az ajtón. Katika ‘nagyasszony régi ismerősökként üdvözölt -bennünket. Étkezés után hely- i ben maradtunk azzal, hogy meg nézzük az erre a napra jelzett ifjúsági vivő-versenyt.. Ifjúság? . . . jóformán áa a nyai ölből tegnap szabadult gyerekemberkék. Élmény volt, de micsoda élmény. Látni a rá­­menő támadásüklat, a valami­kori “végvári vitézek” kivédő cselezéseinek idegenföldre sza­kadt kései mását. Büszke öntöm tlől dagadó keblű apák és a győztes gyermekemberkék) ar­cán elöm l ő -bold og-ság'ból bőven kijutott a magyar emigráció büszkeségének, Szentkirályi Já nos vtvóroesternek is, akit apró tanítványai, mint a jó kotlóst a kis csirkéi, rajzották körül. A tőr őz ők közül ifj. Kupay Miklós lett az első., ő őrzi 1975 élvre az É.-Ohió-i vándordíját. Gyönyörű márvány dij. Tetején gyűrűs glóbusán, kinyújtott kar du bronz alak áll. Talpazata két sarkán felszállni kész két aranyozott sasmadár. Nehéz, a győztes alig bírja el. Édesatyja segít neki. Kupay Miklóstól, a győztes édesapjától tudjuk meg a következőket: — A kis Miklós 13. évében van>. Az East oldali St. Margaret iskolát végzi. Veretlenül vívta végig az egyébként magyarnak szokatlan tőrőző versenyt. Jö­vőre veszi a kardot és tanító mestere nagy jövőt jósol neki. A vivó-sporton kívül eddig még veretlen a sakkban, öreg sak­kozókat meglep rámenős táma­dásaival és a kockás tábla au­­gfuirjai a magyar sakk Ígéretét, látják benne. Az óhióban éven- | ként megtartott “Country Fait” j -eken két olajfestményével el­sődijat nyert. Kitünően kezeli a dákot és édesapját, áld lelkes , tanítója, niern egyszer eltángál- j ja úgy a zöldposztós asztalon, mint a ping-pong hálója mögött, Édesanyja, Gizella asszony, j aki maga is nleves festő, több kiállításon dijjat nyert képeivel, veiaette be a színek, ecsetek ke­zelésébe. A kard szeretetét vi­szont az ősöktől öi ölkölte, akik a szlavóniai Kupa folyó mellett forgatták kardjukat a be.t)örő török hadak ellen. Vitézségre ért Mátyástól, a nagy reneszánsz királytól “szendrőí" gíőliéwel nemességet kaptak. (L. Br. Wlasics-Ferdinánd “Magyaror­szági nemesek kartográfiája” 1907. Bp.-i Egyetemi nyomda). Bognár Lajos temetkezési ott hona előtt haladunk el. De sok jó magyart kd'hord'ta'k innen az örökkévalóságba, sóhajtottam. Béri Balogh Ádám, a mindig, do­hogó vén Tiborc, vállamra csa­pott. ‘“Ne sóhajtozz cimbora! amíg e szétszórtságunkban Ku­pay 'Miklósok élnek, nőnek nem kell félteni, magyar népünket. Én rendületlenül hiszek hősi halált halt nagy költőink jósla­tában, hogy: “A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez...!’' Cleveland, -Ohio, 1975 január. EGY LEVÉL HATAiA I .• MEGRENDELEM SZOLZSENYICIN. "GULAG SZIGETCSOPORT” címéi könyvet magyarul $10-c személyi csekken mellékelek. Cim: .................................................................... N (Kérjük olvashatóan, nyomtatott betűkkel kitölteni. A meg­rendelő szelvényt kérjük kivágni és személyi csekkel boríté­kolni. A kedvezményes ár csak az e I ő re fizetőkre vonatko­zik. Kanadai olvasóink a könyv kanadai kizárólagos terjesz­ti jnél: Tímár Andris bajtársunknál rendelhetik meg a “Gulag szigetcsoport”-ot. Cim: Tímár András, 215 Hillhurst Blvd., Toronto 12, Ontario. — Kanadán kivül “Nemzetőr”-re kiállított 10-$-os személyi csekket kérjük a kiadónak elkül­deni: Nemzetőr, 8. München 34. Postfach 70, W.-Germany.) Kedves Honfitársam! Tudomásodra adom, hogy a torontói egyetem Magyar Tan­székére az alábbiak nem ada­koztak: az osztrákok, csehek, oroszok, románok -és szerbek, - továbbá tudomásodra hozom azt is, hogy a magya, kommu­nista helytartóknak sem szív­ügye a torontói egyetem, s an­nak Magyar Tanszéke! Ha az lenne, akkor az otthoni rabság­ban levőiktől kisajtolt adófiUá­­reikből támogatnák, de akkor nem hallanánk az elszakított területek igazságtalan odaítélé­séről, ezen népeik kettős jármá­ról stb. a magyar irodalom, a magyar történelem, de még a földrajz órákon sem! Ezenkívül nem adakoznak e célra az emigráció közömbösei sem! Így hát Hozzád fordulunk, Magyar Testvérem, akik tudjuk bogy van magyar igazság a szivedben, s azt tovább kell ad­­íü az egyetem fiataljainak, — s ha Te kid ülsz, a fáklyát akkor is vinni kell, magasra tartva: mert ez az igazság a TIED! Gondold meg a fent isrct.a­­kat, gondold át jól és erődhöz mérten ADAKOZZ! Cim: Széchenyi Society Inc. 710—52 Ave. S.W. Calgary, Al­ta. (Canada.) Simon Lajos. 354 A History of Hungary Hungary in the World War 355 In the era of European imperialism, when “every foreign office cherished dreams that might be realized in war,”1 Russia wanted Constantinople, and Serbia and Rumania schemed to gain huge slices of the Monarchy. Hungary alone did not want to enlarge its territory. She felt that she could only loose in a war she did not want and for which she was not at all prepared. Even the plans of her allies did not necessarily coincide with hers in every respect. Austria’s designs, for instance, as re­gards possible Balkan annexations, were directly against the interests of Hungary, threatening the balance assured by the Dualistic system. The Hungarians con­sidered the war solely as a means of defending the homeland, the historic boundaries against Serbia and. especially, against Russia, the old enemy who in 1849 had trampled down the War of Independence. In this grave moment, feuds in domestic politics sub­sided, all parties declaring a “Truce of God”. The greater part of the Hungarian armies originally dis­patched against Serbia were almost immediately switched north against the overwhelming Russian forces overrunning Galicia. These were to be stopped, while Germany’s military machine was concentrated on the west. Hungarian troops fought chiefly on the Rus­sian and Serbian fronts, and later on the Italian front, where, owing to the relentless wasting tactics of Conrad and his generals, the fine first-line troops of the Mon­archy had already been used up in bloody battles in the first year. *H. A. L. Fisher, A History of Europe, London, 1938, p. 1 119. Hungary had no separate army, the country’s man­power being embodied in the joint army and the mea­­gerly equipped Honvéd defense forces. The Monarchy’s troops at the beginning of the World War numbered 1,400,000, but one third of this was only a badly­­equipped second line force. An unprepared army, the reorganization of which was delayed partly also by long discussions in the Hungarian parliament, was all that was at the disposal of the pugnacious Conrad. Ip Gali­cia, where certain divisions suffered in casualties as much as 70 per cent, the Magyar hussars, like their fore­fathers in 1849, attacked on horseback Russian positions fortified with barbed wire and defended with machine guns. During the World War, no less than 3,800,000 men were enlisted in Hungary, among whom casualties totalled 56 per cent, with 17 per cent (661,000) dead, 20 per cent (743,000) wounded and 19 per cent (734,- 000) taken prisoner. Unquestionably, the manv-tongued “mosaic” army held its ground very well, only the Czechs deserting in large numbers, for political reasons. The Monarchy, which was considered by many as an obsolete organi­zation ready to crumble at the first touch, experienced catastrophe only after four years of exertion and severe privation. Military leadership was entrusted to the Aus­trian High Command at the city of Teschen, in Silesia. Later direction of the military operations of the Central Powers was mostly taken over by the Germans. The German generals, appearing on critical points of the fronts, commanded respect by their brilliant strategy, Valamikor olvastam, -hogy a lap (card) sokféle tartalmú le­het. Például: szerető, üdvözlő, részvétet kifejező, j.jbbu.ást kí­vánó, lelkileg örvendeztető, mo-! solyt 'gterjesztő, bánatot elker­gető, könnyeket letörlő, valami re buzditó, iuj életerőt varázsló, avagy lesújtó és elsiaomoritó. Ezelőtt Irat évvel elhatároz­tam, hogy írok férjem másod­­unokatestvérének egy vigaszta­ló levelet, ki már tudatában volt annak, hogy bele fog halni gyo­morfekélyébe és ottmarad egy 11 év egy 8 éves gyermeke, — és italszerető felesége. Ugyan­is a II. világháború után •>. kom­munista rendszerben Jugoszlá­viában szigorú volt -a 'beszolgál­tatás egy pár évig, míg az or­szág kicsit helyre állt. A fele­ség. egy gazdag földbirtokos család egyetlen leánya volt. így szülei is, ő is és férje is bána­tukra az italban kerestek vigasz ! talást, — ami még égés ségü- 1 két is tönkre tette. Ugyanúi sok nagyobb gazdától elvették a föl det, az iparosokat is államosí­tották. Ez a családot nagyon le­sújtotta, tönkre tette. Megírtam hát a testi-lelki e­­rőt varázsló levelet a beteg ré­szére. A feleségének is Írtam egy vigasztalót, kiértem, a jó Isten adjon neki lelki é,s testi erőt, hogy beteg fér jét ápolhas­sa éis tekintse a két kis árvát, kiknek a hiányzó apai nevelést is neki kell pótolnia. Kerülő ir­ton gyengéden próbáltam fi­gyelmeztetni arra, hogy józan­ságra, éberségre van szüksége gyermekei nevelése terén, — és öreg édesanyja gondozása kö­rül. Sajnos, levelem már későn érkezett. Férjem unokatestvére meghalt, s az asszony síziamo­­rú özvegységében telve volt bá­nattal és gonddal. Talán fél év múlva hazamen­tem meglátogatni édesanyá­mat. Egyik este, amint az esti szürkületben 'hazafelé tartok, Iá tóm, hogy a kapuajtónál egy nő lép le kerékpárjáról és hozzám lép. Csak a hangjáról isme: tem rá. Átölel, megcsókol és azt mondja: —Drága Margitkám! Te vagy az életem megmentője. — Soüse bírom ezt Netked meghá­lálni. Hirtelen nem jutott, más a-; az eszembe, csak azt kérdez­tem: — Mit? drága Katicám. Er re aztán elmondta, hogy az én levelem mentette meg; az ön • gyilküisiságitól. — Neked azt el sem tudom mondani — kezdi — hogy a lelkem mennyire tele volt a bánattal. Úgy ed voltam keseredve, hogy azt gondoltam, ezt már nem bírom ki.' N,em R érdemes élni. Végzek magam­mal. iEJmegyek és beleugrck a Mura vizébe. Már az ajtókilin­csen volt a kezem, hogy nyitom az előszoba ajtaját, mikor vala­ki megelőzött) az ajtónyitással: a postás toppant elem a te drá­ga leveleddel. Erie visszaléptem és mohón, sietve felbontottam. Nem is sírtam egyszerre elol­vasni, úgy meghatott minden mondata. Csak sírtam. Különö­sen akkor, mikor az élet terhei­nek viseléséről s a gyermek ne­­velősről szóló soraidat .olvas­tam. És mikor a hosszú sírás végétért,/ valami felelősség*rz t vett rajtam erőt, mint'aa valaki azt súgta volna: Katica, nem stza'bad öngyilkosságra gon dóm i hanem neveld! föl magad a kis gyermekeidet, ne a nagy világi a hagyd. —• Majd mégegy&zer anyámmal együtt átolvastuk drásja leveled sí együtt sirtunk és vigasztalód­tunk. Ezért mondom, Margit­kám, hogy Te vagy az éjetem megmentője. K- * * Mikor én megírtam és elküld bem azt a levelet, nem is gon­doltam arra, hogy az kis árvák könnyeit töröli le, s megvéd egy üreg; édesanyát leánya rémüle­téé halálának 'bánatától,— meg ment egy édesanyát az öngyil­kosságtól, hogy jó ut. a térjen, s megerősítse egy szebb, jobb élet megteremtésére. Siessünk hát rászoruló em­bertársaink segítségére, mert. ez emberi köteleségünk és Is­tennek tetsző cselekedet. Anti­kor látjuk jó cselekedeteink gyümölcsét, lelkünk szinte a. magasba szárnyal az örömtől és le Ikes it bennünket továbbra isi az Istent és embert szefeto jó cselekedetek gyako. lására. így néha egy szép szó. vagy le­vél is életmentő lelhet. Calgary, 1975. január 13. — Szabó Józsefné, Margit. A e varja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs intet óbb! HALLGASSA! Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink ára ideje és adásaink napja, a> tél mü?or­­idényne való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hő 27-től, egy órás szórakoztató műsorunkat mnd n szombaton este 10.C0-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádió Stúdión;« felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta köz­kedvelt kanadai munkatársa, MARÉI <M. LÓRÁNT. Rés,: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: Ph.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario Magya«- Hangja Márfi M. Lóránt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents