Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 5. szám

OSzMif MAI ERDÉLYI HELYZETKÉP — Egy erdélyi magyar szakem­ber külföldre jutván, Németor­szágban élő rokonának — egye bek közt — 1974 őszén ezeket irta: “Nem titok, ezt akárkitől megkérdezheti az ember nyu­gati, vagy (keleti szomszédából, hogy senki olyan rosszal, olyan ész nélkül, olyan, diktatúra a­­latt nem él, mint mi most itt Erdélyben, román uralom alatt. Gondolok itt arra, hogy miikor elhagytam országunkat, váro­sunkban már tizedik napja nem volt öuíkor, élesztő — s ez nem i mese! Gondolok aura, hogy An­na néni keddenként és pénte­kenként boldog, hogy ha két­­három órai sorbanállás után meg tudja kapni családjának a húst, amennyi egy hétre szük­séges! Vagy arra, hogy még mindig agyonnyúznak a hatá­ron, hcfgy mit viszek ki, mit hozok he. Pénzt nem váltanak ha megyek valahová, csak ne - vetóégesetm kevés összeget, s ha Csehszlovákiába megyek, akkior Magyarországra egyet­len forintot sem adnak. Ha át­­mentünk a szovjetorosz vámon, a szovjet vámos egyszerűen megmondta, mi az, arn,t az ő országukból nem szabad kihoz­ni', s ez tiszta munka. Nálunk viszont nincs szabály, s a ro­mán vámos azt élsi akkor vesz ki a holmimból, amit és amikor akar. Ha körülnéztem tiszta fejjel, tiszta szemmel bármelyik ikiova­­numista országban Keleten, e­­gyetlenegyet sem találtam o­­lyan szegénynek és elhagyók­nak, olyan kizsákmányolt..ak s ellátatlannak, mint a miénket. Most, ha hozzáveszem azt, hogy nem kell sok földrajzi tu­dás ahhoz, hogy lássam: sehol annyi kincs (arany, ezüst, me­legvíz, földgáz', olaj, só, gabo­na, hal, tenger, vizierőmü le - i hetőség, stto.) nincs, mint ná- i lünk, akkor nem éh ti az emb ír: a helyzetet. A lakbé^ a fizetésemnek most' inéig csak egyhatod része, de a novemberi nagy kcngiess.zus után, kb. december, vagy ja­nuár 1-től, vagy meg kell vél­ném a lakást (fürdőszoba, kony | ha, WC, kamra, előszoba néikü- j li két szoba), vagy pedig a fi-j zetésem kb. egyharmada megy j a házbérre. i Egy pár cipő nálunk most a fizetésem 4-5 napi ellenértéké.: Ha már téli csizmát akarok vá- j sáirolni, ami most divat (nem divatcikk, csak ezt hordják!) | akkor az kb. 10 napi fizetésem, i Ezzel szemben Pesten kb. egy napi fizetésem, divatcikk eset- j leg, két napi, Csehszlovákiában j egy napi. Egy napi éüeimezé- j sem (nem vendéglőben, hanem j otthon) kb. a napi fizetésem 50 százaléka, ha otthon egyedül főzök magamnak, eltekintve attól, hogy meg sem kapom a hozzávalóikat, csak sorbanál-1 lás árán, vagy még úgy sem j Nos, ezek mind csak izei tők I abból, ami nálunk van, mert teljesen ég átfogóan képet al-1 kötni arról, hogy most mi f.lé haladunk, nem lehet, mi sem tudjuk. Egyre változnak a dől-< gok, az árak, az irányvonal, a- < szerint, hogy a vezetőnk (Ceau­­ses-cu), ki egészen diktátorrá niőtie iki magát, nejével együtt, hova tendál; ki a'z. aki pont szó­ba áll vele a keleti, vagy nyu­gati országok közül. Aszerint hajiunk hol erre, hol arra és javul, vagy romlik benn a lej, az ellátás, a fizetés, a politikai egyensúly. Ami eladható, s ha veszik, azt mindent eladunk, legyen az ásvány, vagy gyü­mölcs, félkész, vagy másnak leszerződött késztermék (gép, alkatrész, konzerv’, vagy ipar­cikk. ..) Természetesen mindehhez hozzájárul a nemzetiségi elnyo­más is, mely most a magy r. zsidó és német lakosságot, ery­formánt érinti. Felszínesen van nak magyar színházak (tÖDb­­nyire csak román szerzők mü­veit szabad előadni), vannak magyar napilapok (melyeknek minden vezércikke kötelezően az államvezetóir.ől! síziól (s ez nem mese...). Vannak magyar könyvek, melyek ellentétben az első évekkel, 80 százalékban csak román írók magyarra for­dított müveit tartalmazzák, s csak 20 százalékban magyaror­szági, vagy erdélyi magyar Írók müveit. Például Harsányt Zsolt élet-regényét 3 példányban kap ta meg elég nagy városunk). — Ugye szépen fest az erdélyi ma­gyar irodalom sorsa? Van két rendeletünk: egyik az, hogy az államvezető s'aemé- j lyes parancsára bármikor, bár­­ml elrekvirálíható ,autó, lakás, 1 személyi vagyon, vagy teleik). j Mikor ez a rendelet kb. öt -hó­napja megjelent, mindenki meg volt rémülve, hogy ez mit je­lent? A másik az, hogy időn­ként a sokat/keresőknél, éjpi­­töknél, vagy autó-vásái tokinál megjelenik a gazdasági rendőr­ség és igazoltatja a vagyon) e­­redetét. Ha az illető nem L d az utolsó lejig; elszámolni, Ak­kor az egész összeg — mely in­gó-, vagy ingatlanba van fek­tetve — 80 százalékát be kell fizetni az állam számlájára!, s marad a 20 százalék. Ázván kezdheti mindenki elölről. ^Ez nem vicc és nem mese, hányni törvényerejű rend eletek .soroza­ta, meJyek egymásután adattak ki, ,s nem tudjuk hogyan to-i vá’bb és miért igy a hab: hu u-íj tán 30 évvel?) A Szovjetunióban a szülő a j nya két éves szabadságot élvéé,, j me-ly alatt fizetése 75 száha^é-! kát kapja. Ha ezalatt ismét szül, akkor addig, míg a má- ; sodik, vagy harmadik gyerek a 2. évét be nem töltötte kapj r ezt az összeget. Magyarorsza - ■■ glon a szülés után 6 hónapig a teljes fizetés jár (a szülés elő':,- j ti fizetése a nőnek), s utána j 3 évig, vagyis 36 'hónapig a 6 hónap -után, havi 100Ö forint gyermekgondozási segélyt kap I az otthon maradó anya, vagy | ha a következő gyermek sz|üle- j tik, akkor ugyanúgy, 3-6-J é­­vig. . . — Nálunk 112 nap a szülési segély ideje, előtte, vagy, utána, — vagy- ha megszakít- i va, közbe szül & utána 6 -hó,,a- j pig szoptatás címén nem 8, ha­nem 6 órát dolgozik az anya. i Eltekintve attól, ho,gy az egye.-1 len európai ország vagyunk, a- ! hol 48 órás munkahetet tarta- j nak, sőt sokszor az évben (kb. i 12-19 vasárnapot) 8 órás vasár- j napi munkát is, három műszak ban, fizetés' nél-kül. — A Kará­csonynak még. az első napja sem ünnep, bármilyen napra is esik. A Húsvét sem ünnep, s az egyetlen munkásünnsepet, a Május l.-ét, -mit tudomásom szerint szerte a világon megün­nepelnek munkaszünettel:, azt is munkával töltöttük, -eiőiször eb­ben az évben. Nagy is volt érte a felhábo: odás, de nálunk nem nagyon lehet véleményt ny.lv á­­mítanii, mert könnyen “másod­állást” kap az ember, teljes el­látással és összkomfortos la­kással. .. ” * * Idáig szól ez a megrázó tar­talmú, fájdalmas magánlevé', melynek állításait bizony alátá­masztják az Erdélybe látogató amerikai magyarok észrevéte­lei is. Egy év óta svemmel!át­hatóan erősen: romlott az erdé­lyi magyarok helyzete, nőtt a román nyomás. elsősorban Ceausescu i omán pártfőr.ök kár részéről. “Bécsi lapok híradása szerint Ceanusescu runtán pártf’í ők nemrégiben egy Bukat es tben megtartott összejövetelen arra szólította fel a magyar és né­met származású Írókat, hogy “önként korlátozzák a nemzeti kisebbségi jogukat.” 'Példának hozta fel az amerikai írókat, akik bármilyen nemzetiségűek legyenek is, az egységes ame­rikai irodalom érdekében tevé­kenykednek, angolul rínak és i­­lyenformán teljesen integrálód­tak.” (MAGYAR HÍRADÓ, Bécs, 1974 október.) Hogy Ceausescu amerikai hivatkozása mennyire nem felel meg a valóságnak, azt Ameri­ka minden magyar újság-, vagy könyv-olvasója jól tudja, de a roppant barátságos hivatalos amerikai fogadtatás és további érintkezés után, Ceaiusesicu fel­bátorít ott nak érezte magát, hogy való lényét: az ultrasovi­­niszta románt, a ravaszkodó el­­románositás zászlóvivőjét mu­tassa meg' a joggal meglepődött s elkeseredett magyar íróknak s újságíróknak, kiknek teljes a­­nyagi egzisztenciája a román kommunista párttól függ. Mit is tehetnének? “Maul halten und weiter dienen!” (Transsylvania.) VIGYÁZZUNK A "JÓ VÉIELEKKtL" E. S. MANOR MAGYAR FOHÁSZ A nagy világban és hazánkban Áldd meg Isten a magyart. Egy ezredéves szenvedésre Hozz egy szebb kort s diadalt. Az ősi nyelvben tartsd meg Isten Árpád dicső nemzetét, S a szétszórtságban szentsld újjá, örökét és szellemét. A Kárpátoktól uj hazánkig Te adj Isten oltalmat, S ha szavunk, tettünk eggyé teszed, Megmaradunk magyarnak. —. Kántor Pál.— A BIBLIÁBÓL i “Mit használ az embernek,1 ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? — Avagy micsoda váltságot ad­hat az ember az ő leikéért?” (Máté 16:26.) NáPTÁR­RENDELÖiNKHEZ! Naptárunkat technikai ne­hézségek és betegségek következtében előrelátha­tólag csak februárban tud­juk megjelentetni. Kérjük addig rendelőink szives tü­relmét. Köszönettel: K M.U. Szerkesztősége. Az újkainadások bizonyára sokat tanulnak a következő tör­ténetből Neveket nem említünk annak ellenére, hogy a bírósá­gi eljárás már befejeződött és a részleteket mindenki megtud­hatja. A név azonban mégsem lényeges s inkább az az éidekes, hogy egyesek mire képesek, hogy előnyöket szerezzenek. Professzor X és felesége, mindketten magas -képesítésű emberek, Kelet-Európából jöt­tek Kanadába. Miután letele­pedtek és munkát kaptak, elha­tározták, hogy autót vásárod­nak. Áttanulmányozták a helyi lapot és sikerült is megfelelő kocsit találrtlok, mégpedig sok­kal olcsóbban, mintha kereske­dőhöz kellett volna fordulniok. A ikocsi jól bevált, meg voltak vele elégedve. Három évvel ké­sőbb azonban úgy alakult a helyzetük, hogy második kocsi­ra volt szükségük, mivel a professzor felesége máshol, tá­vol kapott munkát. A professzor, aki jól emléke­zett az elslő!, sikeres kocsi-vá­sárra, ismét az újságban kere­sett és talált egy egyéves Chev­­rolet-et, jó áron. Egy asszony volt az eladó, aki egy bérház­ban lakott és aki írásit adott ar­ról, hogy a kocsin nincs teher, azzal kapcsolatban minden rendben van. A kocsi azonban kicsinek bi­zonyult, nem is volt automata és az asszony nem szerette. Ezért aztán, három hónappal később, kereskedőhöz mentek és — megfizetvén az árkülönb­séget — becserélték egy na­gyobb kocsira. Néhány hét múlva -Két ember jött a bíróságról. Közölték a professzorral, aki egyáltalában nem volt járatos a kanadai tör­vényekben, hogy végzésük van a Chevrolet lefoglalására, A professzor közölte velük, hogy a kocsit már egy másikra cse­rélte be és arra kérte őket, hogy lépjenek érintkezésbe az ügyvédjével. A kéit bírósági ember erre el­ment az autó-kereskedlőihiöz és lefoglalta a iChevroíét-et. Amint később kiderült ugyanis, a ko­csit Winnipegen vásárolták, mégpedig bankkölcsönnel, on­nan vitték tovább eladás céljá­ra. A bank azonban kinyomoz­ta, hogy hol van a kocsi s a ki­fizetetlen kölcsön fejében — lefogiaitatta. Másnap a házaspár a férfi kocsiján ment munkába, nem tudván semmit a fentiekről. Délelőtt a professzort telefonon értesítette egyik szomszédja, hogy garázsát feltörték és a felesége kocsiját elvontatták, visszavitték a kereskedőhöz. A kereskedő az érdeklődésre azt mondta: mivel a cserébe adott Cihevrolet-et lefoglalta a tör­vényszék, visszavette a prof esz­­szór felesége kocsiját. A garázs kinyitása miatt nyitva volt az egész ház. A professzor és a fe­lesége sem tudott hazamenni. Telefonáltak a rendőrségre, ott azonban azt a választ kapták, hogy nem tehetnek semmit. Er­re ügyvédjüket keresték, aki nem volt otthon, partnere pe­dig nem akart a dölofgba bele­avatkozni. A professzor erre a vállalati ügyekben jártas, egyik legjobb ügyvédhez fordult. Azt a taná­csot kapta, hogy a kereskedő­nek joga volt visszavenni a ko­csit, a pereskedés hosszú és költséges és az lesz, a leghelye­­seifclb, ha a professzor elfelejti az egészet, úgysem nyeri meg a pert. A tanár azonban nem adta fel a dolgot. Felhívta az ügyész­séget, ahol azt mondták ne­ki, bőgj’ a kocsit lefogialók tör­vénytelenül jártak el s törvény­telen volt a kereskedő eljárása is. Azt tanácsolták, hogy for­duljon a fogyasztásügyi minisz­tériumhoz, ahonnan viszont ügyvédhez küldték. Az ügyvéd bírósági végzéssel visszaszerezte a kereskedőtől az asszony kocsiját. A gépkocsit regisztráló hivatalban megálla­pították, hogy a Chevroletét el­adó asszony nyolc hasonló ü­­gyet bonyolított le a megelőző hónapokban. Az asszony hallott a dologról, mire hirtelen elnyel­te a föld. A két bírósági embert tör­vény elé állították, amiért be­törtek a professzor házába, 11- lejgálisan lefoglalták a Chevro­(Folytatás a 7. oldalon) Winnipeg, Man. 1975. január 31. 3 Irodalmi-est a Széchenyi Alap javára Január 17.-én pénteken este a Kanadai Magyar írók Szövet­ségiéhek winnápegi csoportja, a novemberben hirtelen elhunyt tagtársuk, a Kör, egyik alapitó tagja, Nt. NAGY ISTVÁN em­lékére felolvasó-estet tartott a Páduai Szent Antal magyar r.k. templom gyülekezeti termében. Sajnos, a január 11.-én Winni­peget meglátogató, kétnapos hóvihar miatt, a templomokban az istentiszteletek tartása is le­hetetlenné vált, s igy nagyon sokan nem értesülhettek az est megtartásáról, úgyszintén pén­teken délután egy másik hó­fúvás kezdó'dött, s igy a meg­jelentek száma sokkal kisebb volt, mint azt remélték. Az estet Nt. Aday-Keresztúry j Lajos nyitotta meg, majd Vé- \ rey Jolán olvasott fel egyet ; Nagy István verseiből. Utána (able sorrendben) Domokos Sándor, Dr. Kristóf 'Sándor és. Naphegyi Imre olvastak fel e­­lőbb elhúnyt irótársuk müvei­ből, — majd a második részi­ben saját mimikáikból. A felolvasó-est a magyar e­­gyetemi alap javára történt gyüjté'ssel ért véget, mely gon­dolatnak Nt. Nagy István lel­kes támogatója volt. A gyűjtés gyüjtőivvel történt, de voltak, akik adományukat névtelenül helyezték el a gyüjfcőtpeirsdy­­hen. $206.00 dollár gyűlt össze az Alap javára. Mivel többen kifejezésre juttatták, hogy bár a felolvasó esten nem tudtak résztvenni, de adományukkal óhajtanak az Alaphoz hozzájá­rulni, igy fenttartották a lehe­tőségét annak, hogy adománya kát a kétt magyar Egyház hiva­talos képviselőjének átadhas­sák. Az előadások után teát, ká­vét ég süteményt szolgáltak fel. Kérjük tehát azokat, akik a Széchenyi Alapra még; adakoz­nál óhajtanak, hogy adományu­kat juttassák el vagy a katoli­kus, (375 Bumell St. Winnipeg 10.) — vagy a református (732 Eilice Ave, Winnipeg 10.) leiké - szi hivatalba. A csekket, vagy Money Ordert a következői név­re kell kiállítani: Hungarian-Canadian Cultural 'Studies Ap­peal. — Az adományról hiva­talos nyugtát küMtensk, mely a jövedelmi adóiból (Income Tax) levonható. — Elhunyt Penllclonban Balogh János ■4*rj9 Balogh János, régi kanadás honfitársunk január 14.-én el­húnyt a pentictoni Regional Hospital'ban, 79 éves korában. Balogh János a 20-as évek végéh érkezett Kanadába. Fia­tal éveit Winnipegen és Flin- Flon, Manitobában töltötte, — majd 1943-ban Penticton, B.C.­­be költözött s ott, mint gyü­­mölcsfanmelr munkálkodott. — Két év előtt eladta gyümölcsö­sét és nyugalomba vonult. Az elmúlt hónapok alatt szivével többször szorult kórházi keze­lésre. Temetése jan. 17.-én d.e. 10 [ órakor volt a St. Annes r.k. templomból, ahol a gyászmi s ét Er. Leo Boyd celebrálta. Meg­fáradt testét az oliveri temető­ben' helyezték örök nyugalom­ra. Gyászolják: leánya, Mrs. S. J. Demers, Sinclair Beach, Ont. 7 unokája, két nővére és egy fi- I vére az óhazában, barátai és i?­­! merősei. I Az örök világosság féayes­­l kedjék .nteki! INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BÉCS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valamint BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron .jij. Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vizumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénzküld&.Tiények és vámmentes csomagok PÉNZ- ÉS GYcGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA. TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. bl9 Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4.. Ontario Telefon: 537-3131. 352 A History of Hungary Hungary in the World War Spanyolhontól Importált kitűnő minőségű • SÁFRÁNY kapható Ke: eskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére Ara csomagonként $1.50 számítással K.M U. Kereskedelmi Osztálya 21C Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. Serbian government. Bcrchtold was, at the same time, of the opinion that Germany would consider the Mon­archy’s possibly reasonable attitude towards Serbia as a “sign of weakness which would unquestionably influ­ence Germany’s position in die Tripartite Alliance and her future policy towards the Monarchy”.1 Influenced by additional information, Tisza finally consented on July 14 that a short term note be sent to Belgrade. However, at the cabinet session of July 19, which approved this note, Tisza urged a unanimous de­cision to the effect that the Monarchy had no thought of annexation in mind. “No part of Serbia”—he said. Berciitőld made the contents of the decision known to the Great Powers, among them the especially interested Italy and Russia, only a full week later. Thus valuable time had been lost because such a statement, made known at the psychological moment, would un­doubtedly have softened the impression created by the ultimatum. The 48-hour ultimatum delivered to Serbia de­manded immediate cessation of subversive agitation against the Monarchy, dissolution of the secret terror­­organizations and, finally, that the Monarchy’s officials be allowed to take part in the investigation of the as­sassination and movements aiming at the destruction of Austria-Hungary. Serbia refused to comply, whereupon Ambassador Gicsl, according to instructions received from Bcrchtold, left Belgrade. Tisza had not been in-1G. Gratz, A Dualizmus Kora, Budapest 1934, Vol. XI, p. 296. 319 side. Therefore he wanted to get rid of the enemies suc­cessively, one by one, by a preventive war. He regarded the Balkan crises of 1908 and 1912 as good opportuni­ties lost for a Serbian campaign. In 1914, he was of the opinion that a war with Serbia was not only inevitable but that a decision might quickly be reached. Serbia, this small, but warlike country, encouraged by its fresh Balkan victories, seemed to be the advance stronghold of Russian influence which schemed for the dissolution of the Monarchy. The Hungarian premier, Stephen Tisza, immediately protested against the Vienna plans for war.1 He ex­pected the immediate intervention of Russia and per­haps Rumania, while Germany, ally of the Monarchy, would be tied down with France. Indeed, the two sys­tems of alliances facing each other were by this time clearly defined. In 1908. Russia, weakened by the dis­aster of the war with Japan and by revolutionary trou­bles, had yielded when the Kaiser took sides with his ally. But after that, Russian military strength gradually revived. Germany faced France, England and Russia; the Monarchy faced Russia aad its protege Serbia. Italy and Rumania could no longer be considered as allies. As early as July ist, Tisza despatched to the King a memorandum protesting against the idea of immediate settling of accounts, which he considered a “fatal error”. ’The documents revealing Tisza’s attitude are published in Osierreich- Ungarns Aussenpolitik n.d. bosnischen Krise, rgo8, bis sum Kriegsaus­bruch 1914. Dipl. Aktenstücke des Őst.—Un". Ministerium des äusseren. Selected by L. Bittner, A. F. Pribram, H. Srbik, H. Ucbersbergcr, Wien iciqo. Vol. III. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents