Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 4. szám

Winnipeg, Man. 1975. jaamiár 24. A MiG.Aft GYERMEKEKNEK AAiUDABAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. Hámory Várnagy Dalma: Ä Ml KUTYÁNK Hámory Várnagy Dalma: VÁLOGATÓS KbKECSKE Volt egyszer egy kiskecske, A füvet nem szerette. Cseppet sem nőtt a gida, Maradt minden annyiba. Gazdasszonya, mint anyja, Ápolgatta itatta, Cuclisüveg csöpögött, A mi gidánk mégsem nőtt. Lógó nyelvvel magában, Fekszik füves ágyában, Mig az öccse f.cánkol, Ö, egyedül miákol. Ki nem eszik eleget, Spenótot, tejet, füvet Nem nő bizony az nagyra, Akár gyerek, akár gida. Zsömlyeszinü FIKARC kutyánk Harap —. lakban laki*. A házában nincsen bútor, szalma között alszik. Télen, talán, ő is fázik, do rajta nem látszik. Akár nyár van, akár tél van jókedvűen játszik. Csak ál.at vagy Fikarc kutyánk, mégis oly hűséges, ha érzed, hogy idegen jön, mindég ellenséges. Onnan érzed* hogy szeretünk, — mert enni adunk néked? Mintha beszélgetnél velünk, oiyan a nézésed. Éjjel, amikor alszunk már, örködöl felettünk, megugatod azokat is, akik itt laknak mellettünk. Hazatérek valahonnan, csóválod a farkad, keztyüm nyalod, ugra-bugrálsz, hogy szavamat halljad. Becsületes a te szived, nagy a te hűséged, hidd e| nekem Fikarc kutyánk, sok tanulhat tőled! Rákoscsaba, 1939. Hámory Várnagy Dalma: 6YANTÁCSKA Hámory Várnagy Dalma: LEVEL AZ INTÉZETBE (Szentendrére) Aranyos Pistukám mi lehet teveled, hogy már olyan régen, nem küldtél levelet kötelességedet feledted volna te? Nagy fiúcska vagy már, nem szép tőled mégse! Nem emlegetsz minket? Itt, hiányzol lelkem! Jón majd olyan idő, hogy nem Írhatsz nekem. Hogyha majd haza jössz bővebben elmondom, milyen sok gondunk van, messzi száll galambom. Azért mégis küldök: »íezespuszit százat, sajtot, kolbászt sonkát, főtt tojást is párat. Megkérlek, ne dobd el dobozt és papirost, csomagot, ha küldök, nem keil vegyek, mint most, Itthon, drágaság van. Jobbár, van az ujjad? Gyermekem, leckéid, mint vízfolyás fújjad! Veled együtt lenni annyira szeretnénk három öcséd szállna, mint réten a lepkék Mondd a hálótársad, a Karcsi, mit csinál? Mikor voltál vendég Kalafuth bácsinál. Ölelem, csókolom első unokáját, Ellus néni fiát, az okos Gáborkát. Hány most nálatok az intézeti disznó? Készül majd belőle: hurka, kolbász, zsirzó? írd meg, konyhátokban mennyi most a macska? Esett már nálatok ezüstös havacska? Álmodtam a múltkor csak jó jegyet kaptál! Biztosan azért volt, mert gondosan tanultál. Imádkozz, tisztálkodj, reggel, délben, este, igy maradhat csak ép, lelked, s annak teste. Ha igy élsz, nekünk is örömet szereznél! Érdekes olvasmány ez a verses levél? Válaszodat erre minél előbb várom, elkészült a póstám, levelem lezárom. Ikrek: Péti-Pali, küldi sok-sok csókját, ölei Laci öcséd, édesapád, anyád. Rákoscsaba, 1943. Hámory Várnagy Dalma: KIALVÓ FÉNY Ma, nem jött el. Kedvem elillant. Sokáig n em gyújtottam villanyt. Igy születtek a vádló sorok, mulasztásáról mit gondolok. Már pirkad. A tűz is csal. Fázom — Fényképe fekszik a párnámon Könnyem végig hull a sorokon és a villanyt gyorsan leoltom. Rákoscsaba, 1926 Február. PÁSZTOR JÓZSEF Sürü fenyőerdő közepén élt egyezer egy kicsiny fenyőfa. Nem ültette oda senki, ami nagy ritkaság, csakúgy, magá­tól termett egy fenyőmama vé­delmében, aiki amint felfedezte, nyomban oltalmába vette és még nevét is. adott neki: Gyan­­tácskának keresztelte. Gyantácska, a sok-sok mes­terségesen telepitett fenyő! 'közt lassan nőtt. Sokszor beteg volt, ilyenkor már csak unalomból is, figyelte a környezetét. Meg­értette, nemcsak az állatok, ha­nem az emberek beszédét is, pedig azok ritkán fordultak meg ezen a környéken. Amikor mégis idejöttek, sóik érdekes dolgot beszéltek egymással. Tő­lük tudta meg azt ás, hogy fe­nyőtársai miért kínálják, szinte vetélkedve, szép karcsú, fiatal testüket az élesfogu fűrész, meg a csillogó halta életet fosz­tó fémé elé. Advent első hetében Gyan­tácska körül alig maradt a régi fenyőismerősökből. Egész nagy tisztás keletkezett körülötte a karácsonyfává kitüntetett fe­nyőfák helyén. Gyantácska is szeretett vol­na karácsonyfa lenni, mint a­­zok a fenyők, melyek a havas decemberi csillogásban hulltak holtan, a puha, fehér szőnyeg­re körülötte. Mikulás bácsi —, helyeseb­ben szent Miklós püspök —, mi­dőn már elvégezte december hatodiki teendőit, maga is se­gítségére sietett az angyalkák­nak a kis; Jézus születésének emlékére állítandó fenyők ki­válogatásában, előkészítéséi) e n. így ismerkedett meg. a Mikulás bácsi Gyantáeskávai is. Feltűnt neki az egyedül álló, sovány fe­nyő. Hozzá sietett, hogy köze­lebbről is megismerje. — Ó, te kis gyengécske! Be­teg vagyunk ugy-e? A te ágaid, még egy aranydió súlyának a megtartására sem elegendők, hát még a többire. Vétek len­ne most Meríteni. No, talán jö­vő esztendőre elég érett leszel. Ettől a találkozástól számít­va Gyantácska még betegebb lett, a csalódás miatt. Möst már biztos volt abban, hogy ebben az esztendőiben nem lehet ka- 1 rácsonyfa. Olyan szomorúság fogta el, hogy még a tél beállt í volna, egy gyermekarasznyi er­dei manócska: Lenszakái ké­szített meleg szállást magjának: Gyantácska gyökerei alatt. Égé szén addig nagyon jól érezte magát és mélyen aludt mind addig, mig Gyantácsko hideg-ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓB8AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) TOVÁBBI ÍJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— ás $25-tő! felfelé $1.50 az IKKA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. I Mese a gyökereiig nem hatolt. , LenszakáU nyomban tudta, I hogy a vendéglátó Gyantácska j egészsége körül nagy baj tör-I télit. Lenszakállú, a jószándékú manók családjához tartozott, igy kötelességének vélte, hogy a jóttevőjének segitségéte sies­sen. Kibiujt téli szállása alól, ami életveszéllyel jár/t ugyan és elkezdte faggatni Gyantácskát baja okáról. Az, nem is tiltako­zott, őszintén bevallotta. Manócska visszabujt gyökér­­tanyájába, nyakába akasztotta viseltes tarisznyáját és azt se mondta: — Isten veled Gyan­tácska! —, eliramodott a hófel­­hők lebegésének irányába. Egy megértje varjú segits,égével fel­jutott a legalacsonyobban szál­­lófehőre és éjjel-nappal utazott a kecses felhőfiú hátán, mig végre a fénytől káprázó menny­ország kapujához értek. — Mit akarsz te idefenn? — érdeklődött jóságos mosollyal Szent Péter;, aki már napok óta figyelte LenszakáU veszélyes utazását. — Kedves Jó Szent Péter! Az Urjézussal szeretnék beszélni. Sürgősen! — mondta bátran a manócska. — Hm! Hm! Soha rosszabb­­kOL nem érkezhettél volna. Tud­hatod, hogy a születésnapja e­­lőtt igen elfoglalt Krisztus­­urumk. Hogyan is jöhettél eb­ben az időtájban ilyen gondo­latra? Nem kívánhatod ezer dolga közepette, hogy most meghallgasson. Mondd el ne­kem, amit vele óhajtsz közölni, esetleg megkísérlem elmondani neki. — Szent Atya! Péter! Én, Gyantácska, egy árva fenyőes­­kének a gyökerei között élek. Amikor a karácsonyfákat kivá­logatták az erdőben, iől, nem kellett senkinek, mert még o­­lyan kicsi és gyenge, hogy az ágai egy pillangó súlya alatt is meghajolnának, ha rászállna. Belebetegedc.lt a vágyba, hogy ő is kaiácsonyfa lehessen. Ha nem teljesülhet a kívánsága, el­pusztul a bánattól. Arra gondol­tam, ha már a jó gyermekeknek nem lehetett örömtársa, legyen az, az endő lakóié. Boldogságá­ban meggyógyul, s mire eljön az az idő, hogy igazi karácso­nyi hivatását betölti, megerősö­dik. Lenszaikál, még aprócska kezeit is összetette, úgy könyör­­gött Szent Péternek. — Gyere utánam! — mondta váralanul a menny kapujának őrzője. — Elviszlek a mennyei játékgyárba, hogy lásd hány angyalkának kell foglalatosikod ni azért, hogy minden arra ér­demes gyermek, kívánságát, legalább részben teljesíthesse. A mennyei posta hivatalba, pil­­lanatonkánt milliónyi levélke ér­kezik, más-más sokszor szinte teljesíthetetlen kívánsággal. Ne ked is lehetetlen az ötleted. Ilyen munka miellett egy újabb megterhelés? Az erdő lakóinak állítsunk karácsonyfát? Hát ilyen ötlet először fegFÜlr. Mg. Lenszakláll éppen válaszolni akart a szigorú szavakra, ami­kor valami meghatározhatatlan helyről, ezüst csengőcskére em­lékeztető hang szólalt meg. Jé­zus, gyermekkori hangja. —Nemesen gondolkozol Len­­szakáll! Ilyen nagy fáradtságot vettél a nyakadba, csakhogy a szállásadódon segits é's meg­mentsd vele Gyantácska életét. Az elképzelésed is nagyon tet­szik! Kívánságod teljesül! Szent Péter! Ide a leggyorsabb felhőt, hogy vendégünk mielőbb e|vp! neni egyszer felállva ünnepel e hesse a jó hirt Gyantácskának. í a kozonseS­GORDON HOWE már 47 éves, de még mindig nagy népszerű­ségnek örvend a hocki-drukker rek körében, Mikor a. Team Canada ’74 tagjaként játszó* t Lenszakái], estére mán újra gyökéManyáján aludt, de most olyan jóízűen, mint talán még sohasem. A mennyei ígérettel melengette fel Gyantácska félig kihűlt testét. A napok, mintha gyorsabban múltak volna. Közeledett a ka­rácsony. Gyantácska egészsége napról-napra javult. Le nsz alkáli, miután kiheverte a nagy és szokatlan utazást, igyekezett még a leheletével is melengetni Gyantácskát. Mégis volt az eredménye. A szent este reggelén, friss hótakaró került a tájra, amely szinte ünnepiessé tette a kör­nyezetet. Két angyal érkezett elsőnek, rénszarvasoktól vonta­tott hatalmas szánnal. Gyan­tácska előtt megálltak a púpo­sodé szállítmánnyal. A jókora zsákokból: földimogyoi óhó i préselt pogácsák, keskeny c-i­­kokra metélt szalonna kötegek, faggyú korongok, illatos széna­bálák, aprított kuikoricaszái, a­­ranyhálóba a tárolva, mézédes kukorica füzérek, de minek is mindazt a sok finomságot fel­sorolni, ami napvilágra jutott. Lenszakáll, téliszállásának bejáratánál figyelte a nagy sür­­gést-forgást. Minden tapalat­­nyi hely megtelt a Gyantácska körül kiirtott fenyők helyén a sok-sok ajándékkal. Amikor már minden elhelye­zést nyert, az egyik angyalka oda intette EstLajnalcsillagot, s addig irányította johbranbalra, amig pontosan Gyantáeskia ko­ronája fölé került. •Csodálatosan nézett ki a bol­dogságtól könnyező: kicsiny fé­ny őcske a nagy tisztás közepén. Lenszakállnak a lélegzete is elállt a fennsé'ges látványtól. De nem sokáig vesztegette ide­jét a maga gyönyörűségére, fel­kúszott a legmagasabb öreg fe­nyőre és onnan kiabált, ameny­­nyire erejéből, s a nagysáigából kitelt, tölcsért formálva kezé­ből: — Gyeitek ide, gyertek! Ilyet még nem éltetek át .sohasem! Gyertek a tisztásra, Gyantács­­kához. Mókus Pipi volt az első. ö te­lefonált a többieknek is. Mió;a az erdő megszületett, sohasem voltak a lakói ilyen boldogok, mint ezen a napom A legboldo­gabb volt valamennyi közt Gyatácska. Vagy talán mégsem Ö, hanem Lenszakáll, aki nem­csak Gyantácsika életét mentet­te meg jóságával, hanem az er­dő, télen nélkülöző állatait is megkímélte az éhezés veszélyé­ből. Lenszakáll példájából sokat tanulhat az. aki nem ismeri a: önfeláldozás lélekemelő érzé­sét. (Globe and Mail Photo.) Újévi köszönte (Folytatás a 3. oldalról) a Kovács emlékünnepségek. New Yorkban október folyamán Eszenyi László alelnöűcünk mondotta a megemlékezést, és január 18.-án, Philadelphiában tart emlékbeszédet az ameri­kai szabadságharc kimagasló magyar hőséről, majd Washing ­toniban február 15.-én, Wass Albert alelnök kultúr ális bizott­ság? elnökünk mondja a meg­emlékezést, és más városok­ban is tervezünk ünnepségeket. Tervezünk egy Amerikai Ma­gyar iBicentennáris Emlékköny­vet, amelyben az amerikai ma­gyarság kiemelkedő egyénisé­gei Kovács óbestertől Haraszty Ágostonig, Lincoln) magyar tá­bornokaitól Teller Edéig és ma­gyar származású Nobel díjas tanár-okiig fogja angol nyelven | ifjúságunknak és a nagyközön­ségnek bemutatni a magyar hő­siesség, szellemiség és hazasze­retet szerepét Amerika. Mindenkor segítséggel szol gálunk honfitársainknak t.i • náccsal hivatalos ügyekben. 197:)-'ba<n két sajtóközleményt adtunk ki az amerikai magyar kártalanítási szerződésről töb ) mint 120 kérelmet válaszoltunk meg, és most ismét megküld­jük a. lapoknak a felvilágosí­tást, a végrehajtási rendelkezé­sekről és az új jelentkezések­ről. A fennti programok megva­lósításához nem lesz elég köz­ponti vezetőségünk áldozatkész munkája, munkaprogramunk igényid az amerikai magyarság zömének erkölcsi és anyag? tá­mogatását. Intéző Bizottságiunk február 15.-én ülésezik és) álla­pítja meg végleges programun­kat, amelyről szintén beszámo­lunk a sajtón keresztül. rt z ATYAFIAK A hűvös ebédlőben előszedegette Pétéi- bácsli a pálinkát, Töltött, ittak. Péter bácsi köszörülte a torkát s azután halk hangon szólt Zsarkó Palihoz. — Aztán egy szót se a tegnapi esetről! — liizti ía.u., Pétéi' bátyáin. Nem szoktam efféllékről beszélni. Kuncogott s a könyökével meglökte Péter bácsit. — Egyfertály tízkor már horkoltál, Péter .bátyám. Jót nevettem magamban. Péter bácsi körülnézett. — Csendesen. Végem van, lia megtudja. — Hatna inog; a kis menyecskét látta vő na! — f ogd ne a szád, Palikám. — Kiíéie ez? Péter bácsi bűnbánóan vállatvont. — Egy hivatalnok özvegye .. . Láttad milyen kedves asszony? Régi dóikig? Péter bácsi a bajuszába mosolygott, — Hát ... pár esztendeje ... ügy öt-hat esztendeje .. . Nagyon jó kis asszony ... Vidám. Zsarkó Pali ronntett. — Hiszen Irma néni is jó asszony. Péter bácsi oóUntott. — Az. Csak ne nézne rám mindég olyan szigorúan. Néha megfagy bennem a vér ... Kell a vidámság az embernek. Ha mutatta volna legalább még fiatal volt, hogy szeret ... De mint a csiga, behúzódott a házába. — Értem, Péter bátyám. Péter bácsi belenézett a szemébe. — Csak a szád ne járjon el . .. Aztán, ha keU egy kis pénz, Irat csak szólj ... Zsarkó Pali »'.komolyodott. — Nem azért, Péter bátyám. De biz’ Isten, sajnáltam ma­gát. Hogy oszt megcsíptem magukat ott abba a kis halkocsmá­ba ... Hát biz’ Atyaúristen, valami felágaskodott bennem az örömtől, na mondok ... — Hiszen te is. Zsarkó Pali a Péter bácsi arcába bámult. — Hogy én? Az más, Péter bátyám. Én mindég komisz — 18 — fráter voltam, de hogy maga Péter bátyám? Hatvaaiesztendős korában? — Csitt! Zsarkó Pali lehajtotta a fejét. — Azért én nagyon szeretem az asszonyomat. A jó Isten áldja meg. Sose panaszkodott senkinek), csak sirt ... Ékbe tér­depelek egyszer s a deresediő, gonosz fejemet az ölébe hajtom. Péter bácsi szivart tolt Zsarkó Pali felé. — Gyújts rá. Akkor én is rágyújthatok. Nekem itthon sose szabad szivarozni, csak a vendégnek. m. A Garda-tó felé robogott a fiatal párral a venezia-miianó. gyorsvonat. Már messziről előtűnt a tó opálkék vize s néhány perc múlva befutott velük a vonat Desenzanóba. Végigrohant velük a hotel kocsija a hosszú fasoron s megérkeztek a hotel bejárata éllé. Régi, nyugodt ház volt ez, közel a tóhoz, kerttel, ahol néhány csenevész pálma is hintázta leveleit. A magnoUk már rég elhullatták itt viliágaikat. A pelargómiák lángoltak a hatal­mas kővedrekben s az ódon kőfalakról a glicina kék fürtjei omlottak alá. Sárika mindig valami izgatott, fájó idegenszerűséget ér­zett, amikor egy-egy újabb hotelbe megérkeztek. Oly keveset utazott eddig s bár érdekelte az utazás, idegessé és nyugtalanná tette a sok új benyomás. Nehezen szokta meg a percek rohanó változásait s a kaleide&zkópszerüen váltakozó képek lelkére öm­lői zuhatagát, az élet hatalmas erejű gazdagságát, mely egy pillanatot sem hagyott arra, hogy új érzéseit elemezze. Nélia, egy röpke .pillanatra egyedül maradt. Egy nyu­godtan elszánó felhő után nézett. Egy fecskeszárny villant el előtte, virágszirmok huUottak alá a porba, vagy a parti hul­lám a lábai elé loccsant a Lidón, ahol gondtalanul hevertek a nedves fövenyen. Belesajdult liirtelen a leikébe: vájjon bol­dog-e ? Lehetett-e boMogiságnak nevezni ezt a repülést, mely most magával ragadta, szárnyaira kapta az ő édesanyja meUett élt? Ha most sokban nem is értették meg egymást az anyjával, mégis volt valami mély közösség közöttük s az elszakadás gon­- 19 — Jeligét levelet gbij kUdő továbbit Árban V Eredményi*!» KICSI! NAGY APRÓH1RDETESE Egy számában közlés ára $1486. hárem számban $3.00 SZIGORÚAN BLŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! A , <7,Ari/1 {filhtl'Ásu Hhat ! ÖZVEGYASSZONY keres könnyebb /V f’ varja teintvasunnai umntót. hogy a1lg0|Ui tanulhasson. küldie be előfizetését Idősebb szenréfly gondjá* viselném . ! , ■ l”l Ll beveleki;) "Regina” jeligéi-1 a Kiadó­nonfítars mtelooo! hivatalba kérem. 2-í M E fi R E N D EI Ö -1 V KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ...... $ . . . Képes Nagy Naptárunk ($2.03) . . $ ... Sajtó Alap ...................................... $ összesen: $. . Név: .......................................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box):.................................................... Város és tartomány:.......................................................................... A Kanadai Magyar Uj ág előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. > 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents