Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 3. szám

1 HAVASI MESE IRTA: JOÓ IMRE Lassan, szállingózva ereszked­tek alá a sokágú iktnistMycskla­­gok a fehér égből és fáradtan pihentek meg a fagyos földön. Csend volt az erdőben. A mezte­len faágak között fütyörészve járt a szól, fekete varjusereg szállt károgva fenn a magas­ban, őzikék sfuihantak tova a csillogó havon és messziről, a tölgyes tájékről kísértetiesen sirt fel a farkasok üvöltése. A nap lebukott már és furcsa, ár­nyékok kergették egymást a bahnatörzsü fák között. A kis erdészház ablaka, mint tűzpi­ros üvegház villant elő a fehér hómezőibőd. Most .egy öreg or- . das lép ki a sűrűből az erdő ; szélére, kutató szeme beleütkö- j zik a fénybe, felhördül és lógó j nyelvvel rohan tovább az em- j bér nem járta utón, be az er- ; dőbe. Kélkesfekete árnyéka nyo- i máin poraik a hó. Aztán elhal­kul a futás zaja és 'csak a téli | szél sir a zörgő faágak között.! A kis erdészház tetején vas-1 tag rétegben ül a hó, az eresz alatt, mint fényes acéldárdák függnek a jégcsiapok ... Bent a lakásban barátságos melegen izzik a kályha. Az asz­­szony a szekrényben rakosgat. Az ünneplő tisztát válogatja elő a másmiapi nagymisére. Csend­ben, ügyes kézzel .szedi le a polc ról a fehér inget, a meleg ujjast és odafcésziti a székre, az ágy mellé. A férfi hosszú, türelmet­len .lépésekkel méregeti a szo­bát. Jártában megbotlik a ron­gyos szőnyegben, lehajol, ide­ges ujjakkal igazítja helyre, el­nyomja a félig szívott cigarettát megáll az ablak eliőitt és a csen­des tótenigerem át lebámul a völgybe . .. Nem mondja egyszóval sem, de látszik ratja, hogy mehet­­nlékje van. Egyetlen ablak sem viilágól fel, csak hátul, a temp­lom mellett pislákol egy gyenge | fény. Azt figyeli a vadász. Gon­dolatban ott van a templom melletti kis ház barátságos szo­bájában. Az jár az eszébe, hogy ott talán jobb lenne. Biztosan örömmel fogadná valaki. Aki már régóta lesi az ő belső éle­tüket, kerülgeti, szólongatja. ás naponta éleszti a tüzet a cse­répkályhában hátha egyszer mégis betoppan hozzá. A láng bearanyozza szőke haját, mind­untalan feláll a kályha mellől és kiles az ablakon. Az asszony is tud a dologról már régóta. Tud mindent, de ezt az asszonyt és most, ha bele n)éz a nagy barna szeméhe, csak sajnálni tudja. Pedig mennyit /V e várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! dolgoztak egymásért. Mikor a férift hazahozták a harctérről és sebesülten felkiüdt a kórház­ban, akkor volt ilyen kemény hideg és akkor ez a barnaszé­nül asszony 30 'kilométert gya­logolt érte, hóiban fagyban, át a hegyen, csakhogy láthassa. E- zteta) a karácsonyon múlt busz esztendeje, hogy ez történt. Mi­ilyen boldogan jöttek haza ak­kor. Hogy tervezgettek. Majd ha megszületik a gyermek — mondogatták!, — itt hagyják az erdőt és leköltöznek ők is a fa­luba. A megtakarított pénzecs­kéjükön házat vesznek kis kert­tel, ott fog majd játszani nya­ranta a gyermek. Az asszony ruhát varr majd néki, a férfi meg fakardot farag, meg- papi­rosból csinál piros huszárcsá­kót ... Telték, múltaik az évek. Las­san megöregedtek és valahogy valami nem sikerült a kettejük életében. A szőre],em rózsaszínű fátyla szétszakadt és eikidegül­­tek egymástól, gyermeket meg nem adott az Isten ... Az asszony ijedten összerez­zen. Siególykiáltás szava kallik a távoli csendből. A férfi villám­gyorsan fordul el az ablaktól, magára kapja a bekecsét, fut­tában ínyül a puska után, fel­rántja az ajtót és eltűnik a ha­vas éjszakában. — Segítség ...! Segítség .. .! — sir a kiáltás az erdő felől. A vadász gyákorlott szeme már látja is a kis fekete csopor­tot, amint a “Halál” hágón e­­reszikednek lassan le az erdész­­ház felé. Gyorsan, iramban i­­gyekszik feléjük. A hó betemet­te arra az utakat és most csak olyan ember járhat ott, aki is­meri a vadönt, mint a tenyerét, mert különben a szakadékos úton minden lépésnél az életé­vei játsziik. iSzerencsésen érnek te. Ott állnak meg a ház előtt. Két csendőr emeli a hordagyat az ajtón és benne egy sápadt, a­­gyon fagyott gyermeket. Az asszony nem tudja, mi­hez fogjon. Már bontja is a fi­nom pelyhez ágyat. Az egyik csendőr elszalad az öreg köror­vosért és mire megérkeznek, a kisfiú már ott pihen az ágyban, a hófehér párnák között. — Nem tudjuk kicsoda — mondják a csendőrök. — Itt ta­láltuk fenn a hegyen, az egyik szakadékban, félig megfagyva. Annyit molndott, se apja, se anyja. A nevelőszülei meg elza­varták hazulról. Az asszony szemébe boldog könny csillant meg, egy pilla­natra végignéz az urán, aztán már fut is a konyhába. A fér­fiaknak a teáskannában hoz forralt bort a gyermeket meleg teával maga eteti meg. ügy megváltozott, hogy rá sem le­het lismerni. Beszél, magyaráz, rendelkezik, mindenütt ott van és mindenkiilniefc segít. A kisfiúnak komolyabb baja KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angoi nyelvtan és Beszélgetések ... ............ $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................. $ 3.50 Berczy József: turópa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Surrfir kérdés.................. $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ............... $ 3.00 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) . ................................ $ 5.00 Lajossy Sándor : Lidiké (regény) ...................... $ 2 00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska Jánös: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . ... ....... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............ $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története .................................. $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5 00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ........ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár ^ $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 ” ” Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” Ö ” $ 5.50 lulianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........................ $ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange-’-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba. R30 2B6 n/fncs, az egyik lába eltörött ugyan, de azon dolgozik is már! a döktorbácsi. Az asszony segít a sinlbetevésnél. A férfi nem szól semmint, csak nézi a párját és most, ahogy így szívvel lé­lekkel forgolódik a igyermek kö­rül, még, különb is amannál, vagy legalább nem Hátsizik, hogy eljárt fölötte az idő. Az orvos elkészül a munká­val. Itt hagyják a gyereket, az­tán majd a jegyző az ünnepek után intézkedik a sorsáról. — Biztosan lesz valaki, — mondja jelentőségteljesen az öreg orvos, —- alkí örökbe fo­gadja a kis árvát. Csikorogva nyílik az ajtó, még hallatszik a tovasiető lépé­sek ropogása a fagyos havon, aztán csend lesz. Hárman ma­radtak. A gyermek lázpiros arccal fekszik a párnák között. Az asz szony ott ül az ágy szélén ás nézi» csillogó szemmel, boldog mosollyal a kis árvát. Megiga­zítja a feje alatt a párnát. Ken­dőjével törölgeti a kis beteg i bomlolkát ... A férfi megmoz­dul, mintha szólni akarnia vala­mit, aztán meggondolja magát, fogja a fejszét és eltűnik az aj­tón. Fejszecsaipkodás zaja hal­latszik a fenyves fellőtt és mikor a .gyönyörű fával megjelenik a szobában, az asszony mosolygó arccal méz fel rá. Nem kell annak szólni sem­mit. Már szedi is elő az aűimá­­riomból a régi karácsonyfadí­szeket. Istenem, tiz éve nem használták. A nagy cukros do­bozhói egymásután kerülnek; e­­lő a fenyes csillagok, egy nagy­­szakáiln mikulás, az aranysző­­rü kis bárány, a diszesi tollazatú madarak, egy esengő és színes papírból készült betlehem, a­­inelyet együtt csinálták valami- » kor. Lehet benne gyertyát gyuj- j tani tés akkor az ablakon át lát- ( ni a kfis Jézust a jászolban, meg a térdeplői pásztói; okát. Az asszony megtörölgeti a kincseket és a sarokban álló fá­ra aggatja. Gyufa sereen s egy­másután lobbannak fel az apró gyertyák ... Ott állnak a gyönyörű fa a­­ia/tt. A férfi karja lassan felemel lcedik, átöleli az asszonyt . . . Komoly, nagy Ígérettel néz a fé­nyes barna szemébe ... A beteg 1 gyermek1 boldogan felkacaig az ágyban és az égen, a havasok fölött ragyogva igyul ki a bet­lehemi csillag. r%urfT‘"‘^,iir~-ni g ir^-i i ' i*srMi»3aRBKöi*«ao^ Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb vál sz_ tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünKet. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.Ö. Telefon: (2ibf S6i-&52-h AMELITA A PAD ALA EilK IRTA: DOBAI TIBOR Ameiltának hí vták, ugy mint Galli Curci't. Igaz ugyan, hogy Gáli Curcilnak: sokkal sze.b hangja volt, ezzel szemben meg kelül állapítanunk, hogy ha a m. Ameilitánk tükörbe nézett, na­gyobb önbizalommá! telkiinthe­tett a jövő elé. mi Amelitánk­­nak ugyanis két gyönyörű lien­­vdk ágszhxü szeme volt, fején hajkorona bodrosodott és olyan apró, szép szája volt, hogy jú­niusban az összes cseresznyék iriigyikedlve nézhették volna. Amelita különben pontosan olyan volt, miint a többi nő. En­nélfogva hívhatták volna egé­szen bátran Bözsinek, vagy Ka­ticának is. Lehet azonban, hogy e sorok irójánák miincsen iga­za. Mert a többi nő volt pon­tosan oűjyan, mint Amelita. A nők ugyanis áltálában sohasem találják meg azt, amit keresnek. Se kalapban., se ruhában, se férfiban. Ennélfogva Amelita is hiába várta azt a férfit, akit ei­­képzeüt magának és azt a bob dogságot, melyet forró éjsza­káin összeábrándozott. Meg nem értett nő maradit Amelita, talán még ma is az, ha azóta meg nem halt. Amelita ugy nevelkedett, mint a tölbbá se gazdag, se sze­glény lány. Jobb teányintézet Ausztriában, kevés tennisz, ke­­vési flört iés még kevesebb zseb­pénz. A szerelmet csak a regé­nyekből ismerte, de azoknak aztán átélte minden sorát. És ez volt a baj. Mert Amelita min­den regényhősébe fülig szerel­mes lett és ha Armand úr az “Őérette” cimü regény 38. ol­dalán revolverrel a kezében a­­zon tusakodott, hogy inkább a halált választja, mintsem ked­vesétől elszakadjon: Amelita szó nélkül bömbölni kezdett és három napig egy falatot sem evett. Ha gazdag gyáros volt a re­gény hősszerelmese, ő rögtön a gazdagok pártjára állott, de ha a regény oldalain egy szegény költő sóhajtozta világgá keser­veit, Amelita könnyes szemmel jelentette ki, hogy a lira minde­nek felett. Ez a gazdag 'gyáron és ez a szegény költő azután végkép­pen elpechelte Amelita sorsát. Történt ugyanis, hogy Ame­­lita nagynéniének, egy tisztes vajkereskedő özvegyének meg­hívására a tenger mellé utazott. Félig, mint társalkodónő, félig, mint istápolója annak a két ne­veletlen, komisz kölyöknek, a­­kilk. a vajkereskiedőék büszkesé­gei voltak s egyben neki távoli rokonai. A tengerpart forró ho­mokjában hempergett naphosz­­szat a két vásott gyerek, vizes homokkal mázolták be percen­ként egymás képét, uigyhogy Ameiltának ezen a nyáron alig akadt más dolga, mint zseb­­kendlolje csücskével kiszedni a homokot a gyermekek szemé­ből. Ebben az időben Amelita o­­lyan könyvet olvasott estén­ként, amelynek fő hősle egy lánglelkü poéta volt. Monda­nunk sem kell tehát, hogy szív­vel lélekkel a szegények pártjá­hoz csatlakozott, amely elhatá­rozásában szerepet játszott az is, hogy az egész tengerparti fürdőzés alatt nem érezhette magát másnak, mint egy jobb­fajta cselédnek. Ési szerencsétlenségére pon­tosan ekkor, ebben a hangulat­ban jelentkezett az első férfi. A gazdag úr. Jeromosnak hívták és kiné­­zéi&ére olyan volt, mint egy jól hizlalt yorkiShirei sertés. Olyan rózsaszín volt a bőre, olyan ap­ró kékek voltak a szemei. A pénztárcája is olyan kövér volt. Jeremosi ur, mint minden po­cakos és tofcás sorstársa, pénz­zel akart hódítani. Azt az elvet vallotta ugyanis, hogy a vilá­gon minden eladó és mindent meg lehet venni. Kétségtelen, hogy Amelitát is, hiszen ő is csak olyan, mint a többi. Per­sze, hogy olyan volt, csak nem ebben a pillanatban. Ő most lioldsugárira, gitárra, sóhajtásra és végnélküli szép szavakra vá­gyott, nem pedig piénzre. Érthető tehát, hogy Amelita, amiko'r a yorkshirei kinézésű Jeromos félre nem érthető mó­don célzást tett előtte' arról, hogy elegáns lakást rendezne be számára és bőkezűen gon­doskodna mindén tekintetben róla, ha barátnője lenne, rövi­den így válaszolt: — (Pfuj! A dolog ezzel a pfujjal be is fejeződött, mert Amelita más­nap vonatra ült a vajkereske­­dőnóvel, meg, a csemetékkel és visszautazott Budapestre. Az olvasott regény hatása alatt ti­tokban arra gondolt, hogy ha van a világon város, ahol ezer­számra terem a költő, ugy Bu­dapest bizonyára az a hely. Közben szegény Ameiltának újabb pechje volt. A vonaton, amíg a vajkereskedő két gyer­meke édesdeden aludt, uj re­gény 'olvasásába kezdett, amely nek folyományaképpen pártál­lást változtatott és a gazdagok oldala mellé szegődött. Mire Budapestre ért Amelita, már egy igőgös arisztokrata és egy dúsgazdag bankár minden ismérvét magában hordozta. A szegény költőnek tehát, amikor jelentkezett Amelita előtt, már eleve meg volt ásva a sírja. A költőt ezúttal Micisízlávnak Winnipeg, Man. 1975. január 17. hívták és félig lengyel volt, fé­lig magyar. Duplán szabadság­­hősnek érezte magát és benne élt a lengyelek minden sziomo­­rusága és a magyarok minden szenvedélye. Miciszláv azonban — mint mondottuk — végkép elkésett, mert Amelita már bur­­zsoává vált minden idegszálá­ban. Tanulság okáért mégis le­írjuk, hogy mi történt a költő és Amelita között. Mieiszláv hevesen udvarolt. Lehozta az összes csillagokat a tejútró!, sőt újakat fedezett fel, hogy annál többet 'rakhasson Amelita lábai elé. Állandóan ex­tázisbán beszélt, fel akarta gyuj tani a világot, hogy ebben a borzalmas; tűzvészben még ra­gyogóbbak legyenek Amelita szemei, azután ki akart oltani minden fényességet, hogy csak messziről, tapogatva jusson el hozzá a kedves hangja. Minden­ről beszélt a világon, csak há­zasságról nem (N. b.: arról Je­romos sem beszélt.) Egyszer ugyan tett egy futólagos meg­jegyzést, hogy boldogságuk út­jába csak a szegénység áll. Kü­lönben, rögtön oltárhoz vezetné a bőn szeretett Amelitát. Mire Amelita megjegyezte: ■— Hát bizony az alaposan útjában áll, mert holdvilágból és sóhajtásból nem lehet meg­élni. így történt, — elnézést ké­rünk a pórias kifejezésért — hogy Amelita két szék között a pad alá esett. És igy lett be­lőle meg nem értett női, aki ha miéig él, azóta is hajszolja a fér­fit, aki megérti és főleg, aki fe­leségül veszi. Egy pontban azonban mégis igaza van Ameiltának. Abban, hogy a férfiak egy része a nő lába éllé rakja aranyait, a má­sik része lehozza a földre az összes bolygókat ... De nősülni? Hát ezen gon­dolkozik egy kicsit ... Németh Ernő: SZÍNVÁLTOZÁSOK Uj színeket ragyogtat felém a dombok barna válla, tüz-csilíagot lobbant az alkony a mélyülő homályra; benéz a hold a szakadékba, ezüst szálait fonja, a kék fenyők sötét karélyát fátyollá varázsolja. Uj illatokkal útjára kel az éjjeli fuvallat, megborzong tőle minden levél, s hullani kezd a harmat, mire az éj is végére ér a harmat-itta nyárban kinyújtózkodnak a dombsorok a fények mámorában. 7 A tövis (Folytatás a 2. oldalról) nagy zöld levelek közt. Hozzá jönnek, sok, sók nevet hall. Mo­solyogni igyekszik, de rosszul érzi magát, nagyon .rosszul, mert ugy sejti, hogy ügyeden és hogy semmi szüksége ezek­re; a férjét ő maga szeretné várni. Amott elegáns 'hölgyek együtt., bizonyára semmi szere­pük, csak meghívottak és nyeg­le kíváncsiság hozta őket. Van köztük szép is. Összedugják fe­jőiket és a fiatal asszony sze­mük járásáról tudja, hogy róla beszélnek. Most egy kar kínálkozik s megérinti az övét. A vonat rög­tön itt lesz. Sürgés, forgás, za­varos besziéd, kiáltozás. A vo­nat robogása hallatszik. Annak a bizonyos karnak erősen, kell tartani a fiatal assizonyt, ne­hogy előre rohanjon. Mert | ugy szeretné kitépni magát in- i men! Az illatszereket, a vasúti kocsilk avas olajának szagát a­­' Mg bírja kiállani . .. Végig harsog az éljenzés. A nagy üvegtető csak ugy cseng I bele. A vagon lépcsőjén rnegje­­| 1 enik egy magas deli ember, szürke köpenyben, mely csak a vállán libeg s keveset takar e­­legáms mivoltából. A gomblyuk­ban levő rendszalagot lés rózsa bimbót is lehet látni. Ez az em­ber nyugiodt, amint éljenztik s amint kézmozdulatokkal kö­szöntést int. Ó’h, de végre ott nyugszik mellén a fiatal asszony és gör­csösen átkarolja. Ez jótékony­ság. Szólani semmit sem tud, hanem zokog. Az éljenzés eköz­ben is meg-megujul. Valaki be­szédet mondott. Most jön a tömérdek kézszoritás. Az ünne­pelt felesége ezalatt ott áll mel­lette, folynak a könnyei és ég­­csontjainak veleje. Amikor e­­gyütt ülnek a nyitott hintóbán, mely sebesen vágtat velők, az asszonynak ég a szive és feje. Még mindig azt a hódító zajt hallja, azt a sok 'idegeim fejet látja s azt a szép, deli embeit, amint előlép, mint jelenség. Fü­lébe hasogatón ott zúg az e­­gyik asszony szava: “Nagyon érdekes ember.” Férje a kocsiban is egy nagy babérkoszorút szorongat kezé­ben; ő egy bokrétát. Kihull ke­zéből a bokréta és Géza nem veszi észre, nem emeli föl. Y0URRED CROSS NEEDS YOUR HELP NOW PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK — Micsoda? — emelte fel hirtelen a fejét Irma néni. -— Csak nem bántotta az az ember? Mili finom gúnnyal szólt: — Furcsa! Hát ez az a nagy boldogság! Betti szelíden adta be. — Pető Aranka hallotta valahol, hogy a szobrász ki akarja a gorzsai hársfákat vágatni. Irma néni szája megnyílt s tátva is maradt. — Mit beszélsz? A gorzsai hársfákat? A szeme megvillant s az arcán láng lobbant. — Nekem ne pietykázzatok! Nekem is hírül hozták egy­szer, hogy Péter látták Szegeden egy fiatal asszonnyal. Ki is hajítottam a nyelvelőt. Hát ez is olyan. Végiglabbant tekintete a két leány arcán. — Tudjátok, hogy mik azok a gorzsai hársfák? Az édes­apám ültette őket a maga kezével. Betti halk szóval folytatta: — Csak. azt mondtam, amit hallottam. Hogy ott csinál­tat nyári műtermet. Irma néni legyintett. — Nahát ebből nem lesz semmi. Az lesz, amit én akarok. Ebben a pillanatban lépett be Csehák Péter. Maga előtt eresztett be egy magas, festett, feketebajuszú férfit, aki fölé­nyes,, derűs tekintettel lépegetett mellette. Péter bácsi fürge lépésiekkel szaladt Irma néni felé. — Csókollak, anyukám! Nézd, mit hoztam! A félkarjával átölelte Irma néni nyakát, azután letette a papirosba pakolt cserép virágot, az asztalra. Irma néni arca átszelidült. — Szegedről hoztad?-— Onnét, drágám. Aztán rámutatott a mögötte hajlongó férfira. — Palival találkoztam Szegeden. Irma néni gyanakodva mérte végig Zsartoó Palit, aki nagy lendülettel emelte meg a kalapját. — Kezedet csókolom, Irma néni! Irma néni szelídültén kezdte kicsomagolni a virágot. Ilyenkor megenyhült, ha különben jégpáncél borította is a szi­vét. Körülbelül úgy gyönyörködött Péter bácsiban, mint az okos és gondos kertész egy pompásan megnyesegetett, zamatos1 gyü­mölcsöt érlelő fában. — 16 — — Nem ... De vigyázni kell ... Nem szabad meglátni senkinek, hogy .. . Aztán felnyílt a szeme. Beletalált tekintete a férfi sze­mébe s meg ósi pihent ott egy kicsit, belemélyedve, szomorkod­­va és örülve, az: első, nagy odaadással, amint nemegve meg­szólalt : — Édes .. . Édes uram! Velence. Ó! Onnét jött az első» kártya. Irmia néni sóhaj­tozva forgatta kézében a színes lapot. Talán gondolt valamire, talán csak- megsajdulit benne valami, de hamar magához tért. Az egyik Csehák-lány, • Mili lépett be a napfénnyel elön­tött verandára, ahol Irma néni komor felügyelete alatt a vasa­lás folyt, csodálatos gonddal. Egy leány vasalta, a másik hajto­gatta a ruhát. Vakító fehér lepedőket, ágyhuzatokat s szolid csipkével beszegett ingeket, amelyek már madártávlatból mu­tatták Irma néni puritán felfogását. IMiili kezet csókolt Irma néninek, aki leereszkedéssel! mondta neki: — Ülj le. Mili valamit tartogatott a kezében, rózsaszín seiyempa­­pirosba burkolva s félénken pislogott Irma nénire. A savószmü szemét rámeresztette Irma néni erélyes arcára s halkanzendülő hangon kérdezte: .— Vasalnak, Irma néni? Irma nJéni fanyar, kelletlen hangon válaszolt. — Vasalnánk, de nem halad. Holnapután se lesznek ké­szen vele ezek a ... Az egyik: őztenkintetü leány riadtan közbevágott: — Kezét csókolom, tekintetes asszony ... — Hallgass! Vigyázz inkább, hogy a hamut ki ne szórd a vasalóból! Tudom, hogy a nyelved fel van vágva! A leány elfanyalodott arccal hajolt a munkája fölé s fürgén nyomkodta a vasalót egy kimondhatatlan ruhadarabra. Irma néni egy: pillantást vetett a Mill kezében lévő cso­magra. —- Hoztán valamit? Irma néni minden meghatottság nélkül bontotta M a la­pos csomagot, amelyből egy nagyszerű madeira-asztalterity bon­takozott ki. Irma néni felvette a levelezőlapot az asztalról sí Mili felé nyújtotta: — 13 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents