Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-27 / 26. szám

ÁGOSTON EDE: ÜZEMET A VÉN DUNÁNAK... ■Gyere Lelkem sétáljunk az, öreg Dunaparton, végig a budai geiaztenyés soron, mint azt ré­gien tettük, — szóltam 'Felesé­geimhez — majd elgondolkozva csendben elindultunk. ‘Sétánk Union City East Bu­­levard é® a 44-es utca végién a Hamilton park felé vezetett, melyet nagy örömünkre napok­ban fedeztünk fel. E kis park a nagy folyó mel­lett izemben a hatalmas New York-ikal, háttal a ,bér házak kö­zött még megmaradt családi villák társaságával, úgy fekszik a dotmib oldalam a folyam fölé emelkedő meredek kőszirt tövé­ben, mint egy szerelmes kis­lány a (hőn szeretett férfi karjai között. iE ‘csendes kis parkot mind­ketten nagyon megszerettük. Szeretetünk bár neni önzetlen miután a környék más; üdülési lehetőséggel sajnos nem rendel­kezik. Árnyékos fái és kilátása a nagy folyóra egy emlékkel gaz­dagítanak, melyet mii a — kék dunapartnak — hívunk. A szemlélet első pillanatában, szivünk mélyén szunnyadó em­lékek sorozatából kilép a kék Duma csillogó képe az ő höm­pölygő sokszor sötét (hullámai­val, ott a ihudai oldalán, hogy szorítson New York alatt a nagy Hudson folyó egyik ágá­val, sietve, ölelkezve az óc,eán végtelenségében. Ezért kedves, ezért szép, mert hasonlatossá­ga tökéletes. így változott át a nagy fo­lyó neve nekünk kék Dumára, itt a Weehawkeni dombiok aljá­iban. v * * Lent a folyóparti kikötők so­kasága között, siók színű autók kicsinyített mása, egy-egy me­sébe illő keletiszőnyeg képét festik. Előtte rohanó sínpáro­kon gyors ési tehervonatok ro­­bogása elvész a nyárialkony rezgésében, minit az üldözött vi­pera karcsú teste a parti szik­lákban. S az ég szenvedélyes lángja és ragyogása klölzött bá­rányfelhők lebegnek hosszú nászmenetben. Odaát a kőrengeteg fölött megjelent helikopter zaja félel­metesen át halliik, pedig csak fáradt tesitét szeretné megpi­­hentetni egyik tüztől izzó fel­hőkarcoló tetején, Az Empire State Bdidg. Karcsú tornya ma­gasan ivei a felhőkarcolók lép­­cső'zetével s úgy magaslik ott, mint Isten trónusa a porában bűnös város felett. A folyó morajában; a zaj oda­­átnól már nem hallatszik, elvész s így enged emlékeztetni az emlékek között. * * * 'Sétahajók halk zenéje, ka­varog a nyári alkonyban s a rajta pihenő gondnélküli uta­sok kiváncsiam nézik a hajót követő hullámokat. Előttünk e Isik ló egyik karcsú hajó sip jellel üdvözli a többieket, mint­ha Szent István sétahajónk egy kori imása volna. A vele szem­be jövő monitor nszája, talán ugyanolyan folyami kavicsot rejtett belsejébe, melyet régen a Bástyauszálj tette, a szokásos folyami köszöntéssel, az öreg Dunán. Látod, amott megjelenő eve­zősöket? Egyszerre vágják sor­ban a vizet, mint a mieink tet­ték a Margitsziget alatt. Nézd Lelkem a másaik olda­lon, már gyújtják a lámpákat, mint a pestikorzón, este nyolc óra után. A folyó sötét színé­be a sok millió fénytükör egy­szerre belevesz s körképet al­kot a szürke homályban. A ten­ger felől húzódó nyári ködnek átható ereje lassan, rá száll a szürke füstös kőrengetegre. Ilyenkor e körkép egy-egy óbe­­liszk mása lesz a többi égbe­­meredő sokaságom együtt. Ki­csinyítve hasonló a Jánoshegyi kiáltóthoz a ibudlai hegyeik orma felett lámpagyujtás idején. A kőrengetegből kígyózó templomtornyok között, mint ha a Fő utcai Anna templom évszázados tornya kúszna az ég felé, hogy büszkén letekint­sem a Halászbástya márvány testére, melyet a Szent István­­templom öreg hai'angja, oly sokszor áihitara intett a szerel­mes nyári éjszakában. E nagy város elnyúló nyuga­ti részén lőtt lebeg. Geilért püs­pök hatalmas szobira a csend­ben nyugvó' királyok álmai fe­lett őrködve; úgy magaslik Wa­shington szobra, sziaíbad­­j ság teljében e bűnös városra. Keressük az öreg Citadellát, ott a sziget végén. Fázik, köd takarót visel. Sötét komor tes­te ijesztő, — igen — pedig már nincs messze a fényben úszó tűzijátékok Szent István napja. * * * Mintha egy elsurranió szellő hirtelen karomat érintette vol­na. Feleségem volt. Szeme fcöny nyes, kérő és egyben vádló! Halkan ezek voltak szavai: — Az óra késŐT,e jár, menjünk Kedves, hiszen holnap úgy is elölről kezdődik minden ... hogy az álmok egyszer valóra váljanak, ott a BUDAI DUNA­­FARTON! 1968. június 19. Union City, N. J. Egzisztenciális kérdés (Folytatás a 3. oldalról) | Krisztus feltámadásába vetett hite által remélhet örökéletet és úgy tekinthet a halálra, hogy csak az halt meg benne, ami emberi volt. Csak a testet. (Itt emlékeztetek az egri remete, Gárdonyi Géza iiónk nagyon találó sirfliratára!). Igien. Ma is egzisztenciális; kérdésünk a halál misztériuma. Sok elkészült, vagy félkész sír­boltot lláttam már, mely egy­szerűségében is emlékeztet a hagyományos múlt bevett szo­kásaira. De ezek a kijelentések is,, — sírhelyet biztosított ma­gánlak, örök) álmát alussza, örök nyugalomra helyezték, stb. —, mind jövőbeli összefüg­gések. Bár jól lehet a halott­­kultusz ma már elenyészőiben van, melyet a halotthamvaszitás is elősegített. Azonban az ur­nában (megőrzött halott porai is egyike azon kegyeletnek, mellyel a halott emlékét az é­­lők fenn tartják. Elvégre csak az hal ‘meg, akit elfelejtettek! Winnipeg, Man. 1975- június 27. 7 Szétosztás és Urbanizáció (Folytatás a 2. oldalról) nadai gazdaságnak a minden évben létesítendő uj munkal­­kalrnak szempontjából. Ennek következtéiben van ok kétség­bevonni a bölcsességét, annak a "terjeszkedő” bevándorlási fi­lozófiának, amely tradicionáli­san befolyásolta Kanada állás­foglalását. Tekintetbevéve Kanadának nagyarányú befektetését a sa­ját kiképző és nevelő intézmé­nyeibe — amelyeknek végzet­téi rendkívül nagy számban lépnek be a munkaerőbe — az az érv, hogy a behozott szak­értő “olcsóbb”, mint a hazai ne­velésű, sokat vesztett az érvé­nyességéből, mint alapelv. Hazai szempontból nézve, egy hatásos munkaerő politika folytatólagos szelektivitást kell alkalmazzon a munkaerőbe to­borozott bevándorlóknál. Az ujáblb Ikiigazitások a beván dorlókat szelektáló “pont rend­szeriben az alkalmazásuk ki­látásait kívánták elősegíteni. A munkapiac szükségletét figye­lő szelekciós; eljárásokat állan­dóan módosítani kell, a célból, hogy biztosítva legyen az ered­ményes kapcsolat a kanadai Ibi - vándorlás és munkaerő politik . között. (Folytatjuk, “Dominion Day” Ottawában (Folytatás a 3. oldalról.) Minden kellemes esemény hozzájárult a megfelelő ihangu lat kiailajktiitásálhoz. Nemcsak a nagysikerű Expo, hanem a par­lament dombján végibement e semények sorozata is. Joggal remélhetjük, hogy szerencsésen megérik majd utódaink a má­sodik százéves évfordulót is. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünke': Szappanos Record Sho^ 3046 East 123 St., Cleveland, Ohi . 44120 U.S. Telefon: (216) 561-552-n ME&ÜOKQLIA á KEZEMET ÍRTA: VIOLET QUIRK I. (Steffi NoivikoJjf felébredt. Na­gyot nyújtózott, hunyorgott szemével és ásított. Ásitáa köz­ben. kivillant apró, fehér, hibát­lan fogsora. Álmos hangon szó­lalt meg: — Mária! Kisvártatva megjelent Mária Steffi szobaleánya. Barna, rán­cos arcú, világosbarna szemű, oszhaju, nagykezü, középkorú nő. Megjelenéséhez képest meg lépőén lágyan .csengett a hang­ja, mikor megszólalt: — Már felébredt? Hogy a­lud? — Nagyszerűen aludtam — mondta Steffi lustán. Ilyenkor,, mikor alnyanyelvén beszélt, dur­va és műveletlen volt a hangja. Ha angolul szólalt meg, akkor idegienszerü kiejtése különös bájt adott szavainak. Steffi szegény parasztszülők kilencedik leányának) született. Még majdnem gyerek volt, alig tizenöt éves, mikor elküldték szolgálni'. Itt látta meg a gazdá­ja jó barátja, egy rendező, aki­nek megtetszett a szép kisleány és állást szerzett neki az uj re­vü kórusában. Ez volt az a tör­ténelmi pillanat, amikor Steffi karrierje elindult és ettől kezd­ve rohamosan iveit felfelé. A lány olyan korlátolt volt, hogy még icsa’k nem is csodálkozott váratlan szerencséjén. Gyenge hangú* rossz színésznő volt és táncolni sem tudott. Hogy miért volt mégis- sikere? Valószínűleg erőtől egésízségtőil duzzadó meg jelenése ragadta meg a nagy­városok túlfinomult közönsé­gét. Egy bizonyos! Tetszett a közönségnek, de hölgy miért, azt senki sem tudta. Volt idő, málkioir boldogisálgigá tette volna, ha egy napszámos* elveszi feleségül. Most elképzel­hetetlenül gazdag volt. Férfiak, kik magasan felette álltak szel­lemileg, társadalmilag, örültek, ha elvihették vacsorázni. Mel­lesleg hihetetlenül sokat evett. Tudnia kellett, hogy tehetség­telen, hiszen sto|ha a közelébe sem engedtek az igazgatóik o­­lyan partnert, aki jól táncolt, vagy szépen énekeit. És mégis, mindennek ellenére többet , ért el gyenge hangjával, ügyetlen mozdulataival, mint bármelyik ügyes és tehetséges kolleganő­je-Magnóliaszerüein sápadt, vas­tag fehér .bőre sohasem barnult meg», nem vörösjödött ki, nem lett szeplős, még a legégetőbb napon sein. Szemét állandóan félig lehunyta. Hogy miéit? Valószínűleg azért, mert végte­lenül lusta volt. Mindegy! Az a fontos, hogy nagyon érdekesen hatott. Voltak férfiak, akik) szin te megőrültek a vágytól, hogy egyszer tágranyitvalássák eze­ket a hosszú fekete pilláktól ár­nyékolt szemeket, hogy meg­­megtudják, mit rejtegetnek). Is­meretlen, csodálatos gyönyörö­ket sejtettek e szemek mélyén. A művésznő most ágya szé­lén ült és hangosan ásitozott. Mária papucsot húzott a lábára és öltöztetni kezdte. Ma nem fürdött. Noha pazarul berende­zett fürdőszobája állt rendelke­zésére, de a fürdés iránti bizal­matlanságát hem bírta legyőz­ni. Fantasztikus óvintézkedések elvégzése után hajlandó volt olykor fürdeni, de ilyenkor min­dig reszketett attól való félel­mében, hogy megfázik. Közben Mária behozta a cso­koládéját. (Miclhón itta ki, mint­ha halálos szomjúság gyötörné Mikor letette a csészét, széles barna bajusz maradt a szája körül. Let|ö|rölte. Mária ismét megjelent. — Egy asszolny van itt — je­lentette. — Magával akar be­szélni. — Mária nem beszélt túlságos: udvariassággal úrnőjé­vel, de iSteffi ezt nem is várta tőle. — Mondtam neki, hogy nem fogadhatja, de erre sem volt hajlandó elmenlni. — Doud 'ki! — mondta »Steffi nyersen. — Sir szegény. Azt mondja nem mozdul innen, ha itt hal meg az ajtó előtt, akkor sem. Steffi kissé kinyitotta titok­zatos, szemeit. Kivámosá volt. — Vezesd te, — határozta el hirtelen. Negyvenhét év körüli, majd­nem szegényes öltözött nő volt, a látogató. Divatjamúlt, fekete ruhát viselt kalapja kissé fer­déi ült fején, mint az olyan nőé, aki nem néz tükörbe öltözkö­dés közben, ősz haja szinte kí­nosan rendes és sima volt. Ré­gimódi fekete Ibőrtáskát tartott a kezében és fekete, helyenként stoppolt svéd kesztyűt hordott. Steffi rámosolygott. Csodá­latosam tudott mosolyogni! Ál­­modozóan, hízelgőén, barátsá­gosan. Imádói megőrültek a mosolyáért. De a látogató szó nélkül éis fagyosan fogadta el­­müvölő mosolyát. — Mit óhajt? — kérdezte Steffi lustán. Fehér selyempon­­gyolaja lecsúszott a válláról, de nem törődött vele. Már naigyon régön levetette paraszti szemér­mességét. — Hogy mit óhajtok? A fér­jemet akarom! — kiáltotta az idegen asszony. Steffi ösztöns'zerüleg hátrább húzódott. Ilyesmi miig nem tör - tén.t vele. Soihaseni törődött a feleségiekkel. Valahogy úgy kép zelte, hogy a gazdáig asszonyok nem is igazi feleségek és nem tudnak szenvedni. Az ő képzele­tében úgy élt az asszonyiság, mint valami nehéz munka, sú­lyos áldozat. Olyan asszony, aki nem dolgozik, hagy leihet igazi feleség? És nem lehet igiazi a­­nya az olyan asszony, aki da­dát tart a gyermeke mellett. És most eljön hozzá egy asszony azok közül és a férjét követeli tőle. — Nem értem, kérem, hogy imlről beszél — szólalt meg vé­gül bizonytalan hangon. — Dehogy nem érti! Maga malgyon jól ismeri a férjemet. Ékszereket ajándékozott magá­nak, én pedig, nem tudom kifi­zetni a házbéremet és a gyer­mekeim tandiját. Nincs pénze. De magára tud pénzt költeni. Maga! Maga! ... megrántotta őt. Jó apa és jó férj volt, míg magával nem találkozott! — Hallgasson! — szólt közbe Steffi rekedten. De az 'asszonyból ömliöittek a szavak. A hangja mái- hiszté­riássá vált, arca rángatódzott, ajka remegett. I lókat. De ezt kevésnek találta, l Kikeresett még egy zafiiros mell j tüt, egy gyöngysort és azt is az j asszony ölébe tette. Közben j klönnyek peregtek végig szép, fehér arcán. — Maga igazán elég gazdag. — mondta és körülnézett a fényűzően berendezett szobá­ban. — És mindez nem elég? Elveszi az én életemet is? Mi lesz velünk, mi lesz a gyerme­keimmel, ha a férjeim' magára költi minden pénzünket? (Maga elvette őt tólem. Most mit csi­náljak? un neki adtam a fiatal­ságomat, a szépségemet, gyer­­meKeket szültem neki, felnevel­tem őket, aggódtam miattuk. Es maga? ! ... Steffi erősen gondolkozott. Vájjon melyikről beszélhet ez az asszony? Mindig, 'mindenütt el­­hahnozták a férfiak, ajándé­kokkal. Még idegenek is. Ez az asszony körülbelül negyvenhét eves lehet, tehát a férje ötven, vagy még több. Magyan! Az a szerencsétlen, ujüalmas Lökő lesz, aki kísérte, mint az ár­nyék és soha nem szóit egy szót sem. Bizonyosan ő az, hiszen látszott rajta, hogy családos, sokgyermekes üzletember. De hiszen csak a smaragdbros.t és a (gyémánt fülbevalókat kapta tőle. Hihetetlen, hogy már ez­zel a csekélységgel is tönkre­tette a családját. Egy pillanatra eszébe jutott saját rideg gyermekkara. Sok ilyen szerencsétlen asszonyt lá­tott a falujában. Szép, fiatal te­remtések volták, mikor férjhez mentek és néhány év alatt bele­­öreigiedte'k a munkába,. Gyereke­ket neveltek, takarítottak, főz­tek, mostak, foltozták. A fér­fiak nem csináltak mást, csak a föld munkát végeztéik el, tehát megmaradtak fiataloknak. Ak­kor megérezte ennek a helyzet­nek az igazságtalanságát és az asszonyok pártjára állt. Voltak férfiak, akik otthon jól és ked­vesen bántak a családdal, de azok lustálkodtak és kevés pénzt kerestek. Ha szeretett dolgozni a férfi, akkor goromba volt és verte a családját, rémü­letben tartotta az egész házat és szombaton hajnlahg ivott a kocsmában. Steffi sokszor vé­gighallgatta, amiint az anyák és feleségeik beszélgettek egy­más között. Őmaga is hányszor lapult reszketve anyja mellé, ha apja olykor részegen jött haza. Akkor még, kis lány volt, tel've jószándékkal. Mert ő jó lány volt, egészen addig, mig a ren­dező szeme meg nem akadt raj­ta. — A kutya! — kiáltott fel Steffi váratlanul és szánakozva nézett látogatójára. — Szóval megmvidette magukat az a pisz kos disznó?! Csak merje még egyszer betenni hozzám a lábát, kikaparom a szemét! Indulatosan (rántotta k'i a fió­kot, elkapta a brosst és fülbeva — Hát nem tudhattam! — zokogta alázatosan, szinte bo­csánatért esedezve. — Honnan tudhattam volna, hogy nincs pénze! ? Sohasem gondoltam arra, hogy ilyen felesége van, mint ön. Soha többé nem jöhet a közelembe — fogadkozott. Lehúzta gyorsan gyűrűit is a kezéről és azt is. a szabadkozó asszonyra kényszeritette. Végre hosszas tusakodás után, a lá­­! fogató elfogadta az (ékszereket, majd elkapta Steffi kezét és. há­lásan megcsókolta. Stefiit úgy megrendítette ez a kézcsók, hogy lehunyt szemekkel, félig ájultak zuhant le egy karos­­székbe. II. A látogató korát meghazud­toló fürgeséggel sietett végiig az utcán, és befordult a legköze­lebbi sarkon, kis fekete autó állt ott és egy férfi ült a kor­mánynál. Gyorsan behúzta ma­ga mellé a nőt és izgatottan ! kérdezte: I I — Mi van?! I — Nézd csak, mit kaptam — mutatta a nő. A férfi füttyentett. — Még csak azt sem kérdez­te tőlem, hogy ki a férjem. Olyan fántasztikiusan ostoba szegény. Beszéd közben kinyitotta a táskáját és gyorsan letörölte ar­cáról az öreges maszkot. (Mikor ezzel készen volt, ledobta fejé­ről az ősz parókiát is. — Csodálatos teremtés vagy, mondta a férfi elismerően — de mi történt volna, ha a férjed nevét kérdezi tőled ... — Arra is el voltam készülve, de 'nem is került rá a sor. — Micsoda remek fogás! — nevetett a férfi. — Ilyen könnyű dolgom még soha nem volt — mondta a nő mélységes megvetéssel. — Hisz mondtam már, hogy milyen os­toba szegény. Igazán nem ér­tem, 'hogyan tudott ennyi pénzt összeszedni. III. Steffi még akkor is sírt, mi­kor Mária 'belépett a szobába. — Hát Istenem, ilyesmi elő­fordul — mondta Mária filozo­fikus nyugalommal. ISteffi meg sem mozdult. — Szerencséje van — foly­tatta Mária cinikusan. — Már sokszor megtörténhetett volna magával ugyan ez. Steffi mosolygott, de ilyen mosolyt Mária még nem látott úrnője arcán. Egyszerű volt, (kedves ... Mintha egy gyengéd kéz arca érzéki szépségét lesi­­mitotta és helyébe angyali nyu­galmat ültett volna. — Olyan boldog vagyok! — mondta. — Úgy érzem .magam, mint első (áldozásom után: tisz­tának, könnyűnek. Jó akarok lenni újra! Jóságra van szüksé­gem. — Egy ikisi konyakra van szüksége — mondta Mária ci­nikusan és a bárszekrőnyhez lépett. — Megcsókolta a kezem ... —suttogta ISteffi lehunyt szem­mel. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ............... $ 8.2J Uundei Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................ ............. $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................ $ 2 00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................. $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története .................................... ........... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) ........... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ......... $ 8.20 Székely-Molnár imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” " A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 " ” Ö ” $ 5.50 juiianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállitás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange“-! kell számítani. ■» K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6 A nagy adósság (Folytatás a 2. oldalról) elébe terjesztette az ügyet. Ba­lázs úr elvörösödött és nagyot Káromkodott. Ettől viszont a fiút öntötte el a kevély piulyka­­tnéreg. — Ugyan ne túlozd a dolglot, apám! Úgy jajgatsz ezért & ron­gyos ötszáz koronáért, mintha máris licitálnák a házat a fe­jünk felül! —• Rongyos ötszáz korona? Hátha rongyos is, de nekem nincs, punktum! i — Az nem ‘beszéd, hogy nincs! Becsületbeli tallózás és én nemes ember vagyok! Te tu­dod, hogy mit kell csinálnom, ha nem tudom kifizetni. Az asszony ijedten vetette magát közbe: — Add oda azt a pénzt, Ba­lázs! Inkább majd 'bespórolom minden máson! De add oda né­ki azt a pénzt! Hát a vesztét akarod? — De ka nincs! Mondom, hogy ninCjS ! Talán egy hét múl­va .. . — Egy bét múlva talán? Ne­kem ma kell, — bizonyosan! — Akáir kell, akár nem, — nekem ninös! Kínos csönd lett, Balázs úr elfordult, mintha töprengene és a bajusza mögött alattomos mo söly suhant el. Aztán húzódoz­va megszólalt: — Ámbár ... ha mindenáron kell ... — Kell, ha mondom! Te is jól tudod, hogy az ilyesmi hu­szonnégy óra alatt lejár! Ké­sőbb' már .. . nem segít. — Hát akkor talán még lehet valamit csinálni. Véletlenül most nincs, pénz itthon, másutt még kevésbbié. Hanem bekül­dőm mindjárt a kocsit a város­ba a Klemért. A fiú arcán fölragyogott a jói eménység: — Tőle fogod ‘kölcsönkérni? — Azt ugyan, nem Hiába kér­nék tőle, ami hitelem volt nála, azt már mind kimerítettem. De amíg a koclsii a várost megjárja érte, addig te menj ki a mezőre valamennyi épkézláb emberrel, akit itt találsz és kasziáltass le a bükkönyből annyit, amennyi­ért megad majd a Klein ötszáz­­koronát. Holnap már úgyis ka­szált abni akartam. Gyönyörű szép a bükköny a rendben, tu­dom, hogy a nyála kicsordul ér­te! . . . Hát csak siesist, aztán ka­száljatok, de szaporán! Ebbe a nagylelkű ajánlatba mohón beleharapott a fiú. Két igáskocsit és három bérest si­• te őket kaszával és hagy sietve kimentek a mezőre. Egy pill i natra gyönyörködve nézett v t - | sig a pompás,' sötétzöld vet - 1 sen, amely olyan sűrű vo t, hogy azt sem tudta az emit, hamarjában, ménről kezdheti! j ki a kaszával. De aztán eszé. . jutott az adósság és buzdita.... kezdte a legénységét: — No emberek, hát csak sza­porán nekilátni! Jó áldom., lesz a bére! öt kasza egyszerre suhintó r.. neki a gyönyörű vetésnek, a mely sűrű rendben hullott a földre. A nap már jó magast . sütött és sugarai vakítóan esi. lógtak a harmaticsöppeken. _ . emberek arca is ugyancsak ha matozott ám a kemény műnk ban, de a fiúnak még ez sem Volt elég szapora. E-yue ibiizt. „ gáttá őket: — No, csak rajta, szapora , ban! Aztán, amikor megállotta . egy kielst pihenni, aggodalma Bán megkérdezte a 1 egyénei. , bérestől: — Aztán mondja, István mennyit érhet meg ez a bük­köny, amit lekaszáltak eddig? A béres' lassú megfontolással válaszolta: — Hát bűz ez megér legalá b is. tiz pengőt. Mart jó ára vau az idén a takarmánynak! Ettől a választól elszörnyed a fiú. Tiz forint! Pedig már a kora területet leibor otválta , hogy bátran footballt lehetem volna játszani rajta . .. Mii.' lesz ebből ötszáz korona! Hamar elszalasztottá az egy két még egy kaszáért és aztán maga is beállott a sorba. Pes­ten jó vívónak tartották, de ez zel a fegyverrel sehogy se me i a hadakozás. Egyszer majd b levágott a lábába, ellenben a bükkönyt alig fogta kaszá .. És a dereka is irgaJmatlanu. fájni kezdett néhány suhinta­­után. De már sziéigyénből s. hagyta abba dühöiSiem ziháiv 'kaszált a többivel egy s‘oiiba;r Aztán megint pihenőt tartót. — Mennyit érhet ez a bük köny, István? — Hát megérheti legalább a tizennyolc pengőt, iífiiúr! — Hát csak rajta emberek, de egy kicsit szaporábban! Jj áldomást fizetek a végin! Csa . iparkodjunk! Elkezdtek megint irgalmatla múl vagidalkozni bükköny-t dobén a kis csapat. A fiúinak már egészen elborult a sze. előtt a világ. Nem látott má mást, csak a 'hajladozó zöld in (iákat, amelyek kunkorodva hűl lottak a földre a kasza nyomán És kábult aggyal gépiesen sz - molgatta magában: — Még táz krajcár ... m , tiz krajcár .. . még tiz krajeá ... még tiz krajcár ... Mik lesz ebből ötszáz korona? Uram Istenem, sohasem lesz ebiből öt­száz korona! ... Egy óra múlva vidám megjött 'Balázs úr és messziről egy csomó bankót lobogtat tt a kezében: — Hadd abba, fiam! Talál tani a fiókomban még ötsz.' ; koronát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents