Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-27 / 26. szám

Winnipeg, Man. 1975. Június 27. CLEVELANDI KÖRSÉTA Irta: v. NAGY LAJOS — “Fiuk fel a fejjel .. A harc a miénk.. Riéig volt! Mintha nem is len­ne igaz! Megpróbálom a lehetetlent, - vissza felé forgatni az Idő kere­két! 1912-t irtunk akkor. Kas­sán nem a szeplős, gombóctól hasat eresiztett csehek voltak az urak. Boreovics excellent re­­zideált ott a Hadtestparancs­nokságon és. a vasárnapi mise után, a Dóm előtti téren bos­­nyák zenekar fújta a “Dotter halté-t”! Egyik május eleji napon az jó öreg Spotkowszky (történel­met tanító paptanárunk) rövid nadrágban, búrkalappal a fején, az akikor divatba jött cserkész egyenruhában jött he a tante­reikbe. Tőle hallottam először valami Baden Powe! nevű an­­igiol tisztről, aki a búr-háború­­han, Dél-Afrikában, az egyik vá nos ostrománál fiatal fiúkból csapatot szervezett, akik a se­besülitek ápolásában segédkez­tek. Hazatérve ködös hazájába, ott is megszervezte a cserkész­csapatokat. Ez az ifjúságot nevelő szer­vezet aztán kezdett világszerte elterjedni. A vallás és közokta­tásügyi miniszter, Magyar hon­ban is engedélyezte a cserkész­­csapatok megszervezését. Talán sohasem termett any­­nyi málna és áfonya a Drekló, Fekete Papaj, Svinyárka, Esz­­lcálák oldalán, mint azon a nyá­ron. Trauib főerdész egy hatos­ért vette át a szedett málnával teli ötliteres, tejesköcsögüniket. Aztán jött a gomba-szezon. E- lég az hozzá, hogy mire meg­kezdődtek a szeptemberi taní­tások, tiz kemény koronát ol­vastam le iGötz osztályfőnököt kezébe, s nemsokára Fislcher j Colbrie Ágoston megyéspüspö­künk áldásával besoroltam a kassai “Görgei Ármin’’ nevet viselő cserkészcsapatba. Mint érdekességet akarom megemlíteni, hogy húsz év múl­tával a Gödöllői Világjambo­­ree-n puskával tisztelegtem, mint m.kir csendőr, azóta Is­tenben boldogult Kormányzó Urunk jobbján lovagló hord Baden Powel-nek, a világ Fő­­cserkészénetk. Ezeken a gondolatokon töp­rengtem a clevelandi West-sidei Kálvin-teremben, a cserkészek által készített és felszolgált e­­béd fogyasztása közben. A nagy­terem zsúfolások megtelt. Pót­asztalokat húzgálnak, székeket cnupelnek, pedig ez a nap a West-side-on (Nyugati-oldal) bővelkedik eseményekben. A Szent Imre egyháznál Hősök emlékünnepélyét tartották. Vi­téz Duska szlk.százados, az O- lyimpatak hőse, akit még Ne­­meskürty tovaris “Requiem egy hadseregért” c. írásából sem hagyott ki, volt az ünnepély szónoka. Nt. Juhász templomá­ban a lutheránusok tartották jubileumi ebédjüket, -— és a cserkészek sem panaszkodhat­tak vendéghiányra. Lám, a ma­gyarok, ha máshol és; máskor nem is, de a fehérasztalnál egy­ségesek, azaz “fórum-mente­sek.” Öregamerikás magyaik kö­zött ültem. Nem szeretik a mos tani állapotokat. Bizony más volt a kilencszázas évek elején, amikor ingyen adták a disznó fejet, tüdőt ég marhalábakat a “sarp liauzban” (igy mlondták). Jött a sok magyar zsidó, akik 1 tudták, hogy szeretjük a ko­Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA című, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. csonyát. Pénzt kértek a disznó­fejekért, megszűnt az ingyen kocsinya-evés. Ha bementünk a szalonba, megütünk egy sert, ingyen kaptunk hozzá szenvi­­cset. Máma?... A rendőröket, meg a tűzol­tódat lefizetik, mert nincsen a városnak pénze. A (clevelandi zsidók S nap alatt millió dollá­rokat szedtek össze Izraelnek... ez sem rendes dolog, — sóhajt az öreg Komlósi bácsi. 'Már dél­­időben is megrabolják az em­bert a feketék. Tegnap mondta be a TV-s ember, hogy a teme­tőbe ne menjen senki egyedül, mert leütik és kifosztják. Ha el­temetnek valakit, egy óra múl­tán hült helye a virágoknak. — Ellopják és eladják. Kik? .. . Hát ha nincs rendőr, ki fogja meg őket? El van itt már csesz­ve minden — állapítják meg. Wilsont, meg Roseveltet elvihet te volna az ördög, mielőtt pre­­zidenteki lettek. Dr. Derne Károly, a Buckeye közkedvelt orvosa jött, felesé­gével. ő volt az egri 14-esek orvosa a Donnál. Ott volt, ami­kor Lantgierimüllet német páncé­los tábornokot, Miké ezredest, az egriek parancsnokát, és kí­séretüket akna-találat élte és meghaltak. Ott sebesült meg v, Jány Gusztáv vezérezredes, a­­kit Rákosi-Rótíh bandája kivé­geztetett. Bátran állítom, hogy egyetlen magyar orvos a sok közül, aki minden magyar ii­­gyet felkarol és; támogat. Domlbrády Dóra kedves Író­nőnk, az ifjúság telkes tollno­ka, férjével együtt, Nagyerdei Grosswald “csak, még ezt aka­rom- mondani” fórum rekorder, professzor Dr. Somogyi, Lend­­vai, a cserkészek házi fotográ­fusa, Péterváry, a valamikori Szent István dalárda és St. John katedrális szólóénekese, sokan, igen sokan. Már a leve­­ses tálakat hordták a kipirult arcú cserkész-lányaink, s még mindig jönnek a vendégek. Már nincs hely!... A színpadon szétfutott a füg­göny. Apró cserkész-palánták — ki nyuszinak, ki bogárnak, ki virágnak beöltöztetve, — kis erdei jelenetet adnak elő, hogy aztán helyüket átadják a ibo-kor ugró-szoknyás cserkésizlányok­­nákl, hogy bemutassák “fonós és: gyertyás” táncukat. Szép volt, nagyon szép! iGondolatom újra átvált és térben és időben visszamegyek 1945 őszére. Európát romhadön tlötték az amerikai keresztes vitézek bombázói. A tajtékot li­hegő bosszú ©testamentum! le­származottjai, pénzen vásárolt fejvadászok segítségével, szal­­lagon szállították áldozataikat a bitók hóhérainak). Készült a világtörténelem legialjasabb ité­­iőszéke Nürnbergiben, és a min­den idők legkegyetlenebib tö­­gyilkosa, Stalin “Gulagjai” meg teltek rab milliókkal ... És ebben a szörnyű nagy te­metőben, a derékba tjört ma­gyar élet fájának gyökereiből itt is, ott is ikiba j tot tak a to­vább élés üde palántái. A pet­­tinghofifen lágerben a pipás Szabó leányai felvették a Icser­­késiz ruhát. Kedves: Fiedler Kál­mán há’, majd a Wgshekli láger bálja körül, s ezt követően a többi magyar menekült telepü­léseken is megalakultak a cser­kész-csoportok, s itt is, ott is felhangzott a cserkész-induló:^ “Fiúk fel a fejjel a harc a miénk!... * * * Ádám barátom nem volt ve­lem, mert — amint irta — ú­­jablb üzleti hihetőségen dolgo­zik. Amis farmerokkal tárgyal, rugós lovak tenyésztésének cél­jából. Óriási lehetőségek van­nak a tervben már — szerinte. Clevelandban ezréveli lopják a gépkocsikat. Rugós lovakra kapcsolunk. Nem lesz szükség rendőrökre, détektivekre! — mert az újfajta szállító eszkö­zök rúgnák!, s a törött bordáju valamikori kocsitolvajok ön­ként jelentkeznek gyógykezelés végett! A rendőrökkel egyébként baj van itt! Egy állítólag lopott mo­torkerékpáron menekülő, afro­­frizurás fekete gentlemant, aki nem állt meg a (rendőrök fel­szólítására, a rend őrei lepuf­­panottak. Nosza, lett erre olyan kenyai sivalkodás, hogy Möbu­­tuék szívrohamot kapnának kínjukban... Még a városi ta­nács elnöke, ama bizonyos fe­kete börü George L. Foilbes is, a rádión keresztül közönséges gyilkosnak nevezte a rend őreit. Miilen idők! Miilen idők!!! •Hogy Mr. Forbes fekete test­vérei délidőben ütik le és rabol­ják ki a fehéreket, s hogy a fe­kete leányzónak szépet tevő fe­hér legényt szabályszerűen ki­herélték (szerintem: úgy kell — —, —1_i- _ — _ neki), hogy a fekete suhancok gezolimnai öntik le és (gyújtják fel a fehér férfit, hogy Boros Mike vendéglőjében pisztoly végen rabolta, illetve csak akar ta kirabolni az egyik iForlbes­­legény a vendégeket, s lőtte mellbe a karjait lefogni akaró magyar embert, hogy a valami­kori maigyar Debrecenben már mmi-páncélosbán (azt is ellop­nák a feketék) szeretnének közlekedni az emberek, —• For­bes urat nem bántja. . . Hogy is mondta az egyik fekete Reve­rend? (Egyébként itt minden ötödik fekete reverend!), hogy a fehéreknek mi építettük fel Amerikájukat, de velük együtt mi is fogjuk eltemetni”... Kongressman Vanik, a szov­jet zsidók partóuusa sem mer feljönlni a Buckeye Road-ra, csak választás előtti Szent Ist­ván napkor, amikor a magya­rok között biztonságban viheti I a bürkéjét. Bakos Béla barátunk, aki e- J I gyébként a szakáli-irtás nemes ^ mesterségie mellett jó verselő, borbély üzlete' ajtajában fogad­ja köszönéseket. Kicsit elgon­­dolgoztam, mert az East-sideon már régen belakatoít ajtó mö­­gjött várja karunk figarója bősz szú-haju vendégeit. Vitányi Lajos, akit valamikor a Hegy alján “Pasi” névvel tisz­teltek zsioltáros falujiabeliei, fe­­jebúbját vakargatva újságolta, hogy e'gy megkiergült truck driver truckával be akart hajta­ni gazdájának, Romár Lajos j temetkezési kápolnájának ajta­ján, (halottat nézni. Az ajtót a­­zonban csak a koporsóra mére1- tezték és nem truckra, — igy az ajtófél is, meg a truck is ösz­­szetört. Lajos harátunK méla­­búsan jegyzi meg: Azt mondják, hogy korunk politikusai vauinak megtkergül­­ve! ... De némelyik truiCik-driver is. Cleveland, 1975. junius. — DR KOVÁCS ISTVÁN: A PAPUCSAI fűző ballerina 75 éves jubileumát ünnepli a békevári Ref. Egyház (Folytatás az első oldalról) vagy a Fülöp-szigeteket, de vi­gyázat, nyugati fiatal urak! — akik most nem voltatok haj­landók a távoli vietnámi hábo­rú keserveit magatokra vállal­ni, talán, még arra sem lesz időtök), hogy tartalékos állo­mányba kerüljetek, mert min­den valószínűség szerint magá­ért fogtok elesni, — igen, nem fiaitok, hanem még ti magatok — csakhogy akkor halálotok már (kései lesz és eredményte­­leh ... Az az idő már lejárt, amikor a kérdést még fel lehetett ten­ni, hogy miként lesz elkerülhe­tő a harmadik világháború. Most már (csak arról lehet szó, hogyan lehet megállítani a ne­gyediket: jól figyeljünk: meg­állítani, nem pedig térdre bo­rulni a győztes előtt! Szegény voltam és mégis annyira gazdag: húszéves ifjú­ságom az egészség s a teljesül­ni látszó vágyak azzá tetteik. .. Virágzó tavasz volt Otthon... Még tartott a bizonytalan bé­ke ... Még nem rohantunk fej­jel a szörnyű II. Világháború­ba .. . A Tisza-'Szamos közéről lá­togattam fel Budapestre ... Napsütéses délelőttönként a Múzeum Körúton a Deák-tér felé tartva el-elnézegettem a szembejövő, vagy elhaladó pes­ti nőket ... Némelyikük' rendkívüli szép­sége, szoboiszerü testének bája elgyönyörködtetett ... Akár­csak a stílusos járásuk, kifino­modott öltözködésük ... Elbűvölt parázsló tekintet­tük, mosolyuk ... Az édes anya­nyelven suttogó, vagy csilingelő beszédük . .. (Ma is ez a leg­szebb zene a fülemnek.) A Solymosi Képszalom kira­katában gyakran megbámul­tam az étvágygerjesztő csend­életeket ... A sajátos jelleme­ket, vonásokat megörökítő arc­képeket ... Az ifjúi képzelet­nek szárnyakat adó női akto­kat és az egyéb művészi alko­tásokat ... Különösen az egyik ragyogó festmény : A PAPUCSÁT FŰZŐ BALLERINA vonta magára a figyelmemet ... Akárhányszor elhaladtam a képszalon előtt, mindig! ezt a festményt nézegettem a legszí­vesebben ési a legtovább ... A (ballerina szépséges arcán a fiatalság és az egészség ham­va, az életerő és az álmok haj­­naipirja tündökölt ... iMélytüzü szemeiben különös melegség, fény és, győzelem csillogott ... Szépmetszésü ajkai eperszi­­nüek és csókravárók voltak ... A ballerinán pompás, 'testhez­álló balettruha simult .. . Vilá­goskék selyme alól kivillantak teltizmu combjai, térdei ... Az egész kép húszéves korom elképzelt női szépségét tükröz­te vissza és a táncosnő legem­beribb mozdulatait ... (A festmény árából kitelt vol­na a rélévre a. tulköltséges e­­gyeteini tandíj és az löisszes mel­lékdijak is. i .. így aztán nem vehettem meg a drága festményt .. . Időközben csaknem húsz év rohant el és a történelmi ese­mények 1957-ben engem is Ka­nadába sodortak ... A kép alkotója: Fried Pál szintén kivándorolt .. . Már az 50-es években Amerikában is a festőművészet élvonalába ke­rült ... Valahol olvastam, hogy a PAPUCS iFÜZŐ BALLERINA c. képét New Yorkban árulták. ... Akkori jövedelmemhez ké­pest az ára csillagásizatinak tűnt fel . .. 2fc 5fC Torontóban 1960 körül dr. Pokoly László református lel­kész egy szívesség megtételére kért. A Szent József Kórházban kellett egy szerencsétlenül járt katholikus honfitánsinőnket meglátogatnom. Majd angol­­nyelvű kérvényt írnom baleseti járadék ügyében. A kórházi ágyon mozdulat­lanságra ítélt Hölgy azonnal is­merősnek tűnt fel ... Mintha már láttam volna valahol . . . Emlékezetem arcképcsarnoká­ban azonban sehogy siem tud­tam ő reá találni ... Halkan elmondotta élete sor­sát ... Virágzó lánykorában Buda­pesten volt ballerina ... Mint rendkívüli széparqu csinos ala­kú lányt a legjobb festőművé­szek hívták modellt állni ... Több festőművészt nevét is felemlítette ... A II. Világháborút követő események/ őt is kivándorlásba sodorták ... így ikerült a kanadai Toron­tóba . .. Akárcsak sok más be­vándorló, ő sem tudott az ere­deti pályáján elhelyezkedni. Ez­ért ápolónő lett belőle ... A szerencsétlenség munka­­kötelezettsiégének a teljesítése köziben érte. Elgy alkalommal az Our Lady of Mercy Hospitalban egy rendkívül elhízott női ápoltat kellett felemelnie, hogy egy .má­sik kórházi ágyra tegye át .. . A túlterhelés következtében ekkor tőrt el a hátgerince ... Mélységes szánalommal és együttérzéssel tekintettem fáj­dalmas, megtört arcára ... A középkori festők vallási ké­pein lehetett ennyi szenvedést látni ... Gyorsan pergett le lelki sze­mei melőtt a szerencsétlenül járt Hönfitársnőnk küzdelmes pályája ... Az élet (májusában nagyreményű balettezés a ri­valdafényben ... A II. Világihá­­banú borzalmai ... A menekü­lés ... A hontalanság ... Az uj élet nehézségei, megrázkódta­tásai ... És most a legsúlyo­sabb haleset .. . Egy a rengeteg .emberi szo­morú játék közül ... Pillanatra újra meg újra a súlyos beteg fájdalmas arcára tekintettem ... A megviselt vonások mögött fiatal, gyönyörüszép, világos­kékruhás ballerina képe deren­gett fel ... Ahogy több mint húsz évvel ezelőtt Budapesten a (Solymosi Képszalon kiraka­tában ... ^ íj; * Most itt feküdt a közvetlen közelemben, egykori női esz­ményképem, a hajdani PAPU­CSÁT FŰZŐ BALLERINA, akit az életben most láttam elő­ször ... Nagy-nagy imagánossá- Igában, távol az Édes Hazától, az élet és a halál mesgyéjén a torontói kórházi ágyon ... AZ ATYAFIAK pásztor József VÉDIK AZ ORSZÁG LÉGTERÉT — Maradjon! Maradjon!! A táncosnő arca felragyogott. — Tudtam! — csengett fel a szava. — Aztán ügyes mozdulattal a kalapot gyorsan lekapta a fejéről. Rácsillant .szeme Csobáncára s kurta nevetés siklott ki a torkán. — Izé ... Hol? Hol szokták a ruhát letenni? Csobáncz pilláira nedvesség futott. — Hát igazán? Csakugyan? A tácosnőhöz lépett. A táncosnő bársony pillái leereszkedtek. — Látja, milyen bolond maga ... de megértem. Halk) pir suhant át az arcán. Csobánoz a spanyolfal felé mutatott. — Parancsoljon:. Ott. A táncosnő a spanyolfal mögé futott. Csobáncz az áll­ványt forgatta. Lázasan készülődött a munkára. Hajította a cipő koppanását, a ruhadarabok suhanását s egyszerre érezte, hogy a táncosnő már készen van. Enyhe, kérő hang. hallat­szott a spanyolfal m|ögül: — Most forduljon el ... Ugy-e, ostoba vagyok ... Hi­szen akarom és mégis oly külön|ö|s, ... Végre is ezerszer vol­tam reflektor fényben a sziirpadon igy, csak parányi jobban felöltözve ... És, mégis furcsa ... — Batova tőlem .lépjen fel az állványra. A kis lábak dobogtak gyorsan a műterem padlóján, az állvány lépcsője nyikorgóit, egy kiis dobbanás 'hallatszott és Csobáncz megszólalt: — Lehet? Egy félénk, vékony hang felelte: — Lehet, Csobáncz hirtelen megfordult. A táncos,nő fenn állt az állvány tetején s a balkezével a gyönyörű ezüstróka boáját szo­rította' a testéhez. — örökké hálás leszek, (Piri ... — No, hát jó vagyok? Igen? — kérdezte egy kicsit feli­­'bátorodva a táncosnő. — Nagyszerű ... de szeretném, ha a karját felfelé tar­taná., — 142 — — De akikor ... — Igen, — bólintott Csobáncz. - Csak úgy, mint az Operában, mintha a rendező parancsolná. — Kész? — kérdezte pár pillanat múlva. — Igen. Csobáncz a táncosnő felé fordult. Ez most lábujjhegyen állt és karját az, ég' felé tárta. Valami idegesen remegő mámor áradt el; fellibbenni készülő alakján. — Maradjon igy, — susogta Csobáncz. — Maradjon csak igy. Meddig tud igy állni? — :Ne kérdezzen, — szólalt meg a táncosnő. Ha már nem bírom, a sarkamra ereszkedem. Csobáncz már hiúsz percig is dolgozott. Néha megrelblbent a keze. 'Pár pillanatra a táncosnő a talpára ereszkedett, aztán újra felemelkedett. Csobáncz hálásan reszkető hangon szólt hozzá s egy pillanatra megállt. — Nem fázik? — Nem. Csak dolgozzék. — H)oi vette ezt a pompás érzéket a pózoláshoz? Már egy óra óta dolgozott Csobáncz, mikor megkérdezte. — Fáradt lehet? Nem akar pihenni? — De igen. A táncosnő leliblbent az állványról. A spanyolfal mögé szaladt. Pár pillanat múlva selyempizsamában futott elő. A kis félcipőt is felhúzta. — Hát ezt hol vette? — kérdezte a szobrász és a pizea/­­mára mutatott. Charmante Piri nevetett. , — Nehéz eset. Hát a ruháin alatt volt. Belecsillant szeme a Csobáncz szemébe, aztán a szoborra siklott a pillantása. Csobáncz mélyen sóhajtott. —- Ó, még) most nem sokat látjhat. Most küzdők magá­val ... Nem könnyű. Charmante Piri egy aranyvégü cigarettát dugott a fo­gai iközé. Cstobáncz a tervező szoba felé mutatott. — Megiszik velem egy csésze teát, úgy-e? — 142 -(Folytatás az első oldalról) | pülőgép, vagy rakéta, riadót rendelnek el a főhadiszálláson, amint az a múlt esztendőben hétszáz alkalommal történt, fő­képpen azért, mert a Szovjet­­uninó nagyon sok rakétát, mü­­bolygót bocsájtott fel. Ha meg­állapítják, hogy rakétát küld­tek fel valahol, azonnal értesí­tik az amerikai elnököt és a kanadai miniszterelnököt, mi­vel a szükséges teendők elvég­zésére csak 35 perc áll rendel­kezésre. A NÓRÁD figyelemmel kísér­ni a tengeralattjárók mozgását is. Amikor (bármelyik bekap­csolja a segéd-motorját, azon­nal meg lehet állapítani, hogy milyen nemzetiségű. Az ameri­kai kontinens keleti és nyugati partjai mellett állandóan szol­gálatban vannak szovjet ten­geralattjárók. Ha azok bocsáj­­tanának fel rakétát, a konti­nens figyelmeztetésére csupán i csak kb. 10 perc áll rendelke­­• zésre. A szövet “Delta” tenger­alattjárók rendkívül nagyok és olyan rakétákat tudnak fedél­zetükre venni, amelyek 4,200 tengeri mérföld távolságra is kilőhetek. Ezek általában nem hagyják el a szovjet vizeket és nem esnek a NÓRÁD megfi­gyelés ható'körébe. A NORAD-nak tudnia kell azt is, hogy mi megy végbe az űrben. Ezért számon tartanak minden emJtoer készítette gépet, anyagot, amely az űrbe kerül. Jelenleg 3200-at tartanak nyil­ván. Javarészük nem más, mint régi rakéták és imübolyg|ók tö­redékei, amiket általában ür­­szemétnek nyilvánítanak. Idő­ről-időre előfordul, hogy kies­nek pályájukról', vissza zuhan­nak a levegőbe és elégnek, vagy esetleg lezuhannak magára a földre. Eddig még nem okoztak kárt. A legnagyobb kárra Ku­bában került sor, ahol eigy ilyen lezuhant darab agyoncsa­pott egy tehenet. Szakemberek szerint már annyi az ürszemét, hogy számolni lelhet azzal, hogy alkalmasint repülőgépek­ben tesznek majd kárt, mivel nagyonis fennáll az összeütkö­zés veszedelme. A NÓRÁD munkájában fon­tos szerepet játszik még min­dig a kanadai Distant Early Warning vonal (DEW) számos figyelő állomása. Azért van rá­juk szükség, mert még a hori­zont fölé “látó” újfajta radar (berendezés is hatástalan, mi­kor északi fény van. Az amerikaiak új repülőgépe­ket állítottak szolgálatba. Ezek az AWAC jelzésű gépek nagyon drágák, radarjuk a horizoton I fölé “lát”. Egy-darajb1 ezekből a j gépekből 65 millió dollárba ke­rül. Köztudomású, hogy megfe­lel elhárító rendszer nélkül nem sok remény volna béke tartós biztosítására. ( 4 Julius 19.-én, szombaton és, 20.-án vasárnap ünnepli meg a saskatchewani Békevár Refor­mátus Egyháza fennállása 75. évfordulóját. Szombaton este vacsorát és 8-kor műsoros es­tet rendeznek. — Vasánap d.u. 2-kor istentisztelet, melyen Nt. Becske Lajos vendéglelkész szolgál. Szeretettel hívják és várják a magyarságot. HARMADIK VILÁGHÁBORÚ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents