Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-27 / 26. szám

DABAS R. dr. Nyugati végeink a világlexikonok tükrében Örvendetes haladásnak tekin­­teili egyik szabadságharcos vi­lágszövetségünk minapi nyilat­kozatát, amely megemlíti a Nyugat megdöbbentő tájéko­zatlanságát a bennünket ért te­rület- ési népráblás kérdésében. Valóban csúnyán becsapták a magyarságot és a a . nixingeri Amerikától nem sokat várha­tunk. Egyedül vagyunk. Az e­­gyetlen, amit tehetünk, a kitar­tó, következetes megalkuv nélküli felvilágoisitás magunk között és kifelé egyaránt. A té­tel egyszerű, de súlyos: vissza­követelni jogos tulajdonúinkat. Ne tétovázzunk, mert a világ legsizönnyü hb igazságtalanságá­nak jóvátételét magunknak kell szorgalmazni. Jogos követelé­sünket érvényesíteni kell a vi­lág törvényszéke előtt. Csak nem fogunk megliátrálni a meg rettent mozaik-államok örömé­re ? ők a tolvajok, mi az elide­genített hajlékunkat, ősapáink vérrel és verejtékkel áztatott földjét pereljük vissza tőlük. Amint az egyéaii magán-, úgy a nemzeti köztulajdont sem hagy­hatjuk bitang|ok (birtokában. A szabad magyarság egyik elsőd­leges kötelessége a revíziót a jó gazda gondosságával állandóan napirenden tartani. Kövessük Mindszentyt, aki egyetlen ba­rázdáról sem mondott le. — Az )itc;i áldani, vagy átkozni fog nemiünket! Uí ifi ijc A kisíhitüek, közömbösök, és kétkulacsos gáncsoskodók fi­gyelmébe ajánlom ellenségleink idekint megjelenő sajtóját és könyviéit. Olvassák a társemig­rációk nyelvén az ellenünk irá­nyuló szüntelen izgatást, tör­­ténet-haimigitást. (Figyeljenek fiel a térképeiken, is körvonala­zott, további magyar területe­ket kihasító terveikre! LAJOSSY SÁNDOR: EGZISZTENCIÁLIS KÉRDÉS “Burgenland" a fantázia szüleménye A halottrablás (ötvenedik év­fordulóján az egyik bécsi mar­xista fcollnok is kénytelen volt kitérni az erőszakos keletkezés körülményeire. Maga is beis­merte, hogy “ötven évvel ez­előtt— amikor niég a "Burgen­land” név mesterséges fogalom volt — hiányzott a burgenlan­di öntudat és családok is gyak­ran ipáitokra szakadtak, mivel egyesek inkább HORTHY Z.YÍSZLAl, mint a vörös Bécs uralnia alatt képzelték el a jö­vőt.” És mit müveit, a felüli öl ki­alakított “öntudat” a meg nem kérdezett tömegekkel? Vála­szul álljon itt az egyre ritkuló magyarok vészkiáltása “ Bur­genlandiban az 1971-72-es tan­évben összesen 1420 nyilvános népiskolai és 442 középiskolai | osztály működött. Sajnos, a fen ti statisztában egyetlen egy sem magyar. A magyar iskolá­kat évekkel ezelőtt a községi 0/siszevonás által, illetve annak ürügye alatt megszüntették. Azóta a magyarlakta községiek­ben csak önkéntes alapon, heti három órán át gyakorolhatják ’ a magyar gyermekek anyanyel- j vüket a magyar órákon. Ez is ! csak az elemi iskola 11.—IV. j osztályáig lehetségest A legsii- - rühb magyarlakta jár,ás: FEL- ' SÖPULYA és FELSŐŐR. Itt vannak községek, mint felső­­pulya, ahol 1300 és Felsőőr, a­­hol 2500 magyar él. Tehát leg­alább ezeken a helyeken szük­séges;,/(hogy a magyar iskolák újt)ól meginduljanak! Magyar iskolák nélkül a burgenlandi magyar /kisebbség teljesen fel­szívódj. Reméljük, hogy az új osztrák kultúiv és oktatáspoli­tika orvosolja ezt a nagy sérel­met.’’ (A felsőpulyai “Határ­­menti Hírek” c. szemléiből.) A lélekharang kongatása köziren szomorúan kérdezem, meddig lesznek még olyan; de­rék atyafiak a bécsi elnyomó politika árnyékában, mint az a nagymartom idős magyar, aki a Miads'zenty-vezette Szent Ist­ván zarándoklat alkalmával igy szólított meg Máriaeellben: “Látom erről a szalagról, hogy maga is magyar.” ■ A “semleges1” Ausztria nem­zetiségi politikája semmivel sem jobb, mint az egykorú I. Li­­pót, vagy a “kalapos király” zsarnoksága alatt. Félnek a múlttól, az igazságtól, azért siettetik az erőszakos némete­sítést. Rossz a lelkiismeretük s Damoklesiz kardja ott lebeg még a kismartoni bitorlók feje fölött, amint 'Burghaidt is ta­lálóan állapítja meg,: “The fear of a Hungarian return is still not dead however.” A halálról és feltámadásról sokféleképen gondolkodnak az emberek. Egyesek a halál be­állása után megszűntnek nyil­­vánitják az életet. Meghalt. El­ment. Eltávozott, Elköltözött. Stb. Mindez az elmúlást fejezi ki A halál a köztudatban. Isten büntetése képpen nehezedik az emberre. Az Ó- és Újszövetség, kijelentése megegyezik abban, hogy a halál természetes kö­vetkezménye az eredendő bűn­nek. /Már pedig “a Ibiin zsoldja a halál”, jelenti ki a Szentirás újszövetségi része. Ez alól e­­gyetlen egy anyától született embert sem mentett fel Isten igazságos szigorúsága. De Jézus Krisztust — Aki Szeatlélekltől ihletet (szüle­tett) ,azért küldte az Atya, hogy kiengesztelődíjék őbenne az em­berrel. És Ő az idők teljességé­ben, földi élete delén feláldoz­ta magát a bűnök bocsánatá­ért”, ... hogy aki hiszen, el ne vesszen, hanem örökélete le­gyen” és 'legyőzte a halált. Az emberek halandósága a­­zomlban mindig egzisztenciális kérdés volt az élők számára. Ezért igyekeztek túlélni a ha­lált. Ezt a “túlélést’’ a maga módján és anyagi tehetsé|g)e sze­rint biztosította magának. A legszegényebbek sírjából sem hiányoztak az élethez nélkülöz­hetetlenül szükséges eszközök, melyek kényelmessé teszik — hitük szerint — a túlvilággá éle­tüket. Ebből pedig magától ért­­tetődőeni következik, hogy egy perci;g| sem éltek Isten nélkül. A tudományos kutatás bebizo­nyította, hogy az emberek al­kották ímeg önmaguknak) az is­tenüket. Az Isten szellemisége azonban szinte csak tegnap, mintegy háromezer esztendővel ezelőtt kezdett kibontakozni és Jézus Krisztusban öltött testet. “Aki engem lát, látta az Atyát”, — mondotta Ő, hogy fizikai ér­telemben is meggyőződhessünk Isten létezéséről. A földalatti templomok és pa­loták sok ezeresztendős aruúlt­­jávai foglalkozva, egy hosszabb tanulmányomban .(mely a Nap Fiai szaklapban jelent meg) ir­tani, hogy a közismert egyip­tomi piramisok, Gorddon- és Bagazköy-i leletek maradvá­nyaival együtt világosam elénk tárják, hogy az emberek türel­metlenül keresték a kapcsola­tot és a ‘bizonyosságot az élő Istennél. Az “önmegústenüilés­­ben”, mellyel vallották, hogy haláluk pillanatában olyanok lesznek, mint az Isten); legalább úgy hitték, mint ahogyan mi szentnek tartjuk (keresztény hit- és életszemléletünket. Mivel azok közé a szerencsés emberek kjöizé tartozom, akik közül magam is meggyőződhet­tem világ jár ásom alkalmával mindarról, amit több könyvtár­nyi anyagban összeírtak már előttem; ezért úgy gondolom, hogy az ember csak kevéssel kisebb, mint az Isten. A fizikai halál legyőzésén kívül majd­nem mindenre képest Az a ha­lálra sebzett óriás, aki csak (Folytatás a 7. oldalon) A BIBLIÁBÓL Winnipeg, Man. 1975. június 27. 3 "DOMINION DAY" OTTAWÁBAN (Canadian Scene) — A július elseje fontos dátum volt Kana­da történetében 1867-ben, 1927- ben és 1967-ben is. Az első a konföderáció létrejöttének nap­ja, a második dátuun 60 éves év­forduló megünneplése, a har­madik pedig a eentennárium megünneplése volt. Az első Dominion Day-kar 20 yard anyagot is felemésztő Ikri­­ruo'linakban voltak a hölgyek, az urak szatin mellényben, se­lyem kalapban és csodaszép szakálla! ékesén sétáltak azon a desztoajjárdán., amely a parla­ment épülete felé vezetett. Áll­dogálókban, önlkéntes szórakoz­tatókban sem volt hiány. Csakhamar elmúlt az első Ihat­ván esztendő és eljött az ideje, hógy az emberek hozzá fogja nak a gyémánt jubileum előké­­sziitéséhez. Fel kellett elevení­teni' a régi emlékeket. Ezrek és ezrek hallgatták az óriási kórus éneklését, miközben — harci a­­lakzatban — tizenhárom repü­lőgép húzott el az emberek feje fölött, mégpedig Lindbergh ve­“Hallgasson meg téged az UR a szükség idején; oltalmaz­zon meg téged a Jákob Istené­nek neve. Küldjön néked segít­séget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged. Cse­lekedjék veled szived szerint, és teljesítse minden szándéko­dat.” (Zsolt. 20:2-4 és 5.) Igazságok a nyugati határok körül Az elcsatolt nyugati végek területe (3965 ikjm.) épp akkora, mint a történelmi Veszprém vármegye, lakossága (272,000 pedig a Fejér-megyeivel egye­zik. Elgondolkoztató a folyto­nos lakosságicsökkenés. 1910- ben még 292,0(00 volt a lélek­­száin, ebből 65,000 magyar. El­menekülés, kivándorlás, beol­vasztás következtében számuk j 1923-ban tízezerre, 61-ben hét­­eze./re, ma pedig ötezerre apad. j Kelták lakják ezt a vidéket, a­­niikor Pannónia része lesz. A római, majd a hun és avar ura­lom után a kanolingoik laza el­lenőrzése alá kerül. Jobbára la­katlan gyepű, amit a legyőzött avaiiok kezdenek benépesítem. A határt a Bécsi-erdő képezi. A honfoglalástól kezdve ma­gyar, éspedig — mint a hun és avar korszakiban — újból az j ENNS folyó ési a stájer KORAL- j PE a nyugati határ. Géza feje- \ delem idejében az egykori Pan- j iróniát Noricum tói elválasztó | Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. TRAISEN folyócska a Bécsi­­erdő alatt, majd' 1043-tól Tria­nonig a Lajta-Lapincs folyó ké­pezi az országhatárt. Kezdet­ben tehát sokkul nyugatabbra húzódik a magyar birodalom határa, Bécset i)s magába fog­lalva száz éven át. Ausztria az Ostarrichi (/Ostmark )nevü ba­jor őr grófságból, alakult ki a XII. sz. legvégén a Styriával va­ló egyesítés révén. A fenti történeti fejleménye­ket szemléltetően támasztják a­­iá a (bécsi Kunsthistorisehes Museumban meg/tekinthető ó­­riási méretű fali térképek is. Alapos tanulmányozásuk után megállapíthatjuk, hogy a Lajta­iba pines vonalán ábrázolják ha­zánk határt. A kismartoni elv­­társak ellenben más Véleményen vannak és1 városházuk falfest­ményeivel Csinálnak mag;uknak “történelmet”. Az öt kép közül egyetlen' egy sem utal a ma­gyar múltia. Mintha soha nem lett volna a miénk. Azt hazud­­ják, hogy a város 1445-.ben Ausztriához kerül, elhallgatva, hogy a kényszer-alku csak át­meneti jellegű, hogy a magya­rok alapítják Kismartont, hogy 1648-han a magyarok szabad királyi városa, hogy a magyar Eszteiházyak szolgálatában ál­ló Haydn korában éri el fény­korát. (Folytaijuk Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keteskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások ízesítésére. Ara csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. ÁGOSTON EDE: ÜZENET SAN FRANCISCOBÓL Prímásunk emlékére. Hosszú útról betért közénk apostoli küldetésként. San Franciscot másodízben áldásával részesítse. Ketten voltunk a szobában egy — intervju — alkalmával. Választ kaptam kérdésemre most idézem emlékére. Csend borult a nagy szobára, hol magasztos válaszában az igazság szava zengett ... s akkor láttam mennyit szenved ■ E fájdalmas boldog percek; én a gyarló, Ö a — FELKENT — a magyarnép nagy Prímása, ezt üzente válaszában: — “Magyarjaim, Istenfélők hitetekben Is szenvedők. Otthonélők hallgatagok, világjáró bús magyarok! ISTEN, — CSALÁD, — HAZA nélkül megszűnhet a reménységünk. Lelketek is vele pusztul, ha letértek az — igaz-útról!” Kezével osztott keresztet, áldásával elengedett. Feje felett Krisztus képe könnyes szemmel csak őt nézte. E napnak a fényessége üzenetét átölelte. M a is ott zsong világ felé, mig ő elment — ISTEN — elé! 1975. május 10. Oakland, California. A “KAPUZÁRÁS ELŐTT” cirnü gyűjteményből. INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BECS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valami ni BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vizumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ- £S GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ m'mden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA, TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. zetésével, aki — éppen egy hó­nappal előbb átrepülte az weánt New York és Párizs között. Diszlövések hangzottak el és játszottak az embereik, gyere­kek. Piknik hangulat uialko­­dott. Este óriási tábortüzet gyújtottak, tűzijáték volt és és sok-.sokezren kiáltottak él­jent a királynő, valamint a konföderációra, az országira. A legnagyobb ünneplésre per­sze 1967-ben, a föderáció 100 éves születési évfordulója al­kalmából került sor. Még min­denki emlékszik, hogy az Ex­po volt a hosszú ünneplés soro­zat középpontjában. Igaz, hogy azt Montrealban tartották, u­­gyanakkor az is igaz, hogy or­szágszerte ünnepelték küiIönllC- ző pr ogramokkal a centenná­­riiuiniot mind federális, mind tartományi és városi vonatko­zásban. Az Ottawa Journal Így irt eb­ből az alkalomból; “(Bárhogyan is visszatekintünk a történe­lembe, nem találunk még egy olyan királynőt, aki felé annyi szeretet áradt fővárosunkból. Voltak különböző hivatalos ün­nepségek, ez ezekre fordítóit napokból azonban az volt a leg,­­fomtosáblb, hagy mily sak sze­retet és elismerés nyilvánult meg uralkodónk iránt. A király­nő szemmel láthatólag nagyon boldog volt. örömmel fogadta a tapsokat és éljenek a minisz­terelnök, egyházi és polgári magasrangu személyiségeik tár­saságában és örömmel látta, hogy a konföderáció első száz esztendeje alatt milyen szépen beértek a jó munka és igyeke­zet gyümölcsei,. Az érzések, különösen ami uralkodó iránti elismerést és szeretetet illeti, távolról sem voltak újak, mégis uij erők for­rásai lettek. Mindenki megértette termé­szetesen azt, hogy a múlt ön­magában távolról sem elég, a jelennek is megvannak a maga fontos feladatai, amelyeket min den körülmények (között meg kell oldani. A második, amit emiliteini kell, talán kevésbé fontos, de azért nem szábad eltekinteni fölötte. Nevezetesen afölött, hagy a szép és. érdekes évfor­duló rendezői arra törekedtek, hogy ezúttal feledtessék az ilyen alkalmakkor szinte elke­rülhetetlen) formalitásokat és inkább kedvességet, vidámsá­­gct vigyenek az ünneplésbe. Si­kerük is volt a rendezőiknek, si­kerrel megvalósították elkép­zeléseiket, a szó szoros értelmé­ben vettem a jóbarátság és az ekuminia szellemében: került sor az évfordulóra. (Folytatás a 7. oldalon) PaöZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK Piri vidáman felelt: — De még, mennyire? Nevetett s előviljantak az apró, éles fogai. — Megvallom, éhes is vagyok. Van valami ennivalója? íz az ég felé való emelkedés visszahozza az embert a földi-e. Csobánc z nevetett. — Parancsoljon ott fenn helyet, amig a kezem meg- JiUosom! Az inas motoszkált az asztaináL A csészékbe teát töltött ts ezüst villával szedegette a finom felvágottat, sonkát, libamáj­pástétomot. Miikor Csobáncz megjelent, Piri az asztalra mutatott. — Hiszen maga varázsló. Egymással szemben leültek. Charmante Piri kis ezüst villájával a tányérját megrakta jó falatokkal Csobáncz kinál­­gatta: — Tessék! Csak vegyen! Magának adnám most az egész világot. Piri leeresztette a villáját, megfenyegette Csobáncz. t. — Csak ne Ígérjen sokat! Csioibáncz szeme rálóbfoant. — Tulajdonképpen minek köszönhetem ezt a nagy ki­tüntetést? A nő leeresztette a szempilláit. — Ne kacérkodjék ... (Magyarázza úgy, hogy- a hiú­ságomat elégitii ki. Nagyon örölük a szobornak. Kedvesen Csobáncz felé hajolt, aki éppen a szájába tett egy haltalmas sonka szeletet. — Jó modell vagyok? — Nagyszerűi! — Ne általánosságokat mondjon. Csobáncz maga elé nézett. — Küzdők még, a teste vibrációjával. Végtelen finom, csupa ideg a teste, de valami összhangot, légies nyugalmat aka­dok megfogni benne, hogy ezt megrögzitsem. A táncosnő halk sóhajjal felelte: — És a maga nagy nyugalmát ési egyszerűségét. Ez maga az őstermészett. Csobáncz szeme tágranyilt. — 14-1 - ............... — Izé . .. add Cida ezt a li|öjgynek . . . Mondd, hogy már nem kell ... -Futott a műtermiébe, lihegve állt meg a minta előtt. Idegesen megmozdult. — Eh! Jobb lenne, ha ledobnám! De uigyanebbea a pil­lanatban, mint a fénysugár, mely egy homályos zúgba hirtelen bevilágít, árasztotta el lelkét a szobor gondolata. — Ebbe őrülök bele —- susogta gyötrődve Az agyaglábához menüt. Nagy darab agyagot cipelt egy hatalmas, üres állványra. Rádobta az agyagot az állvány lapjá­ra s gyúrni nyamkcjdml kezdte libegve. A kis minta után ha­marosan a magasba emelkedett a talapzatba beerősitett vasalt körül a szobor tömege. Csáki a torzó domborodott ki nyersen, amikor az -uas uelépett s félénken jelentette: — Ez aztán gyönyörű, nagyságos uram. Csobánoz a munkából felrebbenve kérdezte: — Kicsoda? Micsoda? De már nyliŰt is az ajtó s a lépcső tetején megjelent Charmante Pul — Cső bálhoz! — kiáltotta messziről. Csobáncz ámultán nézett rá. A táncosnő, mint a gazella, szökellő lépésekkel termett előtte.. Az arca iki volt pirulva, a fekete szem kicsilllant a pici filckalapja alól A szőrmeboát kecses mozdulattal leeresztette a kosztümjénőií a várakozóan nézett Csobáncára, aki felkiáltott: — Piri! Ez fénylő szemmel mondta: — No végűé! dsobánicz kipirulva mutatott a kis mintára. — Ott ... ez az ... A táncosnő odalibbent. A karjait kitárta. — Jaj de érdekes! Hát megcsinálja? Csobánc® szerényen felelt: — Ebből még nem sok látszik ... i A táncosnő féloldalt nézett a szobrászra. — Az irta, hogy ne jöjjek .. . hát jöttem. Aztán mosoly ágivá kérdezte: — Menjek? Maradjak? Csobáncz csak most ocsúdott fel az alakja bűvöletéiből* — 141 -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents