Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-20 / 25. szám
KÖNYVEK KÜLÖNBÖZŐ NYELVEKEN (Spec, to OS from the Dept, of the Secretary of State.) Az új Multilingual Bibiiioserviee a Nemzeti Könyvtár által nyújtott könyvtárszoligiálat, melyet a kor mány muiltikultuirália progtt altija tett lehetővé. Az ‘ötlet 1970-ben merült fel a könyvtárosok szervezetéinek értekezletén. Ott hangzott el a javaslat, hogy a Nemzeti Könyvtár — a közkönyvtárakon keresztül — olyan szolgálatot létesítsen,, amelyeknek a nemzetiségi származásúak veszik hasznát. A javalatot elfogadták és megbízást adtak Leonard Wertheimer-nek, a Metro Toronto Library Board úgynevezett “languages co-ondmator”-ának, hogy állítson össze jelentést a lehetőségekről, a kérdés megoldásának a legcélravezetőbb technikájáról. Ennek a következménye lett a szolgálat életbe léptetése. Természetesen már az előtt is sok olyan könyvtár volt, ahol nemcsak angol és francia, hanem másnyelvü könyveket is tartottak, de ez nem volt szisztematikus és széles körre kiterjedő, hanem inkább esetleges volt. Ez Ä MÁSODIK GYERMEKKOR IIRTA: KOVÁCS DEZSŐ Károly herceg dicséri a magyarázata anmak, hogy j szükségesnek mutatkozott az új szolgtálat bevezetése. A Multilingual Bihlioservice egy éven keresztül arra fektette a fő súlyt, hogy könyveket szerezzen be a következő nyelveken; kinai, hollandi, német, olasz, lengyel, spanyol, portugál és ukrán. Azért vásároltak köny veket mindenek előtt ezeken a nyelveken, mert a legnagyobb volt órántuk az érdeklődés. Azóta már a következő nyelveken j is folyik a könyvvásárlás:; arab, ! finn, görög, magyar, izlandi és orosz. Más: nyelvű könyvet is beszereznek (ha arra szükség mutakozik.) Az a fő cél, hogy minden nyelven legyenek könyvek, ami Kanadában található. (A Statisztikai Hivatal szerint 72 nyelvet beszélnek az országban.) A szolgálatnak messzemenő tervei vannak a könyveli témakörét illetőleg, egyelőre azon- 1 ban főképpen regények, életrajzok, gyermek könyvek és általános érdeklődésre számot tartható témák,, pl. gyermek gondozás, utazás, néprajz, szakácskönyv vannak raktáron. a nemzetközösséget Nyolcvankét éves volt és már is úgy viselkedett, mint égi}' hét eves gyermek. Vagy talán éppen azért viselkedett úgy, mert a második gyermekkorát élte? Nem tudom és nem fürkészem. A novella írónak nem az a hivatása, hogy az élet kifürkészhetetlen titkait kutassa, hanem hogy az életet leírja, úgy ahogy látja, tapasztalja. Az öreg .Fai kas, miután meghalt a felesége, Péter fiához költözött. Akkor még elég jól bírta magát, pedig a hetvenkilencedi'k évében volt. Rendesen gondoilkozottt és helyesen viselkiedett. Azonban minél gyorsabbon jártak el feje fedett az évek, annál jobban meggyűlt ] vele a baja a menyének. Egy ideig a temetőt járta. Virágot ültetett a felesége sírjára s azt gondozta, locsolgaita, kapálgatta naponként. Közben olyan érzékennyé Jett, hogy .minden csekélységéit sirt, mint kis gyemnek. Később meg olyan mániája kerekedett, hogy mindig ment, futott voJlna. Szüntelen szemmel kellett tartani, hogy a folyóba ne essék, az országúton, vagy az erdőben valami szerencsétlenség ne érje. Sokszor eltévedt és másoknak kellett haza hozniok. Roppant feledékeny volt. Mégis gyűlt vele Zsuzsának a baja. Ha szobába zárta, akkor az öreg lármázott, veszekedett, az ajtót ütötte, verte. Ha kieresztette az udvarra jobban kelllett rá vigyázni,, mint egy gyerekre. Féltették, no meg nem akarták, hogy hogy a világ, azt mondja róluk: — Nem törődnek vele! Alig várják, hogy meghaljon, hogy rájuk maradjon a vagyon. így ment ez hosszú ideig. Nem csoda tehát, ha egy reggel azt mondta Zsuzsa a férjének: Amire Péter csali annyit mondott lusta, közönyös bangón: — A te dógod. Csinálj vele, amit akarsz. Péter megette a reggelijét. Aztán befogott és kidöcögött a rétre, kukoricakórót vágni. Zsuzsa pedig elvégezte az udvari munkát, majd bement, hogy a házi teendőit is elvégezze. ügy kilenc óra körül felébredt az öreg és kikiált a pitvarba: — Te, Zsuzsa, te! — mégse früstökölünlk. Meghalok éhen. Hát sajnáljátok tülem az enni •valót, vagy mi? A reggeliért kiabált. Szokása volt. Ha mean szolgálták fel neki), mikor kérte, mindjárt azzal sértegette a menyét, hogy sajnálja tőle az eledelt. Persze, Zsuzsa már tudta, a szokását s előre elkészítette neki a reggelijét, amely rendesen két karéj vajasknyérből s egy bögre kávébői állott. — Hozom, hozom! — kiáltotta vissza. — Csak előbb mosdják meg. Mire az öreg megmosdott, a2 asztaLon volt a reggelije. Jó! étvágyú, jőgyonin u ember volt. i i Lassan megette a kenyeret, fel- ' | szűre,sölte a kávéját, aztán ki- I ment az udvarra. Került-fordult egyet és becsoszogott a pitvarba. — Te, Zsazsa, te! — mégse früstökölünk'? — mondogatta siránkozva. Zsuzsa nem sajnálta tőle az ennivalót. Még egy bögre kávét adott neki s egy másik daiab vajas'kenyeret. Azzal a házi munkához fogott. Mire felmosta az edényt, megvetette az ágyakat, kiseperte a szobákat, az öreg eltűnt. — Apám! Apám! — kiabálta ide s tova futkosva. Hol van merre van? Kisz az ebid. így mondta. Mert ha evésről volt szó, akkor az öreg azonnal szokott jelentkezni. De jaj volt aztán Zsuzsának, ha nem volt az asztalon az ebéd. Ez alkalommal azonban hiába kiabált, hiába jelenteibe, hogy kész az ebéd, az öreg nem felelt és nem jelentkezett. — Kata néném, — kiált át a kerítésen a szomszédasszonyinákl, aki ruhát sulykolt a kutnál, — nem látta, hogy merre ment az apósom? — Nem én, lelkem! !!— kiáltotta vissza a szomszédasszony. Nézi a kertajtót, hát zárva van. Szalad a utcaajtóhoz és az is csukva van. — Istenem! Merre mehetett? — sopánkodik Zsuzsa. Egy szekér döcögött az utcán. Kiszaladt és odakiáltott a fuvarosnak: — Bácsi'! Nem találkozott az •utón egy magos, sovány, öregemberrel? A fuvaros megállította a lovait. — Mit mondtál, jányffln ? — Nem találkozott egy öreg bácsival az úton? — Nem in, fiam! GyM - aztán csettintett a nyelvével és tovább ment. A negyedik szomszédban palánkat javítgattak. Odafutott. — Katona bácsi! Nem látta az apósomat? — De igen! — mondja a fiatalabbik Katona. — A kert alján láttam az előbb. Azt hiszem hogy a temető felé igyekezett. — Akkor bizonyára megint odament, — sóhajtott fel Zsuzsa kissé megkönnyebbülve. Utána sietett. És csakugyan ott volt. Sírhelyet méregetett magának. Zsuzsa meghúzódott egy szomorú füzfabokor alatt s onnan figyelte az öreget. — Hat láb hosszú, három széles! !— mondogatta .magában az öreg. Tizszer is megmérte, tízszer dis. elmondta,. Vizsgálgatta, nézegette szomorúan ! — Apám! — kiáltott rá Zsu-J zsa, — mit csinál maiga? i — Zsazsa! Mit keresel itt? — Magát keresem, de maga matt keres itt? Az öreg 'elkezdett pityer égni — Fiam! Ha meghalok, hál ide temessetek a feleségem mel 1 lé! Az asszony ráacsarkodott í az öreg abbahagyta a sírást Majd szépein karonfogta és ha za vezette. — Ha mégi egyszer elszökil én megkötöm. MÍeg én, oda a: eperfához. 1 Az öreg nem eliten,kezett, ső Hogyan megy a munka. A szolgálat kiosztja a könyveket a tartó,mányi, vagy regionális központoknak. Azoktól a könyvtárakhoz jutnak el aszerint, hogy milyen mértékű érdeklődés mutatkozik irántuk. Aki könyvet aka,r kölcsönözni, közkönyvtárnál kell érdeklődnie, mivel maga a szolgálat kölcsönzéssel nem foglalkozik. A szolgálat ingyenesen bocsájtja rendelkezésre a könyveket, amelyek végső során azt célozzák, hogy mindenki megélhessien és ápolhassa saját kultúráját. Nem szeretnék milliárdos lenni (Folytatás a 6. olaabói; lóba. Égjen meg riporterestül, milliárdostól! Szó,kasom szerint azonban hamarosan megviga&ztalódtam. Rádöbbentem: mennyivel jobb, ha nem spórolós milliárdosnak, hanem köny nyelmiü magyarnak születtem. Mert — legyünk őszinték Kedves Atyámfiái —- mit érne ez a betyár élet egy-egy nyelet ezerjó meg káposztáscvekedli nélkül?! (Canadian Sew») — Károly herceg mostanában végbement kanadai látogatása során “gyógyíthatatlan romaaitikusnak” nevezte magát és erre való hivatkozással beszélt Commouwealth-et telető reményeiről. “Különös szemlélők, sőt egyes, közelállók is gyakran azt mondják, hogy a Nemzetkiözösség nem valami praktikus szervezet”, mondotta a herceg a Canadian Club-ban, az ottawai Chateau Lauirier-ben. “Csakhogy tévednek.” “Tagadhatatlan, hogy a szervezet nem játszik gyakorlati szerepet és ma már kereskedelmileg sem olyan fontos csoport, mint valaha, ugyanakkou a Commonwealth sok-sok tömörülésből, klubból és egymáshoz valamiben hasonló csoportutasból áll, hogy nagyonis alkalmas az érintettek közti jobb egyetértés kiművelésére és az együttműködés megvalósátására.” A herceg angolul és franciául vegyesen mondotta el 25 perces nemiis metegetőzött. — Éhes. vagyok! Még nem ebidelünk? — kérdi a menyétől, ahogy befordulnak az udvarra. — De igen! Csak egy percig várjon! Azzal betuszkolta a pitvarba és rázárta az ajtót. Adott neki egy bögre kávét és egy darab pirított, zsírral, fokhagymával bedörzsölt kenyeret, amit az cinég jóízűen elfogyasztott. A- mig az ujjait nyalogatta, hosz- Sizu kajla bajuszát megtörülgette, Zsuzsa felszaladt a padlásra és összevegyitett egy kosár fehér babot, egy kosár vörös babbal. Lehozta és odatette az öreg elé. — Na, apám! — mondotta neki fenyegető hangon, — amiig ezt a babot ki nem válogatja, nem kap ebédet. De nem ám! Az öreg komoran sandított fel a menyére. — Ki volt az a bolond, aki ezt összeveigyitette? Zsuzsa hallgatott, elpirult! — Nem tudom, — vallotta be kissé szégyenkezve, — de akár ki volt, ki kell válogatni. így nem lehet megfőzni. — Ide vele! — mondotta az öreg dühösen. De adj egy másik kosarat is. Vagy hova tegyem? •Zsuzsa egy másik kosarat tett elébe. Az öreg neki buzgólkodott. Olyan jókedvvel s odaadással válogatta a bánót, hogy Zsuzsa elhatározta, hogy ezután minden nap ezzel fogja foglalkoztatni az öreget. — Apám! Kisz az ,ebid. Tessdlk gyünni enni! — Majd, ha elvigzem a dögöm! — felelte az öreg. Nem látod, hogy el vagyok foglalva? — Addig még kétszer is miegéhezik, amíg, elvégzi. Gyüjjön mán, no! Kihűl, ha nem siet! Az öreg felciheliődött a kis sámedliiről. Egyet-kettőt nyújtózott, sóhajtott, aztán az asztalhoz topogott. Jóízűen megebédelt. Aztán ismét leült a babhoz is, addig fel se állt. amig az utolsó szemig ki nem válogatta. — Zsazsa! Kisz vagyok, — jelentette ki1 nagy örömmel. Tedd el! A menye szépen megdicsérte. Felvitte a padlásra és ott megint összeveigyitette, gondolván, hogy ,mig az öreg kiválogatja, addig átmehet a szomszédba is egy kis tereférére. Lehozta és odatette az öreg elé. — Apám! Még egy kosárral van. Válogassa ki ezt is. Az öreg mogorván tekintett fel menyére. — Jányom! Ha összevegyitetted, hát válogasd ki magad! — kiáltott rá basszusán.— Már csak olyan boiland nem. leszek, hogy egésznap babot válogassak. beszédét, melyben egyebek közt megjegyezte, hogy a Commonwealth “a maguk nemében különös emberek különös tömörülése és ez csak érdekesebbé teszi. Ki gondolta volna, hogy ilyen szervezet még ma is él és működik, élhet és működhet a megváltozott körülmények között.?” A Commonwealth országok polgárai szerencsésnek mondhatják magúkat, hogy élvezhetik azokat az alapvető jogokat, melyek alkalmasak az önfegyel mezősre és arra, hogy valamennyien valóiban civilizáltak lehessenek.” “Sokan akadnak, akik nem hisznek a jogokban,, a civilizált magatartásban és éppen ezért kell nekünk ezeken nagyra értékelni és késznek lenni arra, hogy megvédjük a tiszteletreméltó, romantikus, ugyanakkor igaz és helyes elképzelést.” “Ez lehet egyik legfőbb, alap-Winnipeg, Man. 1975. június 20. ja a Commonwealth létezésének, legalábbis az én véleményem szerint és ez a magyará-7 zata, 'hogy nekem is életcélé,m az említett princípiumok szolgálata.” Kisjókai Erzsébet: Á KERESZTLÁNYOM TIZENÖTÉVÉ* Kis lenge láng, kit bízva néz, figyel szülők, barátok óhajos szeme, kisimulnak a csüggedt arcok is, mintha a Holnap fénye intene. íMert biztató mi árnyban feldereng, a zsenge terv, a hang mi egyre nő, burokba zárt, de már kitörni kész a hitből sarjadt, termő tetterő. Nem gyermek már, de serdülő csoda, igy ámulatba ejt, ha nyílni kezd virág s a lány, új színben tündököl, május borit rá majdnem-nyári mezt. Már felbukkannak célok, bár ma még nem sejti, mennyit kell majd adnia. Mögötte másfél évtized nevet, s jövőbe néz, már ébred Claudia. TIZENÖT CIPÖZSINÓR IRTA: KINIZSI ANDOR Nagyságos asszony, szives bocsánatát kérem, hogy ismeretlenül levelet merészelek írni. Tegnap együtt utaztunk a 2-es autóbuszon, én voltam az az újságolvasó, aki látszólag oda sem figyeltem az ön csevegésére, de azért egy-* *ét mondatát véletlenül hallottam. Mások beszélgetésével sohasem törődtem és az ön szavaira sem reflektálnék, de hazajövet a zsebembe két cipőzsinort találtam s ekkor úgy éreztem, hogy feltétlenül kell pár sort írnom. Pontosan tizenöt cipőzsinorom van. Mind olcsó, selejtes holmi, soha nem fogom használni egyiket sem. Különc igyüjtő sem vagyok, aki talán cipőfűzőkben találnék gyönyörűséget: úgy vásároltam valamenynyit, Tiz-húsz, vagy talán harminc fillérért is, attól függött, hogy mennyi pénz volt nálam. Most itt pihennek az asztalfiókban és kis fekete, barna, vagy szürke fonaluk lassan kígyózva, elvezet engem azokhoz, akiktől vásároltam ezeket ... Asszonyom, ahogy szavaiból kivettem, ön elég jó módban él. Autójuk van (momentán javítás alatt állt, azért utazott autóbuszon!) előkelő helyekre járnak finom ételeket esznek és “csupán” három színházba van bérletük. Ön ezt úgy mondta el barátnőjének — kissé hangosan is, — hogy kiérzett belőle a büszkeség, de nyomatékképpen még hozzá sóhajtotta ezt is: • -— Istenem, ma össze kell húzódni az embernek. Nem telik többre! A két cjpőzsinor ott lapult ^sebemben, nem érezték az ön parfőmjénk diszkrét illatát, valószínűleg nem hallották panaszkodását sem, legalább is remélem, hogy nem hallották. Az ilyen ócska cipőfűző nem ért az élethez, alig pár centiméterre a föld felett éli le életét, hát minek kavartuk volna fel bennük a gondolatokat. E- zek nem tudják, hogy mi az az “összehúzódás”, ezek tágulnak, foszlanak és szétszakadnak apró, életük alatt. Mondom, olvastam az újságot a beszélgetésük eleje, de valami betegségről, bajról lelhetett szó. ön, mintha ezt mondta volna barátnőjének): — És tudod, annyira sajnálom szegénykét, ahogy a csöpp szemével rám tekint, szinte beszél ... Az egész ház lábiujjhegyen jár, hogy a bébit ne zavarjuk, az uram a hivatalból is hazatelefonál érdeklődni, de semmi1 javulás, semmi gyógyulás! Már kétségbe vagyok esve, hogy mit kezdjek a szegénykémmel ... Az orvos azt mondja, hogy csupán valami- múló gyomorrontásról vau szó, én Országát ez évben jobban ismerje meg. ........................................ azonban félek, hogy komolyabb a dolog. De titkolják előttem ... U§y-e, ilyesfélét mondott, asszonyom? Az autóbusz közönsége résztvevőén nézett önre, körülsimogatták a tenkintetek a bús anyát, aki remegve tépelődik kis betege miatt s pillanatok alatt elfelejtettük az előbbi hangos kérkedését vagyoni viszonyairól. Egy szürkeruhás asszonyka, aki már bizonyára sok gyermeket nevelt föl, féléinken, de az anyák ösztönös naiv és mindig segíteni akaró kedvességével halkan meg is szólalt: — Méltóztassék talán dr. Kelement elhivatni, az nagyon ért a gyermekbetegségekhez, az én kislányomat is ő gyógyította meg. Asszonyom, ön ebben a püianatban váratlanul felkacagott, aztán elnézző kegyességgel így feleit: — Köszönöm a tanácsot, de nem gyerekről, beszélünk, hanem kiskutyusi ól. Gyerek?! Hála Istennek, ettől megkímélt a sors. A Bébimmel éppen elég bajom van ... A szürke ruthás asszony ijedten hallgatott el. Mérhetetlen csönd lett. Ez a döbbenetes némaság zuhant az én lelikemie is, de most vékony, siránkozó gyermekcirpelést 'hallok, amint a kávéházban, vagy homályos utcasarkon följajong a nyomor: — Nagyságos úr, bácsi kérem, tessék cipőfűzőt venni... Hallotta ön valajha is ezt a rémült, kétségbeesett, fáty.clozottan gyenge hangot, asszonyom? Látta a piszkos, vézna gyermekkezet kinyúlni a rongyos. ruha göncei alól, amint tíz, vagy húsz fillérért küzd, emberi közönnyel, rendőrséggel és magával a kegyetlen élettel is dacolva?! ... Ha ez a tizenöt clpüfüző, itt a fiókomban, beszélni tudna?! ... De nem tud s igy én voltam kénytelen ezt a pár sor Írást elküldeni. Ne haragudjék érte. Nem rosszindulatból tettem, csak úgy kicsordult a szivemből. Szeretném, ha megértené, amit én szegyetek ön helyett kimondani, asszonyom. / Az ön országa arra vár, hogy megismerje. Szelíd tavak és nagy folyók, szűz erdők szárnyaló hegyek, rendezett városok, békés kisvárosok és faluk, várják látogatását. Ezek kultúrájukra, hagyományaikra és történelmükre hivják fel figyelmét — igazán otthon érzi magát. Miért nem hívja meg barátait, vagy rokonait tengerentúlról, hogy csatlakozzon Önhöz? Meleg és barátságos fogadtatásban fog részesülni, rokonszenves és vendégszerető emberek részéről 'bárhova i,s megy. Az Ön utazási szakembere, vagy szállítója segíteni fog személyi utazásánál, tanáccsal szolgálva, hogy milyen helyeket kell meglátogatnia, továbbá milyen dolgokat kell megnéznie közelebbről, vagy a továbbiakban. Keresse Kanada megismerését több úton. túrákat és más kombinált utazásokat is beleértve. Canadian Government Office of Tourism Office de tourisms du Canada Elmélet és gyakorlat (Folytatás a 2. oldalról) tudnék lenni. Tehetnék egy próbát? A szülők örömmel beleegyeztek. A portási odament a gyerekhez, es valamit súgott neki. A bőig,tön elhagyta a sírást, felszántotta a könnyeit, s rámutatott a legálisebb hintáiéra, hogy neki az kell. Gyorsan meg is vették, hazavitték, s nem győztek csodálkozni, mikor látták, hogy a gyerek visongva örömében, ugrál fel-le a hintáiétól. A gyakorlatias papának eszébe jutott, hogy megkérdezze: — Mondd Arturka, mát mondott neked a portás bácsi? A gyerek kissé megszeppenj ve válaszolt. — Azt mondta, hogy ha be j nem fogom a számat, kapok i egy olyan pofont, hogy nyakj sálnak viszem ki az ajtófelet.
