Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-20 / 25. szám
Winnipeg, Man, 1975. Jirnhis 20. ORVOSI TANÁCSADÓ A CSODÁLATOS ZSÍN-SEN Már több éve cikkeznek újságaink, népművelő és egészségügyi folyóirataink e csodálatos gyógyhatású növényé- j rol, amelynek őshazája valahol Kínában van és amelynek gyó- | gyászati használatával a régi I kiírni orvostudományban talál- | hozhatunk. A sok cikk már- j már úgy hatott, mint újságírói' nagyziolás, hirlapi kacsa, mint science-fiction, mint a kuiruzs- [ lásnak csapott hírverés. Vizs-1 gáljuk meg, teljes higgadtság- i giai, hogy mi is e területen a valló igazság. A tudományos alapossággal j orvoslatoratóriumi vizsgálatok, | amelyeket többek között Vladivosztokban, a svájci húgaimban és az USA több kísérleti állomásán végeztek, bebizonyították vitathatatlanul, hogy a zsen-sen gyógyhatásúról hiresztelt dolgok mind megfeleltek a valóságnak és csak azon kiéli most csodálkoznunk, hogy miért nem használja fel a modem orvostudomány nagyobb mértékben e gyógynövény valóban csodálatos hatását. A svájci Pharmatron. S.A. cég megtette az első valóban sikeres gyógyszergyártási kísérletet a zsen-seniből. A belőle nyert nagyon hatásos kivonat a Geriatric nevet kapta és használatával sok jó eredményt értek már el a klinikai orvosok. A nagyvilág a zsen-senről Marco Pólótól szerzett tudomást, akii 1274.-ben járt Kínában. Európába e növényt leg- j elősző,r a tizenhetedik század- I ban hozták be a holland keres- j kedők. A tizennyolcadik század j elején e gyógynövénnyel kísérleteket folytatott a Kiinában j működő francia misszionárius,: Jardoux, akti kísérletei eredmé- j nyét egy Párizsban kiadott konyvó<en hozta nyilvánosság- j jia. Egy másik francia misszió- j narius, Laíiiteau, Kanadában ta- j Iáit 1716.-ban egy néhány zsen- j sent. Nagy “zsen-sen” láz keletkezett, mivel a kínaiak nagy pénzekért vásárolták meg az Amerikában talált növényeket is. Érdeklődésük azonban alább hagyott, amikor rájöttek, hogy az amerikai növény távolról sem éri el a kínai zsen-sen gyógyhatásút. A hatástalanságnak az volt a fő oka, hogy Kanadában a növényt túl korán, életének első-második évében, szedték ki és nem várták meg a zsen-sen hatodik évét, amelyben a legerősebb, e növény gyógyhatású, a zsen-sen élete hatodik évében kapja meg charafcteriisztikuis alakját, amely egy kis emberre emlékeztet, amint szétvetett lábakkal áll. Innen a kínai név eredete: Zsen-sen — “ember-növény”. A tizenkilencedik század végén az amerikai Wisconsin államban kezdték el a zsen-sen termesztését. Nagyon talajigényes növényről van szó, amelynek egyszeri learatása után ugyanazon a tarajon nyolcvan évig nem képes: nőni! Töibb féle zsen-sent ismerünk, amelyek közül leghatásosabb a Kínában vegetáló Panax Ginseng C-A. Mayer, míg az Amerikaiban növő Panax Ginseng Quinquenfohum és az indiai Pseudoginseng ßentlv nem o|y hatásos. A zsen-sen egy gyökeres növény, amely az Araliaceae családjába tartozik. Gyökerei mint egy 20 cm hosszúságot ér el. Tlólve 20-30 c,m-t rózsaszínű virágúkkal. Termése-piiijos bogyókban formálódik meg, augusztusban és szeptemberben. A gyökér analízise kimutatta, hogy jelen van benne a foszfor, kén, magnézium, mész, nátrium, kálium, vas, alumínium, bárium sztironcium és több nyomelem, valamint zsírsavak, enzimek és vitaminok, hatféle szapomhi és viz. A laboratóriumi vizsgálatok és az állatkísérletek bebizonyították, hogy a zsen-senből nyert kivonat nagy hatással van a szervezet ellenállóképességnelk a növelésénél főképpen az úgynevezett sztressz szituációkban. Ezenkívül erősiti a központi idegrendszer működését és e mellett nem okoz semmiféle kellemetlen mellékhatást, mint például az álmatlanság, fejfájás, idegesség, stb. Ezenkívül megrövidíti az adaptációs időt, amelyre szüksége van a szemnek a világosból a sötétbe való átellenesnél. Nagyon jó védelmet nyújt a különféle civilizációs betegségekkel szemben, mint a szívinfarktus, magas vérnyomás, cukorbetegség, stb. Jelentősen hozzájárul az élet meghosszabbításához és elodázza az öregedés tüneteinek megjelenését. Sikerrel 'használható a különféle ideg és pszichés betegségeknél, például a depresszióknál és a szexuális funkciók komoly zavarainál. Úgy látszik, hogy az akapunktúra és, az ignipunktúra után a zsen sen is hozzájárul a világ egésizséügyénék nagyobb sikereihez, csak meg kell találni a legracionálisabb módját e valóban csodálatos gyógynövény mesterséges termelésének, mivel a vadon ki a gyógyszeripar egyre fokotermő növények csak nagyon zódó keresletéit, korlátozott készletet jelente- MUDr. Juhász István, mek, amelyek nem elégíthetik j Tiszacsernő. LEMKE GYULA: Nem szeretnék milliárdos lenni Szegény ember rendszerint gazdagságról ábrándoz. Már a kisgyermek buksijában ilyen gondolatok motoszkálnak: — Ha a fölemelnék a nagyhác-ikám nyugdiját, akkor gyakrabban kapnék tőle aprópénzt nyalókába. — A kamasz dúsgazdag apukát szeretne: — Akkor bizonyos “dőlnének” utánam a nők — gondolja. A házasember, persze, nem sző már álmokat, csak szárazon megállapít ja: — Jó lenne megütni a főnyereményt! Ebben az esetben nem kellene dugdösni a vigalmi alapokat a huncut asszony keze ügye elől. Általánosságban pedig- azt képzeljük, hogy a vagyonos ember naphosszat mártó,gat ja, a kacsazsirt és megszakítás nélkül nyakalja a tokaji aszút. Talán több szája és gyomra is van, diétára soha nem fogja az orvosa. Ezeken túl, egy nagyonnaigyon gazdag ember, az maga a férfiszépség, a felesége állandóan dédelgeti, soha nem öregr sziki megi és hát ... ami a legfontosabb: örökké él. Különben mi a csudának állogatná élire a “dohányt”, ha egyszer igyisugyis, kampec? Kanadában csöppenve, kicsit megrökönyödtem, amikor ismerőseim rá-rámutagattak valakire: ennek tízmilliója van, annak húszmilliója, amannak hatvanmilliója. Többségük mogorva vénember, meg kedvetlen anyóka volt. Azzal vigasztalta magam, hogy ötven-hatvanmillió az méig, siifli, nem igazi gazdagság. Egyszer ugyan láttam televízióban egy ámen,sai szenátort, aki állítólag már “menők” közé ísizámit. Kiábrándítóan mozgatta a müfogait. Gon doltam, csak ravaszkodlk. Csupán kortesfogásból, a választók széditésére visel plasztik szájbetétet. Odahaza eredeti!, anyaszülte fogaival rágcsálja a paprikás szalonnát. Végre, pár héttel ezelőtt aztán megtudtam, hogy él egy hamisítatlanul vagyonos kiválóság. Az egyik amerikai képes folyóirat a szokásos politikai gyerekmesék mellett, szenzációs riportok közölt. __Beszélgetés a világ leggazdagabb emberével — harsogott a focim. Már a bevezetésből kitűnt, hogy az illetőnek négyezer-milliója van. Hü, a kiskésit! Ez bizony szép summa. Ha ennyi értéket pénzzé tennék, kiszáradna a banki pénztáros szája, míg eiiibéui nyáluzná azt a négyezer milliót. Jó kupac dollár, még kerek tízesekben számolva is. — A inai világ Krőzusát Mr. X->nek hívják — mesélte tovább a riporter, őszintén szólva zokonveittem, hogy a Nagy Ur nem kegyelmes, még csak méltóság-ős sem,. Hiába, no, keleti véríbeütéis vagyok és, elvárom a rangos címeket. Ám nem vesztegethettem' az időt, mentem tovább az ujságiróvaL Mr. X. amerikai, de Angliában laklük. Egy történelmi nevezetességű kastély a főhadiszállása. Nem 'bíbelődött családfa kereséssel. Megvette az ősöket s azok penész-szagú arcképeit a birtokkal együtt. Végtelenül MAGYARORSZÁG. Ezen a nyáron a CP Air közvetlen 9 9 repülést ajánl Önnek Amsterdamba Winnipeg, Vancouver, Calgary, Edmonton, Toronto és Montreál városokból Repüljön a CP Air-rei, mely Emlékezzék, hogy a CP Air »egiti Magyarországba való Prepaid Ticket szolgálattal routazását. konait és barátait könnyen ki-Mi elvisszük önt bármelyik hozathatja Magyarországból, héten csodaszép narancs CP Air Bármelyik CP Air utazást jetgépeken Amsterdamba, Ma- választja, útja kellemes lesz a gyarországba való csatlakozás- többnyelvet beszélő barátságos sál. és szakértő hivatásos alkalma-Igénybe veheti a mi alacsony zottakkal. 22 45 napos kiránduló dijszaba- Keresse fel utazási ügynökét, sunkat. Ami azt jelenti, hogy vagy a Cp Air-t. nem kell hónapokkal előre le- Élvezze légiutazását azzal a foglalni, jegyét. Vagy foglalót szolgálattal, amelyet nem felejt letenni. cl könnyen. Orange is Beautiful. imponált, hogy a kastély körül mintegy száz testőr ólálkodik. Viszont helytelennek! találtam a kéjlakot övező magas drótkerítést. Ennek kicsit 'börtönszaga van__elmélkedtem. Nálunk, Kanadában, a fegyiházaik körül lebontják! ezeket a barbár sövényeket hogy az érzékeny lelkületű gyilkosok elióghassanak, ha akarnak. Szerencsére: nem nagyon alkarnak. Majd bolondok kimenni a vakvilágba. . . adótfizetőnek. Az megint nagyon tetszett, hogy a milliárdost a kerítésen belül 'huszonhat véreb védelmezi. Bár, gondoltam, a vérebek is lehetnének százan, mint a testőrök. iSzámtalan igazoltatás után és erős kutya-csaholáson keresztül, végre a világ leggazdagabb embere elé vergődtem a riporterrel. Csalódásom leírhatatlan volt. Mr. X. nyolcvan éves, de kiiiencvennek látszik. Állandó anyagcsere zavarai vannak. Hol mindig fut, hol sehol semmi. Alig vehet magiához egyebet irapi három pohár tejnél. — Neki már lőttek — nyilatkoztam — de az ötödik nregkez dett milliárdot szeretném még betetőzni. — Miért? Minek? Erre csak a kabátja válltöméseit vonogatta. Egyébként alig volt boldog perce. Négyszer vált el, mert az ifiasszonyök épp csakj felhappoJták az esküvői ékszereket s máris összháltak szegény, de csinos szeretőkkel. Káros szenvedélyre soha nem költött a szegényes milMrdokiból. Nenr j mondta, de szavaiból kivettem, hogy süldőlegiény korában sem húzott százasokat a cigány vonójába. Gazdagnak sem érezte magát soha — folytatta letörten Mr. X. Háztartási kiadásait is állandóan aggodalomban tartották. Az aJJudtejre kiadott pénzecskét jövedelmező vállalataiba fektethette volna. Hát nagyon kezdtem szánni a csupa-patrasz milliárdost. Azt latolgattam, hogy mozgalmat indítok szegérryifeje fölsegiélyezésérie. Mi, magyarok, úgyis benne vagyunk mostanában a gyűjtésekben. Legföljebb egygyel több helyre adakozuniki Mir. X. azonban csörgő könynyei alatt mosolyra húzta arcának ráncait. Boldogan újságolta, hogy a huszonhat véreb költségeit levonhatja az adójából. Rötgön egyetlen macskánk jutott az eszembe. A szelíd cirmost nem állíthatom az “lExemptioms” rovatba. Aztán barátomra is gondoltam. Vagy kétszáz gerlioegalamb boldog tulajdonosa. Summás: adótehertől szabadulna, ha levonásba tehetné a kedves szárnyasokat. Másik két haverom .kimondottan bogaras. Hej, mit mentenének ezek, ha számtalan bogaraikat számításba hozhatnák! Mégi abból is visszakapnának, amit be sem fizettek a “(Revenue Canada” hivatalba. Az igazságtalan adómérce annyira felbosszantott, hogy a folyóiratot bevágtam a kandal(Folytatás a 7. oldalon) Anglia és a Közöspiac? (Folytatás a 3. oldalról) jövendőjét és mint Wilson miniszterelnök nyilatkozott rfövid beszédében: 14 éves bizonytalanság végére tettek pontot és a népakarat többsége folytán Anglia felzárkózott a Közöspiac-Államai mellé! . . . Az Egyesült Európa (Kilencek országa) 1980-ra tervezett megvalósulása ismét bekerült a világnépei tudatába és hacsak valami rossz nem történik, az alapítók, Adenauer és De Gaulle merész 'álma teljesül! És ita’án magyar viszonylatban is, változási áll be? AZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF jelenetéből* 1 bukkant volna elibe. — Nem . .. nem. Eifirkázta a levelet. A másik levél egy müvészfirakció egyesületétől érkezett. Winnipeg hosszabb időt kíván a bevándorlásról szóló kormányjavaslatok tanulmányozására F. S. MANOR. Milyen legyen ez az ország? Erre a kérdésre kerestek felelett Winnipegen a ibevándorlásiL •minisztérium tisztviselői. Jó helyen tettek fel kérdéseket, niszen Winnipegen (egészen addigi, amíg; ebből a szempontból Torontó meg- nem előzte) aránylag a legtöbb bevándorló telepedett le. A legtöbb kanadai tisztában van azzal, hogy az országiban a nullával egyelő a természetes szaporodás mértéke. Azért kell elhatározni, hogy mát akarunk. Egy 26-28 milliós népességet, egy nagyon kicsi népet az óriási országban, vagy pedig új vért, új embereket akarunk ide telepíteni, akik új ismereteket és tapasztalatokat hoznak magukkal, új lendületet és: kezdeményező erőt, bátorságot, mint általában a bevándorlók tették | az ország függetlenségének az első száz esztendejében. A bevándorló általában nem mindennapi ember. Elvégre hajlandó volt feladni régi hazáját, kultúráját, éiietkörüiményeit, hogy új országban, a számúi a teljesen ismeretlen földön kezdjen új életet. Tagadhatatlan, hogy a bevándorlókkal sokat vesztett anyaországuk, különösen azon az országok, ahol különben I sem volt megfelelő mennyiségű jólképzett szakember. Vajon szabad-e a kanadaiaknak mérlegre tenni ezeknek az országoknak a kivándorlás révén keletkező veszteségét? Mind e mellett felmerül a kérdés, hogy van-e szükség magában Kanadában a régi értelemben vett pionír szellemre, a kezdeményező képességre? Erre kell válaszolniok — mind féder ális, mint tartományi vi| szonylatban — azioknak, akik ! vezetnek bennünket, j Már nem lehet sokáig késlekedni a válasszal, mert döngetik az ország kapuit azok, akik itt szeretnének letelepedni. Az úgynevezett “vendégmunkásokat” nem nagy örömmel látják Németországban, Franciaországban és Belgiumiban. Úgy néznek rájuk a gazdasági pangás mostani hónapjaiban, mint akik másoktól munkaalkalmakat vesznek el. Akiket közülük vissza küldenek hazájába, .gyük fan aira gondolnak, miután már megkóstolták az életit a fejlett ipari országokban, hogy kivándorolnak. így aztán jelentkeznek az olaszok, portugálok, törökök, jugoszlávok és más földközi-tengeriek. Szeretnének sokan közülük Kanadában letelepedni. Vajon megnyissuk-e előttük az ország kapuit, vagy sem. Jelenleg ugyan is ebben az országban is munkanélküliség van. Kanadában is vannak bigottok, akik előre tudni szeretnék, hogy kik lesznek a szomszédaik. Tudni akarják nemcsak azt, hogy embernek milyenek, hanem azt is, hogy milyen a bőrük színe éis milyen szag jön a konyhájukból. Vajon elég,; erősek leszünki arra, hogy szembe helyezkedjünk ezekkel az előitéiettekkei? A Winnipegnek általában arra az álláspontra helyezkednek* 1, hogy bevándorlási politikánkban az imiiverzaitásé legy en a jelszó és abban semmiféle diszkrimináció ne érvényesüljön. Winnipegen sokan úgy gondolták, bogy a kormánynak hát só gondolatai vannak, azért próbálja teljes erővel és rendkívül gyorsan befejezni a javaslatokat tartalmazó úgynevezett (jreen Paper vitáját ési ezért hangzott el a javaslat, hogy a ueter„esztések határidejét — május 17-ről — későbbi időpontra kell halasztani. El is fogadták ezt a határozati javaslatot, hiába, érvelt ellene a bevándorlási minisztérium arra való hivatkozással, hogy a nemzetiségi: ujsiág’ok már hoszszú évek óta sürgetik bevándorlási politikánk modernizálását és az irányelvek félreérthetetlen, végleges leszögezését. Egyes nemzetiségi vezetők azt olvasták ki a kormány javaslataiból, hogy esetleg ímeg,meheziteni kivánja családok egyesitését, Ebben a vonatkozásban azt kivánjáki a winnápegiek, hogy a kormány ne támasszon semmiféle nehézséget. Arról is szó esett, hogy politika: menekülteket esetleg vissza küldenek hazájukba. Az aggodalmon nem sóikat változtatott, hogy a minisztérium szóvivője hevesen cáfolta ezt. — Ez az ív a hallban várja diner előtt a nagyságos asszonyt. Sárika rápillantott a Bolya Gyuri névjegyére. — Mondják, meg, hogy rosszulil vagyok . . . Nem mehetek le ... Még állt pár pillanatig a bezárt ajtó előtt, aztán, ide-oda jáiit a .szobában. Kinézett az ablakon. Már alkonyodott. A Ki■- álykpaloita fölött vastagi felhők gyűltek össze s alóluk bágyadt fénylett ki a nap. A szőj belefújt a fák sárgult levelei közé, megrázta a: lombokat a lepergette az, akácfáik leveleit. XXIII. Csobámfcz ledobta a mintázó fát, megitörölte a kezét, csengetett az inasnak s behozatta a kávéját. 'Beleharapott a friss: kifliibe ;si hörpölgette a kávét. Gondolkodott, újra a csengóiiöz lépett. Az inas Lelépett. Csobánca komoran fordult felé: — Nem keresett tegnap délután senki? Az inas bólintott — Két model. Pel Írták, hova lehet nekik telefonálni. — Hozd be hamar a címüket. Az inas pár perc múlva egy papírlapot hozott be s odaadta Csoibánez elolvasta a 'két elmet s visszaadta a papirlápot az masnaki. Egy picit íeljhevülve mondta: — Gyorsan telefonozz ezeknek. Mind a (kettőnek. Üljenek bele egy taxiba: s hamar jöjjenek hozzám. Az inas megindult. — Várj csak! (Megetette ma a házmester azt macskát? — Igen, nagyságos uram. De tessék megengedni, ronda kopottszőrii dög az. — Hát aztán! — kiáltott rá ingrülten az inasra Csobánc« — Etetni kell és punktum! Az inas kiment. Csobáncz féloldalit leült újra a« asztalához és egy kifli végét dugta a szájába. A homloka felhős veit. Kaparászott az asztalon. Levelek akadták a kezébe. Dühös pillantásokat vetett a levelekre. Az egyik egy kőfa; agó elme volt. Persze. Újabb mimikát sürget. — 138 — — Már megint összedugják az orrukat — mormogta Csobáncz. — Jobb lenne, ha dolgoznának. Én mindent feláldozok azért, hogy kifejezzem magam ... Mily íklevés az élet erre s ezeknek mindenre van idejük ... A legtöbb arra, hogy egymásszennyesét kiteregessék. Elővette az óráját. Mélgi bosszúsabb lett. — Már tiz óra — susogta — és még semmit sem csináltam. Felállt. Nyújtózkodott. Bement a lakásba. A szemébe akadt a 'Sárika cédulája. Rápillantott s egyszerre megszelídült « az arca. — Igen1 ... igen ... A spájzol szellőztetni kell ... Ha tudná, hogy legelőször a fejemet .kellene kiszellőztetni. Elgondolkodott. — Vájjon, mit csinál most Sárika? Leereszkedett a székbe s a két kezét az ölébe eresztette. A szívét melegség öntötte el. És úgy áradt, buzgott fölfelé a leikéről lassan valami soha nem szűnő, tiszta sugárzási — A lelkem nyugalmát csak ő adja. Csáki ő. Ö. Felpattant. Rohant a spájziba. Kinyitotta az ablákot. Jött vissza. Megnézte a cserepekben a begóniákat. Leszedegette a hervadó virágokat. Ment a hálószobába. Az ajtóban egy pici megtorpant. A (Sárika ruháinak illata az orrába vergődött. Odarohaiut az ágya elé. Felkapta a kispárnáját. Bel'efürdette az arcát s többször belecsókolt a párnába Rohant vissza. Papirt, spárgát keresett. A papírra ráírta a szobaszámát s a párnát becsomagolta. Felkapta a csomagot s becsengette az inast. Kezébe nyomta a csomagot. — Fuss ezzel a Dunapalotába. Mikor az inas lépései elhangzottak, visszament az ebédlőbe ,s újra felvette a Sárika utasításait. Olvasta. Maga elé eresztette az aszitlalra. A szeme fátyolos lett. — ÍMIiért nem írtad bele azt is kedves, — susogta — hogy kergessek el minden más gondolatot magamtól ... A hiúságot a lázt, a vágyat ... Én csak léged szeretlek. Aztán előkapta a ceruzáját s rákanyaritotta a papírlap tiszta: oldalára:
