Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-20 / 25. szám

A felvidéken is élnek még magyaroki

Kedves Olvasóinkat bizonyára érdekli az, hogy a Felvidéken, amely a Trianoni katasztrófád után egy utódállamnak, Csehszlovákiának adatott, ma, egy jó fél évszázaddal a kataklizma után, még mindig élnek magyarok, mint jómagam is.

A legutóbbi népszámlálás utám a hivatalos adatok szerint a felvidéki magyarság száma mintegy háromnegyed millió, Szlovákia ötvenezermyi ruszinja, harmincezernyi lengyelje mellett és a mintegy négymillióuyi szlovákja mellett, eléggé szép kisebbséget jelent.

Ehhez a számhoz hozzá kell még számítani a magyarul beszéld, magyar lelkületű, de -masukat szlováknak valló mintegy inegyed milliónyi lakost, akMvkel együtt a sziovemszkói magyarság elén i az egymillió- j nyi számot, ami az löisszlakos- | sag mintegy húsz -százalékát j teszi ki. A hivatalos- alkotmány- i jog szerint teljesen egyenran- j gúak vagyunk, egyenlő jogok- j kial az élet bármiféle területén, de ez az egyenjogúság csupán j írott malasztnak bizonyul, épp 1 úgy, miaut a vallás és. világnéze- j ti szabadság, a politikai sizabad- j sági, a sajtószabadság és a sztrájkjog,. Nem akatrok olva- [ sóimnak egy hivatalos beszámolót tartani, a hivatalos kútforrások felhasználásával, hanem inkább: egy középkorú,

nyitott-szemű és fülű kortárs -és felvidéki magyar sorstárs tapasztalataival számolok be az itteni realitásokról.

Az élet arra tarnt bennünket, hogy nem jó manapság -magyarnak lenni, mivel a magyarnak nincsen barátja sehol a világion és sok esetben a saját testvéreink a legnagyobb eilenségte-ink, kíméletlen janicsárok, atkáik a legjobbaini pusztítják saját fajtájukat. Megszégyenítik fajtájukat, megtagadják eredetüket és inkább készek -beolvadni a legprimitívebb, kultúrálatlan. népele.mbe, mint megvédeni múltukat, ősi történelmünket, hazánkat A kevert házasságokban a születendő gyerekek nagyou gyakran nem tanulják meg drága anyanyelvűinket és csakis a legritkább esetben men nek magyar iskolába. Azok a magyarok, akik szláv környezetben telepednek le, akár a I munkabeosztásuk, akár tanulá- j suk miatt nagyon gyakran ha- ] mar elszlávosodinak -és követ-1 kezetesen megtagiadják fajtán-1 kát.

Egyedüli szervezetünk, amely | hivatása lenne nemzetiségi ér- | diekeinket képviselni, a OSEMADOK, amely a cseh-! szlovákiai magyar dolg-o- j zó kultúregyesületének a aiöviditésie. A szervezet a Nép-1 tront tagja, de praktikusan nem védi a magyarság érdekeit, teljesen erőtlen és csupán a (kommunista ipárt segédeszköze a magyar kisebbség leasititására és nemi képvisel mást, mint porbimtést a külföld, különösen Magyarországi felé, hogy senki se mondhassa, hogy itt nemzetiségi elnyomatás van. Ugyanezt mondhatjuk a szlovákiai magyar sajtóról. Csakis pártvonalon mioizgó, ateista,, intei nacionalista, a magyar történelmet meghamisító, deheroizáló cikkek jelenhetnek meg. A Párt nem engedi meg még a történelmi városok magyar neveinek a használatát sem a magyar sajtóban, vagy a helyi rádió magyar adásaiban. Nem mondhatjuk e helyeken, hogy Kassa, Pozsony, Besztercebánya, Nyitra, Zsolna, Komárom, hanem e helyett Kosice, Bratislava, Banská, Zilina, Komámo, sth. a megengedett elnevezése.

Képzeljük el micsoda szabadság az, ahol még a helységnevek magyar elnevezése is nacionalista kilengésnek számit, micsoda prostituálása ez a magyar nyelv -elemi szabályainak. Sajnos, nincs egy fórum sem itt, sein Magyarországon, ahol ez ellen az atrocitás ellen valaki fel merné emelni a hangját.

Egyre több azoknak a falvaknak a szánta, ahol bezárják a magyar alapfokú iskolákat, mivel a szülők nem itatják be oda gyermekeiket. Egyesek ezt azért teszik, hogy “embert neveljenek’’ a gyermekekből, hogy "jobban’’ érvényesüljenek, de vannak olyan iskolák is, amelyeket azért zárnak -be, hogy nincsenek megfelelően képzett magyar tanerők. A tanítók fizetése kicsiny és náluk nincsen remény mellékes keresetre,mint az ipari vagy egészségügyi alkal maz-ottaknál. Sok fiatal azért nem -megy magyar tanítónak., mivel látja, hogy agy-két évtizeden belül nem lesz rájuk szükség, ha a mostani ütemben fog fogyni a magyar diákság száma.

Nagyon rossz a helyzet a magyar. papi utánpótlás terén is. A múlt .évben is csupán két magyar pap volt felszentelve a hatvan szlovák mellett. Sok magyar plébánia, vagy teljesen pap nélkül van vagy szlovák papot kap, akik általában elnemzetlenitik a híveket. (Szerencsések azok a plébániák, ahoi magyar plébánosok vannak, miivel itt -eléggé erős a magyar lelkűiét. A 'íeaiitás az, hogy az i erősen vallásos magyar közösségek sokkal jobban megőrzik magyar lelkületűket és, itt általában nincsen baj a magyar iskolák terén sem. (Sajnos a hivatalos szervek szántszándékkal sok magyar lelkészt szlovák területre helyeznek át, vagy megvonják tőlük a működési engedélyt a leggyakrabban hurzaóá nacionalizmus címén. Azokat a .magyar isko-laigazgatókat, akik jó nívón tartották a nemzetiségi iskolákat, aikik egy kis nemzeti öntudatot is öntöttek a diákokba, egymás után mozdítják el vezető beosztásukból, még abban; az esetben is, j ha régi párttagok a-z, illetők és helyükre, vagy szlovákokat,1 vagy janicsárokat tesznek, akik bizonyát a hozzájárulnak a gyermekeink féireneveléséhez, elszlávositásához. A Bodrogközben, ahol jelenleg mintegy ötvenezennyi magyar él, az utóbbi bárom, évtizedben, az úgy nevezett Felszabadulás óta, körülbelül harminc magyar iskola zárta be kapuit. Kassán, ahol jelenleg a- hivatalos kimutatás szerint negyvenezer ima-1 gyár lakik, ami az -összlakosság | húsz százalékát teszi .ki, csupán két magyar óvoda van, a-m-elyekböl évente körülbelül húsz nebuló -megy az első elemibe. iA sorra épülő új lakónegyedekben, ahol a lakosság nagyír észe fiatal magyar dolgozó, nincs egyáltalán magyar iskola és az mór -természetesnek számit mifelénk,, hogy e telepeken semmiféle templom, kápolna, harangláb nem épül. Ez nem azért van, hogy nem igényeimé az egyházi és nemzetiségi iskolákat a helyi lakosság, hanem azért, hölgy .mifelénk a magánéletet, a gondolkodást is központilag irányítja a kétfejű sárkányként 'ránk/nehezedő ‘Golem, az önkény, amely pokollá teszi mindennapjainkat. Nem jó mifelénk .magyarnak lenni, mivel nekünki nincs hazánk és vauóiban jogiunk csupán a robothoz és a halálhoz van.

Igaz, hogy Szlovenszkó területén, a Felvidéken működik két hivatásos magyar szintár- j sulat, -egy Komáromban, s egy i Kassán, de ezeknek oly gyatra ! a (repertoárjuk, csupa politikai i fércmn, legifőíkléppen szovjet és úgynevezett szocialista darabok, hagy az igazán igényes- oL- vasókat csakis elrettentik ezzel. Érdekes-, hogy a szlovák és cseh színtársulatok nyugati és uazán nivós darabokat is műsorra tűzhetnek, ami a magyar színháznak úgy látszik -tilos. Ugyanez a tapasztalatom a sajtóval is. A helyibeli lapokat sokan- csupán azért vásároljuk, hogy támogassuk a haldokló

magyar sajtót, vagy sajtóutánzat-ot. Megvesszük a lapokat a-1 nélkül, hegy az idő járá.-jelenté- i sen kívül és a sporthíreken ki- j vül mást elolvasnánk.

Gyermekeinket arra tanítják még a magyar iskolában is, hogy hazájuk Csehszlovákia, hogy- himnuszunk a csehszlovák himnusz. Még az .érettségizők sem tudják a magyar -himnuszt és a Hiszekegyet és Kún Bélán és Dózisa Györgyön kívül nem sokat tudnak a 'magyar történelem nagy embereiről. Tilos meg, ünnepelni a március tizenötödikét, nem is beszélve Szent István napijáról.

A magyarság leginkább vidék re van szárítva, ahol sokkal kisebbek a munkalehetőségek, a kultúráiét nagvoln gyatra és csupán műkedvelő szinten lézeng. Valóban nivós magyar művészeket, irodalmárokat egyre nehezebben .engednek be hozzánk. A helyzetet rosszabbit ja az is, hogy a magyarországi tömegtájékoztatási eszközök, a rádió, televízió és a sajtó, egyre jobban tobzódik a nemzeti Mkületet kínzó, »gyilkoló internacionalizmusban és nem kapuink a Cson.ka-ihazától még morális támogatást sem bajainkban, bánatunkban. Úgy érezzük, mintha a hivatalos Magyarország teljesen leírta volna azt az ötmilliónyi magyart, amely a megcsonkitotj anyaország körül, egy eléggé

(Folytatás a 8. oldalon)

VÉRTESSZÖLLÖilÖL

PUSZTÁJUKIG

A múlt évben jelent meg a legnagyobb magyar régésznek, LÁSZLÓ GYULÁNAK, “Vértessízőllőstől Dueztas-zeaigi’’ (Gondolat — Bp., 1974.) című 280 oldalas., számtalan képpel, a szerző művészi rajzaival és térképvázlatokkal gazdagon illusztrált, felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű munkája.

László Gyula ebben a munkájában a Kárpátmedence őstörténetének a regényét “meséli” el az ott feltárt töméntelen régészeti lelet alapján a vérbeli tudósra jellemző egyszerű k-eresetlenséggel úgy, hogy azt -még a történelmileg képzetlen j olvasó is olyan élvezettel és Iá- ! zas izgalommal olvashatja, | mint egy detektív regényt.

Bár ez a munka, akárcsak ! Padányi “Dentuinagyariája”, j nélkülözi a szakmunkák szab- j ványiog kellékeit és ismérveit, I mégis szakmunka a javából, j hiszen minden állítását és fel- j tevését, még ha nagyszerén,yen I feltételes módiban tesz is azt, 1 a régészeti leletek tömegével igazolja. Munkájában a régészeti leletek letagadhatatlan tanúságtételével nemcsak megcáfolja a hosszú idők) óta berögződött tudományos tévtanokat,

hanem irányt is mutat a további helyes tudományos kutatásra éis munkára. Teszi pedig ezt úgy, 'hogy az az olvasók legszélesebb réteg-e által is könynyen érthető.

És ennek a munkának pontosan ez adja meg nemzeti szempontból felbecsülhetetlen érté- Két es jelentőségét, mert ezzel egy csapásra visszaadta az ezerszer elgyalázott, ötfelé szakított, megrendült magyarság nemzeti tudata és önbecsülését. Egyben — anélkül, hogy hivatkozna rájuk *— megdöntbet-etlenül igazolja emigrációba kényszerült -történészeink “meg mosolygott” új meglátásait és tételeit.

Hagy ez igy van, néhány olyan részletet idézek belőle, amelyek mag.uk helyett beszélnek:

“Ez a könyv a Kárpát-medence -életét tárgyalja az ősembertől Árpádig, majd Géza fejedelem koráig), tehát mintegy félmillió esztendőt ölel fel.” (9. o.)

“A réz és antimon gazdagsági, meg az a tény, hogy a Kárpát-medence Nyugat felé az utoisó szigete a füves pusztáknak, már a bronzkor; folyamán Dom-vidéki lótartó népeket ...

Winnipeg, Man. 1975. június 20.

csalta hazánk területére.” (81.

o.)

“Hazánk múzeumai őrzik — egész Eurázsiát számításba véve — e korból a legtöbb bronz öntő mintát... A régészei egész sor bronzeszközt “magyar típusaként ismer.” (95. o.)

“Az időszámításunk előtti első évezred- -ktözepe táján, a Kárpát-medencétől Észak-Kináig egyetlen, hatalmas műveltség foglta össze a füves puszták területét : a szkítákét ... A magyar származástudatban, krónikáink nyomán, Árpád magyar| jain és a hunokon kívül -csak a szkiták éltek elevenen “szitytya” néven . . . Annyi bizonyos, hogy akárcsak mi, magyarok, a szkiták is a szarvas ősianya népének tartották magukat. Az is bizonyos, hogy a késő avarok (akiket a szerző korai1 magyaroknak tart) és Árpád magyarjai hagyatékának, több jelenségét a régészet szkita örökségként tartja számon ... A szkítáknál meglevő azanvas-ősanya tisztelet mögött olyanféle mondáik rejtezhettek, mint a mi csodaszarvas mondánk. A szkiták “szaka” nevét néhány szovjet kutató “ a szarvas népé”-nek értelmezi.’’ (99-104. o.)

“A magyar nyelv az Árpádok korában olyan zárt, gazdag egész, hogy sok-sok ezer éves múltja kellett, hogy legyen. Ez annyit is jelent, hogy a nép e-5

lödéi is sok ezer éven át szoros népi egységben éltek, nyilván saját Hazájukban. Most ne firtassuk egyelőre, hogy hjol volt ez az őshaza ... mindkét őshaza csak olyan helyen lehetett, amely beletartozott a hun világbirodalomba ... nyilvánvaló, hogy a hun uralom alá került -magyar nép fejedelme, vagy Attila családjából! . . . származott, vagy pedig méltóságába iktatásakor jelképesen családtaggá lett . .. nyilvánvaló, hogy Árpád magyarjainak zöme törökös, ázsiai magyar, tehát a hunokkal egyazon területről való ... az avar fejedelmek is “hun módra” öltözködtek, ami ... annyit jelent, hogy magukat hun utódoknak tartották. Ez azért is lényeges, mert a késői avar kor népeinek jelentős része ... magyar volt. ... bizonyos vagyok benne, hagy mind a magyar-székely népiben, mind pedig Árpád családjában élt az a fiit, hogy ők a hunok, illetőleg Attila leszármazottai . .. U.gy véljük, hegy a magyarság egy része Árpád honfoglalása előtt már hazánk területére érkezett, s hinnünk kell Anonymusnak, hogy e magyarok egyik törzsét székelynek hívták.” (181-3 o.)

“A római, vagy elrómaiasodott lakosság fennmaradásával még a Dunántúlon sem számol(Folytatás a 8. oldalon)

í

Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű

SÁFRÁNY

kapható Kéteskedelmi Osztályunknál.

Levesek, mártások Ízesítésére.

Ára csomagonként $1.50 szállítással

K.M.U. Kereskedelmi Osztálya

210 Sherbrook ..Street,: Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6.

MHDSZEHTY JÓZSEF BÍBOROS!

Olaj festménye keret nélkül postán keresztül kapható. Két méretben van választék 20"x 25” és 26#x38#fa vászon két színbe van fehér vagy világos szürke bíbor piros festéssel.

20"x25"ára $14,80 26"x36"ára $17,64 Posta költség Canadába 700 U.S.A.-be 950 extra.

Postai pénz utalvány cím:

Creative Designs.

910 Queen Street West Toronto, Ontario, M6J 1G6 Telefon 416-536-9117

pásztor József

AZ ATYAFIAK

“Szeptember 28. Nagyon egyedül vagyok/, kedves kiszeld-őztetteim a spájzol. Megetettem a macskát s vágyom utánad. Mikor leszel újra az enyém, Sárikám? Szeretlek!”

AUtóberreigiést hallott a kapu előtt. Maga szaladt az ajtóhoz s beengedte a modellt. Egy kócoshajú kövérkés lány állt még előttes s negédesen kérdezte:

— Csobáncz mester.

— Az vagyok — felelte Csobáncz s a leányt hosszas pillantásokkal méregette.

A leány bizalmaskodó pillantással közeledett a művészhez.

— Meg lesz elégedve, mester. Legutóbb az “Odaliszk”-jot mintázta rólam Kisfalusi.

— Igen; — felelte szórakozottan -Csobáncz. .Elővette a pénztárcáját s odaadott tiz pengőt a lánynak.

— Menjen lelkem. Fizesse ki a taxit ési a többit tegye el. Nekem nem -felel meg maga . . . Ne értsen félre, a gondolatomhoz nem való az alakja.

A lány kivörösödve kiáltotta:

— Meg sem nézi az aktomat?

Csobáncz a fejét csóválta.

— Nem ... Így is látom.

— Miért bolonditott akkor ide? Talán majd az égi angyalok jönnek le magának?- Csobáncz az ajtót csendesen', szerényen kinyitotta. Halk, bcesánatkérő hangon mondta:

— Engedelmet, nem tehetek máskiént ... Én tudom, hogy mit akarok mintázni.

— No, olyan is lesz az!! — tüzelt felé a leány s becsapta maga után az ajtót.

Csobáncz állt pár pillanatig aiz ajtó előtt. Sóhajtott. A vászonköpenyét -begombolta. Alig, hogy elzugott a leánnyal a tart, jött a másik. Amint a kerti úton' a ház bejárata felé, billegett a nő, Gsobáncz kileskelődött. Elborult az arca.

— Istenem, milyen a járása-. Akár a libáé. És ez akar a csillagokba repülni?

Mór meg isi berrent azr előszoba csengetyüje, de nem nyitotta íki az ajtót. Behívta az inast. Odaadott neki tíz pengőt,

— 140 —

— Nem. Charmante Pirivel láttam együtt kijönni a “Marabu”-ból. Ismered?

Sárika elsápadt és fojtott hangon mondta:

— Ismerem. •*

A legény egy pici szünet után folytatta:

— Csodálatos szép volt ... Az alakja, mint a párducé.

Lökött egyet a fején.

— Ezek a művészek mindig tudják.-— Igen — susogta Sárika, de a feltörő könnyeit alig tudta visszafojtani.

Bolya Gyuri észrevett valamit.

— Csak nem törődsz (vele?

Ebben a pillanatban a jazz ritmikusan felzengett.

Bolyai Gyuri felpattant s meghajolt Sárika előtt.

— Ha olyan szerencsém lehetne?

Sárika intett. Felállt. A kezét beledugta a férfi kar jába. A feje kábult volt. A szeme előtt zűrzavarban forgott a terem. A hófehér terített asztalok, a sc|k ezüst, a virágok, a zsongó emberek, az ü-veg|csiIlárok és a csipkés függönnyel.bevont hatalmas ablakok. A szive vert, mintha a torkába akart volna ugrani. A fülei zúgtak. A -zenét alig hallotta. Már táncolt. A zene összhangjára megszokottan járt a lába -a parkettem. Egyszerre megszédült, hátrahajolt a feje.

Bolyai Gyuri a karját a válla alá tartotta.

— Sárika! — susogta. — -Rosszulll vagy?

Sárika felnyitotta a szemét. Körülnézett.

— Nem tudom - rebeig-te. — Talán túlságosan -meleg van . . . Kisér j a lifthez.

Pár perc múlva a szobájában volt egyedül. Milyen boldog volt itt, ezelőtt egy -órával!! Ha egy mozdulatot tett, ha a szive dolbbant, ha mosolygó ajkai közjött hallk sóhaj röppent ki, ha egy ruhadarab után nyúlt, vagy ha illatszert szórt az arcára, minden azért történt, akiért élt, akit imádott.

Zokogva bulit le a kerevetr-e. Sokáig feküdt ott, a kétség éis fájdalom! a lelkét marcangolta.

Hét óra után a szobalány csengetett az ajtaján. Reszkető térdekkel állít féli. Kinyitotta az ajtót.

— Segítsek áz öltözésinél, (nagyságos asszonyom?

Sárika úgy nézett a szobalányra, mintha egy színdarab

— í-37 —