Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-04 / 23. szám

$ Winnipeg, Man. 1975. június 6. Az M.H.BJ. Calgary-i birei (f-olytatás!) íáWCCSOPORT Az MHBK népi tánccsoport­­jának mejgialakiuiása több dötő tényezőnek éis. számos szeren­csés körülménynek vielt az e­­jiedménye. B.őször is voltak* fiatalok, a­­kik elmúlt baljaikon megismer­ték a palotást és magyar tánc­­tudásukat sziveseui kibővítették volna. Másodszor voltak felnőttek, vezetők és szülők, akik évek ó­­ca foglalkoztak a fiatalokkal és a táncos csoportok kibővítésé­vel, állandósításával kapcsola­tos fáradalmakat egy szép cél érdekében szívesen vállalták. Továbbá szerencse volt, hogy évek óta tartó keresés után, a nemrég Magva: országról érke­zett és letiibridigei lakosú Popo­­vics Tiborban eigy nagytuaa^u Ratal tánctanárra talállak, aki a fáradtságot férne téve, a hét­végeken bejárt Calgary na és nagy hozzáértéssel tanította (s tanítja még most is) fiatalijain­­kat a magyar táncra. Az elmúlt év novemberében Boldizsár Matilű iparmüvésznő látogatóiba érkezett New York­itól. Páaihónapos ittléte alatt nyolc gyönyörű magyar ruhát varit a leányoknak: eredeti sár­közi viseleteket. Megvarrta a fiuk ruháit is. (A csizmáikat Bu.ány István csizmadia mes­ter készítette és On tarlóból ér- Kieztek.) v égül, die nem utcfeó sorban, az MHB'K itteni csoportja több évi tervezigetés után, felismer­ve a fiatalság tanításának fon­tosságát, összetartásukat és a magyar nyelv gyakorlását, va­lamiint a magyar hirnévsze: zés lehetőségeit, vállalta az időt, fá­­raradtságcit és a nagy anyagi terheket. Szakszerű keretbe ál­lítva, lelkes vezetők, élükön vi­téz Sebő Ernővel s Rada Tibor­ra;, több bajtáis és szülő támo­gatásával megalakult a tánc­csoport. Reméljük, hogy hosszú ideig fogják a magyarság ügyét egymásközt ési szerepléseikkel iszioigiálná'. A magyar injépi kultúrának és szokásoknak megőrzése, széles­körű bemutatása, zenében, de főként táncokban és ruhákban, elsőrendű célunkká vált. Ter­veik megvalósításához anyagi támogatásra van szükségük. I­­, lyen irányú ka: elmeik az illeté­ket! kormánykörök jóindulatú meghallgatására találtak. Kana da multikulturális politikája javukra szolgált. A IMagyar Harcosok Bajtár­si Közössége Calgary-i Csoport­ja ezúton is köszönetét mond a Secretary of State Depart­ment-nek, amely Hugh Faulk­ner államtitkár intézkedése nyo mán, $2,500 dollár segítséget küldött Ottawából. Ugyanilyen j megértéssel fogadta kérvényü­ket Horst A. Schmid mäimiisizter ter is; aki az albertai kultusz­minisztérium támogatását, u­­gyanejsak $12,500:' dollárt jutta­tott él a tánccsiopcrt részére. E- zek az összegek utazással kap­csolatos 'kiadásokat fognak fe­dezni. Az MHBK márciusi bálján való bemutatkozásuk óta a tánc csoport már hatszor szerepelt nyilvánosan. Kiemelkedő volt az április 12.4 és 13.4 CFCN-TV “Teletlioir’-on, úgynevezett “prime time”-ban való, kétsze­res fellépésük, amikor is, a becs­lések szerint minimálisan 200- ezer dél-albertai néző élvezte fiataljáink szépségét, ruháik szinpompáját, az üveges tánc ügyességét, a páros csárdás for gátasát. A műsorhoz a vancou­­veri producer választotta ki ő­­ket, mint egyetlen helybeli et­­nikus csoportot. Nagy elisme­rés veit ez egy nem magyar szákértő részéről. Fiataljaink­nak tetszett, hogy TV csillagok közt szerepelhettek. Tervezett további fellépéseik: Június elején Nemzetközi Fesz­tivál Vernon, B.€.-ben, július elején a Calgary Stampede, jú­lius végén Békevár, Sask. ala­pításának emlékünnepsóge, az Ősszel vendégtfellépés Victoria, B.C.-ben Meghívásokat elfogadnak. Szerény tiszteletdijat és a ki­adásaik fedezését kérik. Érdek­lődni lehet a tánccsoport veze­tőjénél, e sorok írójánál: Rada Tibor, 5639 Travis Crescent N.E. Calgary, Alberta, T2K 3W1. 274-5793. DR. BÉKY-HALaSZ IVÁN VERSEI: MAGYAR VAGY Magyar vagy, s e származás Nessus-ingét levetned magadról nem lehet. Kereshetsz új hazát a Déli Sarkon, Afrikában, vagy cserélj nevet, s lehetsz te Kanadában dolgos farmer, vagy Texasban vidám tehenész, egy furcsa, bús dal nem hagy majd nyugodni, és kisérni fog amerre mész. Talán majd szökni próbálsz? Mindhiába! Halott anyádat tagadd meg, s ha tudod akiket szerettél s talán még szeret; e Nessus-inggel kelsz és térsz az ágyba, hiába káromlod, gyűlölöd, unod: Magyar vagy! s ez ellen tenni nem tehetsz ... ELÉG VOLT! Elég volt — mondod? értelme nincsen? nem vagy semmilyen anti-, csak magyar? belédmar száz, ezer dühödt agyar? szószékről, gyűlésen, átkozzák neved? Nézz körül e széles, új hazában, még itt és most is ők a hangadók: a mások hátán felkapaszkodók, rombolnak, mert épitni nincs szivük. Álmuk nekünk új keresztet ácsol — Istenem, de régi, ismerős e kép — kereszt s csillag közt vérző szent haza; s a múltból néha vissza-felrikácsol, mint pulyka, melyet éhes róka tép: a Habsburg trónok kétfejű sasa ... ITT ÉRDEM AZ Itt érdem az, mi egykor bűn volt: gyalázni népet és hazát, idegenek jelszavát zúgni s fenn iobogtatni zászlaját. Magyar föld szülte? gyanús az mind, csak abban bizz ki nem magyar, és gondoz ő és sirt is ás majd, mely ápol is és eltakar. Ha tengeren át felédnyúlna egy paraszti kéz, inas, barna, meg ne is kérdezd mit akar? A “csábitó szót” meg ne halljad, Távozz Sátán-t kiáltva valljad: Nem voltam s nem vagyok magyar ...! A BÖRTÖN NEM AZ A börtön nem az, amit a gyűlölet vasból és betonból épit fel köréd, ráccsal kockázva be nappalt s éjszakát, hol visszasírod jó anyád ölét. Nem az a börtön, hol néma őrtorony halált takar és sunyi fegyverest, hol megváltásként várod már az estét s goromba őrt, ha lottyant korty levest. De ibörtön az, mit szivedben emelsz te, kizárva onnan tiz millió magyart, hol vallás, honvágy egyformán gyötör; hol gőg a tégla, habarcsa jelszavak, hol hiába vársz, szabad már nem leszel, mert egymagad vagy rab és börtönőr ... SÁRKÖZY TIVADAR: József Afliia születésének 70. évfordulóján A RAB ÉS BÖRTÖNŐR (1975) c. kötetből a verseket a szerző engedélyével közöltük. A magyar irodalom legna­gyobb proletár-költője április­ban lett volna 70 éve®. Életútja számbelileg rövid volt, hisz’ 1905-ben született és 1937-ben már meghalt a baiatons zárszói síneken. A vonat kerekei alatt fejezte be rövid életét. Vájjon ennek igy kellett történnie? — tesszük fel a kérdést. De a kér­désre feleletet nem kapunk. — Sajnos életünket a földön nem liehet újrakezdeni; azon, halá­lunk után rontani, vagy javítani nem lehet. (Minden ember saját maga felelős életéért Egy költő élete azonban a ha­lállal nem zárul le, mert ver­seivel halhatatlanná tette ma­gát az irodalomban. A század fordulóján született s szegiény sorsból nőtt naggyá költészete szárnyán. Apját mein ismerte, mivel az S zerencs é t - próbálni Amerikába vándorolt, ahonnan soha többé nem té: t vissza, de még csak levélben sem jelentkezett. — így anyja nevelte fel három gyermekét, Attilát, Etelt és Jolánt alkalmi takarító- és mosónői ikereseté­ből. S mivel a mindennapi ke­nyériért folytatott küzdelemmel nem volt könnyű megbirkózni a háromgyermekes szegény a­­nyának, igy Attila intézetbe került Öcsödre. Tanulmányait mindig kitünően végezte, igy a középiskoláit is állami költsé­gén végezte el. Az egyetemen magyar-német szakra jelentke­zett, de tanulmányait — forra­­rlajmi-kom munis ta versei miatt — nem tudta befejezni. Pro­fesszora a szegedi egyetemein végkép eltanácsolta az egye­tem padjaiból. A magyar iro­dalomban talán még nem volt kiöltő, ki rövidre szabott, beteg­­életében (tüdőbajos volt) any­­nyi csapást, megalázást, méltat lanságot szenvedett volna, mint ő. Kora érdemtelenül szigorú volt hozzá, még akkor is, ha proletár, versei a kor szellemé­vel nem egyezek. Ma már más szemmel bírják el, s neve fel­­| sorakozik a legnagyobb magyar i költők mellé. Tehetségéi: nem a ! hátrahagyott versek számából, I hanem azok lelkiségéből, tartal­mából vonhatjuk le. Íme egyik verse: MAMA ASSZONYOK IRODALMI ÉLETÜNKBEN WILLIAM FRENCH csak két kötetet jelentetett meg. The Edible Woman (1969) és Surfacing (19712) volt a cinre.Survival címmel irt irodal­mi kritikáinak volt nagy sike­rük. Ezekben a kanadaiak gyar­mati szemléletét hibázciatja, a­­meiy kezdetben az angolokra, majd később az amerikaiakra támaszkodott. Phyllis Gross­kurth, a Globe and Mail kriti­kusa döntően fontosnak minő­sítette ezt a könyvet. Margaret Laurence a legte.­­mékenyeb angol nyelvű regény­­irónő. Öt regénye, két novcl­­láskötetet egy Afrikáról irt úti­könyve és a Szomáliái irodalom­ról irt tamilmánya jelent meg. Az összes írónők közül ő beszél leginkább kifejezetten az asz­­sízonyokhoz. 'Központi gondola­ta többnyire az, hogy mikép­pen tud az asszony, gyakran csak nagy nehézségek árán, érvényesülni. Hősnői a nem kí­vánatos sorsból való kitörésié törekszenek, valamiféle tiiran­­nizmustól, pl. az öregségtől a­­karnak elmenekülni, mint pl. aThe Stone Angel-ben a paran­csolgató anyától, A Jest of God­ban a 'házasélet gyilkos rutin­jától, a The Fire Dwellers-ben, a fájdalmas múlttól. Alice Munro két növelláskö­­tetben és egy regényben írja le egy ontariói serdülő leány éle­tét. Ezekben is a szabadság gondolata az uralkodó. Szabad­ság a szülők és a nyomasztó kisvárosi életkörülmények ha­tása alól. Nem kifejezetten asz­­szonyoknak ir, de többnyire asszonyokról ir, mint pl. a Lives of Girls and Women — de ©Ondijaikat univerzálissá szél ,si ti ki. Utolsó könyvében, amely­nek Something I've Been Mean­ing to Tell You, Munro kitört a nagyvilágba. Központi figu­rái ebben is asszonyok, akik a férfi kénye-kedvétől függenek. Munro a Western Ontario E- gyetem rezidens Írója. Azé az egyetemé, ahol tanulmányait végezte. A Torontói Egyetem sem kiéslelkedetlt az Írónők elis­merésével. Margaret Laurence és Margaret Atwocd egyaránt az egyetem rezidens Írója. Francia Kanadában a fiatal írónői gárda három ’egpromi­­nenlsebb egyénisége Hubert A- quin, Rejean Ducharme s Marie Clair Blais. Mindhárom rend­kívül tehetséges, de Blais a leg­tehetségesebb. Még csak 31 éves, de már 14 kötete jelent meg és most ujabtakati ir a mostani québeci életről. Frances Brooke oly régen, Wolfe hadserege győzelme u­­fcán io évvel kiadott könyve óta nagy utat tettek meg a kanadai írónők. Sok mindent bebizonyí­tották, a leghangosabban azon­loan azt bizonyították be, hogy meg tudják az irodalom terén állni a sarat, van bőven monda­nivalójuk. És bebizonyították azt is — és ezt ma már senki sem kétli többé — hogy Kana­dában nemcsak a férfiaknak a privilégiuma az irói tehetség. Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen Én még őszinte ember voltam ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Lucy Maud Montgomery évfordulója MARCUS VAN STEEN (Canadian Scene) — Ebben az évben van a legjobban sze­retett kanadai író, Lucy Maud Montgonmery születésének száz éves évfordulója. Tiszteletéi, e 8 centes bélyeget adtak ki, Char­­lotteitown-ban előadják az An­ne of Green Gables cimü re­gényéiből készült darabot, ké­szülődnek életrajza kiadására. Az emberek kezébe adják tiz vaskos kötet tartalmát, diáiriu­­mát, melyet 55 éves koráig irt. Fia, dr. Stuart MacDonald, aki Torontóban él, gondozza ezeket a könyveket, amelyek fényt vetnek majd egy olyan szemé­lyiségre, amelyhez .hasonlót könyveiben nem találunk. 1875-ben, a Prince (Edward Island-i Cliftonnran született, Még csecsemő volt, miikor any­ja meghalt és nagyszülei, Hugh Montgomery szenátor és fele­sége nevelték Davendish-e, a sziget északi részén. Házukat Gree Gablesnek nevezték el, hogy emlékese,tessen az írónő­re és azokra a regényalakokra, akiket az írónő Prince Edward Island-di emberek után mintá­zott. Anne of Green Gables és foly­tatásai 60 nyelven jelentek meg, ötmillió példányban fogytak el. Annának címzett levelek árasz­tották el a postahivatalt. A CBC nemzetközi szolgálata kötzölte, hogy több hozzá érkező levél foglalkozik a sziget-tartomány­­nyal és annak nyomán a kana­dai élettel, mint bármi más ka­nadai vonatkozású témával, Mikor bevándorlók érkeznek az országiba, sokszor mást nem tudnak róla, csak az Anne of Green Gahles-re emlékeznek. Az olvasók közül sokan azt hitték, hogy Anne történetében az Írónő önmagát iita meg. A- mint azonban a naplókból kide­rül; sorra hitelesek a regénybe foglalt személyek, jól jellemzik a sziget tartomány népét, a fő­hős azonban nem maga az Író­nő, hanem egy olyan elképzelt jellem, személy, amilyen Lucy szeretett volna lenni. Mert a valóságban nem volt olyan be­szédes, barátságos és népsze­rű, mint hősnője. Pia szerint tulajdoniképpen, azért kezdett i naplót irni, hogy legyen vala­­! mi, amiben megbízhat. Szenátor nagyapja házában sok ismert személységge 1 ta­lálkozott, ‘köztük Sir Jóim A. Macöonald-dal is. Magáhozvaló korúak azonban nem voltak kö­rülötte. Ezért kezdett már 9 éves korában olvasni, különö­(Az Imperial Oil Review-bő! átvéve, lerövidítve.) (Canadian Scene) — Az asz­­szonyok fontos irodalmi szere­pe 1961-ben kedődött egy olyan esemény révén, amelyet akkor nem is tartottak jelen­tősnek. Akkor jelent meg Mar­garet Laurence This S>de Jor­dan cimü könyve, miután az írónő évekig Afrikában élt fér­jével. Arról szólt a könyv, hogy Ghánában milyen hatással volt különböző emberekre a gyar­matból független országgá vál­tozás. Nyilvánvaló, hogy a könyv a függetlenség; gondolatát bon­colgatta, a függetlenségét, me­lyet végül a kanadai asszonyok is egyre komolyabban vette a. Egyre komolyabban vették az Írónők is, azt kezdték követelni, hogy mindenki csak, mint írót bírálja el őket, mindenki hagy­jon fel az addig alkalmazott Kettős sztenderddel. Lawrence következő munká­jának The Tomorrow-tamer volt a címe. Ez is Afrikáról szólt. Utána a The Stone Angel következett, amely már Mani­tobában játszódott, akárcsak azok az utána következő mun­kák, amelyek miatt Claude Bis­seil, a Torontói Egyetem volt elnöke a 60-as évek legjelentő­sebb kanadai írójának nevezte. Aztán feltűnt Margaret Atwood, a höiitönő, novellista és kriti­kus, később megjelent a színen Alice Munro, az Írónő és köz­életi személyiség, aki képes volt arra, hogy egy kis város serdü­lőinek az emlékezetéből művé­szi alkotást formáljon. Marion Bhgel az ontariói provincializ­mussal foglalkozott, de mások is egy egész sor érdekesné.i ér­dekesebb alkotással jelentkez­tek. Meg kellemlitem köztük Sylvia Fraser, Constance Be resford-Howe, Gwendolyn E- wen, Adele Wiseman, Adrien­nek Clarkson, Sheila Watson, Audrey Thomas, Joy Fielding és Quebeciben — Anne Herbert és Monique Bosco nevét. Constance Beresford-Howe példa arra az Íróra, aki hirtelen találja meg az életben a helyét. Első négy könyvére ugyan nem figyeltek' fel. De 1973-ban meg­jelent The Book of Eve cimü ötödik könyve, amely egy 65 éves asszony felszabadulá- áról, önmaga megtalásáról szólt és óriási sikert, aratott. Ez az asz­­szony akkor hagyja ott beteg férjét, mikor megkapja az első öregségi segélyt, és új élete: kezd. A könyvből drámát írtak a Stratford Festival számára és filmszövegkönyv is készült j belőle. Jelenleg Margaret Atwood a legnépszerűbb irónő, aki pedig Könyv a préri-telepesek éleiéről Marcus Van Steen (Canadian Scene) — Érde­kes könyv jelent meg arról, hogy az elmúlt száz esztendő­ben, hogyan ment végűié a há­rom proli-tartomány betelepí­tése. A maga nemében egyedül­álló ez a könyv, mert magukat a telepeseket szólaltatja meg. Heather Róberton ugyanis új­ságokból, régi levelekből, privát és köztulajdonban levő feljegy­zésekből, levéltárakból1 állítot­ta össze az anyagot. Tekintet­tel volt azokra a íégi felszere­lési tárgyakra is, amelyek a múzeumokban találna.ók. Na­gyon sok, kereken 120 régi fény képet is tartalmaz ez a könyv. Láthatjuk ezeken a régi fény­képeken az Angliából, Ukrajná­ból, Németországból és Izland­­ról érkezett büszke, öntudatos arcokat és ezek láttán bizony egyetértünk a könyv hójával, amiért “The Salt of the Eatth” címmel ibocsájtott közre rend­kívül érdekes munkáját. A itlági levelekből vett idéze­tekből világosan kitűnik, ho­gyan .őrték fel a szüzföLdeket, hogyan építettek kunyót ma­guknak, miképpen vészelték át az abban az időben sokkal ke­ményebb teleket. Szó esik a le­velekben arról, hogy mitévők voltak, mikor megbetegedett valaki, mit csináltak természeti csap ásók, szárazság és szöcs­ke, vagy sáskajárás idején. Ki­derül a levelekből, hogy az első telepesek) bizony nagyon árvá­nak érezték magukat, a végte­len pusztaságban csak önma­gukra támaszkodhattak, ami gyakran nagyon nehéz volt. Azért mentek tulajdonképpen oda, mert ingyenes földet igéi­tek nekik és azt remélték, hogy sokkal szabadabban élhetnek, mint saját hazájukban, amit kénytelenek voltak elhagyni. Persze nemcsak földmüvelők­­íiől, farmerokról van szó ebiben a könyvben, hanem régi orvo­­; sokról, ápolónőkről, vaautasok­­' ról és másokról, akik az akkori I élet szerves részei voltak, pél­dául a kereskedőkről. Olvasunk j egy kínai családról, amely éttér j met nyitott, de csak kenyeret és burgonyát tudött kiszolgálni, j italnak pedig vizet. I Salt of the Earth, Heather ; Robertson, James Loriner and I Company kiadásában. Nagyter­­jedelmü, gazdagon illusztrált j könyv, amit a legtöbb olvasó | nem egyszer vesz a kezébe, ha­­: nem időről-időir*a visszatér hoz­zá. sen verseket. Nem véletlen, hogy első kötete, helyesebben első munkája, egy vers, 15 éves korában jelent meg a Charlot­tetown-! Patriot-ban. Lucy Chorlottetown-ban a Prince of Walses College-ban j ési a halifaxi DaDhousie egyete­men tanult. Néhány évig tanár­nőiként dolgozott, de — nagy- j atyja elhunyta után — vissza- j tért -Cavendish-be, hogy nagy­anyja ne legyen egyeuui. 36 éves korában férjhez ment Ewen MacDonald tiszteleteshez és az egyszerű háztartásbeli asszony életét felcserélte a szi­gorú piesbiteriánus légkörre!.. Naplója azt mutatja, hogy nem érezte korlátozottnak magát. Jól megtalálta a helyét és, nem volt nehézsége, mikor a fan- j tázia világában kellett menevie- j két keresnie. További élete ja­varészét kis ontariói helységek­ben töltötte. Torontóban halt' meg 1942-ben, 67 éves korá­ban. Fia azt mondja róla, hogy re- j mekül vezette a háztartást, na-1 gyón jól1 főzött és nagyon „ó j anya volt. Naplójából jól kitün- ; nek a meleg családi élet örömei éis. az az öröm is, hogy mellette élt bátyja, az ügyvéd Chester, aki nemrégen hunyt eL Hagyatékában fia találta a The Road to Yesterday cimü vissza emlékezéseket, amelye­ket az idén jelentettek meg a t.o rontói McGraw Hiil-Ryerson. Az évforduló alkalmából kiad­ják a The Alpine Road cimü munkáját is. Ennek a kiadó.a | a szintén, torontói Fitzhenry I and Whiteside. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, susogva keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás Ö szürke haja lebben az égen, kékitőt old az ég vizében. Düsseldorf, Németország. — Az 1956-os szabadságharc leg­­: megrázóbb le rása. Szép. finom ! szerelmi történettel. Rendelje i meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben, va y újságáru 1 sitónál, vagy közvetlen a KMU ! Kereskedelmi Osztályánál, 210 I Winnipeg, Man. Egy számában kSzKs ára 91.26, három számban $3.00 SZIGORÚAN BL6RE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! LEGÚJABB MAGYAR KÖNYVEK, új­ságok, hanglemezek. 8 Track Tapelí, ajándéktárgyak, kézimunkák, kerá­miák. importált tésztafélék, magyar paprika, /háztartási cikkek, darálók, mérlegek, stb., állandóan kaphatók. IKKA küldemények Magyarországra, TUZEX Csehszlovákiába, lei Romá­niába küldését vállaljuk. Címünk: Hungarian & International Book Store, 545 Sargent Ave.. Winnipeg 2. Man., Canada. — HOW TO READ critically and use­fully books dealing with mystic, magic, witchcraft, healing. Once a week in summer for giris 15-26. Call 874-5897 after 4 in Vancouver. B.C. 2l-t> MEGRENDELÖ-lV KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék Uv bt>) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ .... Képes Nagy Naptárunk ($2.00) . . $ .... J Sajtó Alap ............................................. $. . . . } Összesen: $...... Név: ..................................................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box):................... ................................ Város és tartomány:...................................................................... A Kanadai Magyar Újság elöfEr-tési dija: *gy évr $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. j Believeit. Cancer can be beaten. Por furthar Information, | contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i.

Next

/
Thumbnails
Contents