Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-04 / 23. szám

A trianoni békediktátum a francia közvélemény előtt "CUDAR VISZONYOK" .(Magyarországi látogatók idei leveléből) Régóta, készülök itoeszámolni erdélyi rokonaink egyre szorom­­gatóbb nyomasztóbb, diderge­­tőbb állapotáról. Karácsony e­­lőtt egyik rokonom vállalta az utat és icipekediést. Már kará­csony előtt is küldtünk szalá­mit, kolbászt, sonkát, leveskoc­­katömeget meg kockacukrot is a szokott egyebek mellé, de ha jövő hónapban megyek, akkor liszt, griz és más alapanyagok is kerülnek a podgyászomba, — annyira cudarrá fejlődtek ott a visszonyok. A boltok leltározás, tatarozás, átalakítás ciánén üre­sek, nem üzemelnek áruhiány miatt. A legújabb rendelet kimond­ja, hogy most már minden ér­tékesebb1 ingóság is beip'einte.!­­dő, példám a 30 éves,, vagy azt meghaladó privát levelek, hangszer, szőrme, karóra, e­­dény, festmény, dísztárgy, bár­milyen ékszer, minden, ami az egyén korpuszán kívül van. Minden személyi tulajdon — ha apróság is — bármikor köz tu­lajdonba vehető. Így például a telek, amelyen a magyar anya­nyelvű polgár háza áll: gyakor­latuk szerint mindig azt kell le­­radirozni, mert ott épül valami nagy és nagyszerűnek mondott ez-ez. A múlt évben publikált (a gyakorlatban régtől érvé­nyes és döbbenetét kiváltló, ki­sajátító) rendelet az aprólékos­ságig bővült, mindenre kiterje­dőn 4-5 órás sorbanállások egy kiló (lisztért, cukorért a na­pi elfoglaltságba kaikulálan­­dóan illeszkednek életünkbe. iMost meg kitalálták, hogy aki turistaként megy Erdélybe, az napi 100 leit kötetes elszállá­solásért fizetni, ha nem alszik is a szállodában, vagy az ONI­­T1L (az ottani IBUtíiZ) által ki­utalt szobában. A mi viszo­nyaink mellett a száz lei (kb. 15*2 forint) irdatlanul nagy ösz­­összeg és megfizethetetlen. Már cfUíi 9-ig mehetünk az eddigi módom, azután csak szülőhöz, testvérhez, gyermekhez látoga­tó nem köteles a 100 lejes szál­lás igénybevételére.’’ Winnipeg, Man. 1975. június 6. 3 Hazai föld Mindszenly temetésén Linz 1975 május 19. Kedves Guszti! A magyarságot ért nagy tra­gédiája befejező részét Erzsé­bettel együtt Mlária-Cellben él­tük át. Az arról; irt beszámolót Neked is megküldöm. Hazulról mindössze három rokon volt Mindszentről, akik hazai földet is hoztak maguk­kal. Töhlb régi tiszttánsaminaJ ta­lálkoztam. Addig is er őt-eg és zséige t és minden jót kívánok. — Bajtársi megbecsüléssel iklvözöflilek — Laci. —i A pápai delegál t egy hármai repldü pap volt, akit a szertar­tást vezető három kardinális ennek megfelelően kezelt. Ottó felesége, a máltai lovag­­í rend négy kiküldöttje, a Zichy grófok, egy bajor főherceg és 'j sok ismeretlen: régi vágtául í “nagyúr” menetelt velünk a körmenetben. Velünk egysor­­ban az Európában tonrnézó ré­gál ismerőssel, Szörényi Évával találkoztunk. Az Osztrák televízió és -rádió egy órás közvetítést adott. SZÉKELYFÖLDI KESERVEK (idős székely nő irja, aki apró, egyszobás házát s telkét szeret­te volna még értékesíteni.) “Bizonyára értesültél az ú­­jabb fejleményekről? Azt sem tudom, milyen formában tud megoldódni most mái’ az én ü­­gyem és sokaké Átírás mines. A két és féli ár (250 négyzet­­méter) nagyon kicsi. Sajnos Pista sógorom gyermekeit sem fogadhattam már, nagyinéni nem jogosult erre. Csak közvet­len véiroikion szülő, testvér, gyér mek kaphat) szállást otthonunk­ban. A szállodai árak1 meg fel­érhetetlenek, s hogy egy hóna­pot időzzön itt valaki, mint ré­gen, még; ha jómódiban volna is, meggondolkoztató. Mert eny niyi ideig1 a szállást fizetni sen­ki nem tudja ilyen áron. Igaz, hogy az ilyen rokoni látogatá­sok az állam részére nem jelen­tettek jövedelmet. Ezt meg kell értenünk, de a mi esetünkben testvérországi kisemberekről vauii szó. Én például Jóskáékao/ mehetek látogatóba Magyaror­szágba (ha kapok útlevelet), de már a szomszéd faluban la­kó Misiékhez nem. Vagy Jóska fivérein Magyarországról jöhet hozzám, 'Misiékhez, az unoka­­öecséhez viszont csak nappali látogatásra, náluk nem alha­­tik.” A BIBLIÁBÓL “Várjad az URat, őrizd meg az ö útját; és fölmagasztal té­ged, hogy örököld a földet, és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalma­sodni a gonoszt és szétterjesz­kedett az, mint egy gazdag lom­­bozatu vadfa. De elmúlt és imé nincsen! Kerestem, de nem ta­lálható. Ügyelj a feddhetetlen­re, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. De a bűnösök mind elvesznek; a go­nosznak vége pusztulás.” (Z,solt. 37:34-38.) A londoni DAILY MAIL feb­ruár 24,-i számában hosszú, ké­pes riportot közöl két erdélyi magyar ifjú: Sas Gábor és Már­ton Gyula fantasztikus, katan? dós meneküléséiről a Constantái kikötőből Londonba, ahol a két “román” Ion Ratiu, a Brit-Ro­mán Társaság elnöke vette párt fogásába. A két erdélyi magyar pár hó­napig dolgozott Constantán, mint kikötői rakódó munkás, lesve az alkalmat, hogy vala­melyik román induló fehérha­jóba belopozhassanak s rejtőz­ködve kimenekülhessenek Ro­mániából, ahol Sas Gábor nyi­latkozata szerint kibírhatatlan az élet. tisztességles munkával lehetetlen emberhez méltó éle­tét élni. Január 15.-én iskerült elrejtőzködniök a 4719 tonnás Azuga teheinhajó raktárában, átvészelték a román rendőrség kutatását utálniuk a hajóban, Gibraltárban hiába dörömböl­tek a raktár ajtaján, a hajó személyzete nem hallotta meg, s 20 napos éhezés, szomjazás, fázás után félholtan szedték ki öklét Londonban, ahol kórházba kerültek, de megkapták a me­nedékjogot. A román lom Ratiu társasági elnök nyilatkozata szerint “Ro­mániában nagyon rossz az élet. Olyan, miint Oroszországban, a­­mielyet vaskézzel kormányoz­nak.’’ INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BÉCS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valamint BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vizumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénzküldeményck és vámmentes csomagok PÉNZ- £S GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ mtoden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA, TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK XX. Csobánca átment Charmante Pirihez, aki egy kicsit unott arccal ült grófjával az; asztalnál. Mikor meglátta Csobánczot, hirtelen, kipirult az arca. A gróf a szivarját veregette a hamutartóba, Iralovány mosoly futott végig az arcán, aniikso,r kezét nyújtotta a szob­rásznak. Aztán egy kicsit élesebben, finoman elleplezett keserű­­seggel figyelte Csobáncz arcát, mintha azt gondolta volna: — Hát ez lesz az utódom? Csobáncz azonban mit sem sejtett. Leült a táncosnő mellé, aki készségesen kínálta maga mellett a kis pamlagon a neiyet. Gyönyörű, bársonyos fekete. szemét beimé],yesztette esobáncz szemébe, pompás karcsú teste nyugtalanul megmoz­dult. Mint az alabástrorn, úgy világított a fekete, leheletkönnyü csipkeruhából a válla és melle. Valami kesernyés, könnyű, a jávai, vagy polinéziai virágok összeömlő illatára emlékezteit a ruhájából és hajából kiáradó illat. Egy picit hunyorított s a szájaszéle finom fintorba rán­dult. — Talán észre sem vett volna, ha meg nem rohanom? Csobáncz komolyan felelte: — Nem is- láthattam ide, úgy ültem. A táncosnő szelíd rajongással nézett az arcába. —^ Na jó, csak tréfáltam. Rápillantott a grófra és folytatta: — A barátom ma nem elmés és egy kicsit unalmas itt. -Nem gondolja? Cső lánca vállatvont. — Nekem semmi sem unalmas, csak a választmányi üléseket nem birom. Néhány nagyon szép mozdulatot láttam. Piri szeme ráragyogott. — Hát csak azért jött ide? — Nem. Az a vidéki szabású úr, aki egyébként rokonom, mindenáron mulatni akart és én átsegítettem a kezdet nehéz­ségein, — Túlságosan komoly ma? — Én alapjában mindig komoly vagyok, sőt néha komor. — ú, láttam én már nagyon vidámnak. Akkor, amikor maguknál táncoltam. — 120 — — Azt a sziámi, vagy miféle táncot pedig már legalább tizenkétszer látta. — Hát ez borzasztó lehet. — Így él szegény fiú. Azaz, hogy .. . igy alszik. C.siobáncz Péter bácsi felé fordult. — Valamire azonban figyelmeztetlek, Péter bácsi. Ha az angyal a jó magyar pezsgő helyett franciát akar, nem muszáj a kívánságát teljesiteni. ígérd meg. — ígérem.-— Pedig vacsorát kér, kecsegét sose rendelj, mert an­nak nincs az ára az étlapon. — Nem rendelek kecsegét. Ebben a pillanatban (bukkant fel előttük, szerényen, fi­noman a barna nő s már le is telepedett Péter bácsi mellett kecsesen. Csakugyan olyan volt, mintha az angol kisasszonyoknál nevelték volna. Csak a keresztnevét mondta meg halkan, titok­zatos mosollyal. Péter bácsival egy! pillanat alatt tisztában volt. Vidéki nagybirtokos, vagy efféle. Az alföldi jó levegő az arcára égette a patinát. Csoíbánczot szemezgette, de bizalmatlan volt vele. A szeme tudatos, a tekintete nagyon intelligens. És olyan ember, aki a nőket is ismeri. Az ilyen emberek azok, akikbe bele lehet szeretni. És ez ezen a pályán nem fizetődik ki. Mikor Péter bácsi meghallotta a nevét: “Anette vagyok”, fel akart ugrani, hogy bemutatkozzék, de Csobáncz némán, erélyes kézmozdulattal intette le. Péter bácsi zavartan helyezkedett el újra a kis pamlagon s a nő arcába pislogott. Csobáncz nyugodtan töltött neki a .pezsgőből, A nő csa­lódotton tette le a poharat. — Nem L anciát isznak? *> Csbbáncz fagyos nyugalommal mondta: — Nem. Anette Péter bácsira pillantott, akinek vörös volt a füle és nyugtalanul izgett-mozgott. 'Már intett is a pincérnek. A nő közelebb húzódott 'Péter bácsihoz. — Milyen kedves. Amint megpillantottam, láttam, hogy finom, előkelő úrral van dolgom. — 117 — (Folytatás az első oldalról) Desthieuxt (a továbbiakban D.) felettébb érdekelte a kis-en­­tenite létrejötte. Nyomozása eredményeit azután előadja. Take Jonesco, a REVUE de FRANCE 1921 nov. ez.-ban vall a kis-entente céljáról A meg­alkotására vonatkozó, 5-ik (!) szerződés D. szerint azt célozta, “kényszerítse Magyarországot, hogy alkalmazkodjék a Tria­­non-i békéhez.” Maga T Jones­co pedig még elárulta, hogy időrendben Csehszlovákia és Jugoszlávia között van egy vé­delmi szerződés a Trianon-i fenntartására vagyis minden támadással szemben, ami Ma­gyarországról jöhet. 1920 nya­rán Belgrádban Ben esnek e vá­rosban utaztakor kötötték.” Ruméuia is “a Trianon-i szer­ződés fenntartása miatt” csat­lakozott 1921-ben Csehszlová­kiához, ami “kölcsöMJös biztosi- j lék Magyarországgal szemben. ! — Két igazság van részemre, — j hangoztatta Janesoo —, lAjujszt­­ria-IMiagyarország halott, halott, mindörökre. Nem támadhat föl | nemcsak a régi, hanem sem­miilyen más alakban.” Desthiuxt izgatta a francia­­cseh-szlovák viszony alakulása is. Kinyomozta, hogy már a há­ború első napjaiban, amikor cseh önkéntesek jelentkeztek a francia hadseregbe, “Bohémia függetlensége lett azóta a szö­vetségesek egyik háborús cél­ja”! “A csehek Franciaországot SíZÖvetségeskéttt és pártfogó­ként tekintették. Franciaország őket fölhasználható segítők­ként.” A szlovákok a pittsbur- i gi egyezmény alapján1 azt akar- | ták, hogy “a szlovák nemzet au- ; tonomiát élvezne” Csehszlová­kiában .. . s most azt mondják: “Szlovákia Bohémia gyarmata tett s ilyennek kezelik”. Hlinka, Jehlicska s társai memorandu­ma szerinti “a szlovákok egyiálta lába nem a cseh imperializmus­ért ontották vérüket”! D. meg­jegyzi, hogy 1906-ban a ibuda-. pesti parlamentben a szlovák autonom pártnak 7 képviselője volt.) Azután a ruténekre kerül sor, megállapítva, hogy ők “nem kő- ■ vetették Csehszlovákiához csa- j tolásukat. — Az egyetlen Ru- i Urániában létező politikai párt | világosan a magyar állammal j politikai és egy ház jogi* közös­ségért nyilatkozott.” Ami a cseh-szlovák ezrerlek (!) részvételét illeti a francia fronton, kiderült, hogy “pl. a 23-ik 80%-e szlovák volt s több­ezer szlovák harcolt a cseh­szlovák légiókban Oroszország­ban.” D. örömmel jelzi J. Bainville támadását a REVUE UN1VER- I SELBE hasábjain, ami tulajdon- | kép folytatja az ő leplezéseit. Vádolja Benest, hogy ez nem fogadta el Paléologue javasla­tát a dunai népek konföderá-! dójára. 1921 aug.-ban Benes a MANCHESTER GUARDIAN- ban hazugságoktól hemzsegő nyilatkozatában többek közt azt állította, hogy azért nem lehet amerikai mintára federá­­ciót alkotni, mert “a mi (a’ csehek) történelmünk 14 évszá­zadira megy vissza”! S ha ne­künk ma dunai konföderációnk j tenne, azt csak a régi zsarnoki és oselszövő osztrák módsze­rekkel tarthatnánk fenn.” U- gyanekkor tudjuk, mennyire udvarolt az osztrákoknál Be- j nem, mondván: “csak a ma­gyart és a lengyelt ismé i el­lenségként” ! Délszlávia új határainak bí­rálata után D. rátért Gratz Gusztávnak a PESTER LLOYrD 1921. szép. 21. sz.-ban Buka­rest elmére intézett cikké:«, a­­hol kifejtette, “a magyar vezető kiörök meggyőződése, hogy a két ország érdeke megköveteli a barátságos megegyezést te­kintettel a szomszédos szláv' nemzetekre.” Észrevehető, mennyire szivén feküdt D.-nek a magyar-rumén jó viszony szüle -égessége. A Csonka-Magya: országnak j szentelt VI. fejezet a 80-118. | l.-on főleg a nyugati végek (Burgenland) kérdésével fog- ! lalkozik. Jó okkal! mert éppen . ezzel kapcsolatban — tüzetesen | után járva a történteknek: — tudja föltárni Benes ördögi mesterkedéseit. — Ezekhez tar­tozott! a csieh és romén sajtó beállítása a Hórthy-korniányzat ; “csarnoki és kétszínű” mivol­táról, sürgetve Jászt Oszkár. Garami Ernő és Lovászi1 Már­ton rehabiütását. mert ezek “az igazi demokraták”! D. ezután napról-napra követi a rágalom és gyanúsítások özönét, ami­vel 19121 aug. végétől október végéig Benes hírszolgálata buz­gón ellátta az angol és francia sajtót a magyarság rovására. — Benes feneketlen, gyűlöleté­nek oka az volt ekkor, hogy az olasz ellenkezés megbuktatta az általa kiagyalt cseh-szerb korridor megvalósítását Ma­gyarország nyugati határán. Kárpótlásul mindent elkövetett ; ekkor magyar területek Auszt­riához csatolásával éket verni Budapest és Bécs közé. Az így támadt Héjjas és Prónay-vezet­­te összeütközéseket “gondosan 1 kihasználták a magyarok ellen­­! ségei, — írja D. — A csehek és j mmének alkalmilag Ausztria védelmezőiként léptek föl és. a magyarok példás megfoünteté­­j sót követelték! ” Ugyanekkor a magyarok iránti rokonszenvvel éppen nem vádolható LE TEMPS szép. 19-én hirt ad ar­ról, hogy az érdekelt nép nem siet követelni Ausztriához csa­tolását. — Benes a demokrácia és béke minta diákja viszont fittyet hányva a népi akarat­nak, arcátlanságában odáig merészkedik, hogy a LI­VERPOOL POiST-ban és az OB­­SERVER-ben is visszhangot adat háborús uszításának. Mindkét lap közli a nyilvánva­­! lóan benesi fogalmazást. E sze­­j rint “a szövetségeseket (értsd: ! a nagy-entente-ot!) érdekli Ma­gyarországnak az ő fennható­ságukkal szembeni kihívása (U.i. Benes úgy állítja be a dol­got, 'hogy ‘Burgenland’ a nagy­­entente tulajdona! — Cs.iC.M. megjegyzése!) Ha ezt eltűnik és nem sikerül végrehajtaniuk Burgenland azonnali kiürítését, ez Délkeleteurópa békéjére a veszély súlyos légkörét teremt­heti.” E farizeus gonoszságot betetőzi ez a mondat: “Tény, hogy nagyon érthető, ha Cseh­szlovákia és Jugoszlávia kész ! bevonulni Budapestre, ha a j szövetségesek nem lépnek föl ! szigorúan Magyarországgal ! szemben.” (Ld. még La GAZETTE de PRAGUE, 1921. szép. 3.) D. a nyugatmagyar országi részek elszakitásával kapcso­latban kitéri arra is., hogy má 1920. jan. 12.-én NeuUlyben a magyar delegáció gr. Apponyi Albert aláírásával ellátott jegy­zékben figyelmeztette a Bék - értekezletet azokra a veszélyek­­j re, amelyeket az ország oson J kitása maga után von. Ekkor és jan 26.-án ismét népszava­zást javasolt a magyar kor­mány, de hiába! I Alig csitult el — láttuk — a mesterségesen támasztott vihar A yngatmagyai ország körül, Benes és tsaimak igazán kapor a jött IV. Károly király második szerencsétlen restauráciős kí­sérlete 1921. okt. 22.-én. — A * magyar parlament a nagy- és kis-entente fenyegetéseinek sú­lya alart okt. 26.-án megsza­­! vazta a trónfosztást. Benes ün­nepelt, ünnepelte önmagát a prág;ai képviselők tapsvihara közepette. A Le TEMPS o.t. 28.-án bőven ismertette Bents j dicsekedését. Ebből itt csak ennyit: “Miután kijelentette, hogy a mozgósítás olyan körül­mények között megváló sül., a­­melyek érző nyitják az ország kitűnő katonai fölkészültségét, Benes úr (azt is) állította, hogy az eseményeknek nincs végük a volt uralkodó elfoga­­tásaval. (Sokkal fontosabb do­logról van szó, semmint sze­mélyiről, vagy uralkodóháziról. Az európai rendről van szó. (Az ! én aláhúzásom!) A bűnös egy­szerű leta fcóztatása nem vet véget az ügynek. — Túlnagy elnézést mutattak Magyaror­szág iránt; a magyar veszélyt | Nyugat elégtelenül értékelte, j nem ismerve Magyarország bel­­viszonyait.” D. arra is kíváncsi volt, mi­lyen álláspontra helyezkedik a | kis-entente, vagyis Benes a boé­­sevizáit Oroszországgal szem­ben? Feleletül idézi a PRjADO LIDIT 192-0. aug. 10. számból, • ami1 minket érdeket: “A magya­rok felaján/k óztak a hóhérok j szerepére. Oroszoiszág ellen I néhány .divíziót akarnak Szlo­­| vákián és a kárpátaljai Rutlié­niáií át küldeni. Nincs a világon j hatalom, ami kierőszakolhatná j tőlünk, hogy ezt megenged­­| jük!” — Szó esik persze azokról i a mesterkedésekből is, amelyek kel Benes és utazó ügynöke, a rumén T. Jonesco a lengyeleket rá akarta bírni a kis-ententehoz való csatlakozásra. A lengyel ! miniszterelnök a függőben ma- j radt felsősziléziai kérdés miatt j elutasította a javaslatot, de haj- j landó volt lengyel-rumén védel- j mii szerződésre” azon esetre, ha | keleti (tehát orosz) támadás ! érné határainkat.’ — Alább majd rátérek, Benes olyan terv- | vei i/s. előjött a lengyelek meg­nyerésére, amely Magyarország teljes földarabolását jelentette, volna! A Vili. fejezetben, 136-42. 1., ’ ismertetve a lengyel-magyar jó- I . viszonyt, többek* közt azt irja: “a Kun Béla-féle szovjetizálás után sikerült Magyarországnak | a társadalmi rendet helyireáll - ! tania ...” — A Monarchia fel­bomlása után szervezett ma- j gyár külügy éberségét jellemzi a iM AGYAR KÜLPOLITIKA c. szemléjének, 19i2l. aug. i2il. sz.­­, ban olvasható figyelmeztetése, hogy “az utódállamok meg­* egyeznek Magyarország t Ijes ■ bekerítése (tehát megfojtása) ■ megvalósításában. Kétségtelen,- hogy a Masaryk és az (osztrák) ■ Hainisch halstadtd találkozója- ezt célozta, — Ami a nagy-en­- tente-ot illeti, elegendő emlé­­: keztetni Briand úr minapi kije­- telítésére, mondván, hogy rná.- káválas'ztota barátaiit Közép­­európában. A nagy-eiitente is- (.tehát) zárt (ajtó) a magya- j- roknak.” — idézni kellett mind- j • ezt annak a tragikus helyzet- 5 j nek a megvilágitásám, amelyb : szorította egy Európa-eilene.,- 1 bűnszövetkezet Magyai ors/.á-II got az I. világháború alatt és- , után. D. föl is veti a kérdést: t “De amikor M. Briand azt mond j | ta, hogy már kiválasztotta ba­■ | íátait Középeurópában, biztos i j volt-e, nem tévedett-e azon or-I sízágiok igazi érzeltmeilbeii, a-I melyeknek bizalmat és állandó-II ságot kölcsönzött.” , L j Ei búiig,yú politikum icemuta-■ j tására idézi* D. a REVUE des I DEUX-MONDES, 19)21. aug. 1 j 15.-i sz.-ból Poincarénak Briand ■ j és követkiezéskép a francia kor­­| many külpolitikája védelmébe*:! 1' irt fejtegetését, nyíl,tan föltá­* va a kis-entente-hoz fűzött re­■ ménykedést: Briand “megma- j (Folytatás a 7. oldalár) “KIBÍRHATATLAN ELET"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents