Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-04 / 23. szám
2 Winnipeg, Man. 1975. június (J. A FÁJDALMAS BÚCSÚ NEMESKÉRY LÁSZLÓ Írása. Hazánk ág a nagyvilági kereszténysége nagy vértanúja-1 nak temetésére, a jelen idők' szomorú valóságában — és egy jobb sors reményében zarándokoltak a hazájukon kívül élni kényszerült magyarok ezrei Máriu-Cellbe. Az örök időkre felejthetetlen hercegpriimásunk váratlanul bekövetkezett halála alkalmával, — egy napra újra magyar lett II. Lajos királyunk által 1377-ben alapozott kegytemplom. A török felett aratott győzeleím emlékére épített templom, a keresztény magyarság mindmáig. legjobban látogatott külföldi búcsú járó helye maradt. Első zászlós urunk hátra hagyott végrendelete szerint Mária-Cellbian addig kíván pihenni, — mig egy hőn áhított — egymás megértő békés világiban .haza vitele lehetővé válik, * hogy Isten álltai elrendelt régi székhelyén — Esztergomban helyezzék örök nyugalomra. A Mária-Celi-i hatalmas hegy templomban, annak baloldali hajójában öt magyar szentről elnevezett részlegek egyikében DALOLJUNK... SÖTÉT FELHŐK ... Keresztes Mihály vers«. Morvay Károly zenéje. Sötét felhők tornyosulnak odafenn a ikékló magas égen. Eszembe jut, hogy te voltál, boldogságom, üdvösségem nékem. Amikor az égő szemed szerelmesen rám ragyogni láttam. Úgy éreztem mennyország és boldogság volt, amit megtaláltam. Elmúlt régen a szép idő, mind a ketten más utakon járunk. Úgy hallom, hogy esküvőd lesz, szertefoszlott minden régi álmunk. Azt mondják, a szegénységet eloserélted cifra gazdagságért, Pedig tudom, a nagy módot, odaadnád egy kis boldogságért. a szent László kápolnában helyezték nyugalomra. így találkozott egyik elődjével) a 300 évvel ezelőtt ugyanitt eltemetett Szelepcs-ényi György érsekkel. A kegytemplom, mindmáig megőrizte magyaros jellegét: A templomba igyekvőket az alapitó Lajos, király szobra fogadja! Évszázados hagyományok értelmében a papi szolgálatban egy magyar lelkésznek mindenkor helyet kell biztosítani A ke gy oltáron levő Szüzanya és a .gyermek Jézus fejét diszitő két arany korona ... Rudnay Sándor hercegprimásiunk 18121-hieli adománya. — .Mária Theresia osztrák koronájával együtt szent István koronája is látható, — melyhez szeretett hercegprímásunk mindhalálig' tiszteletreméltó hűséggel ragaszkodott. De a legújabb idők .Osztrák ifjúságának is van tiszteletreméltó egyben megbecsülendő kiállása a magyarság mellett! 1955-ben Ausztria 9 vármegyéjéből összegyűlt ifjúság — Európa jelenleg megszállt .országaiból — egy-egy oaboirsizágot képviselve — 9 nemzeti címerekkel -diszitett hatalmas gyerurával, János, 'herceggel. A herceg ugyan nagyon szives, nagyon udvarias volt hozzá, a hercegnőnek is első napon bemutatta s minden tiszteletet megadott és megadatott neki, de Garami mégis teljesen elkülönítve, miagában élt és dolgozott s ha a 'herceg olykor fel is, kereste © elbeszélgetett vele, mindig megérezhette, hogy csakis mérnökének, intelligens munkásának tekinti, nem pedig vendégének. Ha kezet szorított vele, olyan leereszkedés áradt a finom puha kéz hűvös szorításából, minit amilyen leereszkedéssel nyujhatta valamelyik őse ke zes ó kra kezét a Garami elődeinek, kik valamikor e birtok joo trágyái voltak. Garamit eleinte -bosszantotta a dolog. De csakhamar megnyugodott. Elvégre is ő pénze keresni jött ide, nem barátságot. IMagia is gőgös ember volt s így tisztelte mások gőgjét is. Ha nem élünk! is a középkorban, gondolta, a hercegnek is inéig; vannak a maga emberi jogai. Szorgalmasan, nagy ambícióval dolgozott munkáján s eszébe sem jutott sem a herceg, sem a hercegasszony. Ha -b,esötétedett s -nem látott dolgozni, nekiindult a kastély mög/ci.t elterülő erdőnek s éjfélig elő sem került. Nem beszélt -senkivel, élt magának és a munkájának s vele sem törődött senki. Nagyon meglepődött tehát, mikor a herceg megüzente, hogy vacsorára várja. Eleinte vissza akarta utasítani, de aztán eszébe: jutott, hogy még plebejusi f-éléns,égnek találják magyarázni is c(sak azért is- elment. Pedig mikor öltözködött, a, hideg verejték gyöngyözött -homlokán a belső remegéstől és izgatott hősiesség egy vacsorára menni, mint egy háborúba. Nagyon barátságosan fogadták. A hercegasszony -elbájolóan finom és kedves volt, a herceg előzőiken és udvarias. Garami még sohasem érezte magát ilyen jól idegen társaságban. Mintha kicserélték volna. Felolvadt a lelke e légköriben s magában megállapította, hogy ezt az egyeinllö műveltség s egyeinlő gondolkozás okozza. S lassanként érezni kezdte saját fölényéit. A hercegné tágrameredt, csodálkozó szemekkel bámulta is időnként véhh-ullámok borították -el arcát, ha Garami szilaj, tüzes nézésű szemei rátapadtak. A herceg finom mosollyal figyelt beszédére s ritkán szólalt meg, mintha érezné, hogy a hallgatás az okos ember egyetlen fegyvere a kitűnő beszélővel szemben.-Garami tekintete olykor has? szasan pihent meg a hercegen I Elnézte e magas, elegáns alakot, finom mozdulatait, s-zabáj lyos metszésű, halván^ arcát ; hófehér, ápolt kezeit, pompái szőke haját és bajuszát, csillo gó féhér fogait és vérpiros aj kait s amint ott ült vele szem tyákkal zarándokolt Mária-Cell- > be. A .Szent László kápolna e- j lőtt fogadalmat tettek, hogy az | egyes gyertyákat akkor fogják meggyujtani, — midőn ezek az onszágpk szabadságukat! viszszanyerték. Magyarországért -B u r g e n 1 a n d állította a gyertyát. Ugyancsak az öt magyar kápolna .előtt volt elhelyezve a közel 100 koszorú, melynek szalagjait szemlélve — Lois Angeles-től — Syduey-ig minden magyar egyesület lerótta az iránta érzett háláját, — tisztelettel megköszönvén a magyarság megtartásáért folytatott mindvégig kitartó, fáradhatatlan munkáját! A temetési szertartást végző 3 Európai Candinális, — a német Döpfner, az; Osztrák .König és Werenfried v^n Straten, — a kelet által elhatárolt, még; működő egyházak ós papok! hűséges segítője, — végezték. IMiindhárman az egyház által előirt v ö r ö s disizöltözetben, közel 200 magyar pap közreműködésével celebrálták az utolsó tiszteletadást. A körmeire t után történő halotti szentmise alatt többször felcsendültek, a magyar viseletben öltözött Burg-kastl-ben tanuló lányok és fiúk áltál előadott Kodály és Bach egyházi müvek! A fájdalmas búcsúra érkező külföldi zarándokok, — még a késő esti órákban is megtöltőiték a kegytemplomot. A bejáratnál kitett vendégkönyvet, melybe minden résztvevő bejegyezhette nevét, — majdnem minden órában, újjal kellett kicserélni! iSofcan megszemlélték az évszázadok alatt, részben gyalog, majd kocsikon zarándokló magyarok által hozott ma kincseket érő ereklyéket. Német és magyar búcsúbeszédek hangzottak el. Ezek mindegyike fájdalomtól kisért megemlékezések voltak, — nagy halottunk megrendítő szenvedéséről és megaláztatásáról! Majd a legfájdalmasabb megnyilván/ubáisról, mely a nem várt helyről ... Rómából érkezett! Magasan szárnyaló magyar lelkisége — ezt is kéresztlényi türelemmel viselte. — Egy Rómából érkező paptestvérünk híradása szerint Miudszenty halála után, nagy tömeg gyűlt össze a Vatikán előtti téren hangosan kiabálva: SACRA MiNDSZENTYÜ! Hazánk nagy fiától f ájdalmas búcsút véve, mi a nagyvilágban szétszórt magyarok erős fogadalmat teszünk, — hogy ő tanításait megtartva: TRIANON — 1920. JÚNIUS 4. A Mohácsnál is borzalmasabb trianoni katasztrófa .ötvenötödik! évfordulóján, Mindszenty bíboros hercegprímásunk váratlan távozásával, -revízióé gárdánk is szegényebb lett. Igaz magyar — a pánszláv boisevizmus rágalmaival szeműén — nem nevelheti “idejét múltnak” a revíziós törekvéseket. Mert “a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik is.” Elszakított területeinket és testvéreinket visszakövetelni, ma éppoly időszerű és jogos, mint 1920. május 5.-én, amikor Mllíerand francia koirmányelnök kísérőlevele, a békekonferencia nevében, kilátásba helyezte a revízió békés lehetőségét. iScotus Viator, alias Seto-n Watson is kénytelen volt bevallani, hogy az újjárendezés nem érte el célját! és hogy a cseh, oláh, szerb zsarnokság a .háború előttinél ésszebasíoniithatatlanul rosszabb kisebbségi einyo mást teremtett. Ezt eredmé‘‘Szeretni fogjuk egymást, -— hiszen egy vérből valók vagyunk, Egyazon egyházi, történelmi és nemzeti nevelést kaptunk, Nem felejtjük el magyar szentjeinket és jtörténeími nagyjainkat. Akarni fogjuk hitünket és magyarságunkat. Értékelni fogju k a magyar közösséget, a Hazához és az Egyházhoz való vonzalmunkat, ^najd ebben neveljük a Magyar hazánknak érdemes új nemzedéket!” ISTEN MINKET ÚGY SE G ÉLJEN! nyezték tehát elszakadásukkal a hálátlan nemzetiségek, “amely-ek századokon át élvezték a magyarság védelmét kelet és Nyugat megsemmisítő támadásaival szemben, s amelyek — mindannyian kivétel miélkül — a pusztulás elől menekültek Magyarország területére, ahol szabad otthonra .boldogulási lehetőségre találtak, európai műveltségre telitek szert.” (<Prof. dr. Somogyi Ferenc,: Küldetés c. Történeti müvéből, Cleveland, 1973.) Mindszemty is ilyen .szellemben vallotta a trianoni országoson kitás tarthatatlanságát. Hangoztatna, hoigy ősi jussunkhoz Istenadta jogunk van, önként lemondani .róla: hazaárulás. Elrabolt országrészeink visszaszerzésében mines helye alkudozásnak, “mert valahá.vyszor alkudozik a magyarság, abból csak Csallóköz lehet.” Tettrekész jelleméhez .híven nemcsak hirdette, hanem alkalmasint valóra is váltotta élveit. Azon kevesek egyike volt napjainkban, aki a trianoni gaz- i ság ellen, annak keletkezésétől élete végéig küzdött. Királypárti állásfoglalása legkevesebbé sem gátolja, hogy a hullarabló bécsiek ellen induló nyugati .szabadcsapatok felkelőit nie bátorítsa tekintélyével, ne segítse adományok gyűjtésével. A ma is ide-oda lengedező, bátortalanul óvatos, gyáva “reálpolitikusok” tanulhatnának! tőle, aki a 39-es lehetőségeket kihasználva, nem .holmi “diplomatikus” szócsépléist, (ainí étiévé hiú ábrándnak bizonyult), hanem a tevőleges, akciót helyesli. Szentkcronás lobogónkat az ősrégi lengyel-magyar határ kárpáti ormaira kitűző Rongyos Gárda önkénteseit lelki úitravalóval is ellátja az egemszegi pályaudvar vasúti töltésén. Habozás nélküli, cselekvő hazaszeretete jut kifejezésre 1941. virágillatos tavaszán is, amikor a honfoglalás óta benépesített és a “szigeti veszedelemig,” azi'nmagyar Muraköz visszacsatolását eszközli ki. — Fülünkbe csendül még szózataiból a mélyen átérzett szent szó: NAGYMAGYARORSZÄG, amit egyes melldcmigető menekültek még magányukban sem mernek kimondani. Elveihez az összeomlás után is bü marad. Már mint az ország elilső zászlósára — a viangabéla-féle “kisgazda” kollabonánsiokkal ölelkező teuror(Folytatás a 6. oldalon) Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ŐSÖK, UTÓDOK IRTA: VÉR MÁTYÁS A vacsora már végle felé járt s Garami Tibor ágy érezte, mintha valami könnyű mámor köde bcciult volna agyára. Nem sokat ivott s igy maga -sem tudta, hogy a mellétté ülő szép aszszouy rávillanó szemeinek sugarától elevenedott-e fel; annyira, hogy egész este oly könnyűnek, vidámnak és szabadinak érezte magát -s hogy oly fesztelenül, elfogulatlanul ömlött ajkairól a szó, mintha nem is ő lett volna a világ legkomolyabb, leigtelzárkózottabib -embere. -Még a-z sem hozta zavarba, ha valamelyik inas nesztelen léptekkel a háta miöigé került, hogy színig töltse félig megürült poharát, pedig máskor, odahaza -saját cselédjének belépése is ajkaira fagyasztotta a szót. Egész este csak ő beszélt. Megnyílt a szive. S mint a jól elzárt pezsgés palackból, ha lepattan róla a zár, pezsegve ésrjohanva gyöngyözik fel a beszorított szénsav, úgy tört elő lelke hirtelen támadt nyílásán a sok rég eltemetett, száz lakat alá zárt emlék, gondolat, tapasz talalt, tudás és szellem. Lassanként megrészegedett, száz lakat alá zárt emlék, gondolat, tapasztalat, tudás -és szellem. Lassanként megrészegedett a saját hangjától, -győzedemesnek kezd te érezni magát s egészen megfeledkezett ar-róil1, mily kedvetlenül, félve -étst elfogodva ült a vacsorához. Egy hete már, hogy ott dől gozik a kastély új szárnyánál tervezetén, die első este volt hogy együtt étkezett a kastéh zok a hideg, parancsoló szernek, mint a János hercegé. Garami tüstént ráismert. Harmadik István szobra volt, azé, aki a családnak a hencegi koronát megszerezte s aki Garami ősapját deresen halálra botoztatta. Garami gúnyosan nézett végig rajta s eszébe jutott, hogy most e kevély szobor utódának és képmásának visszaadhatja azt a gyalázatot, melyet az ő ősei szenvedtek e helyen. Maga sem ltudta, hogyan kerekedett .szivében egyre jobban a szerelmi vágy édeskeserüségébe a bosszúvágy keserű-édessége, csak egyre jóikban összeelegyedett lelkében a két érzelem s sóvár, fojtó, nehéz indulat remegtette meg széles vállait. Mégegyszer végigtekintett egy gyűlölködő, megvető pillantással a szobron, aztán leült a szobor előtt levő kőpadra s fejét kezére támasztva, gondolkozott. .Sokáig ült így elmerülve. Végiggondolt egész életén, öröintélén, a szegénységitől és munkától megsavanyiitott fiatalságán, a büzhödt 'hónapos szobákon, a vere jtélaszagu szobalány- és varrónő szeretőkön s eszébe jutott az a pompás, ezeréves ápolts ágból és jólétből született, finomságban és ragyogásban felnőtt férfi, a hatalmas, gazdag ősök, előkelő, ragyogó, müveit asszonyok ivadéka s pillanatra kétség szállta meg, hogy ez. a ragyogó szépségű, illatos, előkelő asszony felcserélné-e, ha csak pillanatokra is, a parasztok ivadékával. Azután ismét eszébe juitott az asszony meleg vágyódó pillantása, forró kézsizoritása s uj remélység szállta meg szivét. É- rezte, hogy ezen a régi, évszázados egyformaságban maradt helyen is tanyát ütött az új idők szelleme s lehetővé tette, hogy egy szép, erős, müveit fér-1 fi. ha parasztok ivadéka is, úr lehessen a hercegek kastélyában is. Az után múltak az órák, anélk'ül, hogy érezte volna. Gondolkozott, anélkül hogy tudta volna, miről. Egyszerre kocsirobogás riasztotta fel. — (A herceg, most utazik — gondolta magában. Azután sokáig csend volt. Az éjszaka lebontotta álomba hódító illattal telehintettt palástját a nagy kőoszlopokon lomhán elterülő kastélyra s nagy hallgatás támadt. Aztán nagysokára apió, óvatos léptek recscsentették meg a park porondját. Garami feltekintett. Egy sötét sálba burkolt karcsú alak közeledett sietős, ijedt lépésekkel. A hold rávetette bánatos világát előbb a szoborra, aztán az asszonyra. Garami rögtön felismerte. A herceg asszony volt. Elébe rohant. Aztán két i puha kezecske takarta be szemeit, hogy ne láthassan s egy forró szájaoska ajkait, hogy ne kiálthasson. | Mire Garami szobájába oson hatott, már hajnal váltotta fel az éjszakát. A kastély még mély álomban lélegzett, csak a park kezdett ébredezni. Nesztelen lép lekkel suhant végig a parkon, anélkül, hogy élő lénnyel találkozott volna. Sietve nyitotta be az ajtót s aztán ijedten visszahőkölt. .Szobájában gyertya .égett s Mihály, a komornyik i akosgatta. ruháit a bőröndjébe. Mérőeszközei rajzai már minid össze voltak csomagolva, mintha útra készült volna. — Maga mit keres itt? — riad rá a szolgára. — A kegyelmes herceg parancsolta, hogy csomagoljam össze a holmiját s itt várjam be, míg vissza tetszik jönni. Mondta, hogy a mérnök úr azonnal utazik. A kocsis már befogott s mindjárt előáll a kocsi, hogy már bevigye a mérnök urat Szántóra, az állomásra. — Hát nem utazott el a kegyelmes úr? — Elindult, de nemsokára visszajött. Az úton rosszul lett s vissza kellett jönnie. Garami elgondolkozva nézett maga elé. Érezte, hogy valamit tennie kellene, magyarázatot kérnie s nem violna szabad tűrnie, 'hogy igy kidobják. De érezte a ferde helyzetet s nrég gondolkozásra sem volt ideje, mire a kocsi előállott. Beugrott a kocsiba s rá sem tekintve a szemtelenül vlgyorgó komornyikra, hátradőlt a hintó párnájára s vissza sem tekintett^ mig_ a kocsi kiröhögött az útra. Pár pillanat múlva kocsirobogást hallott. Visszanézett. A kastély kapuján épp akkor gördült ki egy másik hintó. Csak annyit láthatott, hogy egy úti ruhába öltözött magas, karcsú nő ül benne. De a kocsi épp ellenkező irányba rohant s csakhamar elnyelte az út felvert pora. * * * Mikor Garamit pár év múlva újból erre vitte útja, újult erővel ébredt fel lelkében a légi emlék. Csodálatos vágyódást érzett, hogy újból viszontlássa azt az édes arcot, mely élete legboldogabb éjszakájára emlékeztette, s ha már nem láthatta, legalább hallani, szeretett volna felőle. Úti-társai épp a hercegiről beszélgettek s minden tartózkodás nélkül szidták,""mint a bokrot, hOjgy mindenkit kihasznál, mindenkinek a munkáját ingyen kívánja s hogy miatta nem lehet megélni senkinek az egész vidéken. Garami beleszólt a társalgásba: j — Hát a szép hercegnő itt! lakik még? Utitársai rábámultak. — Hiszen a hercegnek nincs ! felesége, mondita az egyik. — Meghalt? — kérdezte meg , rettenve Garami. ' — Dehogy halt. Hiszen a her- | cég nőtlen ember, sohasem is volt felesége. Garami értelmetlenül nézett! rá. — De hiszen én ismertem. Egy csodaszép, magas, szőke asszonyt. — Volt már itt, uram, minden féle. A herceg nem barát s szereti a szép asszonyokat. De sűrűn szereti őket kicserélni, mert mindig attól fél, -hogy valamelyik a nyakába maradt. Ha valamelyiktől nehezen tud iszabadulni, a legfurfanjgosabb ürügyek alatt távolítja el őket. Volt itt egy évekig, ki sehogy sem akart szépszerével távozni s már mindenki azt hitte, hogy örökre itt marad. A herceg egy napon valami csinos1 fiatal építészt hozatott le Budapestről, hogy a kastélyt renoválja, megismertette a leánnyal szabadjára hagyta őket s -mikor megtörtént a baj, kocsira rakta a férfit is, a leányt is sí igy szabadult meg tőle. A leány még csak nem is panaszkodhatott, hogy sérelem esett rajta. így még a végkielégitést is megtakarította, ami nála a legfontosabb. Mindketten hangosan kacagtak s Garami a haragtól és szégyentől elpircisló arccal tekintett ki a vasúti kocsi ablakán. A vasút már Szántó fölött kanyarodott fölfelé a hegyeknek s épp oda lehetett látni a kastélyra. Fehéren csillant elő a zöld fenyves közepéről a nagy, tornyos épület s bezárt aclakai titokzatos fénnyel csillantak meg Garami szemei előtt, mintha valamit rejtenének előle. A park azonban szabadon állott s Garami belátott épp a közepébe. Ott állott büszkén, egyenesen egy hófehér- szobor, III. István szobra. Gúnyosan, kihiivóan tekintett fel a kanyargó vasútra s Garami úgy érezte, mintha e gőgös, liatalmas nagy úr intett volna, hogy deresre húzzák s megbotozzák. Megszégyemültnek, megalázottnak érezte magát, mint aki belátja, hogy nyomtalanul tűnnek el a századok, nem változik semmi lényeges, csak a forma s ő is csak arra szolgál, amire ősei, hogy nálánál nagyobbak kihasználják eldobják és megalázzák. Öklét fenyegetve emelte a szobor felé, de a vasút, fékjét megeresztve lefelé száguldott a völgybe, a kastélyt eltakaró hegyoldalon. LSTE A HAVASON IRTA: BÜKY GYÖRGY Petro, aiz öreg juhász,, kint ült báránybői gubáján a fiából készült sátor előtt. iSzeme ott pihent csendesen a juhok karámján. Kétoldalt mellette hevert nagyokat pislogó, két egyforma hegyesfül kutyája. Koszticska, a lánya, forró tejben hozta eléje a kukoricalisztből készült puliszkát s guggolva -nézte apjának szérián étvágyát. A nap aludni ment a hegyek mögé, a szél kacagva fejezte be játékát a csúcsokon. A langyos este álmosan teregette fekete nyáját a völgy felé ... Csend volt ... Koszticska elvette apjától az edényt. Nem szólt és nem várt s-zót. Ott hagyta az öreget kővé keményedett esti magányában. Bement a sátorba rendet csinálni. Hosszú csend után hirtelen gyulladt ki ragyogó szemében az esti máglya. Lépteket 'hallott. Eget csodáló lélekkel repesett valakinek a járása elé ... — Koszticska drága, eljöttem -neked jó estét kívánni. — Köszönöm, Matkó. Vártalak. S az öreg Petro ott ült, mint a sziklaszobor. Se neki nem köszöntek, se ő nem köszönt senkinek. Erős, robosztus alakja betöltötte az egés-z. teret. Néma (Folytatás a 7. oldalon) ben, nyugodt, csendes -tartása- , j val, hideg tekintetével, úgy é- ! i rezte, mintha nem is vele egy- j i korú ember, hanem egy több c száz éves szobor ülne vele szem ; b-en, kit akkor farag,tak, mikor i azt a nehéz, ezüst biilikomot, ; melyet keskeny, fehér kezével ( oly előkelő könnyedséggel emel j piros ajkai közül kivillanó fogai < elé. ] Úgy érezte, hogy több száz ; esztendő munkájába került, s miig olyan simává, szabályossá lehetett faragni, oly fehérré, j finommá lehetett gyúrni, esi- ; szólni az anyagot, melyből e - szobor öntve volt s mintha a í kék szemekből néha-néha ki- i csilláink) hideg kegyetlenség u- ] gyanazon szemekből sugározna ] iá, melyek kétszáz év előtt oly 1 nyugodtan nézték végig, míg a < Garami szépapját halálra botoz- ] ták. i 1 Olykor meg is riadt e hideg | ‘ tekintettől, de aztán hirtelen az ‘ i öröm, vagy talán a káröröm j : érzése dagasztotta szivét, ha e- j szébe jutott, hogy- e kegyeden- ^ ség, mely e rideg szemekből árad, már senkire sem lehet ár- j talmas s hogy az a százados szívtelenség és önzés, mely -e fi- * nőm, fehér arcról sugárzik csak J azt szívhatja és használhatja ki, aki engedi. S ha rátekintett a j ^ heuícegnő égő arcára, mohón rá- J ^ tapadó szemeire s ha néha meg- j érintette ruhája széle, vagy pu-1 ' ha ujjainak -hegye, akkor dia- j daturas mámor töltötte meg szi- j j vét s úgy érezte, kettőjük kőzötll az erősebb, a hatalma- ^ sabb, a győzelmes, a parancsoló. A vacsoia elég korán ért vé- ' ° | get, mert a 'herceg még az éj- j jel el akart utazni. A hercegnő hosszasan és melegen szorította 1 meg kezét, a herceg pedig kiki- i ! sér-te a verandáig s igen barát-' ságo-sain búcsúzott tőle. Garami mámoros fejjel, a boldogságtól szinte öntudatla-: nul sétált a park felé. Megreme- » i gett a gondolatra, hogy az el- ; 1 hagyott kastélyban egyedül maj rád azzal a csodaszép asszonyn-yal, ki vérét olyan izgatott -for; rásba -hozta. Ezen a diadalmas,' I mámoros estén -semmi sem lát- | „ | j szott előtte lehetetlennek. Azt ! megérezte az asszony vágyako- zó tekintetéből, hízelkedő, alá- I zatos mosolyából, -hogy semmi- i féle vakmerőséget, erőszakosságot nem -találna tolakodónak | ezen az éjszakán s -ezerféle vak- I merő, kalandosnál kalandosabb | terv merült fel agyában, hogy j rnikép juthatna a hercegnő szo' bájába. I Az éjszaka kissé csípős volt, de nem hütötte le forró agyát, j A hold ibevilágitotta a park utait s ráragyogott egy thuja erdőcske közepén felállított szoborra. A szobor hófehér arca rábámult a feléje ballagó Garamira gúnyos mo sollyal, gőgös tekintet- tel, mintha számon akarná kérni, hogy merészel a jobbágy fiú j hívatlanul elé,be toppanni. U- gyanaz a finom, nemes arc, a- j VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és száliitás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. _______
