Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-30 / 22. szám

6 Winnipeg, Man. 1975. május 30. ORVOSI TANÁCSADÓ A GYÓ6TSIÍS NEM MINDIG HMim Van egy nagyon bölcs és Vil­lában igaz közmondásunk, a­­mely szerint a jóból is megárt a sok!! Milyen igaz is e mon­dás. Tudjuk, bogy a napsugár­­hatása áldásos a szervezetünk­re, mivel erősíti anyagcserén­ket, felvidítja kedélyünket, elő­segíti a bőrben a fontos D vita­­mintermelést, de ha sok van belőle égési sebeket okozhat, napszúrást és hálák is. Tudjuk, hogy jó a friss és kristálytisizta forrásvíz, mivel felüditi a szom­jazó embert, lehetővé teszi a mindennapi tisztálkodást, de ha túl siók van belője vizmér­­gezést is okozhat, az úszni nem tudó bele is fúlhat, sőt ugyan­ez az éltető elem szörnyű ka­taklizmák, árvizek, löldcsoiszaon lások okozója isi lehet! Tudjuk, hogy a friss gyümölcs és zöld­ség nagyon egészséges étel ép- j pen úgy, mint az állati eredetű ! fehérjék a hú.-tok, tej és tojás j formájában. Ezekből is megárt j azonban a sok, mivel ezen e-; gyébként nagyon egészséges j táplálékok mértéktelen fogyasz 1 tása is okozhat súlyos emészté­si zavarokat. Ugyanez a helyzet a Gyógyszerek terén is. Az or­vosságnak az a hivatása, hogy ' segítsen nekünk a betegségek legyőzésénél, a fájdalom, láz s a i többi kóros tünet enyhítésénél.! Minden gyógyszernek meg van ez a tőle várt hatása, de ennek feltétele, hogy a gyógyszert a megfelelő helyen, módon és a­­dagban használjuk. Tudjuk a mindennapi életből, hogy ugyanaz az orvosság, a­­mely az egyik bajnak kiváló ellenszere, a másik betegséget nem enyhíti és néha nagyon is károsan befolyásolhatja. Né­mely gyógyszer kis adagokban adva valóban gyógyítókig hat egyik, vagy másik bajunkra, de nagyobb mennyiségben halálos mér eg. Vannak olyan gyógysze­rek, amelyek csak úgy hatnak a szervezetben, ha vérszintjük állandóan egyforma magas és megfelelően hosszú időtartamú. J Ezért az ilyen gyógyszereket nagyon pontosan kell szednünk az előirt időközökben és olyan j huzamosan, amíg csak az or- j vos azt nem mondja, hogy elég. Ha bármiféle orvosságot hasz­nálunk mindig gondolnunk kell e szerek lehető mellékhatásaira is és lia e mellékhatások na­gyon kellemetlenek, akkor az orvossal megbeszélve azonnal be kell szüntetni e szerek hasz­nálatát, vagy esetleg más ha­sonló, de mellékhatásoktól men tes orvosságokkal kell őket he­lyettesíteni. Az természetes. bogy minden ilyen változtatást csakis az orvosunk beleegyezé­sével hajtsuk végre, mivel más­képpen el sem lehet képzelni a hatásos kezelést. Nagyon sok emjber hibát követ el akkor, a­­miikor önfejűén nyúl az orvos­ságok után és teljesen meggon­dolatlanul használja a különfé­le tabletták, drazsék, pasztillák, porok és oldatok, vagy teák nagy tömegét. Ezzel sokszor többet árhatunk magunknak, I minis amennyit használunk!! Ha valami bajunk van, akkor forduljunk orvoshoz és tőle kér­jünk tanácsot, ne a saját fe­jünktől, vagy a szomszédoktól! Sok bajt előzhetünk igy meg! (E, száraz bevezetés, most il­lusztráljuk egy néhány példá­val. Talán igy jobban megértjük a helyzetet és a gyógyszerek szakszerütlen és tervszerűtlen használatában rejlő, néha bi­zony halálos veszedelmet. Említettem már, hogy arnig bizonyos gyógyszer jó hattással van az egyik .betegségre, addig a másikra károsan hathat, sőt lehet okozója is valamiféle kór­nak. Például a Fenylbíutazon, Ketazon, Pyra'butöl nagyon jó ellenszere az ischiásnak, kü­lönféle ideggyulladásoknak, reu matikius fájdalmaknak, de u­­gyanakkor nagyon kellemetle­nül hat az emésztőrendszerre, a gyomorra és belekre és okoz­hat komoly emésztési zavaro­kon kívül gyomor és bélvérzést is. Amíg az idegcsillapitók (lu­minal, brókéiszitmények bellas­­pon, Meprobamat, stb. nagyon jóüi hatnak: az idegek megnyug­tatására, addig huzamosabb ideiig szedve elronthatják az ét­vágyat, csökkentik a szervezet'( vérképzését és másodlagosan súlyos vérszegénységhez is ve­zethetnek. Az előbb említett fáj­dalomcsillapítóik is .súlyosan ká­­risithatják a vérképzést és né­ha fehérvérűséghez is vezethet­nek. Vegyünk egy további példát. Azt hiszik általában a laikusok, hogy a vitaminok .szedése na­gyon fontos és sohasem káros a szervezetre. Igaz, a vitami­noknak bizonyos kicsiny meny­­nyiségben nagyon áldásos hatá­suk van a szervezet egészséges működésére, de túladagolásuk veszélyeket is rejthet magában. A D vitamin nagyon fontos bi­zonyos kis adagokban a csont­képzésre, bőrünk egészségére, ru gahnaságára. Túla daa cl á - a azonban súlyos hasmenést o­­kozhat, valamint hozzájárulhat az érelmeszesedéshez és a oson­tok törékenységének megnöve­kedéséhez. A betegek gyakran, követelik az orvostól a B 12-es bitamin nagykoncentrációjú in­jekcióinak huzamos ideig való beadását abban a tévhitben, hogy e ‘‘csodavirtaniin” minden­féle betegségre jó hatással van. Igaz, hogy e vitamin bizonyos fajta vérszegénységek ellen, va­lamint egyes idegibetegségeknél kiváló hatásokat tud elérni, de az is igaz, hogy túladagolása nagyon károsan befolyásolja az idegrendszert. Itt is gondolni kell arra, hogy a jóból is meg­árt a sok! Igaz, hogy a C vitaminnak nagyon fontos szerepe van a fertőzések elleni küzdelemben, mivel hozzájárul a szervezet ellenállóképességiének erőteljes megnövelésében, de túladagol­va megnöveszti a gyomorsavtar talmát, ami nem kívánatos: je­lenség. K vitamin nagyon hatá­sos kicsiny adagokban a véral­vadásnál és hiánya vérzékeny­séghez vezethet. Túladagolása azonban kóros véralvadékony­­ságot okoz, ami vérrögök (tiombusok) kialakulásához ve zethet! A gyógyszerek csak úgy hat­hatnak a kívánt célnak megfe­­felelően, ha orvosi utasításra és ezen utasítási pontos betartása mellett használjuk őket. Emlí­tettem már, hogy vannak gyógy szerek, amelyek hatásához az szükséges, hogy vérszintjük az egész kezelési alatt a megfelelő és egyenlő szinten legyen. Ezek közé az orvosságok .közé sorol­juk elsősorban az úgynevezett azulfonamidokat és az aiitibio­­tikumoakt. A szulfonamidokat és az an­tibiotikumokat rendszerint a különféle bakteriális, vagy vi­ruses betegségek-gyulladáso k­­leküzdésiére használjuk nagy sikerrel. A szulfonamidoknál) 'suüifametoxydin, sulfathiasol, sulfadimidin, stb.) a kezelést általában négy tablettával kezd jük, hiogy azután legalább egy héten át minden négy órában két tablettát nyeljünk le megfe­lelő mennyiségű folyadék kísé­retéiben. Az antibitikumokná! (penicillin, sztreptomiein, oh.o­­ramfenikol, stb.) vagy injekció­kat alkalmazunk egyszer na­ponta, vggy tablettákat hat óránkénti kettőt (kb. három na­pig;, majd hatóránként egyet) kb. négy-öt napig. Itt is fontos az adagokat megfelelő mennyiségű vízzel leöblíteni, hogy ezzel meggyor­sítsuk e szerek feloldását a gyomorban és bélben való fel­szívódását. Folyadék hiányában különösen a szulfonamiifok haj­lamosak lecsapódni a vesékben étel igy lehetnek okozói a húgy­­köveknek is. Igaz, hogy a fennt leirt gyógyszerek nagyon áldá­sos hatást mutatnak a gyulla­dások leküzdésében, de mellék­hatásként étvágytalanság jelent 1 kezhet, amely a gyógyszerek «V «0 használata után azonnal meg­szűnik í% így semmiféle gyógy­szeres kezelést nem igényel. 'Fontos tudnunk, hogy van olyan gyógyszer, amely haszná­latánál szigorúan tilos az alko­hol fogyasztása, mivel súlyos Megzavarok, okozója lehet. Itt elsősorban az idegcsillapitókat és az altatókat kell megemlíte­ni, valamint az úgynevezett “idegserkentőket”, mint a Fen­­metrazin, Psychoton, Dexfen­­metrázin, stb. Erősebb fájda­­lomcsMlapitók és nyugtatok használata nem ajánlatos az olyan egyéneknél, akik foglal­kozásánál nagy szerepe van az éberségnek, mint például a sof­­íöröknél, vasutasoknál, tolatók­­nál, építkezési munkásoknál, stb. E gyógyszerek úgy letom­­pitják az illetők reakcióképes­ségét, hogy ezáltal súlyos bal­esetek veszélyének teszik ki őket. Az ilyen hatású gyógysze­rek, nagyon helyesen, gyógy­szertárainkban pirios felkiáltó­jellel vannak megjelölve. Sokat lehetne írni a.különfé­le orvosságok mellékhatásairól. Itt legalább globálisan megem­lítem az úgynevezett túlérzé­kenységet, az allergiát, amely úgyszólván minden gyógyszer használatánál jelentkezhet. Ez egy kellemetlen mellékhatás, a­­mely csakis az allergiás, túlér­­zékeny egyéneknél jelentkezik csalánkiütés, allergiás nátha, asztmarham, vagy hasmenés formájában. E jelenségeknél az illető gyógyszert nem szabad továbib használni és orvosunk­tól kell kikérni a szakszerű ta­nácsot a további teendőkre. Né­mely antibiotikumnak az a kel­lemetlen mellékhatása, hogy a kóros mikrobákon kívül elpusz­títja a belek normális és élet­fontosságú bakteriális tóráját, amelyek fontos szerep játsza­nak az emésztésben és B vita­minokat is termelnek. Ezért fontos némely antibiotikummal egyúttal B vitaminokat is szed­ni. Végezetül csak annyit, hogy az orvosság csak úgy felelhet meg egészségadó és életmentő c,éljanak, ha szakszerűen, orvos által van rendelve, megfelelő adagokban, időközökben és idő­tartamig használjuk áldandó or­­felügyelet mellett. Egyéb­ként méreggé vállliat a legcso­dálatosabb gyógyszer is! MUDr. Juhász Tibor, Tiszacsernő. Együtt dolgoztunk éveken keresztül. Úgynevezett nem hi­vatalos kisegítőm is volt egy ideig. Aztán elhagyta az osz­tályt, de kapcsoltaink megma­radt. Régimódi és modern an­gol volt, igy keverék-barátság fejlődött ki közöttünk. Az a “nélkülözhetetlen” valaki lett, akit az első félóra után elunt az ember, de ha elmaradt, hiányzott. * * Eddie nagyon különböző munkát, végzett. Volt munkás, kisegítő, szakácsinas, helyettes szakács, majd ismét munkás egy dobozgyárban. Egyszer csak hosszú időre eltűnt. Esz­tendők múltján sem tudtam róla semmit. Két tragikus esete azonban gyakran emlékeztetett rá Az egyik, nyáron Hollandiá­ból 'hazajövet, két sötét folt ék­telenkedett a szeme alatt, pén­zét elvették, s csak repülőjegyét és személyi iratait hagyták meg . .. A másik eset lakásomon tör­tént. Egy ir-indiai házaspárral az ir-angol ellentétekről vitat­koztak. iSikertelenül, mert egyi­kük; sem engedett a maga iga­zából. Végül Eddie befejezett­nek tekintette a meddő szócsa­tát és faképnél hagyott ben­nünket. Kellemetlen -volt számomra, hogy nálam, egy menekült ma­gyar lakásában acsarkodtak. Általában sajnáltam Eddie-t szótlansága és balkezessége miatt, mert — úgy látszott —, hogy semmi nem sikerült az éle tőben. Hónapos szobákban la-LAJOSSY SÁNDOR: EDDIE MILLIOMOS LEIT! házasember tért vissza ottho­nába. Az otthonát csak mellé- I késén említette, mintha mimdig i lett volna. Viszont annál többet beszélt rólam feleségének és úgy feldicsért, mintha én vol­nék a legjobb baiátja? Búcsúzáskox egy köteg öt fontosokat csúsztatott a kezem­be úgy, hogy a felesége meg ne lássa. Mint ahogy egy szó sem esett ragyogó szer encséjéről, az ajándékozás magyarázatával is adós maradt1. Majd mikor luxus kocsijukon elrobogtak, a hallgatás titkát részben megértettem. Az azon­ban ma sem világos egészen előttem, hogy miért volt ilyen nagylelkű hozzám? A bankban pedig az a kelle­metlen meglepetés ért, hogy mikor a pénzesmérleg hiányt mutatott, a tisztviselő érthetet­lenül nézett rám. Siettem meg­nyugtatni, hogy az öt fontosok értéke száz font. Mire ő meg­számolta és nyomatékosan ki­jelentette, hogy csak kilencven­öt ... Kénytelen voltam felvilá­gosítani, hogy ajándékba kap­tam. Eddie kiegészítő levele várt otthon egy öt fontos csekkel bélelve. A levélben azt irta, hogy legközelebb mindenről be­számol. Hónapokig vártam, de nem jelentkezett. Nem számol­hatott be élete nagy fordulójá­ról, mert időközben meghalt. Luxus kocsiján kirohant eb­ből az árnyék világból. u Amit teszei az nagyon szép... próbáld azt a legmagasabb művészi színvonalra emelni” megjelent; BARÁTH TIBOR A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG IDEOLÓGIÁJA ★ A megrendelést erre a címre kell elküldeni: Mr. T. E. Baráth, Station “B”, Box 697, Montreál, Canada Postai irányító szám: H3B 2K3 ÁRA: $10.00 (roiytatas a 3. oldalról; és több más helyen is, nem is j egy alkalommal. Iüü7-ben< a montreali világ­kiállításon, majd Winnipegben szerepeltünk. Felléptünk Amerikában, Cle­­veltandon, Buffalóban, (a *két utóbbi helyen kétszer is), Ja-| mestownban. Torontóban a iMassey Hall­ban, a Ryerso Theaterben, a tíeneca College Auditóriuma- j ban, több középiskola nagyter­mében és máshol is, hangver­senyeztünk. Az énekkar 19’64-6'5-ban már i ! annyira fejlődött, hogy az Aida 1 J és a Turandot c. operákból is ■ ’ játszott. Egy színvonalon szere- j l pelt a legjobb torontói kióru­­' sokkal: a Mendelsohn Choirral 1 és Orpheus Choirral. , Ezenkívül Haendel és Mo- j j zart, valamint más szerzők mii- í ' veit is előadtuk, í Apró egyenetlenségek, egyé­­j nek közötti feszültségek akadá- ■ ! lyozták, sőt visszavetették át- j menetileg a fejlődést. 1970-isen és 71-ben voltak ! hangversenyeink. 1973-i otta­wai szereplésünkön — bár j nagy sikert aratttunk — meg­alapozatlan súlyos támadások a féltékenység, és emberi jelié­iül gyengeségek erősen megté­pázták a jellege és természete j szerint amúgy is igen gyakori i i személyi változásoknak kitett együttesünket, a létszámot. 1973 szeptemberében Mind­­| szenthy biboros-piimás Ur to­­j rontói) tartózkodása során a rendezőség, sokallotta a terve- j zett Fuvózenekar által kért j 6000 dollárt. Így került sor a mi j szivességibéli szereplésünkre. A Biboros-Primási Ur meleghangú : levélben köszönte meg szerep- j lésünket: “Ilyet Ő még nem Iá- ' tott és nem hallott az emigrá- [ dóban.” | 1975 áprilisában volt a to- | rontói 'Seneca Collegeban a 15. I évfordulói hangversenyünk. (E j csúcsteljesítményről már beszá­moltunk.) A 15 év alatt az Együttesben csaknem 400 tag szerepelt! — A ZENEMŰVÉSZET Ó­­RIÁSÁNAK: KODÁLY ZOL­TÁNNAK TORONTÓI LÁTO­GATÁSÁVAL KAPCSOLATOS LEGÉRDEKESEBB ÉLMÉ­NYEIDET (MOND EL. 1966 júliusában Kodály Zol­tánt a Torontói Egyetemen a zenetudományok disztokto: ává avatták. A Convocation Hajíta­ni diszünnepségen én voltam az egyik tanú a szokásos öltözet­ben es a diszbótokkal felszerel­ten. Az ősz Mester fiatal feleségé­vel együtt jött le a Kodály Együtteshez. A “’Mester” nem ment el “akáithová” ... Az Ecseti La­kodalmas bemutatásával fogad­tuk. Nagyon örült a sikerünk­nek,. A névaláírást kérők között egy pár oiyan is volt, aki üres csekklapot akart aláíratni. Később engem a felesége tár­saságában fogadott. A budapes­ti Liszt Ferenc Zeneakadémián volt valamikor a tanárom: KO­DÁLY ZOLTÁN, aki a Követke­zőket tanácsolta nekem: AMIT TESZEL AZ NAGYON SZÉP ... PRÓBÁLD AZT A LEGMAGASABB MŰVÉSZI í SZÍNVONALRA EMELNi ... AMENNYIRE CSAK LEHET­­| LtnETSÉGES ... * * * Ahogy már kedves Olva­sóinknak jelentettük, ZADU­­BÁN GYÖRGY megfogadta a világ zeneművészete egyik óriá­sának a tanácsát és a KODÁLY EGYÜTTEST A LEGMAGA­SABB MŰVÉSZI SZÍNVONAL­RA EMELTE. Hozzátehetjük: minden anya­gi segítség nélkül. Csak a tag­ság fegyelmezett szorgalmas együttműködése alapján. Eddig sem a kanadai, sem az ontaiiói kormány nemi segítette. Bár kérték. A kanadai magyar művészet része az összkauadai művészet­nek. Így talán eljön az idő, a­­mikor az illetékesek egyszer fel fogják isimerni, ennek az orosz­lánszívű művésznek; a fáradha­tatlan teljesítményét és leg­alább egy a művészeknek járó kitüntetéssel méltányolják. A csapatmunka hatalmas si­kerei elhallgattatják a minden lében-kanál szakértelem nélkü­li bírálókat. Hadd vonuljanak vissza örökös tisztségeik mögé tagságnélküli egye síi le te.sóit játszva. Zadubán Gyöigy ivedig haladjon továbbra is a maga művészi útján a fiatalokkal együtt, akik szeretik, akik igénylik vezetését. Hogy még sok-sok szépséget kössön a ze­neművészet hatalmas csokrá­ba Bartók, Kodály és mások (ideértve a saját) szerzemé­nyeiből is. AZ ATYAFIAK XIX. A “Marabu” portása mái- messziről nagyot köszönt Cso­­báncz és Péter bácsi felé. — Páholyt parancsolnak nagyságos uraim? Péter bácsi könnyedén, mint egy diák intett s haisány hangon kiáltotta: — Csakis páholyt! A portás előrefiutott. Hamarosan lesegitette róluk) a kö­penyeket k pár pillanat múlva már ott ‘ültek egy földszinti páholyban. Valami bágyasztó, sápadtkék fény árasztotta el1 a tánc­helyiség parkettjét, ahol stilizált, annamita táncot mutatott be egy fiatal férfi. A helyiséget halk zsibongás és valami keleti és jazz motívumokból1 összeszövődő zene árasztotta el. A fala­kon, a páholyok fölött halványsárga, selyemernyős karok vi­­lágitottakl s fényük a .mennyezetről a parkettre leáramló ködös kék fénnyel sajátságos szinkeverékbe olvadt össze. Már bontották a pezsgőt s pici üvegtáiacskában sós­mandulát tettek az, asztalra. A töblbi asztalon is többnyire pezs­gő állt, ezüstösen fénylő vödrökben és a túl világias, párás fényben tompán fehérlett a nőik mélyen dekiolletált, ide oda 0 ingó teste és a férfiak hófehér ingmelle. Szavak csendültek a halk, meleg, 'buja muzsikába, poha­rak összekoccanása hallatszott, kacagás röppent ki a zsongás­ból. Egyszerre piros fény váltotta fel a ltokét. Az annamita táncos mérsékelt taps után eltűnt s egyszerre vagy húsz gyö­nyörű görl ito,bőgött be a parkettre. Péter bácsi lenyelte a pezsgőt s szemét a táncosnők felé meresztette. — Ezek aztán,! — kiáltott fel tetszéssel. Kurtán romot ve, meglökte Csobánczot. — Te! Ezek otthon felejtették a ruhájukat. Nem fáznak meg? Nézd azt a gyönyörűséges szőkét. Csoháeíz fanyaitul mosolygott. — A szőkéket szereted, Péter bátyám? — A szőkét is, meg a barnát is. Nézd, a sor végén azt a barnát, Nöhát, ez talán még szefob. Egyenesen a paradicsom­­kertből szalajtották ezeket ide. De te nem is iszol? — 114 — PÁSZTOR JÓZSEF Csobácz egy kis zavarral válaszolt: — Nem szoktam én sokat, Péter bátyám. Vagy egy­szer nagyon sokat, ha nagy a bánatom. Péter bácsi komolyan pillantott a szobrász arcába. — Hallom, hogy már el is költözött tőledl Sárika? Csobáncz az asztallá nézett. — El. — Azért vagy kedvetlen. Egy kicsit elgondolkodott. — Vájjon mit csinál az aranyom ött a hotelszobában egymagában? Sosem volt még egyedül. Vagy az anyja volt mellette, vagy mink. Azután meg te. Tudom, el sem tud magá­ba aludni a szentem. Ezek a szavak Csobánczot is szivenütötték. — Igaz, — gondolta. — Mit csinál most egyedül Sárika? Szeretett volna felugrani. Otthagyni Péter (bácsit, az ösz­s/.es szőke és barna nőkkel és repülni1 Sárikához. A tánc befejeződött, a nők 'hatalmas tapsviharban eltűn­tek. Péter bácsi is verte a tenyerét kivörösödve. — Mondd, te! — fordult tüzelő aiíccal Csobáncz felé. — Nem lehetne ezeket a tündéreket izé ... beszélgetni valame­lyikkel? Csobáncz finoman mosolygott. Irma nénire gondolt, aki bizonyára nyugodtan alszik mái otthon, hálófőkötővel a fején, krémmel vastagon bekenve. Rápillantott Péter bácsira. — Hát melyiket akarod? Péter bácsi kis zavarral válaszolt: — Hát, izé .. . Talán mégis azt szép barnát, aki a bal szélin járta. Annak olyan kedves, pajkos tekintete volt. Csobáncz odaintett egy pincérnek és néhány szót súgott a fülé|:e. A pincén 'bólintott, aztán eltűnt. Néhány perc múlva visszajött s egy harmadik poharat állított az asztalra. Péter bácsi izgatottan nézett a Csobáncz szemébe. — Nahát. Aztán csakugyan gyün? Csobáncz mosolygott. —r Hát peresze. . Péter bácsi a fejét csóválta. — 115 — ' " ' ■* Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások ízesítésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg. Manitoba. R3C 2B6.

Next

/
Thumbnails
Contents