Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-30 / 22. szám

Az M.H.B.K. Calgary-i hírei

I NEMZETISÉGI KIÁLLÍTÁS

Ez év február elején a Calgary Citizenship Council népművészeti kiállítást rendezett a város Auditóriumában. A kiállító 23 nemzetiség között a magyarok is resztvettek. Calgary alapításának 100 éves évfordulója az idei kiállításnak külön hátteret adott és ennek a kihang,súlyozására Alberta tartomány kormányzója, a tartományi kultuszminiszter és a városi kormányzat képviselői is meg jelentek az ünnepélye© megnyitáson.

Az ilyenkor szokott bazárszer ü bemutatástól messze eltért a magyar terem berendezése, ahol pultok helyett a falra, asztalokra és körüljárható állványokra lett a gazdag kiállítási anyag elhelyezve. A rendezők a Szent Erzsébet római katolikus! egyházközség (Mrs. Anne Lazlock vezetésével) és az MHBK Calgary-i Csoportja voltak, akik hazulról hozott szőttesek, thimzéeek, poruellánok mellett külön csoportosították a ma Calgaryban élő magyar művészek és iparművészek egy i ésizének néhány alkotását. Horváth György, ifj. Zalán Zoltán és Rada Tibor festményei, az 'utóbbi porcellán tányérai. De Gara Imre kerámiái, Boldizsár Matild népművészeti varrásai, hímzései, Barba Ilona butorfestészete és Dénes Árpád intarziás asztala, doibiozai elismerést keltettek. A kiállítási szinpompáját nagyban emelték a jelenlévő magyar rendezők tradicionális, vagy újszerű magyar ruhái, A fiatal leányokat Boldizsár Matild különböző népviseleti ruhákba öltöztette. A kiállításra érkező vendégeket az előtéríben magyar leányok kazári, kalocsai, pusztafalusi és tápéi népviseletben, vagy díszmagyarban fogadták.

bálterme teljes létszámmal beteljen. A MI napján mintegy j 500 főnyi vendégsereg ült le az i előre megvásárolt asztalokhoz, j hogy a szálloda konyhája ál- J tál készített magyaros vacsorát, ihalk cigányzene kíséretében, elfogyassza1.

A rendező bizottság öt hónapos előkészítő munkájának mél tó ibefejezése volt a ibál, amely látványos külsőslégeivel évrőlévre elbűvöli a megjelenteket és a szórakozás vidám légkörében ismerteti hagyományaink egy kis részét és szerez a magyarság számára új 'barátokat. A bál egyik legfőbb erőssége a helybeli magyar fiatalság nagyszámú részvétele, akik ezúton ismerik meg a magyar közösségi élet szépségeit, de az ezzel együttjáró terheket és fáradalmakat is. Ezúttal 63-an vettek részt a bemutató táncokon és közre m űködésükkel elkápráztatták a megjelent kanadai és magyar vendégeket.

A bál tiszteletbeli fővédnökét, a magyarszármazásu Robert András munkaügyi és bevándorlási minisztert, távollétében The Honourable J. Harper Prowse szenátor képviselte. A bál iöifcibi védnökei a következők voltáki: The Honourable

Roy A. Farran provinciális közszolgáltatási miniszter, His Worship Rodney J. iSykes polgármester, P. A. Neatby brigadéros, katonai körzet parancsnok és a távollévő Mészöly Elemér (Philadelphia), az MHBK központi vezetője. A házigazda szerepét a védnökségre felkért vitéz Duska László,, iMHBK köz- j ponti vezető helyettes (a Szé- j cbenyi Társaság alapítója és j egyik vezetője) és vitéz iSebő Ernő csoportvezető és feleségeik töltötték be.

A vacsorát 'Nagytiszteletű Becske Lajos fennkölt szavú imája vezette be. Később vitéz Sebő köszöntője után a védnökök mind szólásra emelkedtek. Nem volt meglepetés a polgármester (aki már évek óta megjelenik a báláinkon) fonetikus magyarsággal felolvasott beszéde, annál nagyobb volt The Right Honourable Pierre Trudeau miniszterelnök magyarnyelvű üdvözlő táviratának a felolvasára. A vacsorát Főtisztelendő Molnár István imája fejezte ibe.

i

A kanadai és magyar színek-1 kel hatásosai! feldíszített te-1 i emben, a vacsora után, 17 el-} sőbálos táncospár bemutatása és keringő je nyitotta meg a látványosságokat. Az elegáns, de mégis egyszerű fekete-fehér színekben táneolókat magyar ruhába öltözött fiatalok bevonulása követte. A leányok színes disizmagyarjai és a halványkék attilába öltözött, sarkantyút viselő kísérőik Bihari János 1804-bőll való zenéjére lépő bevonulása az idén is nagy

A iZERÉLEM KOLDUSA

IRTA: FÉNYES SAMU

Hej, az a boldcg diákélet! Még most is jól esik visszagondolnom arra a cigányos élet e, melyet két nagyreményű barátommal e,gy szűk harmadik emeleti fővárosi szolbácskában töltöttünk. Szegények voltunk mind a hárman. Néha-napján — a hó ötödikétől harmincadikáig — nem volt hármunknak egy vasunk, kezdődött a fekete retek évadja, mivelhogy a kapu alatti ikofa hitelezte nekünk ezt a fekete, megvetett, de azért pompás gyümölcsöt lukullusi lakomákhoz.

Mégis milyen gazdagok voltunk a fekete retek mellett, is! Gazdágok elemében, jó kedvben még dusabbak reményben s nagy várakozásokban. 'Egyikünk se akart kevesebb lenni mi ülsz tere Illőknél, no meg tudomáyos akadémiai tiszteleti tagnál. \

Pedig lenéztük a tekintélyekét, szent voit a bitünk:, hogy eleddig mindem tekintély hamis és csak a csalafintasággal került piedestalra, — mi leszünk az elsők, akik a nagy tekintélyre rá is szolgálunk benső értékünkkel, emoermegváltó cselekedeteinkkel. Szétszóródtunk.

Az egyikünk vidéki fiskális lett, ki olyan, ügyesen tudta gombolyítani a parasztkáki pörocskéit, hegy háza, földje ktt, szép vagyont szerzett s olyan em geuelmes mameiuk, akár egy hódoló felirat. A másik valahol tót csemetéket tanitgat a mentára. A harmadik — a legtehetségesebbnek becsültük — elveszett a Szemünk, előtt. Hírét se hallatunk hosszú éveken át. Mi már családos emberek, békés, adófizető loyális polgárok lettünk, ő felőle azt se tudtuk él-e.

Ő volt köztünk a költő, a művész, a legröpköbb szójátékok, a legszellemesebb hasonlatok, a legvakmerőbb paradokszonok az ő ajkairól röppentek el. Nagy álmodozó fekete szemét, kissé borús, magas homlokát, mintha magam előtt látnám most is. Ismeretekre is felülmúlt talán mind a kettőnket s nem egyszer csodáltuk elmeélét s nagy emlékező tehetségét. A mellett áldott jó fiú, minden gonosz tréfánkat eltűrte, legfeljebb leszamarozott érte.

Egyszer valami hivatalos ügy ben felvetődtem Pestre s mialatt a vidéki ember mohóságával nézegettem este felé sétálva az Andrásy-út gyönyörű palatasorait, egyszerre csak elém vetődik rég nem látott barátunk. Alig ismertem rá. Ha ja *gészen ősz pedig mindössze, vagy 14-15 éve, hogy mint nagy reményekben gazdag ifjút utoljára láttam. Redő verte fel magas homlokát, csak szemeinek boiitus, ábrándos fénye volt a régi. öltözete sohase volt gondos, de most elhanyagolt.

IMegörültem neki, összecsókolództank ott az utca: közepén. Szemrehányólag kérdezősködtem tóle élete, eddigi sorsa, foglakozása, kenyere, jelenje, jövője felől. Nagyon fukar feleleteket adott.

—■ Életem. Nem látod rajtam? Ez a korán őszült haj, ez a sok ránc a homlokomon nem beszél eleget? Kergettem ideálokat ;s illa mikor elfogtam egyet-egyet, összezsugorodott a kezem közt, hideg és undorító lett, mint egy varangyios béka.

Együtt mentünk vacsorázni. Étvágya nem volt túlságos, de a jó borhoz hozzálátott, de komorsága csak nagyon nehezen engedett fel. Soká ültünk együtt a helyiség kiürült, utoljára csak mi ketten maradtunk ott, meg a cigány.

Én beszélem neki régi élelmikről, egészen belemelegedtem. Úgy éreztem, mintha régi kis diákiszo bánik képe elevenült volna meg lelkemben. Milyen szép idő is volt, — hova lett az édesség? — hova lettek idáljaink?

— Ideál! ... ostobaság.

Még; egy üveg bort ittunk

meg. A cigány valami régi bús melódiát húzott. Elméláztunk mind a ketten.

— Egyszer volt, hol nem volt, volt egy jámbor fiú, akinek igen sok kincse volt, — szólalt meg szakadozva, féihalkan, mintha qsak magamagához szólott volna. Nem örökölte, nem szerezte, az Isten adta neki. Drága, szép kincs, volt az, — csodaerejü.

Minél többet osztogatott, ajándékoziott el belőle, a .két tarsolya annál inkább megtelt vele. Nagyot gondolt hát, nagy vándorútra kélt, hogy felkeresse szerte a világon mindenütt a nyomort, hogy enyhítsen rajta. Irtó háborút esküdött a nélkülö zésnek, az éhezésnek, a szegénységnek. Tehette, mert hisz minél többet ajándékozott belőle, annál többre szaporodott a kincse. Bejárta székében, hoszszában a világot, hogy vigasztalást s enyhülést nyújtson az elhagyottaknak, ho;gy segítse a tehetetlent, vigasztalja az árvát és megmentse a veszendő.

Nem nézett bűnöst s büntelent, nem gyöngét s hatalmast nem ellenséget, s jóbarátot, adott mindenkinek, akiről sejté, hogy szüksége van adományára. Nem ijesztette fáradtság, tikasztó enőtrabló sivatag, ment ment még annyi időt se vett magának, hogy egy pár sarut csináltasson magának, mezítláb botorkált tüskön, ihokron, kövön, tüske megszaggatta, hegyes kő megvérzete, fenevad megkergette, de ő csak ment, ment. Forró nap eltikkasztá, szomju sivatag ajkát ínyéhez forrasztó, de sebes lábbal, libegő, szomju ajkkal csak ment, 'hogy nyomort enyhítsen, ahol rátalál. Ruhája elrongyolódott, szakála tüskés lett, tövis bele

akadt, íbajtorján reá ragadt, de még az éjjeli nyugalmat is megvonta magától, hogy minél több szenvedést enyhíthessen. Erdő vad gyümölcsét ette, fagyöikereken rágódott, kökény, somon lakomázott, hogy magasztos müvétől még az evésre való időt se rabolja el.

Persze, hogy hire ment a fiúnak, jöttek hozzá messze földről, sokan, akik bajba voltak, segítségbe szorultak. Persze irigye is keletkezett sok, gonosz emberek, akik orvul a tarsolyba nyúltak s kimarkoltak ibelőíe. Volt olyan is, ki éjjelente úti garágyban reálesett lövő fegyverrel és dulakodott vele, 'hogy egész tarsolyát elrabolja. Némelyük hozzászegődött s együtt járt vele, hogy kedvező alkalomkor el csenhesse Isten adta kincsét.

Pedig minden hiába való volt, mert aki mit éjjel ellopott tőle, az reggelre magától visszakerült a tarsolyába; amit nappal rabolt, az éjszakának idején vándorolt vissza hozzá. Csodaereje volt a kincsnek, kiki,' csak annyit mondhatott belőle a magáénak, amennyit az ifjú önként adott neki, a többi mind visszakerült hozzá. Amit nyomor enyhítésére ajándékozott, az szaporította a tartamát, — csak attól könnyült meg, amit haszontalanul elhullajtott, az elveszett nyomtalanul.

Mikor aztán hirement, 'hogy milyen természetű a kincse, 'haraggal és dühhel fogadták az irigy emberek, még azok is, akiket felségéit, kinevették, meg kergették, ikicsufolták, amiért annyi viszontagságot elvisel és maga nyomlomog.

•S ha bevéigezte valamely vidéken nehéz müvét, gonosz emberek sárral, kővel dobálták, bottal verték ki a határból s még a jó emberek is azt tanácsolták neki, vegyen a kincsből házat, kertet, szép ruhát, kalászosaidét, pihenjen s élvezze a világ, az élet siók szép adományát. De nem hallgatott rájuk csak ment tovább.

... Egyszer aztán hozizá csatlakozott egy kislány, igénytelen kicsi teremtés, aki megszánta, hogy igy egyedül, elcsigázva, rongytosan, megsebezve jár-kel, — hozzászegődött, beszélt hoz, zá nyájasan, szépen ,s nagy gyönyörűségesen, hogy a jó fiúnak repesett a szive, elfelejtette az emberek hálátlanságát, maga meghurcoltatását s nem volt a világon semmi, amit óhajtott vlolna, mint e gömbölyű szemek mosolygását.

Pedig hej, ez a kislány volt a veszedelme. Elleste, hegy a fiú kincsét elrabolni nem lelhet, mert visszajön, amit ellopnak belőle, az elajándékozás meg csak szaporítja, csak az vesz el belőle, mit haszontalanul hullajt el.

Egy ideig járt vele, epedő szomját csókás mosolyával oltotta, akkor elunta. Mikor aztán egyszer elaludt a fiú titkon egy-egy lyukat vágott a két iszák fenekén s mikor még a

, sötétben újra útnak indult, egyenként, 'haszontalanul hullajtottá el kincseit.

A jó fiú elvesztette mindenét.

Üres lett a két tarsoly reggelre s akkorára a kislány is megszökött tőle, ő pedig kinevetve, sebes lábbal, megcsufolva, igazán koldusán járta az országot.

... A pincér jött az asztalunk hoz, takarodni kellett, a korcsmát becsukták, -— időköziben a cigányok is elszállingóztak. Fizettem és mentünk ... kissé boros fővel nem is gondolkoztam annyira, inkább csak úgy kuszán eltöprengtem a mesén.

— Az a fiú ideális ta volt, a szivbeli ési elmebeli adományok két csodás, bűvös tarsolyával, ami szaporodik, miniéi adakozóbbak vagyunk vele. Az a hosszú, végérhetetlen út az élet. A nyomunkat lleső gonloszok, a rablók, a sebező kövek, tépő tövisek, szenvedés, nyomor, guny] kacaj és jó tanács, hálátlanság, stb., stb. — az élet. iS akkor ! mindehhez hozzászegődik egy kicsi nő, aki megrabol minden ideáltól, elpusztítja szivünk és elménk minden áldásait, lyukat fur a két tarsolyon, hogy amit ő maga el nem vesztegethetett, haszontalanul hulljon a sárba...

Ősz vagyok, korra ifjú, de szívre vén, ráncos a homlokom . . . iSzerelem, koldusa lettem.

tetszést váltott ki. Kövekezett Erkel Ferenc muzsikájára a palotás, amelyet 13 pár mutatott be. Táncukat szűnni nem akaró taps követte. A keringő tanára Jasztroibszky László, a palotás betanítója Tóth lüszló volt. Köszönet mondás és megajándékoztatásuk után vitéz Sebő Ernő bálelnök és felesége csárdással nyitotta meg a táncot. A modern tánczenét Peter Murray nagyzenekara szolgáltatta, a csárdásokat! Koroaifghy Gyula zenekara húzta.

A 11 órai ibiüfé idejében a már vidám hangulatban szórakozó vendégsereg újabb látványosságban) részesült. Báláink történetében ezúttal először, magyar népi táncok is bemutatásra kerültek. A férfiak toborzóját, a leányok üveges táncát, Popovics Tibor tánctanár szólóját és a páros clsárdást tapsorkán követte. A magyar tánchagyományok ilyen széleskörű bemutatása úttörő vállalkozás volt, amely a táncosoknak és a vendégeknek egyaránt felejthetetlen élményt nyújtott.

A kora reggeli órákig együttmaradt közönség, de különösen a rendezők, Zöld Jánosi főrendezővel az élen, tánctanitók, táncosok elégedetten térhettek nyugvóra. Jó vigasságot nyújtottak és jó miagyar munkát végeztek! Ezúton is köszönjük fáradozásaikat és köszönjük a megjelent vendégek pártfogását. A viszontlátása a jövőre a 20 éve© jubileumi bálon!

(Foltyatjuk)

Winnipeg, Man. 1975. május 30.

7

Szerzői-est Párizsban

PÁRIZS — A megélénkült párizsi magyar kulturéletnek igen szép színfoltja volt Saáiy Éva három napos képkiállitása és az azt bekoronázó zenés megszakításokkal taríkitott szer zői estje.

Fehér Lászlónak, a Katholikus Misszió Egyházközségi Tanács elnökének bevezető szavai után Nicole Donner zongoraművésznő 'Liszt: Leggerezza c. müvét adta elő. Szőke Klára Írónő Saáry Éva iró és festőmüvés'znő munkásságát ismertette. Ezután Saáry Éva írásműveiből olvasott fel. Nicole Donner újabb Liszt zeneszáma után Francoise Cazard, Anne- France Gallois, Hanczay József, Laezkó Péter, Andié Porchérot Saáry verseket adtak elő francia és magyar nyelven.

A szépen sikerült műsor egyik kiemelkedő száma volt Sachiyo Tada japán énekesnő három dala. Műsoron kívül lépett fel Bródi Zsuzsa másodamerikás magyar kislány szavalataival. A müsonós est Nicole Donner Liszt Szerelmi álmának ihtenprietálásával zárult. A rendezésért a Katholikus Missziót és annak vezető lelkészét dr. tliero Istvánt illeti dicséret.

(b.a.)

II

Konzervatóriumot" létesít íziffra György

Két párbaj

(Folytatás a 2. oldalról)

meret fájdalmát azonban nem | éreztem. De újra éreztem a lelj kém dühöngő keserűségét, a hónapok óta kínzó alaktalan, vad bánatot, amely marja a leikemet és amely miatt marnom kell másokat, mióta miattam leit öngyilkos az öcsém. Megmérgezett, vonagló, kínba facsarodott lelkiem áldozatokat kíván. Lehet-e másképpen csii! lapítani az embernek a maga | fájdalmat okoz! .. . Ah, hadd : fájjon nekik is ez a nagy Ibá, nat.

... Beültem egy kávéházba I és egyik szivart a másik után, szittam el. Lélek nélkül bámultam ki az utcára. A gyalogjárón egyszerre megáll valaki és érzem, hogy egy szempár pihen

KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK:

Angol nyelvtan és Beszélgetések ... .............$ 2.00

Ágoston Ede; Fény és árnyék

(versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50

Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00

Gaigóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.2ü

Gundel Károly: Hungarian Cookery

(magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70

Juhász József: Idegen partok között

(elbeszélések) ........................................... $ 5.00

Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ....................... $ 2.00

Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00

MArai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00

Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . . $ 3.00

” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00

Muzsi Jenő: Öt könnycsepp

(versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60

Nagy István; A fenségtől a hallja kendig

(elbeszélés) ............... .............................. $ 3.00

Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának

története .................................... ........... $ 6.00

A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00

Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00

Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . $ 4.00

Somogyi: Szumirok és magyarok .................... $ 8.20

Székely-Molnár Imre:

Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt, és Sehol (versek) . . $ 2.G0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00

Hol van a nyár? ........................ $ 3.00

” ” Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.0D

Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ’’ ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50

” ” ö ” $ 5.50

Julianna C. Tóth: Sing out Go

(Hungarian Folk Songs).........................$ 1.50

Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-! kell számítani.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg. Manitoba, R3C 2B6

iCziffra György a most már; világhírnévre szert tett zongoraművész, mint arról annak idején röviden hirt adtunk, Bénii© francia város kában megvett egy volt templomot, amelyben zenekonzervatorkmuot létesít. E meglehetősen rozzant állapiéban lévő “konzervatormm” helyreállítási költségeinek előteremtésére április 28.-án a Salle Pleyelben (Párizs egyik legnagyobb befogadóképességű hangversenytermében) zsúfolt nézőtér előtt hangversenyt adott. Műsorán Chopin és Liszt müvek szerepeltetk. E hangverseny után több hanglemez felvétel áll a 'kiváló művész előtt, majd ausztráliai kiöirútra indul, amelyről csak július kezdetén tér vissza Franciaországba, ahol több zenei fesztiválon vesz

rajtáin. Odanézek. Oh, ez a becsületes meleg,, szép szempár. Felugrottam. Bejött. Megölelgetett.

— Fiam, kedves jó fiam, de rég nem láttalak. Sápadt vagy. Betegnek látszol.

Kifakadtam.

— János bátyám, de rut az élet.

— Hát hagyd itt ezt a várost. Ez tett beteggé. Gyere el hozzánk. A nénéd isirnii fog az örömtől.

. . . Elmenjek? Igaz. El kell mennem. A csíki hegyek közé, öt órányira az utolsó vasúti ál! lomástól.

— János, bátyám, mikor utazik?

— Két óra miulva. Csak téged akartalak megkeresni. A lakásodon voltam.

Menjünk.

Két óra múlva vonaton ültünk. Reggelre kocsin. Kora délelőtt ,ott voltunk a szép, nagy kedves falusi házban. A nagynénérn 'csakugyan elsírta magát, mikor meglátott. A szivemet kimondhatatlan bánat öntötte el.

... Két hete voltam már ott vidám, jó, egészséges emberek között. Kezdtem gyógyulni. A szivemet nem szorongatta úgy az a nagy bánat.

A bátyám hazajött egy napon.

— 'Holnap medvére megyünk, mondta. Bevette magát a Sikkesbe egy és felette garázdálkodik. Holnap kihajtunk.

— Megyek én is,, — mondtam neki.

Kicsit ellenkezett, azután ráhagyta, hát gyere te is.

Másnap elindultunk. Vagy tizen voltunk; három 'hallgatag paraszt is. Szép, erős, biztos golyós fegyvert adtak a kezembe. A hajók elmentek és mi szétoszlottunk az erdő hosszú szegélyén. Magamra hagyták. Láttam, hogy veszélytelen helyet kerestek ki a számomra: erre a hosszú tisztás felé, a nagy szakadékon át nem jön a medve. Ez se baj. Leültem és belenéztem az erdőbe. Csend volt, de az erdő élt és hangja betöltötte a csendet. 'Zajok hallatszottak. Levelek suttogása, halk koipácsolás. Ágak is reccsentek valahol,. Némán és elfogódva bámultam bele a rengetegbe és a bánatom egyszer, e égetővé vált a magánosságban Oktalan kánok rohanták meg a szivemet. A régi fájdalom mind feltámadt és úgy fájt a lelkem, hogy szinte beleorditottam a csendes erdőbe. Ez a fájdalom

majd részt, aminek ismertetésére alkalomadtán még vissizatérünk.

(b.a.)

Hámory Várnagy Dalma:

ESD

SZÍNE:

ólmos, lusta szürkeség, messziről jön, távolba vesz. ILLATA:

megnyugtatón husit, élőt, elevenebbé tesz. HANGJA:

pergő, ritmikus zene, néha, halkan pengő hárfa. CSÓKJA:

csillog a virágokon, mint arcon: könnyeknek árja.

Rákoscsaba, 1937.

eh- eleven volt, olyan meglevő, élő és1 pozitiv valami, hogy szinte félni kezdtem. Mi lesz velem? Mf lesz velem? Az erdő susogott. EgyedüL vagyok. Mi lesz, Istenem mi lesz? De a hangok zűrzavarát egy tiszta zaj törte meg. Ágak reccsenése ,hallatszott és benn, a fák között, a zöldesbarna homályban egy gyorsan mozgó, nagy test jelent meg.

A,medve. Eire jönne? A nagy tisztás felé,? Amarra vannak az erdők.

A barna test megnőtt. Milyen gyorsan vágtat. Egyenesen felém. Egy perc és itt lesz. Kinzó rémület deürnesztett meg. Csak most hallottam a távolból a hajtők lármáját és csak azt éreztem, hogy most még menekülhetek. De nem tudtam megmozdulni. Felálottam és a lábam ólmos volt. A medve csörtetve vágott át egy pár bokron. Már tisztán láttam. Ki nem téi>, egye nesen rám jön.

Ekkor újra forró áramlással futott át rajtam a düh. Hát te mit akalisz tőlem? Te is nekem jössz? Az villant át dölyfös haraggal az agyamon, hogy a Taláry Lajos pisztolyával néztem én szembe és dühödben kaptam fel a puskámat. Te oktalan dög, te akarsz engem íbántani!?

A vágtatása kissé meglassabbodott. Hat lépésre volt tőlem. Kit lábra állott. Iszonyatos nagynak tetszett így. De én a Taláry Lajos pisztolyával állottam szemben. Egyszerire hideg nyugalmat éreztem. Céloztam. Szinte a puskámat érte már. Lőttem. A dörrenés elkáhitott. Ös'szekavarodott előttem az eadő, a nagy állat. A zűrzavart egy óriási zuhanás követte. A medve egész nagy tétével súlyosan zuhanva vágódott le a földre. A feje a Iában előtt veit; óriás teste végjgnyult, a földön. Zavartan néztem. Nem mozdult. Vége volt. Fejét futta át a golyó.

Most újra 'hallottam az erdő hangjait. Belenéztem a zöld homályiba és azután rátekintettem az állatra, óriás fenevad, félelmes, erős, nagy, csodaszép bestia. Oly szép volt ott a földön, oly igen éreztem, hogy egy szép, nagy, eirős és felséges életet oltottam M,'hogy a részvét bef'énkő'Zött —- hosszú hónapok óta először — a szivembe. A magam életének az örömét is éreztem végre és a megölt csodaszép, barna ófriást hosszan nézve, könnyek gyűltek a sze membe és lassan, lágyan, gyerekmódra sírni kezdtem.

\

mm bál

A hagyományra®, évenkint is- , IA szépen megtervezett megmétlődíő nagy báliját a Magyar | hivó és az elmúlt, bálok hirne- Harcosok Bajtársi Közössége \ ve, elégséges volt arra, hragy a március 8.-án tartotta. Sorrend- I postás-sztrájk és az infláció eiben ez volt a 19. bál. lenére is, a Calgary Inn nagy