Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-30 / 22. szám

2 Winnipeg, Man. 1975. május 30. A kereszt és a Cserkészliliom hősei teszünk! Akinek magyarul Muzsikál a vére E bús szerelemtől Nincsen menekvése Sehol menekvése, (Reményik) Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ura! Te áldott cserkész testvérem! A leghálásabban köszönöm a gyönyörű közlést. Első fecskék vagyunk az UJ EMBER .meg­teremtésében. — “EMBERRÉ VÁLÁS ENNEK A KORNAK A GÉNIUSZA! MEGINDULT A NAGY (FORRADALOM . .. MEG INDULT AZ EMBERÉRT!” — Megadtuk az alaphangot. Meg­látod, hogy következnek sokan: pro és contra: de egy bizonyos: KRISZTUST, az ÖRÖK KRISZ­TUST már nem tudják kihagy­ni; és a CSERKÉSZET roppant nevelő 'hatását sem! A KE­RESZT és a CSERKÉSZ-LI­LIOM szent forradalma ez! Én annak is gondoltam kezdettől fogva, mikor a llő nagy gépelt oldalas ALAPTERVEZETET — 1949 Szent István napján — BODNÁR GÁBORÉK kezébe adtam. (Akkor még azt hiszem 4-5 magyar; cserkész-csapat volt csak az egész világon. Az enyém a 3. számú volt s mind­járt ki is neveztek Kelet-Auszt­­ria “cserkész-kormányzójá­nak” (nemzetközi cserkésztisz­ti igazolványt kaptunk. “MAGYARORSZÁG AiZ IFJÚ SAG ORSZÁGA’’ belső forra­dalmi erejét (Szentséges Atyánk a Hercegprímás úr is azonnal átérezte; és azért kaptam Tő­le azt a különlegesen nagy ki­rályi-ajándékot: “A VILÁG­EGYETEM 'ALKOTÓ MŰVÉ­SZEINEK ÁLDÁSA LEGYEN MINDEN TÖREKVÉSÉN! ÁL­DÁSOMMAL, t —Ez tehát nem csak az URNÁNAK szólt csu­pán, bár az is szép volt és “tör­ténelmi” URNA volt; mert elő­ször az igazi Szentatyának, XII. PIÜS pápának ajándékoztam. “IN MEMORARIAM ANNI 'MA­RIAN! 1954 — DEVOTISS1IME OPFERT SUMMO PONTIFICI + PIO XII. + EMERICUS DE GARA RiBGNI MARIAN! GIVES IN EXILIUM iSCUPT. HUNGA­­RIOUS.” (Közel 1 méteres mü­­darab, szélesebb oldalán a Bol­dogasszony Anyánk teljes szö­vege, tiszta réz-oxidból készült türkisz-mázzal, de olyan braYlU ros keverésben, hogy kiéget­ve olyan volt, mintha türklsz­­kőből faragtam volna az egész urnát. Az AULA engedélyével, mivel külön kértem Adományozó-le­velemben, hogy MAGYAROR­SZÁG és a MAGYAR NÉP nevében küldöm a BOLDOG­ASSZONY URNÁT, mint né­pünk hódolatát — és kértem ö­­szentségét, hogy RAB-ORSZ.V­­GUNK RAB HERCEGPRÍMÁ­SA részére is elkészíthessem az URNA másodpéldányát. Boldo­gan engedélyezte Őszentsége, “.hisz Mindszenty hercegprímás az Ö LEGKEDVESEBB GYER­MEKE, AKIT SZENTELT bibo rossá.” (Emlékszel a Pápa sza­vaira? Én csak annyira: FO­GADD FIAM EZT A BÍBORT, de lehet, hogy a Biborszin VÉR­RÉ FOG VÁLNI hamarosan! — Sajnálom, nem. tudom idézni pontosan.) Csak azt kérte az AULA, hogy amíg Magyarország fel­szabadul, a Hercegprímás Ur római báiborosi temploma kincs­tára őrizhesse az URNÁT. Én visszatartottam, mert tud tani, hogy a JÓ ISTEN segítsé­gével személyesen adhatom SZENT KEZÉBE. így is volt: 1973 szeptembe­rében, kanadai körútja alkal­mával, a calgaryi püspöki Dóm­ban tartott Szent-miséjén (az nem is (Szentmise volt, hanem égig csapó hódolata Calgary minden fajtájú népeinek; amint vittük a felajánláskor végig a hatalmas — hosszú templom — Ilonkámmal együtt — az URNÁT, hát nem éljenez­hettek, mint az olasz templo­mokban, de éreztem, hogy e­­melt fel az a 'hangtalan ujjon­­gás éis öröm egész szent alak­jáig, mig a kezébe adhattuk, én az alja részt, Ilonkám meg a tetőt; de olyan nehéz volt, hogy kikapta kezéből a mellette ál­ló psüpök. így volt! — Meglá­tod, az is beteljesedik, hogy a SZENT HAZA felszabadul és az én cserkész-hőseim: CSER­KÉSZ EGYETEMÜNK neveltjei haza indulnak a legszentebb feladatra: NÉPÜNK MEGVÁL­TÁSÁRA! Bodnár- Gábor, ki leg mélyebben érezte át Terveze­tem erejét — a Szentlélek meg szállottja ő s ajándéka népünk­nek és a világnak. — És mindaddig, amíg HAZA­MEHETÜNK, amíg eljön az i­­dőnk, a mi áldott cserkészeink a legnagyszerűbb fegyelemmel tudással és mozgékony cser­kész-lelkiséggel MINTAPOLGÁ Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. Rí erényekkel szolgálják áldott második hazánkat: KANADÁT!. Senki jobb nem lehet náluk,' ment már itt is az ÉDES MA-j GYÁR HAZAÉRT dolgoznak. “EGYÜTT SZENVEDTÜNK JÓ MAGYAR NÉPEMMEL; ÉS EGYÜTT FOGUNK MBGDI­­CSÖÜLNI KRISZTUS ELŐTT ÉS A HÁLÁTLAN VILÁG E­­LÖTT . . . EGYÜTT, MERT MI MÁR ÖRÖKKÉ EGYÜVÉ TAR­TOZUNK .. . ! Együvé, Szentséges Atyánk! és meglátod, annyira együvé, hogy a kereszt és a cserkész­­iiliom hősei lesznek az uj hon­foglaló Árpádok; és az uj Szent Istvánok, uj Szt. Imrék, az ál­dott Szt. Margitok és Szt. Er­zsébetek; a cserkészlio.vagok uj Szt. Lászlója; az uj Hunyadiak Zrínyik és Rákóczink; Pázmá­nyok és Széchenyiek, Kos-, suthok; az uj Teleki Pálok és az uj Petőfiek, Aranyok és Vö­­rösmarty-k, Lisztek és Kodá­lyok és Bartókok! ... És imin­­denkinek mindenei lesznek, ... Szentséges Atyánk ... mert er­re a TE vértanúságod tanított meg minket, s mi ezt már so­hasem felejtjük el...! “Minden magyar gond-terhét viselem; és a farizeus világ ter­hét viselem, amely csak VÉR­­TANUSÁGOM pecsétjével fo­gadta el igazságomat; és köny­­nyelmüen dobta oda újra és újra népemet a gonosznak.” “Nem én követelek sokat,... hanem az idő! ... Az Ítélő idő! Szentséges Atyánk! Vértanu­ságod megtanított arra, hogy a KRISZTUSI ÉLETMŰ nem p11“"“" Tirabozás többé, hanem HARC és KÜZDELEM FOR­RADALOM és SZOLGÁLAT — SZENT és ÖRÖK SZOLGÁ­LAT! És senki sem teremtheti meg, csak; KRISZTUS pedagó­giáját végigjáró; A Krisztusi é­­letmüvet átélő, egyéni életek megváltó csodái. Krisztus lelke lebeg már a világ felett! Nagyon érezzük és biztosan tudjuk, hogy Krisztus GYŐZ ÚJRA, mint közel 2000 éve, a gőgös, bűnös Róma fe­lett Ő AZ ÖRÖK KRISZTUS. -­­És azt is tudjuk, hogy csak ve­lünk és általunk akar győzni, mert Ő igy akarja. MincLany­­nyiunk egyéni felelőségét akar­ja! — Kezét nyújtja most fe­lénk a történelemben. így lesz mindenki felelős érte, a jövőért! Szentséges Atyánk! Te az égbe mentél! Könyörögj éret­tünk, hogy ígéretünkhöz híven áldása lehessünk egymásnak, i­­gazi hazánknak és népünknek, hogy a Cserkész-egyetemen át a KERESZT ÉS CSERKÉSZ­LILIOM HŐSEI LEHESSÜNK! Ez volt az utolsó fohászod és sóhajtásod hozzánk! Hiszen szent életed és vértanuságod te­remtett meg mindent: Hitet, a Reményt, az Isten és ember­­sízeretetet is, .mindent a NÉ­PÜNKÉRT! Parancsodra Uram, a Te hű­séges cserkészed: g.i. daloljunk... KERESEK EGY CSENDES ZUGOT ... Selymesi Rezső verse, íVlináiy László zeneje. Keresek egy csendes zugot, rejtett zugot, ahol nem lát senki, Ont szeretnék sok-sok fajó, sok szomorú dolgot elfeledni. Ott szeretném elmondani hal­kan siró muzsikaszó mellett, (hogy) Volt egyszer egy 'boldogtalan, szegény ember, Ki a földön senkinek sem kellett. Keresek egy nyíló rózsát a bo­­rongós Őszi napsütésben. Keresek egy fán egy nevet, amit egyszer titkon belevéstem. Ott szeretném elmondani sár­gult levél zizegése mellett, (hogy) Volt egyszer egy boldogtalan, boldogtalan szegény ember, Ki a földön senkinek sem kellett. í másután sötétedtek el. Egyszer tudom, hogy: egy négyemeletes ház valamennyi ablaka sötét volt, csak egyetlenegy világí­tott ki az éjszakába. Komái megállt s. igy szólt: — Nézze ezt az ablakot, ez is emlékeztet életemnek egyik érdekes epizódjára. Akkor volt, mikor ahelyett, hogy Székesfe­hérvárról elmenekültem volna, Pest felé indultam, hogy kikül­detésemet teljesítsem. Késő este volt, mikor a fővárosba érkez­tem. A vámnál megállítottak és elkérték az útlevelemet. Sza­bályszerűen volt kiállítva s a fehérvári > kerületi főnöki által láttamozva. Így aztán nem is a­­kadtak fönn rajta s tovább bo­csátottak. A k/ocsit kifizettem I és elbocsátottafn Budán, ma- I gam pedig a kis kofferemmel j elindultam, hogy szállást keres­sek. Átmentem a Lánchídon s a Belváros felé irányoztam lépteimet. Ott lakott a Magyar­­utcában egy szabómester, csa­­j ládunlks régi ismerőse, akiben föltétlenül meg,bízhattam. U't közben néhány puskás rendőr megszólított, de miután igazol­tam magamat, tovább eresztett. A szabómester a Károlyi-palo­­ta környékén földszintes ház­ban lakott. Bekopogtattam az ablakon. Megmondtam a neve­met s maga a mester jött ki ka­put nyitni. Lámpás volt a kezé­ben, .mellyel az arcomba világí­tott. Rám isimert s a bizalmat­lanság egyszerre eltűnt voná­saiból. Kezet szorítottunk s ő bevezetett lakásába. Fölkeltette I a feleségét, aki rögtön jó rán­­! bot levest főzött nékem. Ettem I utána egy darab szalonnát s a ! vacsorával készen voltam. Ez­­j alatt a mester magának töltött j egy pipa dohányt meg nekem is i s rágyújtottunk. Aztán elkezd­tünk politizálni. Kossuthról, Ga­­j ribaldiról & az olaszországi ma­­j gyár okról kellett neki beszél­nem. Elmondtam terveinket, re­ményeinket s a jó ember vil­logó szemmel hallgatta ifjúi fel­lengzősemet. Majd ő beszélt ne­­| kém a pesti állapotokról, de j egyszerre csak hirtelen meg­­j szólalt: — Mikor látta az urfi az édes anyiját? I — Bizony már három eszten­­; dő óta nem láttam. j — Azért kérdem, mert a te­­! kintetes asszony idefönt var I Pesten. Meglepetve néztem rá. Én a­­nyámról azt hittem, hogy ott­hon tartózkodik kis falujában ; ahonnan, legutóbb is levelet kaj tam tőle. Megragadtam a mes­ter kezét. — Látta anyámat? , I — Minden másodnap itt var ; nálam, ugyan ebben a karos- I székben ül, amelyben az urf | most ül és beszélgetünk. A te : I kintetes asszony nagyon) szere -1 velem beszélgetni, mert én i: i éppen úgy gondolkozom, min - ‘ ő. Az urfit, sokat emlegetjük. Jó színben van, egészsé­ges : KIVILÁölTOTI ABLAK IRTA: RÁKOSI VIKTOR Egy napon búcsút vettem a tisztviselői pályától, Észrevet­tem, hogy két tulajdonság hiány zik belőlem: parancsolni nem tudok. Akiből ped,i|g ez a két tulajdonság hiányzik, az nem lehet jó hivatalnok. Mert paran­csolni kell tudni Ízléssel, fel­­sőbbség éreztetése nélkül szin­tén Ízléssel, megihunyászkodás nélkül. Mikor Komáitól elbúcsúztam, megragadta a kezemet, hossza­san megrázta és élénk sajnál­kozását fejezte ki távozásom fölött. Tudtam, hogy őszintén beszél, mert soha olyat nem mondott, amit nem érzett. Én is biztosítottam őt további tiszte­letemről és ragaszkodásomról s annalk! a reménynek adtam kife­jezést, hogy azért, ha távozom is, összéköttetésünk nem sza­kad meg. — Magam is óhajtom, hogy továbbra is föntartsuk a barát­ságot. Ha nem talál okosabb társaságot, jöjjön el vacsorám! a Pandúr-korcsmába. Nem feledtem el ezt a meg­hívást s nagyon sokszor meg­történt, hogy a Pandurféle korcsma egyik zugában együtt vacsoráltunk és borozgattunk. Uyenikor mindig kávéházba is elmentünk és végül mindig ha­­zakisértem. Ezek az éjjeli sétáink voltak a legérdekesebbek. A nagy vá­ros kezdett eicisöndesedxn s í hatalmas épületek ablakai egy­— Hát bizony a sok búsulás meglátszik rajta. Pár esztendő óta sokat öregedett. Az urfi na­gyon bölcsen tette, hogy -haza­jött, mert hát ne vegye rossz néven tőlem, egyszerű ember­től, mint egyetlen fiúnak', bi­zony itthon volna a helye, é­­desunyja mellett. Nagyott sóhajtottam és rá­néztem az öreg szabóra. — Pedig lássa, Mihály bácsi, én nem azért jöttem haza, Ihogy itthon maradjak. Nekem száz­féle üzenetet, sőt levelet is kell szétvinnem az országban. S azután ugyanazon a veszedel­mes. utón, amelyen jöttem, visz­­sza kell térnem Olaszországba, Ha moist ezt abbahagyom, áru­lást követek el. Talán kicsi do­log, amit rám biztak, de ba ezer kiis ember megteszi a kötelessé­gét, abból a hazára nézve nagy dolog lehet. És ezzel elmondtam Mihály oacslnak, hogy tulajdonikiépen müyen kiküldetéssel vagyok megbízva. ;S mikor ezt el­mondtam, egyúttal abbeli óhaj­tásomnak adtam kifejezést, hogy szeretném az édesanyá­mat meglátogatni. Az öreg figyelmesen végig­­liallgatott s igy szólt: — Világért sem akarom az urfit terveiről lebeszélni, nagy- j rabecsülöm azért, amit cselek-! szik és ha én fiatal volnék, én is csak) így cselekedném. De hát akkor bele kell nyugodnia ab­ba is, hogy az édesanyját nem láthassa. — Miért? — Mert Rézváriéknál lakik, akiknek pedig, nem szabad meg tudniuk, hogy az urfi itthon jár. A szegény tekintetes asszony­­na|ki elég baj, hogy nem szállha- j tott máshová, panaszkodik is j miatta, de legalább ott nincs j zaklatásoknak kitéve, mert a 1 Rézváriak nagyon jóba vannak a némettel s a poli'cáj előtt is, • mint teljesen, megbízhatók sze­repelnek. Ilyen famíliában az urfi nem mutathatja magát. — Mihány bácsi, nekem meg­­ütöte a fülemet az, hogy az anyám nem szállhatott másho­vá. (Miiért ne szállhatott volna? Hisz vannalk nekünk itt Pesten atyánkfiái, akik ha roikonilag távolabb is állnak tőlünk, mint a R'ézváriak, de szivünkhöz kö­zelebb állnak, mert becsülete­sebbek. — Én azt hiszem, urfi, hogy a ikiedves tekintetes asszony az­ért szállt <oda szive ellenére, hogy közelebb legyen azokhoz, akik befolyásokkal könnyen se­gíthetnek, ha az irfi valami baj­ba keveredik. — Talán anyám mondott ef­félét magának? — Világos szavaikkal nem mondta, de sokszor az ember kevés szóiból sokat megért. Az­tán, meg, kedves urf lkam, isme­rem' én az édes mamáját, hoz­zám is. inkább szállt volna, mint i Rézváriéklhoz, de hát áldozatot hozott és odament az urfi ked­véért. Egy darabig, gondolkoztam a hallottakon, aztán igy szóltam: — De talán most éjjel, észre­vétlenül meglátogathatnám. Mihály gazda a fejét csóvál­ta: — Ne erőltesse urfi a dolgot. Huszonnégy óra alatt a policáj kezére kerülne. — Nahát, Mihály bácsi, ak­kor mondok valamit, de ettől már nem tágítok. — Félek tőle, halljuk. — Legalább elsétálon az é­­desanyám ablaka előtt. Az. öreg megragadta, jobbo­mat és megrázta: — Helyes1. Sőt ebben már magam is az úafival tartok. Felöltöztünk és elindultunk a Rézvári-ház felé, mely a mai Kecskeméti utcában volt. Ha­vas időben, csöndes léptekkel haladtunk s, a Rézvári-ház e.őtt, azzal szemben, a túlsó oldalán, megálló ttunk. Az első emeleten a jobbszélső s a balszélső ablak világított ki az utcára. Mihály bácsi rámutatott a balszélsőre és igy szólt: — Az az édesmanra ablaka. Bizonyosan a feszület előtt tér­del és a nagy ezüstkapcsos imádságos könyvéből imádko­zik. S az öreg levette meleg bá­­rányibőir süvegét s összekulcsol­va kezeit, áhítattal nézett a sár­­gafényü ablakra. Őszi hajára hulLdogáit a hó. Én is levettem a süvegemet, imádságra emel­tem a kezemet s miközben a könny kicsordult a szememből, halkan igy szóltam: — Édes jó anyám, gondolj a te szegény fiadra, aki veled imádkozik s miközben imádsá­gaink a csillagok felé uepülve találkoznak, érezd me,g, hogy közel van hozzád, rád gondol és nincsen semmi baja. A minden­ható Isten áldjon meg! — Ámen! •— mormogta rá Mihály gazda és föltette a sü­vegét. Én is követtem példáját. — Biztosan tudja, Mihály gazda, hogy az a bal az édes­anyám ablaka?-—- Már (hogyne tudnám. Hisz a múlt héten jártam ott, mi­kor az úti bundácskát, mely nálam volt javításra, hazavit­tem a tekintetes asszonynak,. — Hát a másoik világos ablak kié? — Az a Réavári inéitóságos Úr kancelláriája. — És mit csinál ő ott üyen­­kor? Bizonyos, hogy valami rosszban töri a fejét. Gondolja? A fegyveres városi drabant háttal felénk, a kecskeméti ka­pu felé sétált. Én körülnéztem, a tekintetem az úton heverő fa­gyos regekre esett. Kettőt föl­kapni s Réz vári ablakainak zú­dítani egy pillanat müve volt. Az ablakok irtóztató csörömpö­léssel tőreik be, a következő percben egy erős marok meg­fogta a csuklómat és sebesen az egyetemi templom felé kezdett vonszolni. A vasmarok' tulaj­donosa Mihály gazda volt, aki meg, sem állt velem addig, mig a sötét -Szerb utcáiba be nem kanyarodtunk. A Szerb utca vé­gén egy jónevü kis rác korcsma volt, ürmoséről és karlócai bo­ráról (hires. A korcsma ajtaja fölött egy olajos lámpa égett. Itt, megállt Mihály gazda és szembe fordult velem. Láttam, hogy arcáról megelégedettség súgárzik felém, megvereigette vállamat és igy szólt: — Gyerek, könnyelmű gye­rek. De mi lenne ébiből a nyo­morult országból, ha ilyen köny nyelmü (gyerekek nem volná­nak? Ezért a kis kalandért pe­dig ezennel megszavazok ma­gunknak két meszely meleg ' bort. Előre, urfi! VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ORLÉSÜ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, y2 font $1.50 és ,szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. 1975. május 12.-én. KEI PÁRBAJ (Egy újságíró naplójából.) IRTA: BÍRÓ LAJOS Az öreg Harmos dlörmögve szidott: — Mit művel, Zsadányi, mit müvei. Ezt a szennyes nyom­tatványt csak azért vészéül a kezembe, hogy a maga züllésé­nek a dokumentumait lássam. Ránéztem. — Igen, — folytatta hevesen — a züllésnek a dokumentu­mait. Azt hiszi, uiem züllés az., ha valaki, aJki küTönib dolgokra van hivatva, mindennap kita­possa egy embernek a belét. Ez­ért iró maga? Magának már nem ízlik a fekete (kávéja, ha ritkított garmond sorokba le nem gazem'berezett valakit, csak azért, mert más, véleménye ! van a miniszterelnökről, mint j magának. Csupa olyan embert, : akikkel még nem régen egy párton volt. Rorzasztó, mit mű­veltet magával az a Gyáni, aki más országban lapkihordó se j lehetne, nem szerkesztő. Az asztal körül mindenki hallgatott. Forgács egyszerre pislogni kezdett. Ez most mind­járt mond valami komiszságot. Megszólalt. — Apám — mondta Harrnos­­nak melegen — ne bántsa Zsa­­d-ányit. Tudja ő, mit csinál. Hamaros hevesen akart vála­szolni, de Forgács folytatta: — Tudja ő jól, mit csinál. Ki­válogatja az embereit Taláry Lajosnak még egyszer sem ta­posta ki a belét. Tudtam. Ha ez az ember meg szólal, komisziságot mond. Egy pillanatig haboztam, pofonüs­­sem-e. Azután vállat vontam. A társaság másról kezdett beszél­ni. i ... A szerkesztőségben eszem | be jutott a kávéházi beszélge­­' fcéis. ’ — Van valamid? — kérdezte Gyáni. ^ j — Taláry Lajosról akarok 1 egy dalt írni. | — Vigyázz. Harapós. I Újra éreztem a megaláztatás ' | dühét és szó nélkül leültem imi. | Eleinte nehezen ment. Kinlód- j ! tam. De a szavak keményen so- ! j rakoztak egymás mellé. Elfő- \ j gott a művészi munka láza. Mi j nekem az a Taláry! Ki az a Ta- \ láry! A sorok úgy csattantak, ! mint a korbácsütés. Mikor a cikket elolvastam, meg voltam I vele elégedve. . . . Másnap Torday jött be a ] szerkesztőségbe egy másik kép- j viselővel. Taláry nevében kér­tek: elégtételt. — Majd megnevezem a meg- | bizottaimat, — mondtam nekik. Bementem Gyámhoz. — Vállald el kérlek, az ügye­met. Vedd magad mellé, akit akarsz és intézd a dolgot úgy, ahogy akarod. Csak egyet ké­rek, pisztolyt ne. Kardra akár­hogyan. Franciaországi magyar hírek iStrasabungban, az Európai Sakkbarátok nemzetközi verse­nyén 18 nemzet fiai indultak. A versenyt a magyar Flesch (8) nyerte meg az angol O’Sullivan (8) előtt. , * * * Elmyr de Hory (igazi nevén talán Hoffmann Elemér) neves képutánzó kiadatását megtagad ták a spanyol hatóságok. Mint ismeretes, Hory kiválóan tudja utánozni néhány igen neves festő, mint Picasso, Modiglini, stb. ecsetvonásait. Utánzatait azután több képcsaló, mint egy Legroas nevű, mint eredeti adta tovább. így került vád alá Hory, mint “bűntárs”. V * * Rosenbaum Tibor svájci üz­letembert a hatóságok éppen ab ban a pülanatban vették őrizet­be, amikor repülőgépbe akart szállni, hogy elhagyja (Svájcot. Rosenbaunrot szélhámossággal vádolják. Állítólag az Israel Corporation vállalat 330 milliós vagyonát saját vállalkozásaiba fektette. (b-a.) Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-5524. Másnap (kissé zavartan jött Gyáni a szerkesztőségbe. — Öregem, bocsáss meg, le­hetetlen volt pisztoly nélkül megcsinálni. Mindenképpen ra­gaszkodtak hozzá. Sértett fél ... a sértés súlyos volt .. . szin­te gyávának látszottunk. Nagynehezen kiegyeztünk egyszeri goiyóváltásba: — ha sérülés nincs, utána kard. — Mik a feltételek? — Közönéges pisztolyok; hu­szonöt lépés: öt lépes advance; tiz másodperei. A kard közön­séges. Bandáz nélkül. Harc­­keptelenség. * X * * ... A fedett lovagióiskola ho­mokján Torday lassan mérte ki a huszonöt lépést. Fe,áliitottak. A szokott osto’oaságoik urán el­hangzott a vezényszó; — Vigyázz. Kész. Tűz. Ránéztem Talár,yra. A szeme felloblaant és sietve tette meg az öt lépés).. A torkom ö.- szeszo­­r.ult. Ismertem a Taláry lövé­seit De a szégyenkezésnek ret­tenetes hatalma megmozd.tott. Nem szabad gyávának látsza­nom. Éreztem, hogy reszket a lábam és sietve gázoltam előre, hagy meg ne lássák. Elértem a barriére-ig. A füleimbe óriási távolságból verődött a másodpercek lassú számolása: Egy . .. kettő ... három ... Taláry csendesen emelte fel a pisztolyát. A fejemet süketítő zúgás töltötte el. Igyekeztem bátran belenézni a csőbe. Egye­nesen beleláttam, de a szemem mintha (ki akart volna pattani. Nem láttam mást, mint a feke­te csövet. A torkom körül fojtó lett a szorítás. — ... Négy ... öt . .. hat . . . A tüzet láttam és ugyanab­ban a pillanatban egy rettentő csattanás rázta meg a fejemet. A jobb fülemen a dördülő hang repesztve csapott he és úgy éreztem, hogy széthasítja az agyvelőmet. A fájdalommal egy pillanatban átjárt az öröm is. A golyó a jobb fülem mellett ment el a pisztoly balra, felfelé hord: ennek köszönhetem az életemet. Az agyvelőm sajgott, de a szivem felszabadulva dob­bant egyet. — ... Hét ... nyolc . .. ki­lenc . .. Felkaptam a pisztolyomat és kilőttem. A markomon nagyot taszított a fegyver. Taláry pe­dig arrcal végigesett a (homo­kon. Bámulva néztem feléje. -Csak nem találtam? Mind odarohan­tak hozzá. Gyáni azután felém jött. — A mellébe ment a gollyó. Te menj most innen. Elmentem. Kábult a fejem. Mi történt? A pisztolyomat va­kon lőttem ki. Agyonlőttem egy embert. Vizsgáltam a lelkiismerete­met. Mit vétett nekem ez a Ta­láry? Én bántottam. A lelkiis­­(Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents