Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-23 / 21. szám
/ Egy segédorvos emlékezései SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Kubányi Endrével, a Rókuskónház volt orvosprofesszorával a torontói Magyar Kórház felavatásán ismerkedtem meg. Fejjel magasodott ki a többiek közül, mint a jegenye az erdőben. Akkoriban megállapítottam róla, hogy jó modellje lenle egy szobrásznak, ha Herkulest, Sámsont, vagy Toldit akarná megmintázni. Beszélgettem vele, rendkívül szerényen elárulta: — A szerv átültetésében elért eredményeimmel 1957-ben megkaptam a franciák állami diját. ügy mellékesen megemlíti, hogy van még két tudományos pályadija, és még sok más kitüntetése. A Nemzetközi Sebészkongiresszuson 6 fontos előadást tartott, 4 könyve, 167 tudományos dolgozata jelent meg angol, francia , német, orosz nyelven, és 1959-ben elnyerte az Akadémiától a tudományos életben elérhető legmagasabb fokozatot, az Orvostudományok Doktora címét. A professzor elárulta, hogy tudományos munkájában és kisérle-AZ EKrEk ÍRTA: SZOMAHÁZI ISTVÁN Délelőtt tiz óra volt; Csernáné, a második emeleti ügyvéd felesége, épp a konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleánynyal számolta el a piaci tételeket. A tárgyalás meglehetősem viharosnak Ígérkezett, mert Maxi sehogyse tudott számot adni ariól a hét krajcárnyi különbözeiről, mely a tételek végösszege és a tényleges pénzmaradvány közt tátongott. Csernáné visszafojtott méreggel hali gata a Mari légies, mentegetőzéseit. később pedig affektáló nyugalommal ezt mondta: — Itt, kedvesem, ne igen számítson arra, hogy a konyhapénzt megdézsmálja ... Jó aszsz.ony vagyok, de á tolvaj 'cselédet nem tűröm ... Két hét múlva mehet az Isten hírével.. . Mari a csípőjére tette a kezét, hogy valami* * 1 mázsás goromba sággal . válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy lármával felnyílott s Cserna úr, a ház feje tűnt föl váratlanul a küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe lógott s a szeme zavaros fényben égett. Csernáné, aki ilyen idötájt sokaséin látta az urát, ijedten hagyta abba a szakácsáéval folytatott veszekedést. — Valami bajod van! — kérdezte megdöbbenve. Cserna az ajkára tette mutató-újját és remegő hangon így szólott: — Jöjj be ... Mikor a szoba ajtaja bezárult mögöttük, olyan dolog történt, mely az amúgy is izgatott aszgzonyt még inkább megijesztette. Cserna hirtelen a felesége nyakába borult, s a könnyei gyermek módjára megeredtek. — Juliska, — mondta fölindulástól reszketve, — tudod-e mi az újság? — (Micsoda? — kérdezte az asszony, akinek a szive őrülten dobogni kezdett. A férj nagyot lélegzett, aztán görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét. Tegnap este megütöttük a főnyereményt. — Melyik főnyereményt? — Azzal az ötvenkrajcáros sorsjeggyel, amit a minap a hársfa-utcai kis trafikban vettem ... Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmű és pazarló voltam . . . Húszezer koronát nyertünk, a nyomorúságunknak egy szerre vége . . . Képzelheted, hogyan éreztem magam, mikor a számot megpillantottam . . . Azt hittem összeesem az örömtől, de egy pohár, hidegvíz magamhoz téritett . .. Most se tudom, bogyau rohantam ki az ajtón s miképp kerültem ki, hogy a villamos el nem gázolt ... De elég az hozzá, hogy itt állok és élek és hogy mától kezdve húszezer korona ura vagyok . .. Még egyszer megcsókolta a felesége- szemét, miközben most már az asszony is elsápadt a föl indulástól. Alig, hallhatólag susogta: tejnél, mint segítő társ részt vett. Dr. Rékai János a torontói magyar, kórház sebészprofeszszora, aki abban az időben Kubányinak a tanársegéde volt. Ki gondolná, ki hinné, hogy ez a tudományokkal foglalkozó, s annyi embert meggyógyító professzor vicegyüjtéssel is foglalkozik. Ebből a gyűjtésiből bemutatunk egy párat az olvasóknak. LÁSSUK SORJÁBAN: Egyik hétköznap délelőtt, a Nemzeti Színház nagynevű művésznője, stárja, kopogott főorvosi rendelőben. A prof. azonnal fogadta. “Rettenetesen rosszul lettem próba közben és ott kellett j hagynom mindent, az öltöztető asszonyom szerint vakbélgyulladásom van.” Vizsgálat. “Művésznőm, tényleg vakbélgyulladása van, éspedig olyan, hogy azt meg is kellene operálni.” “Operálni? Ki kell venni a vakbelemet? És, tessék mondani, élhet egy ember vakbél nélkül?” — Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban? — Hogy bizonyos-e? Gondolhatod, hogy nem jöttem egyenesen haza, hanem előbb, benéztem a legelső banküzletbe ... Ott van a hivatalos lista: a 42,311-ik szám nyelte meg a húszezerkoronás főnyereményt. Ez már oly biztos, mint a kétszer kettő négy. Kivette a sorsjegyet a pénzestárcájából: a 42,311-es szám csakugyan ott ragyogott a sárgás papíron. Néhány percig mind a ketten szótlanul meresztették a szemüket a most már kincset jelentő okiratra, aztán néma boldogsággal borultak mégegyszer az egymás nyakába. Oly hihetetlen és álomszerű volt, hogy e perctől minden bajuknak vége szakadt, hogy a végrehajtó nem lesz többé mindennapos vendég a házukban, hogy a mészáros nem zaklatja őket a bússzámlával, s hogy a szép fiatal asszony új téri kabátban mehet végig délelőttönként a Koronaherceg-utcán. Mert eddig bizony metm igen telt uj kabátra: a Cserna ügyvéd irodája annyit .se jövedelmezett, mint egy szatócsüzJet s a szegény asbzony keserves, küzdelmekkel tudta csak fontán tani a háztartása egyensúlyát. Még most is a negyedéves, télibumdájában járt, s két év óta jóformán egészen egyedül ólt, mert a toalettjei nem igen voltak alkalmasak arra, hogy előkelő barátnői között pompázzék velők. Igein, ha rossz akant volna lenni, Csennáné szerette az urát és inkább százszor meghalt volna, semhogy még gondolatban is hűtlenné legyen hozzá .. . Mikor a mámor első rohamán túlestek, Cs.en na becsöigett,e a mindenes leányt. — Szaladjon le a trafikba és hozzon öt darab regalitászt . . . lvilenckrajcáros szivart hozzon, mert az ötkrajcáiois' kabát most már véigképip kivesszük a forgalomból Néhány jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár ... — Mit fogunk legelőször tenni? — kérdezte az asszony, mikor a cseléd után a konyhaajtót bezárták. Cserna ceruzát és papirt vett elő: — Első sorban is kiváltjuk az ékszereidet. Kétszáz foninttal az összes, holmikat hazahozhatjuk ... — Aztán? — Az adósságra is rámegy, vagy kilencszáz forint . . . Természetes, hogy mindent az utolsó krajcárig kifizetünk. — Ez mindössze egyezer és egyszáz fon int ... — Ruhaneműkre kiadunk vagy ötszáz forintot ... — Akkor mennyi pénzünk marad? —- ;Még legalább hétezer forintot 'helyezhetünk éli gyümölcsöizőleg a takarékba .. . Tizennégyezer korona —és egyetlen íillérnyi adóssági sem, azt hiszem, hogy meglehetünk elégedve az állapottal ... A cseléd visszatért a szivarokkal s Cserna rágyújtott egy világos, regalitászra. Boldogan fújta a füstöt a levegőbe, mi“Hát M a kérdés, hogy ki az ember? — Mert, ha sebész, akkor nem!” — válaszolt a jó humorérzékü professzor. (1930) # =K * A nagy műtőben egyszerre két asztalom folynak a műtétek éspedig helyi érzéstelenítésben. — A prof. benéz a műtőbe, az egyik műtőasztalon fekvő páciens erősen int a fejével, hogy jöjjön melléje. “Professzor úr kérem, tessék megmondani, miért az operál engem, aki mindig kérdez, hogy merre szabad és merre nem szabad vágni? Miért nem az, aki már tudja?” — A prof. diszkréten távozott. w ¥ Helyszín: sebészeti osztály, inspekciós orvosi szobája. Telefon. A portár jelenti, hogy egy fiatal 'hölgy sürgősen kiván az inspekciós orvossal beszélni. Rendbe kell kozni a szobát, mert ráfér, már is kopogtat a beteg, köszönés nélkül jön be, leül, két szók közül az egyikre, szinte lerogy. Sirás, majd zogogás tör ki belőle. Félve néz körül, végignézi az orvost, majd kitör: “Mégegyszer szép akarok lenni!” Újabb sirás, majd zokogás. Mindez úgy történt, hogy véres zsebkendőjét az orra elé tarközben a felesége az ölébe telepedett. — Mikor; kapod mg a pénzt? — kérdezte ragyogó pillantássá. — A pénzt? ... Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény ékszerekből áll? — Micsoda ékszerekből? — Egy colliérből, egy órából, egy gyűrűből, «így diadémból és egy melltüből. Mindannyi csupa gyémánt és rubint ... Az értékük összesen húszezer korona .. . Csernáné tágra nyitotta a szemét. — Húszezer korona árú ékszer? ... Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők hordanak. A Patrichné ékszerei se kerültek' többe mindössze hatezer koronánál. — Bizony, «félét nem igen viselhet a magunkfajta szegény ember .. . Az asszony álmodozva tekm tett a levegőbe, mintha ama tündérmesék egyikét látná, amelyekkel kicsi baba korában a dadája elaltatta. A szeme elolt sziporkázó gyémánttornytok tán colt aki, mesés fényben égő rubint ablakokkal, melyeken belül a legendák hercegei élnek. Sokáig gyönyörködött a csillogó látványban, míg végre megnatottan igy szólott: — Azt hiszem, hogy a gpgös Partichné meg fog, pukkadni dühében. — Miiért fog megpukkadni? — kérdezte Cserna úr ijedten. — Azért, mert szebb ékszereim lesznek, mint neki. .. Most aztán 'hiába henceg a boutonjaival, — a diadémom láttára, fogadok, hogy enni fogja a méreg ... Húszezer koronás holmiikra nem telik a ParLcu ú kártyanyerességei'ből. Cserna bámulva nézett a felesége szemébe. — A diadémod láttára? Csak nem kivánod, hogy az ékszereket megtartsuk? — Hát mit akarsz velük tenni? — Azt hiszem, mondtam az imént, hogy a drágaságokat készpénzre váltják be . .. 'Csak nem reflektálsz talán arra, hogy húszezer koronás diadémot viselj? — Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém . . .-—- Ki mondta azt, hogy csúnya vagy? — Oh, nagyon is jól értem, hogy mit akarsz mondani .. . Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltü is megteszi! ... A drága ékszer Csak a Pa'rtiohné fejedelmi arcvonásaihoz stilszerü ... Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel telepedett le a sa rojkban álló hintaszékbe. Cserna békitőleg közelébb húzódott hozzá: — Édes kis asszonykám, tudod, hogy a százezer forintos 'ékszert se sajnálnám tőled . . . Hiszen a föld kerekségén sincs asszony, aki méltóbb lenne nálad arra, hogy e gyémántokat viselje ... Szép vagy és bájos vagy, mint a mesebeli hercegnő ... De ha a drágaságokat megtartjuk, ismét csak ott vatotta, majd hirtelen eltávolította. Tényleg félelmetes látvány ' tárult az orvos elé: az ormyi- | láson keresztül majdnem a ga-1 ratjába lehetett látni. Az előzmény a következő: Hathónapos házasság után banktisztviselő férje ínyári gyakorlatra Hajmáskérre lett beliiva. Távozása óta sem levél, sem semmiféle hir nem jött. Pünkösdi vasárnap a reggeli vonattal a beteg leutazott, hogy férjét meglátogassa. Tudta a címét. Egyenesen odament. Ott tudta meg, hogy férje a templomba menő századhoz van beosztva aznapra. Névjegy az ajtón. 'Belép a szobába, a két ágy közül az egyikbe molett, hirtelenszőke nő dühös tekintete fogadja. Az asszony azonnal tisztában volt, mi a helyzet és megmagyarázhatatlan oknál fogva könyörgésre fogta a dolgot. Adja vissza férjét, szeretik egymás, Sitb. Ugyancsak megmagyarázhatatlan módon, az aszszony liálóingben kiugrott az ágyból, nekiugrott, először a nyakát, majd az orrát csavarni harapni kezdte, amíg annak egy nagy része a szájában maradt. Majd az asztaléin lévő Pesti Hírlapra tette a vérző húsdarabot. “INem láttam magamat, mert nem volt tükör a szobában, a Pesti Hírlap megfelelő részét a husdarabbal retikülömbe tettem, vérezve kiszaladtam az állomásra, igy jöttem el és most itt vagyok. — Még egyszer szép akarok lenni!” Kórházi felvételre volt szükség, kivizsgáltuk az azzal a feltétellel vállaltuk a plasztikai műtétet, hogy a műtét megtörténte után 10 napon át beszélni, mosolyogni, arcmimikát csinálni nem szabad. A műtét lényegre, hogy a hajzattal eltakarható fül fölső cimipájából megfele-j lő részt távolítottunk el és azt varrtuk a hiányzó helyre. Öt nap után kötésváltás, 10. napon varratszedés, a lebeny megmaradt. Még, a 10. nap után sem sikerült a teljesen nyugodtan fekvő asszonyt felkelésre, beszédre, mosolyra bírni. Egy hónap után búcsúzás, a természetes kérdés: Mivel lehetne ezt megköszönni? Semmivel. Meg kellett Ígérni, hogy minden hónap első szerdáján náluk vacsorázom. Két hónap telt el, amikor bejelentés nélkül ennek eleget tettem. A szépen terített Winnipeg, Man. 1975. május 23. asztalon megvolt a helyem és . a szülők is jelen voltak. — A családnak barátja lettem. Ez volt 7 az ilyen első műtétem: Igaz, hogy előtte egy fél könyvtárat néztem át. — 1924. Az utolsó séta (Folytatás a 2. oldalról) lani, de ügy-e, a férfiakban egészen bizni sohasem lehet? ó, igen, nagyon kedves a kert és a lakás is szép tágas szinte végtelen ... iSzebb is lehetne, ha puha asszony! kéz viselné gond ját? — Az én puha asszon yi kezem? Kacéran mosolyog, boldogan és titokzatosan. Ő győzött, ezt már biztosan tudja. A kapitány sokakat szeretett, de ő az első nő, akinek megkérte a kezét. Lássa, Mici tant, kár volt hallgatózini, pedig, ugye már világgá akarta kürtiöilni a hirt, hogy Teri randevuzott a kapitánynyal? Most már azt sem bánja, hogy a füzek, örökzöld lombok és régi márványioszlopok közül sorra felbukannak az ismerős arcok. Hadd lássák a cstodát! A kapitány asszonyt hozott a házba. Ó, milyen szép lakás, minő tágas, végtelen! — Zsuzsikám, ne sírj ... Tail,ár úr ne haragudjon ... Mind együtt vagyunk, a bujósdi véget ért és megkezdődik a bál. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kerje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 tast 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216 ) 561-6324. gyünk, ahol eddig: a végrehajtó bizalmas házibarát marad ná lünk, s a mészáros a kapu előtt várakozik rám’ a számlájával... A húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik mától fogva a házunkba ... Hizelegve simogatta meg a felesége arcát, de az asszony ■mogorván elhúzódiott tőle. — Egyszer- volna alkalmam, hogy tisztességes ékszerekhez jussak, akkor te irigy led tőlem, hogy boldognak érezzem magam .. . 'Csak addig szeretsz, míg semmiféle áldozatodba nem kerül ... 'Cserna mérgesen vállat vont, j aztán kirúgta maga alól a széklet és elrohant, ötéves házas| ságiuk alatt nem zavarta meg az életüket semmilyen félreértés, most, hogy a szerencse ! ilyen váratlanul bebukkant hoz- J zajuk, hirtelen kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony, aki hét krajcárért (becsülete értő kifejezésekkel illette a hűtlen mündenesleányt, egyszerre 'hiú és szívtelen teremtéssé lett, ami kor arról volt szó, hogy barátnői megpukkadjanak . .. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. AUTÓBALESET IRTA: ALBERT HAIG Valaminek mái- történnie kell. Nem várhatunk arra, hogy Nelly a nyakába boruljon Tómnak és megkérje a kezét. Ez a fiú pedig olyan gyámoltalan, hogy rendes 'körülmények kö- j zött sohasem fog annyira felbátorkodni, hogy akár csak a ; kezét melegebben megszonitisa. | Ha a feleségemnek az a véle- i menye, hogy valaminek történnie kell, tizesztendei tapasztalat ’ meggyőzött róla, hogy többnyi- 1 i re csakugyan történik valami. — Talán mégis csak várjuk 1 ' egy1 kicsit ... — vetettem közbe bátortalanul. j — Várni? — mondotta Etel magából 'kikelve — ugyan mire? (Szegény kislány egy év óta rá sem néz más férfire, mint Tomria. 'És hogy a fiú is fülig szerelmes, a vak is látja. Várni? Dehogy, kedvesem, itt emelkedni kell, mert különben mindket- I ten elveszítik fiatalságuk legszebb idejét. — De mit csinálhatnánk éppen mi? — érdeklődtem megszeppenve. — Ez a legegyszerűbb. Nelly és Tom a városban mindig csak nagyobb társaságban találkoznak. Már pedig nekik egyedüllétre, csillagos égboltra, regényes begyekre van szükségük. Ha erről gondoskodnánk számukra, igazán különös volna, ha Tom egyszer mégis csak nem szedné össze a bátorságát. — Úgy gondolod tehát ... tudakoltam óvatosan. — Természetesen, — folytat! ta Ethel határozottan — kö-KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.00 Mgoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, Imgolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................................ $ 5,00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ........................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtel a hallja kendig (elbeszélés) ...................... ....................... $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története ....................................................... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ........ ......... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.C0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur " $ 5.50 ” Ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését kü'dje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba, R30 2B6 vetikező weekendre meghívjuk őket. A könny ék itt pompásan megfelel a célnak. Holdfényes éjszakán egyetlen tekintet a tóra már maga is elegendő, hogy megfelelő regényes hangulatot keltsen. —'Csakhogy a tó öt 'kilométernyire van innen! — figyelmeztettem Étkeit. — Mégis a tónak szántam a főszerepet, — felelte Ethel — Nelly és Tom a félkilene órás vonattal érkeznek, amikior már ihesötétedett. Gépkocsival értük mégy és engem kimentesz, hogy a vacsorák észitéssel vagyok elfoglalva. Amint arra a helyre értek, ahol az országút a tó előtt halad el, a gép felmondja a szolgálatot; hogy ezt miképpen csinálod, a te gondod. Akkor természetesen hazajösz, hogy szerszámot, vagy benzint vigyél, Nelly és Torn pedig azalatt egyedül maiadnak a kocsin a sötétben nem indulhatnak! el az ismeretiem vidéken, de azi autót sem hagyhatják felügyelet nélkül. Amig te visszatérsz, bőségesen ráérnek maja, mogy megtalálják a mondanivalójukat. — Lehetetlen! Nem kívánhatod komolyan, hogy éjnek Idején öt kilométert kutyagoljak a tótól hazáig, azután ugyanezt az utat megismételjem tele benzinkannával, csak azért, hogy... — ... hogy 'két fiatal szív egymásra leljen, — folytatta Ethel a mo/ndatot. — Bezzeg tiz évvel ezelőtt, mielőtt megesiküdtünk, magad is elég, gyakran mondtad, hogy a szei elemnek hi'dát kell épiteni. Vannak érvek, amelyekkel szemben a férj legofeosab'ban teszi, ha- inem vitatkozik. Valahányszor időközben ezt. az esetet elmeséltem, a házasembereik) mindig a legteljesebb megértéssel vették tudomásul, hogy a kitűzött estén, félkilene,, előtt a gépkocsival csakugyan az állomáson voltam. Egyikle vagyok azoknak a gépkocsitulajdonosokmak, kik nagy üggyek-bajjal éppen, hogy félig meddig tiszitessegesen elvezetik az autót és tudják, hogy benzint és vizet nem ugyanabba a nyílásba kell önteni; de a rno.or titkaival sohasem tudtam bizalmasan megbarátkozni. Ha tehát pontosan az előirt helyen akartam elakadni, ennek csakis benzinhiány miatt volt szabad megtörténi«. Másképpen a balesetet mesterségesen mem tudom előidézni, aminthogy megszüntetni sem tudnám az esetleges hibát. Az előző napokon tehát többször kirobogtam az állomáshoz és gondosan kipróbáltam, mennyi benzin szükséges a tóig terjedő útvonalra. Pontosan ezzel a mennyiséggel indultunk el az emlékezetes estén Nellyvel és Tómmal a pályaudvarról kis nyaralónk felé. Becsületesen megvallva, az egész dolgot kilátástalannak’ tartottam. A pályaudvaron, az üdvözlés alkalmával ugyan azt láttam, hogy mindketten jóked\üek, de nyilván a velem való viszontlátásnak örültek meg, mert útközben egyetlen árva szót sem szóltak egymáshoz a hátsó ülésen. Vidáman duruzsolt a motor, amig elértünk arra a helyre, ahonnan először látni meg a tavat. Szorongó aggodalom vett rajtam erőt, hogy hátha mégsem következik be a baleset az előre kiszámított pillanatban. De amint a kapaszkodót elértük, a kocsi nyögni és nyikorogni kezdett. Sok sipitizás közben végre elállt a gép, mikor az emelkedő csúcspontján túl voltunk. üresen forgó motorral gördültünk lefelé és az előíráshoz híven pontosan azon a helyen akadtuník el, melyet Ethel kijelölt. Minden házasemher megérti, milyen elégtételt éreztem, hogy feladatom első része így sikerült. Elmondjam, hogyan vizsgálgattuk végig Tómmal a motort i minden irányban, amig végül is rájöttünk, hogy benzinhiány okozta a balesetet? Eléig annyi, 1 teljesen programszerűen elin! dúltam új üzemanyagot szerez! ni, Nelly és Tom pedig elhatározták, hogy lemennek a néhány lépésnyire levő tópartra, amig én visszatérek. — Ti férfiak, — csufolódott velem Ethel, amikor egy jó óra múlva 'hazaérkeztem és elentést tettem neki — ha egyszer meg,házasodtatok, kivesz helő • letek minden érzés. Ha két ember, aki nyilvánvalóan szereti egymást, hallgatag, ez természetesen azt bizonyltja, hogy végtelenül sok a mondanivalójuk. Meglásd1 majd, mire visszatérsz hozzájuk ... Én azalatt méltó eljegyzési vacsoráról gondoskodom. Néhány liter benzinnel megrakodva tehát elindultam a tó felé. 'Aki valaha gyalogolt éjjel hegyi országúton öt kilométeit, méltányolni tudja, hlogy ez mit ! jelent. Lassanként úgy éreztem | már, hogy egész hordó benzint I cipelek magammal; azonkívül ! a kanna nyilván kedvét lelte ab! ban, hogy tagjaimhoz ütődjék, amint a sötétben csetlettem, botlottam. Mikor pedig megered a kedves záporeső is, jó két ' kilométernyire a védelmet nyuj- 1 tó kocsitól, különböző elmélke-I dések fordultak meg fejemben, ! amelyeket itt nem merek idézni. Egyszer a legesleghosszabb útnak is vége szakad. Prüszkölve, bőrig ázva érkeztem az autóhoz, ahol Nelly és Tom kényelmesen terpeszkedtek a kocsi belsejében. Nem voltam olyen hangulatban, hogy velük törődjem; csak egészen bizonytalanul kezdtem ráeszmélni, hogy igen közel ültek és egymás kezét fogták. Megerőltető utam tehát mégsem volt hiábavaló ; Ethel terve szemmélláthatóan sikerült. Tiz perc múlva otthon voltunk. Feleségem kérdő pillantást vetett rám, ami. e én, nem éppen frózsás kedvem ellenére is, büszke fejbólintássai feleltem, elvégre rászolgáltam egy kis elismerésre. Amint összesereglettünk a nagyszi|bában, hogy a vacsoráiig eltelő néhány percet végigcsevegjünk, Tom a torkát kezdte köszörülni: — Hm, hát ti legyetek az elsők, akiknek megmondjuk ... — Csakugyan? — álmélkodott Ethel ragyogó orcával — ti . .. — Igen, vette át a szót Nelly, boldogan mosolyogva Torn és én jegyet váltottunk tegnap előtt és jövő hónapban megesküszünk. Legalább a feleségem, bölcs előrelátással, nem egészen hiába főzte meg az eljegyzési vacsorát.
