Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-23 / 21. szám

/ Egy segédorvos emlékezései SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Kubányi Endrével, a Rókus­kónház volt orvosprofesszorával a torontói Magyar Kórház fel­avatásán ismerkedtem meg. Fejjel magasodott ki a többiek közül, mint a jegenye az erdő­ben. Akkoriban megállapítot­tam róla, hogy jó modellje len­­le egy szobrásznak, ha Herku­lest, Sámsont, vagy Toldit a­­karná megmintázni. Beszélgettem vele, rendkívül szerényen elárulta: — A szerv átültetésében el­ért eredményeimmel 1957-ben megkaptam a franciák állami diját. ügy mellékesen megemlíti, hogy van még két tudományos pályadija, és még sok más ki­tüntetése. A Nemzetközi Se­­bészkongiresszuson 6 fontos e­­lőadást tartott, 4 könyve, 167 tudományos dolgozata jelent meg angol, francia , német, orosz nyelven, és 1959-ben el­nyerte az Akadémiától a tudo­mányos életben elérhető leg­magasabb fokozatot, az Orvos­tudományok Doktora címét. A professzor elárulta, hogy tudo­mányos munkájában és kisérle-AZ EKrEk ÍRTA: SZOMAHÁZI ISTVÁN Délelőtt tiz óra volt; Cserná­­né, a második emeleti ügyvéd felesége, épp a konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleány­­nyal számolta el a piaci tétele­ket. A tárgyalás meglehetősem viharosnak Ígérkezett, mert Maxi sehogyse tudott számot adni ariól a hét krajcárnyi kü­lönbözeiről, mely a tételek vég­összege és a tényleges pénzma­radvány közt tátongott. Cser­­náné visszafojtott méreggel hali gata a Mari légies, mentegető­zéseit. később pedig affektáló nyugalommal ezt mondta: — Itt, kedvesem, ne igen szá­mítson arra, hogy a konyha­pénzt megdézsmálja ... Jó asz­­sz.ony vagyok, de á tolvaj 'cse­lédet nem tűröm ... Két hét múlva mehet az Isten hírével.. . Mari a csípőjére tette a kezét, hogy valami* * 1 mázsás goromba sággal . válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy lármával fel­nyílott s Cserna úr, a ház feje tűnt föl váratlanul a küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe lógott s a szeme zavaros fény­ben égett. Csernáné, aki ilyen idötájt sokaséin látta az urát, ijedten hagyta abba a szakács­áéval folytatott veszekedést. — Valami bajod van! — kér­dezte megdöbbenve. Cserna az ajkára tette mu­­tató-újját és remegő hangon így szólott: — Jöjj be ... Mikor a szoba ajtaja bezárult mögöttük, olyan dolog történt, mely az amúgy is izgatott asz­­gzonyt még inkább megijesztet­te. Cserna hirtelen a felesége nyakába borult, s a könnyei gyermek módjára megeredtek. — Juliska, — mondta fölin­dulástól reszketve, — tudod-e mi az újság? — (Micsoda? — kérdezte az asszony, akinek a szive őrülten dobogni kezdett. A férj nagyot lélegzett, az­tán görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét. Tegnap este megütöttük a főnyereményt. — Melyik főnyereményt? — Azzal az ötvenkrajcáros sorsjeggyel, amit a minap a hársfa-utcai kis trafikban vet­tem ... Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmű és pazarló vol­tam . . . Húszezer koronát nyer­tünk, a nyomorúságunknak egy szerre vége . . . Képzelheted, ho­gyan éreztem magam, mikor a számot megpillantottam . . . Azt hittem összeesem az örömtől, de egy pohár, hidegvíz magam­hoz téritett . .. Most se tudom, bogyau rohantam ki az ajtón s miképp kerültem ki, hogy a vil­lamos el nem gázolt ... De elég az hozzá, hogy itt állok és élek és hogy mától kezdve húszezer korona ura vagyok . .. Még egyszer megcsókolta a felesége- szemét, miközben most már az asszony is elsápadt a föl indulástól. Alig, hallhatólag su­sogta: tejnél, mint segítő társ részt vett. Dr. Rékai János a torontói magyar, kórház sebészprofesz­­szora, aki abban az időben Ku­­bányinak a tanársegéde volt. Ki gondolná, ki hinné, hogy ez a tudományokkal foglalkozó, s annyi embert meggyógyító professzor vicegyüjtéssel is fog­lalkozik. Ebből a gyűjtésiből be­mutatunk egy párat az olvasók­nak. LÁSSUK SORJÁBAN: Egyik hétköznap délelőtt, a Nemzeti Színház nagynevű mű­vésznője, stárja, kopogott főor­vosi rendelőben. A prof. azon­nal fogadta. “Rettenetesen rosszul lettem próba közben és ott kellett j hagynom mindent, az öltöztető asszonyom szerint vakbélgyul­ladásom van.” Vizsgálat. “Művésznőm, tényleg vakbél­­gyulladása van, éspedig olyan, hogy azt meg is kellene operál­ni.” “Operálni? Ki kell venni a vakbelemet? És, tessék monda­ni, élhet egy ember vakbél nél­kül?” — Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban? — Hogy bizonyos-e? Gondol­hatod, hogy nem jöttem egye­nesen haza, hanem előbb, benéz­tem a legelső banküzletbe ... Ott van a hivatalos lista: a 42,311-ik szám nyelte meg a húszezerkoronás főnyereményt. Ez már oly biztos, mint a kétszer kettő négy. Kivette a sorsjegyet a pén­­zestárcájából: a 42,311-es szám csakugyan ott ragyogott a sár­gás papíron. Néhány percig mind a ketten szótlanul meresz­tették a szemüket a most már kincset jelentő okiratra, aztán néma boldogsággal borultak mégegyszer az egymás nyaká­ba. Oly hihetetlen és álomszerű volt, hogy e perctől minden ba­juknak vége szakadt, hogy a végrehajtó nem lesz többé min­dennapos vendég a házukban, hogy a mészáros nem zaklatja őket a bússzámlával, s hogy a szép fiatal asszony új téri ka­bátban mehet végig délelőttön­ként a Koronaherceg-utcán. Mert eddig bizony metm igen telt uj kabátra: a Cserna ügyvéd irodája annyit .se jövedelmezett, mint egy szatócsüzJet s a sze­gény asbzony keserves, küzdel­mekkel tudta csak fontán tani a háztartása egyensúlyát. Még most is a negyedéves, télibumdá­­jában járt, s két év óta jófor­mán egészen egyedül ólt, mert a toalettjei nem igen voltak al­kalmasak arra, hogy előkelő barátnői között pompázzék ve­lők. Igein, ha rossz akant volna lenni, Csennáné szerette az urát és inkább százszor meghalt vol­na, semhogy még gondolatban is hűtlenné legyen hozzá .. . Mikor a mámor első roha­mán túlestek, Cs.en na becsöiget­­t,e a mindenes leányt. — Szaladjon le a trafikba és hozzon öt darab regalitászt . . . lvilenckrajcáros szivart hozzon, mert az ötkrajcáiois' kabát most már véigképip kivesszük a for­galomból Néhány jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár ... — Mit fogunk legelőször ten­ni? — kérdezte az asszony, mi­kor a cseléd után a konyhaajtót bezárták. Cserna ceruzát és papirt vett elő: — Első sorban is kiváltjuk az ékszereidet. Kétszáz foninttal az összes, holmikat hazahozhat­juk ... — Aztán? — Az adósságra is rámegy, vagy kilencszáz forint . . . Ter­mészetes, hogy mindent az u­­tolsó krajcárig kifizetünk. — Ez mindössze egyezer és egyszáz fon int ... — Ruhaneműkre kiadunk vagy ötszáz forintot ... — Akkor mennyi pénzünk marad? —- ;Még legalább hétezer fo­rintot 'helyezhetünk éli gyümöl­­csöizőleg a takarékba .. . Tizen­négyezer korona —és egyetlen íillérnyi adóssági sem, azt hi­szem, hogy meglehetünk elé­gedve az állapottal ... A cseléd visszatért a sziva­rokkal s Cserna rágyújtott egy világos, regalitászra. Boldogan fújta a füstöt a levegőbe, mi­“Hát M a kérdés, hogy ki az ember? — Mert, ha sebész, ak­kor nem!” — válaszolt a jó hu­­morérzékü professzor. (1930) # =K * A nagy műtőben egyszerre két asztalom folynak a műtétek éspedig helyi érzéstelenítésben. — A prof. benéz a műtőbe, az egyik műtőasztalon fekvő pá­ciens erősen int a fejével, hogy jöjjön melléje. “Professzor úr kérem, tessék megmondani, miért az operál engem, aki min­dig kérdez, hogy merre szabad és merre nem szabad vágni? Miért nem az, aki már tudja?” — A prof. diszkréten távozott. w ¥ Helyszín: sebészeti osztály, inspekciós orvosi szobája. Tele­fon. A portár jelenti, hogy egy fiatal 'hölgy sürgősen kiván az inspekciós orvossal beszélni. Rendbe kell kozni a szobát, mert ráfér, már is kopogtat a beteg, köszönés nélkül jön be, leül, két szók közül az egyikre, szinte lerogy. Sirás, majd zogo­­gás tör ki belőle. Félve néz kö­rül, végignézi az orvost, majd kitör: “Mégegyszer szép akarok lenni!” Újabb sirás, majd zokogás. Mindez úgy történt, hogy véres zsebkendőjét az orra elé tar­közben a felesége az ölébe te­lepedett. — Mikor; kapod mg a pénzt? — kérdezte ragyogó pillantás­sá. — A pénzt? ... Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény ékszerekből áll? — Micsoda ékszerekből? — Egy colliérből, egy órából, egy gyűrűből, «így diadémból és egy melltüből. Mindannyi csupa gyémánt és rubint ... Az érté­kük összesen húszezer koro­na .. . Csernáné tágra nyitotta a szemét. — Húszezer korona árú ék­szer? ... Ilyesmit csak a király­­nők és a főhercegnők horda­nak. A Patrichné ékszerei se kerültek' többe mindössze hat­ezer koronánál. — Bizony, «félét nem igen viselhet a magunkfajta szegény ember .. . Az asszony álmodozva tekm tett a levegőbe, mintha ama tündérmesék egyikét látná, a­­melyekkel kicsi baba korában a dadája elaltatta. A szeme elolt sziporkázó gyémánttornytok tán colt aki, mesés fényben égő ru­bint ablakokkal, melyeken be­lül a legendák hercegei élnek. Sokáig gyönyörködött a csillo­gó látványban, míg végre meg­­natottan igy szólott: — Azt hiszem, hogy a gpgös Partichné meg fog, pukkadni dühében. — Miiért fog megpukkadni? — kérdezte Cserna úr ijedten. — Azért, mert szebb éksze­reim lesznek, mint neki. .. Most aztán 'hiába henceg a bouton­­jaival, — a diadémom láttára, fogadok, hogy enni fogja a mé­reg ... Húszezer koronás hol­miikra nem telik a ParLcu ú kártyanyerességei'ből. Cserna bámulva nézett a felesége szemébe. — A diadémod láttára? Csak nem kivánod, hogy az ékszere­ket megtartsuk? — Hát mit akarsz velük ten­ni? — Azt hiszem, mondtam az imént, hogy a drágaságokat készpénzre váltják be . .. 'Csak nem reflektálsz talán arra, hogy húszezer koronás diadémot vi­selj? — Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém . . .-—- Ki mondta azt, hogy csú­nya vagy? — Oh, nagyon is jól értem, hogy mit akarsz mondani .. . Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltü is megte­szi! ... A drága ékszer Csak a Pa'rtiohné fejedelmi arcvonásai­hoz stilszerü ... Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel telepedett le a sa rojkban álló hintaszékbe. Cserna békitőleg közelébb húzódott hozzá: — Édes kis asszonykám, tu­dod, hogy a százezer forintos 'ékszert se sajnálnám tőled . . . Hiszen a föld kerekségén sincs asszony, aki méltóbb lenne ná­lad arra, hogy e gyémántokat viselje ... Szép vagy és bájos vagy, mint a mesebeli herceg­nő ... De ha a drágaságokat megtartjuk, ismét csak ott va­totta, majd hirtelen eltávolítot­ta. Tényleg félelmetes látvány ' tárult az orvos elé: az ormyi- | láson keresztül majdnem a ga-1 ratjába lehetett látni. Az előzmény a következő: Hathónapos házasság után banktisztviselő férje ínyári gya­korlatra Hajmáskérre lett be­­liiva. Távozása óta sem levél, sem semmiféle hir nem jött. Pünkösdi vasárnap a reggeli vo­nattal a beteg leutazott, hogy férjét meglátogassa. Tudta a címét. Egyenesen odament. Ott tudta meg, hogy férje a temp­lomba menő századhoz van be­osztva aznapra. Névjegy az aj­tón. 'Belép a szobába, a két ágy közül az egyikbe molett, hirte­lenszőke nő dühös tekintete fo­gadja. Az asszony azonnal tisz­tában volt, mi a helyzet és meg­magyarázhatatlan oknál fogva könyörgésre fogta a dolgot. Ad­ja vissza férjét, szeretik egy­más, Sitb. Ugyancsak megma­gyarázhatatlan módon, az asz­­szony liálóingben kiugrott az ágyból, nekiugrott, először a nyakát, majd az orrát csavarni harapni kezdte, amíg annak egy nagy része a szájában maradt. Majd az asztaléin lévő Pesti Hír­lapra tette a vérző húsdarabot. “INem láttam magamat, mert nem volt tükör a szobában, a Pesti Hírlap megfelelő részét a husdarabbal retikülömbe tet­tem, vérezve kiszaladtam az ál­lomásra, igy jöttem el és most itt vagyok. — Még egyszer szép akarok lenni!” Kórházi felvételre volt szük­ség, kivizsgáltuk az azzal a fel­tétellel vállaltuk a plasztikai műtétet, hogy a műtét megtör­ténte után 10 napon át beszélni, mosolyogni, arcmimikát csinál­ni nem szabad. A műtét lénye­gre, hogy a hajzattal eltakarha­tó fül fölső cimipájából megfele-j lő részt távolítottunk el és azt varrtuk a hiányzó helyre. Öt nap után kötésváltás, 10. napon varratszedés, a lebeny megma­radt. Még, a 10. nap után sem sikerült a teljesen nyugodtan fekvő asszonyt felkelésre, be­szédre, mosolyra bírni. Egy hó­nap után búcsúzás, a természe­tes kérdés: Mivel lehetne ezt megköszönni? Semmivel. Meg kellett Ígérni, hogy minden hó­nap első szerdáján náluk va­csorázom. Két hónap telt el, amikor bejelentés nélkül ennek eleget tettem. A szépen terített Winnipeg, Man. 1975. május 23. asztalon megvolt a helyem és . a szülők is jelen voltak. — A csa­ládnak barátja lettem. Ez volt 7 az ilyen első műtétem: Igaz, hogy előtte egy fél könyvtárat néztem át. — 1924. Az utolsó séta (Folytatás a 2. oldalról) lani, de ügy-e, a férfiakban e­­gészen bizni sohasem lehet? ó, igen, nagyon kedves a kert és a lakás is szép tágas szinte vég­telen ... iSzebb is lehetne, ha puha asszony! kéz viselné gond ját? — Az én puha asszon yi ke­zem? Kacéran mosolyog, boldogan és titokzatosan. Ő győzött, ezt már biztosan tudja. A kapitány sokakat szeretett, de ő az első nő, akinek megkérte a kezét. Lássa, Mici tant, kár volt hall­­gatózini, pedig, ugye már világ­gá akarta kürtiöilni a hirt, hogy Teri randevuzott a kapitány­nyal? Most már azt sem bánja, hogy a füzek, örökzöld lombok és régi márványioszlopok közül sorra felbukannak az ismerős arcok. Hadd lássák a cstodát! A kapitány asszonyt hozott a házba. Ó, milyen szép lakás, minő tágas, végtelen! — Zsuzsikám, ne sírj ... Ta­il,ár úr ne haragudjon ... Mind együtt vagyunk, a bujósdi vé­get ért és megkezdődik a bál. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kerje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 tast 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216 ) 561-6324. gyünk, ahol eddig: a végrehaj­tó bizalmas házibarát marad ná lünk, s a mészáros a kapu előtt várakozik rám’ a számlájával... A húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik mától fogva a házunkba ... Hizelegve simogatta meg a felesége arcát, de az asszony ■mogorván elhúzódiott tőle. — Egyszer- volna alkalmam, hogy tisztességes ékszerekhez jussak, akkor te irigy led tőlem, hogy boldognak érezzem ma­gam .. . 'Csak addig szeretsz, míg semmiféle áldozatodba nem kerül ... 'Cserna mérgesen vállat vont, j aztán kirúgta maga alól a szé­klet és elrohant, ötéves házas­­| ságiuk alatt nem zavarta meg az életüket semmilyen félreér­tés, most, hogy a szerencse ! ilyen váratlanul bebukkant hoz- J zajuk, hirtelen kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony, aki hét krajcárért (becsülete értő kifejezésekkel illette a hűtlen mündenesleányt, egyszerre 'hiú és szívtelen teremtéssé lett, ami kor arról volt szó, hogy barát­női megpukkadjanak . .. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. AUTÓBALESET IRTA: ALBERT HAIG Valaminek mái- történnie kell. Nem várhatunk arra, hogy Nelly a nyakába boruljon Tóm­nak és megkérje a kezét. Ez a fiú pedig olyan gyámoltalan, hogy rendes 'körülmények kö- j zött sohasem fog annyira fel­­bátorkodni, hogy akár csak a ; kezét melegebben megszonitisa. | Ha a feleségemnek az a véle- i menye, hogy valaminek történ­nie kell, tizesztendei tapasztalat ’ meggyőzött róla, hogy többnyi- 1 i re csakugyan történik valami. — Talán mégis csak várjuk 1 ' egy1 kicsit ... — vetettem köz­be bátortalanul. j — Várni? — mondotta Etel magából 'kikelve — ugyan mi­re? (Szegény kislány egy év óta rá sem néz más férfire, mint Tomria. 'És hogy a fiú is fülig szerelmes, a vak is látja. Várni? Dehogy, kedvesem, itt emelked­ni kell, mert különben mindket- I ten elveszítik fiatalságuk leg­szebb idejét. — De mit csinálhatnánk ép­pen mi? — érdeklődtem meg­szeppenve. — Ez a legegyszerűbb. Nelly és Tom a városban mindig csak nagyobb társaságban találkoz­nak. Már pedig nekik egyedül­létre, csillagos égboltra, regé­nyes begyekre van szükségük. Ha erről gondoskodnánk szá­mukra, igazán különös volna, ha Tom egyszer mégis csak nem szedné össze a bátorságát. — Úgy gondolod tehát ... tu­dakoltam óvatosan. — Természetesen, — folytat­­! ta Ethel határozottan — kö-KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.00 Mgoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, Imgolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................................ $ 5,00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ........................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtel a hallja kendig (elbeszélés) ...................... ....................... $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története ....................................................... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ........ ......... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.C0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur " $ 5.50 ” Ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését kü'dje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg. Manitoba, R30 2B6 vetikező weekendre meghívjuk őket. A könny ék itt pompásan megfelel a célnak. Holdfényes éjszakán egyetlen tekintet a tó­ra már maga is elegendő, hogy megfelelő regényes hangulatot keltsen. —'Csakhogy a tó öt 'kilomé­ternyire van innen! — figyel­meztettem Étkeit. — Mégis a tónak szántam a főszerepet, — felelte Ethel — Nelly és Tom a félkilene órás vonattal érkeznek, amikior már ihesötétedett. Gépkocsival értük mégy és engem kimentesz, hogy a vacsorák észitéssel va­gyok elfoglalva. Amint arra a helyre értek, ahol az országút a tó előtt halad el, a gép fel­mondja a szolgálatot; hogy ezt miképpen csinálod, a te gondod. Akkor természetesen hazajösz, hogy szerszámot, vagy benzint vigyél, Nelly és Torn pedig az­alatt egyedül maiadnak a ko­csin a sötétben nem indulhat­nak! el az ismeretiem vidéken, de azi autót sem hagyhatják fel­ügyelet nélkül. Amig te vissza­térsz, bőségesen ráérnek maja, mogy megtalálják a mondaniva­lójukat. — Lehetetlen! Nem kívánha­tod komolyan, hogy éjnek Ide­jén öt kilométert kutyagoljak a tótól hazáig, azután ugyanezt az utat megismételjem tele ben­zinkannával, csak azért, hogy... — ... hogy 'két fiatal szív egymásra leljen, — folytatta Ethel a mo/ndatot. — Bezzeg tiz évvel ezelőtt, mielőtt meges­­iküdtünk, magad is elég, gyak­ran mondtad, hogy a szei elem­nek hi'dát kell épiteni. Vannak érvek, amelyekkel szemben a férj legofeosab'ban teszi, ha- inem vitatkozik. Vala­hányszor időközben ezt. az ese­tet elmeséltem, a házasembe­reik) mindig a legteljesebb meg­értéssel vették tudomásul, hogy a kitűzött estén, félkilene,, előtt a gépkocsival csakugyan az ál­lomáson voltam. Egyikle vagyok azoknak a gépkocsitulajdonosokmak, kik nagy üggyek-bajjal éppen, hogy félig meddig tiszitessegesen el­vezetik az autót és tudják, hogy benzint és vizet nem ugyanab­ba a nyílásba kell önteni; de a rno.or titkaival sohasem tud­tam bizalmasan megbarátkozni. Ha tehát pontosan az előirt he­lyen akartam elakadni, ennek csakis benzinhiány miatt volt szabad megtörténi«. Másképpen a balesetet mesterségesen mem tudom előidézni, aminthogy megszüntetni sem tudnám az esetleges hibát. Az előző napo­kon tehát többször kirobogtam az állomáshoz és gondosan ki­próbáltam, mennyi benzin szük­séges a tóig terjedő útvonalra. Pontosan ezzel a mennyiséggel indultunk el az emlékezetes es­tén Nellyvel és Tómmal a pá­lyaudvarról kis nyaralónk felé. Becsületesen megvallva, az egész dolgot kilátástalannak’ tartottam. A pályaudvaron, az üdvözlés alkalmával ugyan azt láttam, hogy mindketten jóked­­\üek, de nyilván a velem való viszontlátásnak örültek meg, mert útközben egyetlen árva szót sem szóltak egymáshoz a hátsó ülésen. Vidáman duruzsolt a motor, amig elértünk arra a helyre, a­­honnan először látni meg a ta­vat. Szorongó aggodalom vett rajtam erőt, hogy hátha még­sem következik be a baleset az előre kiszámított pillanatban. De amint a kapaszkodót elér­tük, a kocsi nyögni és nyiko­rogni kezdett. Sok sipitizás köz­ben végre elállt a gép, mikor az emelkedő csúcspontján túl vol­tunk. üresen forgó motorral gördültünk lefelé és az előírás­hoz híven pontosan azon a he­lyen akadtuník el, melyet Ethel kijelölt. Minden házasemher megérti, milyen elégtételt érez­tem, hogy feladatom első része így sikerült. Elmondjam, hogyan vizsgál­­gattuk végig Tómmal a motort i minden irányban, amig végül is rájöttünk, hogy benzinhiány okozta a balesetet? Eléig annyi, 1 teljesen programszerűen elin­­! dúltam új üzemanyagot szerez­­! ni, Nelly és Tom pedig elhatá­rozták, hogy lemennek a né­hány lépésnyire levő tópartra, amig én visszatérek. — Ti férfiak, — csufolódott velem Ethel, amikor egy jó óra múlva 'hazaérkeztem és elen­­tést tettem neki — ha egyszer meg,házasodtatok, kivesz helő • letek minden érzés. Ha két em­ber, aki nyilvánvalóan szereti egymást, hallgatag, ez termé­szetesen azt bizonyltja, hogy végtelenül sok a mondanivaló­juk. Meglásd1 majd, mire vissza­térsz hozzájuk ... Én azalatt méltó eljegyzési vacsoráról gon­doskodom. Néhány liter benzinnel meg­rakodva tehát elindultam a tó felé. 'Aki valaha gyalogolt éjjel hegyi országúton öt kilométeit, méltányolni tudja, hlogy ez mit ! jelent. Lassanként úgy éreztem | már, hogy egész hordó benzint I cipelek magammal; azonkívül ! a kanna nyilván kedvét lelte ab­­! ban, hogy tagjaimhoz ütődjék, amint a sötétben csetlettem, botlottam. Mikor pedig meg­ered a kedves záporeső is, jó két ' kilométernyire a védelmet nyuj- 1 tó kocsitól, különböző elmélke-I dések fordultak meg fejemben, ! amelyeket itt nem merek idéz­ni. Egyszer a legesleghosszabb útnak is vége szakad. Prüszköl­ve, bőrig ázva érkeztem az au­tóhoz, ahol Nelly és Tom ké­nyelmesen terpeszkedtek a ko­csi belsejében. Nem voltam o­­lyen hangulatban, hogy velük törődjem; csak egészen bizony­talanul kezdtem ráeszmélni, hogy igen közel ültek és egy­más kezét fogták. Megerőltető utam tehát mégsem volt hiába­való ; Ethel terve szemméllátha­­tóan sikerült. Tiz perc múlva otthon vol­tunk. Feleségem kérdő pillan­tást vetett rám, ami. e én, nem éppen frózsás kedvem ellenére is, büszke fejbólintássai felel­tem, elvégre rászolgáltam egy kis elismerésre. Amint összese­­reglettünk a nagyszi|bában, hogy a vacsoráiig eltelő néhány percet végigcsevegjünk, Tom a torkát kezdte köszörülni: — Hm, hát ti legyetek az el­sők, akiknek megmondjuk ... — Csakugyan? — álmélko­­dott Ethel ragyogó orcával — ti . .. — Igen, vette át a szót Nelly, boldogan mosolyogva Torn és én jegyet váltottunk tegnap e­­lőtt és jövő hónapban megeskü­szünk. Legalább a feleségem, bölcs előrelátással, nem egészen hiá­ba főzte meg az eljegyzési va­csorát.

Next

/
Thumbnails
Contents