Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-16 / 20. szám

8

Winnipeg, Man. 1975. május 16.

A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN

SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA.

Hámory várnagy Dalma:

A VÍZILÓKRÓL

Tavon él egy vizipók, lakkcsizmát visel, nem áll szóba akárkivel, inkább senkivel.

Ő az udvarmestere a halkirálynak,

Szép jó napot! — őneki, nem sokan kívánnak.

Megunta a gazdáját, léghajóra ült, léghajón a buta pók, a tengerig repült.

Szúnyog bőrből készült, új csizmája szára, széjjel foszlott az úton, ez a kaland ára.

1955 Hévíz.

Csendélet Nőé bárkájában

Tudvalévő dolog, hogy Nőé apánk a vízözön alkalmával .bárkájával mentette meg az állatoikat a pusztulástól. A bárka alsó részében a tekintélyesebb, nagyobb termetű állatok kaptak helyet, mig a felső emeleteken a kisebbek jutottak szálláshoz. Természetesen az állatok királyának is alól volt a szállása.

Az első este, amikor az állatok a bárkára kerültek, az oroszlán ordítozva rendelte magához Noét:

— Hé, hajósgazda- Mi dolog ez? Miféle tűrhetetlen lárma hallatszik onnan felülről? Vihar

van? Mintha jégeső kopogna! Tüstént nézz utána és jelentsd!

Noé apánk félt, hogy az orosz Ián pánikot kelt a többi állat között orditozásával, igy loholt eleget tenni az állatkirály kívánságának. Kisvártatva újra megjelent a félelmetes állat elött, s jelentette az erdményt:

— Felséges király, állatok fejedelme. Nincsen vihar. Csupán az eső szakad szüntelenül. Az, amit hallani méltóztatott, s felséges füleit sértette, a százlábú cipőink koppanás. Éppen most készül aludni. Csak egy pici kis türelmet kér még, már a nyol'cvannyoJcadikat lehúzta.

CSENGŐ PALKÓ

Irta: Krúdy Gyula.

Csengő Palkió ?

— Legnagyobb kolompot, a- | melyet a pataki vásáron árulnak. Idestova negyven esztendleje lesz, iiogy pásztorkodom. Mái- a nagyságos fejedelem édesapját is szolgáltam.

— Megkapod a kolompot, Csengő Palkó! — szólt a fejedelem.

És Csengő Palkó másnap mái jókedvűen fenyegette meg, az öklével a csiripelő verebeket, fuvolázó sárgarigókat, amelyek a csengő megszokott hangjától már nem féltek:

— MegáHjatok, huncutok! Majd rátok ijesztek én a kolomppal! Bezzeg elröpültök akkor még a környékt ől is.

Palkó várta napról-napra a megígért kolómpot.

A kolomp sehogysem akart megérkezni. Már szüret is elmúlott, a rigók és a verebek semmi csipegetni valót nem találtak a fejedelem szőlőjében. A kolomp nem jött.

— Pedig a fejedelem megígérte! — mondta szomorúan Csengő Palkó. •— Talán megfeledkezett volna legkisebb szol gá járói ?

— Nem, az nem lehet. A fejedelem nem szokott megfeledkezni az Ígéreteiről.

Nemsokára azután megtudta Csengő Palkó, hogy miért nem kapta ő meg a várvavárt kolomipot.

Rossz csillagok jártak. A fejedelem eltaUijdosott az országból, -birtokait, kastélyait elkobozták. Csengő Palkó egy napon arra vízit acbt, 'hogy új gazdája van a tokaji szőlőnek. Az új gazda megígérte, hogy akkora kolompot vesz -Csengő Palkónak, mint a debreceni nagy harang, csak hűséggel szolgálja őt is, mint a fejedelmet.

— Nem kell már a kolomp, — felelt az ősz, öreg embeuke. — De még a csengő sem kel. Itt hagyom a szolgálatot a verebekre meg a sárgarigókra.

És Csengő Palkó otthagyta negyven esztendő után a tokaji hegyet. Görbe pásztorbotját a kezébe vette, rongyos, tarisznyáját a hátára akasztotta és megindult arrafelé, amerre a bujdosó fejedelem lába nyomát lelte.

Soká bolyongott a tokaji szőlőpásztor. Bejárta tán a félvilágot is, mikor végre egy napon megtalálta fejedelmét — Törökországban.

— Eljöttem a kolompárt, — mondta könnybeborult szemmel.

— Megkapod, fiam. Harangot kapsz a csengő helyett, — szólott megindulva a fejedelem. — Te húzd meg a 'harangot ezután, ha reggelenkint imádkozni a templomba megyek.

Hárnory Várnagy Dalma:

A KÉMÉNYSEPRŐ

Kéményeket sepreget ő, a szorgalmas kéményseprő. Hosszú létra, vasgolyó, kéménykotró szerszáma, reggel tiszta, estére kormos lesz a ruhája.

Télen-nyáron sepreget ő, a fekete kéményseprő.

Félnek tőle a pulyák. megugatják a kutyák.

Fekete a tenyere, kormot tisztogat vele.

Tatarosbánya 1917.

PRECÍZ VÁLASZ

Tamás összeráncolt homlok kai lép apja dolgozószobájába, s igy érdeklődik:

— Papa! Magyarázd meg nekem mi az konferencia?

— Hm! Hm! — köszörüli a kérdezett tokát, mielőtt a nem várt kérdésre megfelelne. — A konferencia, egy olyan összejövetel, ahol a bácsik megbeszélik, hogy leközelebb mikor jönnek össze megint.

AZ UJ PIPA

Dédpapa elé áll legkisebb unokája Jánoska és jóságos hangon közli:

— Dédapó! Tudod, hogy én nagyon szeretlek téged? Olyan nagyon, hogy a legközelebb születésednapjára meglep] el egy szép porcellánpipával.

— Ugyan Jánoska, szó sen lehet ilyenről! Minek nekem as fiacskám? Van énnekem p r cellánpipám.

— Csak volt Dédapó! Eg} félórával ezelőtt eltörtem.

A 2UBUAJ0S

VASS FERENC “tudálékos” humoreszkje. —

iIllek is! Alomars, a Mars felé!

a ezzel kihajolt l a repülőcsészéből, orra négyl lyukú torlódóját a földbe dugta és nagyot tüsszentett. Abban a pillanatban felszállt a csésze és ssssss, már el is tűnt a felhők között, mint szürke szamár a ködben.

; — V É G E . —

* * *

VASS FERENC-nek ÁGASBOGAS HUMORESZKEK című, 201 oldalas, vászonkötésii könyve, FODOR LEVENTE bril iiáns karikatúráival, portóval együtt $5.00-ért kapható a szer zö címén: 1654 Morton Ave,

Los Angeles, Calif. 90326, USA.

Sikit . .. süvit . .. fénylik ... fordul ... felém ... zurnim ... ittvan . ..! Az űrbéli zűrből zurbolva zökken 'ki egy űrhajós, és éppen elébem huppan. Nálamnál fejjel alacsonyabb volna, ha nem volna két magasba meredő füle, mint Bálám szamarának.

Tág-orrlyuku franciasággal üdvözlöm, hogy: “Bonjour,

Monsieur Zürhajós. Voius-etes un persomne qui fairt, bon aceueil. Isten hozta becses személyét, Z űrhajós úr!

Ádámcsutkája, mint a tulipánfej, két bajsza van, az egyiket csokor nyakkendőnek) használja tulipános ádámcsutkája fölött. Az orra torpedóhegyü, négy lyukkal. Százhatvannégy foga van, mind jók, csak a zápfo'gai zápalk. Metszőfogai metszőén csillognak, szemfogait 1 szemeknek használja, agyaraiban van agya egy része. A bal bölcsességfoga arany, és ez van ráírva: ‘János.’ Ezt megnyomja, mint egy zoingorabillen tyüt és ime Arany János nyervén szól hozzám: “Beszéljen

csak magyarul, mielőtt elcsu. og, az agyveleje francia or .hangján át!”

Gégém mindkét ‘g’-betüje igy borul eléje: “Honnan jön, Zürhajós úln?”

"Ne hívjon ‘Zürhajós’-nak, Fara Mutlus a nevem!”

Ránéztem Fara úr farára és suttogásom lábujjhegyen osont szép, szamaras füléhez: “Faramuci neve van, Fara Munus úr.”

“A csillag is, szép, faramuci, ahonnan jövök. Azt is Fara Mutius-nak hívják.”

Nem azon járt az eszem, hogy hány Fara van Mutiusnak, hanem igy szóltam: “Fara 1 Mutius, szumirul csak ‘faramu| ci’-t jelenthet, akkor pedig ma; gmk odafönt szumiföÁ, igy hát rokonok vagyunk, mert a magyarok a szumirok utódai. Magyar vagyok, tehát s zu mir is vagyok” — ágaskodott fel büsz ke mosolyom mindkét fülcimpámig.

“Maga szamár is, nemcsak szumir!” böfögött egy felhőgomolynyi megvetést rám. “Különben se beszéljünk ‘szumirságok’-ról, mert még nem reggeliztem!” ■

Elővigyázatos nyelvcsapások : kai közelítettem meg. “Mit szo- i kott íeggelizmi, Fara úr?” j Nyála csöppenő mézü lassú, sággai csordult rá cipőmre. “A ! Tejútról való tejet, Fiastyúk-i i tojást és rajzó üstökösök üstí jeibe gyűjtött mézet. De ez u; tó obival vigyázni kell, mert a i Nagymedve, meg a Kismedve meg-megdézsmáigatjáh. Reg! geli után majd továbbutazóm.” í Eszem lcancsallá ficamodotí.

; “Tovább utazik? — És mikor indult el, kedves faramuci Fa ra Mutius úr?”

i “Ezer fényévvel ezelőtt. Mert ' •—- amint mondtam is már, — j én egy Fara Mutius csillagon I lakom, ezer fényévre innen. A- i kármilyen bután is néz, mégis í feltételezem, hogy tudja: egy

! fényév akkora távolságot jelent amekkora útat a fény megtesz j egy ev alatt. A fény egy másod- i perc alatt háromszázezer fciloj métert tesz meg, Ha még nem i kámprcsorodott ki az esze, akj kor kiszámíthatja, mi.yen hoszszú útat tesz meg a fény egy nap, egy év, tiz év, száz év és ezer év alatt. Üi csészéink a j fény gyorsaságával haladnak. Hogy a fejtörésből a koponyareteszei meg ne lazuljanak, megmondom, hogy az út, amit idáig, azaz ezer év alatt megtettünk, kilenctrilliardnégyszaz; hatvanhárombijlió íviLmuterné, j is több valamivel.”

Még a sipcsontom is sipolni ] kezdett: ‘.Jaj, az nagyon sok { lehet!”

“Mindenesetre több, mint a | maga esze, ha nem lenne sok- 1 kai több, akkor se lenne nagyon * kevés.”

Hogy ne dun. anjon szét a do: hártyám faramuci Mutius Fa rától, hát másra teredem kivár csiságom alázatos juhnyáját. “Hogy élnek maguk azon a messze-messze bolygón?”

“Úgy, ihogy bolygunk. Az u tóbibi pár billió év alatt azza szórakozunk, hogy milyen csodabogár planétákat fedezünlföl, mint például a maguké is,’

“Meglxiloü'Ultjáli?! Hiszen ez

pes elcsábítani! Te, Mutia, én úgy oldalbordán váglak, ha | nem veszed le róla azt a pucérszemedet!”

Mutia mama orrlyukaival pápogta ki kívánságát, miszerint: “Ha niár nem visszük magunkkal, legalább maradjunk itt még párszáz évig.”

Ez már sok volt Mutiusnak. Láthatatlan mozdulattal lekapott egy felhőrongyot az égről és szájonvágta vele Fara Mutiá-t. "Pár&záz évig?” — menny dörögte aztán bal füle. Hiszen addigira itt már mindennek vége! Talán még a Watergate-A mullikullúrális örökség Kanadában

A nagyságos fejedelem hegyaljai szőlőjében a pásztor Csen- , gő Palkónalk hívták.

Nem közönséges hivatal volt Rákóczi Ferenc szőlőpászton á- i nak lenni. Arra a szőlőre vigyá- j zott Csengő Palkó, amely sző- j lobén a világ legjobb, legdrá- J gább bora termett: a tokaji bor: j A fejedelemnek különben is: kedves, embere volt a tokaji j szőlő’csősz és ha néhanapján meglátogatta nevezetes szőlő- | bi. tokát, Csengő Palkóval min- \ dig szívesen szóba állott.

Rákóczi Ferenc ismerte min- I den cselédjét, pedig volt neki sok. Vasárnaponkint együtt mentek a templomba a cselédeivel. Együtt imádkozott velük.

— No, Csengő Palkó, — szólította meg gyakran a tokaji csősz:, — látom, hogy hűségesen vigyáztál a rádbizott dolgokra. Egy sem pusztult el a légi tőkék közül. Van-e valami kívánságod?

— Az a kívánságom, — felelt a sánta ,apró emberke, — hogy a nagyságos fejedelmet az Úristen sokáig éltesse.

— Hát más kívánságod nincs?

Csengő Palkó fölsóhajtott.

— Volna, hogyne volna. Régi kívánságom már az nekem, hogy udvari vitéz szeretnék lenni a nagyságos úr mellett, de tudom azt is, hogy a rossz lábam miatt ez a kívánságom ez a kívánságom sohasem telsohasem teljesülhet.

Abban az időben minden épkézláb ember elment kúráénak, harcolni a fejedelemért, a szabadiságért. Nem maradt odahaza más, csak a nyomorék ember. De lám, még annak is az volt a kívánsága, hogy vérét onthassa a hazáért. A sánta, törpe szőlőpásztor fájó szívvel hallgatta néha a völgyből hangzó tárogatót, ,ott szeretett vilna lenni ő is, ahol a zászlót viszik. De mert nem mehetett, hát csak a csengőt rázta, amely a derekára volt kötve, hogy elriassza vele a pákosztos verebeket, kotnyeles rigókat, amelyek szőlőérés idején szüretelni akarták a szőlőt a fejedelem előtt.

Reggeltől napestig hangzott a csengő a fejedelem szőlőjéből, minden szőlőszemre külön vigyázott Csengő Palkó.

Egyszer, amikor a fejedelem ismét meglátogatta volna tokaji szőlejét, Csengő Palkó tisztelettel levette a süvegét előtte és igy szólított:

— Nagyságos fejedelem, a hajam, szakállam meigfehéredett. Megöregedtem magam, megöregedett itt körülöttem minden. A kunyhóm, a Bodri kutyám, még a botom Is olyan öreg már, mint magam. Csak egy nem akar megvénülni. A csengőm. Annak még mostan is olyan hangja van, mint igyerefckorában. Vékony, csilingelő hangja van a csengőnek, mintha valami gyerek rázná. Egy öreg csengőt, mélyhangiú kolompot szeretnék, ami az ilyen magamfajta öreg szőlőpásztoinak dukál.

A fejedelem gondterhelt a:cán futó mosoly röppent végig.

— Tehát kolompot; szeretnél,

(Canadaian Scene) — Az ország történelmét ismertető könyvekben bőven esik szó angolokról éis franciákról, más nemzetiségekről azonban gyakran részben, vagy teljesen elfeledkeznek. Ennek természetesen az a következménye, hogy hiányosak a történelemkönyvek. Ezért aztán nehézségekkel találják iszemben magukat azok, akik az ország történelmének részletes kutatására, felmérésére vállalkoznak.

Egészen a legutóbbi időkig szinte tehetetlen volt a könyvtárukban olyan munkákat találni, amelyek rámutattak erre a társadalmi adottságra, annak a sok-sok nemzetiségi csoportnak a jelentőségére, amely az ország történ elmében szerepet játszott.

Ezt a helyeztet kiküszöbölendő a közkönyvtárak Ethnic Archives Programme címen munkát kezdeményeztek és mindenkit felszólítanak ennek támogasára.

Sok magánember' és mégtöbb szervezet, egyesület rendelkezik régi feljegyzésekkel, okmányokkal, bulletinolkfcal, amelyek valahol a padláson hevernek és a megsemmisülés veszedelme fenyegeti őket. Azok teszik a leghelyesebben, akik gondoskodnak az ilyen anyagnak a könyvtárához való eljuttatásáról.

Tájékoztatás erről a címről: Public Archives of Canada and Programme, 395 Wellington St. Ottawa, K1A ON4. Tel: (613) 966-1608.

Dijat nyertek a montreali portugálok

LINDA DIEBEL

l

még teljesen befejezve és ott. emelkedik 10 emelet a St. Denis Street-en. Mr. Beauprc szerint “brutális” külsejű, amely nem nevezhető ugyan a város legcsunyább épületének, de mégis annyi benne a megdöbbentő, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni, ha másért nem, hát azért, mert a kormánynak többét kellene törődnie az épületek építészeti követelményeivel,

APRÓHIRDETÉSE

Egy számában közlés ára 91.26, három számban $3.06 SZIGORÚAN BLŐRE FIZETENDŐ

.

ÁLLATKERTBEN

— Mit gondolsz Gyuluska. miért van ennek a tevének két púpja?

— Hát az egészen egyszerű. Azért, hogy meglehessen különböztetni az egy púputói.

AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK!

ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján

A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB AN A

KANADAI MAGYAR ÜJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA

(210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6)

TOVÁBBÍTJA szeretteinek

Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— és $25-tő! felfelé $1.50 az IKKA kezelési költsége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre iííienleg 1% mellékelendő.

HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK!

31 ÉVES, 170 cm. magas, barna, magyar orvosnő keresi magyar férfi ismeretségét házasság céljából. Fényképes leveleket kérek. Válaszokat: “Családi élet” jeligére a Kiadóba kérem. 1S-20

KERESEM Székely Tibort, született Kiskundorozsmám 1930, anyja neve Fodor Gizella. Aki tud róla, kérem értesítsen a következő címen: Csípő Béla. 207 French St.. New Brunswick. N.J. U.S.A. 08901. 18-20-MR. NAGY KERESI Mr. Erős Orbánt, aki 1910-ben született és a Saskatchewan! Arburi körzetben lakott. Aki tud róla értesítse Mr. Fiánk Horváth-ot az alábbi címen: Pioneer Village Nursing Home, Regina, Sask.

. “De a mi csodabogaras pla. ; nótánkat, ugye, nem tűzik majd l; gombostűre bogárgyüjtő ked■ vükben?”

Egyik térde kalácsával, azzal,

1 amelyiknek nem volt kalács■ szaga, mellbe bökött. “Minek L tűznénk magúkat gombostűre,

| amikor maguk jobban szeretik l, szuronyokra feltüzni örnnagu, kát?”

Kiváncsi ságom még magasabbra merészkedett — föl eg,észen ádámcsutkájáig, amelylyel biztosan ádámcsutakolni szokta repülőcsészéjét. “És ml lesz, ha meghalunk?”

“Ne beszéljen sületlenségeket! Maga sültbolond! Hiszen ' nem fognak meghalni, csak la- i kást változtatnak! Innen, erről j a sártök alakú sártekéi ől elkö1- j töznek egy másik bolygóra. Ott! aztán az a fekete leikük csillag i ! porral lesz fehérre smirglizve,

I párszázezer év alatt. Ha már ' ; eteg ‘dörzsöltek’ lesznek, önállósíthatják magukat, jóllehet,

' élelmükről még azután is mi fogunk gondoskodni, pármillió évig.”

“Juj, de zűrös minden, amiket maga itt mond, kedves Zürhajós, izé, Fara Mutius úr!!”

I Aztán mivel etetnek, itatnak majd?” — csempüit el aggódó szám. “Tejjel a Tejútról? To, jással a Fiastyúikiól? Az üstökösök! üstjeibe gyűjtött mézzel? s — Nem lehetne legalább annak . a Fiastyúk fiainak a nyakát el- |- kráglizni csirkepörköJtnek? —j ; Mert a kolbász, meg a hurka j

mellett jobban szeretjük a esi- 1 , bét, meg a marhát.”

“Mert marhák! borzolódtak fel gerinccsigolyái. “BőgneK is

■ a butaságtól! A disznóhústól ' pedig disznólkodnak! A csirkék

■ tol lesznek csirkefogók, csibe' szék és csibeeszüek!”

Meghátráltam csigolyái bo: rotvaéles borzalmától és hárem ‘ lépés távolságból kérdeztem: !

' i “Ls meddig fogunk élni OTT, | »' ha már meghaltunk ITT?”

: j Ajkát megbocsájtóau csucso- j ' ' ritotta tokáin alá. "Nem sokáig. | Aliig1 páíumillió évig, mert kell a j : hely magasacibrendü fajoknak.”

’ | "Hát azok minálunk ni agasabbrendüek? Milyen magasrendüek?”

Bal szemöldökcsontja gúnyo j san röhögött fel: “TizeníKdiencí ! ezerhétszázötvennyolc egész- j hét tizedszer magasabb ren: düek es rangúak, mint a ma-1 giuk leigokosabbjai, beleértve l j bürökpoharas Szokrateazüíket, i rubikonos Cézárjukat, felszar- vazott Keplerüket, lobogóhajú- Petőfijüket és bepalizott Ki--i slágerüket.”

; I Belegondoltam csillogóan- j csillagos kilátásainkba: pár mit ’ I Lió évig élni! Hiszen ez paped. 11! óvatosan sunyltottam az ág

■ felé, meg őfeíéje. “És boldogok | leszünk odafönt ? ’ ’

Szórakozottan sei cintett még ’ egy pár mézcsöppet iimén- j 1 ti cipőm orrára. “Olyan boldo- j gok leszne'k, mint amennyire L! ki tudjuk smirglizni a sötétsé' í get lelkűkből és agyukból, hogy ; ’! egyetlen fekete foltja se ma- '

' ; radjon a hazugságnak, irigy- j L ségnek, gyűlöletnek, cselszö-1 vésnek, kapzsiságnak, bujaság- j nak, gőgnek, nagyra vágy ásnak, kegyetlenkedésnek, önzésnek,

I butaságnak.” Miközben ezt “ mondta, elkapott egy éppen ar" ■ rafelé száilingáló szellőt, belefujta torpedós orra négy lyuoát ' és rámförmedt: “Elég volt,

II mert még majd nem találok ki "' a maga szellemi sötétségéből.

" 1 Megyek vissza a repülőcsé"’ szénibe, ahol' vár a családom.”

i Széttátottam ámulatomat, j “Hát magának családja is ’!van?”

“De még milyen!” ragyogott . 1 föl agyaros agya. “Jöjjön és lá- 1 ! togassa meg feleségemet, Fara ‘ i 'Aliutiá-t és Kisfára Mutius I-et 1 és II-t.’’

a Mellényemről' még a gombok- is ledöbbentek, amint a repül'őii csészébe bele kukucskáiLtam,

| -Mert — Uramisten — Fara Mu- > y] tis éppen a két kis faramuci Fara Mutiuis-t szoptatta, csillag n fényű anyatejjel. Amint engem észrevett, megkérdezte férjét, a “Ez ugye gorilla? Érzem illatáról.”

“Amit látsz, nem gorilla, ail mit érzel, nem gorillaszag — ez i- ember.”

k “Jaj, vigyük) magunkkal, Mu” tins!!’’

M E G R E N D E L Ö -1V

KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook Sí., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112.

Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (kül j k t v b >) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT.

Kanadai Magyar Újság ........ $ 5

Képes Nagy Naptárunk ($2.03) $ .... t

Sajtó Alap................................................$ . . . . 1

Összesen: $

Név: ................................................................................................

Cim (utca, ház-szám, vagy Box): .............................,...................

Város és tartomány:...............................................................................

A Kanadai Magyar Uj ág előfizetési dija: egy évre 312.— félévre $6.50, Kanadán Vivül $13.—, félévre $7.—. $

(Canadian Scene)— A ment-. reáli Architectural Society “környezet javítási” diját a por- , tugáloknak Ítélték.

Pierre Beaupre, a Monti eal Architectural Society elnöke szerint a 150 dolláros dij lényege tulajdonképpen a saját kezdeményezésükre dolgozók elismerésében vau.

Néhány esztendővel ezeiő 11 “halálra volt Ítélve” a Colon,is-1 le Avenue-en két háztömbnyi I épület a Sherbrook és a Prince Arthur Street között. Ezeket J megvásárolták a portugálok 8 és 10 ezer dollár: közötti össze -1 gekért. Helyrehozták a háza-; kát, megjavították az elektro- j mos vezetékeket, gyönyörűen í kifestettek mindent annak eile- [ nére, hogy ikiad'ásaikra mem kaptak jelzálogkölcsönt sem. ;

Az Architectural Society a leggyengébb “teljesítmény” jelzőjével a québeci taitományi kormányt “ajándékozta” meg a Carre St. Louis keleti oldalán tevő hotel-tréning iskoláért, a mely az idegenforgalmi minisztérium tulajdonában van. Nv.cs