Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-16 / 20. szám
4 Winnipeg, Man. 1975. május 16. Szkíta kiállítás a New York-i Metropolisán Múzeumában (Folytatás az első oldalról!) letek is igazolnak. A Kárpát-, medencében feltárt gazdag szikita leleteik ellenére, a kiálitá- I son az egyes tárgyakat és tárgy | csoportokat ismertető felírásokon csak egyszer történik utalás a imagyarokra, amikor is azt Írják, hogy Magyarországion is (!) találtak szkita anyagot, de azok minden valószinüiség szeiiint csak a kereskedők, vagy a szteppén örökösen dúló harcok menekültjei révén kerülhettek oda. A kiállítás anyagát részletesen ismertető, művé szí kiálilitásiú “'From the Lands of the Scythians” cimü könyvben is, amit' a Metropolitan Múzeum adott ki, csak egyszer történik utalás ránk. Az egyik arany lemez alá — amelyik egy fekvő, fejét egy leány ölébe hajtó harcost ábrázol, aki mögött ott ül a szolgája kezébe tartva két ló kantárszárát — az van iiva, hogy az itt ábrázolt jelenet ma is megtalálható a magyar népballadákban. A kétségtelenül meglevő szkita-magyar kapcsolatoknák ez a tudatos mellőzése és elhallgatása már csak azért is feltűnő, mert a kiállítás rendezésében és a könyv megírásában két magyar: Ann Farkas és Rosemary Lévai is résztvett. 'Hogy ebben a politika is szerepet játszik, az bizonyltja a legjobban, hogy az oroszok birtokában lévő és az előbb ismertetett jelenetet ábrázoló ordosi (Észak- Kina) bronz leletek nemcsak hiányoznak a kiállításról, 'hanem még említés sem történik róluk. Pedig a legkeletibb, az ordosi — az ott lakók ma is ott lakók ma is egyfajta ma egyfajta magyar tájszólással J beszélnek — és a legnyugatibb j szkita vidéknek, a Kárpátmedencének leletei nélkül ez a kiállítás csonka. De nemcsak csonka, hanem a tudomány nagyobb dicsőségére egyszerűen| elferdíti, meghamisítja ezeknek j az ősi népeknek és csodálatos, j gazdag kultúrájuknak a törté-1 netét. Az oroszok ma sem tulajdonosai, hanem csak b'törlói annak a földnek, ahonnan ezeket a felbecsülhetetlen értékű történelmi és kultúr kincseket kiásták. Éppen ezért minden magyarnak látnia kellene ezt a remek kiállítást, vagy legalább is a kiállítás anyagát ismertető, művészi kiállítású könyvét, mert minden agy on hallgatás és tudatos hamisítás ellenére ennek a csodálatos, gazdag, ősi kultúrának az Ázsiában még megmaradt néhány töredék kis néppel együtt mi, magyarok vagyunk a jogos örökösei. Csikménasági. Mit tárnak töl a bánatos bűvész könnyei! (Folytatás az első oldalról) i I vették büntetésüket Nürnbeig- j b.en, ahol biro tói a hóihérig zsi- j dók is jelen voltak. S Íme, most j mintha ismétlődnék a történe- j lem, csak más szereplőkkel. — Most, hogy Izrael félrelökte a kézzelfogható közelségre került komoly béke-alkalmat, fölmerül a kérdés, mi vár ezek után reá? — A csikágói lap erre igy felel “Téved Izrael, iha azt hiszi, hoigy képes lesz egyszerre minden labdát a levegőben tartani. így a genfi konferencián szembe kell állnia az arab államok összességével, beleéltve a gyűlölt palestiniakat és az oroszokat is. Izraelnek és az E- gyesült Államoknak csak növekedni fognak nehézségei az egy re elvaduló palesztin terrorizmus miatt. Nem beszélve az arab olaj- és gazdasági nyomásról', amely most szabadjál a lesz engedve. Végezetül, újabb háború lehetősége, amit olyan fegyverekkel fognak vivni, amelyeüs elől senki sem lesz biztonságban az ország területén. S bárki, aki építő következetességgel megoldást ajánl, fölösleges áldozathozatal vállalásával vádolják.” Az amerikai állampolgár, de főleg felelősségérzetü politikusai azon tűnődnek, milyen ixányt kellene adniuk Izraellel kapcsolatos politikájúiknak? — A CHICAGO DAILY NEWS nem kis keserűséggel megállapítja, hogy Izrael félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, a legcsekélyebb mértékben sem hagyja befolyásolni magát a USA politikai mérlegeléseitől. - “így most itt az ideje, hogy a USA is Izrael befolyását félretéve cselekedjék” , — szögezi le a lap. Eléggé világos szavak ezek; maradi azonban a kérdés: mit szól ehhez a befolyásos cionista lobby Washingtonban? — Eddig Kissinger és Ford hurkolt, de félreérthetetlen fenyegetései hatástalanok maradtak Tel-Avivban. Különben is, e figyelmeztetések lassan közhely és köznevetség tárgyává váltak Közelikelet mindkét tábctában, mert mit ér a fenyegetés, 'ha nem követi azonnal valamilyen szankció! ? A csikágói lap ezzel zárja cikkét: “Egyedüli lehetőségünk ami még nem került alkalmazásra: teljes és nem kért segítségünk megvonása minden elhibázott fordulata izraeli politikától. Csak ez a visszavonulás, bármilyen méretű is legyen, akadályozhatja meg Izrael teljes elszigetelődését és a belőle eredő katasztrófát. Az amerikai társadalom niegúnta, ho'gy kliens-államainak foglyaként, elkötelezettségei miatt további nemzeti bonyodalmakba keveredjék. örülnénk, ha Izrael végre felismerné bai átálként azokat, akik becsületesen bírálják, nem pedig érzelgősen ragaszkodnak ön gyilkos politikájukhoz.” A közelkeieti “béke” mutatványos bódéjának jellegzetes arcélü varázslója, várakozáson felül —- minden kárö evendő i- j gényt kielégítve — leszerepelt. I A grand-guignol nem a nézők,1 hanem a főszereplő szemébe csalt könnyeket. Olyan keserű könnyeket, amelyek méltó jutalmai egy mondvacsinált fényes diplomáciai pályafutás mélypontjára érkezett, Nobeldijas zseninek. 'Most nem sikerült jó hangszerelésü médiákkal a kudarcot diadallá változtatni. A legmeglepőbb, hogy ezúttal nem Kairó, sem Damaszkusz, hanem saját hitsorsosai tették nevetségessé Kissinger délibábos diplomáciáját. — Időközben Mr. Richardson, a USA jelenlegi londoni nagyikövete, türelmesen várja a dráma záró jelenetét, meit Washingtonban állítólag őt szemlélték ki Kissinger utódjául. így hát világos, mit tárnak föl Kissinger keserű könnyei Jeruzsálemben 1975 március 22.-én . . . Rowd'on, 1975 Húsvét. Kisjókai Erzsébet műfordításai Rainer Maria Rilke: SPANYOL TÁNCOSNŐ Mint kézben tartott kénesgyújtó vet mig lángra lobban, szikrát szerteszéjjel, kápráztató cikázó nyelveket — nézői közt villogva kezdi meg pergő körtáncát forró szenvedéllyel. És hirtelen a tánc tüzet fog ott. Bomló haja szemétől fellobog, a tüztengerben bő ruhája vad merészen leng, mesterin rátapad, melyből ijesztő kígyóként meztelen két karja nyúl ki, csörögve éberen. S aztán: mintha kevesellné tüzét, összekapja, mi benne lánggal ég, kidobja mind parancsoló fölénnyel, s nézi: mint hull bőszen lobogva széjjel a földre, tombol, nem adja meg magát —. De győztes öntudattal, miig magosra tartott arcán édes mosoly fut át, dobbanó kis lábával eltapossa. á Fiü Olyan szeretnék lenni, mint azok, kik vad lovon vágtatnak éjszakán át, fáklyákkal, akiknek szétbomló haját a roppant hajsza szele lengeti. Élre állnék, mint bárka homlokában, nyurgán, akár felgöngyölt lobogó. Sötéten, de nyugtalan csillogó aranysisakkal. Sorban ott, mögém tíz ember állna, mint én, feketén, és szint cserélget ott a sok sisak, kristályfényü, majd komor, régi, vak. Mellettem egy, nekünk hasit helyet trombitaszóval, mi villog és kiált, harsogva vág nekünk sötét magányt, hol látomásként nyargalnunk lehet: mögöttünk házak térdre omlanak, görbülten hajlik szembe sok sikátor, terek kitérnek, fel nem tartanak: s lovaink úgy suhognak, mint a zápor. végző osztagai elé kerülnének! Ha lenne Európának ma egy Széchenyije, bizonyára ő is azt hirdetné: “Európaiak! Döbbenjetek magatokra, önerőtökre, meTt Európa nem volt, hanem lesz,! — Amerikai garancia nélkül is! Magyar lakodalom Stockholm, Sask.-ban Mi is felszabadulunk! (Folytatás az első oldalról.) az elvesztett javakért Nyugatném'etonsizágban. Mert javak lehettek bőven, hiszen maguk a csalódott “menekültek” adták elő felháborodva, hogy milyen munkát kínáltaik nekik s vártak volna el tőlük Izraelben, amikor ők legalábbis igazgatók, főmérnökök, vagy igazgató főorvosoltó voltak az annyi üldöztetésnek kitett Szovjetunióban! Ezt a rövid kitéiőt csupán azért tettem, hogy megmagyarázzam, — még felszabaduláfiiunk előtt, — európai s azon túli sorstársaimnak, 'hogy miért kell nekünk is előbb ‘felszabadulnunk”, mielőtt az USA és egyetlen igaz szövetségese Izrael is rádöbbennek arra, hogy mostmár ők vannak' soron, — elhalászthatatlanul és kilátástalanul! Harminc éven keresatül bele akarták New Yorkból verni az európai köztudatba, hogy Európa népei, az Európai Kontinens nem képes megvédeni saját magát illetve elrettenteni egy esetleges támadástól a Szovjetuniót. Hiszen nevetséges dolog az USA ezrekre menő atombomba állományát egy napon említeni Franciaország, vagy Anglia atombombáival és stratégiai légierejével. A számításban csupán egy hiba van: nem az atombombák iszáma a mérvadó, — éppen azok elképzelhetetlen pusztító ereje révén, — hanem az, hogy van-e idő azt a 15-20 atombombát ledobni, s “helyesen” leejteni, melyek még a (Szovjetunióra is bénitólag hatnának. Európa igenis van elég erős ahhoz, hoigy legalább olyan elriasztó hatást “produkáljon”, mint az amerikai helytállás Kambodzsában, vagy Vietnámban! S ez az ellenállás még hathatósabb lehetne és lesz is, ha egyszer s mindenkorra kivonja magát az alól a defetista suttogó pr.cpganda alól, melynek eredményeként a végén nem Európa biztonsága, hanem Vietnam sorsa áll! Európa s mindenekelőtt az ugyancsak kettéosztott Németország nem szeretnének egy napon Berlinben, vagy a Rajna menté búcsút inteni azoknak a sietve “elhúzó” helikoptei éknek, melyek az “amerikai garanciát” mentik a kommunista felszabadítók utolsó rohama elől. S nem szeretnének azok közé a jajgatok és könyörgők közé sem tartozni, akik amerikai puskaaiggyaí véresre vert, zúzott kezükkel 'hiába kérnének menedéket, .még ha csak egy helikopter-négyzetméternyit is, mielőtt 'szövetségesi hűségűikért a bolsevista felszabaditók kiAZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF XIV. Sárika állandóan a boltokat bújta a Belvárosban Délben nevetve ülitek az ebédhez ás! Csobáncz kikérdezte, hogy mit vett, miféle tervei vannak még. __Tudod, hogy ez többi dologgal jár, mint a férjhezmenés. Sárika aggodalmas arccal nézett a szemlébe. — Jaj, lelkem. Mit reggelizel majd? Csobáncz könnyedén vállatvont. ,__ Ugyan! Mintha nem éltem volna már egyedül. Majd tartok egyr legényt. Az takarít, nyitja az ajtót, megfőzi a teámat. Sárika arcára felhő repült. — Sanyarú lesz ez. Azután a pecsenyés tálba mutatott. __Lealább végy ebből a tejfölös szeletből még egy darabot. Hiszen úgy szereted. Áz ebédlő sarkában már fel voltak halmozva a kofferek, útikosarak és kalapskatulyáki , __Igaz? — kérdezte Csobáncz. — Megvetted azt a pici kis kalapot? Sárika elpirult. — Meg. Csodálatos? Majd meglátod a fejemen, ha egyszer eljössz a Dunapalotáiba. Belenézett a Csobáncz szemébe. — Szép akarok lenni? Csobáncz pillantása a szemébe röppent. — Klnelk]? - ~ ^ I, — Uraságodnak ... másnak is ... De csak addig leszek nyűgöd és ragyogó, — folytatta Sárika, — amíg nem hallok valami esetet uraságodról. Ha ez történik, levetem díszruháimat és falura költözöm. Vegye tudomásul, hogy akkor én is megbosszulom magam. Beadom a válópert és férjhezmegyeik. A kapun csengettek. Csobáncz felugrott az asztaltól s a kapu felé nézett. — Sürgönylhordó. Pár perc, múlva kezükben volt a sürgöny. Csobáncz olvasta fel: “Ma délben érkezünk. Jön mama, Irma és Péter. Berta Csobáncz hangosan felkacagott. — 94 — \ — Berta néni összekalapálta a famíliát! Belenézett a felesége szemébe. — No? Mit csinálunk velük!? Sárika komolyan gondolkodott. — Csak anyukát sajnálom, őt kihagyhatták volna a küldöttségből. — Mit tegyünk? — Megmaradunk) eredeti elhatározásunknál. Ránézett Gso.bánczra. — Jól1 jegyezd meg. Haragban vagyunk. Csobáncz maga elé nézett. — Rajtam nem múlik. Sárika felállt. Egy kis izgalommal mondta: — Mindjárt itt lehetnek. Csolbáncz is felemelkedett az asztaltól. Körülnézett. — Várj. Ezi a lakás nem elég tragikus. Négy-öt tányért összetörök. — Ezzel gyorsan az ebédlőszekrény felé sietett. Sárika utána futott és a torját elkapta. — Majd én adom ki a tányérokat. Csak nem gondolod, hogy' a herendit fogjuk összetörni! Sárika egymásután szedegetett ki néhány olcsóbb, vagy hibás, tányért, s Csobáncz teljes erővel vagdosni kezdte a földhöz a tányérokat. Felborított eigf kis széket. Fölhevülve megdult s amint meglátta a vázát virággal az asztalon, Sárikához fordult: , — A virágot, el az asztalról! Sárika gyorsan nyúlt a virág után. Egy piros rózsát az ajkaival érintett sí tétován körülnézett. — No, ez az ebédlő igazán olyan, mint egy csatatér. Csobáncz gondolkodott, azután hirtelen pajkos mosoly gyúlt az arcán. Elkapta Sárilka kezét és a szemébe nézett. I — Van angol flastromod: Gyorsan. Siess! Vágj le vagy három jó nagy darabot belőle. Ragaszd be az arcod. Sárika csodálkozva nézettaz urára. — (Nem értem? Minek)? — Minek? Hát verekedünk! összekarmoltuk egymást. Majd én is ragasztok. Sárika elfutott és pár pe’c múlva csinos fekete foltokkal — 35 — Egy hétig tartó esőzés után, , gyönyörű napsütéses reggel kő szorított a saskatohewani Stock hóimra 1975. május 3.-ának szombatján. Kulcsár atya, aki szép magyar nyelvű esketési szertartás keretében adta össze a Norvégiában (Oslóban) született Hézsely Ildikót, Orosz Andrással, meg is jegyezte ezt a jóleső időváltozást, aminek főként a farmerek örültek a legjobban. De örülhettek a winnipegi í Kapisztrán együttes tagjai is, a- j kik az Orosz farm udvarán vidám nótázásba csaptak, mintegy elfeledve az előző nap utazásának fáradalmait. A nagyszámú rokonság (Dudásék Leth : briidgeről, Varjassyék Kiplingből, Matyiék és Czifráék Winnipegből, stb) szívesen hallgatta e jókedvnek nótában való megnyilvánulását. Délután 2 órakor kezdődött az esküvő és sorban kattogtak a fényképezőgépek, pergett a Ilim, amikor a szép, magas és karcsú menyasszony bevonult édesapja karján a templomba. Előttük üaladtak a bájos szép- 1 ségü koszorús-leányok, élükön Orosz Jutkával, majd Sivák j Lueila és Polgár- Ibolyka és végű. a kis Legény Giziké, mint bobrétás leány. A jegy-gyürüs párnát Matyi Jancsika tartotta. A sok felvétel mellett Kováoh Károly és neje tanúskodtak az esketésről, aminek végeztével az ifjú pár és kíséretük a 30 mérföldre levő lMelville-be hajtott, — a fényképészhez. A kísérethez, az előbb említett koszorús-leányo'kon kivül, a meny asszony repülőszázados öccse, Csaba, továbbá a két vőfély: Mihailéz Raymond és Göttli László tartozott. Este 6 órakor már zsúfolásig megtelt terem várta őket Stock hóimban, bőven terített asztalokkal. Az áldás elmondása után az .udvarmester, Garner Mitchell, aki a vőlegénynek egyetemi osztálytársa volt, vicce sen megjegyezte, hogy az ifjak hamarabb is megtehették volna a kétszer 30 mérföldes távolságot, ha az út nem bokros területen vezetett volna át. . Vacsora közben Hézsely Csal ba, násznagy, mondott ismerte- 1 tőt nővéréről, magyar és angol nyelven, Kulcsár Főtiszteiendő úr és az udvarmester pedig, a vőlegényt mutatták be, aki 1963-ban, 15 éves korában jött ki Magyarországtól. Mindketten elég vicces színezettel adták elő ismertetőjüket. Az albertai Calgarybói leutazotti íörömapa, Hézsely Ferenc, annak a meggyőződéséneik adott kifejezést, bogy a házasságok az égben köttetnek és kérte a fiatalokat, hogy maradjanak hűek Tetemtő és Gondviselő Atyjukhoz, egymáshoz és fajtájukhoz. Majd afölötti örömét fejezte ki, hogy Stockholmban és környékén, másod és harmad generációs magyarok még mindig gyönyörűen beszélik édes anyanyelvűnket. Példaként hozta fel Kulcsár atyát, aiki másodgenerá ciós létére minden akcentus nélkül olyan tisztán és szépen beszél magyarul, mintha tegnap érkezett volna, mondjuk valahonnan a Nyírségből. Végül az ifjú pár emelkedett szólásra. András, miután megköszönte szüleinek, hogy felnevelték, elárulta, hogy a nevelési eszközök közé bizonyos faszerszámok is tartóztak. (Valószínű, hogy a fától való iszonya miatt lett belőle gépészmérnök, mert vasból nem szoktak nyujtófát csinálni.) Azt is elárulta, hogy Ildikónak azért olyan karcsú és hosszú a díereka, mert fiatalabb korában az övét is megnyujtották. Ildikó köszönő szavaiból csa'ki azt szeretném kiragadni, ami olyan jólesően hatott rám. Megköszönte szüleinek, hogy idegen országban is magyarnak nevelték. Miután megszerezte a Master oklevelét és elkezdett dJoigozni a winnipegi egyetemi könyvtárban, ez a nevelés irányította lépteit a magyar népi táncot és zenét ápoló Kapisztrán együttes felé, melynek keretében egy-párszor fel is lépett. A köztiszteletben álló Orosz család népszerűségét bizonyltja, hogy a iStockholm-i ßzt. Erzsébet templom alatti hatalmas teremben kétszer terítettek a vacsorához, mert csak igy tudták kedves vendégeiknek mindegyikét megvendégelni. Nehogy megártson valakinek a kiadós, több fogásos vacsora, ezért este górától reggel 1.30-ig, a 'MEMORIAL HALL-ban tánccal folytatódotti a hangulatos szótakozás. Itt egy kis meglepetést tartogattak az ifjú párnák). A Kapisztrán tánccsoport 8 tagja, (négy pár) 280 mérföldet (bocsánat most már 448 km-t) utazott Winnipegről- Stockholmba, hogy a csopoitjuk egyik férjhez menő tagjának és vőlegényének magyar népi tánccal kedveskedjenek. Magukkal hozták magyar népviseletüket és négy gyönyörű magyar népi táncot mutattak be. A tetszés és a lelkesedés olyan nagy volt, hogy az ősszel mind a 30 tíagú tánccsoportot, mind a 30 tagú énnekkart meghívták Stockholmba egy vendégszereplésre. A menyasszonytánc egy egyszerű kézfogással bonyolódott le, mert sem az idő, sem a menyasszony ereje nem futotta volna, hogy a több száz táncnak eleget tehessen. A fiatal pár néhány perccel a záróra előtt nászútra készen megjelent és a vendégek koszorújában megnyitotta a befejező táncot, amibe mindnyájan bekapcsolód tunk. Zenével a fülünkben és a szép estére való emlékezéssel tértünk haza erről a felejthetetlen magyar lakodalomról. Isten áldása legyen az ifjú páron. Egy résztvevő. ONTARIO MAGYAR HANGJÁT HALLGASSA! Az ÓIM TAR I ól MAGYAROK legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát: Ezúton; értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink: óra ideje és adásaink napja, a téli műsoridényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től. egy órás szórakoztató műsorunkat minden szombaton este 10.00-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádró (Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatársa, MÁRFI M. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: Pb.: 362-5136. Ontario Magyar Hangja Márfi M. Lóránt Hungarian Radio
