Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-16 / 20. szám

Winnipeg, Man. 1975. május 16. OTTAWÁüOL JtLtNiilK: Takarékoskodhat új házra, otthonára JOHN BEST (Canadian Scene) — A par­lament által 'hozott új törvény megkönnyíti azt, hogy fiatal házasok otthont vásároljanak, a letéthez szükséges' pénzt ösz­­szehozzák. A törvény létrehozta az úgy­nevezett Registered Home Ow­nership Savings Plaii-t, amely lehetővé teszi hogy 10 éven ke­­í észtül minden esztendőben e­­zer dollárt adómentesen meg­takaríthassanak az érdeklődők, akik házat alkarnak vásárolni. Az intézkedést Turner pénz­ügyminiszter javasolta tavalyi költségvetésében, amelyből — a választás miatt — nem lett semmi. Turner azonban novem­berben felmelegitette, a parla­ment elfogadta. Előnyös hatása nemcsak ab­ban nyilatkozik1 meg, hogy se­gíti a fiatalokat a takarékosko­dásban, hanem abban is, hogy az építőipar javára van, amire viszont nagy szükség van a múlt év közepe óta. “Remélem, hogy a megtaka­rított összegek jelentős része utat talál a jelzálogkölcsönök­be, melyek által finanszírozni lehet a házépítést, következés­kép több házat emelnek az or­szágban”, — mondotta a Mr. j Turner novemberben, költség- 1 vetési beszédében. A múlt évben 222,000 ház építését kezdték el, 40 ezerrel kevesebbet, mint 1973-ban. Az idén a kormány azt szeretné, ha legalább 210,000 ház épülne, u­­gyanakkor a szakemberek sze­rint 170,000méjí több ház építé­sét aligha kezdik az idén. A kormány azért is aggódik az építőipar lelassulása miatt, mert — magától értedődőleg — arra számit, hogy lesz majd e­­liég ház fiatalházasoknak, akik családot akarnak alapítani. Per sze azi építőipar lassúságának más kínos következménye is volt és van. A Registered1 Home Owner­ship Savings Plan-ről szólva Mr. Turner azt egyenesen for­radalmi újításnak nevezte ét megjegyezte, hogy a tervet csal azok vehetik igénybe, akik meg nem rendelkeznek családi ház­zal. A törvény külön személyi­­; ségnek tekinti a terv szempont jából a férjet és a feleséget és — ha közös vagyon alapján vannak — mindketten igénybe vehetik a takarékoskodásnak ezt a módját. A pénzen régi -há­zat, vágj- újat lehet vásárolni. A tervet biztositó társaságok adminisztrálják és — a jövede­lemtől függően — évi 200, 500, vagy ezer dollár adómentesit­­liető. A parlamenti vita során eggye sefkt felvetették, hogy a terv a pénzes embereknek a javára van. Amint Joe Clarke képvi­selő említette; idős milliomos, akiknek valamikor számtalan háza volt, de úgy határozott, hogy valamennyit eladja és bér­házba vesz lakást magénak, ki­­használatja előnyeit. Jon Gilbert torontói újdemok­­iata szerint; “az intézkedés a gazdagoikat támogatja, mert egy gyengén kereső házaspár aligha takarékoskodhat 20C dollárnál többet erre a célra és ennek révén csak 40-50 dollárt spórolhat meg. Ugyanakkor, s sokat keresők, évi 1000 dollár! fektethetnek a tervbe, 4-50( dolláros sporolásisal. iM'r. Turner nem is próbált; tagadni, hogy a tervnek1 van nak hiányosságai, ugyanakko | egyre arra utalt, hogy fiatal há zaspárok veszik majd leginkábl hasznát. Erdély, Bánát és a részek (paries adnexae) 7 tések (Southam News ;Serv- , mák is, az kitűnik az elfogulat­(Folytatás a 3. oldalról) város magyarjainak szolgáltat­ja a híreket természetesen hiá­nyosan adagolva és alaposan megszűrve. A HÉT, a JÓBA­RÁT ('úttörőké), IFJÚMUNKÁS (125,000 példány), MUNKAS­­WLEiT (szakszervezeti) és a FALVAK DOLGOZÓ NÉPE cí­mű heti- és az alább megneve­zett havilapokat kivétel nélkül Bukarestben szerkesztik és ad­ják ki: MŰVELŐDÉS, a szociá­lis, (értsd: kommunista) kultúra és nevelés tanácsának, a DOL­GOZÓ Nő pedig a nők nemzeti tanácsának képes, ‘havi szem­léje. Láttuk, hogy csak két íz­ben jeleztem példányszámot. Ennek oka az, hogy a rendelke­zésemre álló forrásmü — bizo- I nyára nem véletlenül — a töb­­! binél, vagyis a zömnél -nem köz­li a kiadott példányok számát. i Figyelemremlétó, hogy a há­rom jelentős nemzetiségi kia­dóvállalat legnagyobbiKa, a bu­karesti EDITURA KR1TERION élén Domonkos Géza áll. Vi­szont az erdélyi EDITURA DA­CIA (Kolozsvár) ési a bánáti EDITURA FAOLA (magyarul FÁKLYA, Temesvár) igazgatá- i sát oláhokra bízták. Ambár a 1 három egyetem magyar hall­gatóinak számát — érthető okokból — nem teszik közzé, mégsem érdektelen rámutatni, hogy a magyaroktól elorozott BABES — BOLYAI egyetem­nek több hallgatója (11,100) varr, mint a másik kettőnek e­­gyüttvéve: brassói (4,873) és temesvári (4,306). Az oláhoknak ajándékozott magyar országrészt gondozó nyugati egyházak örvendetes közös vonása, hogy vezetőinek neve kivétel nélkül magyar. Gyulafehérvár katolikus püspö­ke a vértanúéle tü Márton Áron. ■Nekünk nem újság a londoni Eur(ipa-évkönyv ama megálla- j ! pitása, miszerint Rumania | ' 1,300,000 r.kat. hívének nagy! többsége, valamint a ref. egy- j ház 700,000 tagja magyar nem­zetiségű. Ehhez kiegészítésként legfeljebb még azt kellene hoz­záfűzni, hogy valamennyien a Magyarországtól elrabolt terü­letek őslakói, az unitáriusokat is beleértve. Ref. püspökök: Nagy Gyula (Kolozsvár) és Papp László (Nagyvárad). Az unitáriusok püspöke: Kovács Lajos (Kolozsvár). Mit is várhatnak a magyar népmilliók Ceausescu Rumá­­miájától, amely a legújabb jelen­ices) szerint “is still among the most oppressive of Eastern European states.” Hogy milyen színtelen, egyoldalú, unalmas propagandát kell tartalmaznia az ottani magyarnyelvű sajtó-lan nyugati újságíró vélemé­nyéből: “Rumanian speeches are the dullest in the world. It’s statistic after statistic. All economics.’’ (Folytatjuk) PUNKÖSD (Folytatás a 2. oldalról) — Nem mondok meg semmit, Jancsi bácsi, csak annyit, hogy amit rámblztak átadtam. A bort a gazdám küldi, a ruhafélét meg az asszonyok, de aligha­nem egyik ise tudja a másikról, hogy küldtek magának valamit. . .. Szóval ne köszönjön meg semmit! Érti!? — Micsoda népek, micsoda népek! — s Jancsi bácsi a gyúj­tó után kitor,aszott. — Ne gyújtson világot, Jan­csi bácsi, sietek haza, a magam jószágát is el kell látni ... A- ludjon, iszen alig, hogy világo­sodik. * * * Igaza volt Pista bácsinak, mert csak akkor világosodott, amikor már hazaérteni. Mélyen aludt még a ház, amikor — a konyhában levetkőzve, — be­surrantam nagyanyám szobájá­ba. És amikor mái újra felme­legedtem az ágyban, csak ak­kor kezdtem el gondolkodni s gondolataimban valami' végte­len csend és valami végtelen jó érzés ringatott álomba, de mint ha ennek az örömnek semmi e­­lőznxénye nem Lett volna. * ^ ífc Azóta tudom, hogy pünkösd valóban elsőosztályú ünnep, a­­mely nem mulhatik el soha, mint ahogy nem múlhatik el a szeretet is nem múlhatnak el azok sem, akiket szerettem s akiket az emberi lélek múlha­­tatlaniságában örökké szeretek. MAGYAR NŐK. — Egy percig se maradunk tovább! — jajdult fel a felesé- • gém. — Ugyan kénlek, hát miért ne? Az semmi! Nem szükséges 1 nekünk többet a csosznázba ! * I menni. Egész biztos vagyok | benne, hogy ott kapta. Leg- | alább egy pár hétig maradjunk! — Egy pár hétig? Csak nem akarod, hogy elevenen egyenek meg a férgek? Egy percig se tovább! — s azzal talpra ugrott. — Dehogy akarom, a világ­ért se! De mit fog szólni Ragá­thy? — Nem törődöm a barátod­dal. Állj fel és menjünk! Mivel Mariska és Ilonka csak hallgattak, megkérdeztem ő­­ket: — Beleegyeztek? A vállukat vonogattáki. — Helyes! — mondottam. Akkor szedjétek a podgyászo­­tokat és menjünk, mert én e­­gyedül nem bírom elvinni a csó­nakig. Mire a fiastyuk felfőt, haza­értünk. A feleségem teljesen ki­gyógyult a mániájából s azóta sem vágyik faluua nyaralni. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede; Fény és árnyék (/ersek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József; turópa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczj János: A Sumir kérdés ................... $ 8.2U vjundei károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (siüeszélesek) ......................................... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................ $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00 Marai Stndor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János; Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp Óersek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; a fenségtől a hallja kendig (dboszélés) ............... $ 3.00 Nagy Saidor; A magyar nép kialakulásának története ..................................... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába IVhrgit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok..................... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: A: Apostol és a Paradicsommadár $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) .. $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index l.fl.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Vaszary lábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” O , ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bilk exchange’’-) kell számítani. K. «Ül. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrtfk Street, Winnipeg, Manitoba. R30 2B6 a primoúonna (Folytatás a 2. oldalról) Nagy zivatar. Utána az asszony ismét megátalkodotlan hallgat, j A férfi hiába könyörög, legfel­jebb ezt a válasz kapja: — Menjen a szeretőjéhez. A férfiún eklkor egy ostoba nagylelküségi roham vesz er őt. Elmondja a japáni ünnep tör­ténetét, az előzményeket, a vi­dám furfangos. Lágyan, szerel­mesen, ostobán beszél, beszél. Az asszony bámulva hallgatja. — Látod, drágám, nincs okod a féltékenységre. Nincs nekem semmi közöm Vér Hedvighez. Az egész azért volt, hogy téged meghódíthassalak, azért volt, mert nagyon, nagyon szeretlek. Az asszony mélyen elgondol­kozva tekint maga elé. V. Három nap múlva. Költ haza­jön. Meg akarja esóikiolni az asszonyt. Az asszony, aki há­rom nap óta állandóan mély gondokba van merülve, elfor­dítja a fejét. Költ újra meg akarja csókolni. Az asz­­■szony ismét elhárítja a csőkot. A férfi akaratos, az asszony makacs. A férfi végül erőszako­san megkapja az asszony fejét. Az asszony felsikoit, felugrik. — Alice. Az asszony végtelen lenézés­sel méri végig a férfit és, ki­megy. Bezárkózik a szobájába. Költ megérti: nem tudja neki megbocsátani, hogy Vér Hedvig — nem volt a szeretője. VI. Koltéknál tűrhetetlen az élet. Az asszony egyre a szobájába van bezárkózva, a férfi számá­ra legfeljebb megvető pillantá­sai vannak. Költ elbúsúl. Bemegy az ék­szeresoo.tba és drága függőt vesz. A feleségének akarja vin­ni. Azután meggondolja a dol­got és Vér Hedvignek viszi. A művésznő nagy örönnmel fogadja és minthogy a főherce­gi legenda már a Józsefváros­ban is eloszlott és minthogy a művésznő bölcsen tudja, hogy egy főhercegnél, aki nincs, százszor többet ér egy gazdag I ügyvéd, aki van, Költ hamar j eléri, amiért jött. — Mikor jöhetek el megint? — Most vidékre megyek ven­dégszerepelni. Majd megírom. Hová irhatok? írjál csak a lakásomra. VII. Két hónap múlva. Költ laká­sára egész halommal érkeznek a hoszukás sárga borítékok: Hedvig felírással. Költ tüntető­leg bontogatja fel őket. Az asz­­szony észre se vesizi. Kolit a iStefánia-úton kotesi­­kázik; Vér Hedviggel. Besugatja az asszonynak. Az asszony nem veszi tudomásul. Hideg és gő­gös és tele van lenézéssel. Költ nem tudja tűrni. Az ebéd nél egy napon teimészetes han­gon így szól: — Tegnap Vér Hedviggel va­csoráztam. Az asszony nyugodom hall­gat. — Költ dühbe jón. — Az éjszakát is vele töltöt­tem. Az asszony lenézéssel méri végig. — Reggel jöttem haza tőle. Az asszony gúnyosan moso­lyog. Koltnak a fejéibe megy a vér. Kiránt a zsebéből egy levél csomót. — Nem hiszed? Hát nézd a leveleit. Itt vannak a levelei. Kezébe nyomja az asszony­nak a levélcsomót. Az asszony finnyásan fogja nxeg a sárga la­pokat és, közömbösen olvassa ; őket. A levelek tele vannak i­­lyesmivel; szerelmem ... kis ■ kutyám, ina este .. . Az asszony végiglapozta a le­­! veleket, leteszi őket és gunyo­­j sen mosolyog. Költ őrjöngő | dühvei tekint rá: — Nem hiszed? I — Nem. — Itt vannak a levelek ... Nem olvastad? Nála voltam tegnap, tegnapelőtt, azelőtt. Az asszony gúnyosan moso­lyog. — A férfi ordít. — Nem hiszed? — Nem. A férfi felemelt karral kö­zeledik feléje. — Nem hiszed)? Az asszony megvetéssel pil­lant végig rajta. A férfi agyát elborítja a vér, a keze lezuhan az asszony gúnyosan mosolygó arcára és üti, üti, üti . . . Vli. A törvényszék előtt. — Ő felsége a kiirály nevé­ben ... elválasztatnak .. . Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! do EüY NAP ni, A PARAUlburtBAN 2 tel IRTA: KOVÁCS DEZSo eg le: Piros pecsétes levelet hozott KI a pósta. Ragátmy Ernő iskolatár m sam, a megye egyik főtisztvise­­íoje irta. Gyorsan felbontottam ja éoi elolvastam. A levélben csak N ennyi volt Írva síkú, vastag be- m Lükkel: “Kedves Jenő Barátom! Te­kintettel arra, hogy a nyarat cin Abbáziában fogom, eltölteni, en- bi nélfogva a rigói nyaralómat \ d rendel Kiesésedre bocsátom. Re- s; liléiéin, hogy egy kedves, kelle­mes hónapot fogsz benne csalá- b dóddal eltölteni. Üdvözlettel, a Ragáthy Ernő.” c .— No, — mondom a felesé n gemnek — holnap reggel négy | orakor indulunk. Üzenj a Sipos ! b Mariskának is, ha azt akarod, b hogy magunkkal vigyünk i k A feleségem azt sem tudta, t mitévő legyen örömeben,. Re- ij gén vágyott ki a szabadba, a meleg napfényre, a csendes fa- j lusi üdülőhelyre, ahol csak sz..- ; i nyögök zümmögése, a bököm- J c bika bubánatos börbőlése, a köz 1 1 zeli faluk harangjainak méla- j i zús kongása és éhes 'kutyáknak 1 ; elnyújtott vonyitása háborgat- i c ják az embert. i Hozzáfogtak Ilonka leányá- i val, a pakoláshoz. Később Ma- I j riska is átjött és segített nekik, j i Ejfél után egyet ütött az óra, I i mire elkészültek. Igaz, hogy | 1 többet traccsoltak'. mint dolgoz- , tak. Dekát, amikor három nő j elkezd tanakodni, vitatkozni a- j zion, hogy milyen ruhákat vi­gyenek, ne vigyenek, milyeniben utazzanak, bizony az idő hamar eljár. iMlondom, egy óra volt, a­­mikor bevégezték. — Jobb lesz, ha egy kis ha­­rapnivalót készítettek, — figyel meztettein őket. Arra a pár őrá- I ra már nem érdemes: lefeküdni. | — Helyes, helyes! — hangoz-! tatták a hölgyek. Jóízűen elfogyasztottuk a haraipnlvalókat. Aztán leültünk a kártyaasztalhoz és annyira belemerültünk a játékba, hogy amikor a kocsis megállott a ház előtt és jelentette, hogy indul­hatunk, még akikor se akartuk abbahagyni. — Gyerünk, gyerünk! — mondom a nőknek. Kártyázha­tunk a paradicsom kertben egy hónapig eleget. ■Felpakoltunk és elindultunk. Az út egy kissé hosszú és kel­lemetlen volt. Meleg nyári szél f.ujt és- össze-vissza kavarta az út finomra taposott porát, mely lyel nemósak szemünk, hanem még szánk is megtelt. Alig vár­tuk, hogy odaérjünk és a folyó hideg vizében megmosakod­junk. Fáradtak:, no meg álmo­sak is voltunk mindnyájan. Va­ló, hogy útközben a nők el-el szundikáltak egy kicsit. Tizenegy óra körül érkeztünk meg. A csőszház előtt, mely a Rátkay lankának a kellősköze­­pén volt, két nagy fehér komon­dor' fogadott bennünket, úgy mmt idegeneket szoktak foigad- I ni, gyanúsan, mogorván. Majd egy kövér, zordon kinézésű asz­­sízony bujt ki a pitvarból és lein­tette a felbőszült ebeket. Karján egy .nagyíejü, kopasz, félmezte­len szopós gyermeket tartott. Kiszálltam a kocsiból és megr mutattam neki a levelet. — Tessék elolvasni! — mond ja vastag, közönyös hangon. Nem tudok olvasni. Az uram meg nincs itthun. Elolvastam a levelet. — Hát jól van! — mio-ndta duzzogva. Tessenek begyünni. bent hűvösebb. Ha elvigizem a dógom, lemegyek oszt rendbe szedem a lakást. A nők is kászolódtak a kocsi­ból. Miklós a tornácra hordta a poggyászt. Aztán1 megparan­csoltam neki, hogy egy hónap múlva visszajöhet értünk. Beljebb kerültünk. A pitvar­­! ban egy fateknő ékeskedett, te- 1 le gyermekruhákkial és pelen­­j Icákkal. A nők az orrukat fin­­' torgatták, inig Ilonka leányom így kiáltott fel; — Fuj! | Leültetett bennünket a tuli­­; pános ládára, melyet bizonyára j örököltek, mert úgj nézett ki, 1 mintha maiga Matuzsálem fa­­| ragta volna. Az asztalon, mely i a jobb sarokba volt szorítva ! egy félkenyér feküdt takaratla­­nul. Csakúgy nyüzsögtek rajta- a legyek. Mellette egy üres: te -1 jes csupor volt, amelyben mej . ! úgy zsongtak, mint méhkasba! ,,! a méhek. Az ágy persze vetet y | len volt. Itt is, ott is, kilátszol- J belőle a szalma. Mellette eg: 3 • ócska bölcső állott, amelyből bi- | zony nem a legkellemesebb illa- áradozott szét a szobában. J ii nők előbb egymásra, aztái r reám su nyitottak, mintha é: .- lettem volna az oka. De én úg tettem, mintha semmit se lát í- tam volna és semmit se érez íl tem volna. Gondoltam magan: i-I ban: csendes helyre, napfényri i. | paradicsomi életre vágytato! í- i hát élvezzétek. j — Szeretnénk egy kicsit me a mosakodni, — mondja a felesi life gem a csősznének. a — Behozzam a vizet, vagy ;y kúthoz menne ki? — kérdi í íz asszony nagyokat szuszogva, il- — A kúthoz megyünk, - ilc mondja Mariska. Tessék ad egy lavórt! Az asisizony ferde szemm a- nézett Mariskára. iy — iMit aggyak? — Egy mosdótálat, ha var ik. Bölcsőbe tette a gyermeki 3l- Lassan kicsoszogott a pitvar sél es a teknőből az ajtó mögé szí az ta a ruhát. ily — Itt van, la! :m — Csak tessék hagyni! ir- szól bele a feleségeim. Megun yó dunk mi a vödörből is. id- Szappant és töiülközőket 1 ró- lestünk elő és a kiütnél, úgy, la.- j hogy, megmosakodtunk. Ki: -el felfrissültünk. — Ebideltek már az ura nk Hanem hát -főzök egy kis tyí r a 1 levest. ze- j — Köszönjük! — mondom an- de ... De bizony őkelme elszaladt és nem várta meg, hogy el- j E mondjam neki, hogy egy pár i órával azelőtt reggeliztünk. Be- in szaladt a pitvarira. Felkapott s: egy fütykösbotot és nagy seb- g, | bel-lobbal bebújt a tyúkólba, p | Két perc múlva egy nagy h kendermagos tyúkkal ken ült e- f< lő. Ledobta a tornác végéhez, ahol legmelegebben sütött a a nap, aztau bement a gyerekhez, a aki úgy ordított, mintha tűvel szürkülték) volna. ji — No, — mondom a nőknek, — sül már a tyúk! Jóízűen mosolyogtak rajta. A gyermekkel tért vissza. Le- é ült vele egy sámedlire és elkez- j dett neki gögicséLni. ! i — Csak megfünösztönt, oszt!1 megpucolom a tyuikot, — man- | dotta kissé melegebb hangon, j 1 I Ainig megfő, elmegyek és rend­be szedem az uraknak a lakást. ! i ■ Kár, hogy nem üzenték meg e-! < ■ lore. Legalább kiszellőzte item í • j vóna. Már két éve, hogy nem 1 < • í nyaralt benne senki. A nagysá- 1 1, gos úr négy éve, hogy nem nya- i I cait itt. Csak akikor jön ki, ami­­! kor a gyümölcsöt akaija elad- :- ni a lankát. 'Mert szip egy lakás - 1! ez ám, olyan, mint a paradi- 1 > csőm kert. — Merre van1 a nyaraló? — f kérdem tőle kíváncsian.-> i — Ha erre mennek — kelet­• : nek> mutatott — nringyá megta- ' 1! láiják. Odaadnám a kocsit is, de ' j nem tóm hun van. Előbb meg j 5 kell keaesnyi. Nem vót a kezem- 11' be már két éve. | ‘ i Megköszöntük a jóakaratát [ t és elindultunk a paradicsom- j y kiért megtekintésére. Nem győz- | h tünk eleget csodálkozni, gyö- j- nyörködni az óriási nagy lan- \ A kán, a gazdagon megrakott ! n gyümölcsfákon. Nem mertük í II som a kóstolni, mert még csak ! félérett volt a gyümölcs. t- Hosszú barangolás után meg z- találtuk a fehérre meszelt házi- 1_ i kőt. Az udvar gsinos kerítéssel e> ! volt szegélyezve. De nagyon ár­­vának, elhagyottnak nézett ki j minden. Térdig gázoltunk a fü­­-§ 1 ben, dudvában. Itt is, ott is, é- bekukucskáltunk a zsalugáte­­res ablakokon. Engem legin­­a kább a hálószoba érdekelt. Oda­­az nyomtam az orromat a zsalugá­­! tér rései közzé és bepiliantot­— | tani. Csak egy nagy rozoga ágy íni j volt benne. A ma-trász tetején és ; az ágy alatt patkányok futkos­­lßl tak. I — Apukám! Mit Iától? — kérdi tőlem Ilonka, i- — iS-semmit! — kezdtem hi­­et. mezni-hámozni. De a kis hun­ba cut -észrevette, hogy a fejemet ér- j csalódottan 'csóválgattam. Mi­­! helyt eltávoztam, az ablakhoz eomfordult és bekukucskált. — —Anyukám! Anyukám! Gye­­os- re csak ide! Nézd milyen nagj patkányiok futkosnak itt! he- a feleségem is bekukucskált a- — Édes jó Istenkém! — kiál ssé fej ijesztő hangon, — akkoi; patlsányok, mint egy macska, tk? Bosszankodva, mérge löd vi úk- fordult el az ablaktól. — Úgy kell! — gondoltán b — i magamban. A vadonba vágyta ! tok, hát hallgassatok. A nők elkezdtek tanakodni. , j Egyik, másik úgy vélekedett. ! í — Ne búsúljatok! — mondom j j nekik. Mihelyst kinyitja az asz- I szóny az ajtót, szétfutnak a gyáva teremtések. Én meg ala­posan ki fogom füstölni, aztán hire-hamva se lesz az átkozott féregnek. , — Anyukám! összekented az . arcodat, —figyelmezteti Ilonka , a mamáját. I — De te is, drágám,— mond­ja neki Mariska. — De még apulka ia! — Sebaj, — mondom nekik, — jertek, menjünk le a partra _ és mosakodjunk meg! Lesétáltunk a folyóra. Amig mosakodtunk, Ilonka elkiáltja t! magát: . j — Apukám, elvitte a szél a L. j kalapomat. . I Utána siettem. Be a lábam „ i megakadt egy fűzfa-gyökérbe . | és hasra estem. Csupa víz és a sár lett a reiiér ml)ám. Mire fel­­a cihelődtem, a kalap már a fo­­lyó közepén úszott lefelé az ár­- ral. Kissé rendbeszedtem ruhá­- mat, aztán visszakutyagoltunk s a csőszházhoz. A tyúk még min dig a napon sült, büzlött, tol­­j lastól, bogarastól, úgy, ahogy _ a jó Isten megteremtette. Az asszony a tomiácon ült és a t- gyermeket szojitatta. t. — Hogyan lehet innen át­­le menni a folyó mások olda!ára; o- 5 — kérdem a csősznét. Ö -— Ladikon! — felelte kur- f in. — Egy kicsit fejebb, arra ni!- s izmos karjával a déli irány­­a mutatott. Anna néztem, de a fáktól sém­iit 'Sie láttam csaki a napot, teg az azúrkék eget. — Éhesek ügyi? Mingyá le­eszem a gyereköt, oszt meg­­lucolom a tyúkot. Mig megfő, endbe szedem a házat, — je­­entette ki már harmadszor. — Köszönjük! — mondja a eleségem. — Hoztunk mi má­junkkal eledelt bőven. — Úgy? Hát akikor tessenek mni! A nők előkeresték a kirántott csirkét, uöiorkasalátát, kenye­­•et, stb. Leültünk a zöld pázsit­­■a, a fal alá, aztán pompásan megebédeltünk. Közben a csősz iné megpucolta a tyúkot és bele­nyomta egy kormos vasíazék­­ba. Föltette a tűzhelyre és ott­hagyta. A kártyát akartam megkeresni, amikor a felesé­gem felkiált: — Jenő! Nézd 'csak mi mász­kál az Ilonka gallérján! Odanéztek. Hát látom, hegy a hófehér galléron egy picike homokszinü féreg igyekszik fel­felé, éppen olyan, mint amilyen kisleányok, meg kisfiúk hajá­ban szokott tanyázni. Ilonka megszeppent. Majd­nem sirt. A feleségem és a ba­­rátnéje pedig mélyen elkesered­tek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents