Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-09 / 19. szám

Horvái Felszabadító Mozgalom A francia sajtó részletesem is­mertette a lyoni jugoszláv kon­zul ellen elkövetett merénylet kapcsán a külföldön működő nagyszámú és igen jól megszer­vezett horvát felszabadító moz­galmakat. Idézzük a következő tény­megállapításokat : “A jugoszláv szeparista moz­galmak felépítése igen bonyo­lult. Tulajdónképen két mozga­lom létezik: a horvát függet­lenségi mozgalom (usztasij és a szerb szeparatistáké (cset­­niki). Mindkét szervezet a szél­ső jobbhoz tartozik és behá­lózza az egész világot: Német­országban főiként Münchenben és Frankfurtban, Svédország­ban Malmöben és Göteborg­ban, Franciaországban Lyon­­boni és Marseilleben,, Chanibéry­­ben és Grenobleban, valamint az Egyesült Államokban talál­juk központjainkat. 0 mozgalmak hierarchiája is ki van építve s a tagok minde­nütt szabályszerűen dolgozó,: politikai menedékjoggal ren­delkező emberek. Az eredeti mozgalmak ké­sőbb több ágra szakadtak s e­­zek a tagozatok önálló elneve­zések alatt egymástól! függet­lenül hajtják végre tevékeny­ségüket. A főbb csoportok a következők: HOP (horvát felszabadító mozgalom); HRB (Horvát for­radalmi testvériség.); HNO hor­vát nemzeti bizottság); HON Ml TIZENKETTEN... IRTA: Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Az utcakanyarulatnál aláza­tos bókolással köszöntött egy emoeri alak. Rossz ßizalmakala­­pot viselt és egész ruházata na­gyon; szánalmas hatással volt ram. Szakálla, fogai elhanya­goltak és az egész benyomás nagyon szomorú képett adott, mintha egy fáradt és bágyadt élet vegetálna abban a hosszul táplált testhüveiyben. Tovább akartam menni, mikor újra kö­szöntött; ekkor figyelmesebben néztem rá, arcát nem ismertem fel, de a szeme az ismerősnek tetszett, ő odalépett hozzá és alázatos hangon kérdezte: “Nem tetszik ismerni engem?” , — Bizony — feleltem —nem! j — Én Tedier Tamás vagyok, a Lomig Tom, ahogy az iskolá­ban hivtaki. Bizony annak már huszonöt éve -és azóta kényez­tető szóval nem igen dédelget­tek! — Ni, a Long Tom, most már emlékszem, de hát mi van ve­led? Nagyon1 megváltoztál! ! — Bizony, rajtam keresztül ment az élet, még pedig nem is gyengéden, hanem vaskezekkel. Egy kávéház volt a közelben, oda mentem és régi iskolatár­sam követett. Ott leültem egy asztalhoz; szegény nem me.t mellém ülni, úgy (kellett biztat­nom, hogy soh’se szégyelje ma­gát: ha a padban megfértünk évekig egymás mellett, most majd megférünk itt is. Hozat­tam sört és vajaskenyeret. Jól esett neki a figyelmem és há- j lásan nézett rám, mig, a kényé- j rét ette. ! — Na — szóltam hozzá — | mit csináltál azóta, hogy mem 1 láttalak? Megházasodtál? — 'Meg— felélte. — Nos és van gyermeked is? ’ — Van, tiz élő gyermekem van! i — Micsoda, tiz gyermeked van! — Annyi, mert kettő meg­halt, a Tamás és Peti, azoík | meghaltak, a többi éi. — 'Szegény barátom, sok gondod lehet! Minő állásban j vagy? — A városnál vagyok hiva­talnok, van kétezeriötszáz koro­na törzsifizetésem, nyolcszáz korona lakbérem és tiz gyerme­kem! Ámulva néztem rá ... , — És te ebből meg tudsz él­ni és fel tudsz nevelni tiz gye­­meket? — Fel' tudom nevelni őket és meg is volnék) elégedve én, ha a Tamás meg a Peti élnének, de azt a két kedves kölyköt elvit­te a torokgyík. Pedig milyen é­­des. két teremtés volt az a ket­tő. Ha valami hiányzik az éle­tem Írói. úgy az a két gyei ék) az! Csodálkozva néztem rá. (horvát nemzeti ellenállás); SNO (szerb nemzeti bizottság); NDiH (horvát független állami­ság) — ez: a szervezet az 1941- ben kikiáltott önálló és függet­len horvát államot kívánja visz­­szaállitani; SKK (szerb iSzent- Ezáva kultúregyesület); iSiOPO szerb ifjúsági hazafias mozga­lom) . E mozgalmak nagyjából mind ugyanazokat a célokat kíván­ják megvalósítani, de eszközeik különböző. Egyesek csupán el­vi sikon tevékenykednek, mig mások erőszakos eszközökét is alkalmaznak. Eredetileg csak a BOP-cso­­port volt valóban komolyan megszervezett mozgalom, s ezt még Ante Paveíics, a volt hor­vát államfő alapította meg, ki­nek halála után Hefer doktor vette át a vezetést, ő higgadt, megfontolt ember s Horvátor­szág függetlenségét békés úton kívánta kivívni. Egyeseiknek azonban éppen ez nem tetszett s innen szár­maznak a sokszor Cjsak pár ta­got számláló apróbb csopor­­toi'S'kák, melyek azonban igen határozott és élénk tevékeny­séget folytatnak. A HOP ma is kitüően meg­szervezett, felülről igazgatott, pontosan kiépített mozgalom, világcsúcsa Nyugatnémetor­­iszágban van, s főcsoportjai Eu­rópában Angliában (London) és Franciaországban (Lyon) találhatóik. Megemlíthető végül , — .Na hallod, még most sem elég a gyerek neked! — Óh, barátom,, a gyermek az sohasem elég! Az az élet iga­zi öröme, már pedig lehet-e az iciiömlből valaha is elég! — De hát, hogy éltek? — Hogyan élünk? Elmon­dom azt is. Én nem vagyok kü­lön személy, csak egy tizenlket­­ted része ennek a csoportnak, amelyet ami kis családunk ké­pez. Ugyanannyi vagyok, mint a Pista gyerek, vagy a kis Ilon­ka. Vágyaim nincsenek. Legfel­jebb annyi, ihogy idejében haza­érhessek és eljátszadozzak a •gyermekekkel. Te nem is tudod, mi az, és talán sohasem is fo­god megtudni, mit jelent az, mi­kor fáradtan hazatérek és egy­szerire elém szalad tiz élő gye­rek. Mindenik más hangon szól hozzám és mégis mindenik hangjából kicsengni hallom a magamét. És miikor mi tizen­­ketten, mert a feleségemmel e­­gyütt ennyien vagyunk, körül­üljük az asztalomat, akkor azt hiszem, hogy valami nagylako­mon vagyunk, pedig nem jut más:, mint egy karéj kenyér és egy-egy kis sajt-darab; vagy szalámi-szelet egynelkt-egynek. De oly gyönyörű dolog az, hogy valahányszor ott ülök közöttük, azt hiszem, máris a mennybe jutottam és kis angyalok csi­cseregnek köröttem. Nem kell nekem se színház, se mulatság, mindent megad nekem az én kis családom, sőt még talán an­nál is többet: ad egy oly lelki békét és belső örömet, amelyet városi zaj, vagy városi mulat­ság megadni nem képes. Ha egy nagy festő láthatna minket, mikor mi tizenbetten ott ülünk az asztal körül, nem hiszem, hogy m/e örökítene meg bennün­ket, mert minden vacsoránk olyan nekünlki, mint a mesebeli korszak egy-egy lakomája. És én hiszem és tudom, hölgy a ke­nyér és hal regéje mem mese, de valóság, mert mindennap két szer megvendégelünk mi a fele­ségemmel, nagyon csekélynek látszó ételekkel egy egész 'kis hadsereget. Ez pedig csak a külső rész a dolognak. Mert vedd az igazi igyönyörét, a lelki élvezetét a mi asztalunknak. — Minden nap más-más mondja el az asztali imát és igy minden hónapban mindenik há­romszor imádkozik, és a har­madik imára eljön elseje és ak­kor én friss pénzt kapok és megy a nagy játék tovább. Ha harmincegy napos a hónap, ak­kor egy nap feleségem mondja az imát. Szilveszter estéjén pe­dig én vagyok a soros. Nos, el tudod-e képzelni, hogy mi ez? Érzed-e ennek a lyrának lelket fissitő erejét? Te, aki a nagy-' világi élet változó hullámveré­sében élsz, érezted-e valaha ezt a tiszta lyrát, amelyet tiz kis gyermekinek imája ad, mikor angyali hangon kérik az Urat, hogy adja meg a mindennapi kenyeret! .. . I még, hogy a HOP minden e­­gyes franciaországi ill. miás or­szágibban működő csoportja Hámory Várnagy Dalma: Ml. KI, HOGYAN! Nagyon ráérő időben kelet­keznek az embernek olyan fe­lesleges gondolatai, melyeken, mint vén állat húsán, elrágódik. Szanatóriumban, kényszerpi­henő vagyok. A tétlenség jó társ, a megfigyelésre. A járókelő emberek, felnőtt­korom kedvenc játékszei ei, ki­tűnő alanyok. A pár nap alatt, mióta már a szabadban is járhatok, még több az új ismerősöm. Egyik bemutatja a másikat, az a kö­vetkezőt és igy a futóislmerő­­jsök tábora rohamosan terjed. Egy ideig megy a dolog, de egyszercsak elkezdek viaskod­ni emlékezőtehetségemmel, a­­mükojr egy ismerősnek vélt arc közeledik felém. — Köszöntsem? Ne köszönt­sem? Várjak amíg üdvözöl? Lehet, hogy nem! — Ilyenkor kezdődik az élet színpadán az a jelenet, mely átmenethez segíti a bizonytalant. Az ember, rop­pant nagy érdeklődést miméivé, lenéz a földre. Nem, mintha szégyelné rossz arcismeretét, hanem igy hidalja át az egy­másra tekintósi lehetőségét. Elviselhetetlen helyzet! A minap, többször is elját-1 szottain ezt a “lehajlósdit”. Azt hittem, az ismerősnek vélt ismeretlen, már régen- el­haladt mellettem, amikor a ka­vicsok kényszeres vizsgálatából kiegyenesedtem. Ebben a pilla­natban az illető hölgy is. Mint­ha csak közös zsinóron rángat­tak volna minket. Egyforma szögben, egy síkban emelked­tünk és azonos pillanatban “lel­kendeztünk” egymásnak. — Á! Ó! Aii! Izé ... és ha­sonló segédteizavakkal fűszerez­tük a kellemesnek egyáltalán nem nevezhető találkozást, j melyre még most isi esküdni mernék ő is, akárcsak én, csu­pán szenvedő alanyai voltunk. Talán, annak előtte, soha nem is 'láttuk egymást. Szép szokás; a 'köszönés. Kü­lönösen, amikor az ember, az embert üdvözli: — Aggyon Isten! — de hol van ez már? Ritka, mint a fe­hér holló, vagy az: — Alázatos szolgája! — hol vannak már azok az emberek, akik a szájukon ilyen hazugsá­got kiejtenének, még hozzá hangosan közreadva. Kihaltak, akárcsak az uzsorás, mert ma­napság azt is másként nevezik. Ha jól meggondoljuk, ez az egész köszöntési szokás nem is olyan nehéz -eset. Hagyományos társadalmi szabály kategorizált változataival. Viszont a kompli­káció ott kezdődik, hogy kate­gorizálva lett a szokás. Tenger­nyi a változata, súlyosbítva elő­ítéletekkel. Társadalmi alapszabály, a rangidősebb köszönti előre a másikat. -Ez részben, helyénvaló is lenne, de honnan tudjam, pl. én arról, akit a kezelőorvosom futólag bemutatott, de arra már nem volt ideje, hogy in­formáljon, ki fia-borja is az il­lető. Még az életkorát sem is­merem — habár nálam jóval idősebbnek vélem —, ezért még, ha a feltevésem fedi is a valóiságot, talán jobban, ha nem csinálok belőle még idősebb nénit, megsértve azzal, hogy előre köszönök, igy nem marad más hátra, mint a “lehajósdi”, meg a “kukucska”, amivel egy­szer még egy rendőrt is oda tereltem, amikor már vagy har­minc emiber tolongott körülöt­tem, hogy mit is szemlélek olyan fáradhatatlanul a kirakat mögött, ahol az e!lhagyatottsá­­gon kívül, csak az üresség vert tanyát. A férfi, minden esetben, akár fiatalabb, akár nem, előre kell a nőt üdvözölje. Németország­ban a húsz éven felüli lányokat automatikusan — sértési nélkül elfogadhatóan — asszonyként kezelik, dl. nevezik. •Nekem megkülönböztetése Winnipeg, Man. 1975. május 9. nélkül, társadalmi helyzetre va­ló válogatás mellőzésével, az köszön előre, aki a helyiségbe belép, vagy az aki onnan eltá­vozik. A férfi megvárja, amig a hölgy nyújtja előre a kezét, csakis nagyon magas társadal­­! mi különbség esetén van kivé­tel. (A pápa, államfők, stb.) Ez a szabály fennáll két korban, vagy társadalmi rangban eltérő nő között is. Okos viselkedéssel remekül áthidalhatóak ezek a helyzetek. Hölgyek, újabb személy érke­zésekor sohasem állnak fel, csak nagyon nagy társadalmi, ill. korkülönlbiséig esetén. A kézfogás legyen életteljes, j de sohasem erőpróba, vagy “rá­­! zogatás”. Korábbi időkben, amikor va~ | lakit bemutattak, a megszokott — elvárt —, felelet: örvendek! — volt Hogy hányán örvend­tek valóiban, arról nem készült statisztika. Mert pl., ha Tóth Imre igazgató urat bemutatták valahol egy olyan szülőnek, a­­kinek gimnázisita fia, pár órával előbb, a kísérleti terem óriás ablakát összetévesztette a fot­­balkapűval, olyan helyen végez­ve a győztes játékkal, ahol so­hasem volt megengedett a labdázás gyönyörűsége, nem biztos, hogy “örvendett”. Mindég a hölgyek azok, akik nefc engedélyét kérjük; férfi­ember 'bemutatására, ebben az 7 esetben, csak a rangkülönbség változtathat. Szüleim idejében, még abból is társadalmi szabályt ková­csoltak, hogy különbséget tet­tek a ■bemutatásnál a megis­mertetés, illetve a bemutatás között. Egyiknek, egészen más jelentőséget tulajdonitottak, mint a másiknak. Olyan fárasztóak ezek a cere­móniáiig megnyilvánulások. Há la Istennek, mind több és több lecsiszolódik belőle anélkül, hogy tekintélyünk csorbulna. Már az is nagy haladást jelen­tett, amikor mindég csak a kö­vetkező érkezőt mutatják be a nagyobb: társaságban. Lassan­­kiint a kézfogás (mennyire e­­gészségtelen találmány!) is el­marad, helyébe lépett a meghaj­lás és a finom fejbólintás. 'Szí­vesen meghajolnék a kedves olvasó felé, ha nem sajogna be­lé a derekam, igy csak a feje­met bólintom meg önök felé, de azt nagyon nagy szeretettel és megbecsüléssel teszem! 'Bad Oeynhausen 1974 június. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket, Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-W24. — E mellett van játék is, ha időm engedi. Tavasszal és nyá­ron nagy kirándulások a liget­be, ahol' ismerjük a fákat, is­merjük a virágokat és mindnek úgy örülünk, mintha a miénk volna; pedig nem szabad sem mihez sem nyúlnunk, csak néz­­nün szabad őket, de azért u­­gyanazt élvezzük, mikor itt va­gyunk), mint amit a főherceg élvez, ha arra jár, vagy amit a dúsgazdag ember lát, ha an a veti útja. Óh, hidd el, nincs nyo­morúság az életben, csak az, amit az igények erőszakolnak iánk, És a legnagyobb boldog­ság az a lelki erő, amely rá tud venni bennünket arra, hogy le­mondjuk önző énünk minden kívánságáról! Ha mi eltűnünk saját személyi követeléseiinikkel, akkor ott áll előttünk egy nagy­csoport emberanyag, akiknek érdemes örömet szerezni, és még hozzá, ha az a ikds ember­sereg nem más, mint húsunkból való hús és ami vérünkből való 1 vér, akkor gyönyörűség az a tudat, hogy nekik örömet sze-j rezhetünk. Hidd el, hogy nagy­szert! az élet, ha az embernek semmi, de semmi igénye nin­csen; és én, aki legalól vagyok az embereik táborában, ha fel­nézek arra a nagy embeiigulára, amely felettem van, akkor lá­tom, hogy mily borzalmast kíno­kon mennek keresztül, hogy igényeiket kielégítsék. Szerin­tem ininqs nagyobb gyilkos, nincs nagyobb gonosztevő, a­­mint az “igény”, amely feldúl minden nyugalmat, csakhogy kieléigitést 'nyerjen, és akkor, mikor kieléigjtiettik, nem örö­met, de csalódást szerez. Óh, j hidd el nekem, hogy nem kép- ! mutatás, amit mondok, és hidd j el, minden szavam színtiszta i igazság. Én nem vágyóik sem- j mire, semmire, csak hogy igy élhessek tovább és maradjon j nekem az a gyönyörűségem, 1 amelyet az a pillanat szerez ne- • keni, mikor mi tizenketten kö­­rülüljük az én szeiény asztalo­mat. — Mi tizenketteui — annyi költészet, annyi báj, annyi élet; vidorság van ebiben, hogy talán nem is hiszed. Lehet, hogy u­­malmas és nevetséges előtted az én beszédem, de azt az egye: tudom, hogy feltétlenül új előt­ted minden szavam, mert az életnelk ezt a nagy, tiszta an­gyali örömét te nem ismered. — Tiz élő gyerek! ßok gond­nak hangzik az önző ember e­­lőtt, de nekem, akinek nincs “én”-je, mely önzésre csábíta­na, nekem csak boldogság, ne­kem csak öröm, nekem ez a tiz gyerek az Isten édes megbe­csülhetetlen ajándéka! !.. . Azután elhallgatott és távoz­ni készült. Én fizettem s együtt' mentünk tovább. Útközben egy játékkereskedéshez értünk ás én karonfogtam barátomat és be akartam vinni a boltiba, hogy minden gyermeke számára vá- : lasszon egy-egy emléktárgyat. < De barátom, nagy csodálkozá­somra, nem fogadta el ajánla­tomat és igy szólt hozzám: — Köszönöm jóságodat, de ne haragudj, nem veszem igény be, még pedig, azért nem, mert ezek a játékok már igényéb­­nesztő dolgok és a gyermekek lelkében megindítanának, egy olyan folyamatot, amely igénye , két termelne bennünk, amely i aztán megteremné számunkra j a boldogtalanságot, a szeren-! csétlenséget. Azért, amig én te- '■ hetem és amiig az én lelkem be­folyása alatt állanak, addig, el­zárok előlük minden olyan dol­got, amely nem lelki szükséglet és amely a nyugodt, igénymen­tes, a boldog életet megzavar­ja! Ezzel 'hálásan megrázta 'keze­met és eltűnt szemem elől a járókelők forgatagában. Én el­gondolkoztam szavain és rájöt­tem arra, hogy. az én egykori iskolatársam, az én kopott ru­hában járó Tamásom egy nagy, egy igen nagy ember, mert ő itt a földön megteremtette az ő kis környezetében azt az or­szágot, amelyről nekünk Jézus annyit beszélt. És most láttam először életemben, hegy meny­nyivel szebb lelkű ember ő, aki ilgy él, mint az: a többi, akit az életben eddig ismertem ; s most éreztem csak, hogy elrejtőzve a világ elől, a család szűk ha­tárain beiül is lehet valaki nagy ember, csakhogy ahhoz erős, tiszta, krisztusi lélek keli! Iste­nem, mily magasságban van ez az ember mindenki fölött, akik saját énjüket szolgálják egy és más alakban és niem tudnak ár­iul lemondani, hogy ne saját “én”-jük legyen a legelső! Ö a nagy ember s nem mi, -töb­biek, akik ápoljuk, legyezgetjük ami saját önző Énünket! Haragos (Folytatás a 2. oldalról) No, nem soká gyönyörködhe­tett ... Mert jött a parancs, hogy a négy feketét hajtsa föl a majsai országos vásárra . .. Hát parancs, parancs ... Végre köll hajtani, igaz-e? Ö- reg számadó Csere Máté hát elkezdett készülődni a majsai országos vásárra. Ahol csak megfordult, Ikocs­­mában, cserényeknél, fontos­kodva mondta: — Viszem a feketéket a maj­sai országos vásárra! ... Lesz min) álmélkodni a sokaságnak! Pásztorok, gazdák, kupecek, no meg a csali betyárgye,lékek is — hogy többet ne említsek: Babám Jóska, meg a rosszcsont Csitri Pista — ingyen szerző­nek tudomást; a majsai országos vásár nagy meglepetéséről ... Nem szaporítom a szót .... Elérkezék a sokadalom napja. Hajnalban öreg Csere kiváloga­tott négy kezesi kancát kísérő­nek, aztán hozzájuk szakajtot­­ta a négy fekete szilajcsikót, oszt eltaszitotta őket két boj­tárával az országúton. Jóformán el se tűntek a ho­­moktodaszok mögén, hát nem kivackol a pirtói laskásjolklból két lovaslegény! . .. Ama bizo­nyos nevezető Babám Jóska, meg a Csitri Pista • • • A ménest csak öregbojtár So­­morjai vigyázta, meg a siheder Lakos téblábolt a cserény kö­rül. A két betyár ráköszöntöít Somarjaira. — Adj Isten, Miska báC|Si! ... j — Fogadj Isten! ... — Mo, őrzi őket, őrzi?! ... — Őrzöm! ... — Nagyon jól van! ... — Hát tik? ... Nem menték a majsai vásárra? ... — Más dolgunk akadt! Szeretnénk valakit megtréfáz-1 nr. j — Ahun a! ... Osztán ho-1 gyan? .. . — A magik haragos kancá- ' ja csöngő jivel! ... — Még hogy! ... — Azért gyűrtünk, hogy ad­ná ide kölcsönbe, csak úgy o­­zisonna tájig! . .. — Hát oszt, ha nem hozzá­tok vissza? ! . . . Mi? ! ... — Minik-e ? ! ... Hát, hogy ha az ég ránk szakad? ! ... , Addig cigánykodtak, hogy ki j csalták a csengőt öt pengőért' — ozsonna tájiig. * 4"- * * * A négy feketét meg ugyan­csak körüliosodálta a nép a vá­sáron. Ember, ember hátán, hogy Csere számadónak szinte re­­pesztette a keblit a büszkeség. Bőrszivart vett és azon szi­­páklolt, hegyeseket sercentve, miként a nyíl. Ha ki a csikók felől kérde­zősködött, végigmustrálta el­sőbb, osztán, vagy felelt, vagy nem. Úgy meghizlalta a tekinté­lyét, hogy lassudan már csak halkan merték fűzni a szót a sízájtátók a csikóik körül. De nem lehet öröm, örökös egy se ... Ez se volt .. . Mert hirtelen szörnyűség történt. Két lovasbetyár tán a föld alól bújtak ki, bedurrantott, mint a mennydörgős mennykő, a csikók közé ... Irtózatos kavarodás támadt! .. . Ember, csikó szétugrott me­nekült, csak úgy kavargott a por ... Fölfigyeltek a csikók, aztán nagyot nyerítve mtána yetették magukat a betyároknak ... Ráösmertek ugyanis a ha­rangkanca csengőjére ... Öreg Csere nagyot szörny ül­­ködött, aztán még nagyabbat káromkodva odafordult a két b ojtárhoz: — A mi csengőnket rázták, igaz-e? — Úgy igaz! — Utánam! Lóra pattantak és eLuyargal­­tak — haza ... — Hej, őr egbojtárorn komor­jai: hol a harangos kanca csen­gője?! Somorjainak megrogyott a térde: — Kölcsön adtam! ... — A betyároknak adtad köl­csön, ember! . . . Azok meg: el­csalták vele a négy csikónkat a vásárból! ... komorjai a fejéhez kapott: — Jóságos Isten! ... Me­gyek, oszt fölakasztom magam az állófára! ... — Mikorra Ígérték, hogy visz szahozzák? — Most, ozsonna tájba. — Takarodj be a szárnyélt­­ba, oszt ne mutatkozz! * ¥ ¥ Egyszercsak a pirtói csere­­vényeikből kibukkant ám a lo­vasbetyár, oszt gyütt, mint a förgeteg. Erre öreg Csere is behúzó­dott a cserénybe és kezébe Vet­te a vasszögekket töltött dupla­­puskát. — Hol van' Misa bácsi? — kérdi a betyár a gyereket. — 'Bévül a cserénybe heber, mer’ szörnyen rágyütt a haso­­gatás! ... Lefordult a betyár a lóról, köti az ál.ófához, azzal megyen is be a cserénybe . .. Belép. Aztán hátrakapja a fejét, mintha poíbnverték vol­na: Rámered öreg Csere fegy­vere .. . — Hujnye, az amtiját! .. . Hát maguk mán itthon van­nak? — Ülj csak le szépen, oda a sarokba, a nyeregre, oszt majd beszélgetünk! . . . A betyár engedelmeskedett. — Hát hol is vannak azok a csikók? — A keceli erdőszélen, a Job­badán kifutójában! . .. •— komorjai! Eregy csak ülj lóra! Oszt menj el a Jobbadán kifutóhoz, asz mondd meg ott annak a másik bitangnak, hogy a négy qsikónk meg a négy kancánk itthon legyen napiszáliatig, mert ha nem, hát én nem kereskedők se jobbra, se balra, hanem a hajtásaim­mal fölhúzatom a cimboráját, ide erre az állófára! . . . Har nrathulláskor beroíbogott a nlégy csikó, meg a négy kan­ca. Öreg Csere csak úgy a vállán körösztül odaszólt a betyárnak: — 'Föl' is út, le is út, elme­hetsz oda, ahol a part szakad! ... Oszt másszor, ha csikót lopsz tőlem, korábban kelj föl! egy-egy horvát nemzeti hős ne­vét viseli. Beküldte Árgus — Párizs KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Surnir kérdés................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) .................................... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Marai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 " Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 ' Nagy Sándor. A magyar nép kialakulásának története .................................... . ........... $ 6.00 A. N. Nyerges; Poems of Endre Ady .................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: a rettened évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ........ . ... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár?........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent ‘‘bank exchange’-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street. Winnipeg, Manitoba, R30 2B6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents