Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-02 / 18. szám

CLEVELANDI KÖRSÉTA Irta: v. NAGY LAJOS A Rákosi (Róth) terror ural­ma alatt bebörtönzött magyar poéta Tollas Tibor irta, hogy “Be bádogoztialk minden abla-, lakot” .. . Béri Balogh Ádám öreg bajtársam, onnét Colum­bus Jutásion tanult bakami­­atyánk kíséretébe állapította meg, hogy a Buckeye roadon lassan: bedeszkáznak minden kirakatot. Régen még január .ban sétál­gattunk, illetve, buszosztun'k Cleveland Mózes 'városéiban. Most újra együtt vagyunk, mint valamikor ott a Donparti Su­­schebam, ahol annyiszor tört borsot Timoschenkó tovasosai­­lüaßa az orra alá és annyi bosz­­szuságot szerzett saját elöljáró parancsnokainak. hírről majd máskor! Eljött Ádám barátom Ohio állam székvárosából és pedig, amint monda, kétféle Okiból. Elsőbben is szeretne Ő isi tilta­kozni dr. Nádasokkal egyetem­ben, hogy mit keresnek még az oroszok Magyar'országon? .. . Utazásának második és talán legfontosabb oka már Ö szerin­­té, hogy szeretnék football ka­pitány lenni. A honvédségnél csupán “törzsi úr”-ig vitte mi­nek utánna ott “ész” kellett ahoz, hogy valaki eigy> fokkal feljebb jusson a szamár létrán. Itt Amerikába, ez a kérdés csu­pán pénz dolga és egy szenátor barátsága. Elvi okból .nem vagyok kiván­csi egyetlen amerikai szenátor jóindulatára sem — mondja miközben lassan ballagunk le­felé a Buckeyen a bedeszkázott üzletiablakok előtt. Szél kavar­ja szemünkbe az -utca porát mig a -nagydarab szemetet, UDVARIAS ÚIITARj IRTA: GEGUS DÁNIEL tízép megjelenésű, elegáns, szőikiefürtös hölgy szállt fel a Budapestről este Bécsbe indu­ló vonat egyik elsőosztályiu- fül­kéjébe. A hordár nagy kosara­kat, kalapskatulyákat cipel utá­na s üggyel-bajjal helyezi el a­­zokat az ülések fölötti hálóban. A hölgy nem fordit valami nagy gondot csomagjaira, mert minden figyelmét leköti egy kis ded ládácska, melyet ki nem ad­na a kezéből semmi áron. Ami­kor a kupéban elhelyezkedik, saját apró kezeivel teszi fel gondosan a feje fölött lévő pod­­gyásztartóba. Az elindulás után is, mikor már kényelembe tette magát, gyakorta járja át piJan­­tása a ládikát, amelynek tartal­ma bizonyára valami kedves, vagy értékes lehet. A kupiéban rajta kivül még két utas van. Egy öreg úr, aki közönyösen néz ki az ablakon és egy fiatal ember, aki meg egy könyv olvasásában van el­merülve. Időnként azonban ész­revétlenül felpillant a könyvről és fürkésző pillantással szemlél geti szép, szőke vizaviját. Ezek a kiváncsi alattomos pillantá­sok a hölgy mozdulatait is élénk figyelembe részesítik. A vonat robog tovább, bosszú ideig nem történik semmi. A fiatalember egyszerié, könyvét letéve, ezüstmonog­­rammos cigarettatárcát vesz ki a zsebéből. — Nincs elleniére, asszonyom, ha rágyújtok? — kérdi udvaria­san a hölgy feléfo/rdulva. — Kérem, tessék — mondja mosolyogva a nő, mire megvil­lan a gyufa s csakhamar finom dohányíllat tölti meg a levegőt. Ezen bevezetés után, amint már ez vasúti utasok között szokás, közönyös- társalgás fej­lődik ki a fiatalember ési a sző­ke dáma között. Természetesen letárgyalják az időt, az utazás célját, a vasút mizériát s egyéb mindennapos banalitásokat. Közben a férfi nagyokat szív cigarettájából si a füstöt erősen fújja. Egyszerre megszakad a tár­salgás: a szép hölgy pillái hir­telen lezárultak. Miután a har­madik utitárs, az ablaknál ülő öi eg úr is erősen hortyogott, ami kétségtelenül az alvás jele, a fiatalember bégyürve ciga­rettája végét a hamutartóba, közönyösen hátrahajtotta az ülésire. fejét s szintén alváshoz fogott. A szőke hölgy egyszerre egy mint odahaza a nyári vihar a legelők ördögszekeiét ház ma­gasságba röpíti be az udvarok­ba nem kis bosszúságára az ott lakó misziszeknek. Football csapatot szeretnék venni folytlatja tovább Ádám bajtársam, miközben krákogva köpködik kifelé a szájába be­fújt cigaretta csutkát ... — Egyik jó ismerősöm irta, hogy a Szénit István Club házi keze­lésében vergődik egy verhetet­len tizeneggyes, akik arról ne­vezetleslek, hogy fenállásuk ju­biláns évükig egyetlen gólt nem lőttek. Ulgy tudom, hogy kapi­tányuk szeretne túladni rajtuk. Hétszáz dollárt kér az eleven áruért. Ha megtudok) egyezni Lajcsival ... — Ki az a Lajcsi kérdeztem érdeklődve ... — Hát a Madárfejü — válaszolt kérdésemre Ádám barátom. Schillinger féle Olympia árú-; ház elé értünk. Én azon tűnődtem, hogy ki­tűnő ClA-ja lehet Ádám -bavá­­tominiak mivel, hogy én hiuszon­­néhány év óta lakom Cleve­­landban, de ilyen névvel még a telefon “buiuk”-ban sem ta­lálkoztam. Az Olympiáfa túlzás áruház­nak «tévézni, mert nem- az! Ki­csinek nem kicsi, nagynak nem nevezhető, de, -hogy aztán itt mindent, ami szem, szájnak tetszik, vagy ízlik megtalálha­tó. A szellemi táplálékot az aj­tón belépve balról megtalálhat­ja, aki még szereti a magyar -betűt és jgondol arra, hogy “nyelvében él a nemzet!” Kanadában megjelenő két mlagy lap mégpedig a “Kékuj­­ság” és a Kanadai Magyar Új­ság, e két lapból fogy el a leg­több, mellette megtalálhatók a helyi és vidéki magyar lapocs­kák is. Németországi képes­magazinok és a -Clevelandban szerkesztett “Magyar Képes” világ'hiradó. Valahányszor meg­látom ezt a képes lapot fájó szivvel emlékezek annak vala­mikori szerkesztőjére, a Kana­dában, Torontóban eltemetett főhadnagy -bajtársiamira, akivel együtt égtünlk1 valahol a Bria.ns­­ky erdő poklában, A könyves polcon a minden­­könyveik dísze martyr bíboro­sunk, Mindszenti Józsefnek To­rontóban, a Weller könyvnyom­da remekében kiadott EMLÉK IRAT mellett lehet kimek-kinek tetsző magyarkönyvek között válogatni. Sörök borok mindenféle faj­tából, csak a pálinka a söntás és benne ama bizonyos Sruel hiányzik. Magyar itt minden még a saját készítésű csemege szalonnának is1, hazai illata van. Elbúcsúztunk a nefelejtslkék szemű bájos tulajdonosnőtől — férja csabai kolbászokkal dol­gozik házi üzemükben — és siettünk, -hogy Ádám barátom nyélbe tudja ü-tini Hajósival az üzletet és. meghallgassuk a magyar rádió “Vita óráját” lé­vén csütörtök, amikor is a fő­­kanállal hadba álló asszonyaink kipolitizálhatják magukat. Két magyar rádió- iktatta mű­sorába a vita illetve fórum órát. Általános vélemény a cle­velandi magyarok között, pedig vagyunk jó egypáran!, hogy mindkét igazgató okosabb dol­got is cselekedhetett volna. Mi magyarolk általában a “vitázó” népcsoportjába sorol­hatjuk magunkat. Drámai for­dulatokban bővelkedő történel­münk tanúsága szerint, ezer év alatt nem egyszer, de sokszor vitáztuk sírba önönmagunkat, és ami megdöbbentő a vita órák lehetőséget adnak a ‘kígyó ü- ( gyessiégével csúszó-mászó kom- j munista agitátoroknak, hogy eltakart «évvel szabadon rágal­mazzák el magyar múltúnkat és ugrassák össze masjart a magyarral. Íme egypár példa a sóik kö­zül! “.. . Múlkolctól Volócig isme­rős orrhangon méltatlankodik Jász! Oszkár ivadéka, hogy mán miért tiltakoznak a ma­gyarok? Ott voltak a Kárpátok­nál, miért nem védték meg a­­zöki a hires .tiszturak, akik kardcsörtetve szívták a magyar nép vérét és elsők voltak, akik kifutottak Németországba___ Én láttam őket futni ... stb., s-tb. Én nem harag-szók erre a vodlkiaillatú 'bolsira. iSőt az Egek Urától igen bosszú életet kérek számára azzal a körintéssel, hqgy naponta annyiszor esen hasra ahány, illetve, amennyi magyar honvédtiszt halt hősi si halált, Dontól az ausztriai St. Píöltenig. Meggyőződésem, hogy az Ur Isten minden jóakarata mellett igen hamar elviszik az ördögök! ... A másik hasonló dialektus­ban nyálazó elvtársnak a volt csendőrök nem tetlszenefki... — A magyar munkások hasán táncoltak, amikor azok na­gyobb darab kenyeret kértek. Véleményem szerint, a pártis­kolába beszelklundáztatták vol­na az elvtársat, mert! akik na­gyobb darab kenyeret követel­nek azok rendszerint sová­nyak, alkliknek hasán legfeljebb a -bolhák tudnak táncolni ... Ugyan ez a Kádár fiú nekihajt a cserkészeknek ... a vitézek­nek végül a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségénelk . . . Ezek mind-mind fasiszták . . . jajdult bele a mondanivalójába ... pénztárosaik vannak, pénzt gyűjtenek! . . . Kiszámol el e­­zekkel a pénzekkel? .. . becsap­ják szegény magyar testvérei­ket! Lám . . . Iám, hogy Ikálógg a bolsi lólába! Legérdekesebb, -hogy ezt az otromba támadást egy magyar hölgy utasította vissza ugyan­akkor a rádió hullámain! Ez már iskolázottabb és mosz kovita ravaszsággal működő bolsi. 'Szent Istvántól napjain­kig foglalkozott történelmünk­kel. A behívott papok) megta­nították a nomád magyarokat GYAKORLOTT VARRÓGÉP KEZELŐK Tekintettel új gyárunk állandó kiterjedésére, szüksé­günk van gyakorlott személyek azonnali felvételére. Lehető legmagasabb fizetés. KIKÉPZŐKET SZÍVESEN VESZÜNK. Érdeklődni lehet: OLYMPIC PANI & SPORTSWEAR 15G0 Notre Dame, vagy 70 Arthur Street WINNIPEG Winnipeg, Man. 1975. május 2. földművelésre, iparra, de ugyan akkor megfosztották nemzeti Önállóságuktól. Elhallgatta Mo­hinál és Mohácsnál hősihalált balt érsekeinket és a többi pa­pirenden valókat, de jött Kolo­­niccsal a Rákóczi kincsek el- i a biojával. A magyarok ezer­­éven keresztül a Pápákért har­coltak és a mai állapotokéit a Pápák az okai! ... A másik szintén sadaradaúj­­helyi dialektusban érdeklődő tovaris 'kifogásolja, hogyi miért ünnepeljük (az ő húsvétját más néven tünteti fel a kalendá­rium) HUSVÉTOT, amikor Krisztus nem támadt fel. Mert ■ha igazában! feltámadt, akkor miért van még ma is a keresz­tekre felszögezve? ... Nem vagyok antiszemita, mert ezt butaságnak tartom, mint ahogyan nem' vágyóik anti­­német, vagy antiesizkimó. Az antiszemitizmusit maguk a zsi­dók találták ki. De szeretném megjegyezni, hogy éveken ke­resztül hallgattam Mr. Dusi Fó­­rumját és hallgatom Mr. Novák Vitaóráját és soha nem hallot­tam, hogy valaki például rabbi Kahánával —- akinek éppen elég vastag; vaj van a fején — foglalkozott volna. Miért csak a keresztény felekezetek pap­jai képezik a kritika tárgyát? “... öld meg a pásztort szét szélied a -n'yáj!” ... Így elmélkedtünk ketten ket­tesben a szemétfelbőben úszó Buckeye Roadon, amiig elértünk Horvát Géza barátunk “Tokai” nevet viselő vendéglőjéhez. Egy cisieppetsem lepődtünk meg, a­­mikor azt láttuk, hogy ott is bádogozzák ... pardon! deszkáz­­zák a kirakatot, amit sajnos sajnos 'bőrükbe nem férőma­gyarok vertek be ... CSUPÁN SZÓRAKOZÁSBÓL!” 7 erős zökkenésre ébredt fel. Ér­sekújvár közelébe érkezett a vonat. Az első pillanatban nem tudta magát tájékozni, hogy hol van és mi történik vele, de ami­kor körülnézett és> látta magá­val szemben az alvó fiatalem­bert, eszébe jutott minden. Az első gondolattól rneigka­­patva, önkéntelenül a feje fölé esett tekintete s abban a pilla­natban ijedten felsikoltott. A hálóból a féltve őrzött tás­ka eltűnt. Kétségbeesetten ugrott föl s_ össze-vissza hányta csomagjait, de mind hiába. A láda nem volt sehol. Az ördögök játszanak ta­lán vele, hiszen még az imént látta, rajta volt a pillantása. I- gaz, hogy egy percig aludt. De nem volt az olyan mély álom, ha valaki bejött volna a fülké­be, okvetlenül felébred rá. A ku­péban pedig nincs más, mint a két alvó ember.: Keresni kezdte újra ésujra, de a ládika csak nem került elő. A keresés okozta zajra föléb­redt a fiatalember. — Baj van, asszonyom? — kérdi szemeit álmosan dörzsöl­ve. —. igen ... egy ládácska ... csodálatos, megfoghatatlan mó dón eltűnt. — Ha megengedi, segítségé­re leszek a keresésben, — mon­da felállva udvarias készséggel. — Oh! Uram. Ön nagyon ke cl vés. köszönöm a szívességét. Összes ékszeieim odavannak a ládikával. Most már ketten folytatták a keresést. A fiatalember össze­kutatott mindent, bejárta a fo­lyosókat, a szomszéd fülkéket, de eredmény nélkül tért vissza. — Nincs más hátra asszo­nyom, — mondja végre a holtra ijedt utiitársnőnek, — minthogy értesítjük a kalauzt ® miután mindjárt nagyobb állomáshoz érünk, az ottani rendőrséggel is közöljük az eseteit. — Nagyon lekötelez a szíves­ségével. Kérem, tegye azt. Az udvarias fiatalember sie­­tet felkeresni a kalauzt s ami­kor megérkezett a vonat Érsek­újvárra, maga hívta fel a rend­őrt s mondatta jegyzőkönyvbe az esetet. Ekkorára már a har­madik utitárs is talpra állott s tudomást véve a történtekről, sietett bemutatkozni, hogy a gyanút elhárítsa magáról. Az egyik minisztérium közismert tanácsosa volt. Udvarias fiatalemberünk el­végezvén mindéin elvégezhető!, búcsút vett szép utitársnőjétőL Szívesen állana tovább is ren­delkezésére, de Érsekújvár volt utazásának végcélja. A hölgy hálálkodása közben vette könnyű útitáskáját s ele­gáns mozdulattal' leemelte ka­lapját, koszönt s elhagyta a vo­natot. A szép, szőke asszony így ad­ta elő nekem az esetet, amikor másnap felkeresett a rendőrsé­gen. — A ládikát az ön udvarias fiatalembere vitte el — mond­tam neki kategorikus rövidség­gel. >— Az lehetetlen — tiltako­zott az asszony. — Hiszen aludt amikor én felébredtem sí azután oly nyugodtan, udvariasan se­gédkezett a keresésben. Csak egyet nem tudok egészen meg­magyarázni, — tette hozzá, — hogy miért aludtam el oly 'hir­telen, mikor ez velem nem szo­kott megtörténni. — No, majd annak is a végé­re járunk, — vigasztaltam a szép asszonyt, aki leadva rész­letes panaszát, kissé vigaszta­lódva távozott a szobámból. A nagyértékü ékszerek leírá­sát és jegyzékét nyomban kö­zöltem az összes zálogházakkal és ékszerészekkel, a nyomozást pedig egészen, a fiatal udvarias utitárst kiléteitek megállapítá­sára irányítottam. Alig telt el huszonnégy óra, a detektívek jelentették, hogy néhány ékszerdarabot megta­láltak egy erzsébetvárosi zálo­gosnál. Nemsokára később je­lentést vettem, hogy a Józsefvá­rosban egy fiatalember jelent­kezett, aki a zálog cédulákra felvenni, illetve drágábban a­­karja az ékszereket elzálogosí­tani. A zálogház ki is váltotta azokat s most ott vannak, mert a fiatal úr még nem mutatko­zott újra. Az ékszereket lefog­laltattam, de az én barátom, úgy látszik szimatot kapott s megugrott. Csinos., elegáns gyerek volt, a jobb körökhöz tartozott. Szi­­ni pályára készült s ezen, a ré­ven nagy ismeretsége volt s e­­legáns világfi modora. A beszer­zett fényképen is egy ismert művésznő állott az oldalán. A lakásán tartott házkuta­tásnál rengeteg, gyanús dolog került elő. Sőt sejtettem, hogy a fiú nem volt közönséges tol­­vajocska, amint a később kide­rített esetek is igazolták. Sok huncutságot követett el már azelőtt is. Egyik bőröndjében több ciga­rettát találtunk. Lefoglaltam, hátha valamire jó lesz. Behívtam a szőke asszonyt. A megkerült ékszerek lábiára szörnyen megörült. >— Ez volt a gavallérja? — kérdeztem, elébe tartva a be­szerzett fényképet. — Valóban ő volt! — kiáltott fel a csodálkozástól egészen el­képedve. Ekkor elővettem egyet a ci­garetták közül s az egyik de­­tektivvel rágyujtatitam. Az első szippantásnál már kellemes, de kissé fojtó szag. kezdett a szo­bában terjengem. A szép asszony felütötte a fejét. — Ez a szag olyan ismerős. — Bizonyára ismerős, — mondattam — mert ez volt az, ami önt szép asszonyom álam­ba ringatta a vonaton, mialatt derék uriemberürfk a ládát ma­gához vette. Preparálva van va­lami bóditószerrel. A szép asszony drága éksze­reinek azonban csak egy kisebb része került elő a zálogháztól!! A nagyobb rész, éppen az é'ité-| kesébb darabok, hiányoztak, j Persze ezeket még meg kell ke­ríteni, ha törik-szakad. A fin egyik lakásán, — mert volt neki Budapesten vagy tíz, — véletlenül az egyik bőrönd fenekén levelezőlapok akadtak a kezembe. A legtöbb szerelmes levél volt, áradozó bangiu, pa­csuli illatú, poste resitamte kül­dött, kezdetleges oítogramiáju levelek. Ugylátszik, nemcsak a tolvajlás terén, de a szerelem berkeiben is tett gyakori kirán­dulásokat az én fiatal barátom. A levelek között megragad­ta a figyelmemet egy. Nő írás volt ez is. “Kedves Kálmánom! Köszö­nöm a szép ékszereket. Igazán kedves tőled ez a meglepetés. A tegnapi fellépésemnél már Ihász náltarn. Olyan szépek, hagy még: a primadonna Is elsápadt az irigységtől. Milliószor csókol Ellád”. A postabélyegzőn Nyíregyhá­za állott. Nosza, távirat ment Nyíregy­házára, ahonnan csakhamar kaptam választ, hogy Ellácská­­tól, aki az ottani színtársulat egyik fitosorru segédszinesr­­nőcskéje, lefoglalták az éksze­­ieket s küldik Budapestre. Ellácska szintén egyik barát­nője volt a mi hősünknek, aki, úgylátszik, legjobban kegyelt, mert neki szállította az értékes zsákmányt. Miután jeleztem, hagy nagy értéket képviselnek az éksze­rek, a vidéki hatóság, szörnyű körültekintéssel és óvatosság­gal kezelte azokat. Ez az óva­tosság itt nálunk is folytató­dott, mert az át-meg átpecsé­telt, szász or beburkolt iádács­­kán nagy hetük hirdették: ér­ték 30 ezer koroina. Külön .szol­gát kellett küld e nem a pénztár­ba érte, akit egy fegyveres rendőr kiséri, mikor felhoizat­­taim. Hát gyönyörű ékszeiek is voltak, az bizonyos. Csak úgy csillogott a gyémánt, meg a smaragd. Egészen el voltunk tőle ragadtatva, szinte rosszné­ven vettem a deitektivfőnöktől, amikor egy mogyorónagyságú bouton figyelmesen s nagy szak értelemmel kezdett vizsgálgat­­ni. — Csák nem hiszi talán, hogy hamis? — kérdeztem szinte sértődötten. —- No, no, — felelte a detek­tív — az óvatosság sohasem rossz. Hozasson csak hozzá egy szakértőt. Kissé bántott a dolog. De az­ért a szakértő megjött. Magát Bacbruchot kérettem magam­hoz. Amint kiteregettem előtte a csillogó drágaköveket, egy pil­lantás után készen volt a véle­ményével. Ez az egy szó volt: — Hamis. No, hát ez ellen már nem volt apelláta. Mindnyájan bevoltunk csapva: én is, a mi derék hő­sünk is, meg Ellácska is. De hát a szép szőke asszony, a panaszosom? Nem volt-e ő is éppen úgy'be­csapva, mint mi? Ezt nem .sikerült megtudnom, mert csak annyit konstatált, a­­mikor átvette tőlem az ékszere­ket, hogy olyan állapotban kap­ta vissza azokat, ahogy ellopá­suk előtt voltak. * * * Az udvarias utitárst, sajnos, én nem foghattam el, mert idő­közben utolérte a nemezis. Bu­dapestről Abbáziába szökött, a­­hol még röptében kifosztotta az egyik uralkodó: herceg fürdőka­binját. De ezen már rajtavesz­tett. Elfogták és elitélték. Mondják, hogy most Ameri­kában él és jól megy a dolga, valami előkelő állást tölt be. Jól teszi, van esze hozzá. Kértünk agy üveg sört. Meg­hallgattuk Géza barátiunk va­dászkalandjait. Megtudtuk, hogy röptében lövi le az őzet és futtában a fácánkakast. Emel­­; tűk két lábunkat olyan magas­­. ra, amilyenre a körülmények | engedték. Utánna baza siet- 1 tünk, nehogy lecsússzunk Mr. Novák rádió igazgató V1TA­­: ÓRÁJÁRÓL. , Cleveland, 1945. április. Akik elváltak (Folytatás a 2. oldalról) Három teljes esztendőn ke­resztül Dulesme asszony hiába igyekezett r ábeszélni leányát az újabb házasságkötésre. Ekkor egyszer, mindőn leá­nyával a tó partján sétált, olyan felhős, 'szélcsendes időben, mely a vihar kitörését meg szokta e­­lőzni, a fiatal asszony hirtelen felkiáltott: — Jól van, anyám! Ma meg fogod tudni a titkomat. Úgyis te vagy az egyedüli lény, aki 'meg­érteni képes einigem. Kezét végighúzta homlokán ési dús, s'ötétszinü haján. Arcá­val keletnek fordult, miközben szénfekeite szeme lángolni lát­szott s ajka remegett. — Jól tudod — kezdte — hogy származásom és életfelfo­gásom következtében olyan asszony vagyak, aki a régi jó erkölcs hive s áki a házasságot szent intézménynek tartván, legszentebb kötelességének a férjhez való hűséget tartja. Azt hiszem, hogy ha Krisztus négy évvel ezelőtt védelmezte volna a házasságitörő asszonyt, én meggondolás nélkül ő irá vetet­tem volna az első követ. Éppen ez időtájt történt, hogy egy ilyen zivataros napon, mikor a levegő a láthatáron vi­harral volt telitve, kastélyunk körül az erdőben sétálgattam. Már- közel jártam a grangesi tisztáshoz, melyen egy vadász­­pavillon állt. Ezt azóta lebon­tattam, egyenlővé tétettem a föld színével, mint a görögök tették Trójával. Igaz, hogy Me­­nelaus haragja volt az, ami ben­nem égett, de ez a harag ma­gam ellen irányult. Egymagámban róttam az er­dős utakat, mikor szemközt jött velem de la Vandelle úr, a szem szédunk. Kellemes külsejű fia­tal ember volt s több iaben meg­kísérelte, hogy nekem, udvarol­jon, de hasztalan, mert én, aki imádtam férjemet, jóelőre meg­értettem vele, hogy minden fá­radozása hiábavaló. A férjem épp akkor hivata­los ügyekben távol volt egy hét­re. De la Vandelle úr hozzzám csatlakozott s; engedélyt kért, hogy kísérhessen sétámon. Ud­variasságból nem elleneztem, így értünk a tisztásra, bennem különös, megmagyarázhatatlan láz égett, hasonló az elfojtott, lappangó vihanhoz, mely körü­löttünk kitörőben volt. Nem tu­dom ma sem, hogy miképp tör­tént — de megcsaltam férjemet. Még ma is elfog a tehetetlen hüs, ha rája gondolok. Igaz, hogy súlyos ütést mértem “le­győzőm” diadalmasan mosoly­gó arcára, igaz, hogy tűzre ve­tettem ruházatomat — ám mit használt, midez? A bűn el volt követve. Ekkor hirtelen megél lelődött bennem a válás elhatározása, el hagytam a kastélyt s nem akar­tam oda többé visszatérni csak a válás után. * * * — Érted-e már most — kér­dezte kis szünet után anyjától — hagy miért nem akarok újra Jacques nejévé lenni? Mint kedvese, megőrizhetem titko­mat, melyet meg kellene valla­nom, ha neje volnék. Ez a vallo­más megölné őt is, engem is. Az ő .boldogsága nekem előbb­­revaló, mint a magam társadal­mi állása. — S ha ő elhagy téged? Akkor legyen meg az ő aka­rata! Joga van elhagyni, meg­csalni, megölni engem. Hidd el, hogy egyetlen panasz szó nélkül elviselném! KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angoi nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgoczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................ ............ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) .................................................$ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története .................................... ........... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ......... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 ” ” Hol van a nyár? ......................... $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” Ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent "bank exchange’’-! kell számítani. K. M. 0. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R30 2B6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents