Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-02 / 18. szám

W nnipeg, Maai. 1975. május 2. I Még mindig lehet olcsón vezetni házlarfást! Irta: Székely Molnár Imre Jelentés az Amerikai Magyar Szövetség működéséről A gazdasági politika fokmé­rője a kereslet és. a kínálaton áll, vagy bukik meg. A cukor iránt alig van érdeklődés, mire | a “titkos” raktárakból élőké- ! rültek a zsákok és ma már fele annyiért kínálják, mint pár hét­tel ezelőtt. És így van ez minden más téren. A napokban a földműve­lésügyi miniszter I bejelentette, hogy megint nagyon felszapo­rodott a tojás az állami rak­tárakban. Több mint 45 millió van belőlük, amiből sejteni le­het azt, hogy a 30 millió záp­tojásra akar magyarázatot ta­lálná, mert elég lesz egyszerűen azt mondania, hogy lám nem tudta eladni. Ez az a rengeteg j tojás is júniusra megzápul. A ■ piacon már jelentkezik többlet! hatása, mert 50-60 centre le- j esett egy tuicat tojásna'k- az ára. j Nem igen. lesz elfogadható az i az indokolási, ihogy nem lehet sehol sem eladni a kanadai to­jást, mert annyi az éhező or- ; szág, hogy csak fel kell aján­lani nekik ezt a sokmilliós több­letet, egész biztosan kétkézzel kapnak utána. A húsft on ton is nagyjából ez a helyzet. Ma már minden üz- j letben egy dolláron alul árusít- ' ják a marhahúst, ma olvastam j az egyik üzlet reklámját, ahol a birkahús fontját 60 centért kínálják eladásra. Úgy látszik a 'kanadai kö­zönség fél az inflációtól és in­kább (összébb húzza a hasán a aadrágazijat, de nem akar túl költekezésbe belemenni és nem engedi magát zsarolni sem a magas húsárakkal. A közönség szemét főleg az nyitotta ki, hogy a farmerek a televízió előtt csinálták azt a borzalmas vérengzést, amikor a szemünk láttára öldösték le a kis bor jó­kat, és a patakokban folyt a vér ... Nekem van agy farmer isme-1 rősőm, aki elmondotta, hogy j azért csinálták, mert egy kis borjúért a felvásárlók nem ad­nak többet 16-17 dollárnál, s ha az ember a húsüzleteket né­zi át ezt a 16-17 dollárt majd­nem kiárusítják a borjú májá­ból. A takarmány ára pedig olyan magas, hogy nem érde­mes a marhák hizlalásával fog­lalkozni, ezért aztán sietnek túladni a teheneken is. Nagy áresés mutatkozik min­den téren. Nézem a hirdetése­ket, a legtöbb üzlet,, ruhásbolt, nagy áruház 50 és 75%-os en­gedményekkel kínálja a porté­káját. Mikor ezeket látom ön­kéntelenül felmerül a kérdés bennem, miiért 'kell akkor szün­telen sztrájkkal fenyegetőzni, 1 mates emelést kérni, amikor az üzleti élet forgalma egyre csök­ken, morzsolódik,, a tulajdono­sok, megelégszenek a kevesebb haszonnal. Erre a legszebb példát a Ford autógyár mutatta. iSzembetünő volt, hogy a igyár egyik konku­rense azt hirdette, hogy minden egyes eladott autóiból 300 dol­lárt visszatérít a vevőnek, mire fogta magát Ford nem 300-at, de 500-at ad vissza. Úgy gon­dolom ez a veszteség nem érinti érzékenyen s jól felfogott önér­dekből, már előbb megtehette volna s ak'klor most nem kelle­ne elbocsájtani azt a rengeteg munkást, akiket pedig exizten­­ciiálisan érint az autógyárak magas árspekulációja. Ez az út vezet az infláció letöréséhez. Előbb is ráléphettek volna az érdekeltek, de hát niehéz lemon­dani a haszonról. Uj spekulációs területet ke­res a tőke, de lehet, hogy) ez már önvédelem, mert mióta Shulmann Morton orvosképvi­selő, az egyik legtekintélyesebb kanadai politikus' kiadta a jel­szót, hogy, aki teheti vásárol­jon farmot, azóta sok farm cse­rélt gazdát. A nyugdíjasok kö­zül is sokan vásárolják a far­mot, mert ott, ha csak tyuk tenyésztéssel foglalkoznak alb­­ból is megtudnak élni. A csirke és a tyúk tenyésztés a leg­könnyebb foglalkozás, hiszen csak ki kell eléjük a vályúba borítani az ételt, kevés a gond, kevés a munka vele. Ezzel kapcsolatosan meg, kell írni, hogy “több termelés” van pulykában. Ez ugyan nem az európai bevándorlók kedvenc e- Itedele, de már a benszülött ka­nadaiak is kezdik megunni. Rá­jöttek, hogy bizony egyre rom­lik a minősége, niem az az izes falat többé, ami hajdan volt. Ennek pedig az az oka, hogy többnyire hal a főeledelük s et­től bizony megérzik a húson a haliz. Az európaiak ezért nem szeretik. De hát ezen is hamar túlad­hatnak, az éhező országokban biztosan akad rá vevő. rázza és, készteti tettre a meg­­lankadt lelkeket. Harcoltunk az ellen is, hogy a jelenlegi magyar kormány ha­zánk durva leigázásának nap­ját a “felszabadulás” ünnepe­ként kezelje. A Kongresszusban idáig hat képviselő nyilatkozott hasonló értelemben és kérte az orosz csapatok kivonását Ma­gyarországról. További felszó­lalások várhatók a iSenatusban is. Tagegyesületeink sorozato­san tiltakozó gyűléseket tartot­tak április 4.-én, a magyar kon­zulátusi vacsorákkal kapcso­latban. Kivettük részünket abból a küzdelemből, hogy a Senatus ne .szavazza meg a Most Favor­ed státust a Szovjetuniónak és a közép-európai államok nagy­részének, ameddig kormá­nyaik akadályokat gördítenek a kivándorlók elé, akik ameri­kai családtagjaikhoz akarnak jönni. Ez a küzdelem sikeres volt, mert a Helms pótjavasla­tot a két Ház elfogadta és tör­vényerőre emelkedett. Az erdélyi, magyarországi és kivándorlási törvényhozási te­vékenységünkben kiváló mun­kájukkal és. képességeikkel élen jártak külügyi bizottságunk el­nöke, Eszenyi László alelnök, valamint külügyi tanácsadónk Dr. Száz Zoltán. Magyar örökségünk és a nagyközönséggel való megis­mertetése Szövetségünk nagy­­fontosságiu célja. Részvettünk a kulturális bizottságunk elnö­kével, Wass Albert nemzetközi hirü írónkkal együtt az Ameri­can Revolution Bicentennary Adminisztration nemzetiségi és kisebbségi osztályának nagy­gyűlésén, s engem, beválasztot­tak az .osztály végrehajtó bi­zottságába. Beterjesztettük ter­veinket a bicentennális évvel kapcsolatban, amelyik között első helyet foglal egy tudomá­nyosan szerkesztett olvasó­könyv American Hungarians from Colonel Kovát» to the Present, amelyik az Amerikai Magyar .Szépmives Céh kiadá­sában jelenik meg majd az év végén. A pamflet formájú Our Hungarian Heritage pedig már most készül és őszre kapható lesz. Gyimessy Kásás Ernő, a Külföldi Magyar Művészek Vi­lágszövetségének elnökével Clevelandiban közgyülésü nikkel egyidejűleg kiállítást rendez­tünk, amelyet Los Angelesben 1976-ban pedig Washingtonban, a többi nefnzetiségi csoportok­kal együtt megismétlünk. Szövetségünk elnöke és kül­ügyi bizottsága elnöke résztvet­­tek a Budapestre utazó ameri­kai követ zártkörű konferen­ciáján is, & tartjuk a közeli kap­csolatot úgy az elnöki 'külügyi tanácsadóival, mint a külügy­­násztériummal és a Kongresz­­szujs két Házának vezetőivel is. A jövő héten kéressük fel Carl Albert Ház, elnököt az erdélyi magyarság sérelmeinek ügyé­ben. E nagy munkánkban fize­téses alkalmazottaink nincse­nek. Önként, avagy csekély költségmegtéritésért dolgozunk mindnyájan, szabadidőnket és sokszor hivatali óráink egy ré­szét is a magyar ügy és az a­­merikai magyarság szolgálatá­ba állítva. Anyagi erőforrásaink cseké­lyek, csak a magyar áldozat­­vállalás szelleme teszi ezt a te­vékenységet is lehetővé és re­méljük, hogy a jövőben nem­csak az egyházak és egyesüle­teket, de a jelentősebb anyagi eszközökkel rendelkező honfi­társaink is megértik a jelentő­ségét munkánknak és. segitsé­­gü mikre tesznek. Addig is .becsülettel vártjuk fel zászlónkat és követjük azt a szellemet, amelyet Kováts óbes- rikai nép kultúrájához és tár­­tertől Teller Edéig mindig hü sadalmi fejlődéséhez, maradt a befogadó hazához és jelentősen hozzájárult az ame-Dr. Béky Zoltán az AMS elnöke. ISItN hlíiiiMtG! - IMaHadJAüäII Mint az Amerikai Magyar Szövetség elnöke, hivatali köte- ’ lességemnek tartom, hogy I- j gazgatóságunkat, az amerikai magyarságot, tag-egyesületein- 1 két és osztályainkat tájékoz-1 i tassam .Szövetségünk munkájá­ról és arról a valóban nagyje- j lentőségü tevékenységről, ame- * lyet az újjászervezett vezetőség ’ közgyűlésünk óta végez. i Szövetségünk 70 éves múlt- ! jához, méltóan, mint az ameri- 1 kai magyar egyesületek és egy- i házak legrégibb országos szer- j vezete minden lehetőt megtett. a legmagasabb fórumokon itte- j ni és a rabságban élő óhazai magyarságunk érdekében. Tiltakozásaink, távirataink,! memorandumaink, melyeket közgyűlésünk határozata értel­mében elnökünkhöz, külügymi­niszterünkhöz és az Egyesült Nemzetekhez eljuttattunk, soha í ilyen viszhangot nem keltettek.! A Comgressusban soha ennyi Senator, Képviselő nem tiltako­­zott a magyar népen elkövetett igazságtalanság ellen, az orosz csapatok 30 éves megszállása és az erdélyi .3 milliós, magyar­ság elnyomása és rendszeres ki­irtása ellen. Ez az első eset, hogy bead­ványunkra az Egyesült Nemze­tek válaszolt és alkalmat adott, hogy adatainkat előterjeszthes­sük, az erdélyi magyarság ü­­gyét kivizsgálják. A történelmi jelentősgü tárgyalásra fel kell | készülnünk. Az adatokat gyűjt- ! jük. Külügyi Bizottságunk el­nökével felhívással fordultam j az amerikai magyarsághoz és | egyházainkhoz, hogy minden lehető adatot Erdélyre vonatko­zóan juttassanak el hozzánk. Hisszük, hogy annyi millió ma- j gyárnak szenvedése ési jaj-sza­va felhat az .egekig és megrázza J a hatalmon ülőknek a lelkiis­­méretét, s az Isten reánk fog tekinteni és elhozza annak a sokat szenvedett népnek a szá­mára az igazi “felszabadulás” és szabadság áldott napját. Syövetségünk vezetői az or­szág különböző városaiban tar­tottak március 15.-én és ápiilis 4.-én ünnepi beszédeket. Tün­tetések keretében olvasták fe-1 az országos szervezetekkel kar­öltve szerkesztett közös tilta­­kozáunkat a 30 éves orosz meg­szállás évfordulóján: Dr. Ná­das János intéző bizottságunk elnöke Clevelandban, Pásztor László igazgatóságunk elnöke Pittsbungban és McKeesportpn, Eszenyi László 'külügyi bizott­ságunk elnöke Philadelphiában, én New Yorkban tartottam be­szédet, Wass Albert kultúrális bizottságunk elnöke cikkeivel Hungarian Restaurant-ban (AZELŐTT HUNGARIAN VILLAGE) 174 ISABELL STREET (WINNIPEG) Hétfőtől-,szombatig minden este 7—11 óráig A MAGYAR CONTINENTAL szórakoztat« együttes szerepel MAGYAROS ÉTELEK — ENGEDÉLYEZET ITAL­­KIMÉRÉS — MAGYAR SZÓRAKOZÁS. (folytatás az első oldalról) fogva vártam a csodálatos gyó­gyulást. Kérem a kedves Olva­sókat, hogy csatlakozzanak: e­­zen imádKOzó sereghez, hogy az Egeket ostromló hangunk erősebb legyen és IstenunK ak­kor bizonyára segíteni fog ne­künk visszanyerni az életnek, a munkának és két igaz magyar gyermeknek neveléséhez oly nagyon szükséges édesanyát. Amikor tudomást szereztem a KMU segitőakciójárói, a beér­kezett adományokról, az együtt érzés sok-sok megnyilvánulásá­ról, annyira meghatódtam, hogy hoisszú időn át sírtam, mint egy kisgyermek. Hála­könnyeket és örömkönnyeket sírtam, ezzel köszönve meg azt a kellemes élményt, amely­ben e nem várt szolidaritás, magyar testvériség, Ember,sze­retet részesített bennünket. Igazán nehéz megfelelő szava­kat találni köszönetem leírásá­ra, tolmácsolására. Nem sze­retnék a megszokott frázisok után nyúlni, de mégis csak azt mondom röviden: Deo gratias! — Isten fizesse meg! Fizessen meg Isten Minden­kinek, aki akár imával, akár jó­kívánságokkal, akár anyagiak­kal sietett segítségére egy tá­volban éló, de szívvel és lélek­kel Veletek érző és gondolkodó magyarnak. Bárcsak a Jó Isten megadhatná nekem azt a ke­gyelmet, hogy e sok jóságot és szeretetet egyszer igazán s ezer szeresen meg tudnám hálálni az életem folyamán, hogy még munkámmal, Írásaimmal és e­­gész életemmel hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy jelenleg sorsüldözött népünk baján, bá­natán segíteni tudnék és arra kérem Istent, hogy engedje meg érni nekem azt a napot, amikor nemzetünk fő jellemvonása az összetartás és nem a széthúzás, a józanság és nem az íszákos­­ság, a kitartás s nem a szalma- Iáng-lelkesedés, az igazi test­vériség és nem az edenseges­­kedés lesz. Csak igy tudom el­képzelni egy szebb és igazabb, egy boldogabb és egy nagyobb haza feltámadását nemcsak földrajzilag, hanem világszerte szétszórt testvéreink árva szí­vében! Nem ismerem névszerint a­­zokat a magyar testvéreimet, akik segítettek bajomban, de egynek a levele a Főszerkesztő Ur által eljutott hozám. Rich­­mondból irta Németh Jánosné, aki drága soraihoz egy huszon­öt-dolláros csekket is mellékelt. Engedjék meg, hogy hálatelt szívvel idézzek kedves soraiból: ...“Hálás szeretettel gondo­lok Juhász doktor úrra és bí­zom a Mindenekfeletti Hata­lomban, hogy megsegíti őket! Nagyon szeretem tanulságos, segítőkész oktatásait. Nemes­­szivü, igaz magyar ember!” Remélem, Drága Németh Já­nosné, hogy meghallgatja önt Isten és megadja a kívánt segít­séget és szívből remélem, hogy utolsónak idézett mondatában sem fog sohasem csalódni. Ma­gam is szeretnék igazán minnél nemesebb-szivü és minnél iga­zabb magyar emberek lenni. Segítsen meg ebben Istenünk szétzilált árva népünk és meg­nyomorított drága hazánk di­csőségére! Mély tiszteletiem szeretném magamhoz ölelni Újságunk e­­gész olvasótáborát és minden igaz Magyart, hisz oly jó érez­ni a testvéri szivek dobbanását és a baráti karok melegét! Isten óvjon meg Benneteket, adjon nekünk mindannyiunk­nak egymás iránt még több sze­retetet és fizessen meg ezersze­resen a bennünk élő Jóságért és Szeretetért! MUDr. Juhász István, Ű2ENEÍ it TISZA MELLŐL AZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF — Istenein! Mindenki1 kezdi valahogy'. Vagy azt 'hiszed, Zihoray megkapta volna a nagy aranyérmet, ha ... Sárika finom mosollyal mondta: — Ó, (Zlboray nagy mester! — Ugyan! iSose lett volna ismert., ha az első felesége ... Hiszen ezt mindenki tudja ... Nagyon tetszett a művészeti ál­lamtitkárnak. tíátrika melgíhökkenve bámult az asszonyra, de ez felhe­­vülve folytatta: — Nekem is van itt két tájképem. Az egyiken egy gólya is van. Nádas, tavaszi hangulat. — Az Aifiödön festetted, vagy a Balatonnál? Reinerné tekintete a Sárika szemébe' rebbent. — Á, dehogy. A hálószobámból műtermeit csináltam. Ott festettem. Csak tehetség kell hozizá. És én tehetséges vagyok. Már a polgári iskolában festettem égetett dobozokat. Reinerné körülnézett. — Hol van Géza? Sárika zavartan felelt. — Talán máskor ... Most modellje van. Reinerné felállt. — Bemenjek hozzá? —- Nemi leihet. — A modelltől? Csak nem képzeled, hogy engem zavai ? Mi művészek megértjük ezt. Sárika egy kicsit ingerülten megmozdult­— Majd én beszélek vele. Felállt, a műterem felé sietett. Az ajtóban, megállt, ko­pogtatott ajz ajtón. Belülről türelmetlenül hangzott: — Ki az? Sárika félénken felelt: — Én vagyok ... Nem akarlak zavarni, de valaki van itt ... Neked egy rokonod. Csobáncz szólt valamit halkan a modellnek s az ajtóihoz sietett. Kilépett a műteremből s egy kicsit felzaklatva kérdezte: — Ki1 az? — Reinerné, valami elvált asszony ... — Az unokatestvéred1 sógora feleségének a rokona ... — 78 —­Vagy talán nem jól mondtam? Egy nagy fekete asszony, férfias mozdulatokkal. — Igen. Tuidomi már. Mit akar? — Kiállítani a ÍMüc,sarnak”-ban. Csobáncz fanyar mosollyal hajtotta le a fejét. 4- Már emlékszem. Reinernéi ... Régebben Írónő akart lenni, de csak képtelen szívósság volt benne .. . Szörnyű nő. Pokollá tette az ura életét. Sárika megfogta a Csobáncz kezét és kifelé vezette. Mi­kor Reinerné meglátta őket, feléjük rohant és a karjait kitárta. — Mester! — kiáltotta álrajongással, — kedves Gézám! Megengeded, hogy megcsókoljalak. iS Csobáncz csak annyit érzett, hogy egy fanyar, hervadt, ruzsos száj dörgölőözik az arcához s valami émelyítő rizspor­­szag verődött az oiirába. — Egy kicsit agyagos vagyok, vigyázz . .. Reinerné arca csupa várakozás, 'hízelgő öröm volt. Ma­gáihoz ölelte Sárikát. — Milyen pompás kis feleséged van! Bizonyára megértő! De hiszi ez az; arcából látszik. Ő, tudom én! Ne.m könnyű művész feleségnek lenni. Csobáncz fanyar arccal bólintott s nem. felelt. Reinerné áradozni kezdett: — Milyen szép sikereid voltak! De meg is érdemelted. Nem haragszol meg, ha valamire kérlek. Képeket küldök a tár­latra. Szeretném, ha támogatnál egy kicsit ... Csobánicz tekintete a szemébe meredt. — Hát az Írást már abbahagytad? Rememé arca elkomo'rodott. — Ne is beszéljünk az irodalomról. A tehetségtelenek tele ülik a szerkesztőségeket. Egy gyönyörű regényem volt . .. de ... Fel akart kísérni a lakásomra égy szeirkeszztő. Engem! ... A darabom két évig hevert a íNemzetinél és a nagy iró a témáját ellopta. Megnézed a képeimet? Csolbáncz riadt arccal mondta: — Kérlek ... ' Reinerné lázasan kapott a (Csomaghoz és letépte a pa­pírról a spárgát. A papir alá nyúlt és halk sóhajjal húzott ki — 79 — Drága, szeretett Guszti Bátyám! Nagyon szépen köszönöm kedves Soraidat, napokban ka-j pott első pénzküldeményt, va- j iamint a levőiben levő csekket' és legfőképpen az igaz Barát- j ság és Magyar Testvériség oly j csodálatos megnyilvánulását. | Nehezen tudok szavakat talál ni hálám igazi kifejezésére és nagyon nehezen fogom tudni meghálálni Neked, a sok Ked­ves Olvasónak, Magyar Testvé­reimnek szívességüket és anya­giakban is megnyilvánuló hat­hatós és gyors seg.tségéi:. Ta­lán jobban illusztrálom megha­tottságomat azzal, ha megmon­dom, hogy legalább egy órán át annyira meg voltam hatódva újságunk segitóakcióján, a sze­retet megnyilvánulásain, hogy kedves Soraid elolvasása után legalább egy órát sírtam, mint egy gyermek a meghatottság­tól és szivemből mondhatom, hogy ezek semmiféleképpen sem voltak krokodilusKönnyeK. Nagyon jóleső érzés tudni, hogy vannak valahol távol, a tengeren túl igazi Testvéreim, akik azonnal hajlandók segíte­ni imával, vigasztaló sorokkal és anyagiakkal is, ha egy isme­retlen és tőlük távol élő, de Velünk együtt lélegző, gondol­kodó, együtt örvendő és ugyan­akkor Velünk együtt siró Test­vérünk bajbakerül. Engedd meg, Guszti Bátyám, hogy e soraimmal megköszönjem Ne­ked és Mindenkinek, aki e se­­gitóakcióban részt vett, azt a sok jóságot, szeretetet, ami e világon bizonyára a legnagyobb kincs és amelynek igazi érté­két csak az tudja felfogni, aki egy teljesen hideg, sőt ellensé­ges környezetben kénytelen ve­getálni, tengetni mindennapi robotos életét. Az Isten fizessen meg Nektek, Drága Testvérek, adjon Nektek Erőt, Egészséget és sok-sok igaz örömet, ami­lyet e világ sohasem tud adni nekünk, hacsak nem az Isten­től ajándékozott Szeretet által nem. Kérlek, Guszti Bátyám, jelen­tesd meg e sorokat lapunkban, hadd tudja meg minden velünk-Tiszacsernő, 1975. március 11. érző magyar testvérünk, hogy jóakaratuk, segitőkészségük nem hullott sziklára, terméket­len rögre és imáikkal, minden gondolatommal, cikkeimmel és egész életemmel igyekezni fo­gok majd, szerény erőimtől ki­­tellően e jóságot tovább virá­­goztatni a magam, gyermekeim és barátaim szivében, hogy ez árva fajunk, népünk dicsőségé­re és boldogabb jövőjére szol­gálhasson. Nemsokára folyta­tom egészségügyi témájú cik­keim küldését, de a családi ne­hézségek, drága Feleségem be­tegsége, e ténykedésemben e­­léggé visszatartott. Drága Guszti Bátyám, újra és újra csak köszönni tudom Se­gítségedet és kívánok Neked, Kedves Nejednek, Családodnak, Barátaidnak Ó9 Újságunk min­den Kedves Olvasójának boldog és hosszú életet és Istennek bő­séges áldását! Juhász Pista öcséd a Tisza mellől. Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leirása. Szép, finom szereim: történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben, vary újságáru­­sitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Winnipeg, Man. »•••* .... FíGYELtM! WINNIPEGEN ELŐSZÖR! magyar SZÓRAKOZTATÓ műsor

Next

/
Thumbnails
Contents