Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-25 / 17. szám

8 S Ma 1975. ápr I s 25. HÁMORY VÁRNAGY DALMA: I6Y rttZbOfcOlí EPIZÓD ÉLETEMBŐL Több mint egy fél évszázada, amikor elkezdődött . . . hol is? . .. Rég, nagyon rég és mégis, mintha csak tegnap lett volna. Nem sokkal előbb menekül­tünk Nagráradról. Gödöllőn a mellékvágányokra telepített wagig orrokban laktunk. A nap­tár 19'19-et mutatott. Apám, mint középiskolai1 ta­nár, a gödöllői községi leány­iskolában kapott ideiglenes be­osztást, a sok csupa vénkisasz­­szony tanárnő között, ahol kol­legájával, Fülöp Ödön még alig pelyhesedő álla fiatal matema­­tika-iizikaszakos tanárral ural­kodtak kiváltságos helyzetük­ben. Én, csak mint magántanu­ló lettem felvéve, de mindennap (bejártam, hogy Nagyváradon megkezdett évemet mentsem. Soha nem voltam kitűnő ta­nulói A tantárgyak iránti érdeklő­désemet az előadó tanár iránti vonzalmam szerint osztályoz­tam. Középút nem volt. Böjthe Etelkát és dr. Élő Emma tanár­nőimet valósággal imádtam. E- telka néni, bál' sciha nem volt anya, mégis úgy viselkedett ve­lem szemben, mint aki egyetlen gyermekének jövőjét egyenge­ti. Még ma is, ha rágondolok, mélységesen eléír zékenyedek. A történelmet utáltam! De csak addig, amig Etelka nénit meg nem* ismertem. Érte, magoltam a nekem annyira feleslegesnek tetsző császári és királyi ember társaim anyakönyvi adatait, ál­dásos, vagy áldatlan közmun­kájuk tündöklő, vagy szégyen­­teljes szakaszainak lényegét. Magánvizsgáin szerencsés ki­menetele után, már otthonosan mozogtam uj iskolám öreg fa­lai között. Ez a Petőfi-téri isko­la, diákéletem egyik legszebb szakaszát öleli fel, pedig ott csak három esztendőt töltöt­tem. Ennek az időnek egyik ked vés emlékét halásztam elő ma emlékezetemben. Ella és Etelka néninél bevet­tem a várat. Semmi egyéb nem történt, amivel meghódítottam őket, mint az, hogy úgy készül­tem mindig tárgyaikból, hogy a többi leckéimre fittyet hány­va, mentein az órákra. Úgy tet­tem két kedvencemmel, mint azok a gyerekek, akik utálják a spenótot, de nyelik, hogy sze­rezzenek. Minden alkalommal k[provokáltam, hogy feleltesse­nek, vagy magyarázataik után vitába bocsájtkoztam, vagy új­ra előadtam azt, a magam el­képzelése szerint fűszerezve. E- zek voltak legsikerültebb “fo­gásaim”. Irka-firkáimról nem csak az egész osztály, de az egész isko­la is tudott. Ez a tudat fütött az újaibib “müvek” szülésére, melyek alapján hamarosan ön­­képzőköri elnök lettem, a felső­sük és sokkal “öregebb” lányok irigységére, akiktől bizony elég sokat szenvedtem emiatt, kü­lönösen akkor, amikor a diák pályázaton elvitteni az első di­jat a vénebbek elől. Etelka néni szoktatott a szín­padi szereplésre. Talán az ak­kori idők mostoha viszonyai, tragikus menekülésünk, erdélyi vagyonunk elvesztése és még sok-sok mellékkörülmény hoz­ta magával gátlásaimat. Ebben az időben szinte félszeggé vál­tam. Kamaszos soványságomat tetőzte nagy kezem, lábam, mely valahogy túl korán érte el a még ma is azonos méretét. Édesanyám, a drága lélek, bú­sult is emiatt: — Miért nem tudtad örököl­ni tőlem legalább ezeket?! —- s mondgatta többször Is, — és hol a maga parányi kezére, hol a 34-es picinyke lábára nézett szemrehányóan, mint aki mó­dot szeretne találni a cserére. Persze, akkor még nem tudta azt, hogy az ő test-méretét 20 centiméterrel túlnövöm. Hogy néznék ki, helyesebben hogy közlekednék azokon az apró lá­bakon, melyekre édesanyám sokkal kisebb teste volt felépít­ve? 1 Etelka néni s ugyancsak Ella | néni is, igen szerették jó hang­súlyozásomat, a témához meg­felelő előadásmódomat, s ezért mindenhoz szerepeltetni akar­tak, ahol csak iskolánk cé­gére alatt reprezentálni kellett. Az egyik ilyen márciusi ünnep­ségen, egy dicséretben részesült dolgozatomat kellett nyilváno­san előadnom. Ez volt az első szereplésem, önálló “müvei” ki­rukkolva. Gyönyörű márciusi idő volt. A közönség özönlött. Nemcsak a szülők, de a fiú-gimnázium növendékei is, hiszen majd va- j lamennyinek volt kapcsolata a két iskolá val. Pergett a műsor. A teremben szinte elviselhetetlen hőség u­­ralkodobt a tömeg .miatt. Hetedik voltam a műsorban. Valósággal hallottam a saját szívverésemet. A lámpaláztól a nyakamban éreztem a szivemet. Leírhatatlan perceket álltam ki. Jellemzően az akkori viszo­nyokra, lábamon háziszőttes szalvétából készült új fehércipő kevélykedett, amit szüleim er­re az alkalomra, nagy anyagi áldozatok árán csináltattak. A többieknek még ilyen sem volt. Gelencsér mester, talán anyám instrukciója alapján, előrelátás bői jó nagyra készítette. Az ak­kori divat szerinti magas; szárát is úgy túlméretezte, hogy láb­száram legalább még egy fél­szer belefért volna. Ez a cipő i direkt tehertétel volt. Erre kel­lett koncentrálnom, nehogy or­ra essek, mielőtt a pódiumra feljutok. Hiába volt minden i­­gyekezetem, mégis majdnem orra estem. No, ez is jól kezdődik! *— morfondíroztam s talán a ci­pő segített át a lámpalázas ál­lapot legnehezebb részén. Anyám ügyes kézzel egy, még a pozsonyi Tausky cégtől I szállított kelengyéjének szinte * kiállításra illő hálóingéből, rop-, pant sikkes batiszriuiháciskát va- I rázsal. Akii az ebben az új ál- 1 lapotban látta, nem hitte volna eredetét. Én tudtam! ,S talán még ez is zavart, vagy csak a csónaknak beillő lábbeli? Most már nehéz erre felelni. Ahogy az előadó asztalka mel lé letelepedtem, hosszú szőke hajam a földet söpörte körülöt­tem. Hasonló volt az akkori női hajviselet a maiéhoz, azzal a különbséggel, hogy a fejtetőn, vagy a tarkóban hatalmas mas­ni fogta össze a hajtömeget, — igy nem hullt a leánykák sze­mébe, mint a mai viseletnél. — Még egyben téit el az a hajvi­selet a mai “Éva” frizurájától, éspedig abban, hogy asszony sohasem hordott ilyet, csak ÓHAZÁBA SEGÉLYT az 1KKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrcok Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) TÓVÁ B BITJ A SZERETTE IN EK Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— és $25-től felfelé $1.50 az IKKA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. Leány, az is csupán bizonyos korig. De térjünk vissza a divatról a díszterembe, ahol a pódium­tól balra a tanári kar, jobbra a kedves vendégékből azok, a­­kiket különösen megtiszteltek, — középen a szülők, hátul pe­dig a diákok foglaltak helyet. Díszvendégeink között a hely­beli sajtót — Gödöllői Hírlap — Nyiry Lajos nyug. őrnagy, mint iapjának tulajdonosa, személye­sen képviselte. Egyébként Piri leánya, egyike legszebb iskola­társaimnak, mint apját is elvár­ta a drága öregurat, ki határ­talan népszerűségnek örven­dett a gödöllői társadalomban. A “Bűvös muzsikaszó” c. írá­som — akkor még “müvem­nek” nevezett — Rákóczi korá ban, Czinka Pannáról irt tanul­mányom felolvasásába kezd­tem*. Talán a századik sornál tartottam, mikor a fiúgimná­zium növendékei, nem törődve a saját és a mi iskolánk tanári karával, félihangos megjegyzé­seket tettek. Nem a felolvasá- í somra, sem a hálóingből vará­zsolt ruhácskámra, ó nem! A hajamra! Megjegyzéseiket o­­lyan gátlástalanul tették, hogy minden szót megértettem, hal­lottam. Koncentrációm felmond ta a szolgálatot, pedig, csak ol­vasnom kellett volna. Szép hangsúlyomat, melyért már ó­­vodás koromban is sok dicsére­tet kaptam, elvesztettem. Tor­kom összeszorult. Sirassál küzd ve próbáltam folytatni, de lehe­tetlennek bizonyult. Idegessé­gemben felemeltem a papírla­pokat az asztaliról és ezzel be­tetőztem a jelenetet, nyárfale­velet utánozzva. Még egy-két szót kinyögtem nagy megeről­tessél és próbálkozó önuarlom­­mal: — Czinka Panna lába földbe­­gyökerezett ... — az enyém is. Nem bírtam tovább folytat- j ni. Végső menedékként osztály- j főnökömet, Ella nénit kerestem ' tekintetemmel. Tudtam 'hol ül, mégis képtelen voltam megta­lálni. A fiúk tovább pimaszkod-1 tak. Nevettek, suttogtak, most már nem hangoskodva, s ez még jobban ingerelt. Határo­zottan élvezték, hogy ilyen ihely zetbe tudtak hozni. Egyszer csak feltűnő csend lett. Végtelennek tetsző idő u­­táiiy bénultságomból Nyiry La­jos bácsi baritonját hallottam megszólalni: — Halljuk! Halljuk! Halljuk! Kérését nagy taps követte, a­melyben — érthetetlenül — a fiúk is részt vettek, sőt még a lábuk dobogásával is fokoz,iák a szokatlan ovációt. Részemre, sajnos*, a Lajos bá­csitól eredő tipp falrahányt borsó volt. A torkom fulladásig összezáródott, szédelegni kezd­tem és nem tudtam, mitévő le­gyek. Végre elsírtam magam, amit pedig még ma is igen ne­hezen teszek. 'Csúfos kudarcomat, a szűn­ni nem akaró taps után, szűn­ni nem akaró bőgés követte. Ki­vezettek a folyosóra. Nyiry bá­csi volt az egyik tettes, a má­sik az osztályfőnököm. Az öreg úr a nagy igyekezetben rátapo­sott a cipőmre. Most, hasznos nak bizonyult méreteivel, mert a Lajos bácsi 138 kilóját igen megéreztem volna, ha nem üres cipőmre lép, mert igy, hogy nem nem ért benne végig a lá­bam, csak annyi történt, hogy súlyánál fogva visszatartott, a saját cipőm béklyójában, ő. a kedves lélek, semmit sem vett észre ebiből, mert éppen a zsebé ben! kotorászott, ahol1 mindig a­­kadt pemetefű, színes gilisztáén kor, mentol bonbon reprezentá­­ciójakiénit a fiatalabb korosz­tálynak. Mindig kínálni szokott, — most azonban egy egész do­boz pemetefű culkiorkát a mar­komba nyomott: — Ennyi baja legyen drá­gám! Több se, az életében! — vigasztalgatott és fejemet szl­­varszagu melléhez szorította. — Lajos bácsi! Ezt a szé­gyent nem élein túl! Jó, hogy apám nem lehetett itt, s nem kellett pironkodnia lánya miatt. Ella néni és Lajos bácsi han­gosan hahotáztak. — Szégyenkezni? — kérdez­te Ella néni, amikor elült a ka­cagás. — Miért kellene ezé.t az apádnak szégyenkezni? Nem követtél el semmi rosszat, biz­­tositlak, hogy ebben a tanév­ben a fiú'gimnázium nem vehet részt a leányiskola keretén be­lül tartott nyilvános rendezvé­nyeken. Azt hiszed, a szülők é a többi résztvevő nem látták vi­lágosan, hogy mi történt? Mialatt Lajos bácsi szalvétá­nak is beillő, hatalmas zseb-• leendőjével szantga.ua Könnyei- | met, véget ért a műsor. A Iá- | nyok körül özönlöttek és néme­lyik igaz részvéttel meg is si­mogatott. Nyiry bácsi pedig merész hazugsággal akarta nagyrabecsülését kihangsúlyoz ni s nekem balzsamot adni: — Ez a kislány mától fogva a lapom külső* munkatársa. A j jövő heti számban már olvas- | hatnak is Írásaiból, melyeket rendszeresen fogok ezután kö- j zölni. Biztos vagyok abban, | hogy DaJma nevet fog kapni az \ irodalomban. Csak egy kis tü­relem még, hiszen olyan fiata­lok vagyunk! .k * * Amikor Budapesten a MÉ— ZESGSÓK c. operettem pre­mierje volt — hosszú-hosszú é­­vekkel később —, másnap a kritikákat böngésztem az újsá­gokban. Szemem megakadt egy gyászjelentésen ... és aznap éjjel róla álmodtam. Láttam (ba­ráti mosolyát, hallottam a nang ját, ahogy bűntudat nélkül ha­­ziudja osztálytársaimnak a jö­­vőmet. Hallni véltem, amint a fiaskóm csendjében felharsan hangja: — Halljuk! Halijuk! Halljuk! Diáktársaim, a rezonkodó fiúkkal együtt, azóta már nagy papa, sőt dédanya sorba, kerül­tek. Az élet nagy komédiát ját­szott velem. Megváltoztam. A- rany hajam ezüst lett, hosszú frizurám kurta, éveimmel e­­gyütt elfogyott a tervem is, s lassan már csak emlékezem. De Lajos bácsi kérése és még sok­sok olyané, akik lelket öntöt­tek munkásságom értékes felé­hez, mint drágakő, belém zár­tan velem maradnak, s mig élek körülzsong: Halljuk! Halljuk! Halljuk! Ä Manitoba Theatre Centre hirei A Manitoba Theatre Centre T Warehouse Theatre-ja, a Du­­maurier iFestival of Play kereté- j ben április 23-tól május 3.-ig I adja elő Ann Jellicoe: THE KNACK cimü darabját. A darab Londonban és New York nagy színpadi siker volt és a róla ké­szített film dijat nyert. A mind­végig izgalmas, érdekfeszitő da­rab kellemes szórakozást nyújt. A szereplőgárda a fiatal Ro­semary Dunsmore, mint Nancy, Clive Endersby, mint Tom*, — Jan Muszynski, mint Totem és Robert Thomson, mint Colin. Rendezte Arif Hasi rain tervező Doug McLean. Hétfőtől péntekig este 8 óra­kor, szombaton d.u. 4 és este 8.30-kor van előadás. Jegyek a MTC jegypénztáránál váltha­tók. iPr. 942—6537. — ■* * * Az egyik legkedveltebb vígjá­ték a TRELAWYN OF THE “WELLS” cimü darab kerül e­­lőadásra április 25-től május 17- ig a Manitoba Theatre Center­ben. Sir Arthur Wing Pinero da­rabja gazdag melegséggel hoz­za szemünk elé az 1860-as Vic­­toria-korabeli London szín,házi életét. A darab Rose Trelawnyn tói nyerte nevét, ki a világhíres Sadlers Wells Színház vezető művésznője volt. A vidámsággal kacagással, romantikával teli darab minden idők egyik legna­gyobb sikerét érte el a St, Law­rence Centre-ben. A torontói lapok a legnagyobb elismerés­sel Írtak róla: “szivetmelegitő, régi' stilusu szórakozást nyújt” Írja többek Iközötb a Globe and Mail. Szereplőgárdája a legjobb ka nadai művészekből keiül ki. Ha szereti a romantikát és vidámságot, feltétlenül nézze meg a “Trelawyn of the ‘Wells’ c. darabot. Előadások hétfőtől péntekig este 8.30-kor, szerdán és szom­baton d.u. 4:30 és este 9 órakor kezdődnek. Jegyek a színház; pénztáránál: 9412'—6537 váltha­tók. — ! d'élyi nemesség ellen. Hogy az­tán a borzalmas eredménytől maga is megijedt és büntá: sát, Horát Kloskával együtt kerék- Detörette, az más lapra tarto­zik. De ebhez azt is tudni kell, h°gy abban az időben egész Európában, de különösen az oláh tartományokban, még ne­hezebb volt a jiobbágyolki hely­zete, nrint Erdélyben, íbiszen eppen ebben az időben olyan tömegesen menekültek a Ha­vasalföldről az oláhok a bizton­ságos Erdélybe, hogy amig 1700-ban* 250 ezer, 1811-ben már 950 ezer volt a létszámuk. A zsidók létszámának hirtelen növekedése is hasonló okoknak köszönhető. Igen messzire vezetne, ha pontról pontra meg akarnám cáfolni a cikk történelmi, idő és térbeli ferdítéseit és céltudatos beállításait. Ezért inkább há­rom munkából idézek egy-egy rövid fejezetet. “Sokkal nagyobb méretű és •hatásában végzetesebb volt Horja és Klogkia felkelése. A za­­latnai és az offenbányai kincs­tári uradalmakon élő nyomott román lakosság küldöttséget menesztett Becsbe az udvar­hoz. A küldöttség egyik tagja egy Horja nevíi román pásztor, hazatérve azt állította, József császár jóváhagyását hozza, hogy keljenek fel a románok és támadjanak magyar uraikra. Zarándmegy ében, majd Aradban és Huinyadban is, felkelteik) er­re a jobbágyok s borzalmas kegyetlenséggel kezdették kiir­tani a magyar nemesi családo­kat. Az egész lázadás román nemzeti színezetet nyert. Végül székely határőnesapatok lever­ték a mozgalmat. Hor ját és al­­vezérét, Kloskát kerélkibe tör­ték, több lázadót már előbb ki­végeztek. Ez a Horja féle láza­dás Erdély történetének egyik legvéresebb, legsötétebb lapja.” (1.) (A kiemeléseket én eszkö­zöltem. (Folytatjuk) Az 1784-es oláh vérengzés és a zsidók (Folytatás az első oldalról) tál működő önálló, Magyaror­szágtól független, Erdélyi Nagy ; fejedelemség császári fegyveres 1 erői védik ... j A rendkívül alacsony müve- j lődési szinten levő felkelők —; a vezérek közül sem volt min­­egyik Írástudó — a nemesi kú­riákra rontanak rá és a ne­mességgel együtt a velük kap­csolatban állókat is igyekeznek pusztítani. iSok helyen a kocs­majog bérlete Ikürül támad a feszültség. Igy a felkelők indu­lata hatókörébe kerül természe­tesen a nemesi birtokon meg­húzódó zsidó is. Közülük töb­ben válnak a felkelés áldozatai­vá. . .. 18712. május 24.-én vásárt tartottak Topánfalván-. A mó­­cok, akik a szomszédos falva!*«- 1 ból bejöttek, saját italukat, kis­­üstőn főtt pálinkát, akartak á­­rusitani. Az örmény — mármint a kocsmáros — jogaira való hi­vatkozással a hatóságokhoz fordult. A hatóság persze a mó- j cőtó ellen lépett fel. Sokat kö­zülük elfogtak, megkanoztak, halálraítéltek. Horea, aki ebben a megmozdulásban resztvett. szerencsésen elmenekült . .. .. . 1783-ban Horea Becsbe ment és ott maradt egy ideig, hogy a mócok panaszait kép- * viselje. II. József segítséget is ígért, de a helyzet rövidesen e - j romlik s 1784. október 28.-án, , a bárdi vásár után valóságos ; forradalom kezdődik a Horea- [ hi vek által lakott Zaránd vidé- * kén. Hamarosan a körzet nagy­­része a lázadók kezébe keiül. Déva mellett valóságos ütközet­re kerül sör. Végül it a nemesi — ésászári összefogás vérbe­­fojtja a felkelést. Az elfogott ve zéreket, Koreát, Clbscát és Cri- j sáli Gyulafehérvár: a viszi.«. Az 1 erdélyi zsidó település központi, helyén folytatják le ellenünk az izgalmakban bővelkedő pert. A börtönben kiűzött vezérek kö- ' zül Crisán öngyilkos* lesz. A má sdk kettőt. Horeát és Closcát i Gyulafehérvár főterén, hid g téli napon, 1785 feb. uár 28-án, 1 6000 odaparancsolt paraszt je­lenlétében, a Mária Teréz! a-f éle büntetőtörvénykönyv előírta legsúlyosabb halállal büntetik: kerékbetörik . .. Erdély — a történeti Erdély — zsidó lakóinlak száma ebben a borszakban alig haladja meg a 2000-et. Sokan közülük éppen a felkelés tüzében égő vidéken, élnelki. Gyulafehérváron közel 150-en, Alsó-Fehér vármegye más helyein*, vagyis a felkelés által nagyon is érintett falvak­ban mintegy 4'5-en. s a felkelés sok véres eseménye másik me­gyéjében, KisküküJlőbeu mint­egy 22S-an. A felkeléstől valamennyien sokat szenvednek. Sajnos az er­délyi zsidó történetírás úgyszól­ván teljesen fehér foltjához tar­toznak a felkelés éveinelk, ese­ményei . . . Egy román adatról mégis tu­dunk. Ebből kitűnik, hogy a Gyulafehérvár ellen hadikészült ségibe szervezkedő felkelők az Ompoly völgyében a város felé tartó több zsidót elfogtak, ki­fosztottak, bántalmaztak, s e­­gyeseket közülük meggyilkol­tak. Hasonló események előfor­dulhattak másfelé is, ha konk­rét adatok még nem í* állnak rendelkezésünkre .. A korabeli zsidó életről álta­lában vannak valamelyes ada­taink . . . Összeírás ebben az időben 322 zsidó családról tud Erdélyben ... A Hona-felkelés utáni idők­ben megszilárdult Erdélyben a köz-biztonság. Ez kihat, a zsidói« életére is. Pár évtized telik, el, s 1825-ben számuk már eléri az 5175-öt, hogy egy nemze­dékkel később, 18 50-ibem túlha­ladja a 15,000-es lélefcszámot...” (A kiemeléseket én eszközöl­tem.) Ehhez tudni kell, hogy II. Jó­zsef, a “kalapos király” (1780- 90.) reformjaival — kétségte­len, köztük sok üdvös reform volt — végleg el akarta törölni a magyar alkotmányt és meg­szüntetni a magyar államisá­got. Reformjainak igy érthető módon a nemesség volt a leg­főbb akadálya, különösen Er­délyben. Hogy a nemesség el­lenállását megtörje, még attól sem riadt vissza, hoigy a lázadó oláh jobbágyok vezérével, Ho­­rával összeszövetkezzen az er-HELYREIGAZÍTÁS A Kanadai Magyar Újság f. év április 4.-ki számába ÁGOS­TON EDE tollából megjelent “OAKlLAiNDl HEGYEK ALJÁN” cimü cikk sajnálattal két hibá­val került közlésre. dr. Jaszovszky József éiseki tanácsos 1948-1950-ig nem SALZBURGBAN, hanem iINs- BRUClKban fejteit ki tevékeny­séget a magyar ifjúság érettsé­gi letétele tu ilekében. A HOLY NAMES COLLEGE KODÁLY itoamarakórusa már­cius 16.-án, az oaklamdi Corpus Kriszti templomban nem AN­GOLUL, hanem Latinul énekeit a magyar misén. 1975. április 16. -Oakland, California. Dr. Edward Ágoston, 160-17th St., Apt. 202, Oakland, Calif. 94612. U.S.A. Miiocselés bizalomén (Folytatás az első oldalról) kozó elképzeléseivel egyetérteni s ez ellem a rendelkezésükre álló eszközökkel tiltakoznának. (Mint ahogy az jogában áll minden mosdatlan “kritikus de­mokratának” nyugati világ szerte!) S ami a vietnámi képet* még gyászosabbá teszi, az az a kí­sérteties felelőtlemég-páihuzam mely az amerikai “politikusok” és vietnámi, vagy kambodzsai lakájaik között fennáll: miiként hagyják el az ellenség közeled­tére — milliós kisiboit vagyon birtokában — azt az országot, melyet dollárért elhazárdiroz­­tak s melynek lakosságát ágyú­töltelékként hagyták vissza ősz szeomló világunk romjai kö­zött. “Eb ur*a fakó” — mondották őseink. Ebben a rövid mondat­ban benne volt minden gyává­nak Ikijáró megvetés, akár a zöld asztal mellett, akár pedig a harcmezőn érte utói a ‘‘cím­zetteket”. Eb ura fakó, mondjuk mi is a vietnámi képek láttán s nin­csenek illúzióink Európa jövő­jét illetően sem, ha továbbra is és kizárólag 'Amerika *■ kt25be tenné le jövője sorsat. « almikor meg is~’ érdemelne azt a sorsot, ami* semmiben sem különbözne az eddigi amerikai szövetsége­seknek kijárt sorstól! A Wallstreet “misét” mondat na két adag libasült között lel­kiüdvünkért s etesámcsogna a TV-székekben Európa pusztu­lásán is, mint tette azt eddig jóformán már a fél világgal! ■Pedig tudott rMolog, a mnas kofákkal mindig vigyázni kell, h*a üzletről van szó! ... — Franciaországi magyar hírek (Folytatás a 3. oldalról) orosz Gaprindasvili után a má­sodik lett. Az ugyancsak ma­gyar színekben induló Vereczy a nyolcadik lett. Gáli Ferenc, Római Díjjal kitüntetett és Párisiban élő er­délyi festőművész képeiből ren­dez kiállítást a torontói (Kana­da) KAR Galéria. Incze Ferenc kolozsvári fes­tőművész Önarckép c. festmé­nye a párizsi Arts -Francais*e ki­állításon ezüst dijat nyert. Atlasz György, Joseph Breit­­boch “derrier le rideau” c. izin­­müben, amelyet a párizsi Theatre de Renaissance-ban adnak elő, arat sikert estéről estére. (b.a.) Rummage Sale Winnipegen Második évi nagy garázs és ; sütemény kiárusítást rendez a National Council of Jewish Women, Rose Rady Branch má jus 4.-én, vasárnap délelőtt 10-től d.u. 4.-ig Smitbfield és McGregor West Kildomanban. Ruházati* cikkek bútorok, ed ? - j nyelk és- decoupage is kapható. I Jövedelem jótékonyáéira megy. | APRÓHIRDETÉSE Egy számában kSzlís ára 91-25> hárem számban $3.00 SZIGORÚAN BLŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! KERESÜNK, olyar magyrr írttale-u­­bert, 25 éves korig, aki szerein5 ki­tanulni a hentes mesterséget. Jelent­kezőik további felvilágosításért irta­nak magyarul: European Meat and Sausage Co., 533 Burrows Ave., Win­­nipeg, Man. R2W 2A5 17-9 MEGRENDELŐ-ÍV wm msem kpw» KANADAI MAGYAR ÜJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tov Db) részemre a KANADAI MAGYAR UJSÁCOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ .... Képes Nagy Naptárunk ($2.03) . . $ .... < Sajtó Alap .............................................$ • • * Összesen: $. . . . * Név: ................................................................................................. Cím (utca, ház-szám, vagy Box): .......................................... Város és tartomány: ............................................................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetni dija; >{gf évre $12.—. félévre $6.50, Kanadán Vivül $13.—, fiWw* $7.—. , I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents