Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-25 / 17. szám
W nnipeg, Man. 975. április 25. ALBERT AI TÜKÖR Szerkeszti az edmontoni Magyar Szabadságharcos Szövetség és M.H.B.K. valamint a Calgary-i Magyar Szabadságharcos Szövetség EGY ÉVFORDULÓRA... i Harminc évvel ezelőtt, 1945 április 4.-én esett el az utolsó magyar falu és a csaknem ne- j gyed évszázaddal azelőtt meg- | csonkított Magyarország teljesen a szovjet rabságába karült. A megszállók még ma is “felszaba-dulás”-ké,nt ünnepeltetik ezt a napot azokkal, akiket azóta is elnyomás alatt tartanak. 1945-ben százezrek menekültek el az országból és kétszázezer jött nyugatra <19 56 után. A külföldre kényszerült magyarságnak április 4.-e éppen olyan gyászünnep, mint november 4. A nyugati hatalmak a trianoni országcsonkitással és “békeparanccsal” olyan egészségtelen helyzetet teremtettek Közép euró,pában, hogy előbb, vagy utóbb Hitler nélkül is háborúra került volna a sor. A második világháború után a nyugati győztes hatalmak megint nem ismerték fel az igazi veszélyt és úgy Magyarországot, mint a környező országokat a szovjetnek vetették oda. Ezzel Nyugateurópát, azaz közvetlenül saját magukat is kitették az oroszok évszázadok óta folytatott terjeszkedési veszélyének. 1956-ban az egész világot felrázó magyar szabadságharc újabb figyelmeztetés volt, de akkor Szuez fontosabb volt és hagytak minket elvérezni csak úgy, mint ahogy tizenkét évvel később Csali-Szlovákiát is megszállni engedték a volt szövetségesük által. Majdnem 29 év háborúzás után ma Vietnám végső haláltusáját nézhetjük a televízió képernyőjén. Kambodzsának is vége és ezután jön majd Hongkong, Formoza és Délkorea. így délkeiet-ázsiát is odadobták a kommunistáknak és csak idő kérdése, mikor létesül egy-két szovjet tengeri támaszpont 'Portugália partjain “gazdasági segítség” (fejében, viszonzásul. Sajnos igen mély keserűséggel nézhetünk a jövőbe ezeknek láttán. A nyugati hatalmak öngyilkos, tehetetlen politikája odavezethet, hogy ami 1945 után igen nagy lépésekkel indult meg; az nem áll meg; az néni áll meg többé — és hiába nem akarunk erről tudomást venni, hiába nem akarunk rá sem gondolni; — egy napon a minket befogadó országok is olyan sorsra juthatnak, mint amilyen sorsra milliókat dobtak és dobnak ma is. Bármennyire kilátástalan legyen is jövőn, nekünk — nemzeti érzésű magyaroknak és mindazoknak, akik velünk vannak, — kultúránk, nyelvünk és magyarságunk megtartása és művelése mellett még, van egy , másik nagy becsületbeli feladd- j tunk és kötelességünk. Ez pedig az, hogy minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy magyar népünk egyszer igazán szabad legyen, mert ha ez nem következik be, hiába ápoljuk kultúránkat, nyelvünket és hagyományainkat. Ettől függetlenül is, ennyi kötelességgel tartozunk annak az országnak, amelyben születtünk és ahonnan a kommunizmus elől menekültünk el. Nem engedhetjük azt sem, hogy új hazánk az elhagyott haza sorsára jusson. Ennyivel még tartozunk ennek az országnak, amelynek a kenyerét esszük. Vallástól és hovatartozástól függetlenül újra, még nagyobb erővel el kell indítanunk a kommunizmus elleni felvilágosító munkát itt, amíg nem késő. Ha úgy érezzük, hogy magunk személyesen nem tudunk ennek érdekében eleget tenni; támogassuk erkölcsileg és anyagilag legalább emigráns újságjainkat, nemzeti szervezeteinket, íróinkat, vezetőinket, iskoláinkat, egyetemi tanszékeinket, hogy nekik legyen alkalmuk a munkát helyettünk elvégezni. A mai világpolitikai és gazdasági helyzetet nézve aá kell döbbenjünk, hogy az események kereke mindig gyorsabban és gyorsabban forog. Cselekednünk kell, mert nem sok időnk van hátira. Ha mindenbe belenyugszunk; eljöhet az az idő, amikor könnyen azt mondhatjuk, hogy nem volt érdemes 1945, vagy 1956 után ide menekülnünk. Ezeket a gondolatokat ajánlom országunk elvesztésének harmincadik évfordulójára. Ujvárosy István. Az emigráció elsörenuu eraesei, hogy segítsen. A Volt Politikai Foglyok Világszövetsége segély-akciót indít az iskola meg- j segítésére. A helybeli Gyűjtési Akció Bizottság kéréssel fordul Edmonton magyarjaihoz, hogy adományaikkal támogassák az ifjúság nevelésének e kiváiló melegágyát. Az adományozók csekkeiket “UNGARISCHES GYMNASIUM STIPENDIENKONTO” névre kiállítva 1975. ápr. 30.-ig az Akció Bizottság címére megküldeni szíveskedjenek. Az adományok nyugtázása: Az adományozók névjegyzékét és az iskola átvételt igazoló levelét a Szt. Imre templom hirdető táblájára —- egy hónapi időtartamra — kifüggesztjük, majd az egyház irattárjába elhelyezzük. Ugyan igy a fSzab. Harcos Szövetség legközelebb megjelenő újságában leközöljük. A segélyakció második rész éhen az olaszországi magyar menekült táborok nehéz köiülmények között, tétlenül várakozó menekültjei részére magyar könyvgyüjtésj akciót indítunk. Kérjük Edmonton magyarjait, hogy aki csak teheti egy magyar könyvvel járuljon hozzá ehhez a gyűjtéshez. A könyveket a fent megadott határidőig kérjük a fenti cimi e megküldeni, hogy azokat összecsomagolva mielőltib rendeltetési helyükre juttathassuk. Ne feledjük nekünk is jólesett a segítség, mikor elhagytuk hazánkat ... A bizottság itt mond előre is köszönetét a nemes segitségekért. SZÖTS PÁL, A Volt Pol. Foglyok Világszövetsége Pol. Bizottságának tagja. 8020-136 Ave. Edmonton, Alberta. Széchenyi vacsora Az edmontoni Szabadságharcos Szövetség és M.H.B.K. a Széchenyi Társaság, illetve a Torontói Magyar Egyetemi Tanszék javára, 1975. szeptember hó 6.-án, szombaton este hét órai kezdettel, a Szent Imre római katholikus egyház termeiben vacsorát rendez. Minden magyar testvérünket szívesen látunk és kérjük támogassák a nemes célt. —u. i. — Támogatás a magyar nyelvtanfolyam GABOR ÁRON CALGARYBAN cumi cserkészcsapat vendégül látta a calgaryi testvércsapatot Buzogány Katinka és Németh Sándor vezetésével, valamint Jámbor Bajost, a Magyar Cserkészszövetség kerületi vezetőtisztjét. Ugyancsak ünnepélyünkön resztvettek a lengyel és ukrán cserkészcsapatok vezetői és a helyi provinciális állam képviselője. A müsor és avatás után fiataljaink tábortűz mellett énekeltek, mókáztak késő estig, fiúk, leányok valami ötvenen. Szép este volt. Szemülkl fényében, lelkűk mélyén még soká zsongott: “Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet...” — hisz oly sok pici fiatal magyar lámgira van szükség! MAono-p viserkésamisé* a fiatalok még újra találkoztak, | s mindannyiunk.avval a tudat| tál távozott, hogy egy kicsit közelebb kerültünk egy szebb jövőhöz. A Viszontlátásra a torontói táborban! Azoknak akik a terem javítását szorgalmazták és előre-vitték, hogy ez az első .rendezvény már szép helyen legyen, azoknak akik munkásságukkal, adományaikkal, az est sikeréhez hozzájárultak, s azoknak kik részvételükkel közösségünket igazdagitották, tolmácsoljuk köszönetünket, s kívánunk nekik az elkövetkező évekre cserkészmódra, “Jó munkát”! Edmonton, április 1975. SZOJKA LORÁND. A MA IS KÖVETEIT IRÁrtYÜV 1975 február 22.-én a Szent Erzsébet római katolikus egyház termeiben Gábor Áron, a szibériai trilógia közismert és szeretett Írója előadást tartott az emigrációban élő magyarság, — a Nyolcadik Törzs időszerű problémáiról és feladatairól. A termet megtöltötték Calgary magyarjai és az előadás teljes sikerrel zárult. — H.F. — ANNA BÁL CALGARYBAN A Magyar Szabadságiharcos Világszövetség Calgary-i szervezete 1975 július 26.-án, szombaton nagyszabású ANNABÁLT rendez, melyre minden kedves (barátja és támogatóját ezúton is meghiv és szeretettel vár. — H.F. — NYUGTÁZÁSOK reszere Az allbertai provinciális kormány 120 dollár 'g.rant-et adományozott a Magyar Szabadságharcos Világszövetség edmontoni szervezete által alakított magyar nyelvtanfolyam megsegítésére. A tanfolyam több mint egy éve működik Hámor József Atya vezetésével és magyar honfitársaink kanadai házastársait tanítja a magyar nyelvre. A segítségért itt is köszönetét mondunk az albertai kormánynak.-u. I. KEDVES MAGYAR TESTVÉREK! Két segélykiáltó felhívás jelent meg a közelmúltban az emigrációs újságokban. Másolatát itt mellékeljük. Az első a bajorországi Burg Kastl gimnázium cikke. A mese szép bajor hegyeik egyik romantikus vára “BURG KASTL” az egyetlen magyar külföldi középiskola a legkiválóbb emigrációs tanerőkkel. Az iskola színvonala értesülésünk szerint vetekszik a nyugati országok legjobbjaival. Munkája és eddigi eredményei felbecsülhetetlen értékűek a magyar jövő szempontjából. A kommunista tanoktól fertőzetlen, a magyar múltat és jelent helyesen ismerő, de a (befogadó országok nyelvét és életét tudó, tiszta fejű jö v ő magyarjai kerülnek ki innen. Ismereteinkkel és tudásunkkal képesítve és hivatva lesznek új 'hazájukban a szovjet rabságban sínylődő hazánk érdekébe munkálkodni. Az iskola tanulóinak egy jó hányada a mi kontinensünkről kerül ki. Ma még az iskola fenntartása sincs veszélyeztetve, de komoly anyagi gondokkal küzd. A Burg Kastl-i magyar gimnázium részére indított segélyakció címére 1975 április 15-ig pénzadományok a következő személyektől érkeztek be: Botár Gabriella . . . . $10.00 Jakab István........... 20.00 Dr. Jajczay F.......... 25.00 Faluvégi Péter .... 15.00 Groschl Ilona . • • ■ 20.00 Medovárszky Ildikó 10.00 Rosta (Miklós .... 20.00 Szöts Pál ............... 25.00 Ujvárosy István . . 10.00 Silley József ........ 10.00 Antal József ........... 10.00 Császár István ... 5.00 Az olaszországi menekülttáborok magyar menekültjei részére a következő személyek adományoztak könyveket. Antal József ...... 2 db. (Szilágyi M.............. 1 db. Silley József ....... 1 db. Szöts Pál ................. 3 db. Ujvárosy I.................. 5 db. Köszönetét mondunk az adakozók őszinte segítségéért és közöljük, hogy a gyűjtést 1975 április 30. meghosszabbítottuk. A Volt Politikai Foglyok Világszövetsége nevében: Szöts Pál. CSERKÉSZ ZÁSZLÓSZENTELÉS Az edmontoni Prohászka Cserkészcsapat Zászlószenteléssel ünnepelte az 1975 március 15.-ét a már majdnem újjáépített St. Imre egyházközség otthonában. Három új kis magyar cserkész esküdött fel arra a zászlóra, amit a szülők nagy gonddal és odaadással erre az alkalomra elkészítettek, Hámor atyánk megszentelt, s melyen Prohászka Ottokár képmása és ezen felirat csillogott: “Istenért, Hazáért” A zászlóanyaságot, egyházközségünk fáradhatatlan munkásságáról és embersEeretetérői jólismert Mrs. M. Paches vállalta. Erre az alkalomra az edmon-PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK — Ezt isi megmutassam)? Most fejez be egy szobrot. De aztán hirtelen mást gondolt. —Talán inkább, amikor készen lesz? És elkomolyodott mélyen. Dobosiné sóhajtott. Érezte, hogy ő .mindig csak vendég lesz itt. Valami szorongó hűvösség árasztotta el. Milyen szomorú az. anyaság. Szerelemből fakadt (örökös fájdalom. De Íriszen ő akarta, hogy a leánya azt válassza, akit szeret. (Mégis, milyen fájdalmas ez! Csak addig volt igazán az övé a gyermeke, amíg a tejet szívta telt emlőiből. Akkor az életük még egybeolvadt. A szemében egy könnycsepp jelent .meg, de gyorsan kitörölte. XI. Már tizenkét óra felé volt, amikor csengetés hallatszott a kapun. (Sárika az ablakhoz ugrott s kipillantott. Az utcai lámpa fényében több autót látott. Az egyikből az ura szállt ki s kisegített egy karcsú hölgyet. A többi kocsi ajtaja is felpattant s egyszerre nagy lármával verődött össze a társaság. Sárika egy kis zavarral fordult vissza az anyjához. — Egy egész .társaság jön, mama. Valami hölgy is, világos selyemköpenyben. 1 Dobosiné felállt, meghökkenve nézett a Sárika arcába s halk, ijedt hangon mondta: — Ilyenkor? Hiszen már éjfél felé jár! Sárika izgatottan válaszolt: i— Már mindegy, hogy van. Fogadja őket, mama. Én magamra kapok valamit. Ezzel elfutott a szobájába. Amikor kipirulva visszajött, csodálkozva látta, hogy a* anyja egyedül áll a szobában. — Nos, ninlqs itt senki? — kérdezte Sárika, de ebben a pillanatban már is hallatszottak a műterem felől az összeszűrődő hangok. Dobosiné riadtan kérdezte: — Kik ezek ilyen későn? — Nem tudom, >— felelte Sárika. — Bizonyosan Géza művészbarátai. Fogadja mama őket szívesen. — 70 — Rendezgette az asztalt. Az ebédlőszekrényhez libbent, felnyitotta a szekrény ajtaját s poharakat, teáscsészéket szedett M. Dobosiné csodálkozva nézte. — Mit csinálsz? Sárika finom mosollyal hajolt vissza. — Csak meg kell őket kínálni valamivel! Kirakta a poharakat, csészéket az asztalra. Egy doboz teasüteményt vett elő, egy csiszolt velencei üvegben rumot tett egy ezüsttálcára. Apró, finom asztalkendőket rakott ki, aztán gondolkodott s a pezsgőspoharak után nyúlt a szekrénybe. Dobosiné komoly arccal fordult Sárika felé. — Hát van pezsgőtök? — Van hát. — Neked tetszik ez az éjjeli toerohanás? Sárika bólintott. — Ha ez hozzátartozik a Géza életéhez, igen. Aztán ezek rendesen nagyon kedvesek. Sárika körülnézett elkomolyodobt arccal s halk sóhajjal a csengőhöz szaladt. Megnyomta a csengő gombját s aztán az anyjához repült s futtában megcsókolta az arcát. Vidáman kiáltotta: — No, most jöhet az ellenség, anyukám! Dobosiné elnéző pillantást vetett felé. — Bolond lettél te is1! — Hát Vásárhelyen nem fordul elő, hogy éjjel vendégek állítanak be? Tudja, mama, hog3r régebben Zsarkó Pali hajnalban is hozott vendégeket. Sárika körültáncolta az asztalt. Aztán kipirulva megállt .3 tapsolni kezdett. — Nézd, anyukám, milyen szép minden !Hogy érvényesül a hires herendi porcellán. Látod a szép madeirát'? Inkább! örökké a sifonban maradtak volna? (Nézd azt a nehéz, antik cukortartót, meg az ezüsttálat az asztal közepén. Csak virág kellene. Ebben a (pillanatban lépett (be álmosan a szobaleány. Sárika kedvesen fordult hozzá : — Zsuzsi, drágám, szedje össze magát. Legelőször is — 71 — Az év utolsó negyedében ismét megindult az úgynevezett “détente” jegyében a Kelet és Nyugat közötti dialógus, ha ugyan valóban “détente”-nak és •‘dialógusnak’’ lehet mindazt nevezni, ami történik. Hogy a keleti fő-aktor, Leonid Biezsnyev főtitkár korlátlan ura-e még a Szovjetunió egész gépezetének, vagy befelé a Politbüro, a hadsereg és talán a mindenható KGB felé is engedményes taktikára kényszerül, .nehéz megmondani, de nem egy jel mutat erie. Annyi bizonyos, hogy az általa is gyakorolt “détente”-politika során legfeljebb látszatengedményeket hajlandó tenni, de azt is csak konkréten fogható haszon ellenében. Az orosz diplomácia és politika minden időkben rendkívül jól in formált és még nagyobb mértékben flexibilis volt. Tegyük hozzá, hogy a “nagy októberi forradalom” óta a politikai szótárból törölték az “erkölcs” és “igazság” szavakat. Mit hozhat hát az újonnan felvett dialógus:? Bizonyos, hogy a Szovjetunióban sem fenékig tejfel minden. A világkommunizmus monolitikus egysége már rég megtölt, Kínával nyílt az ellentét, a sorból rég kitáncolt Jugoszlávia és Albánia mellett Románia kiil politikája is sok hosszúságra ad olkiot. Keleteurópában általános az elégedetlenség, a Szovjetunió megint éleimiszerbehozatalra szorul, a legfelső vezetésiben fennálló ellentéteket nehéz leplezni. Természetes, hogy egy totális diktatúrában lényegesen könnyebb a külszínt fenn tartani. Moszkvában elképzelhetetlen lenne egy Watergate ügy éppen úgy, mint ahogy azt az USA-ban épp most megértük, a kormányzó párt választási veresége (— már csak azért is, mert nincs ellenzék —), Szolzsenyicinék hangja még nem er ősödött fel annyira, hogy befolyásolja, vagy éppen ténylegesen veszélyeztesse a belső fejleményeket. De ha a régi garnitúra a ma még viszonylag fiatal Brezsnyevvel együtt kihull, az új generáció kétségkívül mást, vagy legalábbis másképpen akar mindent, mint a Lenin és Sztálin szellemi emlőin nevelkedett és a véres múlt felelősségében s osztozó öregek. De ez a változás még messze van. Henry Kissinger moszkvai tárgyalásairól szűkszavú és meglehetősen semmitmondó kommünikék jelentek meg, és Amerikában nem sok bizalommal tekintettek Ford elnök és Brezsnyev távolkeleti , találkozója elé. Schmidt nyugatnémet kancellár is meglehetősen üres tarsollyal tért vissza a szovjet fővárosból, ha eltekintünk a gazdasági szálak továbbsizövögetésétől. Pártja a látogatást megelőzően szenvedett súlyos veszteségeket Bajorországban és Hessenben. Másszóval hiány zott nála — ugyanúgy, mint elódje, Willy Brandt idején — a Szovjetunióval való tárgyalások elengedhetetlen előfeltétele, az, hogy a szilárd magabiztosság pozíciójából tárgyaljon. S mielőtt cikkünk tulajdonképpeni lényegére térnénk, néhány szót kell szólnunk a bajorországi és hesseni választásokról. A tsúlyos vereséget szenvedett szociáldemokraták most kezdik analizálni a vereség okait, melyek egyike, hogy magában a pártban sokrétű ellentét merült fel a különböző frakciók, a párt két szárnya s ezen felül az öregek és fiatalok közlőit. A túlságosan hangos és szabadjára engedett fiatalok, az “ifjú szocialisták”, szélsőbaloldali vizekre tévedtek és félreérthetetlenül kommunista programokat hirdettek. A választék tömege erre élesen reagált, mert kispolgári exisztenciájában is veszélyeztetve érezte magát, fi ami a legfigyelemreméltóbb, az ellenzéki páitok fantsztikusnak mondott (győzelmét az új választók, tehát a legfiatalabbak hozták meg. Bár igyekeznek tagadni és leplezni, a kormányzó párt vereségének egyik lényeges oka — a gazdasági nehézségek mellett, ami ma általános nyugati jelenség — a párt keleti politikája. Túl sokat adott, túl keveset kapott érte; és amit kapott, az elsősorban a kommunista infiltráció. S itt legyen szalad egy hosszabb, de ma is időszerű, sőt nagyon is időszerű idézettel szolgálni: “Évtizedes számkivetettségem alatti megfigyeléseim eredményeként meg keli állapítanom, hogy Nyugat-Európa és Amerika úgynevezett kultúrálís vezető rétegei egyszerűen képtelenek a jelenlegi politikai hely zetet és a tényleges erőviszonyokat helyesen megitélni. Ez a vezető réteg néma és süket (süketnéma) és velük szembeni magatartásunknak ezen az alapfeltételen kellene nyugodnia. — Forradalom soha sem alakul ki egyenes vonalon, vagy valamely megszakítás nélküli fejlődési folyamat során. Előretörekvésekből és visszakozásokból áll, támadások és megnyugtatások sorozatából. Ebben az időszakban nő a forradalom ereje, és ebben készül fel a végső győzelemre. Hosszadalmas folyamatról van & zó, melyen a szocialista forradalomnak végig kell mennie. Ezért van szükség arra, hogy. bizonyos manőverekhez nyúljunk vissza, melyek győzelmünk ütemét meggyorsítják: a) Hogy a ‘süketnémékat’ megnyugtassuk, (fiktiven) ki kell jelentenünk, hogy Ikio. Hiányunk és kormányszervezeteink, másfelül pártunk, a Politbüro, és a Komintern között választóvonal áll fenn. Az utóbbit különösen ki kell emelnünk, t. i. azt, hogy a Szovjetunióban különböző, etgymástól független politikai csoportosulások léteznek’. A ‘süketnémák’ ezt elfogják hinni nekünk b) Azt a kívánságunkat kell kifejezésre juttatnunk, hogy amilyen gyorsan lehet, kapcsoíatokat szeretnéiJk felvenni a kapitalista országokkal, mégpedig a belügyeikbe való beavatkozás abszolút kizárásával. A ‘süketnémák’ ezt is fogják hinni nekünlk. Oda lesznek tőle és ajtókat nyitnak számunkra. E- zeken az ajtókon át csempészszűk be hozzájuk a Komintern és a párt küldötteit, mégpedig mint diplomának kulturális és gazdasági képviselőinket.” “Igazat mondani: burzsoá előtélet. A hazugságot a kitűzött cél igazolja. A kapitalisták és kormányaik szemet fognak húnyni tevékenységünk felett. Ilymódon nemcsak süketnémáik, hanem vakok is lesznek. Kölcsönöket bocsájtanak rendelkezésünkre, melyek segítségével támogatjuk az ő országaikban működő kommunsta pártokat. Szállítani fogják nekünk a nálunk hiányozó anyagot és a technikai tudást, ők fogják felépíteni hadiiparúinkat, melyre a jövőben szükségünk lesz győzelmes támadásainkhoz ‘ellátóink’ ellen. Más szavakkal: erőlködni fognak, hogy (Folytatás az 5. oldalon) 4
