Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-25 / 17. szám

z

W nnipeg, Man. 1975. április 25.

BÁNYAI LÁSZLÓ:

TRIANON TANULSÁGAI

Magyaroiszág tragédiája Mátyás király uralkodása utáni időkben kezdődött. A maliácsi csatavesztés után az ország három részre szakadt és felvonulási területté vált. Ez a korszak súlyos veszteségeket okozott emberben, anyagban kulturális értékekben egyaránt. Azonban az ország kiheverte ezt az időszakot és az 1867-es kiegyezés után, amikor az ország irányítása a magyar politikusok kezébe került a fejlődés hatalmas volt. Természetesen a fejlődés még nagyobb lett volna, ha nincs függés a Habsburg hatalomtól, mely a nemzetiségek uszításával és az idegenek beáramlásának lehetővé tételével a magyarok helyzetét gyengíteni igyekezett.

A tragédia az I. Világháború után a trianoni szerződéssel következett be. Az ország területének és lakosságának kétharmadát a környező államokhoz csatolták. Magyarország jelentősi középeurópai hatalomból jelentéktelen kis országgá vált. Az ország vezetésében döntő módon idegen érdekek érvényesültek. Horthy Miklós szárnysegéde volt annak az I. Ferenc Józsefnek, akinek uralkodása a Szabadságharc, utáni véres megtorlásokkal kezdődött. A Horthy korszakban a Habsburg dinasztia és a zsidóság érdekei érvényesültek elsősorban.

A Trianoni Szerződés, revízió- ! ja érdekében a két világháború | közötti időben nagy propagandát fejtettek ki. Azonban ez a propaganda inkább ártott, mint használt. A Kárpát-medencében élő népek testvérisége helyett soviniszta uszítást folytattak a szomszéd népek ellen. Közben az elcsatolt területek nemmagyar lakossága iis, mely szabadsághoz és igazságos eljáráshoz szokott saját nemzetéhez tartozóktól üldöztetést szenvedett. Az elcsatolás után az-erdélyi románok, a felvidéki szlovákok és rutének, a délvidéki szerbek és horvátok között egyaránt tapasztalható volt az elégedetlenség. Ugyanakkor az entente hatalmakat is okolták. Folyt az ellenséges hangulat kialakítása mindenki ellen. Sok ellensége lett Magyarországnak s elvesztette azok barátságát is, akik addig támogatták.

Ahhoz, hogy irányt tudjunk adni cselekvéseinknek, feltétlenül szükséges a helyzet pontos megállapítása. Vizsgáljuk meg nagy vonalakban mi történt az I Világháború végén és után.

1918 október 25.-én Gróf Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Magyar “Nemzeti Tanács.

191S október 31.-én kitört a forradalom, mely megbuktatta az uralmon lévő kormányt. Meggyilkolták Gróf Tisza Istvánt. (Aki ellenezte a háborút és csak felsőbb nyomásra adta beleegyezését a Szerbiának szóló hadüzenethez.)

A Károlyi-kormány hadügyminisztere kiadta a jelszót “Nem akarok többé katonát látni.” A hatalomra jutott csoport félt a hazafias tisztektől és katonáktól a későbbi céljai miatt. A, leszerelt és szétszóródott hadsereg már nem volt jelentős erő.

1918 november 3.-án Páduábian a Károlyi-kormány a győztes hatalmakkal joghatályos egyezményt kötött, mely úgy Magyarország, mint Ausztria területet kormányai hatásköre alatt hagyta és nemrendelte el a területek megszállását. A Pádíuai Fegyverszüneti Egyezmény a Versatilesben ülésező legfőbb katonai tanács jóváhagyta Lloyd George angol miniszterelnök november 6.-án, az angol parlamentben, Wilson amerikai elnök december 2.-án, a Kongresszusnak bejelentette.

Magyarországon a hadsereg

leszerelése után a határok nyitva áltak. A belpolitikai helyzet zavaros és veszélyes volt a kommunista hajtogatás és propaganda miatt.

A cseh csapatok 1919 januárjában megszállták Pozsonyt, Csallóközt, Kassát, Ungvárt és Munkácsot.

A román csapatok 1918 decemberében megszállták Marosvásárhelyt és Kolozsvárt. Frauichet d’ Esperay francia tábornok helytelenítette a román hadsereg akcióját. Vezérkari főnöke Charpy tábornok február 25.-én, Bratianiu román miniszterelnököt a Padua i Fegy verszüneti Szerződés megsértésével vádolta. Azonban Párizsból engedélyezték a í omán hadsereg előnyomulását. Hogy miért, arra néhány hét múlva megvolt a válasz.

Egy megdöbbentő és teljesen valószínűtlen esemény történt. 1919 március 20.-án, a Károlyi kormány a budapeslti gyűjtőfogházban átadta a hatalmat a kommunistáknak. A Károlyikormány felelőtlensége éjs az ország sorsával való nemtörődömsége mutatkozott meg, az egész világ előtt. A jellembeli hibák mellett, a tett inditóoka volt az is, hogy a nép saját vezetőrétegét kiirtsák, vagy jelentősen megritkitsák.

Nyilvánvaló, hogy nyugaton látták az események hová vezetnek s nem akarták, hogy az oroszországihoz hasonló kommunista góc alakuljon ki. Ekkor a román hadsereg megindult és 1919 augiusztiisi 4.-én, megszállta Budapestet. Nem kétséges, hogy a lakosság örült, hogy a kommunista teiroruralom alól felszabadult.

Azonban nemcsak a Károlyikormány tevékenykedett azon raff inált módon, hogy a hatalmat a kommunistáiknak játszák át. Mint később kiderült Benes is csak addig volt antiibolsevista míg a kisszámú, megzavart agyú csoportokból álló 'és alvilági elemekből álló magyarországi tanácsköztársaság ellen kellett fellépni, melynek .bukása bilztos volt. A demagógia Oroszországban volt nagy hatással a műveletlen, elmaradott tömegekre. Amikor a szovjet vörös hadsereg 1921-ben, Varsó előterébe nyomult, a Benes kormány akadályozta Lengyelország megsegítését annak ellenére, 'hogy Ruténiát azzal az indokkal csatolták 'Csehszlovákiához, hogy előretolt állás legyen esetleges holsevista támadás ellen.

Jellemző a Benes-féle manipulációra, hogy amikor Weygand francia tábornok és Pilsiudszki marsai diönJtő csapást mért a Varsó ’előtérbe nyomult

szovjet erőkre, Benes azonnal felmondta a koalíciót a 'kommunistákkal és a kommunista minisztereket pedig eltávolította a kormányból. (A II. Világ- 1 háború után sok magyar, szlovák és, rutén hazafi életébe került, hegy Benes vezetésével volt olyan csoport, amely vállalta az együttműködést a szovjet bolsevistákkal.)

Itt kell megemlibeni, hogy a szovjet hadsereg varsói előnyomulása idején a magyar kormány titkos javaslatot kapott a nyugati hatalmaktól, hogy Lengyelország megsegítésére ÍOO.OO'O főnyi hadsereget állítson fel. A békeszerződés ultán egy évre máris szükséglet volna erős Magyarországra. Annak ellenére, hogy a lakosság körében 'megvolt a hangulat és annak ellenére, hogy jelentős területek visszacsatolását Ígérték a magyar kormány csak lőszer szállítását vállalta, de az sem sikerült az; Ausztriában szervezett sízállitómunkássztrájk miatt. Az igazi indok az volt, mint a hadsereg feloszlatása idején. A kormányzat félt öttől,, hogy a Habsburg spiclik és zsidók kezéből, a hatalom a hazafias magyar erők kezébe megy át.

Trianon revízióját célzó propaganda Magyarország feldarabolásának másik okát a nemzetiségeknek Magyarországgal

szembeni ellenséges magatartásával magyarázta. Hogy mi volt a nemzetiségek magatartása néhány adat mutatja.

Az Ungvárou megalakult Rutén Nemzeti Tanács a Magyarországgal való únió mellett foglalt állást.

Az Eperjesen megalakult Szlovák Nemzeti Tanács, Magyarországgal való únió mellett foglalt állást.

Azok a kisebbségi politikusok, akik Magyarország összeomlása után a szomszédos államokhoz tartoztak kénytelenek voltak megállapítani, hogy csalódtak.

Csehszlovákia vezetői Stefanik tábornokot a pozsonyi repülőtéren való leszállása pillanatában agyonlővették. Hlinka és Jehlicska börtönbe került. Tuka 15 évi fegyházat kapott és1 megvakult. Hlinka mondotta: E rövid idő alatt többet

szenvedtünk, mint az 1000 évi magyar uralom aiat.

(Folytatjuk)

Magyar Hanglemezek

8-TkACKES Éö CASSETTE TAPEK

Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók.

Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket.

Szappanos Record Shop

3046 Last 123 St., Cleveland* Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-SS24.

DALOLJUNK...

VASÁRNAPOK

Hámory Várnagy Dalma verse és zenéje.

Virágvasárnapján teljesült az álom,

Virágvasárnapon megcsókolt a párom.

Haragos, sötét volt a felhő az égen,

Boldog vasárnapon mégis szépnek néztem,

Fenn, a mennyben éltem.

Feketevasárnap csalódás lett álmom,

Feketevasárnap hagyott el a párom,

Csipkés szélű felhő ragyogott az égen,

Szomorú vasárnap feketének néztem,

Lenn a földön éltem.

Rákoscsaba, 1938 IX.

Bihari nótástarisznya c. füzetből.

OROSZLÁNÍZELIDIÍO

IRTA: CLAUDE CEVEL

E történet egy hétköznapi és színtelen epizóddal kezdődik. A Párizsiból induló, kora reggeli kiránduló vonat egyik másodosztályú, nem dohányzó-fülkéjébe belép egy hölgy, abban a pillanatban, amikor az egyik | félfiu'tas éppen a reggeli után cigarettájára gyújt rá, szemmellátatő élvezettel. A fülkében heten ülnek, egyedül a cigarettázó új- mellett szabad még egy hely, de mindössze annyi kandikál elő az ülés párnájából, amennyi egy váza átérnie tü kisgyermek elhelyezkedésére lenne elegendő. A hölgy már az ajtóban megáll és száraz hangon figyelmezteti a cigarettázó férfit az ajtó felett látható aranyhetüs felírásra, amely a dohányzási tilalomról szól s ami egyébként a pedgiyászháló peremén is jól látható, hószin táblán, feltűnő fekete hetükkel. A gyakorlat az, hogy az ilyen fülkében is szabad dohányozni, de csak akkor, ha az utasok közül senkinek sinics kifogása ellene. Ámde az eleven tiltakozás már ott áll a ; fülke ajtajában ... Az úr tilta- I kozni próbál, megsemmisítő, j gyilkos pillantással méri végig. a betolakodót, aki azonban ke-; ményen állja a pillantását. Erre i a férfi indulatos mozdulattal, a j hamutartóiba préseli az éppen j csak meggyujtott, hosszú cigarettát, miután búcsúzóul még egy utolsó-mélyet szippantott ■belőle. A többi utas szemérmesen lesüti a szemét. Mind a kétellenféllel szemben meg! a- j karják őrizni a teljes párta lanságot.

De várjunk csak. Most a következő történik: A vörös hajú, kopasz férfi, akinek duzzadt, despotahajlamu száját félelmetes, tüskés bajusz takarja, a feleségével utazik, aki szemben ült vele, a hatéves vöröshaju kis fiával és a cselédjével, aki a kocsi sarkában húzódik meg a folyosó mellett. A többi utas idegen. A hölgy el akar helyezkedni az ülésen, ami természetesen nem megy.

— Kérem, húzódjon odáíbb kissé, — szólt szigorúan.

A kopasz férfi elvörösödött a dohtól, miután azoniban a kérdést nem lehet máskép megoldani, a hatéves, kis fiú, aki pontos mása apja arcának, átül a szűk kis helyre, mig a szemtoenlévő ülésen kényelmesen elfér az utasnő és a vörös, tüskésbajuszú férfi vézna, ijedképü felege. Nyilvánvaló', hogy a cigarettás út másfél, helyet foglal el a fülkében. A hangulat izzó és paprikás. A körvér férfi felfújja arcát és bosszúért liheg.

Csattogva, indulatosai! forgatja az újságot, majd hirtelen int a feleségének és a cselédlánynak, hogy azonnal cseréljenek helyet. Mind a két nő enge-, delmesen felemelkedik és a hely csere megtörténik. Azaz, hogy megtörténne, ha a sokkal tér- j jedelmesebb cselédlány elférne | az ülés szűk. helyén, amit az, uj j utasnő hasonlóan termetes termete a vasúti kocsi párnájától szabadon hagyott maga mellett. Hiszen az egész terv erre épült, hogy a kellemetlen utitársnő elhelyezkedése kényelmetlenebb legyen.

A hölgy azonban nem mozdul helyéről. A vöröshaju kopasz férfi ekkor, szelid, fuvolahangon megszólal:

—Nem lenne szives egy kiias.it továbbhúzódni?

Hol az az utas, aki az ilyen udvarias felszólításnak vonakodna eleget tenni? Az új utas azonban átlát a szitán:

— Nem! — jelentette ki határozott és száraz hangon. Aztán egy kéziratlapokból álló füzetet szed elő a kézitarsolyából s mialatt olvasásba merült, ajkbiggyesztve megjegyzi:

— Vannak emlberk, akik u- , titársaikkal éreztetik, ha fculkorán és ballábbal keltek fel.

A kövér férfi dühtől nekivö- J rösödött arca szinte elkékül s pillanatban. De nincs kedve ! folytatni a veszekedést, hát hall i gat és belemerül az újságjába. A feleség és a cselédlány némán visszatérnek a régi helyükre. A vonat robog a nyilt pályán és a fülkére kényelmetlen csend feszül, olyasféle, amely a rettentő égiháborút előzi meg.

De várjunk csak egy pillanatra, még nem tudunk mindent. Egyetlen apró mozdulat, röpke szemrebbenés döntő lehet az ember egész életére. Most is igiy történt. A kövér úr riadt, színtelen arcú felesége tette ezt a mozdulatot, amikor egy kis idő múlva megre'bibent a szeme és rajongóan hálás, csodálattal teli pillantást vetett szomszédnőjére. Az új utasnő, aki valami sziinesfedelü füzetet olvasott, nem vette észre ezt a néma elismerést. Később azonban,

■ mikor a kiránduló vonat megérkezett a céljához és a vasúti kocßi szűk folyosóján egymás j mellé került a két nő, a feleség I könnyes szemmel megragadta! az idegen nő kezét s keményen megszólította:

— Köszönöm, — rebegite alig hallhatóan.

Azzal ajkára tette újját, je-! lezve, hogy a legteljesebb diszkréciót kéri s már sietett is férje után, aki stentori hangon rendelkezett a podgyászrói és közvetlen alattvalói elhelyezkedéséről. _

Az idegen hölgy elgondolkozva nézett a meggyötört, sápadt asszony után. Magában csendesen mosolygott és ryjyán átvillant, mi! mindent elárult ez a i'iadt .mozdulat: a vézna aszszony egiész megfélemlített, rettegéssel és titkolt fájdalommal teli életét. Hisz valóságos regény ez! És a sok gondolkodás vége az lett. hogy az idegen hölgy megirt a témáról egy na- . vellát a Révei! du Nord-Oust hetilap számára, amelynek ren- j des dolgozótársa volt, tizen- j négy nappal később meg' is je-j lent a hetilapban. j

Yveline Lagneau régesrég el- í felejtette az egész történetet, új regényén dolgozott, eszébe sem jutott a vonatbeli kaland. Egy napon azoniban a következő levelet kapta a Révei! du Nord- Ouest kiadóhivatalába:

“Nagyságos asszonyom! Kö- í telességemnek érzem, hogy há- | lát mondja önnek, legnagyobb j jótevőmnek és közöljem egy- j szersmind, mit tett nekem. Én vagyok az a nő, aki ott a vasúti kocsi folyosóján, titokban megszoritottam a kezét. Az egyetlen újság, amelyet jártatunk, a Réveil du Nord-Ouest. Érti már, asszonyom? Gondol- 1 hatja, mit éreztem, amikor a múlt szombaton megérkezett az új szám és' én délután, a kávé j mellett hozzáfogtam a második | oldalon, a tárca olvasásához, j Ott állt a “mi’’ egész történe- j tünk, úgy, ahogy volt. Micsoda i látnoki erővel rendelkezhetett ön, asszonyom, hogy ilyen tisztán belelátott 'egy szegény, rabszolgasorsban élő asszony életébe. Egtészen belekábultam a meglepetésbe ... Az uram nem rossz ember, de született zsarnok, aki a legkisebb hátsó gondolatot', személyes kívánságot sem tűri még egy nevetést, egy mozdulatot sem. Az uram az újság tárcarovatát este szokta olvasni, vacsora után. Teljes lehetetlenség, hogy már az első soroknál rá ne ismerjen a mi történetünkre. Abból aztán pon tosan értesülne a titkos kézszoritásról és arról, hogy én az, ön pártján voltam, asszonyom. Majd megőrültem a rémülettől. Mit tegyek? Dugjam el az újságot? Ebből borzasztó jelenet lenne! És nem is segítene rajtam, mert hozatna egy másik példányt, minthogy szembenézzek az elkövetkező dolgokkal. Esküszöm, asszonyom, aznap i e,gy falat nem ment le a torkoj man a vacsoránál. Eleinte még ' reménykedtem, mert Lipótnak

— így hívják az uramat — fejfá jása volt. Titkon arra is gondolj tani, hogy esetleg betoppannak a barátai és elviszik a kávéház ha egy lórumpártira. Mái-már ott tartottam, hogy valami altatószert keverek a levesébe, hogy vacsora után elálmosodjék és ne legyen kedve az; újságolvasáshoz. Ehhez azonban hiányzott a bátorság és lelkierő. Sohasem lelhet tudni, az ember elvéti az adagot ...

így érkezett el a dlöntő pillanat. Lipót felvette és kinyitotta az újságot. Magam sem tudom, hogyan éltem' túl ezt a per cet . • • Belül remegtem, de nem látszott rajtam semmi igykeztem közömbös arcot vágni. Titokban figyeltem csak a férjemet és majdnem felsikoltottam, amikor láttam, hogy belefog a tárca olvasásába. Lipót egyszerre csak kimeresztette a szemét. Elsápadt, majd elvörösödött, azután újra elsápadt. A- memnyire megfigyelhettem, két szer egymásután végigolvasta a novellát ... Lesütöttem a szememet, de egyszerre csak éreztem, hogy Lipót felemelte a fejét és rámnéztt:

— Olvastad az újságot? — hallatszott messziről, csodálatosan halk hangon.

Anélkül, hogy a fejem megmozdítottam volna, közömbös hangon ráfeleltem:

— Nem. Nem értem rá.

Lipót megkönnyebbülten lélegzett föl. összehajtogatta az újságot és beletette a belső zsebébe. Egy ideig csendesen ült a helyén, azután felkelt, hozzámlépett, gyengéden a két tenyerébe vette a fejemet és igy szólt hozzamr

— Biztos, hogy némelykor nem viselkedem úgy, ahogy te szeretnéd ... de látod, az élet tele van bajjal és gonddal. És én szeretlek titeket, nagyon sze retlek ... te tudod ...

S azóta ... természetesen nincsen mindig jó hangulatban

"*"'111 n im —II.B,!I -1»

... de nekem úgy tűnik, mintha kicserélték volna az uramat. Valósággal szeretetreméltó, néha egyenesen gyengéd. És ezt önnek, a jótevőmnek . ”

á HALÁRAM

ÍRTA: MURAI KÁROLY

Kegyeskedjék rendelkezni velem. Minden tekintetben szolgálatára állok.

— Az. ügy kissé bizalmas természetű, s azt hiszem, hogy nem is kell arra kérnem ...

— Legyen nagysád teljesen nyugodt. Mi üzletemberek hozza vagyunk ahhoz szokva, hogy egyes dolgokat ne üssünk dobra, ha mindjárt jól esnék is a túl adásunk.

— Mint anya fordulok önhöz s mint olyan anya kérem válaszát, aki leánya boldogságát

; a szivén hordja. Azért jöttem | ide mert azt a férfit, akiről szó lesz, ön igen jól ismeri.

— Es a férfi?

.— 'Félig-meddig a leányom vőlegénye. Előre kell bocsátanam, hogy Margit szereti, s hogy minden körülmények között a felesége akar lenni. A férfi szintén nagy vonzalommal viseltetik leányom iránt, s hogy érzelme a szívből fakad, abban nem kételkedem. Ha tisztán csak rokonszenvükre akarnám jövő boldogságukat épiteni, az esetben nem kértem volna gondolkozás! időt s nem jöttem volna önhöz. De, mert tájékozódni szeretnék felőle, hát az ön szívességét kell igénybe vennem.

— Ismételem, hogy szolgálatára állok.

| — A fiú hosszabb időt töltött

Amerikában. Ha jól tudom, mint szegény ördög hajózott át a tengeren s mint gazdag ember tért vissza, ő ugyan többször elmondta boldogulása történe-VALÓSI MINŐSÉGŰ FIN0M-0RLE5Ú KALOCSAI

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

fontja $2.50, 1/2 Font $1-50 és szállítási költség.

Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAMILLA TEA

fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1-25 és szállítás.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6,

tét s másoktól is hallottam egyet mást, de hát Ameuika messze van s az emberek közt járó szóbeszédben megbízni nem mindig lehet.

— Hogy’ hívják azt az urat?

— Házi Andornak.

— Ah! Házi Andor, az én egykori alkalmazottam? Jól ismerem. Igen jól ismerem.

— Nos?

— Röviden megmondhatom, hogy haszontalan, rossz szivü, hálátlan ember, aki nem érdemes arra, hogy tisztességes csa- Ládba befogadják.

— És miért?

— Mert hitvány fráter.

— Követett el olyan dolgot, amiért a világ, elitélhetné és mcgvetés«elFn,4zhetiié rá?

— Azt nem állítom, a világ nem ismeri úgy, mint én.

— Nem tisztességes úton jutott a vagyonához?

— Az eszével, a szorgalmával s a kitartássával. Az a vagyon olyan, mint az enyém.

— 'Szívtelen?

— Az. És hálátlan. Ha nekem leányom volna s ez a leány minden nyomornak ki lenne téve; akkor; sem adnám hozzá, min' den gazdagsága dacára sem. Ez az ember nem tudja, hogy mi a köszönet és mi a hála. önző, szívtelen, bosszúálló féreg.

— Egészen megriaszt.

— Az igazat mondtam, mert a valót óhajtotta tudni.

,— De hát mit követett el? Mondjon, soroljon fel egyes; eseteket, amelyek bizonyítanak.

— Hallgasson meg. Ez a fickó egész zseniális volt s gyáramban, mint vegyész kapott alkalmazást. Más gyáros szóba se állt volna vele s kidobta volna, mert tejfelesszáju kamasz volt, akiből csakis az éretlenség sugárzott ki. Én megszántam s alkalmaztam. Igaz ugyan, hogy csak próbaidőre s igen kis fizetéssel, de mégis alkalmaztam, mert valami azt súgta, hogy jó hasznát veszem. Egyszóval, asszonyom, kenyeret i adtam neki s ezzel megmentettem az éhhaláltól.

— Visszaélt a jóságával?

— Ezt nem mondhatom, mert többet és jobban dolgozott, mint első vegyészem, aki már ellustult s a sablonra esküdiqtt. Olyan szorgalmas és zseniális fickót, mint ő volt, nem ismertem. Meg kell vallanom az is, hogy igényei nem voltak nagyok s nem követelődött.

— Hát akkor?

— Ugy-e, hogy mi panaszom van rá? Rákerül a ser mindjárt. A második esztendő elején a szorgalma hanyatlani kezdett s mikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy oly találmányon dolgozik, amely (ha sikerül, gyáram jövedelmét megkettőzteti. Erre azt feleltem neki, hogy az én gyáram jövedelmén ne törődjék és semmi másra ne legyen dolga, mint arra, hogy a napi munkáját elvégezze. Találmányokra semmit sem adok s azokra pénzem nem vesztegetem.

—Mit mondott?

— Feleselni kezdett s azt bizonyította, hogy rosszul okoskodom. Nem akarta megérteni, hogy miért nem akarok néhány száz forintot reszkírozni azért, hogy évenkint húszezer forinttal több jövedelme legyen. Mondhatom, asszonyom, hogy szemtelenül viselte magát s kis híja mult, hogy abban a pillanatban ki nem dobtam.

— Talán nem is érdemelte meg.

— Engedelmeskedni azonban engedelmeskedett s ezentúl a gyárban nem kísérletezett. Végezte a napi dolgát, úgy, mint az első esztendőben. Azaz csak akarta végezni, mert- nem volt rá képes. Folyton álmos, folyton bágyadt s érőtienS’olt. És miért? Azért, mert az éjszakákat nem arra használta, hogy kipihenje magát s hogy a gyárat becsületesen szolgálhassa. Egész éjjeleken át kísérletezett, hogy találmányával tisztába jőj jön s eredményhez jusson.

— Hiszen ez szép volt tőle.

— A regényolvasók szempont jából lehet, de az én üzleti szempontomból helytelenség volt. Az az alkalmazott, aki az éj folyama alatt ki nem piheni magát, az üzletben nem képes dolgozni és hiába kapja a fizetését.

— Nem mondok ellent.

— Minderre természetesen később jöttem rá. De rájöttem és egy pillanatig sem haboztam, hogy megtorlással éljek. Az irodába hivattam, leszidtam és elkergettem. Ezt tettem. A fiucsur a meglepettet adta, holmi méltányosságiról beszélt, s nem akart elmenni. Erre a gyalázatosságra már egészen feiháoorodtani és kidobattam. Mindez karácsony előtt való napon történt.

— Hová ment? Mi történt vele?

— A városban csavargott és mert alkalmazást nem kapott, nyomorgott. Ez időben többször irt levelet hozzám s arra kért, hogy fogadjam vissza. H.ába könyörgött. Nem tettem.

— Szegény fiú!

— Hogy, hogy nem, azt már nem tudom, hajóra ült és átment Amerikába, hol a sorsa jobbra fordult s ahol találmányát nyélbe ütötte. Ami ezt a találmányt illeti, arról meg kell vallanom, hogy igen derekas munka volt. Én, ha biztos lettem volna afelől, hogy igy sikerül, magam is áldoztam volna érte. Dehát mikor annyit csalódik az ember.

— A találmány révén anyagi jutalmat is kapott?

— Egyszerűen és; egyszerre gazdag ember lett belőle. Ha nem csalódom, még ünnepelték is. A lapok az arcképét az első oldalon hozták. Oh, erősen felvitte az Isten a dolgát.

— Jól tette.

— Én is azt mondom. De most, asszonyom, mit gondol, eszébe jutottam Amerikában? Elgondolta-e ünnepeltetése és

(Folytatás a 7. oldalon)

*