Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-18 / 16. szám
8 Winnipeg, Man. 1975. április 18. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMOR VaRNAGY DALMA. Hámory Várnagy Dalma: LUSTAZSÁK Hámory Várnagy Dalma: Doktor néni kérelme... Evés előtt mossátok meg szappannal a kezeteket! Vigyázzatok! Ne igyatok túl hideget, túl meleget A gyümölcsöt mossátok meg, millió rajta a bacilus, Ha rám hallgat, nem lesz beteg: Adám, Éva, János, llus. 1935. Rak amaz. Hámory Várnagy Dalma: igy készül a halászlé A halak a vízben, vígan mulatoznak, ,A halász horgára, dehogy is gondolnak, Pedig a halász, ott áll, a Tisza partján, Nini! — megint egy hal ficánkol a horgán. A halász a halat, mikor haza viszi, Pikkely ruhájától csupaszra vetkőzi. Hagymát, paprikát vet zsíros vasbográcsba, Magyar halászlét főz benne vacsorára. Szeged, 1944. Hámory Várnagy Dalma: BÚBÉ (Mese) Egyszer volt, hol nem volt, ki tudja, hogy merre? Ott, amerre mutat az újjamnak hegye, délbábos rónán, a sóhegyen, is túl, hol, mint a mesékben, egy kis malacka túr. Az a kurtafarbu rózsaszín malacka, melyik a mesékben, a í'öszemélyt! adja. Mukkani sem szabad; kisfiúk, kislányok! Újabb mesét hoztam. Tessék! Hallgassátok! Ugyan kiről is szól? — kíváncsin kérditek —, azért fogtam hozzá, megismerhessétek. Volt egyszer valahol, egy pirinyó kislány, kormos szempár fénylett pirospozsgás arcán. Haja, csupa csiga, barna, mint gesztenye, pontosan olyan szili, mint csillogó szeme. Rajta csipkés kötény, de nem mutat benne. Olyan, mintha használt felmosórongy lenne. A keze, ragadós, napos piszok rajta, körme töredezett, gyászos szélű fajta. Böbe, nem szégyeli, mindég álmos szeme, étel után kutat, pedig gyomra tele. Az étlap ott diszlik száján és ruháján, máshol is fellelni, lyukas harisnyáján. Dolgozni nem szeret! Tisztálkodni? Szintén! Lusta a leányka, vitathatatlan tény! Széthúzott játékok hevernek szanaszét, kezetlen, lábatlan babája van, vagy hét. Az új babakocsi udvaron, a porban, pedig vihar közéig, itt is van már nyomban. Böbe körül minden elhanyagolt, árva, mint aki anyátlan, vagy aki apátián. Kiszár adt fogkefe szájmosó pohárban, zsirosfogu fésű a szennyesládában. Amit kér, mindent kap, jó létben van otthon, mégis sok hiányzik, s azt nem lelni sehol; rendtartás, fegyelem, egészséget óvó. patika tisztaság, szótfogadás. Nagy szó! Enikő már hat éves kisiskolás volt, de a testvérke, akit szülei annyira vártak, .csak nem érkezett meg. A kislány, a még nem létező testvérére is féltékeny volt, mint általában az “egykék . Ha valamit helytelenül cselekedett, mindjárt hozzá tette: — No, majd a másik! — ezt arra értette, hogy az jobb lesz, hogy az kedvesebb lesz, kevesebb bosszúságot, rendetlenséget, munkát okoz és ő, eltörpül majd mellette. Előre gyűlölte riválisát. Más gyerek örül annak, ha testvérkéje van, hiszen igy nincsen egyedül, a családban él a játszótárs is. Enikő azonban egoista volt. Magyarul: önző, haszonleső, iiigy. Enikő több rossz tulajdonsága mellett, szülei bánatára nem r volt állhatatos. Bármihez kéz- j dett, sohasem fejezte be, de ha mégis sikerült, úgy az nagyszülei és szülei számára sok bosszúsággal járt. Mióta iskolás lett, még többet szenvedett tőle környezete. Amit társainál meglátott, mindent szeretett volna a maga részére is. Legutóbb az egyik osztálytársnőjénél egy miniatűr szövőszéket látott, melyen apró kézimunkákat, sálat, gyöngyöt, öveket, stb., lehet készíteni. Nyomban elkövetett mindent, hogy a maga részére is szerezzen. Édesanyja hallani se ákart róla. A nagymama, — titokban — még is megvette. Nem sokkal később jött nagy anyois névnapja. Enikő, ha más vonalon kifogásolható kislány volt is, de az ajándékozás terén elöljáró. Talán éppen azért, mert mindég feltűnést akart kelteni. Ismerve Enikő szeszélyességét, anyukája időben megérdeklődte: — Akarsz valami örömet szerezni nagymamácskád névnapjára? Szivesen segítségedre leszek. Talán már ki is f und áltál valamit? A kedves figyelemre kurta — furcsa volt a válasz: — Akarok, de azt segítség nélkül fogom csinálni. — Bravó Enikő! Ennek igazán örülök. Bizonyára majd a nagymama is. A lányka mamája akkor még nem gondolta, hogy most sem lesz az egészből semmi, akárcsak más alka- 1 nun mai. Enikő többször is elhivta magához Ildikót, akinél a szövőszék sokoldalúságát megismerte és együttes érvvel elkezdték egy hosszúkás térítőt készíteni. Mamája titokban gyönyörködött csak kislánya tevékenykedésének eredményében, egyre reménykedve abban, hogy mégis megváltozik. Egy napon elmaradt Ildikó, s többé nem is jelentkezett. A kis szövőszék, a kész miunka egy harmadának hiányával, E- nikő szekrényének mélyére került, s akárcsak a többi hirtelen támadt lelkesedés tárgya, sok-sok társával együtt arra várt, talán egyszer mégis újra napvilágra kerül. A meggyötört anya észre vette mi történt, de nem szólt semmit. Megfelelő alkalomra gyűjtötte a sok-sok ki nem mondott vádat. Várt. Elmúlt a nagymama névnapja, a születésnapja is anélkül, •hogy az egyetlen unoka maga készítette ajándékkal meglepte volna. Közeledett az lAnyáknapja. A tanító néni minden nap mesélt valamit az anyák áldozatkész életéről, ha a gyerekek betegek, vagy ha az édesanya beteg és mégis dolgozik a I(Folytatjuk) i =jí Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv i Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉIA cimü, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Snerbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. családjáéit. Az anyák pótolhatatlanok. Ha egy gyermek elveszti édesanyját, nagyon rit7 ka esetben sikerül egy jó, új mamáin szert tenni. De az nem csak az édesanyától, vagy a mostohaanyától függ, hogy milyen kapcsolat va na gyermek és közte. Ha a kisfiú, vagy a kislány nem elég nemes lélek és nem fogja fel az anya-apa fontos szerepét életében, úgy önmaga sem tud majd' jó anyává, apává, avágy élettárssá lenni. Egyik este Enikő már nagyon kihozta mamáját a béketürésből, mivel a leckéje sem sikerült hibamentesen. A keze alól kikerült első sorok hibátlansága után, az már csak girbe-gjurba, összekapodott krixkrax, hibáktól hemzsegő zagyvaság volt. Persze, mert most meg megint az járt az eszébe, hogy ő egy zsebkendőtartót készit a mamácskájának a nagy napra: Anyták-napjára. De annak olyannak kell lenni, hogy az osztályban mindenki megcsodálja. A legszebbnek! Most, hogy itt ült anya, a lánya ágyaszélén, amit pedig mindenkinek nagyon tiltott, Enikő kissé meg szeppent, mert a mama a tiszta ágyra semmiféle nappali holmit még letenni sem engedélyezett, nem pedig ráülni utcai ruhában. Ó nem! Csak reggeli köntösben, vagy hálóruhában. Miután hosszan gyönyörködött Enikő rózszás arcában, aranyos hajában, nefelejt sre emlékeztető sze meiben, nagyon szomorúan bejelentette : — Kislányom, most utoljára mondom, ha igy megy tovább, kénytelen leszek keményebb eszközökhöz folyamodni. Nagyon szomorú vagyok, hogy erre kényszeritettél. Utolsó alkalmat adom rá neked, vagy megváltozz cselekedeteidben, szoká saidhan. Ha nem fog rajtad kérésem, intézetbe adunk. Édesapáddal igy határoztunk! Enikő meghökkent. Édesanyja észrevette, de tovább folytatta : — Mondd mi történne akkor, ha egy pilótát az óceán közepén elfogná az unalom, vagy sok egyéb más oknál fogva kijelentené, hogy ő nem vezeti tovább a gépet, leszáll a tengerre, lesz ami lesz ... — Ugyan anyucikám, miket móndsz nekem, ezt még egy gyerek is tudja, hogy katasztrófa, és ilyet egy pilóta sem tesz, mert felelős. — Hát, akkor egy mozdonyvezető, aki egy hosszú szerelvényt vezet, meglát egy 'gyönyörű rétet és eszébe jut világot szedni. Leállítja a mozdonyt, de mire a rétre ér, észre veszi, hogy ott gomba is akad és nem világot, gombát gyűjt, ezalatt csodálatos tarka lepkék szállnak, fogni akar a fiának a gyűjteményébe és, igy tovább. Mi történik akkor a voamit csak úgy uk-mukfuk magára hagyott, holott a kötelessége oda köti. Ezt sem lehet, mert akkor összeütközik egy másikkal. — Na látod, ezért kell időben, pontosan végig csinálni, amire készülünk, vagy más, embertársunk is számit. Például, a tanitónéni a jól megírt iskolai feladatokra. Szóval, sem a pilóta, sem a mozdonyvezető nem hagyhatják ott a rájuk bízott feladatot, hogy még egyet említsek, a juhász nem hajtja ki a nyájat a létre, mert rossz idő van és úgy gondolja inkább a másik oldalára fordul és alszik tovább. — Ó! De akkor a báránykák hogyan reggeliznek? —Okos kislány vagy te, csak nem igyekszel magadon uralkodni. Tetteid nem illenek a mai j életformához. Mig élűink van tanácsadód, inig nagykorúvá ’ válsz gondozóid mi vagyunk, ha már férjhez mentél, akkor az urad. De hogyan fogsz gyermeket nevelni, ha magadnak sem tudsz parancsolni? Már nyolcadik éved felé közeledsz, de olyan vagy, mint az öt évesek, vagy' még kevesebb. — Nekem nem lesz gyermekem! — Beszélj bolondokat! Előbb férjhez kell menned! — De nem fogok! A férjek csak parancsolnak a feleségnek is meg a gyereknek is. Nekem ne próbálja senki, én, azt akarok tenni, amit kívántok. — Enikő! Az Istenért, most meg úgy beszélsz, mint egy húsz éves. Az nem parancst, ha én édesapádnak mindent megteszek, mert kéri. Az én hivatásom, hogy titeket ellássalak, kiszolgáljalak. Ez, feladat! — Azi is, hogy mindég veszekedtek és mindég apa kezdi? No és a pénz! — Enikő! — szólt rá anyja rendreutasitóan, de befele büszke volt lányára, mint “nőtársára”, aki máris józanul szemléli a helyzetét. (Folytatjuk) Az Európai Biztonsági Konferencia utolsó menetének agóniája PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK — Jó, Inna. öt ne bántsd. Rég eltemettük. Irma néni hadonászott. — belelj a kérdésemre. Hogy érezted volna magad, ha az urad felugrik az ebédtől s elszalad egy fityfirity hölgyikével, aki íehányja a ruhát magáról előtte. No? Tetszett voltaa neked? — Tetszeni nem tetszett volna. — Azt hiszed, Sárikának tetszett? Dobosáné feje egy kicsit lebukott. — Tudom, hogy nem, de íSáriika tudta, hogy egy szobrászhoz megy feleségül. Hátha egy nőorvios felesége lett volna. — No, ez mégis csak más. — Nem akarlak meggyőzni, Irma . .. — Szóval neked tetszik az a szobrász? — Nekem nem volt ellene semmi kifogásom és ha Sárikának tetszett ... — Lehet, hogy tetszett, de kérdés, hogy' tetszik-e most? Ö persze nem fogja neked bevallani, mért az, az úr egészen fölibekerekedet.t. Egyéniség. Iiát persze. De Sárika meg egy drága, édes, finom teremtés, hát hogy ... hogy lehetséges az, hogy akárki úgy uralkodjék fölötte, ő senki s minden csak az az úr s ha neki egysze,: -másszor éppen megtetszik majd egy modell . .. Dobosiné szeme riadtan nyílt fel. Félénken mondta: — Jellemes embernek tartom. — Bözsi! — kiáltott Dobosinéra Irma .néni. -— Hát üvegházban neveltek téged? Hát van férfi, aiki annyira jellemes? Nem bízzák kutyára a hajat. Aztán, ha már muszáj, akkor csinálják! úgy, hogy ez a gyengédlelkü úriasszony ne vegye észre, üszen láttam, hogy fájt neki. — Gondolod? — Láttam. Könnyek szöktek a szemébe. — ó, szegénykém! — Lesz ott még ,sotk egyéb, de ismerheted Sárikát. Sokkal büszkébb, semhogy bevaüaná. Hiszen ő maga irta, hogy már Velencében könnyezett. Szép kis nászút, ahol simák. Te sírtál? Dobosiné lehajtotta a fejét. — Oly a ég volt ... — Mert én .nem sírtam. Nem azért mentem férjhez, hogy sírjak. De kinyitottam a szemem s ha ő pisszenni mert, kitátottám a szám. Hidd el. baj az, hogyha a férfi olyan nagyon uralkodik. — (16 -— Valamelyiknek uralkodni kell. — Ahol nem az assziony az úr, ott haj van. Elősző.; is nem tudják a pénzt beosztani, másodszor nem tudnak magukra vigyázni. (Harmadszor a vérük nem hagyja nyugodni őket. És végül, ha ők az urak, rettenetes sok szamárságot csinálnak. Ezt meg kell akadályozni. Dobosamé fájdalmasan föltekintett. — Én csak azt szeretném, ha Sárika boldog lenne. Az Irma néni szája körül fanyar mosoly játszott s felkiáltott : — Boldogság! Ha nyugodt vagyok, boldog vagyok. De semmiesetre sem boldogító, hogy egy másik nő órákig; együtt marad az. urunkkal, úgy. Dobosiné szeme rebegett. — Bizalom is van. — Bizalom! — nevetett fel Irma néni. — Akkor jól ismered a férfiakat. Állandóan a sarkukban kell lenni, — Ez leafllázó. — Frázis. Lealázó az, ha egy másik asszony ül be a fészkünkbe. Pedig ezt sohasem lehet tudni. Felállt. Kihúzott a szekrényből egy ruhát s visszafordult Dobosinéboz: — Várj. Átöltözöm. Lemegyünk a tenraszra. Neked is jól esik egy csésze kávé. Nagyon jó itt a jegeskávé'. (Folytatás az első oldalról!) zamosan a haderő- és regyverzetcsökkentésről is tárgyalnak. Bécsben előzetes cselezések és szokásos mellébeszélések után a nyugati résztvevők azt ajánlották, hogy mindkét oldalon az “idegen” és a “nemzeti” csapotok számát 780 ezerben rögzítsék, ami nagyjából a NATO középeurópai hadereje. Á Szovjetunió a jelenlegi erőviszonyok befagyasztását propagálja, ami azt jelenti, hogy a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői 925 ezer fővel, köztük a Keletnémetországban, Lengyelországban, Cs ehszlovákiában és Magyarországon állomásozó 460 ezer szovjet katona, nézne farkasszemet a NATO alakulataival, köztük 193 ezer amerikai katonával. A genfi tanácskozásokon a NATO országok megbízottai a nagy szovjet haderő mozgását szeretnék szerződésileg ellenőrizni. Nézetüket osztja Románia és Jugoszlávia, mert nekik legalább annyira kell tartani a meglepetés-szerű szovjet csapatmozdulatoktól, mint a közvetlenül szomszédos nyugati országoknak. A román delegáció s előterjesztett egy javaslatot, miszerint “idegen” csapatok csak altkor léphetnek i:e és tartózkodhatnak egy országban, ha ahhoz a kormány “szabadon hozzájárul”. Szovjet ellenzésre a románok visszavonták javaslatukat azzal a kikötéssel1, hogy a végső dokumentumba szabatos megfogalmazással belekerüljön: egyetlen á'lam sem alkalmazhat fegyveres erőszakot egy másik állammal szemben. Ugyanakkor (nyilván Románia észheztéritésére) a Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy pontosan megfogalmazzák a nemzetiségek, illetve a kisebbségi állampolgárok jogait; azok betartására az államok kötelezettségeit. Elsősorban a Szovjetuniót kellene elmarasztalni a nemzetiségek és kisebbségek jogainak semmibevevéséért, de Moszkva politikája régóta, hogy amit ők nem tartanak be, azt másoknak be kell tartani. A harmadik napirendi pont sem tisztázott, eszmék szabad áramlása, népekegyének szabad érintkezése nincs Moszkva ínyére, de elég kibúvó került máris az okmányokba, hogy a szöveget úgy értelmezhetik ahogy akarják. A negyedik napirendi pont az európai biztonság és együttmű ködés intézményesítésére állandó szervezetet, vagy fórumot akar teremteni, melyet a szovjet kormány eleinte igen fontosnak tartott, a Nyugat meg idegenkedett tőle, de a szerepek végülis megcserélődtek. A (Szovjetunió attól tart, hogy egy titkárság, vagy akármilyen masinéria létesítésével az USA lehetőséget kapna, hogy Európa ügyeibe (az Uraiig) beleszólhasson; másrészt a kis nemzetek fórumhoz juthatnának kifogásaik és kívánságaik szellőztetésére. A Nyugat éppen ezeknek a lehetőségeknek a .kihasználására most már helyesli az európai biztonság és eigyüttmüködés intézményesitését. Vadítóan szelíd dolgokról... (Folytatás az 5. oldalról) Ha nem csinálnak éppenséggel semmit, csak állanak a színpadon, mintha odaszottyantották volna őket, akkor azzal mentegetőznek, hogy félelmesen eszköztelenek. Ha belevétnek a szövegükbe, akkor lélegzetelállítóan spontánok ... Ha ötletteleniil bámulják ujjaik hegyét, akkor különös keresetlenség: ől vallanak. Pedig, mint már annyiszor szóvá tették ebben a nyelvmivelő világban, az összes hasonló, nagyotmondló kifejezéseknek egyetlen jelentésük van. Az, hogy: “Izé ... izé, nem isi tudom kifejezni, hogy mennyire izé; hogy mennyire hogyishívják!” Tegyünk követ — a toliunk alá, vagy kössünk bogot, a nyelvezetünkre. Ha mindenről elhisszük, hogy valóban olyan különös, rövidesen ott fogunk tartani, ahiol egy kedves ismerősöm, aki igy jellemezte városát: — “Tudod, nagyon érdekes; ott, ahol lakunk, az utcában két járda van . . . Egyik az utca innenső oldalán, a másik a túlsón! .. . Ugye, milyen különös? Mirt minden hasonlóan izgalmas, páratlan, elképzelhetetlen jelenség! . .. SZÖCS ISTVÁN. M EGRENDELŐ-IY Dobosiné átölelte Sárikát, pár pillanatig a karjában tartotta, azután hosszan belenézett a szeméibe. — Hát az urad? Sáriivá pillantása elrebbent az anyja arcáról. — Valami müvészgyülés van a Fészekben. Sárika leült, babrált az ebédlőasztal térítőjével. — Igen. Tudom, hogy mama Irma nénit látogatta meg a Gellértben. Nagysokára szólalt meg Sárika: — Irma néni nincs megelégedve velünk. Aztán hirtelen kipiroisodva mondta:-— Azt mondták, hogy boldogtalan vagyok? — 67 — KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (kül j;k t v tn) részemre a KANADAI MACYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ . . .# Képes Nagy Naptárunk ($2.09) ..$... i Sajtó Alap ............................................$ .. . ! Összesen; $ . . ? Név: ...................................................... ........................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box): .................................................. Város és tartomány:........................................................................ A Kanadai Magyar Uj ág előfizetési dija: egy évr $12.— félévre $6.50, Kanadán Vivül $13.—. félévre $7.—. «
