Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-18 / 16. szám
az equátor hőse IRTA: BÁLLÁ IGNÁC Egész különös mép a fiumei olasz: olasiz, ele már alig van közössége azokkal a taljánio'kkal, akik az Alpesektől Szidakuzáig. az olasz csizmát lakják. A nyelvük is lágyabb lett a dialektusban, a kemény olasz szavak nem pattognak már úgy az ajkukon, mint a Tiberisz mentén, hanem valósággal madáncsicsergéssé enyhülnek a sok cs-évé ipuibult ohmtól. És igy elpuhult >— akár csak a nyelvűik — a sízen ve delmességük is. A fiumei olasz már nem ismeri a vendettát, már nem Iharap a haragosa fülébe, bogy ezzel a torz hadiüzenettel bejelentse a vérbosszút, amely csak alkalomra vár, ha az alkalom mindjárt az orozva támadás bélyegét hordja is magán. Ha megbántják, ő már a járásbírósághoz fordul jogorvoslatért. ’ Fiaimé olasz volt az én ha-1 l átom is, Tomaso Gartegua, a , tengerészkapitány. Fiumei oolasz. Azonfelül pedig tengerész is volt még (hozzá tengerészkapitány, aikik mind mintha egyenes vérrokonságiban len nének a .nemes, vitéz és hires Háry Jánossal. Hegyün őszinték, Tomaso Gartegcna — bármennyire fáj is ez nemzeti hiúságunknak — Háry Jánlosnak még a hírét se hallotta, ő icsak egy Jánost ismert, akit, bár Hunyaűy volt, a nagy világ mégsem fényes 'haditettek, hanem inkább zöld palackjainak nedűje révén ismert. Hófehér tengerészkapitányi I ruhában, hófehér aianydiszes tengerészsapkában ült a kávéházban és bibite-jét szürlcsölget te. .Széles vállával, hatalmas testével olyan volt, mint egy mithoszbeli óriás, aki láncokat tud szétrepeszteni. A tengert álmositó sziroklós eső verte és a lomjha, mozdulatlan víztükör a sűrű esőcseppektől olyan vélt, mint egy ó.iás ragyaverte arca. A kávéháziján már egyetlen asztal se volt, ahová leülhettem volna. Csupa idegen arc. Még, az ő arcát találtam a legismerősebbnek. Valahol már láthattam ezt a hegyesszakállu fókafejet. De hiába kerestem az emlékeimbe elraktározott alakok között, úgy emlékezem., hogy ezt a mosolygó fejet nem egy ilyen óriás széles vállán láttam. Ami az. üres helyeket illeti, nem vielt nagy választékom, hát könnyedén meghajoltam előtte és megfogtam az egyik üres széket: — Szabad? — kérdeztem internscionáüs udvariassággal. — 6’accomoli — felelte1 és olaszos előzékenységgel rögtön helyet csinált a következő pii-j lanatiban már oda is intette a pincért és azt ajánlotta, hogy én is rendeljek bibitét, mert az ma kitűnő és különösen ilyen szirokkós! időiben pompásan felüditi az embert. Az egész idő alatt olaszul beszélt — és folyvást beszélt — bái‘ éin csodálkoztam, hogy a magyar kérdésemre Petrarca zengő nyelvén felelt, ő egyáltalán .nem (csodálkozott azon, hiogy én megértettem. (Egészen termésizetesnek vette: mindenkinek kell olaszul tudni. (Legalább is érteni1. Beszélni .nem okvetlenül muszáj. Azt elvégzi ő is helyettem. És el is végezte. Beszélt, beszélt, olaszos bőbeszédűséggel és» én még végére sem értem a bibi terűnek, amikor már megtudtam, hogy ő Tomaso. Carteg na, tengerészikapitány, még pedig hosszujáratu, most pihen és várja, amíg a hajóját megrakják, hogy aztán újra neki induljon a világnak miután már tizenötször át- és áthajókázta ennek a sártekének minden tengerét, megf ordult mind az öt világrészben, tizszer is átJhajókázott már az ekvátoron és minden útjáról hozott magával valamit, ha egyelhet nem — hát egy történetet. — Az elevátor ... Igen, az ekvátor, azon már tizszer is áthajóteáztam. De a legérdekesebb esetem volt, amikor először mentem át az ekvátoron. Akkor még fiatal tengerész voltam és az első nagyobb utam Dél-amerikába vitt. Bizony, minek tagadjam, engem is megfogott az izgalom, hogy ugyan mi is. lesz, ha átmegyünk majd az ekvátoron. Mert hiába, csak az az igazi tengerész, aki már átment rajta: addig csak afféle kontár, újonc. Mit tagadjam, én ibizony folyvást c.siaik a térképet néztem és méricskéltem, hogy mikor is érünk oda. Egy napi járásnyira lehettünk az elevátortól, amikor a kapitányom — vidám, mindig tréfás öreg úr — odajött hozzám és megkérdezte: — Na, mit csinál majd, ha megpillantja az ekvátort? Csodálkozva .néztem rá: —• Mit fogok csinálni? Semmit. — .Semmt. ’.Mert nem fogom megpillantani. Ha csak nem itt, a térképen. Mert bármilyen fiatal tengerész vagyok is, azt azért tudom, hogy az egyenlítő vastag fekete vonala csak a térképen látszik, csak a térképraj zolók húzzák oda a mappái a, de a tengerre senki sem huzza oda! A kapitány mosolygott: — Na, majd meglátjuk holnap! Nagy nap az a tengerész életében, amikor hajója először halad át az ekvátoron. Ami a katonának a tűzkeresztség:, az a tengerésznek az ekvátor: amig azon át nem ment, addig semmit sem tud, addig zöldfülű. Nem csoda, hát, ha éppen ezen az éjszakán nem akart álom jönni a szememre. A keskeny hajóágyamon csak hánykolódtam, forgolódtam és félálmomban folyvást az ekvátor vastag fekete vonala hurkolódott a nyakam, a testem köré., mintha bosszút akarna állni hitetlenségemért s hiába rugdalóztam, nem tudtam magam kihámozni belőle, összetörtén másztam ki megint a hajó ágyból és kora hajnalban ismét fent voltam a fedélzeten. A hűvös szellő elűzte az ekvátor .r émképeit és én csak néztem előre, kémlelődtem a hajó 'orrában állva. De semmit se láttam, Csak a végtelen szürke vizet. Egyszerre csak reám kiált valaki: — Na, látja már az ekvátoit? A kapitányom volt. A parancsnoki hídon állott, onnan kiálltott le. — Nem látok én 'semmit! — Nem látok léinn semmit! A kapitány be se várta válaszomat: hátat fordított nekem és tovább sétálva a parancsnoki hídon, most már a hajó másik oldalán osztogatta parancsait. Én pedig álltam a fedélzeten és néztem magam elé. Nagy bálák hevertek a fedélzeten, azok mellé húzódtam, hogy a hajnali szellő és a felcsiapodó sós viz ne csipje úgy az arcomat. Egyszerre csak, ahogy .hátrafelé néztem, látom, a kapitány lesiet a parancsnoki hídról és egyenest az én hajófülkém felé tart, eltűnik az ajtó mögött majd néhány másodperc múlva megint felmegy a parancsnoki hidra és onnan a nevemet kiáltja. — Önt kerestem — mondta, — most már látni. Tágra meresztettem a szemem : — Látni? Mit? . — Hát az ekvátort! <— harsogta a parancsnoki hídról. Ha jó éles üveg, maga is láthatja már. Lementem a messzelátómért, Hátha igazán látni? Csak a megátalkodottak hitetlenek. A szememhez illesztettem a messzelátót ési — majdnem kiejtettem a kezemből. Akár hiszi, akár nem: láttam a vastag, fekete vonalat, éppen a tenger közepén, ott ahol az egyenlítőnek kell végigvonulnia a látóhatáron. Egy szó nem sóik, de annyit sem tudtam kinyögni a nagy ámultomlbam. Jó időbe telt, amíg csak egy szót is ki tudtam nyögni. És ez a szó ez zvolt: Ai e várja felhivásu^katkiildje be előfizetését honfitárs mielőbb! —Látom! | Ekkor már mellettem is állott a kapitány és a többi tengerész tiszt: — Na, ugye, hogy látja! — mondta diadalmasan a kapitány — Lám, mondottam előre. — Látom — feleltem megtörve. — Látom a tulajdon szememmel, látóim., — hebegtem és j még mindig alig tudtam ma- 1 gamihoz térni. A tengerésztisztek mind engem néztek. Aztán az egyik — a Taddeo ítiighi, aki azóta jó barátom lett, — nevetve imiondta: — De jó messzelátója lehet, magának! Valami lappangó gúny bujkált a mosolyában, ami felingerelt: ■— Jó is — mondtam és megnyomtam minden szót. — Tessék csak éhnek is kipróbálni! — és azzal odaadtam neki az én messzelátómat, ő pedig átnyújtotta nekem addig az övét. De ilyen csodát se látott még ember! 'Szemhez illesztettem az ő messzelátóját — és semmit se láttam magam előtt. Csak vizet. A végtelen, a mérhetetlen tenngert. De az egyenlítő ... eltűnt, mintha csak a tenger nyel te volna el. Pedig az imént még láttam, itt volt előttem, szinte meg is foghattam volna, mint valami vastag kötelet. Ámultán néztem magam köré. És ahogy széjjelnéztem, csupa nevető arcot láttam. Legjobban a kapitány nevetett: — Tehát megtörtént a tengerészkeresztelő !i— mondta kacagva — ettől kezdve tehát már ön is komoly tengeri fóka!! Értelmetlenül bámultam rá. — De hát mi történt itt, kapitány űr? — kérdeztem. — Mi van hát az ekvátorral? Hova tűnt az ekvátor? Taddeo ftighi, az a tengerész tiszt, aki elkérte a messzelátómat, most kacagva visszaadta: — Ha akarja, hát most is láthatja a maga messzelátóján még mindig látni! Felém nyújtotta a messizelátómat, de a kapitány ügyesebb volt nálam, ő vette el helyettem lés — leesavarta a finoman csiszolt üveglencsét. Az üveglencsie alatt pedig ott volt • • • egy szál lószőr keresztbe fektetve az üvegen ... — Ez volt az ön ekvátora! — mondta a kapitányom és vele kacagott valamennyi tengerész tiszt. — Ezt a lószőrt látta ön annak. És a másik messzelátón azért nem látta az ekvátort, mert aibiba nem tettem ... lószőrt. Meat én tettem oda a m es.-iz elátójába, mialatt az ön fülkéjében voltam. Azt akartam, hogy ha már láthajókázik az ekvátoron, hát lássa is az egyenlitőt. # * * A két pohár üres volt már az asztalunkon, Tomaso Cartegna már a virzsinájának kialudt csutkáját rágta: — Azóta már sokszor áthajókáztam az ekvátoron, — mondta csendes fölénnyel, — de az ekvátort többé nem láttam, csak a térképeken. Hanem azért, ha véletlenül olyan utas van a hajómon, aki akkor megy át először az ekvátoron, hát annak én is ... lószőrt testek mindik a messzelátójába és úgy mutatóim1 meg neki ... az egyen litőt. * * * .Másnap kora reggel, hogy lementem a mólóra, a szirofckos eső már elállt. Az Arbe-Veglia felé induló fekete kofahajó rozoga hajóhíd,jára könyökölve ott állt Tomaso Cartegna. Most láttam csak, hogy széllesváílú hatalmas felsőteste, amely olyan volt, mint egy mithoszbeli óriásé, aki láncokat tud» szétrepeszteni — nevetségesen vékony, kicsi görbe lábakon áll. Az óriás tehát, ha állt, lőcslábu volt és mintha két különböző emberből lett volna összeragasztva: egy gladiátorból és egy korcsból. Éppen szapora szóval Corpo di Bacco-t emlegette egy vén morlák kofaasszonynak össizefűggiéisiben, aki sehiogysem akart sietni a beszállással és motyóit egyenkint, kényelmesen rakosgatta a hajóra. — Temiattad kell mindennap késinem az indulással, hogy sétáljon végi© hátadon Belzebub a tüzes szánkójával! — harsogta és az arca eltoirzult a haragtól. Elbújtam egy hirdető oszlop mögé és nem' mozdultam onnan, amíg csak el nem indult a kofahajó, parancsnoki hidján Tomaso Cartagenával, az ekvátor hősével. W nmpeg, Ma . 1975. április 18. Miként jöll létre Csehszlovákia! Magyar Hanglemezek 8-TRACK.es és cassette TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kerje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 Last 123 8t., Cleveland, Ohfo- 44120, U.S. Telefon: (216) 561-6824. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald särok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 »PROFESSOR Dr. AUSTIN J. APP, az Amerikai Polgárok Szövetségének tb. Elnöke, az idei Európai Szabadság-Díj (10,000 DM) nyertese, egy müncheni nagygyűlésen a következőket jelentette ki* Csehszlovákia felálliiásával kapcsolatban : ... “Mindazokat az ellentmondásokat és hamisításokat, melyekkel a csehek soknépü államukat felállították, pontosan leírta P.nof. A. C. Coolidge, az amerikai katonai misszzió vezetője, ki az 1919-es. béketárgyaiások amerikai delegációjának volt tagja, 1919. március lO.-i memorandumában: “A nemzetiségi jogok és a történelmi-földrajzi jogok elvei között fennálló, ellentmondás legkirívóbb esetével akkor találkozunk, mikor a csehek határigényeit vizsgáljuk. A csehek »ugyanis ellentétes elvek alapjan követelték maguknak a nyelvte rületülk mindkét oldalán fekvő vidékeket. Csehországban törnelmi jogok alapján követelték, hogy a Szudétaföldet megkapják, tekintet nélkül az ott éiő nagyszámú német lakosság, ellenzésére. Szlovákiáiban viszont a népi jogotkra hivatkoztak s nem voltak tekintettel Magyarország földii a jzilag is alaposan megvont történelmi határaira. E mérhetetlen sovinizmus és a csehek sorozatos szószegése hozta létre a csehszlovák államot ...” Carl L. Becker így ir e kérdésről “History in Modern Europe” c. könyvében: “Csehszlovákia határainak megvonásánál a konferencia erősen eltért az önrendelkezési jog elvétől, hogy a csehek nemzeti érzésének eleget tegyen, s hogy katonai és gazdasági érdekeiket szolgálja.” ‘ Csehszlovákiához került több mint egymillió magyar és több mint félmillió rutén,, kb. 3 millió német, kik pedig- inkább Németországhoz és Ausztriához kívántok volna csatlakozni.” “A versaiilesi és egyéb párizs-környéki tiagikus békediklátunrok, majd a belőlük logikusan következő második világháború oka tehát nem az önrendelkezési jog elvinek, .hanem a becstelenségnek volt a következménye, amellyel ezt az elvet alkalmazták. E gyalázatos eljárással oszlatták fel a győzte sek az Osztrák-Magyar monarchiát is, mely többszáz éven át Közép-Burópa déli lészében a rend és a béke biztosítéka volt.” Diószeghy Tibor: Erdei pillanat Egy őzfióka rám tekint és senki sincs, ki megzavarná álmomat. A pillanat, mint ifjú kar erős-hamar megvéd s a csend, mint ringatag hid feszül az Idő fölött ... — Anyai üzenet (Folytatás a 2. oldalról) idejött. Érdeklődve lapozott most hát bennük. Az ő kottái voltak ezek — gondolta megilletődve, mikor észrevette rajtuk a felírást: Erzsébet. Ahogy forgatta a lapokat, hirtelen eszébe jutott, hogy a férje egyszer csöndesen emlegette úgy szeretett játszani; talán semmi másért nem rajongott annyira, mondta, mint ezért a csodálatosan szép darabért, olyan sokszor játszotta, mindig kifogyhatatlan szenvedéllyel és soha nem szűnő csodálattal. Emlékezett az asszony erre az etűdre, valamikor ő is játszotta, leült hát most és önkéntelenül is próbálgatni kezdte. Előbb csak úgy félkézzel, |h.olkan, bátortalanul, de aztán egyszerre elfeledkezett mindenről, már csak a dallamra figyelt, mely fájdalmasan emelkedett a tört akkordok fölé. S ez a dallam ellenálhatatlamul magával sodorta, egyszerre meghatott, csodálatos melegség fogta el s előbbi kínzó nyugtalansága fölengedett. Mintha egy láthatatlan kéz, ajándékot adott volna neki, mintha egy láthatatlan léj lek üzenetét közvetítették vol- i na a mély zengő hangok. Ját- 1 szott, egyre jobban elmerülve s j észre sem vette, hogy közben , az ajtó lassan kinyilk. Már rég bevégezte a játékot, 1 de még mindig mozdulatlanul j ült a zene varázsától elbűvölve s két kezét az ölébe engedve, ■ mikor egyszerre csak megrecs! csent mögötte a padló. Hirte! len megfordította a fejét és i hátranézett. Kócos fejjel, maszatos kis arcán lecsüngő könnyekkel mögötte állt a gyerek és felcsukló sírással, bátortalan, ügyetlen mozdulattal, hirtelen odasimult az ölébe. PaSzTOR JOZ.SEF — Azt nem éppen, de ... Sárika visszaszökkent a helyére. Leült. Szembefordult az anyjával s a fejét feltámasztva, .belenézett a szemébe. — Anyukám, miéig, nem tu.dja, hogy lima néni csak egy tökéletes házasságot ismer s ez az övé. Dóbos'iné óvatosan mondta: ,— Hogy Géza lekicsinyelte a mi családunkat? — Ezt is» Irma néni mondta? Hát ez nem igaz. Legfeljebb az az igaz,, hogy nem sokat törődik a családdal. Végigsimitotta a homlokát, a szeme ragyogott. — Én boldog vagyok s nekem ez elég. Dobosiné szeme megrebbent. — De azért nem kellett volna Irma nénivel összeveszni! Sárika fájdalmas, tekintettel mered az anyjára. — Iuma néni erős: ellenszenvvel jött hozzánk ... és éppen akkor jött az a szerencsétlen model ... >— Neked talán tetszett az a model-ügy? Sárika arcán, finom pír futott át. — Nem. .Megvallom, szenvedtem is . .. amíg meg nem értettem ... meg nem értettem mélyen, hogy Géza csak engem. szeret. Lehajtotta a fejét s csendesen, átfűtött szóval mondta: — Azóta ez a ház tele van boldogsággal. Felugrott, az anyja nyakába pattant. — Anyukáin! 'Csak magunk intézhetjük a magunk sorsát! Az anya szive vert s félénk hangion mondta: — De azért . . . azért a rokonokat is szeretni kell, Sárika kiegyenesedett: — Szeretni? Talán azt akarta mama mondani, hogy elviselni. ,Csabák Milit, vagy Bettit szeressem? Ellenkezőleg, mama. Elég: gondom, dolgom van azzal, hogy ebbé az, új életbe beletaláljam magam. És ezért néha szenvendni is kel. Hogy őt egészen'megértsem. És, hogy őt boldoggá tegyem. — És ő? Sárika szemén aranyfény libbent át. — Ő nagy gyerek, mama. Naiv és» zsarnok. A művészete teszi zsarnokká. Ez az, érthetetlen, nagy erő. És, a tiszta szive vezeti ezt a nagy akaratot.-— Jó. Én nem bánom. De furcsa élet ez! Sárika szeme az anyja arcába villant. _ G8 — rt Z A T V m F I A K __ Meglehetősen ... Np, ülj már de. Hát mit akarsz itt Pesten? Mi van itt ebben a hullámfürdőiben! Nohát, ez skandalum'! Dabosiné félénken leült egy szék sarkára. Az Irma néni arcába nézett. — Nem voltak otthon, A .Svábhegyre mentek. A szempdUái éiénkebben mosolyogtak s egy pici nedvesség surrant a szemébe. Irma néni szeme rámeredt. — Ne sírj. Hamarabb kellett volna meggondolni. — Édes Istenem! Ha Sárika szerette. Irma néni megmemelte a fejét. — Majd szeretett volna mást. Éppen ilyen emberihez kellett neki menni? Doibosiné riadtan nézett Irma nénire. — Hiszen talán nincs olyan nagy ibaj, Irma? — Lehet, hogy .neked nem baj, te mindig (bolond voltál, felien,g,ző voltál. No, most megkaptad. — Deihát az borzasztó, Irma, amit nekem írtál, hotgy Sárika erkölcsi fertőibe: került. Irma néni! az asztali a csapott. — Igen. Ezt írtam. Csak azt írhattam, amit láttam. Beállít egy kis miféle, térden felüli szoknyában, mikor a felesége is ott van. A művész úr eltűnt vele, hogy a nő levetkőzzön előtte, mert látni akarta, úgy. Doibosiné szipogva mondta: — Jó. Tudom, hát egy modell lehetett. — Az volt, de akármi volt, »csinálja máskép, ne a fiatal felesége előtt. Csak láttad volna a Sáiiíka arcát. — Azt hiszed, boldogtalan? — Ez, biztos. — Nekem nem panaszkodott. — Restelli. Végre is ő akarta ezt az embert, aki lenyárs»jjolgáriozta az egész rokonságot. Szóval bugris vagyok lén, te, meg az egész atyafiság. Beletüzelt a tekintete gyilkos lo'bbanássai a Dobosiné szemébe. — Tudom, hoigy; az élethez nem sok eszed szolt, kedves Bözsi. De gondolkozz csak egy kicsit ... Te, aki sokat megengedtél az uradnak, azért nincs most semmid sem. Doibosiné lehajtotta a fejét. — 65 -KEREiáEűElPli osztályunknál KAPHATÓ KÖNYVEK: Angoi nyema.i es Beszélgetések.....................$ 2.0J Ágoston uüe. Fény ea árnyék (versek, elbeszélések) ............... ........... $ 3.5ü Berczy cozseí: _.urópa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ............... $ 8.2ű Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (eibeszéiesek) ................................ 5 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2 00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ... ....................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00 Nagy Sándor. A magyar nép kiaíakulásánaK története .................................... ........... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margif: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok.....................$ 8.20 Székely-Molnár Imre Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2 G0 Szitkai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1074. Ara kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” Ö " $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs).........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. M. U. KERF’KEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3G 2B6. 7
