Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-11 / 15. szám
a W noipeg, Mai. 1975. április 12. Harminc évi rabság—feltámadás nélkül (Folytatás az első oldalról) (leírni kifejezésekkel álcáz .ák A magyar nemzeti vágjon leg- j értékesebb kincse, az uránium, j a bauxit, a búza, a bor, Zá- í hánynál átrakódik szovjet (vagonokba, hogy az elorozott Csa l>on és Ungváron át, széles nyomtávú vasúton jusson a t avar is ok paradicsomába. •Mindazonáltal elképesztő pár huzam vonható a XIII. és, XX. századbeli nemzeti tragédia között. Hét évszázaddal korábban, ugyanúgy nemcsak a sa- [ ját, hanem a Nyugat szabadságát is védelmezte a magyarság. Mint a történelem folyamán oly gyakran, óriási véráldozat- ' tai és népi állagának pótolha- i tatlan veszteségével, teljesen j magára hagyatva, vállalta a i nyugati kereszténység és euró- j pai kultúra megmentését. A j párhuzamok közül még- ide ki-' lávánkozik az is, hogy a Nyu- j gat — hagyományos Kovetke- ! zetességgel — nemcsak hálátlanságot, hanem indokolatlan bosszúállást is tanúsított, mind Yaltában, mind a negyvenhetes országcsotn kitó párizsi béíkeparancsban. Állíthatjuk, hogy a nyugati demokraták a szovjetorosz barbárokkal versenyezve, Trianonnál is kegyetlenebb területrablással sújtották az ártatlan magyarságot. De nemcsak negyvenötben, hanem ötvenhatban is súlyos csalódást okoztak a nyugati Ígéretek. — Pedig már-már úgy látszott, hogy a meggyötört nemze re — béklyóit lerázva — a feltámadás várvavárt napja virradt. Sajnos, az októberben kivívott szabadság csak tiszavirágéletü álom volt a zsarnokság hosszú éjszakájában. Kötelességünk emlékezni és emlékeztetni a háború borzalmaira, a szovjetorosz banditák a társutasok és az aranyat vásárló kiváltságos fajta égnek áltó embertelenségére. Szemünk előtt gyors egymásutánban peregnek le az utolsó hónapok, hetek megrázó 'történései. Ki kell emelnünk mindenekelőtt Budapest ostromát, aztán a debreceni és fehérvári páncélos csatát, valamint a Balaton-börnyéki téli és tavaszi szívós ellenállást. Ha a szovjet előretörést nem késleltetik magyar földön, a Vasfüggöny most nem a trianoni határon, hanem a Rajna mentén húzódnék. U- gyanis hadtörténeti tény, hogy az amerikaiaknak Budapest hős védői tették lehetővé az Elba folyó elérését. És mégis a hírhedt yaltai osztásnál a gonosz jés beteg amerikai elnök cinikus felelőtlenséggel kedveskedik a Kremlin farkastorkiu Joe-jának Magyarország elajándékozásával. Ugyan, mit is várhattunk ezektől a nemzetközi szélhámosoktól? Hiszen Roosevelt — alci Churchillel együtt énekelte a Forward Christian Soldiers c kegyes indulót — amerikai kép mutatás,sál írja a pápáinak: “a diktatúra orosz formája nem olyan veszélyes a kereszténységre, mint a diktatúra német formája.” — 'Ezeket a hatalmi mámortól megittasuit “demokratikus” diktátorokat csak a Vae, Victi© (jajj a legyőzőiteknek) bosszúálló elve vezette. Helyénvaló itt megemlíteni, hogy Magyarország a háború kellős közepén, még 1943-ban is a zsidóság utolsó menedéke volt Európában, — mégis Amerika és a Kremliin nevében száz ezrével ,szállították a mártírokat az akaszt,áfának és tömegsíroknak, jóval többet, mint a sokkalta nagyobb Németország ban, amely pedig a háborút és a velejáró felfordulást okozta. Hadd ejtsünk egy-két szót arról is, hagy a szovjet szuronyok árnyékában visszatértek a kommunista emigránsok: Rákosi>-Rótk, GerőnSinger, Wass- Weilaberger, ‘Pétei-Auspitz, az ÁVŐ-s bitangok terrorfőntöke. Velük aztán kezdetét vette a lumpen-proletárok rémuralma a csonka-haza határain belül és Mvül. Pozsonytól Munkácsig a oseh-tót martalócok kínozták és gy alázták a védtelen magyarokat. Keleten „a mócoK és oláhok rendeztek vérfürdőt Kolozs vártól Záganig, Szatmártól Temesvárig. Az ördögi Tito balkáni partizánjai pedig Muraszombattól Zimonyog tizedelték az ártatlan őslakos magyar nép szine-javát. Mindez a demokráciát és jogrendet Ígérő keresztény Nyugat tudtával, — sőt jóváhagyásával történt. A középkornál százszorta sötétebib idöszak szakadt reánk. Felekezeti külölnbség nélkül, zokogva tört ki belőlünk a nagy böjti ének: Keresztények siijatok, melyen szomorkodjatok ... Érthető, hogy a megszállás, a börtön, vagy elhurcolás helyett sokan a szabadságot választották, a menekülés minden kockázatát vállalva. Talán soha a magyarság kárpátmedencei történetéiben nem volt e Írhez hasonló népvándorlás. A menekülök és katonai alakulatok vég nélküli sora özönlött a nyug a: felé verető crsizágutakon. Minden épkézláb ember futott a bol se vista özönvíz elől, — ha nem éppen idegenbe, legalábbis a közeli erdők, nádasok rejtekébe, mint a tatárjárás és törökdúlás idején. — Halogattam a menekülést és csak végső kény szer hatása alatt ültem kerékpáromra húsvétvasárnap reggelén, hogy pár óra múlva búcsút intsek szeretett hazámnak. Bú és kétség közepette léptem át az évezredes magyar határt a Diává völgyében. Húsvét ünnepe méghozzá verőfényes, meleg nap volt 1945 április elsején, de sem falun, sem városiban nem találkoztam vasárnapi misére igyekvő lélekkel1. A templomok menedékké, a tornyok légi és katonai figyelőhelyekké alakultak át. Harangszó helyett szirénák üvöltése vegyült a közeli, vagy távoli bombarobbanások félelmetes zajéiba. Hozzám hasonló kétségbeesett, többnyire csak puszta életüket mentő emberek rajaitól feketékért Pannónia egyik legrégibb “köves útja”, a már Trója idejében is élénk forgalmú Amber Road Dráva-menti szakasza is. Az eredetileg kereskedelmi jellegű, majd római hadi-út azokban a napokban három évezredet is meghaladó létezésének legtragikusabb napjairól tanúskodhatott. Meit más idők szele fujdogált, amikor az Imperium * 1 2 3 4 5 Romainum büszke légiói meneteltek Sabariából Paetovia (Pettau) felé. Lehetséges, hogy Attila húnjai és nouszerető Árpád fejedelmünk bátor vitézei is erre jöttek-nientek római, illetve itáliai vállalkozásuk alkal mával. De századokkal később — a magyar történelem a: anykorában is — sokszor volt hangos magyar szótól, katonadaltól az eperfák között kígyózó népek országútja. Hiszen Styrianak déli részén keresztül, Karihthiálba vezet. Előbbi IV. Béla korában, mindkét tartomány pedig Mátyás uralkodásakor állott magyar uralom alatt. (Folytatjuk!) SZÉPLAKI JÓZSEF: Magyar Nap Minnesoiácan 500 $-os adomány a Bevándorl ási Levéltár magyar anyagának fejlesztésére. Déimagyarország Felszabadító 'tanácsa 19/5 évi közgyűlése (Évi 5.— dollár hajópóstával). A közgyűlésen megjelenni nem tudó tagjainkat kérjük, hogy a főtitkár cimére (József Titeli, 11722 Hamien Ave, Cleveland, Ohio, 44120 USA.) küldendő rövid üzenettel jelentkezzenek. Lakcímváltozásaik bejelentését, valamint a tagdijak és előfizetési dijak beküldését is erre a címre kérjük. A csekket, vagy pénzes utalványt kérjük: “Coun cil for Liberation of Southern Hungary” névre kiállítani. Dr. Lelbach Antal, elnök Titeli József főtitkár. Beleerjedek az időbe, mint kenyérbe a kovász, sorsom úgy a hátamhoz nőve, mint megkövült csigaház. Tapogatózva fél a léptem, mely véges-végtelenbe visz, valaha túl sokat reméltem, talán ez volt az egész vétségem az élettel szemben s ez nyomon követ ma is. És hogy gyáván térdre nem estem soha, megóvott a Hit! — Diószeghy Tibor: ÖTVEN FELÉ A st. pauli International Institute minden 'hónapban megrendezi a hagyományossá vált nemzetek napját. A soron következő bevándorló csoport itt ismerteti az illetékes ország történelmét, irodalmát, müvéj szerét és kultúráját. A “Minnesotai Magyarok”, — amely egyben egyesületi neve is az ikervárosban (St. Paul és Minneapolis) működő kevesebb mint száz tagból álló kis ; magyar csoportnak — március | 1-én tartották a magyar napot, | nagy érdeklődés mellett. A ; nemzetközi ház zsúfolásig meg j telt főleg amerikai közönség ! gél, sőt többeket el kellett uta sitani helyszűke miatt. Az 5-ös televízió adó riportere próbálta kárpótolni a kint szorultakat, és szorgalmasan filmezte a kiállítás népművészeti és könyv anyagát, és a népitáncosok remek szereplését, amit a 6 és 10 órás hírekben közvetítettek. De mi volt a program? Fülöp László elnök tartotta az ünnepi beszédet. Magyai ország; vázlatos történelmi ismertetése után áttért az amerikai magyarság szereplésére az amerikai társadalomiban, Parmenius Budai Istvántól napjainkig. Beszéde végén ‘bejelentette, hogy a “Minnesotai Magyarok” egyesülete szavazással úgy döntött, hogy 500-$-os adományt ad a Minnesota Egyetem keretein •télül működő Bevándorlási Levéltár- magyar anyagának a fejlesztésére. És itt álljunk meg egy pilla! natra, megszakítva a riport hagyományos szövegét. Hadd mondjam el röviden ennek az 500-$-nak a történetét. Mint a levéltár tanácsadója pár hónappal ezelőtt kapcsolatba léptem az egyesülettel, ismertettem, a levéltár célkitűzését, valamint a magyar anyag szegénységét. Rövid vita utáni a 'csoport szavazással úgy döntött, 'hogy februárban egy tánccal egybekötött vacsorát rendez, amelynek tiszta jövedelmét a levéltárnak ajándékozzza. A haszon 330 dollár volt, a többit egyéni adományokból és a pénztáriból pótolták. QEhhez a National Endowment for the Humanities ugyan ilyen összeggel hozzája rul, amely 1000 dolláros adományt jelent a Bevándorlási Levéltárnak. Figyelembe kell vennünk, 'hogy nem egy többezres tagszámmal rendelkező jól megalapozott szervezetről van szó, de száz tagnál is kevesebb kis csoportról. Amíg ilyen magyarság tudattal rendelkező szórványaink vannak az Egyesült Államokiban addig nem kell félnünk a kihalástól. Remélem, ezt a példát más szervezetek is | követni fogják. Visszatérve a magyar nap eseményeire, a népitáocosok nagy sárért aratva leptek le a por ondról, tapsvihar kiséretéuen. Utaiia Zoltai Ulga tartott veti'tettképes előadást Magyarországról, amit érdeklődéssel követett a közönség. A magyar venuégrátás sem maradt el, kávét es izretes házi süteményeket szolgáltak a vendégeknek, kellemes harmonika zene kíséretében. Közben a közönség átvonult a kiállítási terembe, ahol az amerikai közömbösséget meghazudtoló érdeklődéssel, sőt időnként lelkesedéssel fogdosták — forgatták a népművészetünk egy-egy szép példányát. A terem középén a magyar hímzés gyakorlati bemutatása lett volna a feladat, Wixth Ceil vezetésével, ha hölgyeinket hagyták volna hímezni. Itt alakult ki az információs központ a magyar hímzést illetőéül. A unasnt meglepetés a régi pénz és könyk.álhtásnál volt tapasztalható, egyes részlegnél sorban álltak az emberek, máshol ceruzával-, papírral a kézben jegyzetellek és kérdezgették, hol lehet megvenni ezt, vagy azt a könyvet, vagy kapható-e még? Ez, vagy mmnesctai sajátosság, vagy változnak az idők, változnak az emberek. A magyai1 map szervezése Zöitai Olga érdeme, a népitáncoL btern Ed tanította be, a táncosok kivétel nélkül mind amerikaiak voltak. Harmonikán Fodor András játszott. A konyháért Móricz Katalin volt a felelős. A kiállítást Zoltai Tibor és én álLitottuk össze. Végezetül annyit, hogy minden Közreműködő azzal a jóleső érzéssel ülhetett le meghallgatni az esti híreket, hogy a televízió képernyőjén alapíthatta meg, hogy a magyar nap sikeres volt. w t í> I R í 0 K ! (Folytatás az első oldalról!) Délmagyarország Felszabadi- j tó Tanácsa a délmagyarországi | területeknek Tito kommunista Jugoszláviájába való vissza- j kényszerítésének 30. évforduló- j ja jegyében 1975. április 13.-á„, [ vasárnap délután fél négy óra-; kor a nyugat-oldali magyar evangélikus egyház kistermében rendezi meg szokásos évi j közgyűlését. (Cleveland, West j 98tih St. és Denison Ave.) A közgyűlésre szeretettel hívjuk j és várjuk a DFT minden tagját, a DFT barátait, a magyar emigrációs szervezetek képviselőit és az elszakított területeink sorsát szivén viselő minden magyar testvérünket. A közgyűlés napirendje: 1. Dr. Lelbach Antal elnök: Megnyitó. 2. Titeli József főtitkár: Évi jelentés. 3. ifj. Zolnay Mátyás pénztáros: Beszámoló. 4. Homonay Elemér-. A délszláv kérdés és Délmagyarország. i 5. Hozzászólások, javaslatok, i határozatok. A DFT elnöksége ezúton is | kéri tagjait tagdijak (Évi 5.— ! dollár) rendezésére, a Virrasztó előfizetésének megújítására küd menekülnek, amerikai garancia ellenére cserbenhagyva, a vörös pusztító orkán elől s pusztulnak el tízezrével az utcaszéleken, mikor Portugália fölött is kinyílnak a sailó-kalapácsos lobogók, miután a nyugati demokráciáknak sikerük a nemzeti hatalom által biztosított rendet megdönteniük, most hirtelen kitört a pánik és a j.,jjgatas a judas pénzéit eddig oűy készségesen hajbókolok között. S a levitézlett szoedem vezér és nyugdíjba menesztett kancellár Willi Brandt igyekszik most leiket verni beléjük, hogy Vietnám azért mégsem Nyu'gatbei lin, vagy ' Európa. Mintha az ameiikai közvélemény tudatában Nyugatberlin érdekesebb lenne, mint Saigon, vagy Kambodzsa, s Európa, vagy Nyugatnémetország áldozatra méltóbb, mint a stratégiailag ugyanolyan fontos Távol- és Közel Kelet. És 'mindezek láttán még ma sem igondol egy jogérző politikus sem arra, hojgy egy új Nürnbergi Tribunal elé állítsa, a vádlottak padjára, Göriing, Keitel, Ribbentrop, 'Sauckel és társai mellé, a hasonló népirtókat és miilliószoros gyükosokat. vagy megái a jogérzet világszerte a vesztesek bűntetteinél s szemet huny a győztesek folyamatos, a jelenig nyúló, háborús büntette fölött?! De kik is vonhatnák felelőségre őket?! Hi/szen az. áldozatok s azok fiai és unokái is a megszállók, a győztesek janicsárjaivá váltak immár! A gerinceseket, a tetemre hívókat pedig lenyomták a létminimum poráoa, míg csak lelkileg, és szellemileg nreg nem fulladtak! Kis. iróniával elmondhatnánk, hogy a Kelet és Nyugat felszabadítása ’között mégis csak vau egy lényeges különbség: a Keleten “felszabadító Rak biztosan meg-maradnak egy gazda mellett a boldogságnak amaz állapotában, inig a Nyugat felszabadított jai kézről-kéz; e járva újra és újra felszabadulnak a dekadenssé vált demokrácia korrupt játékszabályai szerint. Nézzünk szembe végre a tényekkel! A legújabb véleménykutatási eredmények szerint az amerikai inépnek csak 30%-a lenne hajlandó áldozatot hozni Nyugataerlinéit s Európáért! S lia Európa még ebben a vélernénynyilvánitásban sem fedezi fel saját halálos ítéletét, egy időzített bombával a nyakában, akkor feleslegessé válik a válasz ama a kérdésre is, hogy mi is Európa tulajdonképpen, egy a várakozás álláspontján áló nagyhatalom-e, vagy a történelem aggok otthona? A válasz rá Amerikából már megérkezett, cinikusan és egyértelműen,! S vajon meddig maradhat még ibüntetllenül?! VIETNAM FEjFiüAkA (Folytatás az első oldalról!) 430 A History of Hungary The Last Twenty Years 431 Horthy followed an identical line. Significant results were attained in the matter of the sick benefit and unemployment insurance of the agricultural population, as well as concerning the regulation of working hours and wages. In September 1939, the government submitted to the Parliament a new Land Reform Bill proposing primarily to provide that the area of land to be acquired or leased shall not be less than 100,000 yokes a year. Significant strides were made in intensifying agricultural production and in raising its quality. All these have a special importance since the proportion of people living by agriculture is, as compared with the available area of land under cultivation, much higher than, for instance, in the United States. The number of inhabitants of a typical agricultural county, like Csongrád or Jász-Nagykun-Szolnok, for instance, exceeds 220 per square mile, while, according to 1930 data, there were only 23 per square mile in Kansas, where the rural population reaches 62 per cent. The agricultural population of Trianon Hungary was 52 per cent of all her inhabitants. Of her territory, 60.1 per cent was arable area, 17.9 per cent pasture and meadow, 11.8 per cent forests. The Hungarian army was also reorganized during recent years to stand on guard on the Carpathians in difficult times. In the field of education, under the ministry of Bálint Hóman, popular education was widely extended, elementary schools were raised to eight schools were reformed and economiccommercial, industrial and agricultural high schools established. The aim of this book has been to expound the past, to approach it as closely as a historian, himself subject to human error, may hope to do with historical criticism and a sincere attempt at truth. Having arrived at the present day, the historian would turn his back on this set aim if he were to launch into political argument— even if disguised as current history. Of the newest developments, the appraisal of which has to be based on documentation not yet available, one cannot write at length within the scope of this book. The task of the historian ends here. grades, high iMi már tapasztalatból tudjuk, hogy a nyugati világ, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja, az Atlanti Chartában, az Egyesük Nemzetek alapokmányában és számtalan más okmányban meghirdetett magasztos eszmék: a népek önrendelkezési joga, emberi jogok, viiágszabad ság, világbéke, stb. ellenére, szemrebbenés nélkül taszít or; szagokat, nemzeteket), népéket ; a pusztulásba, és 'lelkiismerete i megnyugtatására farizeus módon legfeljebb csak annyit tesz hogy a “szerencsés” menekültek egyrészét nagy,kegyesen fel , karolja, mint azt 56-han is te:- , te. De azt is tudjuk, hogy ezek a népirtások, országesonkitások, évezredes nemzetek szol-, j gaságra adása, a világbékéről, | yilágszaibadságró'i álmodozó Wilson óta megismétlődhettek s megismétlődnek, azért kizárólag a szabadkőműves páholyok bástyái mögé húzódott maroknyi összeesküvők a felelősek. Az 1917. június 28.-án, Párizsiban összegyűlt szabadkőműves jóval a háború ‘befejezése előtt már elhatározta az ezer éves kersztény magyar királyság) feldarabolását. amit aztán a béketárgyalás asztalához ültetett hárompontos vakoló testvérek olyan mesterien hajtottak végre, hogy a meghúzott “határok’’ nemcsak városokat, hanem lakásokat vágtak ketté, i Azóta a Magyarországion 1918- ban kilkisiérletezett és 1945-ben megismételt “élveboncolást” a különböző chartákban meghirdetett magasztos eszmék nagyobb dicsőségére, “politikai gyakorlattá” léptették elő — lásd a megcsonkított, szétdarabolt Németországot, a kettévágott Berlint a szégyenfalaí, — a képzeletben vonallal kettészelt Koreát és Vietnamot, az 1949-ben életrehivott Izrael esztelenül megvont határait, stb. - mert a maroknyi világellenes összeesküvő csak úgy tud uralkodni a világon', ha ily módon állandó forrongásban tartja. — Hoigy aztán ezeknek a Frankensteint megszégyenítő “élveboncolásoknak’ a következtében miihóik halnak meg, 10 milliók kerülnek a vdág országútjai ra ősi földjüket, otthonukat, min denüket vesztett menekültekként, 100 miliők kei ülnék újonnan felkerült, túlzó-nacionalista népek zsarnoki uralma alá, ki törődik vele?! Az 1918-ban Párizsban esztelenül keletfelé kilendített inga, a történelem vaslogikája szerint, most van visszatérőiben' és Indokína után lángba fogja borítani, maga alá fogja temetni egész Közelkeletet. a még “szabad” Európát, de még Amerikát is, ha az utolsó pillanatban nem térnek észre és nem teszik ártalmatlanná a maroknyi világellenes összeesküvőt... Mert bűnt nem lehet büntetlenül elkövetni sem egyeseknek, sem nemzeteknek, — még akkor sem, ba az történetesen olyan nagy és 'hatalmas (?!) is, mint Amerika. — Csikménasági. — Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! j ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN! —í ALEX. A. KELEM LIMITED \ ■ KELEN TRAVEL SERVICE ■ 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. IIIT1T A(i Forduljon bizalommal irodánkhoz. U|||£|||Ja Utazások a világ minden részébe. ■ ■ a Föképviselet. Naponía küldjük a megbízásokat * ill KA" Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax " a ■ alapból levonható. TM TII7 C V Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. “ g IUm: Föképviselet. I LEI ■ küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyrzerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Magyaroriszági válóperek. ” A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi ** Rügyeit! i ■ ■■m mm m« «
