Kanadai Magyar Ujság, 1974. április (50. évfolyam, 14. szám)
1974-04-05 / 14. szám
SZENTSÉGKLEM ZARÁNDOKLAT A hazai diktatúrának a külföldön élő magyarság felé irányuló propagandája közismerten szégyentelen és ízléstelen. Mégis, a Magyarok Világszövetsége 'hivatalos lapjának, a Magyar Híreknek a januári száma új rekordot állít fel ezen a téren, amikor “'Sárospataki Öregdiák Találkozót’’ hirdet 1974 nyarára. Történetesen most lesz ugyanis 25 éve annak a kulturális gaztettnek, 'hogy- Rákosi a Kollégiumot min denestől fogva államosította. Méghozzá állítólagos “anyagi okokra’’ való (hivatkozással. Annakidején erre a hírre megmozdult az egész nyugateurófpai protestantizmus. Svájc és holland reformátusok azonnal felajánlották,, hogy1 hajlandók e nagymúltu magyar iskola fenntartásának az anyagi terheit magukra vállalni. De mondanunk sem kell, hogy ajánlatukra sóira választ nem kaptak. A pataki kollégium megszűnt. Diákjait és1 tanárjait szétszórták. Ennek a knltúrális gaztettnek a negyedszázados évfordulóját készülnék tehát most meg ünnepelni hazahivogatva a külföldön élő volt pataki diákokat, “tábortüzet és hált, toronyzenét és (borkóstolást, valamint bodrogi lampionos csónakfelvonulást” ígérve nekik a fentidézett program-bejelentésben. Kü iön hangsúlyozzák, hogy “egyforma szeretettel’’ várják a volt pataki jogakadémia, teológia és gimnázium egykori diákjait erre a páratlan ünneplésre. Az évek óta gondosan kiépített kommunista propagandagé pezet ezúttal is pontosan működik. Válaszul erre a felhívásra, máris megszólalt Amerikában is egy hang. Református lelkészé;, akinek neve annakidején széles körökben ismertté vált az oly nagy közfeltünést keltett Ízléstelen “washingtoni •cocktail-party” után, amikor néhány amerikai magyar lelkész a magyar kommunistái követségen együtt poharazgatott magyarországi békepap barátaival a. “hidépités” nyitányaként. Az említett főtiszteletü úr most nyájas és érzelgős körlevélben hívogatja e zarándoklatra egykori pataki diáktársait, előzékenyen megadva nekik még a washingtonit magyar- követség pontos telefonszámát is, nehogy vizumnehézségeik támadjanak. Néhány naiv lelkészt a Patak utáni nosztalgia érzése visz majd haza. Az amerikai magyar .békepapokat pedig annak lehetősége, hogy így magyar kollégáikkal feltűnés nélkül találkozhatnak majd és boros poharak mellett újabb közös terveket ková'csohatnak az amerikai magyarság teljes szét bomlasztására. Vannak azután köztük “bátor lelkek”, a hírek szerint, akik úgy gondolják, hogy valamiféle ajtófogadáoon, amire külföldi tudósítókat is meghívnának, tetemre hívják majd az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, felvetve feléje az ősi intézmény .egyházi tulajdonba való visszaadásának a gondolatát. Mi sajnos nem tu-ctunk hinni abban, hogy a diktatúra bármikor is egyetlen lépést tenne visszafelé. Ellenben az amerikai magyar lelkészek eme pataki zarándoklata a 25 éves évfordulón erkölcsi pecsétül szolgálhat majd a kollégium eikoniislválásának a szomorú tényére s az ó'hazai, még mindig reménykedő magyarságot annak felismerésére késztetheti, hogy a szovjet statusquo gondolatát íme még az emigrációs magyar egyházi vezetők is hivatalosan és kollektive megerősítik. Ez az egész akció bizonyos amerikai gengszte r-fil me kr e emlékeztet minket, amiken a gyilkos exhumáltatja áldozatát, majd disztemetéM rendez részére, meghiva arra a meggyilkolt áldozat hozzátartozóit és barátait is. Együttesen állják kiöli ül a ravatalt és vagy (hamis, krokodilkönnyeket hullatnak közösen, vagy cinkos vigyorgással villan össze tekintetük. Utána persze vidám halotti tor következik. Valami ilyesféle lesz ennek a szentségtelen zarándoklatnak is a konklúziója, hacsak az amerikai magyar közvélemény fel nem ébred végre, hangosan nem-et kiáltva erre a csúfos komédiára. — alan. JEGYZET (Március 22.-i számunkban közölt Pécsi Kornél dr. “Válságos időkben” c. tanulmányának befejezése az aiantí Jegyzet. — Szerk.) Dokumentációs céllal jónak látom idézni —kk— tollából a HADAK UTJÁN 1973. nov.-dec. sz. 18-ról ezeiket: “1914 rnárc. 27.-én Dusán T. Simonies repülőtábornok államcsínnyel eltávolította Pál Tégens herceget és a -Cvetkovics-kormányt, meg tagadva a háromhataiími egyezményhez való csatlakozás érvényét, általános mozgósítást ren delt el, Magyarországot is ellenséges államnak nyilvánítva. Majd megnemtámadási és barátsági szerződést köt a Szovjetunióval. Anglia és Amerika szerepé nem kétséges, maga Donovan ezredes, később vezérőrnagy. ROOSEVELT megbízottja, aki e napokban Belgrádban járt, később igy nyilatkozott: “A szerbek nein hivatkozhatnak az 1941. március 27.-i puocsra, mert mi megvásároltuk azt a forradalmat.” Nem különben az angol Seton Watson, amikor az emigráns szerbek 1941-es politikájuk érdemeire hivatkoztak, kijelentette: “IMi Jugoszláviának a háborúba lépését félmillió fontnál fizettük meg, igy tehát nem tartozunk semmivel a szerbeknek!” A .belgrádi angol légügyi attassé közvetlenül a Simonicsállamcsiny előtt Zimonyhan, a légierők főparancsnokságán tar tózkodott. Főnöke, az angol követ CHURCHILL-tői táviratban kapott utasítást a Cvetkovics-kormány megdöntésére folytatott akció továbbvitelére. A.W. Palmer: Revolt in Bel! grade, 'History Today, IMárüh 1 1960, pp.192-200.” A pápa megbünteti az "ünneproiilóf Nation Europa — 1974. március. “Szentséges Atya!” Megdöbbenéssel és mély sajnálattal értesültünk a sa jtó, rádió és televízió útján arról, hogy Mindszenty József bíboros, exellemciás Urat ön esztergomi érseki címétől megfosztotta. Már bizonyos idő óta megfigyelhető, hogy a vatikáni diplomácia a szabad világ téves politikai útját követi s ezzel egyidejűleg kedvez a világuralomra törni kívánó ateista boflsevizmuisnak. Fentnevezett intézkedésében mi újabb meghajlást látunk a Kreml magyarországi strapái előtt. Számunkra, szabadon gondolkodó svájciak és európai keresztények számára Mindszenty József bíboros a magyar nép szabadságvágyának jelképe s ihü követője annak a parancsnak, amit az adott ki, kinek székét most Ön foglalja el, s aki Krisztus tanítványainak ezt hagyta meg: “Inkább kell Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek”. (Ap. Csel. 5.F. 29 vers.) Teljességgel érthetetlen előttünk, hogyan lehetett a (kommunizmus érdekében egy csodálatra méltó keresztény hazafi vértamuságát megsemmisíteni s egyúttal a hős magyar népet megfosztani nemzeti' és keresztényi ellenállásának leikétől? Ez az intézkedés nézetünk szerint szöges ellentétben áll az ön egyháznak hagyományaival. Érteilmeaze Ön írásunkat, úgy hogy az tiltakozás kiván lenni olyan ökumenikus szellemben, amelyet mi, mint egyik európai testvéri közösség, szolgálni óhajtunk. Őszentsége magas hivatala iránti tiszteletünkhöz megkülönböztetett nagyrabecsülésünk kifejezését csatoljuk. Arminia Zürich Európa-Testvériség közösségeinek konventje Dr. Med. H. Manz, Walter H. Hefti, Gerd Zikeli, lelkész. Beküldte; Árgus, Párizs. határos kiszabadulása során, majd a három hónapos ostrom során rombadőlt, kifosztott s megfélemlített fővárosba való visszatérésekor jegyzett fel. A magyar nép és nemzet tragédiája a kis emberek során keresztül megdöbbentő erővel s a maga teljességében bontakozik reális hűséggel,, de egyiben a ferencesek örökös derűjével, optimizmusával megirt soraiból. A délvidéki német származású szerző, ,aki fiatal szerzetes korában a török idők ferenceseinek hősies történetének kutatása során vált lélekben magyarrá s tette magáévá a magyarság hivatástudatát, e napló tanúsága szerint nemcsak eisodáló ja volt a török hódoltsági idők ferencesei hősies és önfeláldozó munkájának, de követője isi péltlaadásuknak. Éppen ezért csak a legnagyobb elismeréssel hívom fel a magyar olvasóközönség figyelmét Király Kelemen atya “Napló”-jára, mely közvetlenül a szerzőnél rendelhető meg az alább címen: Ft. Király Kelemen, Retreat House P.O. Box 250,. De Witt, Michigan 48820 U.S.A. A vászonkötésben 400 oldalon megjelenő “Napló” ára $8.-. Homonnay Elemér. A BIBLIÁBÓL “Őrállói vakok mindnyájan, mitse tudnak. Mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodok, heverők, szunynyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni. Pásztorok ők, akik nem tudnak vigyázni. Mindnyájan a maguk utára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!” (Es. 56:10-11.) HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! Winnipeg, Man. 1974. április 5. 5 ÉBREDEZŐK (Folytatás az első oldalról) társak és bűnrészesek maguk j vallanak és rondítanak saját fészkükbe, melyekben évtizedeken át oílyan jól érezték magukat. Volt legyen bár ez a fészek ideológiai, vagy anyagi “összetételű”. Günther Grass szerint tehát, aki demokratikus szocializmust akar, nem dolgozhat együtt a kommunistákkal, akik lei.őtt a lenini hierarchia még ma is szent és sérthetetlen s ennek következtében a sztálinizmus visszatérte sem kizárható. Kétségtelen: minél nagyobb méreteket ölt az arab viliág és Izrael közötti ikrizis, minél jobban előtérbe kerülnek az “érdekli atalmak’ ’, (USA-Szovjetunió), annál bátrabban ,és veszólytelemeibbüi lehet lesz ant.ikommunistának is lenni. Amint Párizs a női divat terén jelent világszerte, ugyanazt jelenti New York és Tel Aviv a politikai “chie” terén, a megengedett és meg nem engedett polltizáilási határok meghúzásánál. Ebből a legújabb sí egyre inkább érvényessé' váló politikai tájékozódásból a nyugatnémet kormány vajmi keveset látszik magáévá tenni. Bahr, különleges feladatokkal ellátott szociáildemokrata miniszter nagy örömhírrel tért vissza a napokban moszkvai titkos tárgyalásairól is. Ez a tár gyalás oílyan titkos volt, (hogy annak teljes tartalmáról még a koalíciós külügyminiszter — KAUM, mi KlMItNt FI. Király kelemen Q.F.M.: "Naplón" A lengyel emigrációnak Párizsban megjelenő “La Poiogne en Europe” c. lapja legutóbbi számában lerántja a leplet az oroszok egy újabb szemfényvesztő manőveréről, amelynek többek között ,a franciák egyik legkomolyabb lapja “Figaro” is áldozatul esett. A Le Figaro 1973 november 14.-i számában írja — kezdi beszámolóját a lengyel lap: “Ez alatt aiz idő alatt, Belorusziában Koszigin körutat tett a textilüzemekben és az ipari kiállításon, azután Ktyn-ba ment, e zarándokhelyre, ahol a hitleristák lemészárolták ,a lengyel tiszteket ...” Robert Lacontre, a Figaro állandó moszkvai munkatársa itt összetévesztette a belorusziai Khatyn-t a Szmolenszk mellett lévő Katyn-naJ. Khatyn eddig teljesén ismeretlen volt és ha a hitleristák el is követtek atrocitásokat az nem különbözött a másutt is elkövetettektől. A világ semmit sem tudott a kis Whatynról, amikor Katynban lemészárolták a lengyel tiszteket. Az oroszok azonban, akik igen jól értenek a kártyák összezavarásához, igyekeznek kihasználni e két név hasonlóságát. Az olvasók reakciója heves volt, — Írja továbbá a lengyel lap, — arait az is bizonyít, hogy a. Le Figaro a november 17-18-i számában ekként magyarázott: “Lapunk olvasóit mélyen meghatották, hogy Kosszigin zarándoklata elvezetett Katynba, ahol a hitleristák; legyilkolták a lengyel tiszteket. Valójában tudósítónk a következőket irta: ahol a hitleristák lemészárolták a lakosságot. Egyébként ennek az eseménynek az emlékezetére emelteik emlékművet Katyniban.” Ez elírás következtében maga a (Figaro is a németek lelkiismeretére irta a lemészárolt 4500 lengyel tisztet, holott ezt az ügyet már a nürnbergi per folyamán tisztázták, hogy ,a kivégzés Sztálin parancsára történ, aki így akart megszabadu!nii olyanoktól, akikről tudta, hogy a kommunizmus ellenségei. Ezen a. ponton a történelem kimondotta fellebbezés nélküli ítéletét. (Ezt a részt a lengyel lap is kiemelte szövegében.) Mi tudomásul vesszük a Figarónak a Védekezésiét, — fűzi tovább a lengyel újság, — azzal a kevéske hozzátétellel, cicgy a nürnbergi per irataiban nem szerepel a Ktyn-i tömeg mészáráls, mert azt éppen Rudenko szovjet ügyész vétózta meg, hogy ezt a bűnt tárgyalják és — a 'hitleristák számlájára írják. Az ami bennünket meglep, — írja a “La Poiogne en Europe”, hogy Robert Lacontre, aki Moszkvában él, nincsen tisztá- . ban Katyn és Khatyn-nal. Vé- | gezetül lehet azon is csodálkozni,, hoigy a telefon, telex Moszkvában “lakosságát” vesz fel és a drót másik végen “lengyel tiszteket” ad ki. Elképzelhetetlen, hogy amikor a Figaro rájött erre az elírásra nem tiltakozott a “Glavlit”-nál (orosz cenzúrahivatal) ez elírás ellen. Erről a Figaro védekezése nem beszél. Király Kelemen ferences a’ya háborús “Napló”-ja a közeljövőben jelenik meg a szerző kiadásában, a clevelandi ‘Kárpát” könyvkiadó gondozásában. Király Kelemen atya, aki már gazdag egyháztörténeti, egyházpolitikai és közírói múltra tekinthet vissza, e legújabb könyvében az 1944-45 évforduló tragikus eseményeit örökíti meg, úgy 'ahogy ő látta és átélte s ahogy azokat naprólnapra naplójában feljegyezte. A napló tehát nem történet-tudományi munka, hiszen megfigyeléseit, élményeit nem' fogja össze egy átfogó szintézisbe, az egész nemzetet felölelő keretbe, azokat nem dokumentálja, de éles szemű feljegyzésiéi, filmsze rüen torlódó helyzet forrásul szolgálhatnak ez évek történetét feldolgozni kívánó történészeink számára. A napló gerincét Király Kelemen atyának azon feljegyzései képezik, melyeket a szovjet hadsereg által már elfoglalt Csonigrád városába való kiküldetése, a szovjet 'GPU által történt elfogatása, szinte csodával Tavaszi Tea Winnipegen A magyar ref. Egyház iNőegylete április 7.-én, Virágvasárnap d.u. 3 órától tartja “Tavaszi teáját”, a templom alatti teremben. Mindenkit szívesen hívnak és várnak. Walter Scheel, sem értesülhetett, a parlamenti ellenzékről nem is szólva. Hiába, ahol két elvtárs tárgyal, ott a nem-elvtársatonak nincs keresnivalója, mégha százszor partner is a reszo. ummszter, mégha az alkotmánynak ellent is mond, mégha a parlament már amúgy is teljesen aláásott tekintélyét a semmi nívójáig ©ülyeszti az üyen titkolózás. 'Mindenesetre annyit megtudtunk, hogy a tárgyalások alapján, — ha nem is egyes, de kettes osztályzattal, — elértük a következő osztályt, mondd a további tárgyalási lehetőségeket. (Mi mindennel számolhatnánk — Te Jóisten —, ha Bátor egyes osztályzattal érkezett volna vrssza a nyugatnémet fővárosba?!) Azonban már ez a “kettes osztályzat” is elég feladást, eladást és kiárusítást seijttet, ka csak a “két Németország” között létrejött kölcsönös képviseletből indulunk is ki. itt ugyanis sem többről, sem kevesebbről nincs szó, mint arról,, hogy a keletnémet “képviselő” ugyanúgy akneditáiiva lesz Bonnban s nyújtja át megbízólevelét mindenkori (?) nyugatnémet államfőnek, mint bármely más külföldi állam követe, képviselője. Ezzel az “aktussal” a két Németország realitása, mint — a nemzetközi jog szerint is két egymástól idegen oiszágtest elismerést nyert. Hogy ez egyszersmind szöges ellentétben áll az érvényben lévő alkotmánnyal, melyre; Willy Brandt ,és (elv)társai annak idején esküdtek, nem látszik különösebben zavarni a “békeapostoloikjat”. Hiszen ez az államforma nem az o államformájük;, eiz a szabadság; nem az általuk megálmodott és értelmezett szabadság s ez a szociális és gazdasági rend nem az ő államrendjük! Hogy lenne akkor az a “darab papír”, az alkotmány, az ő alkotmányuk? ! Amit azonban ők meg akarnak valósítani, arra nem kaptak a választók öt százalékától sem felhatalmazást! Ezt érezhették két bet Hamburgban a községi választásokon s .érezhették március 17.-én a Rheinland-Pfalzi ugyancsak községi választásokon, mely szintén a Német Szociáldemokrata Párt súlyos vereségével végződött. A Keresztény Demokrata Párt abszolút többségre tett szert, a szociáldemokraták pedig elvesz tették volt szavazataik átlag 7-8 százalékát. A “Fussvolk”, a Német Szociáldemokrata Párt névtelen gyalogosai nem kérnek abból a “jólétből”, mellyel! Willy Brandt és kormánya, — Moszkva egyre növekvőbb árnyékában, — boldogítani akarja őket! Ezek a tömegek tudatában vannak még egy alapvető, ős természetű .erkölcsissgnek! . . . KANADA ELSŐ MAGYAR IRODÁJA: ALEX. A. KELEN LIMITED! 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Tel.: 842-9548. \m FŐKÉPVISELET! FIGYELEM: A hazai hatóságok erősen büntetik a dollár feketén való hazajuttatását. Csakis hivatalos úton küldje haza támogatását az IKKA hivatalos árfolyamán! ROMÁN LEI- ÉS SZLOVÁK TUZEX“ ÁRUKÜLDÉS ’ KÜLDÉS GYÓGYSZERKÜLDÉS. Közjeigyzőség, hiteles fordítások, magyarországi válóperek, örökség, végrendeletek. Gyors, pontos kiszolgálás. Tue Renaissance Power 73 have virtually renounced the position Hungary had held until that time in Carpathian Europe. The only effective means of checking the systematic efforts which, in the long run endangered the very independence of Hungary, was to carry out a counter-plan. Indeed Matthias proved in his own day, more than a military and political match for the Habsburgs. It was due only to the uncertain times following the death of Matthias that, instead of his heirs, the Habsburgs were placed at the head of a new Central European Empire. Matthias was prompted by the genuine interests of Hungary to take the initiative in this unavoidable race. It is beyond doubt, therefore, that, despite occasional friendly negotiations, the differences between the empire-building Habsburgs and the last of the line of great Hungarian kings was unbridgeable and final. As a matter of fact this continuous antagonism in the fields of diplomacy and war dominates Matthias's foreign policy. At the very outset of his reign it became evident that Frederick III, and even Podicbrad of Bohemia, would leave no stone unturned to acquire the crown of Hungary. Deciding to deal with these predatory opponents separately, he concluded a peace with Frederick in 1463, largely because he had begun his domestic reforms and lost no time in preparing for the conquest of Bohemia. Here he was able to utilize a rift between the Pope and Frederick on the one hand and a rift between the Czech Catholics and Podicbrad, who relied on the Protestant Hussites, on the other. Encouraged by the Pope and by the Emperor who even 76 1 History of Hungary Turk, and that he would have been capable of this undertaking even with his own forces alone were it not for the constant thwarting of his plans by the Emperor.1 We see now that Frederick’s plans were no immediate hindrance to a campaign towards the south-east. Yet, viewed from a distant perspective, it must be admitted that in the long run Matthias was right. Ele realized that either his power or that of the Habsburgs must disappear. I low true were his fears is shown by the fact that barely a hundred years after his death the western part of Hungary the only part then left in Christian hands was under Elabsburg domination. Matthias w'as noted for his patronage of literature and the arts, and his court was one of the most map-nificent in Europe. He was a great patron of the Renaissance movement in Carpathian Europe. At first he was surrounded chiefly by Hungarian scholars and churchmen; but later, after his marriage in 1476 to Beatrice, daughter of the King of Naples, Italian writers and humanists were brought to his court. Some of them, like Bonfini and Galeotti, wrote his biography and have left picturesque descriptions of his court life. It is true, of course, that only the higher classes were influenced by the new cultural trend, but this was the case likewise in Western Europe. In his royal palace at Buda, rebuilt in French flamboyant Gothic and now enlarged in Renaissance style, a colorful and rich life was led. Matthias took great and justifiable pride in his Francis Forgách (bishop and historian, 1535—1577)', &e Statu Reipublicae Hungáriáé.
