Kanadai Magyar Ujság, 1974. április (50. évfolyam, 14. szám)

1974-04-05 / 14. szám

SZENTSÉGKLEM ZARÁNDOKLAT A hazai diktatúrának a kül­földön élő magyarság felé irá­nyuló propagandája közismer­ten szégyentelen és ízléstelen. Mégis, a Magyarok Világszö­vetsége 'hivatalos lapjának, a Magyar Híreknek a januári szá­ma új rekordot állít fel ezen a téren, amikor “'Sárospataki Öregdiák Találkozót’’ hirdet 1974 nyarára. Történetesen most lesz ugyanis 25 éve an­nak a kulturális gaztettnek, 'hogy- Rákosi a Kollégiumot min denestől fogva államosította. Méghozzá állítólagos “anyagi okokra’’ való (hivatkozással. An­nakidején erre a hírre megmoz­dult az egész nyugateurófpai protestantizmus. Svájc és hol­land reformátusok azonnal fel­ajánlották,, hogy1 hajlandók e nagymúltu magyar iskola fenn­tartásának az anyagi terheit magukra vállalni. De monda­nunk sem kell, hogy ajánlatuk­ra sóira választ nem kaptak. A pataki kollégium megszűnt. Diákjait és1 tanárjait szétszór­ták. Ennek a knltúrális gaztett­nek a negyedszázados évfordu­lóját készülnék tehát most meg ünnepelni hazahivogatva a kül­földön élő volt pataki diáko­kat, “tábortüzet és hált, torony­­zenét és (borkóstolást, valamint bodrogi lampionos csónakfelvo­nulást” ígérve nekik a fentidé­­zett program-bejelentésben. Kü iön hangsúlyozzák, hogy “egy­forma szeretettel’’ várják a volt pataki jogakadémia, teológia és gimnázium egykori diákjait erre a páratlan ünneplésre. Az évek óta gondosan kiépí­tett kommunista propagandagé pezet ezúttal is pontosan mű­ködik. Válaszul erre a felhívás­ra, máris megszólalt Ameriká­ban is egy hang. Református lelkészé;, akinek neve annakide­jén széles körökben ismertté vált az oly nagy közfeltünést keltett Ízléstelen “washingtoni •cocktail-party” után, amikor néhány amerikai magyar lel­kész a magyar kommunistái kö­vetségen együtt poharazgatott magyarországi békepap bará­taival a. “hidépités” nyitánya­ként. Az említett főtiszteletü úr most nyájas és érzelgős körle­vélben hívogatja e zarándok­latra egykori pataki diáktársait, előzékenyen megadva nekik még a washingtonit magyar- kö­vetség pontos telefonszámát is, nehogy vizumnehézségeik tá­madjanak. Néhány naiv lelkészt a Patak utáni nosztalgia érzése visz majd haza. Az amerikai ma­gyar .békepapokat pedig annak lehetősége, hogy így magyar kollégáikkal feltűnés nélkül ta­lálkozhatnak majd és boros po­harak mellett újabb közös ter­veket ková'csohatnak az ame­rikai magyarság teljes szét bomlasztására. Vannak azután köztük “bátor lelkek”, a hírek szerint, akik úgy gondolják, hogy valamiféle ajtófogadáoon, amire külföldi tudósítókat is meghívnának, tetemre hívják majd az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökét, felvetve feléje az ősi intézmény .egyházi tulajdon­ba való visszaadásának a gon­dolatát. Mi sajnos nem tu-ctunk hinni abban, hogy a diktatúra bármikor is egyetlen lépést ten­ne visszafelé. Ellenben az ame­rikai magyar lelkészek eme pa­taki zarándoklata a 25 éves év­fordulón erkölcsi pecsétül szol­gálhat majd a kollégium eikon­­iislválásának a szomorú tényére s az ó'hazai, még mindig re­ménykedő magyarságot annak felismerésére késztetheti, hogy a szovjet statusquo gondolatát íme még az emigrációs magyar egyházi vezetők is hivatalosan és kollektive megerősítik. Ez az egész akció bizonyos amerikai gengszte r-fil me kr e emlékeztet minket, ami­ken a gyilkos exhumáltatja ál­dozatát, majd disztemetéM ren­dez részére, meghiva arra a meggyilkolt áldozat hozzátarto­zóit és barátait is. Együttesen állják kiöli ül a ravatalt és vagy (hamis, krokodilkönnyeket hul­latnak közösen, vagy cinkos vi­gyorgással villan össze tekinte­tük. Utána persze vidám halot­ti tor következik. Valami ilyes­féle lesz ennek a szentségtelen zarándoklatnak is a konklúzió­ja, hacsak az amerikai magyar közvélemény fel nem ébred végre, hangosan nem-et kiáltva erre a csúfos komédiára. — alan. JEGYZET (Március 22.-i számunkban közölt Pécsi Kornél dr. “Válsá­gos időkben” c. tanulmányának befejezése az aiantí Jegyzet. — Szerk.) Dokumentációs céllal jónak látom idézni —kk— tollából a HADAK UTJÁN 1973. nov.-dec. sz. 18-ról ezeiket: “1914 rnárc. 27.-én Dusán T. Simonies re­­pülőtábornok államcsínnyel el­távolította Pál Tégens herceget és a -Cvetkovics-kormányt, meg tagadva a háromhataiími egyez­ményhez való csatlakozás érvé­nyét, általános mozgósítást ren delt el, Magyarországot is el­lenséges államnak nyilvánítva. Majd megnemtámadási és ba­rátsági szerződést köt a Szov­jetunióval. Anglia és Amerika szerepé nem kétséges, maga Donovan ezredes, később vezér­őrnagy. ROOSEVELT megbí­zottja, aki e napokban Belgrád­­ban járt, később igy nyilatko­zott: “A szerbek nein hivatkoz­hatnak az 1941. március 27.-i puocsra, mert mi megvásárol­tuk azt a forradalmat.” Nem különben az angol Se­­ton Watson, amikor az emig­ráns szerbek 1941-es politiká­juk érdemeire hivatkoztak, ki­jelentette: “IMi Jugoszláviának a hábo­rúba lépését félmillió fontnál fizettük meg, igy tehát nem tartozunk semmivel a szerbek­nek!” A .belgrádi angol légügyi at­­tassé közvetlenül a Simonics­­államcsiny előtt Zimonyhan, a légierők főparancsnokságán tar tózkodott. Főnöke, az angol követ CHURCHILL-tői távirat­ban kapott utasítást a Cvetko­­vics-kormány megdöntésére folytatott akció továbbvitelé­re. A.W. Palmer: Revolt in Bel­­! grade, 'History Today, IMárüh 1 1960, pp.192-200.” A pápa megbünteti az "ünneproiilóf Nation Europa — 1974. már­cius. “Szentséges Atya!” Megdöbbenéssel és mély saj­nálattal értesültünk a sa jtó, rá­dió és televízió útján arról, hogy Mindszenty József bíbo­ros, exellemciás Urat ön eszter­gomi érseki címétől megfosz­totta. Már bizonyos idő óta megfigyelhető, hogy a vatikáni diplomácia a szabad világ té­ves politikai útját követi s ez­zel egyidejűleg kedvez a világ­uralomra törni kívánó ateista boflsevizmuisnak. Fentnevezett intézkedésében mi újabb meg­hajlást látunk a Kreml ma­gyarországi strapái előtt. Számunkra, szabadon gon­dolkodó svájciak és európai keresztények számára Mind­szenty József bíboros a magyar nép szabadságvágyának jelké­pe s ihü követője annak a pa­rancsnak, amit az adott ki, ki­nek székét most Ön foglalja el, s aki Krisztus tanítványainak ezt hagyta meg: “Inkább kell Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek”. (Ap. Csel. 5.F. 29 vers.) Teljességgel érthetetlen előt­tünk, hogyan lehetett a (kom­munizmus érdekében egy cso­dálatra méltó keresztény haza­fi vértamuságát megsemmisíte­ni s egyúttal a hős magyar né­pet megfosztani nemzeti' és ke­resztényi ellenállásának leiké­től? Ez az intézkedés nézetünk szerint szöges ellentétben áll az ön egyháznak hagyományaival. Érteilmeaze Ön írásunkat, úgy hogy az tiltakozás kiván lenni olyan ökumenikus szel­lemben, amelyet mi, mint egyik európai testvéri közösség, szol­gálni óhajtunk. Őszentsége magas hivatala iránti tiszteletünkhöz megkü­lönböztetett nagyrabecsülésünk kifejezését csatoljuk. Arminia Zürich Európa-Test­­vériség közösségeinek konvent­­je Dr. Med. H. Manz, Walter H. Hefti, Gerd Zikeli, lelkész. Beküldte; Árgus, Párizs. határos kiszabadulása során, majd a három hónapos ostrom során rombadőlt, kifosztott s megfélemlített fővárosba való visszatérésekor jegyzett fel. A magyar nép és nemzet tragé­diája a kis emberek során ke­resztül megdöbbentő erővel s a maga teljességében bontakozik reális hűséggel,, de egyiben a fe­rencesek örökös derűjével, op­timizmusával megirt soraiból. A délvidéki német származá­sú szerző, ,aki fiatal szerzetes korában a török idők ference­seinek hősies történetének ku­tatása során vált lélekben ma­gyarrá s tette magáévá a ma­gyarság hivatástudatát, e nap­ló tanúsága szerint nemcsak eisodáló ja volt a török hódoltsá­gi idők ferencesei hősies és ön­feláldozó munkájának, de kö­vetője isi péltlaadásuknak. Éppen ezért csak a legna­gyobb elismeréssel hívom fel a magyar olvasóközönség figyel­mét Király Kelemen atya “Nap­­ló”-jára, mely közvetlenül a szerzőnél rendelhető meg az a­­lább címen: Ft. Király Kelemen, Retreat House P.O. Box 250,. De Witt, Michigan 48820 U.S.A. A vászonkötésben 400 olda­lon megjelenő “Napló” ára $8.-. Homonnay Elemér. A BIBLIÁBÓL “Őrállói vakok mindnyájan, mitse tudnak. Mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugat­ni; álmodok, heverők, szuny­­nyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni. Pásztorok ők, a­­kik nem tudnak vigyázni. Mind­nyájan a maguk utára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!” (Es. 56:10-11.) HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! Winnipeg, Man. 1974. április 5. 5 ÉBREDEZŐK (Folytatás az első oldalról) társak és bűnrészesek maguk j vallanak és rondítanak saját fészkükbe, melyekben évtizede­ken át oílyan jól érezték magu­kat. Volt legyen bár ez a fészek ideológiai, vagy anyagi “össze­tételű”. Günther Grass szerint tehát, aki demokratikus szocializmust akar, nem dolgozhat együtt a kommunistákkal, akik lei.őtt a lenini hierarchia még ma is szent és sérthetetlen s ennek következtében a sztálinizmus visszatérte sem kizárható. Kétségtelen: minél nagyobb méreteket ölt az arab viliág és Izrael közötti ikrizis, minél job­ban előtérbe kerülnek az “ér­dekli atalmak’ ’, (USA-Szovjet­unió), annál bátrabban ,és ve­­szólytelemeibbüi lehet lesz ant.i­­kommunistának is lenni. Amint Párizs a női divat terén jelent világszerte, ugyanazt jelenti New York és Tel Aviv a poli­tikai “chie” terén, a megenge­dett és meg nem engedett poll­­tizáilási határok meghúzásánál. Ebből a legújabb sí egyre in­kább érvényessé' váló politikai tájékozódásból a nyugatnémet kormány vajmi keveset látszik magáévá tenni. Bahr, különleges feladatok­kal ellátott szociáildemokrata miniszter nagy örömhírrel tért vissza a napokban moszkvai titkos tárgyalásairól is. Ez a tár gyalás oílyan titkos volt, (hogy annak teljes tartalmáról még a koalíciós külügyminiszter — KAUM, mi KlMItNt FI. Király kelemen Q.F.M.: "Naplón" A lengyel emigrációnak Pá­rizsban megjelenő “La Poiogne en Europe” c. lapja legutóbbi számában lerántja a leplet az oroszok egy újabb szemfény­vesztő manőveréről, amelynek többek között ,a franciák egyik legkomolyabb lapja “Figaro” is áldozatul esett. A Le Figaro 1973 november 14.-i számában írja — kezdi beszámolóját a lengyel lap: “Ez alatt aiz idő alatt, Belo­rusziában Koszigin körutat tett a textilüzemekben és az ipari kiállításon, azután Ktyn-ba ment, e zarándokhelyre, ahol a hitleristák lemészárolták ,a len­gyel tiszteket ...” Robert Lacontre, a Figaro ál­landó moszkvai munkatársa itt összetévesztette a belorusziai Khatyn-t a Szmolenszk mellett lévő Katyn-naJ. Khatyn eddig teljesén ismeretlen volt és ha a hitleristák el is követtek at­rocitásokat az nem különbö­zött a másutt is elkövetettek­­től. A világ semmit sem tudott a kis Whatynról, amikor Katyn­­ban lemészárolták a lengyel tiszteket. Az oroszok azonban, akik igen jól értenek a kártyák összezavarásához, igyekeznek kihasználni e két név hasonló­ságát. Az olvasók reakciója heves volt, — Írja továbbá a lengyel lap, — arait az is bizonyít, hogy a. Le Figaro a november 17-18-i számában ekként magyarázott: “Lapunk olvasóit mélyen meghatották, hogy Kosszigin zarándoklata elvezetett Katyn­­ba, ahol a hitleristák; legyilkol­ták a lengyel tiszteket. Valójá­ban tudósítónk a következőket irta: ahol a hitleristák lemé­szárolták a lakosságot. Egyéb­ként ennek az eseménynek az emlékezetére emelteik emlék­művet Katyniban.” Ez elírás következtében ma­ga a (Figaro is a németek lelki­ismeretére irta a lemészárolt 4500 lengyel tisztet, holott ezt az ügyet már a nürnbergi per folyamán tisztázták, hogy ,a ki­végzés Sztálin parancsára tör­tén, aki így akart megszabadu!­­nii olyanoktól, akikről tudta, hogy a kommunizmus ellensé­gei. Ezen a. ponton a történe­lem kimondotta fellebbezés nél­küli ítéletét. (Ezt a részt a len­gyel lap is kiemelte szövegé­ben.) Mi tudomásul vesszük a Fi­garónak a Védekezésiét, — fűzi tovább a lengyel újság, — az­zal a kevéske hozzátétellel, cicgy a nürnbergi per irataiban nem szerepel a Ktyn-i tömeg mészáráls, mert azt éppen Ru­denko szovjet ügyész vétózta meg, hogy ezt a bűnt tárgyal­ják és — a 'hitleristák számlá­jára írják. Az ami bennünket meglep, — írja a “La Poiogne en Europe”, hogy Robert Lacontre, aki Moszkvában él, nincsen tisztá- . ban Katyn és Khatyn-nal. Vé- | gezetül lehet azon is csodálkoz­ni,, hoigy a telefon, telex Moszk­vában “lakosságát” vesz fel és a drót másik végen “lengyel tiszteket” ad ki. Elképzelhetet­len, hogy amikor a Figaro rá­jött erre az elírásra nem tilta­kozott a “Glavlit”-nál (orosz cenzúrahivatal) ez elírás ellen. Erről a Figaro védekezése nem beszél. Király Kelemen ferences a’ya háborús “Napló”-ja a közeljö­vőben jelenik meg a szerző ki­adásában, a clevelandi ‘Kár­pát” könyvkiadó gondozásá­ban. Király Kelemen atya, aki már gazdag egyháztörténeti, egyházpolitikai és közírói múlt­ra tekinthet vissza, e legújabb könyvében az 1944-45 évfordu­ló tragikus eseményeit örökíti meg, úgy 'ahogy ő látta és át­élte s ahogy azokat napról­­napra naplójában feljegyezte. A napló tehát nem történet-tu­dományi munka, hiszen megfi­gyeléseit, élményeit nem' fogja össze egy átfogó szintézisbe, az egész nemzetet felölelő keretbe, azokat nem dokumentálja, de éles szemű feljegyzésiéi, filmsze rüen torlódó helyzet forrásul szolgálhatnak ez évek történe­tét feldolgozni kívánó történé­szeink számára. A napló gerincét Király Kele­men atyának azon feljegyzései képezik, melyeket a szovjet hadsereg által már elfoglalt Csonigrád városába való kikül­detése, a szovjet 'GPU által tör­tént elfogatása, szinte csodával Tavaszi Tea Winnipegen A magyar ref. Egyház iNő­­egylete április 7.-én, Virágva­sárnap d.u. 3 órától tartja “Ta­vaszi teáját”, a templom alatti teremben. Mindenkit szívesen hívnak és várnak. Walter Scheel, sem értesülhe­tett, a parlamenti ellenzékről nem is szólva. Hiába, ahol két elvtárs tárgyal, ott a nem-elv­­társatonak nincs keresnivalója, mégha százszor partner is a re­­szo. ummszter, mégha az alkot­mánynak ellent is mond, mégha a parlament már amúgy is tel­jesen aláásott tekintélyét a semmi nívójáig ©ülyeszti az üyen titkolózás. 'Mindenesetre annyit megtudtunk, hogy a tár­gyalások alapján, — ha nem is egyes, de kettes osztályzattal, — elértük a következő osztályt, mondd a további tárgyalási le­hetőségeket. (Mi mindennel számolhatnánk — Te Jóisten —, ha Bátor egyes osztályzattal érkezett volna vrssza a nyugat­német fővárosba?!) Azonban már ez a “kettes osztályzat” is elég feladást, eladást és kiáru­sítást seijttet, ka csak a “két Németország” között létrejött kölcsönös képviseletből indu­lunk is ki. itt ugyanis sem több­ről, sem kevesebbről nincs szó, mint arról,, hogy a keletnémet “képviselő” ugyanúgy aknedi­­táiiva lesz Bonnban s nyújtja át megbízólevelét mindenkori (?) nyugatnémet államfőnek, mint bármely más külföldi állam kö­vete, képviselője. Ezzel az “ak­tussal” a két Németország rea­litása, mint — a nemzetközi jog szerint is két egymástól i­­degen oiszágtest elismerést nyert. Hogy ez egyszersmind szöges ellentétben áll az ér­vényben lévő alkotmánnyal, melyre; Willy Brandt ,és (elv)­­társai annak idején esküdtek, nem látszik különösebben za­varni a “békeapostoloikjat”. Hi­szen ez az államforma nem az o államformájük;, eiz a szabad­ság; nem az általuk megálmo­dott és értelmezett szabadság s ez a szociális és gazdasági rend nem az ő államrendjük! Hogy lenne akkor az a “darab papír”, az alkotmány, az ő alkotmá­nyuk? ! Amit azonban ők meg akar­nak valósítani, arra nem kap­tak a választók öt százalékától sem felhatalmazást! Ezt érez­hették két bet Hamburgban a községi választásokon s .érez­hették március 17.-én a Rhein­­land-Pfalzi ugyancsak községi választásokon, mely szintén a Német Szociáldemokrata Párt súlyos vereségével végződött. A Keresztény Demokrata Párt ab­szolút többségre tett szert, a szociáldemokraták pedig elvesz tették volt szavazataik átlag 7-8 százalékát. A “Fussvolk”, a Német Szo­ciáldemokrata Párt névtelen gyalogosai nem kérnek abból a “jólétből”, mellyel! Willy Brandt és kormánya, — Moszkva egy­re növekvőbb árnyékában, — boldogítani akarja őket! Ezek a tömegek tudatában vannak még egy alapvető, ős természetű .erkölcsissgnek! . . . KANADA ELSŐ MAGYAR IRODÁJA: ALEX. A. KELEN LIMITED! 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Tel.: 842-9548. \m FŐKÉPVISELET! FIGYELEM: A hazai hatóságok erősen büntetik a dollár feketén való hazajuttatását. Csakis hivatalos úton küldje haza támogatását az IKKA hivatalos árfolyamán! ROMÁN LEI- ÉS SZLOVÁK TUZEX“ ÁRUKÜLDÉS ’ KÜLDÉS GYÓGYSZERKÜLDÉS. Közjeigyzőség, hiteles fordítások, magyarországi válóperek, örökség, végrendeletek. Gyors, pontos kiszolgálás. Tue Renaissance Power 73 have virtually renounced the position Hungary had held until that time in Carpathian Europe. The only effective means of checking the systematic efforts which, in the long run endangered the very inde­pendence of Hungary, was to carry out a counter-plan. Indeed Matthias proved in his own day, more than a military and political match for the Habsburgs. It was due only to the uncertain times following the death of Matthias that, instead of his heirs, the Habsburgs were placed at the head of a new Central European Empire. Matthias was prompted by the genuine in­terests of Hungary to take the initiative in this unavoid­able race. It is beyond doubt, therefore, that, despite occasional friendly negotiations, the differences be­tween the empire-building Habsburgs and the last of the line of great Hungarian kings was unbridgeable and final. As a matter of fact this continuous antagonism in the fields of diplomacy and war dominates Matthias's foreign policy. At the very outset of his reign it became evident that Frederick III, and even Podicbrad of Bo­hemia, would leave no stone unturned to acquire the crown of Hungary. Deciding to deal with these preda­tory opponents separately, he concluded a peace with Frederick in 1463, largely because he had begun his domestic reforms and lost no time in preparing for the conquest of Bohemia. Here he was able to utilize a rift between the Pope and Frederick on the one hand and a rift between the Czech Catholics and Podicbrad, who relied on the Protestant Hussites, on the other. En­couraged by the Pope and by the Emperor who even 76 1 History of Hungary Turk, and that he would have been capable of this un­dertaking even with his own forces alone were it not for the constant thwarting of his plans by the Emperor.1 We see now that Frederick’s plans were no immediate hindrance to a campaign towards the south-east. Yet, viewed from a distant perspective, it must be admitted that in the long run Matthias was right. Ele realized that either his power or that of the Habsburgs must dis­appear. I low true were his fears is shown by the fact that barely a hundred years after his death the western part of Hungary the only part then left in Christian hands was under Elabsburg domination. Matthias w'as noted for his patronage of literature and the arts, and his court was one of the most map-­­nificent in Europe. He was a great patron of the Renais­sance movement in Carpathian Europe. At first he was surrounded chiefly by Hungarian scholars and church­men; but later, after his marriage in 1476 to Beatrice, daughter of the King of Naples, Italian writers and humanists were brought to his court. Some of them, like Bonfini and Galeotti, wrote his biography and have left picturesque descriptions of his court life. It is true, of course, that only the higher classes were influenced by the new cultural trend, but this was the case likewise in Western Europe. In his royal palace at Buda, rebuilt in French flamboyant Gothic and now enlarged in Renaissance style, a colorful and rich life was led. Matthias took great and justifiable pride in his Francis Forgách (bishop and historian, 1535—1577)', &e Statu Rei­­publicae Hungáriáé.

Next

/
Thumbnails
Contents