Kanadai Magyar Ujság, 1967. január (43. évfolyam, 7-8. szám)

1967-01-24 / 7. szám

Winnipeg, Man. 1967. jan. 24. Á közelmúlt emlékeiből 1966 Erdélyben (Folytatás) TEMESVÁRON, ahol csak kevés főiskolás magyar diák van, október 26.-án és 27.-én viharos tüntetések zajlottak le. Vasárnap a környező ipari ü­­zemek munkásai a diákokkal közösem terveztek egy nagy akcióiba való részvételt. Előző éjjel azonban teherautók hoz­tak milioista katonaságot, a­­mely megszállta az egyetemi városnegyedet és letartóztatott valami 6600 diákot. A párt -Romániában ura maradt a helyzetnek. A határt Magyarország felé lezárták. Mialatt Budapesten az ágyuk dörögtek, Bukarest egy halott város képét mutatta. Az esti órákban csak a Securitate őr­járatai voltak láthatók az ut­cákon. November 1-én a kolozsvári házsongárd temetőben pár tu­cat diák gyűlt össze magyar költők és tudósok sírjainál, gyertyákat gyújtottak és virá­gokat tette a sírokra. Bartha nevű diákköltő saját költemé­nyeiből szavalt. Köröskörül a Securitate emberei figyelték őket, akik a gyászolási aktust nem zavarták, de mindent DALOLJUNK: FEHÉR GALAMB ... Fehér galamb száll a falu felett Viszi az én bánatos szivemet, Nyugtalanul szálldos ide s tova. Nem leszek én boldog talán soha. Szerettem én asszonyt, lányt eleget De igazán egyik sem szeretett. Nem hall engem senki sóhajtani, Csak igazán szeressen valaki. meigfigyeltek é-s feljegyeztek. Röviddel utána valamennyi gyászoló résztvevőt letartóztat­tak. Katonai bíróságok ítélkez­tek fölöttük. A főtárgyalás gyakran csak 10-20 percig tar­tott. A vádlottakat azonnal be­szállították a szamosujvári fogházba, ahol az őrök közöl­ték velük az ítéleteket. A Bó­­lyai-egyetem diáktanácsánák tagjai egyenként 5 évi fegyhá­­zat kaptak, Bartha diákköltő 7 évet. Bereczky András, a Bó­­ly-ai-egyetemen a “Marxizmus­­leninizmus” rendes tanára, egy kithü kommunista, 15 évi fegy­házat kapott, mert nem jelen­tette fel Dobai és Varga nevű barátait, akik azt tervezték, hogy a Nemzetek Szövetségé­hez fordulnak az erdélyi kér­dés rendezése végett, “la­kosságcsere” útján. (Ez való­színűleg Groza Péter román miniszterelnök 1945 évi elgon­dolása lehetett, aki az akkori bukaresti magyar követnek felvetette a megoldást: Romá­nia átadná Magyarországnak iSzatmár, Bihar, Arad-megyék egész területét, a székelység és a többi erdélyi magyar kitele­pítése fejében-; kiknek heyébe Sz a tmár-Bihar-Arad-megyék ro uránjai költözzenek át. Az ak­kori magyar kormány nem rea­gált az ajánlatra.) Dobai és Varga életfogytig­lani fegyházbüntetést kaptak tervezgetésük miatt. Bereczky felesége, aki egy leánygimná­zium igazgatója volt, elvesztet­te állását és a pártból is kizár­ták, mert nem volt hajlandó elválni elitéit férjétől. Péterfi Irén irodalomszakós egyetemi hallgatónőt 10 évi fegyházra ítélték, mert a ház­kutatásnál megtalálták napló­ját, melyben a magyar szabad­ságharcért lelkesedését fejezte ki. Moldoveanu román -diák fel­pofozott egy spiclit, aki azt hi­­resztelte, ihogy magyar partizá­nok már átlépték a határt. Egy évi fegytházat kapott. A szamosujvári fegyház tömve volt magyar politikai el­itéltekkel -és körünkéiül tízezer magyart deportáltak Dobrud­zsába, -a Duna-torkolat mocsa­raiba. 1959 februárjában megjelent Kolozsváron Nicolae Ceausescu, a jelenlegi pártfőtitkár, és a kommunista párt központi bi­zottságának megbízásából ki­erőszakolta a magyar Bólyai­­egyetem -beolvasztását a román Babes-egyetembe, szóval a ma­gyar egyetem megszüntetését. A következő -éjszakán Szabódi László, régi kommunista és a magyar irodalom professzora, Szamo&falvánál a gyorsvonat elé vetette magát, mely halálra gázolta Csendes professzor fe­leségével együtt szintén öngyil­kos lett, méreggel vetettek -vé­get életüknek; Molnár egyete­mi docens az ablakból ugrott ki s halálra zúzta magát. (Folytatjuk) BIBLIÁBÓL; “Nem akartok Hozzám jön­ni, hogy életetek legyen! De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek; Én az én Atyám ne­vében jöttem, és nem fogadta­tok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogad­nátok. Mimódon hihettek ti, a­­kik egymástól nyertek dicsősé­get, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem kere­sitek.” (János. 5.40-44.) * * * “Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dol­gait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy h'rgyjetek Abban, akit ő küldött.” (Ján. 6:28-29.) A Bay Co. (enlennial Series programjának megnyitása A Kanada-szerte ismert nagynevű lánc-üzlet, THE BAY (régi nevén: Hudson’s Bay Co.) Centennial iSeries prog­ramját egy január 12-től január 21.-ig; tartó úgynevezett “The Great Mosaic” c. program nyi­totta meg. Az egész Kanadára kiterjedő, legrégibb, hatalmas lánc-keres­kedés azzal kezdte Kanada fenn állása 100. évfordulójának mél­tó megünneplését, hogy egyik legrégibb telepén (Winnipeg, Man.), az ott éllő nemzetiségi csoportok részvételével, “The Great Mosaic” címen egy nem­zetiségi, 9 napos ünnepséget rendezett. Január 12-től január 21-ig be­­záróag a THE BAY Portage A- ve. és Memorial Blvd. sarkán levő hatalmas üzietépüietében Manitoba nemzetiségi csoport­jai közül sokan, névszerinti a francia, görög, holland, indián (metis), ir, magyar, német, o­VÁG BÉLA: A SRÁCOK (Folytatás) Az értelmes fiúnak -kapcsolt rögtön, hogy mit akar ez a közutálatnak örvendő rém, aki már felügyelőt is elvitetett, sőt! gyereket is az aszódi javito in­tézetbe. Réli bizalmatlan sze­mekkel, alulról felfelé nézte vé­gig az előtte álló ellenszenves alakot, mivel .nem akarta, hogy belelásson. Nagy akaraterőre volt szüksége, hogy vad gyűlö­letét ki ne mutassa iránta. Sze­retett -volna 'egyszerűen nemet mondani, de ez nem látszott célszerűinek, azért üres -semmit­mondó szavakkal csak annyit mondott, 'hogy bármikor, ami­kor a felügyelő elvtárs hivatja, azonnal jönni fog. — -Hogy vagytok pl. megelé­gedve velem, a tanítással, koszttal, az intézeti renddel ál­talában? — Igazán mondom főfelügye­lő elvtárs, hogy mi mindennel meg vagyunk elégedve! — vá­laszolta Réli iskolás, egyálta­lán nem őszinte hangon. — Azt még csak hajlandó vagyok elhinni, hogy te meg­vagy elégedve, de azt nem, -hogy a társaid is. Félfüilel úgy hallottam, hogy reakciósok mind. Erre a támadó hangra bi­zony begyulladt Réli, és ijed­ten- válaszolta: — Pof el ügy elő elvtárs ké­rem, én mindig olvasni szok­tam a tanulási időn kívül, én nem sokat vagyok a fiuk kö­zött, és in cm is érdekel, hogy mások mit mondanák. — Na gondolkozz csak, ja­vadra válik! — majd egy kis szünet után: — Mondd csak, mi szeretnél lenni? — adta fel a váratlan kérdést. — Ku-ltunnérnök, vagy or­vos! — válaszolta a fiú gon­dolkodás nélküli. — Hm! A származásoddal, és ezzel a makacsságoddal fiam te csak meló® lehetsz a mi vi­lágunkban, földmunkás, vagy -bányász. Azok úgyis nagyon reakciósok. Ha ellenben szol­gálatokat teszel a pártnak, meg nekem, a mi jó Rákosi elvtár­sunk szemethuny osztályidegen mivoltodnak. De, ha nem segí­tesz nekünk iaz ellenség lelep­lezésében, akkor nem tudok rajtad segíteni, és hiába vagy jóeszü gyerek, semmi sem lesz belőled. Adok neked egy hét gondolkodási időt. Most menj a körletedbe, és ne felejtsed el, a jövődről van szó. Réliniek sirhatnék ja támadt. Igen nehéz válaszút elé állítot­ták, de arra semmiképpen sem tudta elszánni magát, hogy he-, súgó legyen, hogy “beköpje” társait, különösen a kis Böj­thét, az örökös viccmesélőt, tréfacsinálót, de a többit sem, hiszen- a közös mostohasorsban testvéreknek érezték magukat. Sejtette, hogyha Senákra hall­gat, akkor előbb-utóbb 'elvisel­hetetlen leime a sorsa a srá­cok között. Lesz, ahogy lesz — gondolta — ő áruló, spicli nem lesz. Szomorkásán elmosolyo­dott magában, mikor arra gom­bolt, hogy a vén kujon több kaját Ígért neki, -vagyis -az örö­kös bab, borsó, lencse, krumpli főzelékekből fülig ehetné ma­gát, ha feladná barátait. Nehéz tépelődései közben eszébe jutott újra kisfiú kora, amikor nem ilyie-m béltömitő ételekkel etették, hanem csir­kével, sonkával, csokoládéval. Apja gazdag kereskedő volt, jólkereső üzletember, mai szó­járás szerint kapitalista, és most ez a sötét alak azt kíván­ja, bogy eladjam őt is, meg a fiukat is. — Babfőzelék és csokoládé! — susogta mosolyogva magá­ban. — Kommunizmus és kapita­lizmus! Két világ, de az apámé volt a jobb. Mikor eltelt a hét, és Senák ne a válasz, hogy nem vállal semmit. — Na mit határoztál fiacs­kám?! — Kultúrmérnök a­­k-arsz-e lenni, vagy bányász?! adta fel ravaszul a kérdést az intézeti főbizalmi. — Bányász! — adta meg a f<iu ridegen a rövid választ. Ere­detileg nem igy akart -felelni, mert félt ettől az embertől, de Senák kérdése hozzá segítette a tömör, spártai rövidségü vá­laszhoz. A határozott válaszra a főfelügyelő arca -elkomorult, majd gúnyos vonást öltött, és lemondóan szólít. — Tudhattam volna, hogy egy tőkés elefántnak a borja is makacs elefánt marad. Belőled aligha lesz ember nálunk, ko­nok osztályidegen vakarcs. Na takarodj a szemem elől! Réli örült, hogy ilyen hamar Az állampolgárság kifizetődik váljon kanadaivá A kanadai állampolgárság kulcs lehet az érvényesülésének ajtójához. Sok állásban előnybe részesítik a kanadai állampolgárt. iMás helyeken áz állampolgárság valóban előfeltétele az alkalmazásnak. A jogosult személyek könnyen megszerezhetik a kanadai állam­­polgárságot. Állampolgársági Bíróságok rendelkezésükre állnak a kö­vetkező helyeken: Halifax, Moncton, Montreal, Ottawa, Sudbury, To­ronto, Hamilton, Kitchener, London, Windsor, Winnipeg, Regina, (Sas­katoon, Calgary, Edmonton és Vancouver. Miért nem lép érintkezésbe a legközelebbivei a mai napon? Ha úgy kívánja, irhát közvetlenül a Registrar of Canadian Citizenship, Ottawa címére. Kifizetődik kanadainak lenni. Cselekedjen azonnal. Judy LáMarsh Secretary of State. AD-1-66-67 lasz s síkót nemzetiségű csoport jai, egész napon át tartó ének-, és nemzetiségi tánc-program­mal szórakoztatták a nézőkö­zönséget. A nemzetiségi cso­portok eredeti nemzeti visele­tűkben jelentek meg az ünnep­ségen. Az első három napon az itt vendégszereplő “Les Feux- Follets” nevű, qeuébeci nemze­tiségi csoport is részvett a prog ramban. A kilenc-napos ünnepség a­­latt a The Bay éttermeiebben a szereplő nemzetiségek eredeti nemzeti ételeit szolgálták fel. A THE BAY ezen 100. évfor­dulót nyitó progjamjával kis is­mertetőt kívánt adni Kanada népének abból, hogy tulajdon­képpen hány nemzetiségből a­­lakult, ís egyúttal példát akart statuálni a világ előtt arra, hogy bár ezek a nemzetiségiek soha neon tagadják meg szülő hazájukat, ősi eredetüket, s an­nak kultúráját továbbra is á­­polják, igazi, hűséges kanadai, polgárok, kik befogadó hazá­jukkal szemben vállalt kötele­zettségeiknek maradéktalan u 1 eleget tesznek. — (Fenti cikkel párhuzamosan s azon sókák panaszára utalás­sal, akik rosszallásukat fejez­ték ki azért, hogy fenti feszti­válról előzetesen lapunk nem számolt be, továbbá, hogy az ittlakó magyarok itt csak ké­sőbb, az ünnepség elmúltával értesülnek a Winnipeg! rendez­vényekről, megjegyezni kíván­juk, hogy jni csak akkor adha­tunk hirt valamiről, ha arról értesülünk. Ha bizonyos ma­gyar rendezvények vezetőségé­nek nem fontos, hogy arról a magyarok értesüljenek, s azon résztvegyenek, mi nem tehe­tünk semmit. Mi csak arról Ír­hatunk, amiről nekünk is tu­domásunk van. Szerk.) A Winnipeg Symphony Orchestra koncertje hivatta, már szilárdan állt ben- , szabadult. Erősen félt, hogy hosszú rábeszélést és fenyege­tést kell majd végighallgatnia. A “bányászt” persze nem mondta őszintén, de okosabb fe leletet aligha adhatott volna, abban a feszült pillanatban. A jövő gyermekfej'jel még nem okozott neki tulnagy gondot. Számára az volt egyedül a fon­tos, hogy megúszta a dolgot, bár egy kicsit félt, hogy a fő .. . majd pikkelni fog rá. Két sikertelen próbálkozás után, végre sikerült Senáknak be­szervezni egy szeplős rosszké­pp kis fickót, Gödényi Ákost, aki legelőször is Böjtbét buk­tatta le, aki gyermekes nyílt­sággal és gátlástalansággal szidott, csúfolt mindent, ami a rendszerre emlékeztette. — Ahá! Na megvagy végre jómadár! — ujjongott a fiuk réme. Január 26.-án este, 8.40-kor tartja a Winnipeg Symphony Orchestra legközelebbi hang­versenyét iá Civic Auditórium­ban. Az estnek két vendégsze­replője lesz: Ronald Turin! zon­goraművész és Meredith Da­vies, a Vancouver (Symphony kiváló karmestere. Ronald Túri ni egy ike a leg­fiatalabb s legtehetségesebb ze­— 'Neked nem tetszik a de­mokrácia, te reakciós kisp­­szok?! — üvöltötte. — Te rontottad a hőn sze­retett Rákosi atyánkat Mákosi Rátyásra? Nesze! — ordította magából kikelve és máris hul­lottak a vörös pribék pofonjai, melyek ugyan pártszerütlenek voltak, de Senák hatalombelű­­linek érezte magát, és nem so­kat adott az ilyen kicsiségekre. — Igaz az, hogy te nevezted a kommunista rendszerünket krunipliszocializmusnalk, te kis huligán? — faggatta tovább. — Én csak úgy hallottam mástól — szepegett a Góbé ala­posan megijedve. — Kitől hallottad, áruld csak el, mert kaphatsz még többet. Es ha hallottad, mért nem jelentetted, és miért rö­högtél rajta olyan sokat, mi? — es adott még neki agy-két nyaklevest. — Gondom lesz rá, te utála­tos kis sündisznó, hogy a mi krumpliszocíaiizmaisunk bur­gonyájából minél kevesebbet kapjál, pedig ugyancsak tele szoktad a gyomrodat tömni ve­le, mert ingyen adjuk mi, és hálából még meg is szürkülsz bennünket. Ezután a szózuhatag után ki­­íoruuit lábával még rúgni is akart a fiun egyet, azonban a mozdulat olyan rosszul sike­rült, hogy az éppen belépő fel­ügyelő is, a tenyerét tartotta a szája elé, hogy el íme kacagja imagát. Szerencséjére az egyen­súlyáért kiüzködő Senák nem vette észre ezt az önkéntelen mozdulatát. Mikor a kellemetlen agymo­sás után a kis Góbé visszament a srácok közé, még potyogtak ugyan a könnyei, de mikor ba­rátai között érezte újra magát, a nála örökös mosoly-napsugár már megint kiült a képére. Vi­dáman pislogott társaira, akik valóságos hősként fogadták. A gyanú, éppen az “áldozat” sej­tései alapján, Gödényire esett, akinek ettől kezdve görény lett a csufneve. Ha valahová köze­ledett ez a veszedelmes fickó, már halk pisszenés jelezte, hogy: — Vigyázzatok, jön a gö­rény. így teltek múltak a napok, hónapok, sőt az évek is. Nem történt semmi rendkívüli egé­szen 1956. nyaráig, amikor is az a hir terjedt el, hogy a köz­­utálatnak örvendő Rákosi meg­bukott és a Szovjetbe mene­kült. Utána, néhány napra rá, feltűnés nélkül eltűnt Senák is az intézetből. Alantasai meg­fúrták, a srácok nem kis örö­mére. Mindkét újság valóság­gal ujjongásstal töltötte el ezek­nek az elhagyatott kis ember­kéknek a szivét. Ezenkívül ők nem vettek észre semmi moraj­­ló jelét, a bekövetkezendő di­csőséges, majd végzetesen szo­morú hónapoknak. (Folytatjuk) nei talentumoknak Kanadában. A nagy zongoraművész, Vladi­mir Horowitz tanítványa volt és talán egyetlen azok közül, kik a nagy mester kiváló stílusát és ragyogó technikáját megkö­zelítik. 1960-ban második dijat nyert a ‘ Queen Elizabeth of Belgium Concours” zenei versenyen. -— Azóta koncertjeivel nagy sike­reket arat úgy az Egyesült Ál­lamokban, mint Európában. Meredith Davies most kezd­te meg a harmadik szezont, mint a Vancouver Symphony- Orchestra karmestere és má­sodik évét, mint a Vancouvert Baoh Choir Musical Direotora. Az 1966-67 szezonban adják e­­lő a “Festival Canada” c. prog­ram keretében Benjamin Brit­ten “War Requiem” c. müvét, vezetésével. A winnipegi koncert műsora a következő lesz: Tscbailkowsky: “Overture-Fantasy” Hamlet; Weber: “Pas sacaglia, Opus 1; Delius: “In A Bummer Garden”; iSaint-Saens “Piano Concerto, No. 2 in G. Minor és Kodály: Galántai Tán­cok c. müve. Jegyek elővételben válthatók a Symphony Box Office-nál, a Hudson Bay üzletben, Mezzani­ne floor, vagy a koncert előtt a pénztárnál. — Centennáriumi Karnevál (Canadian Scene) — A To­rontóban' élő nyugat-in diaiak a nyáron olyan karnevállal ün­nepük majd a centennáriumot, minit amilyent annakidején ha­zájukban szoktak tartani. A Ja­­maikából, Trinidadból, Tobago­­bói és Guyanából, valamint a Leeward és Winward szigetek­ről származók mind részt vesz­nek majd ezen. A karnevál elő­készítésével foglalkozó bizott­ságot Charles Roach, torontói ügyvéd vezeti. — Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! Magyar Hanglemezek A LEGOLCSÓBB ÁRON Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Recordings 3046 E. 123rd St., Cleveland, O. 44120 Telefon 561-&524. Magyarországi magyar DR.RACSMANYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitoba! gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: Szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a Portage és Main st. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS, HOZZÁTARTOZÓK LÁTOGATÓBA, vagy VÉGLEG VALÓ KIHOZATALA. Jegyek részletfizetésre, hivatalos árban. CSOMAGKÜLDÉS: Magyarországra (IKKA), Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába. Fordítások, magyar válóperek, örökösödési ügyek. Díjtalan, szakszerű levélbell tanácsadás. COLUMBUS TRAVEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents