Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-11-18 / 88. szám

2 Winnipeg, Man. 1966. nov. 18. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Irta: Ruth Gordon (Canadian Scene) — A nem- r zetiségi újságírók szerkesztői­nek csoportjával, a feözeknult­­foan körülnéztem a szépséges | Quebecben. Visszatérésem n­­tán újra, meg újra felidéztem a látottakat. A hatalmas Szent Lőrinc folyó látványát, amely talán épp úgy jellemző Kana­dára, mint a Rajna Németor­szágra. Gondolok arra a rop­pant nyüzsgésre, amelynek a St. Helen Island-on és a Notre Dame Island-on, a jövőévi montreáli világkiállítás színhe­lyén tanúja voltam. Eszembe jutnak a Manic gátnál, a hatal­mas sziklaiakon fázósan árvás­­kodó fenyők. Ha becsukom a szemem, most is előttem van a francia kanadaiak hallatlan szorgoskodása, az a nagy akti­vitás, amelyről az a külső szemlélő benyomása, hogy nagy késedelmeket szeretnének mi­előbb behozni vele. Aztán itt van Quebec City, amely hagyo­mányos szépségében díszeleg a ■nagy pusztaság kellős közepén. Gondolok a méltóságteljesen hömpölygő Saguenay folyóra, | amely lassan cipeli hátán az { Alcan-nak szánt bauxitot. Gon­dolok arra, hogy ez a vidék, a­­mely ma az iparosítás példája, nem is olyan régen még mező­­gazdaságból és fakitermelésből élt. Ezen a québeci látogatáson, a negyvenes csoportban, ki tud­ja hány nyélvet beszéltek. Kö­zös nyelvünk persze az angol volt, de az angolszászokat én egyedül képviseltem. (Indulás­kor meg is jegyezte valaki, hogy jobban érezhetném ma-DALOLJUNK... MIRE RAGYOG A SOK CSILLAG ... Mire ragyog a sok csillag az égen, Mire nyílik a sok virág a réten, És mire is zöldül a tavasszal az erdő, Ha ezen a földön nincs igaz szerető. gam, ha nem angol, hanem legalább skót lennék.) Mindenek előtt szeretném fcöszönetemet kifejezni a “Ca­nada Ethnic Press Federation”­­nak azért a kedves előzékeny­ségért, hogy erre a québeci za­rándokúira engem is meghí­vott. Québec a sokoldalúság para­dicsoma. Szinte elszéditi az embert. Éppen ezért egy kicsit bántott, hogy a sok újságíró, sok kultúra reprezentása kö­zött akadtak néhányan, akik bizonyos mértékű előítélettel ÖCSI IRTA: CSABA GITTA — Öcsi kérlek, légy száves és ... hallod? Menj ki a szobából! Öcsi meg se (mozdult. Gúnyo­san mosolygott és úgy sétáltat­ta végig villogó szemét a nyi­tott és reménytelenül agyon­­zsufolt bőröndökön. —- Öcsi!... öcsi.. . Én, én. . . Éva arca lángolt a felindulás­tól. Körülnézett, valami köny­­nyen megmozdítható tárgyat keresett, hogy Öcsi fejéhez vág­ója. A gyerek még mindig nem inozdult. Nyugodtan ült az asz­tal szélén, szemmel láthatóan gyönyörködött testvére növek­­.vő izgalmában és a bőröndök­ben, amelyekbe éppen kétszer­­annyiit tömtek bele, mint a­­nnenny beléjük férhetett. — Kérlek, — szólt Öcsi ar­cátlan nyugalommal és foly­vást mosolyogva, — talán hoz­zak még egy bőröndöt? Köl­csönkérem Jankuráéktói. A mama ruháit is vidd magaddal nyaralni! Éva látta, hogy semmire sem megy a fiúval. Hangot változta­tott és könyörgésre fogta a dolgot: — Öcsi, nagyon szépen kér­lek, ne légy olyan utálatos! Iga­zán megtelhetnéd, (hogy segítesz egy kicsit. És megtörtént a nagy csoda, amire még nem volt példa a család annaleseiben: Öcsi segi-ON THE EDGE OF THE VOLCANO BY JOSEPH PESTI Through these political lyrics one can follow the true history of a nation in its struggle for freedom. Written by the author from 1952-1956 and broadcast over Radio Free Europe while he was still in Hungary under the Communists. In these 236 poems, the author dares to expose the physical and intellectual hunger and suffering of the era and how the Hungarians progressed to that inevitable eruption of October 23, 1956. Price $6.50. 250 pp. THE JARMAN PRESS 916 Preston Avenue • Charlottesville, Virginia I K K A Pénzátutalás GYÓGYSZEREK UTAZÁSO K REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK. ÚT­LEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁ­TOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZ­­ZATARTOZŐK KANADAI LÁTO­GATÁSÁNAK INTÉZÉSE. DR. L. MOLNÁR kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése. (Bárhol kötött házasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi ingatlan, vagyon­jogi, örökösödési ügyek Intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic* Hungarian Co. Of Canada 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: VVA 2-7472. Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA ! fontja $1.40. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest izesitő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj­­éa csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Álta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba tekintettek Quebeore. Miért bán tott ez engem? Egyszerűen az­ért, mert a gazdag knlturha­­gyományokkal kanadaiajkká letteknek, szerintem, nagyobb (megértést kellene tanusiitaniok a megmaradáson aglgpdó fran­ciák iránt, mint bárki másnak. Persze, örömöm Is volt. Örül­tem annak, hogy a nemzetiségi újságírók láthatólag jobban is­merték országunk, Kanada tör­ténetét, mint ahogy a legtöbb kanadai angol és francia isme­ri. Valaki meg(kérdezte tőlem: “vajon tudják-e a francia ka­nadaiak, hogy mi már Európá­ban tudtunk Jacques Cartier­­ről, Champlain-ről, és már ak­kor szerettük volna megjárni a Plains of Abraiham-ot? ” Tud­ják-e, hogy milyen öröm egy olyan város utcáit járni, amely­ről annak idején, már első ha­zánkban io oly cotkat hallot= tunk. Azt is megkérdezték néhá­nyan, hogy kik, mivel, hogyan bántották meg a francia kana­daiakat és ezért a “bűnért va­jon meddig kell vezekelniük”. “Természetesen majd önök is megtanulnak franciául” — mondotta a gépen a csinos u­­taskisérőnő, amikor hallotta, hogy mily sok különböző nyel­ven beszélnek utasai. Kell-e mondanom, hogy enyhén szól­va különösnek találtam ezt a megjegyzést ...? Üdítő volt számomra az Ö- nök körében tapasztalt sok e­­gészséges humor, nevetés. Nem csak mások bőrére, de a saját magukéra is nevettek nem egy­szer, amikor barátságos iróniá­val a kínaiakról, zsidókról, uk­­ránokról, angolokról, franciák­ról, végeredményben talán az egész világról viccelődtek. Va­laki sült almát rendelt és ami­kor kiszolgálták, megkérdezte, hogy vajon McIntosh alma-e? “Pardon Mosieur” — volt a vá­lasz. “Vagy talán Delicious faj­ta alma?” “Természetesen, ha nem lenne •delicious’ könnyen állásomat veszteném. Well, ugylátszik, legalábbis ez a ke­délyes kis félreértés azt mutat­ja, hogy a francia kanadaiak­nak se ártana körülnézni Oka­nagan Valley-ben, ahol a sok remek alma terem. Az az alma, melynek eredetéről mitsem tu­dott ez a kedves kis utaslkisérő­­nő. Még szerencse, hogy gyak­ran a jó humor is rendkívül tanulságos lehet. Én is tanul­tam abból, hogy kiimosolyogták minden tudásom összegződésé­vel is csikorgó franciámat és rámszólt a pincér kedvesen: “(beszéljen nyugodtan angolul.” Hugh McLellan, a hires ka­nadai író mondotta egyszer, hogy már nem talál jelzőket a Laurentiannban élő franciák, angolok, skótok, Írek és más nemzetiségűek jellemzésére. Az iró azt tartja a legcsodálato­sabbnak, hogy minden nehéz­ség, zűr ellenére, milyen céltu­datosan folyik itt a nemzetépd­­tés munkája. Egy ir-német kanadaitól hal­lottam azt a véleményt, hogy mai országunkhoz hasonlóval csak a csoda tudna mégegyszer megajándékozni bennünket. Valóban, én magam is csodá­latosnak tartom, hogy a sok különböző nemzetiség m%ea szépen együtt tud élni. Talán van valami jelképes jelentősége annak is, hogy az EXPO éppen a Szent Lőrinc szigetén lesz. Összefoglalva utam tapaszta­latait csak azt mondhatom: re­mélem, hogy amikor majd a francia-kanadai újságírókat látják vendégül az Ethnic Press Federation részéről, ők is olyan kedvező benyomásokkal tárnék haza An go 1-Ka n adábó.1 , mint a­­uiilyeneket mi Francia Kanadá­iban szereztünk. HALOTTAINK: ILLÉSI ISTVÁN Calgary, Ál­tálban, és Mrs. LIDIA HEGEDŰS Prin­ce Albert, Sask.-ban elhunyt. Béke poraikra! tett! Fontoskodó arccal, mint aki a helyzet magaslatára emel­kedett, nekilátott a gyömöszö­­iésnek. Kézzel-Iábbal dolgozott s közben szakszerű előadást tartott a csomagolás művésze­téről. Éva kis ideig hálásan hallgatta, azután megnyugodva ment ki a szobából, hogy taxi­ért telefonáljon. Mire visszatért — csodák, csodája! A bőröndök már be is voltak zárva, Öcsi vérvörös arccal ugrott el a megbolygatott ágy mellől s mély meghajlással, egy spanyol lovag nemes előkelőségével nyújtotta át nővérének a kul­csokat. Éva ujongott és össze­vissza csókolta a gyereket: — Nahát, Öcsi, aranyos vagy! Mindig mondtam ... De hogy csináltad kérlek? — Ráültem, — felölte nyu­godtan Öcsi. Éva még egy gyanakodó pil­lantást vetett a bőröndökre. Az­után gyors csókok, “öcsi légy jó és vigyázz a mamára!”, a taxi berreg, utcai lámpák dug­jak be kiváncsi arcukat a ko­csiba, pályaudvari hordárok, ló­­tás-futás, rekedt lokomotivsipo­­lás és perron forgatagában egy eiegans fiatalember; Tibor, a vőlegény! Éva szive nagyot dob­ban és egyszerre elrösteli ma­gát. VaJlahonnan, az öntudat távoli mélységéből felbukkan egy vádló hang: “Ez még se szép, hogy itthagyod ... Sze­gény, itt fog görnyedni ebben a [forró nyári kánikulában, míg te a Balaton hullámaiban ...” De a hang nagyon hamar elhal­kult, már csak bizonytalan sut­togás volt, aztán elnémult ö­­rökre. Mert végre is dolgozott 1 egész éven át, fiatal-lány létére, vérszegény, ideges, nem alszik rendesen, a szeme alatt karikák sötétlenek és mi lesz, ha ittma­rad? Megcsunyul és nem fog tetszeni Tibornak! ... ő tulaj­donképen nem szórakozni megy, hanem áldozatot hoz Tiborért! Igenis Tiborért . .. Mert neki akar tetszeni ... Néhány édes meleg szó, egy rövid, de forró csók, — a ko­csisor nehezen szuszogva lódul egyet, az ablakból még integet a kis fehér keszkenő, mint a szélben röpdöső fehér rózsaszi­rom, azután messze eltűnik minden, a dübörgő üvegkupola, a sürgő-forgó emberek és — Tibor! . .. Egy percig még sa­jog a szive, a szeméből valami nedvesség szivárog, de mire megfordul és kíváncsian néz be a fülkébe, ahol három katona­tiszt ül, már teljesen magával ragadja az utazás forró láza. Önkénytelen mozdulattal igazit egyet kosztümkabátján, futólag (belenéz kis tükrébe; megigaz­gatja a haját s mire leül az ab­lak mellé már csak a tovaroha­nó táviró-póznákat, a filmszal­­lag módjára vele szembe szala­dó tarka nyári tájképet nézi és a leghidegebb tárgyilagosság­gal állapítja meg, hogy a szem­ben ülő főhadnagynak nagyon szépen szabott, angolos csizmá­ja van. Pályaudvar, iroda, Öcsi és ■—- Tibor már egészen rnesz­­sze vannak. És ezért nem is szabad haragudni Évára, aki nagyon szereti ugyan Tibort, de — leány. Ragyogó nagy sze­me van, puha barna haja, ala­­ibástrom szinü arca, szoborsze­­rü alakja, idegfáradtsága és — 19 éves. — Balatonlelle — hallatszott a kalauz kiáltása. Éva ijedten ugrott egyet és az utolsó perc­ben szállt le a vonatról, három táskája közül a harmadikat, az utolsót úgy dobták utána az ablakon keresztül. A nyugovóra térő nap utolsó sugarai terültek szét a Balaton tükrén, mely pillanatok alatt haloványlíla, majd izzóvörös, i végül álomszerűén rózsaszínű lett. Egy vitorla röpdösött vala­hol Badacsony és Tihany kö­zött, mint óriási fehér sirály. Elbűvölve nézte a festői képet, szivét túláradó öröm feszítette szét, mikor az előtte álló két hétre gondolt és a boldogságtól szinte ugrálva megindult a szál­ló felé. Mikor szállodai szobájában nagy izgalommal felnyitotta a bőröndöket, egyszerre fellob­bant benne a hirtelen harag. Hát igy segített, Öcsi? Óh, a komisz zsivány! . .. Ezért volt olyan készséges! ... Most már értette, miért ugrott el olyan pirosán az ágy mellől .. így ő is könnyen bezárhatta volna a bőröndöket . .. Két bőröndjé­ből egyszerűen eltűntek a lég­iiéiül gondosan összehajtott nyári ruhák és helyettük ott pompázott Öcsi egy-ejgy szétta­posott régi papucsa. Nla, de mi­csoda pofon lesz éhből, ha két hét múlva hazamegy! Jókedve egészen elmúlt. Nagy mérgesen helyrerafkta ru­háit és diurcás arccal várta a vacsora idejét. Vacsora után már Öcsire sem tudott hara­gudni, mosolyogva húzta fel a meglepetésnek szánt ócska pa­pucsot és boldogan gondolt a holnapra. Minek is búsulni, hi­szen itt mindenki olyan jókedvű és a fiatalság olyan szeretettel fogadta, hívták evezni, tenní­­iszezni, táncolni ... Nagyszerű lesz ... Alig múlt el néhány perc, mi­ikor kopogtak. — Telefon, Budapest keresi a kisasszonyt! — Óh, az édes Tibor! Hát er­re csak ő képes! Már az első nap felhívja telefonon. Drága jó fiú! ... Szörnyű nagy izgalomban volt. Mit is mondjon a három perc alatt? Jaj, csak ne remeg­jen a hangja, csaik ne vegye észre nagy felindulását! Igazán nem kell vőlegényeknek azt tudni, hogy mennyire örül, hogy legalább hallhatja a hangját , Futott, mint a nyúl, végig a folyosón a telefon fülke felé. De ... az öcsi papucsai ... Hirte len beleakadt a szőnyeg szélé­be és Éva végigvágódott a föl­dön. Sebaj! ... Fölugrott és fél­perc múlva már lent volt a földszinten. Remegve vette ke­zébe a hallgatót. Szive közben ezt dobolta. Tibor ... Ti . ., ... — Halló! Tibor? . . . Igazán gyönyörű tőled, hogy kogy... — Tévedni méltóztatol, az igaz, hogy gyönyörűnek gyö­nyörű tőlem, hogy felhívta Iáit — felelte egy elváltoztatott “férfias” hang —, de tőled nem szép, hogy összetévesztesz utá­latos vőlegényeddel! Itt — Öcsi beszél! — Halloddü — topozékolt Éva —, Te szemtelén tacskó!... Ha hazamegyek, kapsz olyan... — Csak lassabban! Főleg a­­mi a szemtelenséget illeti. Csak azért hívtalak fel, mert nem tu­dok lefeküdni. Az ágyam tele van a te elveszített ruháiddal és hiányzik a papucsom. Mondd, nem te vitted el véletlenül? — Megállj öcsi, ezt még na­gyon megkeserülöd! Éva lecsapta a kagylót és le­forrázva kullogott vissza a szo­bájába. Már megint Öcsi ... mindig csak öcsi .., Hát sose szíünik meg már ez az öcsi preb léma? Mire felért az emeletre, térdében éles fájdalmat érzett s hogy bement a szobába, nyomban lefeküdt és borogatást kért a térdére. A nyaralásból csak — pihenés lett. Az orvos ágybaparancsol­­ta. Két hétig nem is tudott talp­­raállni. Mialatt mások odakint tenniszezték, úsztak, táncoltak, vitorláztak,— ő őrizte az ágyat. ... A nyitott ablakon át kihi­­vóan ragyogott be a verőfény és ingerlőén trillázott befelé a lányok kacagása. Elkeseredet­ten írt Tibornak ... Öcsi szeme a haragtól, arca UTAZÁSI ÜGYBEN HÍVJA WINNIPEGEN LÁSZLÓ W. VILMOST-T IRODA PH. 772-0371 LAKAS PH. 339-3998 két jókora pofontól égett.. El­szánt gyűlölettel nézte a felhá­borodott Tibort, de mikor meg­hallotta, hogy a bőröndökbe csempészett papucsa mennyi bajt és szomorúságot okozott Évának, kamaszlellke mély bün­­ibánatával s őszinte sóvárgással kérte szüleit. — Lemegyek Évához ... Á- polni fogom őt .. . megkérem, hogy ne haragudjon ... A kisírt szemű Öcsi félve dugta be kócos fejét Éva ajta­ján. — Évikém, ugy-e nem harag­szol? Soha nem bántalak .töb­bé ... — zokogásba fűlt a hangja. Éva mit tehetett mást — meghocsájtott. öcsi gondos ápolásától el­múlt a fájdalma, de eltelt a iszabadsága is ... Mikor ismét bement a hiva­talba, kolleganői izgatott érdeK lődéssel vették körül. Persze az ilyen Balatonpartról hazakerü­lő lány mindig tud valami ér­dekes kis történetkét. — Hol voltál Évi? — Hogy telt el a két hét? — Sokat tenniszeztél? Érde­kes, megsem látszik a napozás! — És a — fiuk? Akadt lova­god? — Fiú? Az csak egy volt, de többet ért tiz másiknál! — szólt Éva. Azután igyekezett rejtel­mes arcot vágni, mint aki nem akar nyilatkozni ... A többi fé­léje röpdöső kérdésekre pedig angolos speennel csak annyit válaszolt: — Nyaraltam • ■ • A Kelen Travel Service - Alex A. Kelen Lld. cég 1467 Mansfield Street, Montreal, Que. ÜZEN Sötér István, Szilaspogony. Kérdésére válaszoljak, hogy igenis jár önnek élete végéig a kanadai nyugdija, mivel ön mái- itt töltött 31 évet és elérte a nyuigdij kort. Az ön esetében azonban vissza kell, hogy jöjjön Kanadába és egy évet itt kell töltenie. Ha itt töltötte az évet, utána nemcsak a havi 75 dollárt kap­ja meg, hanem visszamenőleg jár még Sötér urnák 3 egész évi nyug­díj, ami 2—3000 dollárt telhet ki. Sokan azt hiszik, hogy a kanadai nyugdijat csak 6 hónapig adják, ha iá nyugdíjas visszamegy más ország­ba. Ez téves. Ha itt Kanadában el­éri a nyugdíj kort, ami most már 67 esztendő, úgy élete végéig megkapja a nyugdijat, bárhol van, Magyaror­szágon, vagy akárhol. Többeknek: Igaz, akik otthon jár­tak a nyáron, sokan kinos helyzetbe kerülitek, ha túlzásba vitték az aján­dék tárgyaltat, vagy forint bankje­gyet vásároltak külföldön. Csakis 200 Forintot szabad bevinni Magyar­­országra. Az ellenőrzés az idén szi­gorúbb volt és folyamatosan jobban ellenőrizték, hogy különösen magyar pénzt ne vigyenek magukkal. Ezek kicsempészett bankjegyek és a kül­földön bár olcsón kaphatók, de nem tanácsos azt vásárolni és hazaküJde­­ni, vagy hazavinni. legelőnyösebb, ha IKKA-szabadválasztásíként küldik, akár a Kelen cég központja utján E T EI: 1 Montreálból, akár a Kelen cég meg­bízottjai utján, kik bennünket Kana­da minden nagyobb városában képvi­selnek. Szabó János, Hódmezővásárhely. A kanadai útlevelét meghosszabbí­tották és Feri fia kezében van. Re­méljük, betegségéből hamarosan fel­épül s viszontlátjuk Kanadában! Waliszko József, Végardó. Sajnos, nem volt időm felkeresni, pedig szeretteim volna, mikor szep­temberben tiz napot Budapesten töl­töttem. üdvözlöm a Vajdáeskaiakat! Sokan visszamennék, kik a nyug­díj kort elérték, mert hiszen 75 Dol­lár Ikkásitva mintegy 2000 Forintot jelent, ami otthon bőséges megélhe­tést biztosit, mig 75 Dollár Kanadá­ban igen szűkös. Még a remélt 105 Dolláros havi nyugdij sem nagyon elegendő Kanadában. De otthon Ikká­­sitva a 105 Dollár igen jelentős ösz­­szeg. A magyar hatóságok nem kifo­gásolják a nyugdij Ikkásiitását, mint ez ügyben a Magyar Nemzeti Bank felettes hatóságánál, a Magyar Pénz­ügyminisztérium vezetőségével való személyes tárgyalásunknál megállapí­tottuk. Tehát, ha itt töltött már több mint 25 évet és elérte a 68-ik évet — akkor bátran hazamehet; a nyug­dij érvényes amig él, akár itt Kana­dában, vagy bárhol a világon. 88-91 Gulyásra várnia kell délután 2:50-ig Amikor Ön Budapestre megérkezik, ha elő­ző este 1C.05 órakor elindul Montreálból. Természe­tesen a Sabena ételek sem megvetendők, de mind­ketten tudjuk, hogy a valódi gulyást Magyaror­szágon tudják főzni. És milyen jó lenne ott lenni! A Sabena Credit Plan alapján a jegy árának 10%-át kell lefizetni. Önre gondot viselnek a több nyelvet beszélő Sabena alkalmazottak. Ha ki akar hozatni valakit Magyarországról, a jegyet meg­veheti itt. A Sabena Hitel Terv erre is vonatkozik. Budapesttől Montrealig a jegy ára csak $306.00 dollár. Számtalan ember álmát tette valósággá a Sabena az Atlantic mindkét partján. Megteheti Önnek is. BELGIAN WvUxL AIRLINES MONTREAL — QUEBEC — OTTAWA — — WINNIPEG — VANCOUVER ORONTO

Next

/
Thumbnails
Contents