Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-10-07 / 76. szám

2 Winnipeg, Man. 19*66. október 7. ÄZ 56-OS FORRADALOM DOKUMENTUMAI Nagy Imre kinyilvánítja Magyarország függetlenségéi Magyarország dolgozó mil­liói! Fejezet — Bieber Ferenc V— “MIÉRT”? — cimü könyvéből. A könyv politikai és történelmi eseményekről ad tudományos tájékoztatást az aktuális időszerű események feldolgozásával. "Politikai forradalom keletkezése” “A POLITIKAI FORRADALOM KELETKEZÉSE. — IGAZSÁG­TALAN MEGKÜLÖNBÖZTETÉSEK ÉS A TUDATLAN, VAGY TUDATOS ROMLOTTSÁG. — RÉSZLETEK A TÖRTÉNELMI IGAZSÁG FELDOLGOZÁSÁVAL.” (Folytatás) — HARMADIK FEJEZET. —■ A továbbiakban bemutatott rövid történet elbeszéli, hogy mi történt Torontóban akkor, amikor kifogytam a liberális aján­lólevelekből és ígéretekből :— amelyekről nem tudtam, hogy kifejezetten csak liberális. — Mindannyiunk számára ajánlatos tudnivaló tehát, hogy egy lejárt liberális hajójegy nem lehet érvényes kanadai légiutazásra, mivel ezek a vállalatok a mér­sékelten haladó “Diefenbaker Kormány” birtokában voltak. (Metaforikus hasonlat.) A MUNKANÉLKÜLI A Szabad Kossuth Rádió 1955. november 1-én, 18.12 órakor jelentette: Nagy Imre, a minisztertanács elnöke és megbízott külügymi­niszter, ma, november lién, dél­előtt magához kérette Andro­pov urat, a Szovjetunió ma­gyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. Kö­zölte vele, hogy a Magyar Nép­­köztársaság kormányához hite­les értesülések érkeztek újabb les értesülések érkeztek u­­jább szovjet katonai a­­lakulatoknak Magyarországra való bevonulásáról. Követelte ezeknek a szovjet katonai ala­kulatoknak haladéktalan, azon­nali visszavonását. Kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kormány a varsói szerződést azonnal telmondja, s egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességéi, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetéhez fordul és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri! A szovjet nagykövet tudo­másul vette a minisztertanács elnökéinek és megbízott külügy­miniszterének tiltakozását és közlését és megígérte, hogy haladéktalan választ kér kor­mányától. A minisztertanács elnöke a budapesti szovjet nagy követnek átadott szóbeü jegy­zékről tájékoztatta a Budapes­ten akkreditált összes diplomá­ciai képviselet vezetőjét. Ugyan akkor táviratilag értesítette az ENSZ főtitkárát az események­ről és a magyar kormány elha­tározásáról. Kérte, hogy az ^ iT-^irj, ^j.ir'^1»^ ... 1 ENSZ most megnyíló közgyű­lésének napirendjére a kérdés tárgyalását soronkLvül tűzze ki! 19.50 órakor Nagy Imre beszélt: Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősség-érzettől áthatva, a magyar nép milliói­nak osztatlan akaratát kifejez­ve, kinyilvánítja a magyar nép­­köztársaság semlegességét. A magyar nép, a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének meg­felelően igaz barátságiban kíván élni szomszédaivaJl, a Szovjet­unióval és a világ valamennyi népével. Nemezt! forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja a­­nélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados ál­ma valósul meg ezzel. A forra­dalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végire győzelemre vitte a sza­badság, a függetlenség ügyét! Ez a hősi küzdelem tette lehe­tővé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse a­­lapvető nemzeti érdekét, a semlegességet. Felhívással fordulunk szom­szédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tisz­teletben népiünk megmásítha­tatlan elhatározását. Most va­lóban igaz az a szó, hogy né­pünk olyan egységes ebiben az elhatározásában, mint történel­me során még talán soha. Védjétek és erősítsétek for­radalmi elszántsággal, önfelál­dozó munkával, a rend megszi­lárdításával hazánlkat, a sza­bad, független, demokratikus és semleges Magyarországot! (Himnusz.) A MAGYAR ÍRÓK A FORRA­DALOM TISZTASÁGÁÉRT. A Szabad Kossuth Rádió 1956. november 1-én, a 15.00 órás híreiben beolvasta a Ma­gyar írók Szövetsége nyilatko­zatát: Tisztelet a forradalom halot­tainak. Nemzeti forradalmiunk, szabadságunk és függetlensé­günk kivívásának legnagyobb erénye az erkölcsi tisztaság. A magyar irók kivették részüket a forradalom előkészítéséből. Kötelességük, hogy őrködjenek a forradalom tisztaságán is. Követelik, hogy vonják fele­lősségre mindazokat, akik a nép ellen vétkeztek. Ugyan­ilyen határozottsággal követe­lik azt is, hogy a bűnösök a szabad magyar biróisiág élőtt fe­leljenek. A nép ne az utcán ítél­kezzék! Hanem a tárgyalóte­remben. Felszántunk minden­kit, hogy a vétkeseket bántat­­lanul adják át a nemzetőrség, vagy a honvédség járőreinék. A személyi bosiszu méltatlan hoz­zánk. Meggyőződésűink, hogy a magyar nép ebben is egyetért íróival. A világ szeme rajtunk, csodálja forradalmunk tisztasá­gát, ne essék rajta folt! A Magyar írók Szövetsége nevében: Benjamin László, Dé­­ry Tibor, Ignotus Pál, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Veres Péter, Zelk Zoltán. Diószeghy Tibor: EPIGRAMMA Múltba mereng, ki a mával küzdeni nem tud, s fél, hogy erősebb lesz tetténél a jövő. Várnia kell . .. mondotta a tikárain ... az igazgató ur na­gyon “busy”. — Várakoztam. — Korgott a gyomrom, mert csak tíz centből tellett reggeli­re s aggodalmaskodva húzogat­tam magamon egyetlen, még hazulról hozott ruhámat, me­lyet néhány “kanadai” már több Ízben lekivánt rólam. Ré­gi ruha volt már. ^Bélése itt-ott kopottas, de azért egy vasalás után még mindig elegáns meg­jelenést biztosított. — Teltek a percek, az órák. Mikor már két és fél óra is eltelt a várakozás­ban, elfogott a türelmetlenség. Felemeltem aktatáskámat a mellettem levő székről s éppen valami régi magyaros szólás­­mondást morzsoltam fogaim | között, mikor kinyílt a szem­ben lévő ajtó és a hátul nyi­tott, elől csukott, beteges gon­dolkodású divattervezőtől' szár­mazó ruhájában ismét megje­lent végre a titkárnő. Fizetett mosollyal közölte velem, hogy az igazgató ur vár — aztán szélesre tárta előttem az ajtót. — Beléptem. — Egy szempil­lantás alatt felmértem a hely­zetet, őszintén szólva nem nagy7 bizalommal voltam. Kölcsönös bemutatkozás után helyet fog­laltam szemben az Íróasztallal. Az igazgató egy kuszáit vo­nása, szemüveges, petyhüdt arcú rideg férfi (otthon ezt úgy mondtuk, hogy rossz arou férfi,) ki eléggé gyatrán volt öltözve, érdeklődéssel kutatta arcomat. Jövetelem célját sze­rette volna kitalálni. Forgatta kezében névjegyemet, s látszott rajta, hogy erősen gondolkodik. — Mit óhajt? ... kérdezte az­tán üzleti arcfintorral', mely itt Kanadában kedves mosolynak számit. Szemébe néztem, s minden szót alaposan mérlegelve rövi­den közöltem, hogy az újság­­hirdetés felhívására, jöttem és a mérnöki, vagy a rajzolói ál­lást szeretném elnyerni. — Sze­meiben csalódást láttam. Név­jegyem és megjelenésem mö­gött első pillanatban jól “bo­rotválható” pénzeszsákot sej­tett. Szájaszegiiete megrándult majd hirtelen kezdte . .. hol dolgozott Kanadában, hány éves kanadai ‘experience’ van? I Sajnálom ... szóltam ... Ka­nadában még nem dolgoztam, mert nem régen érkeztem ide és eddig még nem volt szeren­csém. Ön British Subject. — Ang­liában hol dolgozott? Nem Angliából jöttem, nem vagyok angol. — Középeurópai vagyolí, feleltem diplomatiku­san. Vonásain meglepetés tükrö­ződött és névjegyemre pislog­va türelmetlenül kérdezte . .. hol dolgozott Európában? Budapesten. Hátradőlt székében, mintha kissé megnyugodott volna, el­fordította fejét, kinézett az ab­lakon. — Tehát nem német, folytatta ismét rám pillantva. Nem kérem — én magyar vagyok. Kijelentésem hatása megdöb­bentő volt. A direktor keze megállt, nyaka megmerevedett, arcán valami ijedtséggel kevert iszony tükröződött. Elrúgta | maga alól a széket, hirtelen felugrott ... I am sorry . .. Nem tudjuk alkalmazni Önt. Ennél a vállalatnál osalk “kana­daiak” dolgoznak. De kérem .. . próbálkoztam ... én is elvégzem a munkát, legalább úgy mint egy angol, vagy egy német. Miért ez a hir­telen merev elutasítás? Az igazgatóról levált a fi­nomkodó “business” álarc. Ke­zével idegesen hadonászott, szavai nyersen pattogtak. — Mit akar? ... Még egy éve sincs itt . .. nincs kanadai “ex­perience” és azt mondta, hogy magyar. Kérem . •. magyarázkodtam kényszeredetten ... száz helyen voltam már legalább — csak­nem ugyan igy utasítottak el mindig. A legnagyobb baj rend­szerint az volt, hogy én magy ... — Engem nem érdekel ... vá­gott szavamba . . — maga uj bevándorló,, még csak nem is angol — menjen el takarítani ... vagy menjen akár hová. Nem volt számomra más e­zek után, mint hogy megkö­szönjem “kedves” jótanáosait. aztán erőltetett mosollyal bú­csúztam. A közvetlenül adó­dott érzelmeimet nem Írhatom le. Mikor becsuktam az ajtót mögöttem — hallottam a per­patvart odabentrőll. Minek enged be ilyen embe­reket. Marian. Kérem — szabadkozott a titkárnő, ez a gentleman átad­ta névjegyét és azt mondta, hogy Önnel akar beszélni. Úgy van öltözve, mint a főrevizor ur — azt gondoltam valami titkár, vagy üzletember. Igazán nem tudtam, hogy ... Nézze Marian . .. először is ne mondja azt, hogy “gentle­man”, mert ez csak egy beván­dorló magyar és a ruhája ... — Becsapódott mögöttem a fo­lyosóajtó. — Mikor visiszanéz­­tem az utcán a hatalmas épü­letre, arra gondoltam, hogy mit mondanék ennek az undok zsa*­­pacninak — ki itt most vállala­ti igazgató -— ha a véletlen úgy hozná, hogy egyszer ő keresne nálam elhelyezkedési lehetősé­get. (Nálunk a liftesnek is jobb arca volt). Másnap megint csak vettem egy újságot s kezdtem mindent elölről. Bora Ferenc. — Minden jog fenntartva. — Protected by the Universal Copyright Convention. Frank Bieber (c) 1958. — 1966. A BIBLIÁBÓL “Ö engesztelő áldozat ,a mi vétkeinkért. De nemcsak a mienkért, hanem az egész vi­lágért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük Öt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs ab­ban igazság.” (I. Ján. 2:2-4) DALOLJUNK... KÖLTÖZIK A DARUMADÁR... Költözik a darumadár, Engemet is hívogat, Csalogat, hogy menjek véle, Tél jő ©rre a vidékre, Megfagy, aki itt marad, Nem jól beszélsz, darumadár, Nem ismersz te enegem'et, Halott az én szivem régen, Eltemetve $irba mélyen, Nem érzi már a telet. Nem megyek én messze földre, Siratni a bánatom, Hisz amerre járok-kelek, Úgy is tudják az emberek, Hogy a szivem siratom. Lábam nyomán kinyílik a Sötét bánat virága ... Ha az a lány tép belőle, Ne vigye az esküvőre, Tegye le a fejfámra. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! FERI JO FIÚ IRTA; LOVASS GYULA. A csöngetésre felébredt. Mint ha könnyebben érzezte volna magát. De azért nem mozdult. Jobb les*z itthon maradni hol­nap. Kevés láz, fejfájás. Vala­hol meghűlt. Nem erős hűtés, semmiesetre. De a hivatali munka robotjára gondolt, a fő­nöke kellemetlen modorára, a nyomott besugásokíkal, kémke­déssel teli levegőre, a pénzte­lenségre ... akkor mégis jobb lesz feküdni itthon az ágyon, ki használni a meghűlés ürügyét. Ajtók nyúltak. — Csak nem beteg a fiú? — hallotta a hangot, a vendég hangját, a részvéttel és túlzott ijedelemmel tele kérdést. — Vil­ma néni — gondolta s elfinto­­rodott az arca. — De azért benézhetek a fiú­hoz? Mert “fiú” volt, hanminckét­­éves, fiú, aki otthon lakik a szü­lei lakásában, kevés a fizetése, •nem mer nekivágni a házasság­nak, nincsenek különös ambí­ciói, gyakran úgy érzi, hogy fá­radt, nem igen sportol, hajla­mos a hízásra, nincsenek szen­vedélyei. Fiú. Ha délben haza­jön a hivatalból s léül az asztal­hoz, az anyja boldog, aggódó szeretettel néz rá: Feri jó fiú, nem hagyott itt engem, mint a többiek, mint Lacim, aki meg­halt, mint Gém, aki szegény lányt vett el, mint Piri és Kató, akik úgy siettek íérjhezmenni... — Mennyi a láza? — Sok — hallja az any ja ag­godalmas hangját. — Sok, hai­­minchét kettő. A kilincs lassan lehajlik. Ott tanakodnak az ajtaja előtt s a sopánkodásnak ez a suttogása idegesíti. Elfordítja a fejét s le­hunyja a szemét. Inkább úgy tesz, mintha aludna. — Szegényke, milyen fáradt lehet. — Hagyjuk aludni. Jobb, ha alszik, ha ilyen beteg. Ott suttognak már fölötte, szinte érzi Vilma néni visszatar­tott lélegzetének melegét, érzi a kezükben a mozdulatot, hogy szeretnék megsimogatni. Vilma néni testvórje az any­jának s minden héten eljön egy­szer legalább látogatóiba. Vilma néni húszéves volt, amikor ő született, gyakran elmeséli, hogy örült neki, mennyit segí­tett dajkálni. Gyerekkorának szokásait Vilma néni idézgeti legtöbbet. Néha összeül az any­jával s olyankor ki nem fogynak az emlékezésből. Kiskorában volt egy kis habosszoknyája, mert a harmadik fiú volt s any­ja lányt szeretett volna. Milyen édes volt benne. A cseléd csak kis “Tündér Honának” ihivta. Egyszer lekaszálták a füvet a kertben, ötéves volt, játékge­­rebiyével ő rakta boglyába. Az­tán eső lett, zápor, s a háztető­ről lezúduló víz elragadta a csurgók útjába rakott szénát. Ö az ablakból nézte és sirt: “A bogiám! Hova lett a bogiám!” Miért hatotta meg a könnyekig ez a buta k*is történet minden alkalommal Vilma nénit? És miféle érzés kényszeríti anyát és Vilma nénit, hogy még min­dig úgy nézzenek rá, mintha tíz, tizenkét éves lenne? — Nyitvahagyom az ajtót — suttogja az anyjá — hogyha felébred s* kell (néki valami, meghalljuk. — Az orvos mikor jön? — kérdi Vilma néni. — Nem engedte, hogy hívjak — hallatszik a panaszos só­hajtás. Nem engedte. Nem hát. Én­ből a náthából csak így lehet néhánynapos szünetet, pihenést csinálni, ha magárahagyja, ha nem hiv orvost, ha csöndesen kifekszi. De éppen, mert tudja, hogy túlozza a bajt, hogy más­­le ie gondjaitól, liivatal-undorá­­toi szabaduljon, az anyai gon­dosság, a nagynéni rémülete fe­szélyezte. “Felébredni’' sem a­­kart, Vilma néni ezer aggódó keraését s bölcs tanácsait most nem tudná elviselni. Feküdt hát az ágyon s hall­gatta az anyja és a látogató csöndes beszélgetését. Vilma né ni panaszkodott. Mikor nem pa­naszkodott Vilma néni? Mióta emlékszik rá, mindig volt vala­mi baja, minidig mellőzések ér­ték, mindig igazságtalanságok történtek vele és sértéseteket kellett elviselnie. Most az egyik kültelki polgáriban tanít. Meny­nyi baj van á gyerekekkel! A lányok csirkefogók, szemtele­nek, tiszteletlenek, mindig ha­­zudoznak és ha látogató jön az osztályba, hát készakarva nem tudnák felelni, de még a jobbak se, csakhogy őt keserítsék. És a kollégák! Most valami hosszú történetet meséi éppen. Még múlt tavasszal Fándy Bo­­riska nagyon megsértette. Az­óta nem beszélnek egymással. “És most, képzeld, azt mondja nekem a múlt hét elején a Nagy Gizi, hogy miért is vá­gyóik olyan haragtartó', miért nem békülök ki Boriskával? Hogy én béküljek, amikor ő sértett meg? És képzeld, most elhíresztelték mindenfelé, hogy én haragtartó, rossz természet vagyok. És az igazgatónő is ne­kik ad igazat. Érzem, nem mondta még,, de érzem. Tegnap is olyan ingerülten kérte tőlem a mulasztási naplót. De ez igy van, mert neki tanácsos az ura, hát nekünk mindent el kell tűr­nünk. Azért is lett igazgató. Tu­dom, mindig vagyok olyan jó tanárnő, mint ő, de azért min­den szakfelügyelő őt dicsérte. Mert nekem nincsen uram, áki­­től félnek, akinek kedveskedni akarnak. Mindegyik azt hiszi, hogy rajtam tiporni lehet. Iste­nem, de nehéz is az élet.” Hallgatja a sóhajtozást, hall­gatja a panaszokat. Míg ideér­nek a másik szobából, vala­hogy kikopik belőlük a fájda­I K K Ä Pénzátutalás GYÓGYSZEREK UTAZÁSOK REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚT­LEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁ­TOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZ­­ZATARTOZŐK KANADAI LATO­­GATASANAK INTÉZÉSE. DR. L. MOLNÁR kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése. (Bárhol kötött házasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi ingatlan, vagyon­jogi, örökösödési ügyek Intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canada 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. Tel.: WA 2-7472. Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest izesitő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAM I LLA-T EA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba lom, elvész belőlük a valósig ize. Olyan kicsinyesek lesznek, olyan semmitmondók! Mennyi bennük a bekópzielés, a sér­­tődékenység, mennyi a túlzás, most úgy hiszi, pontosan le tudná mérni. Éppen annyi, a­­mennyi a túlzás, az édeskésség abban a szaretetben, amellyel őt veszi körül Vilma néni. Nem könnyű élni az emberek között. De, aki számol a valósággal, az nem lesz olyan érzékeny, az megérti, hogy mások is idege­sek, az még azt is tudja, hogy maga is gyákran megbánt má­sokat. A méltányosság érzéke, a valóság józan mértéke hiány­zik Vilma néniből. A valóság józan mértéke. Most megint az ő betegségé­ről tanácskoznak. Vilma néni erősködi'k, hogy mégiscsak or­vost kellene hivn'i. “Szegény­kém olyan sovány volt, olyan rosszul nézett ki mostanában. Az Isten ne adja, de ha valami komoly baja van, el sem bírja ilyen leromlott szervezettel.” Leromlott szervezettel? Öt­hat kilóval több, mint kellene. A féltés, a túlzott aggó dalom, amely gyermekké viszi vissza Vilma néni szemében, kihozza belőle az ellentmondást s egy­szerre látja, úgy látjá magát, a­­milyen: kövérségével, lustasá­gával, kopaszodó fejével; fek­szik mozdulatlanul a langyos ágyban s langyosnak érzi, bá­gyadtnak az egész életét. Ha­ragszik rájuk, anyára, Vilma nénire, akik nagyon szerették s óvó szeretetükben, kényezteté­sükben valahogy rabbá tették, kényelmességre szoktatták, gyávaságra nevelték. Meglan­­gyositották a világot körülötte. Csoda-e, hogy nem volt kedve otthagyni a langyosságot? Pedig nem maradhat igy! Nem élhet örökké itt, az any­ja mellett, nem maradhat örök­ké “fin” a szülei lakásában. Nem maradhat itt, mert belőle is Vilma néni lesz, örökké pa­naszkodó, mindig sértett, két lábon járó nebán tsvirág,. Nem maradhat itt, mert eltanulja, átveszi sértődékenységüket, ezt a felfokozott, beteges érzé­kenységet, mert megmérgezi magát, mert rászokik kicsi­­nyeségükre, mert ő is sértést, rossz nézést, mél­tánytalanságot szimatol majd mindenfelé az emberek között. Elveszti ő is a józan va­lóság érzékét, ha ugyan el nem vesztette máris. (Kiszabadulni önmagából, megváltozni, — ezt kellene, erre vágyna! Erősnek lenni, energikusan szembefor­dulni az élettel. Akiben erőt és akaratot éreznek, arra az em­berek is mindjárt másképpen néznek. A hivatal? Mért ne jut­na előre, ha akar? Vagy mért ne rúgná fel, ha utálja? Csak ez a langyos tűrés, csak ez a lusta elengedettség, csak ez nem vezet sehova. Most látja azt is pontosan, hogy min<t kel­lene megváltoztatnia életét. Elő szőr is el kellene költözni házul ról. Kiszabadulni ebből a terhes, felelőtlenné tevő, gyerekké sü­­lyesztő szeretetből. Kihúzza a kezét a paplan a­lól, ökölbeszoritja: — Ha meggyógyulok, elköl­tözöm innen! Mozdulata hangjára a másik szobában elhallgat a duruzsoló beszélgetés. Nyúlik az ajtó, lát­ja a két öregasszony őszies, ag­gódó kópét a nyílásban. Már ott ülnek az ágya mel­lett, feszes soványságukban, arcukon, — melynek minden vonását, minden barázdáját is­meri — annyi szeretet, annyi féltő gond és annyi könnyes bá­torítás .. . — Jaj, csak vasárnapra gyó­gyulj meg, hátha eljönnek Ka­­tóé'k — simogatja a homlokát az anyja. — Olyan régen nem láttam őket. És Vilma néni könyörög: — Engedd meg, hogy orvost hívjunk. Istenem, ón dajkálta­lak, ha valami bajod lenne, hogy bírnám ki? Nézi őket; anya mindig egye­dül' lenne, — gondolja, — Vilma néni nem ment férjhez . .. Ta­lálnék-e megfelelő lakást? Any­­nyi kellemetlenséggel1 jár egy költözés ... — Hát, — mondja lassan, — ha akartok, hívhattok orvost holnap. Ha nem gyógyulok meg addigra, mert igazán semmi ko­moly bajom ... Mosolyognak. Langyos van a szobában. Feri jó fin. BESZÉLJÜK MEG MAGYARUL Gépkocsijának sérülését, annak ujjá-épitését, festését és általános szépítését, SUPERIOR AUTO BODY 1109 - Ave. - Q.S. Saskatoon, Sask. 653-2351 PH. 653-1066 KELEN TRAVEL] ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapítva 1925-ben 1 IKKA UTAZÁS TUZEX § Kanadai főképviselete Hajó- és repülő­­. d . . , +.. jegyek hivatalos helye^kapba&k árfolyamon. Szlovákiába. Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents