Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-09-23 / 72. szám

2 Winnipeg, Man. 1966. szept. 23 Az évforduló rendező-bizoffsága a következőkben ad számol az előkészületekről 1966 október 7.-ién este, a Windsor Hotelben legyszerü, csendes vacsorán fogadjak ka­nadai barátainkat. Szövetségi, tartományi, egyházi, polgári és katonai vezető 'személyisége­ket. Ünneplőben, sötét ruhában jelenünk meg. Egyrészt arra törekszünk, hogy egymásközt, másrészt kanadai barátaink lel­kiében felfrissítsük 1956 októ­ber-novemberének eseményeit. A rendezőség sokezer kana­dai magyarnak küld meghívót. Cim jegyzékünk azonban hiá­nyos. Ezért arra kérjük mind­azokat, akik — az ismeretes nehézségek miatt — nem kap­nak meghívót, de magyar érzé­sük az ünnepi találkozón való részvételt követeli, hogy a kö­vetkező telefonszámok valame­lyikén szíveskedjenek meghívót igényelni: RE 30-994, 684-7050. Az évforduló nagy megün­neplésére 1966 október 23.-án, délután fél 4-órakor, a Mont­­reáili Egyetem dísztermében ke­rb sor. Figyeljék ezzel kapcso­latos további tájékoztatóinkat. A díszvacsora szerény jöve­delméből az évfordulóval kap­csolatos megmozdulásokat tá­mogatjuk. A Torontóiban eme­lendő Szabadságharcos emlék­mű kiadásaihoz éppen úgy hoz­zájárulunk, mint az emlékpla­­kett költségeihez. Montreállhan a szabadságharcra emlékeztető művészi festményt készítte­tünk. Támogatjuk annak az :­­degen nyelveken megjelenő an­­tolpgíiámak a kiadását, amely nemzetközileg ismert személyi­ségek szabadságharcunkkal kapcsolatos nyilatkozatait tar­talmazza. November 6.-án, egyházaink szertartásain veszünk részt. Előadásainkra, művészeti ikiál­­li'tásainkra, mindlen megmozdu­lásunkra meghívjuk a kanadai vezető személyiségeket, kana­dai barátainkat és kérjük, hogy minden magyar vigye ezekre magával kanadai barátait. Gon­doskodunk arról, hogy a sza­badságharc évfordulójára fel­hívjuk a sajtó, rádió és televí­zió figyelmét. Kérjük a magyarságot, hogy r támogassa nagy, egység»« megmozdulásunkat. Vegy;e ki a részét abból az egész szabad világra kiterjedő akcióból, mely nek célja, hogy szabadsághar­cunkra, népünk sorsára irányít­sa a figyelmet. A további részletekről a ka­nadai magyar sajtóban adunk hirt. A Kanadai Magyarok Szövetsége. A BIBLIÁBÓL “Könyörülj énrajtam, mert hozzád kiáltok minden napon. Vidámitsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel, URam, lelkemet. Mert te, Uram, jó vagy és kegyelmes és nagy irgalmasságu mindazok­hoz, akik hozzád kiáltanak. Fi­­gyelmezzél, Uram, az én imád­ságomra és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát. Nyo­morúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. Nincsen Uram, hozzád hasonló .. (Zsolt. 86:3-8.) KODÁLY ZOLTÁN egyszóTa­­mu zenét szerzett a szent mise állandó részeinek uj magyar szövegére, a “hiszekegy” kivé­telével. — DR. BANTING FELFEDEZTE AZ INZULINT és a század egyik legnagyobb tudományos eredményével Kanadára irányította a figyelmet. (Fred Finley rajza.) Banling, ai inzulin feltalálója (Canadian Scene) — Évezre­dek óta, egészen az utolsó év­tizedekig, a cukorbaj a halál le­heleté volt. Sohasem' tudták gyógyítani. Az adatok szerint 1921-ben, egymillió amerikai lett ennek a betegségnek az áldozata. Nem volt menekvés, ha valaki ennek a kórnak a karmaiba került. Óriási jelentőségű esemény volt, amikor William Giant Banting, egy Ontario! farmer 29 éves fia, ki tudta választani az inzulint, ezt a csodálatos, élet­mentő anyagot a szarvasmar­»»iiiii **<Imii|"i»«ii-»M -'le»» ha pankreászából. Az inzulin, a huszadik század egyik legjelen­tősebb felfedezése, Kanada hír­nevét öregbítette, amikor — 1922-től kezdve — az emberek .millióinak életét mentette meg. Banting 1891 november 14.-én, iaz ontarió! Allistonban született. A hely! iskolában kezdte tanulmányait, majd a Torontói Egyetem orvosi fa­kultását végezte el. Az első vi­lágháborúban — egészségügyi katonaként —önkéntes szolgá­latot teljesített. Kitüntetést is szerzett hősi magatartásáért. v * * Kanadába való visszatérése után az on tariái Londonban praktizált. 1921-ben Torontóba érkezett és Dr. J. J. R. Maoleod vezetése alatt, Charles H. Best, iákkor még fiatal egyetemista segédkezésével, hozzáfogott a cukorbajjial kapcsolatos problé­mák tanulmányozásához. Sike­rült kiválasztania az inzulint, ezt a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen, csodálatos c­­rejü anyagot. Hosszú kísérlete­zése 1922-ben, az év januárjá­ban teljes sikerrel járt. Sikeré­nek hire akkor járta be a vilá­got. A következő évben Banting a torontói egyetem orvosi ku­tatóintézetének élére került. Még ugyanabban az évben Mac-DALOLJUNK... ESZEMADTA, KIS BARNÁJA.. Eszemadta, kis barnája, Ki ne hajolna hozzája? Eszemadta, kis barnája, Ki ne hajolna hozzája? Se országa, se hazája, Mégis piros az orcája, Heje, huja hopp! Eszemadta, kis szőkéje, Ki ne hajolna feléje? Eszemadta, kis szőkéje, Ki ne hajolna feléje? A ruhája fekete gyász. De ő maga aranykalász, Heje, buja hopp! Haragszom az olyan szóra, Ki a szép lányt úgy meg­szólja; Haragszom az olyan szóra, Ki a szép lányt úgy meg­szólja; Mert a leány arany csillag, Arany garádicson ballag, Heje, huja, hopp! VÁG BÁLA: SAKK-MATT Balázs Marci túli volt már a katonaságon, sőt a Testnevelé­si Főiskolán is. Kész tornatanár volt. Testhez, lélekhez álló hi­vatás volt ez számára, hiszen élt, halt a tornáért, a verse­nyekért. Acélizmu, jó'vágásu fiatalember vált belőle, aki tele volt in tu «Készséggel, különös­képpen a sport terén. Általá­nos szákember akart tenni, a labdarúgástól kezdve a kenuig. Szenvedélyes Fradi szurkoló volt, ami nem csoda, hiszen a Ferenc városban született. Téi és kedvezőtlen időijárás esetén legtöbbször sportegylete sakk­­körében tevékenykedett, mind gyakorlati, minid elméleti vona­lon. Gyakran látogatta a könv­­tárakat is, különösen, ha nem akadt megfelelő társ jóinéhány partihoz, mert csák erős játé­kosokkal volt kedve leülni a táblához. Most is lejátszott né­hány érdekes partit, mikor a vesztes fél távozott. Ő azonban nem ment el, mert azt remélte, hogy akad ujábib partner is. Nem is csalódott. Nyílt az ajtó, és egy jóaláku fiatal hölgy lé­pett be. — Határozottan csinos fe­hérnép! — állapította meg ma­gában széikelyesen, mert otthon mindig igy hallotta emlegetni a nőket. Eddig nem sokat foglal­kozott a szép .nemmel, hiszen nem is volt rá sok ideje. De most már, hogy elhelyezkedett egy polgári iskolában, mind többet gondolt a nőkre és a nő­sülésre. Otthon is kapott ez­­iránybaa némi biztatást. Nem ismert egyet sem a másik nem­ből, aki különüsiképpien hatás­sal lett volna rá. De ez most itt, ahogy kedves arcával, szép szemeivel körülnéz, ismerőst keresve, határozottan az ízlése szerinti "fehérnép” volt. Egy el­szánt mozdulattal fölkelt, és azzal a gondolattal, hogy — megismerkedik vele — már ott is volt. Hiszen futólag ismerte, mert látta többször sakkozni itt, de valahogy nem törődött vele. — Tetszik keresni valakit,?— szólt Marci bátran. — Igen, szeretnék sakkozni, ha valaki ismerős alkadna, mert most van 1-2 szabad órám. — Ha szabad kérnem, egy idegen, de jó sakkozó nem lesz megfelelő ismerős hijján? — Valóban nagyon tud? Én sem vagyok ám kezdő, nehogy azt higyje! — Nem is szeretek kezdők­kel játszani. Én minden játsz­mából és játéktárétól tanulni szeretek. — Hát tőlem fog tanulni, az biztos! — Jaj, kezétcsóikolöm, a sakk nem önbizalom kérdése ám. De engedje meg* hogy először be­mutatkozzam: Balázs Márton vagyok. " — Örvendek, Juhász Krisztina a becses nevem és jobbsorsra érdemes tisztviselőnő vagyok. — S már le is ültek, hogy kezd­jék a játékot. Nem kellett sokat lépnie a lánynak, hogy Marci lássa, hogy jóval gyengébb játékossal van dolga, de nem mutatott semmit ebből, hanem a legna­gyobb komolysággal játszott, mintha teljesen egyenrangú féllel állana szemben. Rövid egymásutánban két játszmát nyert. Nem volt nehéz egyik sem. —Hát erős játékos, az biztos, de ennek ellenére unalmas úgy játszani, hogy semmi dij, nye­rési lehetőség sincs. Játszunk valamiben. Hugómmal meg a barátnőimmel fagylaltban, mo­­zipénzben, csokoládéban szok­tunk játszani. Találjon ki ma­ga is valamit. — Lehet ákáruii? — kérdez­te mosolyogva a fiú. — Majd meglátjuk, megfe­lel-e a díj, ha megmondja. — Nekem meg fog felelni, az biztos. Tessék idefigyelni: le­játszunk három pártit és ha én nyerek, akkor maga köteles három hónapon belül feleségül jönni hozzám; ha pedig vesztek, akkor Magácska fogja kijelölni, hogy kit vegyek feleségül. — Micsoda? — csodálkozott nevetve Krisztina. — Nem hu­szár maga titokban, hogy igy lerohan egy szegény védtelen nőt! Túl vakmerő ember! Egy ismeretlen lányt akar megkér­ni. Na és bevallom, nekem is nagy a kockázat. Szabjon ki­sebb feltételt, illetve dijat. — Hát rendben van, ha én nyerek, akkor a következő va­sárnap eljön velem csolnakázni, ha szép idő lesz, ha nem, akkor a következő vasárnap. Repüljön vissza Magyarországba ezen az őszön és lélen , — Egyedül? Kinek néz en­gem? Rendes lány vagyok én. Csak úgy megyek bele ebbe, ha hozhatok valakit magammal. — Rendben van, tehát áll a feltétel?! — Mondjuk a húgommal fo­gok jönni! — válaszolt a lány, miután a szép szőke barátnőjét elejtette gondolatban. — Úgy is jó, csák akikor köl­csön kell kérnem egy nagyobb csónakot, mert az enyém csak kétszemélyes. — Na és ha én vesztek, ak­kor mi lesz? — szólt egy kissé gúnyosan újra Marói. — Találjon ki arra is vala­mit. Legfeljebb nem fogadom el. — Hát ha én vesztek, akkor meghívnak magukhoz egy- ha­­boskávés-süteméniyes délután­ra. — Fekete kávé és keksz nem is lesz jó a vesztesnek? Ti­pikus férfi. Mindig ő akar jól járni. — Nem bánom, tehát legyen csak fekete 'kávé meg keksz, vagy akár anélkül is. Ezen ne múljon. Természetesen most is a lány vesztett, bár iparkodott jobban vigyázni a lépéseire; sőt a fiú is figyelmeztette egynkét nehéz helyzetben, mivel nem akart tulkönnyü győzelmet. — A csó­­nakkirándujás megtörtént. Na­gyon jól érezték magukat. Tényleg a húgát, Annuislkat hozta el Krisztina. Akár iker­testvérek is lehettek volna, csu­pán Krisztina alakja volt fej­­íetteb, és vonásai határozottab­­bak. Másfél év különbség volt köztük. Nagyon: jól megértet­ték egymást. Nemcsak testvé­rek, barátnők is voltak. A kirándulás végén, miután Marci hazakisérte őket, meg­kérdezte, hogy akar-e még e­­zekután sakkozni vele? — Persze, hogy akarok. Ilyen veszteségeket ki lehet bir­­■ui! — volt a válasz. Néhány hét múlva megint együtt ültek a sakktáblánál. Most a férfi jelentette ki, hogy dij nélkül minden játék unal­mas. — Magával jobb dij nélküli játszani, mert nagyon erős já­tékos, és biztosra megy. Gsak én lennék a vesztes mindig. — Annyi baj legyen! A sok veszteség után, végül is meg­tanul tőlem játszani. — Hát akkor most mi lesz a dij? —• kérdezte a lány. — Megismétlem a legelőször javasolt dijat. Ha én' nyerek, akkor az egyenlő egy “igen­nel”, és három hónapon hetiül muszáj feleségül jönnie hoz­zám. — Muszáj? — De erőszakos! — Nem muszáj, hanem kell! így magyarosabb. — És ha tuldrága a dij, rá­fizetünk.-— Én nem. Viszont, ha Ma­gácska nyer, akkor ugyancsak nyer, akkor ugyancsak 3 hóna­pon belül azt veszem el, akit ki­jelöl nekem. — Jó! A nagynénikém úgyis özvegy, szeretne férjhez men­leod-dal megosztva, néki ítél­ték az orvosi Nobel dijat. Ettől kezdve egyik elismerés, egyik kitüntetés a másikat érte. A há­lás világ a legnagyobb tiszte­lettel övezte. 1930-ban labora­tóriuma a mostani Banting In­stitute épületében volt és azóta is ott van, utódai ott folytat­nak fontos kutatómunkát. Az inzulinnal Banting jelzőikkel ki nem fejezhető fontosságú aján­dékot adott az egész emberi­ségnek. Természetesen sokan segítették a munkájában és ő a maga részéről soha sem tett kísérletet arra, hogy minden' eredményt saját tehetsége és kitartása gyümölcsének tulaj­donítson. A kérdésről szólva meg kell említeni J. B. Collip-ot, aki — 1922-iben — fontos mun-. kát végzett a nyers inzulin rar­­finálása terén. Ennek a munká­nak a következménye volt, hogy az inzulint betegek keze­lésére fel lehetett használni. Az inzulint, amely valójában egy fajta hormon, a betegek véré­he fecskendezik. A második világháború kitö­résekor Banting ismét önkéntes szolgálatra jelentkezett. 1941 február 21.-én, repülőgépe — Newfoundland keleti részén — kényszerleszállást hajtott vég­re. Pilótájával együtt hiába várt. A megmentésükre indul­tak nem találtak rájuk. Mind­ketten belehaltak sérüléseikbe, mire megtalálták őket. ni, — kacagott a lány. — Na-na, nem olyan idős hölgyre gondoltam. — Miért idős? Alig 38 éves és még mindig nagyon szép asz­­szony. A vesztes ne legyen vá­logatós. Zrínyi Bona 14 évvel volt idősebb Thököly Imrénél, mégis boldogok voltak. — Hát azok hősök voltak, megértették egymást. Én pedig egy szürke tornatanár vagyok csak, és nem szeretem á nagy távlatokat, különösen hölgyek­nél. Legyen az közel hozzám korban és foglalkozásban is, mint pl. maga, drága Krisztina. A jó Isten is nekem teremtette. — Hát az nem éppen biztos, ‘me legyen olyan beképzelt. — Pedig én beképzeltem már magát azóta, amióta csak meg­láttam, és nem tágitoik egyha­mar. — És ha pórulljár velem? Nem fél, hogy melléfog? — Nem én! Székely emibei vagyok s még egy dühös med­vétől sem ijedek meg, nemhogy egy huncut fehér személytől. — Nagyon nagy az önérzete,­­kedves Balázs ur, dehát jól van, játszunk, meglássuk mit hoz a jó sors. Nekifogtak. Marci elhatároz­ta, hogy legalább egy partit en­ged nyerni a lánynak is, és a döntőt pedig húzza, halasztja sokáig, s csak a végén fogja nyerésre vinni a dolgot. Az el­sőt megnyerte, a másodiknál szándékosan elnézte a király­nét, majd később egy bástyát, s igy nem volt nehéz megnyer­nie a játszmát Krisztinának. A harmadik partinál csak amo­lyan tessék-diássék lépéseket tett. Nem vette le Krisztina tisztjeit, sőt azt a vakmerősé­get is elkövette, hogy újra fel­áldozta a vezért. Természete­sen igy sokkal nehezebb volt nyernie, de végül is győzött. — Most már az enyém Krisz­tina! — Harsogott a diadaltól Marci. — Csak három hónap múlva! | így szól a feltétel, nem? — Nem kell azt olyan szigo­rúan venni. Az csak a végső határ. — Mondja Márton, maga va­lóban komolyan vette ezeket a 'mérkőzéseket? — Hogy -— hogy komolyan? Semmit sem komolyabban eb­iben az életben, mint ezeket! — De valamit azért be kefi vallanom magának Balázs ur. — Mit, mit? Csak nem más­nak a menyasszonya? — Nem arról van szó. Sza­bad vagyok én még, mint a ma­dár. — Cisak volt, most már nem i Benne van a kalitkámban. — Kedves hogy igy örül a győzelmének! De mondja csak, akkor is ragaszkodik hozzá, ha én becsületesein elárulom, hogy sokkal jobban is tudok sakkoz­ni, csupán hagytam győzni ma­gát mindannyiszor? A férfi meglepetten nézett rá. Arcára kiült egy magabiztos kétkedő mosoly, és csák any­­nyit szólt: — Akkor is! Kezdje utazását bármelyik napon az Air Canadával! Pénzt takaríthat meg! Ezen a télen az Air Canada faly-Nagyon kényelmes. Ezen a télen indul meg Nyugat- ta«a nagyon-nagyon olcsó 14-21 napos kirándulásra „ „. _ , . , .. ... , ,, szóló nyári arszabasat. Beszelje meg utazási ügynöke-Kanadából az Air Canada uj Western Arrow közlekedése yel> aki szakértö körutazásában. Ha igénybe veszi az Air Londonba, megáilásnélküli jet-gépekkel! Londoniban kap Canada kényelmes “Ply Now -— Pay Later” tervét, csak összeköttetést hamarosan Magyarországba. Vagy vegye 10%-ot kell lefizetnie és 24 hónapi részletben töriesztheti. az egyedüli, naponkint közlekedő Europe 870 gépet Vásárolhat Európában lakó rokonai részére is repülöje-Frankfurtba ... ahonnan kitűnő osszekottetest kaphat a őszieteket, vagy hívja fel az Air Canada Magyarországba. irodát. Repüljön haza a télen Air Canadá-val. Hozzátartozóit tegye boldoggá. Uj leszállított 14-21 napos kirándulás oda-vissza árszabása. VANCOUVER — BUDAPEST $678 WINNIPEG — BUDAPEST $564 . TORONTO — BUDAPEST $484 MONTREAL — BUDAPEST $438 9 9 9 KANADA ............ mii i ----------------------------------------------------MAGYARORSZÁG FRANKFURT A legjobb kiszolgálást kapja az AI R CANADA ® gépein

Next

/
Thumbnails
Contents