Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-09-02 / 66. szám

2

Winnipeg, Man. 1966. swept. 2.

Bevezető gondolatok a Winnipeg! Magyar Irodalmi Kör évadjához

így ősszel, amikor a nyár lázas tevékenysége lecsillapodik az ember rádöbben az idő múlására. A sárguló falevelek — az év óramutatói — figyelmeztetnek erre. Ilyenkor a zajos örömök után a szellem sízettidebb derűje felé fordul a figyelem. Ezt az őszi hangulatot szeretném kihasználni arra, hogy pár mondatban elbeszélgessünk a mi Irodalmi Körűink álmodozásairól.

Szándékosan1 használtam ezt a kifejezést. Igen, az ember szeret álmodozni. Úgy keli ez a léleknek, mint a testnek a pihenés. Tisztuiltahb célok, nemesebb gondolatok és újabb vállalkozások születnek belőle. Ne felejtse senkii, hogy mi tíz évvel ezelőtti forradaJlmiunik dicsőségét is az órák lelkének szomja álmodta életre. Ez a mi válaszunk azoknak, kiknek józan Ítélete szerint mi szélmalom-harcot vívunk csupán, vagy az öncéluság elefántcsont-torínyába zárkózunk el. Nekünk pozitív célunk van. Mi vagyunk a hirdetői és szó-szólói annak a kultúrának, mely a magyar lélekből akkor fakadna, ha az szabadon szólhatna. Mi kell legyünk a kimondói azoknak a gondolatoknak, melyek odahaza nem hangozhatnak el. Mi hirdetői akarunk lenni annak a gondolataik, hogy az ember alapvető joga, hogy megfélemlítés és korlátozás nélkül hirdethesse meggyőződését. Vég,ső célkitűzésűnk ennek a szabadságnak a kiterjesztése a Duna völgyében élő sókat szenvedett hazánkra is. Ennek a szabadságnak a tudatos élése és értékelése tesz bennünket Kanada hűséges és becsületes polgáraivá.

Ezek azok az alapvető gondolatok, amelyen a Winnipegi Magyar Irodalmi Kör áll. Ezen tágabb keretek között azonban vannak kézenfekvőbb célkitűzéseink is. Winnipegi viszonylatiban meg szeretnénk maradni

DALOLJUNK..

ZUG A VIHAR ...

Zúg a vihar, jajgat a szél, Kergeti a fel leget,

Hej de nagyobb vihar tépi Az én szegény szivemet, Söpörje el ez a vihar, Söpörje el a világot örökre, Úgy is minden boldogságom, Boldogságom el van nekem H temetve.

Hej de régen pusztít is már Kebelemben a vihar, Nemsokára az utolsó Reménységem is kihal, Söpörje el ez a vihar, Söpörje el az én szegény szivemet,

Borítsatok aztán reám, Borítsatok szomorú szemfedelet.

az összekötő kapocs a magyarság két nagy egyházi tömörülése között. Nem elválasztó, hanem összekötő erő szeretnénk lenni, ahol minden magyar otthon érezheti magát, felekezeti, származási, vagy politikai különbség nélkül, ha az aiap-céikitüzéseiinket magáévá teszi.

Mindenkinek a támogatására számítunk és minden kritikát megfontolás tárgyává teszünk. Nem fordulunk szembe keserű ellenségként azokkaJl, akik nem járnak az Irodalmi Köribe, mert tiszteletben tartjuk a másik véleményét. Azt azonban elvárjuk, hogy erre ne keressenek az illetők hamis indokokat, azzal, hogy a jelenlevők múltját, vagy egy elmaradt köszönést bántó tényét az egész Körre és annak munkásságára kiterjesztik. Mi magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy az Irodalmi Kör lehetne tökéletesebb is, mint amilyen. Mi magunk is a tökéletesítésén fáradozzunk. Ehhez kérjük a wiininipeg|i magyarság támogatását. Ez a támogatás nem kiván anyagi áldozatot, cjsak megjelenést és esetleg tevékeny részvételt a felolvasásokban, vagy a műsorban. Az idén erre nagyobb szükség van mint valaha, mivel az most forradalmunknak — mellyen kerelsiztül ismer ma bennünket a szabad világ — szeretnénk méltó megemlékezést nyújtani.

Akik nem értenek velünk egyet azokat, szeretnénk a magunk számára megnyerni. Akik azonban a másik véleményének éltiiprásával és a szellemi terrorizálás eszközeivel küzdenek I ellenünk, azoknak azt üzenjük, hogy bennünket az ő ellenállásuk még fokozottább munkára fog serkenteni. Mi annak a népnek vagyunk a fiái, áki évezreden át tanulta egyfolytában azt, hogy az álmok megvalósításáért lankadatlanul kell küzdeni. Ez a küzdelem ad célt az életünknek. Nem reménykedünk olcsó, gyors sikerekben. Nem hiszünk a márol-holnapra való gyökeres változásokban. De tudjuk, hogy egyszer lesz változás és mi dolgozunk érte ... és álmodozunk róla.

Domokos Sándor, a Winnipegi Magyar Irodalmi Kör elnöke.

Winnipeg, 1956. szeptember.

* * * *

U.I. Első gyűlésünket 1966. szept. 12.-én este 8 órákor tartjuk a Magyar Református Egyház Nassau utcai templomának halijában.

A BIBLIÁBÓL

“Eredj el a hangyához, te rest, nézd meg az ő utait és légy bölcs; akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét, óh te rest, meddig fekszel? Mikor keisz fel a te álmodból?”

(Féld1. 6:6-9.) * * *

“Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra: és igyJő ei, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a ipaizsos férfiú.

(Péld. 24:32-33.)

ZRÍNYI Miklóis kirohanásának és hősi halálának 406. évfordulóján nagy ünnepségeket rendeznek Szigetvárott. —

Hámory Várnagy Dalma:

PALÁZÜLÁS

Gergő, nem nagy csomó ember volt, osák olyan “kis” disznópásztor. A téli iskolázások alatt megtanulta, hogy 2x2=4, még a túlvilágon ils, bár nem tudni, hogy ott van-e szükség ilyenfajta tudományra.

Miikor esténlkimt felcsendül Visó-i völgyben az olcsó harangocska, Gergő megemelte kopott süvegét az estáhomályban fcöd'lő fatemplom felé, áment mondott az imádságra és a pásztorkodásra másnap virradatig.

Hálóvackában jóízűen pihent, mint juh tej a mázas csuporban, de csak addig a napig, mig a jegyziőné asszony a maradék túróslepénnyel megajándékozta. Egyéb híján ugyanis, a ritka csemege, egy Visód Hirlap-ba burkolva került tulajdonába. Ebben a zsiradéktól1 átitatott, kis vidéki lapban olvasott valamit, egy ismeretlen firkásztól1; a túlvilágról, meg a palázulásról, amit tudatlanságában rosszul értelmezve tovább is adott. Ettől fogva nem volt nyugovása.

| j( K Ä Pénzátutalás

GYÓGYSZEREK

UTAZÁSOK

REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚTLEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁTOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZZATARTOZÖK KANADAI LATOGATASANAK INTÉZÉSE.

DR. L MOLNÁR

kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése.

(Bárhol kötött házasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi Ingatlan, vagyonjogi, örökösödési ügyek Intézése.

Hiteles Fordítások

The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canada

455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: WA 2-7472.

Kapható uj őrlésű,

KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI

ÉDESNEMES PAPRIKA

fontja $1.25.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa.

Magyarországról importált KAM I LLA-T EA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség.

FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dljéa csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manitoba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 ©ént, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent.

K. M. U. KERESKEDEM OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba

Mióta a szellem világgal foglalkozott, azóta vett tudomást a kopogóbogárról is. Éjjelenkint dobhártyaszakadáedg figyelt minden kis nesizre, mikor jelentkezik a kopogólbogár, a 'túlvilág követe.

így lett, a mindég csupakedv kispásztorbol megnyurgulit, sápadt legényke. Tóth Imre tanító ur abban az esztendőben került nyugalomba, amikor Gergő ielkivivódása tetőfokára ért. Mint a hasonló sorsiban élőik általában, így a tanító ur is unatkozott munkanélküliségében. Felszabadult óráit a betegek, elesett öregek, nevelésre szoruló fiatalok társaságának keresésével hasznosította. Már régebben észrevette, hogy Gergő köbül valami hiba van. Nem szólt, nem kérdezett, csak figyelt. Eredménytelenül. így jobbnak látta, ha faggafóra veszi.

Egy napon kiballagott a kaprosra, mely mögött a disznólegelő húzódott.

Gergő környékre támaszkodva, félig fekve bámulta az eget. — Messzejáró gondolata lehet, — vélte a tanító ur, mivel Gergő csak akkor tápás.zkodott fel, amikor szölgesbotja hegyével lepöccintette fejéről a sipkát, amit még a legégetőbb nyári melegben se vett le, csak, lia imádkozott, evett, vagy káromkodott mert áhhoz értett talán legjobban. Hogy honnan tanulta? Talán■ maga sem emlékszik rája. Felszedte, mint kullancsot a jóiszág,

— Hozta Isten tanétó ur!

— Jó napot Gergő! —, köszönt vissza barátságos hangon a tanító, s leemelte kopott szalmakalapját. Még a fejét is meghajtotta, olyan mélyen, ahogyan csak a tanfelügyelő előtt szokta. Gergő észlbe kapott, a csoda megesett, lékapta a kiizzadt sipkát kobakjáról.

Sokáig szerette volt tanítóját. A tanító jól ismerte Gergő titkának nyitját. Gsák addig volt nehéz, miig arra a bizonyos pontra talált, azután ömlött a szó a fiúból, mint a negyvennapos eső. Ma, nagy dolga lesz hozzá. Mióta Gergő megváltozott, csukott szájjal járt. Köszönni is osák úgy szokott, amikor a kondla után ballag, hogy' a balkeze mutató ujját a sipkája felé lendíti. Azért a balt, mert a jobb kezében a karikás szijostort szorongatja a torokon elvérzett .néhai sertések ivadékainak megregulázására.

— Gergő te! Mi1 emészt téged, hogy fogysz, mint a holdvilág? — tette föl a kérdést a

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 80 éves jubileumára

Irta: Dr. v. Sólyom Fekete István.

Az EMKE az az egyesület mely 80 évvel ezelőtt Kolozsvárott, abban a városiban alakult, mely város Mátyás király szülővárosa; első alapító tagjai pedig “a kolozsvári március 15.4 állandó bizottsággal” együtt, a még élő 1848-49-es honvédek és turini emigrációjából maga Kossuth Lajos voltak.

Az egyisiület zászlója egyik oldalán, a magyar szent koronával ellátott címer, mig a másik oldalán Ajtosi Dürer Albert festménye után reprodukcióban "Magyarország "Védasszonya” állott. — Az EMKE az Országos Tanács tagjai köziül a felvidék, délvidék es dunántul képviselete mellett kiemelkedve, az ezredévi kiállításon, mint élen járó egyesület díszoklevelet nyerve, mindazt, amit programjába felvett, a magyarság megmentése és megtartása érdekében, nemcsak megvalósítja, hanem azon is tulmemőleg és alkotólag icselekedett, amikor többek között az Amerikai E- gyesült Államokban jóformán minden ma működő magyar egyesület előtt, mondhatni azok pionírjaként szervezte és támogatta az oda kivándorolt magyarságot. — Munkácsy Mihály, aki maga i!s EMKE alapitótag, mikor megfesti az EMKE alapító oklevelét, a népek testvériesüllését jelképezi, s ennek megfelelően történik a román Moldován Gergelynek és szász Besznern Guidónák alapitökként való csatlakozása. Az ezen beállítás ellenére azonban külföldi előkészítés és szervezkedés mellett fellépő pánszlávizmus, pángermánizmius és Erdélyben különösen fellépő dátanitó, mire a fiú egy cseppet sem lepődött meg. Szoborrá meredve nézett a tanító urra, mint akit forró szurokkal leöntöttek.

— Gergő fiam, emiatt szeretnék veled par szét cserélni! — taktikázott a volt iskolamester i'egszeúuelbb hangján.

Gergő megmozuuit. A bal mutató ujját vitte a feje felé, Ue észrevette, hogy hajadonfőt van. Gyorsan feltette sipkáját, talán, mert anélkül gondolKoz.*.ii sem tudott volna. A tanító úr csak mosolyogja a fiú esetlenségét.

— Mi bánt Gergő? Azért ne neheztelj senkire, mert kevés jut a tarisznyádba.

A fiú, felélénkült.

— Tegye le magát nálam tanétó úr! De ne oda az ebkapor méné, mer’ kifordul tüile a bele. Csak tunnám, hogy mér’ hasonlít ez a büzgaz a margarétára, mikor éppeg, hogy nem az!

— Látod Gergő, ez tetszett nekem benned gyermekkorodtól fogva. Mindent tudni szerettél volna. Kár, hogy neon forgathattál elég artilkulliust. De erről te nem tehetsz, akárcsak az ebkapor a szagáról. Majd sor kerül még arra, hogy elmondjam neked, de van valami a mondanivalómban, amiből talán ennek a nyitjára is rájösz, de mivel előbb én kéredzteíek, neked kell felelni.

— Minek a’? Úgyis szétszednek a boszorkányok hamarosan — buggyant ki váratlanul Gergőből, s a tanító máris sejtette honnan fuj a szél.

— Boszorkányok? — kérdezte rémült tettetéssel.

— Azok hát! Mer’, hogy nem .sikerült a palázulás.

— Mi a súlyt? Paiázultál? Te? Gergő?!

— A’, hát ...

— Nem értem világosan! — tetette magát a tanító, mert részleteiben szerette volna meg ismerni az esetet. Tudta, hogy a vidék mennyire babonás, de hogy még a Gergő korabeli fiatalokat is megmételyezze, erre álmában sem gondolt volna. A turóslepény .maradékról nem volt tudomása. Hogyan is gondolhatott arra, hogy a Visói Hírlap ostoba cikke ilyen úton rombol egy disznópásztorban, ügy vélte, hogy a falubeliek tömték tele zagyvaságokikal a legényke fejét.

— Mindjein sikerült tanétó úr, csak az égetés nem. Evégett kerültem a boszorkányok hatalmába — kezdte a részletezést elfehéredett szájjal fiú.

ikó-románizmus folytán, az önvédelem jogán szükség volt a közművelődési egyesületek munkájára.

Az EMKE múltjából megállapítható, mint sikerült az intézményt, annyi fáradtsággal, küzdelem, társadalmi ellentét, meg oszlás és munka közepette, minden állami, vagy más segítség nélkül, kizárólag a jótéikonyság eszköveivel, már a 25. jubileumi óv elérésével odáig fejleszteni, hogy 4 millió korona alaptőke mellett, közgazdasági célra, egy másik 6 millió, tehát össze sen 10 millió korona fordittassék. A cél elérésére 111 megyei, városi, járási és kerületi férfi- és nőválasztmánnyal szervezte az EMKE és hálózta be a társadalmat a keleti határoktól az Alföldön át, az ország szivéig, a Tóvárosiig.

Az adományozó tagok százezrein kívül 20,000 örökös, alapító és rendes taggal az EMKE zászlója alá hozta a hazafias társadalmat. Munkáját, rendszeres beosztás alapján 163 nép iskolával, 77 kisdeőóvodávai, 118 községre kiterjedő leikészi segéllyel, egy nagy földműves iskolával, mely az országban a legnagyobb, s Erdélyben időrendileg magyar részről az első, továbbá 20<3 nép- és 24 katonai könyvtárral, 154 daloskörrel, számos ifjúsági egyesülettel, 349 közlség felnőtt analfabéta tanfolyamával, 500 néptanító jutalmazásával, 77 honismertető, a külföldi nyelveken is magyarságot védő értékes kiadványaival végezte. Az EMKE az erdélyi magyarságot az ányaállam keblére vezette az “ER— Miféle égetés? —- rémüldözik a tanító.

— Hát a luoaszéke! — hebegi Gergő, mint aki hóhért emleget.

— Lucaszéke?

—A’ hát! Merhogy barkácsoltam egyet, ügy, ahogyan az előiródott. Lucanapon kezdtem, tizenharmadikán, tize,mháromféle fából. Tizenhárom écoakán vesződtem vele. Úgy vittem be a templomba, hogy még a pópa se’ vette észire, pedig attól féltem leginkább, mer’, hogy az mindent tud, mindent

*at. Nem látta! Reája i§ álltam, de nem volt időm a boszorkányt megkeresni, mer’ a székec&ke megnyikordult alattam. Sokan oda is .néztek, de nyilván az ünnepi csizmámra gyanakották. Csak a félszemü Áron bácsi nyújtogatta felém Bokáig a nyakát. Majd leestem a székecskémről a félelemtől, a végin mégis sikerült kiosonni úgy, hogy nem látott belőle semmit. A félszemü Áron még azóta is furcsán nézeget. Méricskél. Úgy lehet azt hiszi lábujjakon álltam, mer’, hogy nem sokkal magasabb vót a kisszék lába, mint az öregujjamé.

— No és mi közié mindezeknek a halsizontalanságöknaJk a boszorkányhoz, amik nincsenek és nem is voltak, csalk sokat írták róla, mert valamikor, amidőn még az emberek tudatlanok voltak némelyik fehérszemélyre ráfogták.

— Mi köze? Hát nem tuggya a tanétó ur, hogy aki palázul, annak a székecskét el kell égetni, mert, ha nem teszi a boszorkányok, vagyis a gonosz szellemek hatalmába kerül, s azok széttépik. A kopogóbogárral küldik a hírt, de az még nem jelentkezett, pedig miatta verreasztok minden éccaka.

— Gergő, Gergő! Honnan veszed ezeket az ostobaságio-DÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET’ "ERDÉLYI IRODALMI TÁRSASÁG” létesítésével, a “.SZÉKELY SZÖVETSÉG” születése, erkölcsi és anyagi támogatásával. Értékes munkát végzett a Múzeumok és Könyvtárak Országos tanácsa és az Országos Közművelődési Tanács létrehozása terén is. Az EMKE története nyilván mutatja, hogy a kis- és középipar, valamint a gyáripar terén a honi ipari moz galom elindításával, az iparszakoktatás előmozdításával az ország gazdaságpolitikai és ipari nívóját emelte.

Alig van veszélyeztetett község, ahova az EMKE egy, vagy más címen el ne jutott volna. E fáradozások eredményefcépen vagy a közszellem emelése, vagy tényleges alkotás által hathatósan közreműködött abban, hogy állam, törvényhatóság M. Kir. bíróság, magyar egyházak, sajtó, stb. munkája mellett, a t á r isi a d a 1 o na utján Erdélyben is a haladás szelleme erősödjön.

Az 1911. szeptember 8 .-na kitűzött kettős nemzeti ünnepen, amelyen az EMKE 25 éves jubileuma és egyidejűleg az Orsz. Közművelődési Kongresszus tartatott, az ország miniden részéből akkora volt az érdeklődés, hogy Kolozsvárt ahhoz hasonló emberemlékezet óta nem volt. Az összes magyar templomokban hálaadó istentiszteleteket tartották. A Mátyás-téri róm.kath. templomban a beteg Majláth Károly püspök helyett Fetsen Antal nagyváradi püspök; a református istentiszteletet a Ref. Theologia imatermében Ke.nessey Béla r»í, püspök, főrendiházi tag; az unitáriusok Kossuth Lajois utcai templomában Ferencz József, a magyarországi unitáriusok püs pöke; az evangélikus egyházközség Kossuth Lajos utcai templomában Dianisfca Frigyes,

kát ?

— Nem ostobaság ez tanétó úr, mer érzem a húsomban, minden porcikámba’, hogy szaggatnak, körül vesznek, csak nem látom őket testi szemeimmel, ezér’ kellett a szék.

Tóth Imre tanító úr ilyen feladatot még sohasem kapott. Valaki megmételyezte Gergőt, hogy ki lehetett, nem tartotta szükségesnek tudakolni, mégis megtudta.

— Lehet, hogy a hibát ott követtem ól;, hogy a papirost elégettem. Mer’ hogy úgy állt benne: “tizenhárom szelet pa pírral, tizenháromszor kell1 a tizeühárom részire osztott székecskét elégetni.” — Más papirosom nem volt hát avval gyújtottam alá. A gazdaasszony egyik este észrevette, hogy valamit égetek a csűr mögött. Éppen az utolsót hamvasztottam. Sírt valamelyik koca, oszt kirohant, mintha a ház égett volna.

— Gergő te! Hun tatod a szád?

— Amiké’ meglátta, hogy tüzeS'kedek, odarohant a seprűvel, aniék ippeg a keizeügyéhe’ vót, oszt széjjelverte a tüziemet. Amikó’ mán a koca elicsendeisiedett, rámsziakadt a sötétség. Hiába kotortam, kerestem, nem bírtam a széjjelszórt részecskéket összeválogatni az écicakába. így történt ez. Azóta nincsen maradásom. Várom a sorsomat — mondta Gergő olyan alázattal, mint alkit ákasztófára ítéltek.

— Idefigyelj fiam! — kérlelte a tanító -—•, miféle papírról beszéltél te, amiben az utasítás állt? —, s jóságosán megfogta a kiskanász kezét.

— Hát az újság, amékbe’ olvastam a palázulást, meg, hogy hogy kell tenni.

— Minden varázseszköz készítése bűm, mert babona. Az, aki szerinted az újságban ilyeneket irt, bűnt követett el veaz Izr. neológ templomiban Eisler Mátyás főrabbi, mig az orth. izrael hitközség templomában Glaisuer Mózes főrabbi tartott hálaadó istentiszteletet.

Az isteniszeletet követő közgyűlésen Zichy János gróf, mint a király képviselője jelent meg és kifejtette, hogy az EMKE “negyedszázadon át folytatott fáradhatatlan munkásságot ezt az intézményt hazánk egyik legfontosabb intézményévé avatta.”

Berzeviozy Albert dr., a Magyar Tudományos Akadémia, s egyben a képvisielőház elnöke szerint: “A nemzet politikai

képviselete, a képviselőház, nemzeti ügynek tekinti ezt a munkát, oly nemzeti ügynek, mely a pártok minden ellentétei és torzsalkodásai fölött áll.”

■Széli Kálmán v. magyar kir. miniszterelnök szerint: “Pennkölt érzéssel nagy léisi igaz örömiünnepne jöttünk. — Önök a kultúra nagy munkájában előljárnak, önök a munkát felemelték egy nagy magaslatra... az ügy a szent cél, melyet Ö- nöík oly nagy lelkelsiedéssel, önfeláldozással és oly fényes, dicső eredményekkel szolgáltak, a nemzetnek, az országnak ünnepe ... nem lokális érdekek és feladatok, amit teljesítenek, azok az ország feladatai és mi büszkék vagyunk, hogy ennek részesei lehetünk ...

VASS FERENC BJL

ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző

Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja.

263 COLLEGE STREET TORONTO 2[B, ONTARIO

922-6111 Telefon 922-6112

ied és sokakkal szemben, aJkik bizalommal olvassák sorait. Tudod milyen az fiam? Akár az ebkapor! Margarétára hasonlít, de a bűzös szagával embert, állatot távoltart magától. Ilyen Gergő az is, aki irta, ember formája vall, de bűzös', ördögi lelke, aki sem a vallás, sem a tudomány feifoigásávai nem mérhető össze, ebkapor és nem margaréta!

— Hiszek magánák tanétó úr, de a nyugalmamat nem lelem többé! — vallotta Gergő őszintén.

Tóth Imre tanító úr, mégis úgy vélte, nem töltötte el hiába a mai délutánt. Gergő megnyúlt arca, mintha színesebb lenne. Szemei, mintha már közelebb tekintenének, mint a beszélgetés elején. Bizakodva állt föl. Botjával egy ebkapor csoport közé suhintott, mintha a cikkíróm ákarna elégtételt venni. De hirtelen megtorpant keze a levegőben. Eszébe jutott valami. Hátha ez az okos észjárású, de tanulatlan fickó csak féÍremagyarázta az írás értelmét. Ez a tudat megnyugtatta, de cselekedetre serkentette.

— Gergő fiam! Tudod-e mit gondoltam? Ha idődből futja, gyere el hozzám esténlkint. Uigy is olyan egyedül vagyunk, ón és a Csícskás, akit még külyakkorában kaptam az édesapádtól. Hűséges kutya, öreglkutya, de én nagyon szeretem.-— Akárcsak az embereket, meg azok magát! Hát nem bánom tanétó úr, de ígérje meg, mer’, hogy magának annyi sok nehéz könyve van, hogy nem felejtkezik el rula, (kikeresni, hogy mi is áll azokban a palázulásrú’. Mer’ azér’ mégiscsak meg kéne kutyulni e’ kicsit azofcat a boszorkányokat — mondta nekibátorodva, mint aki azért dalol, hogy félelmét elűzze.

KELEN TRAVEL |

ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapilva 1925-ben | IK K A UTAZÁS TUZEX I

Kanadai főképviselete Hajó- és repülő_ .

o - u ^ jegyek hivatalos ~s.om*g°?

Propanbutan gaztuzárfolyamon. Szlovákiába.

helyek kaphatok. J

Gyógyszer, pénz, virág küldése. H

1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548