Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-08-23 / 63. szám

De Gaulle kél moszkvai látogatása A napokban Páréból de Gaulle “krónikása”, R. Bőmre, isimét naigyon szellemes Írását vettem. Ebben azt fejtegeti, hogy a Tábornok-Elnök nem helyez nagy súlyt az ideoló­giákra. Szerinte többre értékeli az olyan valóságokat, mint a nemzeti hagyományok tisztele­tét, a bazasz eretetet, stb. — Anélkül, hogy vitatkozni akar­nék a jeles Íróival, bevallom, hogy felfogásom szerint die Gaulle “ideológiája” Európa te­hát e földrész politikai egyesí­tése. Ha hinnék a reinkarná­cióban, akkor nem* tudom, há­nyadik megtestesülését látnám benne mindazoknak, akik előt­te ugyanebbe a nehéz fába vág­ták fejszéjüket, akár Attilán, akár a Középkor nagy pápáin kezdjük a sort, V. Károlyon és Napóleonon át folytatva azt... Módszereik különböztek, de a cél ugyanaz volt, s az akadá­lyok is! Sikerül-e valakinek, például de Gaullenak valahára a “népi önrendelkezés” kölcsönös elis­merése mellett az európai ér­dekközösség tudatát az érde­kelt népekben*, nemzetekben felkeltenie? — ez ma Európa hamleti kérdése. Amikor a legbeavatottabbak szűkszavú nyilatkozatai már a­­lig hagynak kétséget afelől, hogy a Csendes-óceán térségié­iben óriási arányú mérkőzés készül, ugyanakkor a fcevésbbé beavatottak előtt is nyilvánva­ló, hogy bonyolult szövetségi rendszerekkel önkényesen al­kotott yial'tai, stb. felemás ren­dezéseket többé nem lehet fent­­tartani. — Ilyem felismerésekre vezethetők vissza de Gaulle Franciaországot s végeredmé­nyében Európát “függetleníte­ni” akaró mozdulatai. Az “Eu­rópa az európaiáké” és az 1823- ban meghirdetett Monroe-élv­hez hasonló de Gaulle-i szóla­mok nála nem újkeletüek. (Számtalan megnyilatkozása kő zül, — érthető, ha most aszók­ra irányiul figyelmünk, ame­lyeket Moszkvában tett. Az elsők az 1944. dec. 2, 6 és 8.-án de Gaulle és Stalin ta­nácskozásairól fölvett jegyző­könyvekben i olvashatók. (Eze­ket 1959-ben közzétette a szov­jet kilüüig yminis zt ér in m a “Szov jet-francia kapcsolatok a nagy patrióta háború idején, 1941— 45”. c. 552 1. kötetében.) — Mig az első tanácskozás al­kalmával inkább a Németor­szág ellen folytatott háború e­­lőzményéi és folytatása volt ■szőnyegen, addig a december *6.-in a nyugati sajtóban azlidő­­tájt felbukkant ‘nyugati blokk’ alakításának lehetősége Stalin t arra indította, hogy megkérdez­ze de Gaullet, mit jelent ez a nyugati blokk? A kérdés alkál­imul* szolgált a tábornok Euró­páról vallott nézetei kifejezé­sére. Válaszát szabad fordítási­ban igy adhatjuk vissza: “Fran­ciaország szárazföldi ország, s a jelen és az előző (1914-18-as) háborúból tudja, hogy Európa egy egészet alkot. (Az én alá­húzásom!) Minden európai or­­ßzag ugyanennek a kontinens­nek az állama s igy minden ese­mény, amely az egyikre vonat­kozik, akár közvetve, de érint ■minden más államot is. A törté­nelem bebizonyította, hogy nem lehet sem keleti, sem nyu­gati, sem északi, vagy déli blokkot alkotni.” Amint látható, de Gaulle már akkior is Európa egysége mel­lett sízállt síkra. Más erőik azon­ban megbuktatták elgondolá­sát s az annyi vérrel és köny­­nyel áztatott Vasfüggönnyel kettészabták Európát. Mindkét felén aztán “téridegen” befo­lyások érvényesülnek s a poli­tikai változásokhoz igazodó “Szovjet encyclopedia’’ nemrég még igy irt de GaulleróT: “Reákcáonárius államférfi, a fasiszta RPF vezetője. A jezsui­ták tanítványa, együtt dolgo­zott a francia reaketonáriusok fejével, Pétain-mel. 1940-ben az angol-amerikai imperialisták­hoz csatlakozva, Londonba kel­lett menekülnie. A ‘Szabad Franciaország’ reaköiouárlus mozgalom volt a föilszabadifő küzdelmek elgáncsolására. . . ” Azóta az események meg­gyorsultak s fordulatokban is bővelkednek. A tábornokot mindenesetre hidegen hagyták a “Szovjet emeyelope diábam ’ ’ nun, ,i— YASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 Meghívjuk kedves Vevőinket a CANADIAN NATIONAL EXHIBITION INTERNATIONAL SHOPPERS MARKET 110. sz. árusító fülkéjébe AUGUSZTUS 19 — SZEPTEMBER 5 KÖZÖTT, ahol magyar könyveket és hanglemezeket 10% rendkívüli engedménnyel árusítunk. A vásár alatt a postán beérkező könyv- és hanglemez rendelésekre is érvényes az engedmény. Kérje uj árjegyzékünket PANNÓNIA BOOKS 2 Spadina Road Toronto 4, Ont. Magyar könyvek KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL: Maróthy-Meizler Károly: Prohászka-Hármas­könyve, bőrdiszkötésben ................................ $14.40 Paula Néni Szakácskönyve.................................... 4.25 Bernolák szótár .......................................................... 5.80 Hungarian Textbook and Grammar ................ 5.25 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen ............. $3.90 A nő a pokolban is ur ........... $3.90 Anatomy of Revolution (U.N. jelentés, angol) 1.20 Nt. Rúzsa Jenő: Kanadai magyarság története (510 oldal) ...................................... 2.50 Rába Margit: A rettenet évei (247 oldal) ......... 2.50 Angol nyelvtan és beszélgetés (95 oldal)........... 1.75 Kostya: Édes anyanyelvűnk (105 oldal)........... 1.00 Halász: Tatárok a Széna-téren (256 old.) fűzve 3.60 Rendelését küldje 10 cent szállítási és csomagolási költség hozzáadásával Money Orderban. Magán csek­kekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. Végtelen bájos Meséskönyv 3.- D.M. fűzve, 4.- kötve. Verses kötet Barabás Zsuzsától .................. 2.50 D.M. Megrendelhető bank utján való átutalással: $1.— B. Barabás Zsuzsa, 43 Essen — Holst. — Halster­­hauser Str. 112, West Germany. Tibor Diószeghy, Hammtorwall 1|lll., 404 Neuss|Rh., West Germany cimen. a szerző léieküditő verses füzete: “Ma Hinni Nehéz ...” — Ára 50 cent. közöltek és a közelmúltban is­imét Moszkvában folytatott tár­gyalásokat. Ma még korai len­ne mérleget vonni eredményes­ségük felől', tudván, hogy az ilyen szavák: “Európa”, “béke” ‘ í bizt omiság ”, ‘ ‘ demokrácia ’ ’, “egység”, “szabadság” stb. egiy előre nem jelenítik ugyanazt Keleten, amit Nyugaton ... De — és ezt mulasztás lenne nem észrevennünk —, de Gaullenak ■sikerült s mostani tárgyalásait záró, közös francia-szovjet nyi­latkozat első, lényeges pontja­ként a következőiket elfogad­­tania: “Hliső helyen az európai problémák kötötték le de Gaul­le tábornok és a szovjet állam­férfiak figyelmét. E problémák, természetesen, lényeges fointos- Iságuak mind Franciaországira, mind a Szovjetunióra nézve, mert megoldásúiktól függ az e­­géS'Z kontinensen a normális visszohyok, s következés­kép az igazi és tartós ibéke megteremtése. Részükre min­denekelőtt az európai bizton­ságról s a német kérdésről van szó, amelyekről a két fél kicse­rélte nézeteit. A két kormány megegyezik azon véleményben, hogy Európa problémáit először európai keretek közt kell tekin­tetbe venni. (Aláhúzás tőlem!) Úgy gondolják, hogy a konti­nens országainak erőfeszítéseit a megkötendő egyezményekhez szükséges föltételek s különös­­kép a Keléten és Nyugaton minden ország közti enyhülési légkör kialakítására kell szen­telniük. Illyen légkör valóban támogatná köztük a közeledést és megegyezést és következés­­kép a fennálló problémák vizs­gálatát és rendezését. Franciaországnak, miként a Szovpetuniómak elsődleges cél­ja e szellemben minden európai nemzet közötti viszonyának normalizálása, majd fokozatos fejlesztése, mindegyikük füg­getlenségének tiszteletbentar­­tásával és belügyeikbe való be­­nem-avatkozással. (Az én alá­húzásom!) Ezen ákoiánuk foly­tatódnia kell minden téren, le­gyen az közgazdasági, művelő­dési, technikai — és természe­tesen politikai. Minden részről 'elégtételei állapították meg, a jelentős ha­ladást, amely már megvalósult Európában a viszonyok norma­lizálódása felé. Ezt folytatni kell azzal az akarattal, amely útat nyit egész Európa termé­keny együttműködéséhez.” Nem kétséges, hogy minden magyar — a Vasfüggönyül' innen és túl — osztja a f-emt­­idézett szövegben kifejezett ó­­hajókat s kéri az ég és föld Urát, adjon bölcsességet és erőt azok megvalósításához azok­nak, akikre bízta Európa népei sorsánák intézését. Selmeczi Kristóf dr. PAKISTAN CSAPATOKAT VON ÖSSZE KASHMIR KÖZELÉBEN NEW DELHI, India. — Az Associated Press amerikai hír­ügynökség itteni irodája jelen­tette, hogy egy hivatalos indiai korma á n y-*közlés azzal vádolja Paktotant, hogy nagyarányú csapatösszevomásokat hajt vég­re a kashniiri fegyverszüneti vonal mentén. Az indiai kormány állítása szerint, Pakistan az utóbbi he­tek folyamán megkétszerezte csapatainak számát a kérdéses területen. Az indiai kormány, a hivata­los közleménnyel1 egyidejűleg, értesítette az Egyesült Államo­kat és a Szovjetuniót az állító­lagos paMstani csapat ossz e vo­ll ásíokr ól és hadmozárdátokról. •— Pakistan a csapatüsszievo­­násokra részint reguláris kato­nai egységeit használta fel, másrészt pedig azokat az úgy­nevezett “népi” felfegyverzett egységeket, amelyek Kashmir nyugati és északi területein — amelyek Pákiistan birtokában vannak, — állandó készültség­ben állanak, — álltja az indiai kormány hivatalos közlemé­nye. Továbbá megjegyzi, hogy bizonyos pákistani csapatöissze vonások és hadmozdul'atok ész­lelhetők Lahore, Wagah és 'SiaJkot körzetében isi. * 4 * KARACHI, Pákiistan. — A paMstani kormány neon hajlan­dó sem cáfoló, sem pedig meg­erősítő kommentárt fűzni az indiai kormány közleményéhez. * * * WASHINGTON. — Az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője fentiekkel kapcsolatosan a következőiket mondotta egy rögtönzött sajtóértekezleten az újságíróiknak: — Amennyiben a Pakistani csapatösiszevonások hire igaz, ez mindenlképpeni kedvezőtlen jelenség, mert könnyen a kash­­miri válság újabb fellángolásá­hoz vezethet India és Pakistan között. — Winnipeg, Man. 1966. au(g. 23. DR. PÉCSI KORNÉL: 3 Hírek ai uj százéves háborúból Tilokzalos és halálos idegbaj-járvány Dallas, Texasban DALLAS, Texas. — Az Asso­ciated Press, amerikai hirügy­­nökség dallasi tudósítója jelen­tette, hogy kb. tíz nappal ez­előtt titokzatos, érthetetlen — és sok esetben halálos — ideg­baj-járvány tört ki Dallasban. Az “Atlanta (Ga.) Communi­cable Disease Center” hat szak­orvost küldött ki Dallasban a különös járvány tanulmányo­zására. A Centertől Dr. Hal J. Hew­lett, a dallasi városi közegész­ségügyi igazgató kérte a szak­emberek kiküldését. Dr. Dewlett a következőket mondotta az újságíróiknak a ikülönööis idegbaj-járványról: — Az idegbaj-járványban megbetegedettek mindegyike a Trinity folyó mentén l'akik, te­hát nem lehetetlen, hogy a fo­­lyónak van valamiféle köze a járvány Mtöré'séhez. — A betegek életkora 21 és 87 év között váltakozik. Néhá­­myan már meghaltak a különös 'betegségben, a többiek pedig jelenleg is kórháziban feksze­nek. Egyesek állapota nem ad aggio dalomra okot, egyesiek ál­lapota azonban válságos. A különös idegbaj tünetei a következők: A végtagok elferdülése, nyak merevedés, magas láz, állandó fejfájás, görcsös rángatódzás, amelyen a beteg nem tud erőt venni, a szemgolyó állandó moz gésa és nem egy esetben, mind­ezek után, ájulás. (Folytatás a 4. oldalon) Föltételezve, hogy még van injéhány emberöltőre kilátásunk, bízvást állíthatjuk, hogy az 1900-2000 közti századot az el­jövendő nemzedékek előtt a II. százéves háború idejeként fog­ják ismertetni. — Az I. száz­éves háború több-kevesebb -megszakitással 1337-1453 közt zajlott, az angolok éle franciák között. Az 1900-as évek eleje óta tartó konfliktus-sorozat im­már nem két országra, hanem az egész világra kitérje szked­­ve, hol itt, hol ott lángol főtt. S minden jel arra vall, hogy a II. ■százéves háború sem lesz sok­kal rövidebb, hacsak igen ha­marosan a III. világháború vég­zetes kihatásaival n'em zárja le. (Az (külön tragikum, hogy ez öldöklés-sorozatban a civi­lizáció élén járó fehér ember vesztesége a legnagyobb. U­­•gryanekkor az egyre zsugorodó hányad állandóan születéssza­bályozásra törekszik! Nemde fölvetődik a kérdés: vájjon ép­elméjű embereikkel van-e még dolgunk? Ennyi háború és ter­mészeti csapás közepette nem bizonyulnak-e alaptalan rémlá­tásnak a túlszaporodást jósló statisztikák? — Kétségtelen, hogy a sziínesék világában arányta-ániul magasabb a sza­porodás, s hogy ez is elmaradt gazdasági stb. viszonyaik miatt fokozza a fehéreket fenyegető veszély súlyát. De kérdés, hogy ■éppen az elmaradt népek vilá­gában siker koronázhatja-e a születést, szabályozó ipróféták működését. — Idetartozik an­nak említése, hogy az Egyesült Állam okban dúló faji lázadás résztvevői kóborló, munkake­rülő négerekből verőidnek ösz­­sze. Prófétájuk hiába hangoz­tatja. az “egyenjogúság nem­­erőszakos kivi vasát”, ezek vér­­lázitó durvasággal támadják a rend őreit, pusztítanak, rabol­nak, gyilkolnák.) Moszkva — Hanoi — Peking. Az egyre veszélyesebb mére­teket öltő indokínai háború kapcsán, a diplomácia világából érkező csaknem tragikomikus hirek fölvetik a kérdést: van-e értelme a diplomáciai erőfeszi­­téseknek akár Moszkvában, a­­kár Hanoiban*, vagy Pekingben kopogtatnak azok. Az eddigi próbálkozások csúfos kudarc­cal végződtek. Ez természetes is, hiszen 1) Moszkva érdekeinek csák kedvez, ha Kína terjeszkedési ■szándékai nem Nyugat, tehát a belső-ázsiai térség, hanem Dél­­keletázsia felé irányulnak. (U- gyanekkor két számbavehető ellenfelét: a USA-t és Kínát sorvaszthatja.) 2) Hanoi éppen olyan Peking tői rángatott bálbfigura, mint a szovjet igába kényszeritett né­pek zsarnokkoirmányái, ame­lyeknek zsinórját viszont Moszkva tartja a markában. 3) Peking eddig jottányit sem engedett harciasán fenye­gető álláspontjából s a jelek szerint egyelőre esze ágában sincs értékelhető nemzetközi ■együttműködésre. A kínai türe­lem rábízza a fejlődést Idő Tá­bornokra ... A “szabad világ” jelenleg bűnbánóan mell verő magatar­tást tanúsít a korábbi, úgyne­vezett elszigetelő politikája miatt. Ez főleg abban állt, hogy Vörös-Kimát nem vették föl az Egyesült Nemzetekbe. De mindenki tudja, hogy akkor is, most is mindent elkövettek, ■hogy jobb belátásra bírják Pe- Ikdnget; akkor is, most is Vörös- Kima zsarnokai konok “eiszige­­telődési” politikájába ütköztek. Van-e hát kilátás “megegye­zésre”, “enyhülésre” a Wash­ington — (Hanoi) — Peking feszültségben? A jelenleg fenn­álló és isimert körülmények kö­zött a válasz egyszerű: nincs... S akiknek emlékezetéből már elhalván/yodott volna Miac- Arthur tábornoknak 1951. IV. 19.-én a Kongresszus -előtt mon d'ott drámai beszéde, azoknak szánom abból e pársoro's idé­zetet: “I have from the begin­ning believed that the Chinese 'Communists’ support of the North Korean was the domi­nant one ... , but I believe that (their) aggres'sivness recently displayed not only on Korea, but alteo in Indochina and Ti­bet ... reflects predominantly the same lust for the expansion of power which has animated every would-be conqueror sin­ce the beginning of time.” Washington, 1966. jul. 15. VIDÁM ÍRÁSOK MIKSZÁTH KÁLMÁN fejére. Hosiszu ébeinbaját egy varkocsra fonta, s vérpiros pánt­likát közéje. Illett neki fölségesiem, Amint az országúira kiért, egyedül taláta miagát az éj­­iszákában, s a bő, püroís csizma olyan kísértetiesen kopogott, csikorgott ... Az a gyűrű pedig, a kapitány gyűrűje, úgy égette ujját, mint a parázstüz. Lehúzta, s eldobta a bozót közé. Csak valami csóka találná meg, az talán örülne neki. De most merre menjen? Az utat sie tudja. Az utat? Mi­féle utat? Hát a,z utat, oda, amerre ő lakik. Nem, nem, oda nem megy, azért sem oda megy, hanem csák arrafelé. Elindult sebesen —, de dsákhamar kifáradt. Kis lábait feltörte a szattyűnosizma. Odaült a gairád szélére pihenni és gondolkozni, hogy mi lesz most már őbelőle? S ad'diig-addig gondolkozott, mig egyszer csak elaludt a garádbam. A buja flü volt a párnája, s a mezei virágok, amint a hajnali szellő meg­mozgatta, cirógatták szelíden. A kórok, bogáncsok árnyékot tartottak n'ekii, s irigyen eltakarták. ■Ela jó bizony, hogy eltakarták, mert déltájban,, mikor még ő mindig aludt, arra lovagolt a sebes staféta, levelet vitt a vármegyéinek Szügyibe, hogy ha egyi'lyen és ilyen öltözetű pa­rasztleányzó találtatnék a nemes vármegye területén, azonnal tisztes rabságba ejtessék, s addigűan őriztessék Esztergom város költségére, miglen Dezierédj Gábor uram őlkigyelme híradással létszlen. S ilyen staféta ment egyszerre mindenüvé. Amennyi cisiat- Ióbi csak volt, mind lóra ült ma reggel Esztergomban. Pedig elég lett volna az az egy isi, mert már estefelé, alighogy visszament a futár, a vármegye foglya lett a szép paraS’Ztleány. Éppen ebben a tájban esett az a nevezetes1 dolog, hogy (amint aizt már megírtam; egyebütt) egyetlen rabja sem volt a vármegyének, úgy kipuisizitátotta nemzete® Gerge István uram, de mivelhogy aiz; volt a statútum: a rabok tartoznak söpörni a megyeházat, hát hogy aizi épület mégisle maradjon rondápj, a vicispán készpénzben' fogadott egy szál rabot, g azt aztán, ne­hogy valamiképpen felmondjon, úgy elkényeztették, hogy nem bírt véle senki, belekötött az még a várnagyba Isi, nemzetes Demes Ferenc uramibá. És azt bizony el kellett tűrni isizép'eu, mert várnagyot kap a nemes vármegye mindem füttyentésre, de rabot ... az egy kicsit nehezebben megy — M2 — A magyar báró ehr,egy az estélyre, s vacsora után fel­szólítják, hogy cisiho'jjon ki. Természetesen kicsihol, A szikrák gyönyörű tűzijátékot képezve, sziporkáznak a szalonban, a hölgyeik sikoltozva sza­ladnak szét muszlinruháikban. Az egész társaság álknéllkodik. A magyar báró egy kuriózummá válk. Párizsban minden hódit, ami uj, ami originális. A hölgyek elkezdenek hízelegni a magyar kapzáiniátag:­­nak. Mindemik hívja estélyére. Boldog, aki megnyert. Becsületes1, jámbor hazánkfia azt hiszi, hogy az otthoni szilvák árnyéka veti rá a fényt. Pedig a kovo ési az acél. Szalonról szalonra menve, azonban végre is kitanulják a csiholást, s az igazi előkelő világ visszatér újra a — közöinsiá­­ges modern gyufára. Okos* ember megértheti, mit ákarok én ebből' kihozni. Mert noha ez az esiet tényleg megtörtént az idén Párizsiban eigy Krincsinkkel, mégsem ez, az esiet az*, amiért Itt fecsegnek. Azt szeretném megmondani Öméltóságáinknak, hogy ők szerepelnek agyain még mindig a világban, de hogy? És fognák j|s. még szerepelni — de meddig? FRIVOL AKTA Vágy négy éve lehet, mikor a megyei levéltárt selejtez­ték. A levél-tárnok, Bogi János ur, ki kereszt üibetüzigett'e a po­ros aktákat és a penészes pergameneket, egy nagy halomba IclkdösiVe az elégetendőlket, s gyöpgéd szeretettel rakva vissza a maradandóikat, egy különös, okmányt talált egy napon. Egy négyszögletes, recés, el sárgult papírdarab volt az, szóról szóra e slorokkall: QUÉTANCIA Egy barna, ha-jadou leányzóra!, melyet tekdlnte-tesi Demes Ferencz várnagy úrtól hiánytalanul átvettem, kötelezvén maga­mat azit holnap, azaz die 18. Augusti, ugyancsak hiánytaílánul visszaszolgáltatni. Datum, anno Domini, stb. Dézsi István megyei) jegyző. — 109 — KELEN TRAVEL I ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapítva 1925-ben IKKA UTAZÁS TU Z EX * * 1 Kanadai főképviselete Hajó- és repülő­­_ . D ' h +’ ' +•• jegyek hivatalos Csomagok h^bkuÄ' I**TM*«­­S2lovak,aba-Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents