Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-11-25 / 90. szám

Winnipeg, Man. 1966. nov. 25. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Október 23.-án, — a calgaryi magyar közösség 'hónapokkal ezelőtt tett meghívásának ele­get téve — Calgaryíban tartóz­kodtunk, és mint a reginai ma­gyar egyesület kulturcsoportjá­­nak — tizenhatodik éve — ve­zetői, táviratban (fejeztük ki együttérzésünket a reginai ün­neplő közönségnek. Táviratunkat a reginai ün­nepség rendezői — előttünk is­meretlen okból — nem hozták nyilvánosságra. Kérjük, hogy eme ostoba hi­ba és minősíthetetlen udvariat­lanság részbeni enyhítésére, de legfőképpen a jelenvolt olvasók tájékoztatására, táviratunk szö­vegét b. lapjában közzétenni szíveskedjék: “Greatly regret unable to participate in your celebration remembering the heroity of the Hungarian people. . Assuring that with heart and Soul we are united with you. Our sincere hope is that the sacrifices of the Hungarian people was not in vain, and Hungary will be free again.” Szívességét köszönve, teljes tisztelettel Trebuss Pál és neje, Mária. TAVAKTÓL A HEGYEKIG SASKATCH EWAN. (Canadian Scene) — 1876- iban érkezett nyugatról Toron­tóba az első buzaszállitmány. 1880-ban már ezer holdon 12- ezer véfcányát termeltek. 1965- Iben ennek a préritartomány­­nak a búzatermése már meg­haladta a 660 millió vékányit. Saskatchewan tartomány­iban van a művelés alatt álló kanadai termőföld 37 százalé­ka. A századfordulón még csak 90-ezer ember élt ott az óriási 252.000 négyzetménföldes terü­leten. 1965-ben azonban már 951.000 volt a tartomány lakói­nak a száma. Az 1950-es évek közepén ro­hamtempóban indult fejlődés­nek a tartomány gazdasági é­­lete, még pedig a mezőgazda­ságtól független termelés. Mil­lió dolláros bányaüzemek nyíl­tak és 'bontogatni kezdte szár­nyát a rendkívül sokat ígérő, sokoldalú ipar. A terméseredmények szinte évről-évre változnak, általában azonban azt mondhatjuk, hogy a tartomány jövedelmének 38 százaléka mezőgazdaságból, 62 százaléka más, főképpen ipari tevékenységből származik. — 1954-ben ezt volt a százalék­­arány. Nemsokára azonban nagy ipari beruházásokra ke­rült sor. ipari épületekre és gé­pi felszerelésekre 7843 'milliót DALOLJUNK... LEHULLOTT A RÓZSALEVÉL Lehullott a rózsalevél, nem vihetek a babámnak rózsát, Nincsen cigány a faluban, nem szereti senki itt a nótát. Ha volna is ezer cigány, s nóta, ha nyílna is ezer piros rózsa, Nem vihetném a babámnak, messze elment rózsahullás óta. Ha elmegyek búfeledni, nem dalolok semmiféle nótát. Ha meglátom virágozni, összetépem mind a piros rózsát. Hej, amikor még neki szólt a nóta, Övé volt a legpirosobb rózsa! De nekem már könnyem sincsen, Mind elsírtam rózsahullás óta. költötték, kétszenainnyit,. mint tiz esztendővel ezelőtt. Ugyan­ezen idő alatt heti $58.02-ről $'85.12-re emelkedett a dolgo­zók jövedelme. A tartomány lakossága az elmúlt évben $865 millió dollárt keresett, az egy főre eső jövedelem meghalad­ta az 1,961 dollárt. Nagy tempóban erősödik a tartomány bányaipara. Tavaiy 335-millió dollár volt a bányák termelésének értéke a tiz esz­tendő előtti 86.ötmillióval, vagy a húsz év előtti 22.5 millióval szemben. A tartomány földje gazdag olaj- és földgáz kincse­ket rejt magába. Az első pró­bafúrásokat valamikor a szá­zad elején csinálták. 1944-ben már 299 kút öntötte az olajat. 1964-ben a termelés elérte az 500 millió 'hordónyit, az olaj­ipari beruházás addigra meg-HAJNAL ELŐTT Irta; IJJAS ANTAL Egész nap esett, éles, hideg, 'bőséges eső a hidegzöld, óriási táj felett, a két hadsereg csapa­tai idegesen vesztegeltek az eső alatt, belehuzódva a táj enyhe völgyhullámaiba. Az ágyuüte­­gek hosszú sorokban ragadtak bele a sárba — s noha úgy lát­szott, hogy egész éjszaka zu­hogni készül, az eső éjfél előtt mégis váratlanul elállt, a felhők aláereszkedtek a magasból és jeges ködrongyok hömpölyög­tek rá az összes csapatokra. E- zeken most, mint valami va­rázslatos érintésre, végigfutott a parancs: felszedelőzködni és bármi áron elfoglalni előre ki­tűzött helyeiket az ütközethez. Az egymásbagabalyodott csa­patsorok megindultak a telje­sen felázott szántóföldeken át, az ágyukat maguk az emberek próbálták kimozdítani az iszo­nyú latyakból. Itt is, ott is a fáklya-fény vörhenyes köde szi­várgott át a ködrongyok vonu­lásán. A fiatal kapitány, aki az egész napi futárszolgálattól holtfáradtan most utánnalova­­golt csapatának, hiába kereste embereit, senki sem tudta 'meg­mondani, hogy hol van a jász­kun huszárezred 5. százada. El­I K K Á Pénzátutalás GYÓGYSZEREK UT AZÁSO K REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚT­LEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁ­TOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZ­ZÁTARTOZÓK KANADAI LATO­­GATASANAK INTÉZÉSE. DR. L MOLNÁR kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése. (Bárhal kötött háziasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi Ingatlan, vagyon­jogi, örökösödési ügyek Intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canada 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: WA 2-7472. Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA ! fontja $1.40. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., ÉL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAM I LLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási díj­ét csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarjóba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Álta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba haladta az egy'milliárd dollárt. Az első kereskedelmi kihaszná­lásra alkalmas gázlkútat 1934- ben nyitották meg. Ma már a hatalmas csőhálózaton ömlik a gáz az otthonokba és üzemek­be. Az olaj Kelet-Kanadába, sőt még az amerikai piacra is eljut. Aztán itt van a hélium, mely­nek köblábja mintegy 2.500 dollárt ér és amelyet rendkívül olcsón termelnek. Az amerikai kútakát nem számítva, a Sas­katchewan! hélium üzem a vi­lág egyetlen természetes hé­lium forrása, természetesen csak a nyugati világra gondo­lunk itt. Remélhető, hogy 1967- re a termelt mennyiség eléri az évi 36 millió köblábnyit. Meg kell említeni még az olajnál is fontosább 'bevételi forrást, a kálisót. 1970-re a ter­melés előreláthatólag eléri a 10 millió tonnát. A tartomány ká­­lisó-tiarfcalékát 20 mlllárd ton­nára becsülik, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi adatok szerint Saskatchewanban van a világ­­készletnek kb. a fele. Mekkora mennyiség ez ? Kiszámították, hogy a világ minden termő­földjét 500 éven keresztül trá­gyázni lehetne vele. Hatvan mérföldes szélességben vagy 36 milliárd tonnányi széntartaléka is van a tartománynak, nem is beszélve a vegyipar számára fontos termékekről. Volt idő, amikor a tartomány jövedelme főképpen nyers­anyagokból eredt. Ez a helyzet fokozatosan megváltozóban van, egyre több kész ipari ter­mék kerül piacra. 1965-ben, a nem mezőgazdasági ipari ter­melésből 777 millió dollár bevé­tele volt a tartománynak. 1951- ben 55 ezerrel kisebb volt a tar­(Folytatás a 4. oldalon) hámory várnagy dalma: BALATONI KÉPESLAP Badacsonyon túlról vészes felhők szállnak, Szabadtéri tervek tárgytalanná válnak. Durvul a sötétség, felhördül az ég is, Fedelet keresve menekülök én is. Tajtékot hány a tó, tornyot formál vízből, Nézem a játékot egy vén kocsiszínből. Szél a hullámháton rakétaként siklik, Javát féltő ember, csa*ft Istenben bízik. Széltől űzött felhők rongyosra szakadnak, Megázott emberek fázósan szaladnak. Isten játszott velünk, gyáva emberekkel, Bűneinktől terhes, felnőtt gyermekekkel! A "Fori Langley" British Columbiában Irta: Irene Scott. (Canadian Scene) — British Columbiáiban minden esztendő ben november 19.-én tartják az úgynevezett “Douglas Day ’-t, amely B.C. »koronagyarmattá alakulására emlékezteti az em­bereket és amelyet a tartomá­nyi kormány Fort Langley-ben ünnepel meg. 1858 november 19.-én volt a nagy nap, amikor Sir James Douglas, Vancouver Island akkori kormányzója Victoriából Fort Laugiey-be u­­tazott. Kihirdette Viktória ki­rálynő proklamáciéját a koro­nagyarmat kikiáltásáról és ön­maga kormányzói (kinevezésé­ről. Fort Langley Vancouvertől vagy 35 mérföldre nyugatra van a Fraser folyón. Annak ide­jén idáig tudtak felmenni a ten­gerjáró hajók. Természetes, hogy csakhamar a Hudson Bay Co. fontos kereskedelmi köz­lovagolt többek között egy a domboldalon állati erőlködéssel cuppogó lágyuüteg mellett; va­lamiféle bajor tüzércsapaté volt, amelynek alá kellett vonultat­nia ágyúit a völgybe s onnét a szemközti dombra. Az üteg lo­vai gőzölögtek az erőfeszítés­től. A kapitány lova is meg­­megesuszott a domboldal mély sarában, ilyenkor halkan, fáj­dalmasan felnyeritett s a kapi­tány halk, megnyugtató szót in­tézett hozzá, magyarul. Ott a völgyben mozdulatlanul lobogó tüzfény látszott a ködön át. A horvát gyalogosok egy százada táborozott ott. A lovas néhány pillanat múlva rábukkant elő­őrseire. — Szállj csak leb— mondta neki kerékbetört németséggel az óriási horvát granicsár, és amikor a lovas előtte állt meg­tapogatta nyakát, vállát és mel­lét, hogy a sujtásokon győződ­jön meg arról, hogy a lovas va­lóban a császár egyenruháját viseli-e, azután átadta egyik társának, aki a jövevényt a tűz­höz és kapitányhoz vezette. A horvát tiszt — feketearcu, kőkemény, mogorva kolosszus — a dombon ült a tűz közelé­ben és rosszkedvűen nézegetett valami térképet. Felkelt, ami­kor a sáros köpeny alól meg­pillantotta kiviliani a huszár­­századosi egyenruha sűrű és cifra aranysujtásait. Intett a kí­sérő katonának, hogy élmehet, azután bemutatkozott: Mile­ticsnek hivták. Egyébként az volt a véleménye, hogy csapa­tának ez a hely van kijelölve, j azt, hogy a hely egyáltalában J nem bizonyos, azt elintézte egy [ vállrándítással és általában, nem tudott arról, hogy a nagy összevisszaságban merre kódo­­roghatott el a jászkun huszár­ezred. — De talán várd meg itt*az éjszakát, gróf ur! —- ajánlotta egyszerű, szinte Gsikongóan ér­des óriási pajtássággal — ak­kor jobban eligazodsz. Addig alhatsz is, ha akarsz. Bocsáss meg, úgy látszik valami jelen­tés! Egy vén altiszt lépett elő a ködből, feszesen tisztelgett ne­ki és megkérdezte tisztjét: — Kapitány ur, mondd meg, mit csináljunk? Valamiféle ba­jor tüzérek jöttek, egy egész csapat. Ránk szóltak, hogy se­gítsünk nekik az ágyukat von­tatni. — Öt embert — mondta dur­ván a kapitány -— magad mellé és szuronyt fordítsatok nekik. Ha nem takarodnak: beléjük lőni! 'Nevetett, amint a fiatal ma­gyar gróf meghökkent arcát látta: — Blücher tábornok ezért e­rőlteti hiába a közös vezényle­tet, mert ilyenek lesznek belő.e. Mi császári csapatok vagyunk s ez nekünk elég! — s a (Höm­pölygő keidben, sápadt homlo­kával, karcsú termetével, fehér katonakabátban, (finoman ba­rázdált arca felett a habsburgi homlok világitóan fehér csont­kupolájával, úgy, ahogy a Mo­narchia kaszárnyáinak faláról, képeiről ismerték: felréjnlett egy pillanatra Ferenc császár árnyéka. Csapatai — horvát gyalogosok és magyar huszá­rok, cseh és lombard tüzérek — most uruk szövetségében masíroznak Európával' együtt Napoleon ellen; porosz regi­mentek végtelen sorai ömöltek közvetlen közelükben, mellet­tük az éjszaka alatt, orosz, ba­jor, svéd és rajnai hadak, és szemközt velük bizonytalanul még tapogtatlanul a francia hadsereg ismeretlen hömipöly­­gése hullámzott, és valamiféle major, vagy malom emeleti szo­bájában, vagy tábortűz mellett egy sárga és elkinzott arcú, ki­csiny ember hajolta térkép fölé. .Napoleon! A ködben nyugtalanul és lá­gyan hullámzottak köröskörül a nácink s az uraJkodóházak ha­talmi démonai, s a tűz nyugta­lanul sercegett és pattogott a nedves ködben, éppen a horvát granicsárok között. A horvát tiszt kíváncsian né­zegette a fiatal magyar huszár­tisztet. Fiatal, milyen fiatal még lágy, finom, barnászöld ideges arcával, amely most 'egészen sápadt a fáradságtól, még csak most vágódnak be az első fér­fias vonások. Bizonyára afféle ifjú 'bécsi gróf ... Miletios ka­pitánynak szinte a szive meg­esett fölötte, mert ő maga már tizennégy éves kora óta a csá­szár kabátját hordozta, gyer­mekkorában még a törökkel is harcolt lenn a határőrvidéken s az apját akkor vágták le, mikor II. József császárra rátörtek a törökök ott lenn a délvidéki mo csaraikban és hirtelen menek­vésének útját kellett a horvát határőrcsapatoknak védeniük. — Azt hiszem, te sem vagy német — mondta neki. — Ne haragudj, de a nevedből csak annyit értettem, hogy valami (gróf vagy. Ne haragudj: mondd csak mégegyszer a nevedet! — Széchenyi! — mondta ba­rátságosan. — Gróf 'Széchenyi Istvánnak hívnak. — Szóval hát az ... — mond­ta felderülten a horvát. — Ak­kor hát ugye magyar vagy te magad is, nemcsak a csapatod! — Az. Igen, az — mondta kissé zavartan a fiatal gróf. A tüztől vöröslő ködben, a tűz fénykörének külső határán el­vesző árnyakként állottak az pontjává lett. Oda szállították nemcsak a szőrmét, hanem a mezőgazdasági és ipari termé­keket is. Mivel az ott berakott hal szállításához hordóikra volt szükség, a kádár-ipar is fejlő­désnek indult. Vancouver akkor méjg nem létezett, így az uj kolóniának Fort Langley volt a magától értetődő, természetes központ­ja. Fővárossá azonban mégis a gyorsan fejlőd New Westmins­ter lett. Fort Langley-re akkor terelő­dött ismét a figyelem, amikor — 1958-ban — közeledett B.C. alapításának százéves évfordu­lója. Történelmi tradíciót, kap­csot kerestek és meg is talál­ták a Douglas Day rendszere­sítésével. Az erődöt sok turista keresi fel. Nagyon tetszetős és történelmi levegőt is lehet, an­(Folytatás a 4. oldalon) őrök, óriási puskáikon hosszú szurony, s a jelenetben volt va­lami ódon és nagyszerű: egy ki­tűnő ikatonanép fegyveres fiai állnak egymás közt keményen, összetartva a Napoleon ellen felvonuló Európa hadainak vas hömpölygése közt. — Ugye, te tudsz, hogy én horvát ... — mondta lassú, tö­redezett, nehézkes, és hibás magyar szavakkal a horvát, 'ba­rátságosan, mint valami nagy­darab gyerek, a jóságnak és a barátságnak azzal a forró indu­latával, amely annyira jellemzi népét. Én ... szolgált együtt magyar. Tud m'algyarulszk —- s nyájasan mosolygott hozzá ar­cával és fekete fogaival — ue te vagy nagyon fáradt! — tette hozzá azonnal mentegetődzve. — Aludjál ... én küldesz ein­­uereket megkeresni a huszárok. Csak aludjál szépen, no! .. Irtózatosan fáradt volt és noha a neki összehordott natonaborjuk a földön elég ké­nyelmesek s a rávetett katona­­pokrócok súlyosak voltak, mint a vas és melegek, mégsem tu­dott aludni és körülötte fél­­álomban emlékek képeinek vál­tozása közt, mindenféle gondo­latok kavarogtak: a horvát őr­ség a tüzfény körének szélén. .. és milyen messze van a Ste­­phansdóm tornya. — Három kicsiny és hideg szobáját látta maga előtt, bécsi palotájuk má­sodik emeletén. — S minden át­menet nélkül megérezte, hogy azért nem maradt a vezérkar­nál és az egésznapi futárszolgá­lat után is azért vágott neki az éjszakának és ennek az alakta­lan gomolygásnak, amiért ez a horvát granicsártiszt mindig és mindenben együtt van a legény­ségével, ebben a pillanatban ő is ezeket kívánta, ezeket a seb­helyes arcú, hallgatag, vén ka­tonákat, aM'k tizenkét és tizen­öt éve (lovagolnak keresztül Európán a Napoleon elleni fegy­veres hadmenetekben ... Ezek­kel tartozik össze . . . Pedig ott vannak a bécsi utcák .. .a bécsi palota és a francia s angol köny Centennial Report 1867II1967 *J0HNW FISHE» (Canadian Scene) — Már jó régóta használom a “születés­­napi párti’’ kifejezést, amikor a kanadai konföderáció 1967- ben sorra kerülő százéves év­fordulójáról beszélek. Jobb, ha megemlítem:: nem tanácsos az óvatosságiról megfeledkezni. A vikingek véleményéről u­­gyan nem hallottam, azonban, aligha van bármilyen csoport az országban (legalábbis olyan csoport, amely még a konföde­ráció előtt telepedett meg itt), amelyik valamilyen formában ne igazított volna ki, ami a “születésnapot” illeti. Rágták a fülemet az angolok, skótok, zsidók, írek, franciák és kana­dai amerikaiak is. Köztudomá­sú, hogy elődeik mind itt vol­tak már 1867 előtt. Kanada már a konföderáció előtt is létezett, mondják. Ezt persze, nem is kel bizonyítani. Egy newfouiidlanid azt állít­ja, hogy John Cabot fedezte fel Kanadát. Quebecben ugyanak­kor meg vannak győződve ar­ról, hogy Jacques Cartier volt a felfedező. Nova Sootiában és ÉRTÉKELI MUNKÁNKAT? SZERETI LAPUNKAT? SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET! vek----S egy nyúlánk, még nö­vésben lévő, sápadt gyermek­lány arcát és keskeny kezét lát­ta. a Lichnowszky-Iányét, a kis Juiiankáét ... igy hívták csehesen, Julianka .. . látta, a bele szerelmes serdülő lányt, sápadt és rajongó mosolyát a bécsi táncórákon, melyekből szinte egyenesen idelovagolt ő maga is . .. egy lágy gavotte hangja hulltak feléje Tante Poldi tánciskolájának jói fel­­viaszkozott padlóján, meleg gyertyafény, két sorban fiuk és lányok és künn az arany Bécs, vörösen égő olajlámpáival a szélfujta árkokhoz hasonlatos sötét utcákon és köröskörüli1 a Monarchia ... és ekkor feléb­resztette őt egy katonamarok, A marok kőkemény volt, de mégis egy kölykét ébresztő a­­nyaállat mancsának lágy gyen­gédségével érte vállát. Már haj­nal előtt volt, a reggel lila kö­röskörül, a levegő friss, mint valami súlyos hideg ital és csa­patának három embere állott e­­lőtte, akiket a horvátok talál­tak meg és hívtak oda; Mile­­tich már nem volt ott, az ezred­hez hivták parancslkiadásra és a fiatal gróf is gyorsan csapata felé lovagolt — nem is volt messze, a legközelebbi iföldhul­­lámon túl, ott a völgyben. Ép­pen mikor felért a kis domb te­tejére, szakadtak fel odakfünn a ködrongyok és zendü’t meg lent sorákozóra ezredének kürt jele. Ott áll lovával a dombte­tőn, hallgatta a villongóan fé­nyes hangokat és ekkor a szive elkezdett fájni. Olyan kegyetle­nül kezdett fájni, mint még so­ha. Kiegyenesedett kengyelé­ben és nyergében s alaktalan magyar szavakat suttogott lo­vának, kedvesnek és drágának becézte, tört és hibás monda­tokban, mert a ló magyar ló, Ez a három vén huszártiszt és ő maga is itt, ebben a tüzzé és vérrévé változni készülő vasvul­kánban: dühödten, keserűen, fájdalmasan és tehetetlenül magyar. A dombok fölött lila j volt a lipcsei csata hajnala. CENTENNIAL COMMISSIONER New Brunswickban arra emlé­keztetnék, hogy Champlain e­­lőször oda ment és csak azután látogatott el a mai Quebecbe. A kanadai indiánoknak pedig sajátságos véleményük van. — Nem is szeretnek a felfedezők­ről hallani. Örömmel mondhatom, hogy a vitatkozók javarésze távolról sem rosszmájú. Persze, azért akadnak néhányan, kiknek kü­lön meg kell magyaráznom, hogy amikor “születésnapról” a 100 éves születésnapról be­szélek, a konföderáció száz­éves évfordulójára gondolok. (Ha nagyon akarnánk, Kana­da valódi születésére vonatko­zólag a geológusoktól és régé­szektől kérhetnénk tanácsot.) Amikor a konföderáció meg­alkotói 1867-ben elhatározták, hogy egyesitik az országot, e­­gyik alapitó “atya” azt mon­dotta: “Békésen akarjuk meg­valósítani azt, amiit a hollan­dok, belgák, osztrákok és ma­gyarok, dánok és németek, o­­roszok és lengyelek csak fegy­verrel tudtak megcsinálni. Há­laadással tartozunk azért, hogy mi jobb módszert találtunk. A történelem lapjain nehéz a mi teljesitményeinkhez hasonló 'párhuzamot találni.” Valóban, kevés federális or­szágot sikerült a ml konföde­rációnk óta háború nélkül lét­rehozni. Sokhelyütt a kezdeti sikert később szétesés követte. A mi konföderációnknak nincs párja a világon. Éppen ezért bizvást mondhatjuk, van mit ünnepelni, meghálálni a százéves születési évfordulón, a születésnapon. — A BIBLIÁBÓL “Fölgerjedtem volt népem el­len, megfertőztettem öröksége­met és kezedbe adtam azt. Te nem cselekedtél velők irgal­masságot, az öregre nehéz igát vetettél. iÉs ezt mondád: örök­re úrnő leszek! ... És halld meg szavamat, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, ki ezt mond­ja szivében: Én vagyok és nincs senki több. ... Gonoszságod­ban biztál és azt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg té­ged.” Es. 47:6 10. NAGY ISTVÁN: A FENSÉGTŐL A HALLJA KENDIG Szerző hazai emlékei, 224 olda­lon. Alkalmas karácsonyi aján­dék. Ára: $3.00. Megrendelhető az “Uj Élet” címén: 1014-10 Ave. N. Lethbridge, Alta., vagy lapunk cimén: 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. / 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents