Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-11-22 / 89. szám

Winnipeg, Man. 1966. nov. 22. Hézagpótló tanintézet British Columbiában (Canadian Scene) — A mo­dern technológia egyik legfon­tosabb problémája a termelés megfelelő szervezése és irányí­tása. Ez természetesen közok­tatási kérdés. Megfelelő szak­emberek nélkül anyag és mun­kaerő poosékoláshoiz vezetnek a próbálkozások. Az ipari tech­nológiában végbemenő forra­dalom, a komputer korszak kö­zeledése jól felkészült szakem­bereket tesz szükségessé. O- lyan műszaki emberekre van szükség, akiket felkészültségük munkaterületükön mindenben pontosan eligazít, akik alkal­masak arra, hogy uj elmélete­ket, uj elképzeléseket a gyakor­latban megvalósítsanak. Mint ismeretes, egyetemeink főikép­pen az elméletre, a szakiskolák ugyanakkor elsősorban a gya­korlatra helyezik a flősulyt. Ezért van szükség olyan tech­nológiai szakintézetre, amely hidat próbál építeni a kettő kö­zött. Nemcsak az elméletre, vagy csak a gyakorlatra, ha­nem — megfelelő mértékben — mindkettőre felkészíti a fiata­lokat. Megtanítja őket arra, hogy az elméleti tudást mikép­pen kell lefordítani a gyakor­lat nyelvére. A “British Columbia Institu­te of Technology” ennek a mun kának az elvégzésére vállalko­zott. 17 különböző, (kétéves kurzust ajánl a növendékek­nek, akik a sok köziül természe­tesen az érdeklődésüknek leg­megfelelőbbet választhatják. Mindegyik tanfolyami két rész­ből áll: elméleti és gyakorlati munkából. Mi a kettőnek az aránya? Jól kifejezésre jut ez az órák számában. Heti 15 órában elméleti taní­tás folyik, 20 órát viszont a la­boratóriumban, illetve gyakor­lati munkában töltenek a nö­vendékek. A 35 hetes tanév a­­latt, heti 35 órás munka folyik. Így vált feleslegessé, hogy a kétéves tanfolyam végzős nö­vendékei az egyetemi felkészült séget megközelítő, sőt —- sok szempontból — meghaladó tu­dásra tesznek szert, és a két­éves kurzus után azonnal jól­fizető állásokba kerülhetnek. A tandíj mindössze csak évi 180- d'ollár, a teljes kurzus elvégzé­se tehát csak 360-dollárba ke­rül. A felvételhez a 12. osztály sikeres elvégzésének bizonyítá­sa szükséges. Az intézet nemcsak azért nép szerű, mert teljes elvégzése csak két évig tart, pompásak a laboratóriumok és olcsó a tan­díj, hanem azért is, mert kiváló tanerői vannak. A felszerelésről érdemes né­hány szót szólni. A hírközlési technikai kurzus hallgatói ép­pen olyan modern felszereléssel dolgoznák, mint akármelyik M agyarországhmagyar DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. (Manitoba! gyakorló ügyvéd, közjegyző, ujcime: Szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a Portage és Main st. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! rádió-, vagy televízió állomás. Az olaj- és gáztechnológia nö­vendékei egy szoba-nagyságira lekicsinyített finomítón tanul­ják meg a gyakorlati teendőket. A “Business Management” a legmodernebb irodagépekkel és komputerekkel van felszerelve. A “Hotel Management” növen­dékeit hotelnek berendezett szobák várják, ahonnan még a bár sem hiányzik. Az élelmiszer technológusok, a bánya- és fém iparba készülők hasonlóképpen a legmodernebb eszközökkel dolgoznak. Hogy mást ne mond junk: minden diáknak saját mikroszkópja van. Természete­sen fel van szerelve az intézet házi televízióval, amely 2500- szoros nagyításokat tud egy­szerre akár több tanterembe is vetíteni. Már készülnek a szí­nes televízió bevezetésére, a­­melytől azt várják, hogy nagy lendületet ad majd a metallur­giai munkának. Fentiekből világosan követ­kezik, hogy az intézet az élet­re, a gyakorlati munkára készí­ti fel növendékeit. A felvehető kurzusokat, a könnyebb eligazodás kedvéért angolul Írjuk ide: Building Technology, Busi­ness Management, Structural Technology, Electrical and Eléc tronlcs Technology,' Porest Technology, Forest Products Technology, Gas and Oil Tech­nology, Hotel-Motel-ítestau-MAJD cGYSZtfí IRTA: RÓNAY GYÖRGY Csúnya, esős őszi délután volt. A (fcávéház tükörahlakán túl fénylett a nedves utca. Ép­pen akkor 'gyulladtak ki a lám­pák, fehér, kék, piros, lila csi­kók szelték át az úttestet; a (fehér a lámpák fénye volt, a kék, meg a piros a mozi réklám jáé, a lila pedig annak iaz üz­letnek a bejárata íöllül sugár­zott, amely pontosan szemközt volt a kávéházzal. Kedvetlenül, unottan beszél­gettünk; az ilyen nyirkos váro­si idő beleeszi magát az ember csontjaiba, didergő, fanyar ér­zéseket kelt. — Legjobb volna lefeküdni és aludni — mondta a barátom. De az ember mégsem letehe­tik le délután fél ötkor. Ültünk, cigarettáztunk, unatkoztunk. A pincér elénk tette a friss esti lapokat: elolvastuk a vastagon szedett címeket, vitatkoztunk egy kicsit a politikáról, meg a háborúról, még a térképre is vetettünk egy szórakozott pil­lantást. Aztán félretoltuk az új­ságot. — Tudod, ilyenkor arra gon­dolok — mondta a barátom, — hogy mégis csak jobb volt ré­gen. Úgy ötven, száz esztendő­vel ezelőtt. Akkor még nagy dolgok is történtek. De ma . . . Legyintett egyet és cigarettá­ra gyújtott. Felelni akartam valamit, hogy mit, magam sem tudtam; barátomnak ez volt a szokása. Ha a régi jó időket kezdte di-Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA ! rfontja $1.40. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj­­éa csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent. Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba rant Management, Instrumenta tton and Control Technology, Medical Laboratory Techoiogy, Medical Radiography Techno­logy, Mining Technology and Surveying Technology. — HOLLAND FIÚ AZ ELSŐ VÉG­ZETTEK KÖZÖTT. Az elsők között végzett az in­tézetben a most 31 éves Carl Berk-bout, aki 1959-ben jött Ka­nadába. A hollandon! kívül an­golul, németül és franciául is tud. Hazájában is technikai is­kolába járt. Ellőképzettsége e­­gyetemre is elég lett volna. Természetes, hogy (1964-iben) felvették az intézet Mechanikai Technology “fakultására”. Ki­tűnő eredménnyel végezte ta­nulmányait. Átlaga 71 és 85% között mozgott. Nem is csoda, hogy megkapta a Crown Zelier­­bach Canada Limited 250 dol­láros ösztöndíját. 1966 júniusá­ban végzett. Azonaral állást ka­pott a Pump and Power Limi­ted régi Vancouver! cégnél'. Mit tervez most az intézet? Elsősorban azt, hogy a befoga­dóképességet (amely jelenleg kb. 800) a jövő évben 2000-re emeli fel, hogy minél több szak embert tudjon az üzemek, az i­­pari termelés rendelkezésére bocsájtani. Hon. Lester Peter­son, British Columbia tarto­mány közoktatási és munka­ügyi minisztere, az első végzős növendékek előtt mondott be­szédében egyebek között meg­jegyezte, hogy “1965-ben 3500 növendék hagyta el a különbö­ző technikai intézeteket, ugyan akkor — a szövetségi munka­csórni, tudtuk, kegyetlenül unatkozik. De mielőtt barmit is mondhattam voma, kicsapódott a forgóajtó, olyan hevesen, o­­lyan erőszakosan, annyi öntu­dattal, hogy mindenki odane­­zett. Mi is odaneztünk. Ráncos arcú, kiszáradt, alacsony, őoz ember állt az ajtóiban, kicsit bi­zonytalanul és hunyorogva; tá­gig tekintett az asztalok lolört s ebben a tekintetben már voit vai-ami gőg, valami különös, nagyvonalú fölény. 'Meglendí­tette jobbkezét, melyben a zsí­ros, kopott, zergetollas kalapját tartotta, döngő léptekkel, fur­csán esetlen járással elindult a székek és az asztalok között, kacsázva, jobbra-balra dülön­gélve, ahogyan azok járnak, a­­kiik hozzászoktak a lovagoiás­­hoz. Ebben a pillanatban ismer­tem rá, a járásáról, a cserzett képéről, a mozdulatról, aho­gyan piszkos kalapját lengette, a hányiveti tartásáról, meg a szeme hunyorgásáról, mert úgy tekintett széjjel, ahogyan az al­földi ember szokott szembenéz­ni a nappal, ha erősen figyel va­lamit a messzeségben. Garád­­faivy Péter volt, a hires Garád­­xalvyak utolsó sarja. — Látod — mondtam a ba­rátomnak —, itt van egy em­ber, akivel még manapság is történtek nagy dolgok. És az alacsony emberre mu­tattam, aki éppen ekkor lökte föl utánozhatatlanul fejedelmi mozdulattal a kalapját ,a fogas­ra; kigombolta igen kopott be­kecsét és lezökkent a székre. De abban a pillanatban észre is vett miniket, arcán nevetéssé szaladt össze a millió ránc — barna, napszítta, kicsit rótoafor­­ma erős férfiarc volt ez -—, he­vesen, széles, vidéKirokonos mozdulattal integetni kezdett, . fölállt és odakacsázott a mi asztalunkhoz. Azzal hozzám fordult, barát­ságosan vállon veregetett. — Hogy vagy öoskös? Régen lát­talak utoljára ... Mit koptatod mindig itt ezen a fránya asz­falton a cipődet, mért nem jössz ki egyszer már hozzánk? Mert azért, tudod, mi is élünk még. Egy cseppnyi szomorúság rezdült a hangjában. Nevezetes ember volt, legnevezetesebb a megyében, híres kártyás, lóver­­senyes, asszonyok bolondja és gazdának is jó a maga módján: azaz, hogy tanácsot adni reme­kül tudott s amit másnak adott, mind be is vált az a tanács, ha­nem a magáét, azt úgy hagyta, ebeik harmincadjára, tolvajok­nak prédaságba, (mert aki ur, az ur és csak nem fogja a maga földjét túrni, amikor azt nézhe­ti, hogyan túrja más a magáét. Tönkre is ment, háromszor eddig életében. Egyszer, ami­kor huszonnégy éves korában két héttel azután, hogy nagy­korú lett, egyetlen éjszaka el­kártyázta mind az ezernégy­ügyi minisztérium szerint — az ' iparban legalább 8500-ra s min­den következő évben újabb 10 százalékra lemre szükség.” —­­Természetesen nemcsak szak­iskolákba törekvő növendékek­ről kell gondoskodni, megfelelő tanulási lehetőséget biztosítani számukra, hanem gondoskodni kell a már felnőtt munkások elképzéséről, szakképzésben va ló részesítéséről is. Ez utóbbi munkában a B.C. Institute of Technology esti kurzusok tar­tásával vesz részt. — Diószeghy Tibor: 6SZI KÉP Vércsöppek a levelek ,a fákon, fagy-csatán elvérzett katonák, kérdőjelek a dérszőtte páston, nem ad rájuk választ a világ. Lelassul a léptem az avarban, horpadt sir itt minden egy levél, felzokog a szivem félőn, halkan, — vagy talán a fáradt esti szél? — Őszi fényben őszi színek égnek, szeretetté vált indulatok, fájdalmukban, holtukban is szépek, mint emlékké nőtt ünnepnapok ... -Winnipegi színházi levél N. Richard Nash “The Rain­maker” c. vigjátéka nem oknél­­kül lett világsiker. Ez a darab azon felül, hpgy igazi karakte­reket mozgat meg és ötletes fordulataival, valamint a szójá­tékok számunkra kevésbbé hoz záférhető formájával állandóan fenn tudja tartani az érdeklő­dést, ezen felül sokkal többet és maradandóbbat mond. Ha csak ennyi lenne az, 'amit a hallgatóságnak nyújt, már ak­kor is föléemelkedne az egysí­kú “sex”-vigjátékofcnak, vagy helyzetkomikumokra épitett burleszkeknek. Azzal azonban, hogy mondanivalójába becsem­pészi a derűlátás, az önbizalom az álmainkba való bizni-tudás fontosságát, klasszikus szintre emeli Richard Nash e darabját. Bár a végső megoldásban a farmerlány, Lizi, a hétközna­pokat választja az álomkerge­­tés helyett, a néző mégis tudja, hogy a boldögsághoz nem tu­dott volna eljutni az álmodozás és önbizalom varázsos ereje nélkül. A rendezés is kiváló volt. A függönynélküli színpad, a ma­ga megosztott színeivel a ref­lektor sugarában elevenedik meg és igy a daraJb folyamatos pengése egy pillanatra sem sza­kad meg. Remek modern ötlet. A szereplőgárda egyik tag­ját sem emelhetem ki anélkül, hogy a másikkal szemben igaz­ságtalan ne lennék. Minden szerep és szereplő a helyén van. Igazi élvezetes előadás, mely felülmúlja az átlagosat. A winnipegi színházi élet ro­hamos fejlődésével kapcsolat­ban még azt szeretném a ma­gyar közönség tudomására hoz ni, hogy volt szerencsém Mr. David Barnett előadóművész­nek — aki számunkra a Oon­­certunkon az “Egy mondat a százhold garádfalvi búzatermő fekete földjét. Másodszor, ami­kor egy bizonyos, igen szép Git­ta nevezetű színésznő érdeké­ben úsztatott el ugyancsak ezer kétszáz hold szunyogosi kövér kaszálót s hozzá vagy harminc­­hold dohányt, oldalági öröksé­gét. Harmadszor meg legutóbb, amikor abba bukott bele, hogy nem akart többet se kártyázni, se lóversenye zni, se szoknyák után szaladni, hanem rendes ember akart lenni s vett is kez­detnek két traktort, egy szán­tógépet, ami, első nap úgy elült kint a szabadhegyi sárban, hogy azóta is ott eszi a rozsda, meg vett egy csomó magvat, kísér­letnek, vagonszámra, kanadai búzát, nyúlszapukát, biborhe­­rét, a jó ég tudja mi egyebet, azzal, hogy majd ő kitenyészti azt a bizonyos tizenötmázisás átlagot hozó igazi duna-tiszn­­közi homoki Garádfalvy-buzát. A csoda nem az volt, hogy tönkrement, hanem az, hogy (ív'fc'iiszer úgy talpra állt, mintha semmi baja nem lett volna. Ha kellett, tudott dolgozni is, úgy ahogyan senki, annyi furfang­­gal, annyi leleménnyel. Hanem harmadszor, most legutóbb már ott is maradt, ahova esett: nem volt több Garádfalvy-birtok, a­­mit örökölhetett volna, meg a szerencse is elszegődött a nyo­mából. Elárverezték, ötven hold futóhomokja maradt, borókás rossz domb, amin fü se terem. Aztán kiveszett róla a boróka is, mert Péter kimérte, elado­gatta potom pénzért télen a fa­­liiánnyal 'küszködő, megszorult falubéliek. Azok megvették, nem mintha a borókafa jól fű­tené, haneim hogy segítsenek egy kicsit a Garádifalvy nagysá­gos uron. Kopott volt, ahogy most ült velünk szemben, de kopottsá­gában is fejedelmi, amint meg­fogta a csészét és szakértelem­mel kóstolgatta a kávét. Ehhez még a lovaknál, meg a dohány­nál is jobban értett. Bólintott elégedetten, vajat kent a kiflire, 'beleharapott és köziben meg vil­lant a harminckét egészséges, hatalmas, nikotintól sárgult la­pátfoga. Hátradőlt a iszéken és azt mondta; — Mert ti, fiam, hitvány vá­rosiak, amilyen te is lettél, te öcsém, mondom, ti sok -minden­hez értetek csak egyhez nem: ahhoz, hogyan kell élni. Én ér­' tek hozzá; ezért van, hogy még * mindig élek. Más belepusztult volna már ebbe. De tudod mit csináltam én, amikor a bútorai­mat vitték, a szép barokk bú­toraimat, álltam a tornácon és nevettem. Mert nekem már a­­zon járt az eszem, hogy hogyan fog ez majd egyszer szép las­san visszajönni hozzám. Rágyújtott egy cigarettára, messzire elfujta a füstöt. Foly­tatta. — Bolond ember, aki a fejét lógatja. Élni kell, barátom, nemi búsulni. Majd egyszer ... — Nem fejezte be, arckiifejezése hirtelen megváltozott, ugrálni kezdett rajta az ezer, meg, ezer ránc, aztan elkezdett nevetni, teli torokból, jolesőea, hahotáz­­va, Hogy szinte harapta a kiesor dúló jókedvét. — A tökfilkó — harsogta —, a tökfilkó! Nagynehezen lecsillapodott, úgy súgta meg, mint egy nagy titkot: — Tudod, van ott nálunk a ház mögött az a kis vacak for­rás, nem is forrás az, csak af­féle szivárgás, meg sár, amibe nyáron belefekszik a disznó. Hát a múltkor kijön hozzám va­dászni a Zsiga. Miféle forrás ez? —kérdi. Én azon minutá­­ban tudtam, mit kell monda­nom, hogy most érkezett el az a pillanat, amire akkor gondol­tam, amikor a bútoraimat vit­ték. Ez? Ez az a forrás, amiből te Zsiga nem eszel. Mert ez gyógyforrás. Gyógyforrás? Az, mondom. És magyarázóim neki, hogy akit ennek a sarába bele­­pakKolnak, abból ügy szökik a uíoiszvény, a zsába, az isiász, mint ördög a tömjéntől. Az a ha lek meg csak hallgat, majd az álla leesik. Te, Péter, mondja, aggyal nékem mintát ebből a sárból. Hát persze, hogy adtam, egy egész üveggel. Azzal Zsiga elutazott. Most aztán, fiuk, most jön a java. Harmadnap levelet kapok a Zsiga intézeté­től. mert tudjátok, külön szana­tóriuma van már a gyereknek, derék ember lett belőle, igazi orvos. Mondom, levelet ir a bol­dogtalan, hogy megvizsgálták a sarat, szánigazat mondtam, gyógyvizes a forrás, gyógyít a sár; mennyiért adnám el. Vála­szolok neki, hogy el ugyan nem adom, hanem ha akarja, szállí­tok neki hetente egy kicsi sarat 1 mázsáját tiz pengőért. Ötben ‘ aztán meg is egyeztünk. Hát j ezt csináld utánam. Gábor! — mondta élénken, fölvillanó szemmel. — Mert az lehet, hogy elvitték az ökreimet, a búzámat, a boromat, a bútoro­mat, a lovaimat, de ezt az ötven holdat meghagyták és meg­hagyták ezt a negyven négyzet­­méter sarat is. A föld meg igen mély lefelé — mondta ravasz rókaképpel — és ha nincs elég sár, hát lányint oda egy kis vi­zet az ember. Mert aki beteg, annak nem a gyógyvíz a fon­tos, hanem az illúzió, hogy ő gyógyvizet iszik, meg gyógyító sárba csomagolják. A gyógyví­zen elpatkolna, az illúziótól meggyógyul. Azzal kocogni kezdett a po­háron, kivette tárcáját, fizetett, ropogós húszassal. — A mai transportból van — mondta hunyorítva és fölállt. A barátom tűnődve nézett u­­tána. Hitte is a dolgot nem is. És egyre kevésbé hitte, hiába erősitgettem neki, hogy mind­ez igy van, mert amihez egy­zsarnokságról” c. vers angol fordítását szavalta — iszülkfkörü előadó-estjét a Theatre School­ban végighallgatnom. Igazi lel­kes fiatalokból álló gárda sze­repelt. A lelkesedésük és tehet­ségük niagy Ígéret a jövő szín­házlátogatóinak itt Winnipe­gen. A kultúra egyre jobban kezd virágozni itt a prérin is és hiszem, hogy mi magyarok is ki fogjuk venni részünket ennek a törekvésnek támoga­tásából. Domokos Sándor. A LAKOSSÁG egy főre jutó összes reáljövedelme 1961 és 1965 között, vagyis a második ötéves terv időszakában 22 szá­zalékkal növekedett, — közli Láng György, a Központi Sta­tisztikai Hivatal főtisztvis'elője a Magyar Nemzetben. Ugyan­akkor -a parasztság természeti juttatásokból és bevételekből származó jövedelme, 3 száza­lékkal csökkent. — szer az én Péter bátyám hozzá­nyúl .. . — Az lehet — mondta —. hanem az, már lehetetlen, hogy egy hires orvos ilyen ostoba le­gyen. Egyszerre tudtam, mit kell mondani neki, hogy megértse. Meg is mondtam. — Nézd, öregeim. Zsiga bácsi nagyon jól tudja, hogy az az egész sár nem ér egy hajítófát. Segíteni akar Péteren és leg­jobban azzal segít rajta, ha úgy tesz, mintha Péter becsapná. Közben meg ő csapja be, mert csak színleli, mintha elhinné a mesét. A BIBLIÁBÓL “Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt: bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak! örüljetek egek, mert az UR végbevitte, kiáltsa­tok, földnek mélységei, ujjong­va énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa, mert megvál­té az UR Jákobot és Izráelben megdicsőiti magát. Igy szól az UR, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én va­gyok az UR, aki mindent cse­lekszem, aki az egeket egyedül kifeszitem és kiszélesítem a földet magamtól; ki a hazugok jeleit megrontja és a varázsló­kat megbolonditja, a bölcseket megszégyeníti és tudományu­kat bolondsággá teszi. Aki szol­gája beszédét beteljesíti__” És. 44:22-26. NAGY ISTVÁN: A FENSÉGTŐL A HALLJA KENDIG Szerző hazai emlékei, 224 olda­lon. Alkalmas karácsonyi aján­dék. Ára: $3.00. Megrendelhető az “Uj Élet” címén: 1014-10 Ave. N. Lethbridge, Alta., vagy lapunk címén: 210 Sherbrook St., Winnipeg, IVjan. VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 A Kelen Travel Service - Alex A. Kelen Ltd. cég 1467 Mansfield Street, Montreal, Que. ÜZENETEI: Sötér István, Szilaspogony. T Kérdésére válaszoljuk, hogy igenis jár önnek élete végéig a kanadai nyugdija, mivel ön már itt töltött 31 évet és elérte a nyugdij kort. Az ön esetében azonban vissza kell, hogy jöjjön Kanadába és egy évet itt kell töltenie. Ha itt töltötte az évet, utána nemcsak a havi 75 dollárt kap­ja meg, hanem visszamenőleg jár még Sötér urnák 3 egész évi nyug­dij, ami 2—3000 dollárt tehet ki. Sokan azt hiszik, (hogy a kanadai nyugdijat csak 6 hónapig adják, ha iá nyugdíjas visszamegy más ország­ba. Ez téves. Ha itt Kanadában el­éri a nyugdij kort, ami most már 67 esztendő, úgy élete végéig megkapja a nyugdijat, bárból van, Magyaror­szágon, vagy akárhol. Többeknek: Igaz, akik otthon jár­tak a nyáron, sokan kinos helyzetbe kerülitek, ha túlzásba vitték az aján­dék tárgyakat, vagy forint bankje­gyet vásároltak külföldön. Csakis 200 Forintot szabad bevinni Magyar­­országra. Az ellenőrzés az idén szi­gorúbb volt és folyamatosan jobban ellenőrizték, hogy különösen magyar pénzt ne vigyenek magukkal. Ezek kicsempészett bankjegyek és a kül­földön bár olcsón kaphatók, de nem tanácsos azt vásárolni és hazakülde­­ni, vagy hazavinni. Legelőnyösebb, ha IKK,;\-szabadválasztásként küldik, akár a Kelen cég központja Utján Montreálból, akár a Kelen cég meg­bízottjai utján, kik bennünket Kana­da minden nagyabb várasába/n képvi­selnek. Szabó János, Hódmezővásárhely. A kanadai útlevelét meghosszabbí­tották és Feri fia kezében van. Re­méljük, betegségéből hamarosan fel­épül s viszontlátjuk Kanadában! Waliszko József, Végardó. Sajnos, nem volt időm felkeresni, pedig szeretteim volna, mikor szep­temberben tiz napot Budapesten töl­töttem. üdvözlöm a Vajdácskáinkat! Sokan visszamennék, kik a nyug­dij kort elérték, mert hiszen 75 Dol­lár ikkásitva mintegy 2000 Forintot jelent, ami otthon bőséges megélhe­tést biztosit, mig 75 Dollár Kanadá­ban igen szűkös. Még a remélt 105 Dolláros havi nyugdij sem nagyon elegendő Kanadában. De otthon Ikká­­sitva a 105 Dollár igen jelentős ösz­­szeg. A magyar hatóságok nem kifo­gásolják a nyugdij Ikkásitását, mint ez ügyben a Magyar Nemzeti Bank felettes hatóságánál, a Magyar Pénz­ügyminisztérium vezetőségével való személyes tárgyalásunknál megállapí­tottuk. Tehát, ha itt töltött már több mint 25 évet és elérte a 68-ik évet — akkor bátran hazamehet; a nyug­dij érvényes amig él, akár itt Kana­dában, vagy bárhol a világon. 88-91 ON THE EDGE OF THE VOLCANO BY JOSEPH PESTI Through these political lyrics one can follow the true history of a nation in its struggle for freedom. Written by the author from 1952-1956 and broadcast over Radio Free Europe while he was still in Hungary under the Communists. In these 236 poems, the author dares to expose the physical and intellectual hunger and suffering of the era and how the Hungarians progressed to that inevitable eruption of October 23, 1956. Price $6.50. 250 pp. THE JARMAN PRESS 916 Preston Avenue • Charlottesville, Virginia 2 MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS, HOZZÁTARTOZÓK LÁTOGATÓBA, vagy VÉGLEG VALÓ KIHOZATALA. Jegyek részletfizetésre, hivatalos árban. CSOMAGKÜLDÉS: Magyarországra (IKKA), Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába. Fordítások, magyar válóperek, örökösödési ügyek. Dijtalan, szakszerű levélbeli tanácsadás. COLUMBUS TRAVEL Toronto 2B, Ont. |

Next

/
Thumbnails
Contents