Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)

1966-06-14 / 47. szám

Winnipeg, Man. 1966. junius 14. Ti Z ÉV UTÁN Idestova tíz esztendeje an­nak, hogy 1956 októberében fellángolt a magyar nemzet szabadságharca gyűlölt elnyo­móival szemben. Tiz esztendő ugyan nem valami hosszú idő­szák a világtörténelem szem­pontjából, mégis korszakalkotó lehet egy nemzet belső életé­ben, is túl hosszú ahhoz, hogy a régi emlékek elmosódjanak a közvélemény emlékezetében. Különösen érvényes ez a sza­bály akikor, ha vannak bizo­­hyos'körök, amelyeknek kimon dott érdeke, hogy fátyolt borít­sanak ilyen, is ehhez hasonló világpolitikai epizódokra. Nem sokan vannak ma már, akik gyakorta gondolnának vissza azokra a vérzivataros napokra, amikor a magyar nép saját ki­omló vérével irta rövid, de di­cső szabadságharcának törté­netét, korunk krónikájának vaskos lapjaira. 1956 őszén az egész világ megdöbbenéssel figyelte a ma­gyarországi eseményeket. So­kak alvó lelkiismeretét ébresz­tette fel az a tény, hogy egy tízmilliós -kis nemzet — szinte íegyvertelen-üi — fel merte venni a küzdelmet a hatalmas Szovjetunióval, s annak legmo­dernebbül felszerelt haderejé­vel. Amikor pedig a világ -csak­nem minden országának mozi­vásznaiul és TV-ernyőin felbuk­kantak a Budapest utcáin ki­égett szovjet harckocsik siötet árnyai, ezek önmagukban iga­zolták, hogy a szovjet kolosz­­szus elleni küzdelemben nem­csak helytállott a magyar nép, de pozitív katonai eredménye­ket is tudott felmutatni. Akkor —1956 őszién — szinte az egész szabad világ egy emberként fo­gadta be a magyarságot szim­pátiájába, sőt a kommunista elnyomás alatt sínylődő többi keleteurőpai nemzet is remény­től csillogó szemekkel követte az eseményeket. Mint már any­­nyiszor, véres, de dicső törté­nelme alatt, a magyar nemzet megint bebizonyította ko­runknak, hogy még nem halt ki a virtus, s többéves terror­ral sem sikerült elfojtani a sza-DALOLJUNK... VALAMIKOR ÚGY SZERETTEM A VIRÁGOT ... Valamikor úgy szerettem a virágot, Köztük jártam, velük szőttem sok szép álmot. És amikor az a kislány rám­borult egy édes csókkal, Behintettem szőke haját virágokkal. Egyszer aztán szerelmünknek alkonyatján, Másra borult csókos ajkkal az a kislány. Virágokkal volt akkor is szőke haja tele szórva. — Nem szeretem a virágot én azóta. Dr. Sándor—Dr. Jarossy badság utáni vágyakozást egy nemzetben. Azután megint jöttek a szür­ke hétköznapok a maguk ese­ménytelen egymásutánjában. A felkelés alatt fellobbant szim­pátia-hullámok lassan elcsitul­tak, az elmenekültek beleillesz­kedtek a számukra idegen kör­nyezetbe, az otthommaradottak pedig összeszoritott fogakkal tűrtek. Az idő megteszi a ma­gáét, s tiz év után ez a spontán nemzeti felkelés nagy általá­nosságban “néhány elégedetlen diák által kiprovokált fasiszta ellenforradalommá” vált —• kö­szönet az ügyes budapesti pro­pagandának. 1956-ban a világpolitikai helyzet is egészen más volt, mint jelenleg. Akkoriban a két antagonists nagyhatalom még szinte korlátlanul uralta, mind­egyik a maga saját érdekszfé­ráját. Belső ellenzék nem volt, s igy bőven volt alkalmuk időn­ként ki-ki robbantani valahol valamiféle incidenst, hogy ez­által anyagot tudjanak szolgál­tatni a mindig újdonságokra éhes világsajtó számára, s sa­ját népeik szemében igazolják magukat, hogy magas adókat miért is rótták ki. 1956 őszén az Egyesült Álla­mok nem volt hajlandó segíte­ni a magyar népen, annak elle­nére, hogy a Szabad Európa Rádió nem mulasztott el egyet­len alkalmat sem, hogy egy ilyen támogatás reményét é­­lesztgesse a keleteurópai népek szemei előtt. Ellenkezőleg. A magyar nemzet hősies küzdel­mét felhasználták arra, hogy konszolidálják a maguk erősen megingott pozícióját, mig a ve­szedelmes rivális, a Szovjetunió másutt van lekötelezve, s igy kirobbantották az u.n. Szuez-i incidenst, lerohanva alaposan előkészített tervek szerint a gyanútlan Egyiptomot. Szakér­tők előtt ma már semmi kétség REGULÁZÁSOK IRTA: NAGY MIKLÓS A gazda közelebb huzva a lámpát, összeráncolt homlok­kal vetette össze a tavalyi és az idei adókönyvet, mennyivel nőtt meg már megint ez a fi­nánc lajstrom. Közben a nyer­ges lovára gondolt, amelyiknek a töltésen megrándult a lába. A vásárba kéne vinni két sül­dőt, a héten haza kéne hozni az erdőből három öl fát; már nemigen lesz belőle valami, ne­héz fuvart kapni segítségül. Tele volt a töprengéssel s hallotta ugyan, hogy a me­­nyecske lánya beköszönt, de ügyet sem vetett oda. A me­nyecske egyenesen az anyjá­hoz sietett, aki a vacsorát ké­szítette. Valamit susanotoltak ketten. A gazda egyszer csak arra figyel fel, hogy a felesége kifakad: — Ó, az a jáspis kígyó! Ó az az ördögmotóla! Nem emelte fel a szemét, úgy tett, mintha nagyon el volna Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba nem fér ahhoz, hogy ha a Szov­jetunió nem lett volna lekötve Magyarországon 1956 őszén, sohasem merték volna a nyu­gati nagyhatalmak kirobbanta­ni az egyptomi krízist, félve az esetleges szovjet intervenciótól, ami minden bizonnyal bekövet­kezett volna Budapest nélkül. Ez a röpke intermezzo egy újabb ékes 'bizonyítók arra, hogy a magyar nép — ha nem is direkt — de hozzájárult új­ra a világpolitika kormányke­rekének irányításához. Ma, tiz év után a nemzetkö­zi politikai helyzet is gyökere­sen megváltozott. Az egykori hidegháború, a maga megszo­kott kellékeivel lassanként el­laposodott, a mesterkélten bi­zonyos időközönként fellob­­bantott incidensnek elmarad­tak, s az egymással szemben­álló felek lassanként bizonyta­lanná váltak a világpolitikai Hegemónia megszerzését ille­tően. Nem azért, mintha egyál­­, tálában letettek volna korábbi hódító szándékukról, csupán azért, mert észrevették, hogy a körülöttük kialakult világ­kép észrevétlenül megváltozott, s az általuk kialakított hatal­mi koncentráció időszerűtlen­né vált. A korábban meghódí­tott, leigázott, avagy csak gaz­daságilag kihasznált népek las­san rádöbbentek sorsuk tragi­­kusságára, s felhasználva a mindkét tálborban lassanként jelentkező belső feszültséget, megkezdték a rendelkezésűikre álló — sokszor elégtelen, s primitív — eszközökket, hogy 'bebizonyítsák, nékik is van he­lyük a nap alatt. A szovjet-kinai viszály, ame­lyik lényegében nem csupán 196 tore datálódik vissza, de en­nél mélyebbre, a 30-as évek alatti szovjet-kínai ellentétek­re vezethető vissza, annyira elmérgesedett, hogy a vitatko­zó felek szemében többé nem az Egyesült Államok volt a hagyományos főellenfél, ha­nem egymást tették meg a magük legveszedelmesebb el­lenségévé. Ez a kommunista táborban lejátszódó, vérnéllküli foglalva az adóívvel, de most már élesen figyelt minőén szó­ra. A leánya íélhatlkan, sirán­kozó hangon panaszkodott, de a felesége annál nyomatéko­­sabban fejezte ki ellszörnyedé­­set a napamasszony eljárásán. A gazda érezte, hogy ez a han­gos véleménynyilvánítás neki szól. Értse meg, hogy az anyós az: Erzsijükkel pogányul bánik. — Jaj, édes egy jányom, mi­nek adtalak tégedet abba a gyehennába. Hogy a hamuját láttad vóna inkább annak a háznak, nem a küszöbét. Hal­­gasson mán ide, ember micsi­­uaitak ma a lányából. Az ember komoran és gya­nakodva ütötte fel a fejét: — Mi az? Mi lelt bennete­ket? A jegenyetermetü asszony, aki soha nem fog megöregedni, mert abból a fajtából való, a fakanalat odateszi tette csipőjé­­hez és kiosztotta mindenkinek a magáét: — Ugye mondtam, hogy av­val a vénasszonnyal meggyűlik a bajunk. Bezzeg, amikor ide­­lófrált, be nem állt a szája, hogy igy aranyos, úgy gyémán­­tos Erzsi, hogy a tenyerin hor­­dik, hogy aJkár az angyalok öli­­ben. Cseléd kellett neki, nem pedig asszony a fiának. Amióta főd alá rakta az urát, ezt a kiét szegényt hajtja. Húsz lánc fő­det kell ezeknek megdógozni, ő meg naphosszat nyergeli mások küBzöbit. — Dehát mi a baj? Szót se értek az egészből. — Nem ért, mert szélnek e­­resztette a jányát és annyit se gondol rá, mint a kutya a vi­­zentuli kölykire. Eszébe se jut­na megkérdeni, mi van vele. — Mi van? Itt van, látom, nem az árnyéka. — Jaj, maga kőszívű terem­tés. igenis az árnyékát látja. Nézze, hogy lesoványodott ab­ba a purgátóriumba. A gazda végignézett a lá­nyán, akin nem igen látszott a soványkodás. Ugyancsak ki volt öltözve és szép volt, tet­tebb, mint lánykorában. Még a piros hevülés is jól állott ar­cának. — Mondd mán, mi a bajod, mert az anyád sose jut a vé­gire. De az asszony nem engedte lányát szóhoz jutni. Ő jobban küzdelem az abszolút hatalom­ért a maga részéről hozzájá­rult ahhoz, hogy a többi kom­munista párt felocsúdott poli­tikai bódultságából, s észrevet­ték, hogy többé nem érvényes az a szabály, miszerint csak Moszkván keresztül van üdvö­züléshez vezető út az elvhü kommunisták részére. Ez a ki­józanodás azt eredményezte, hogy itt-ott elindultak a pártok a maguk egyéni utjain, tagad­va sokszor a szovjet ellenőrzés jogosságát, illetve a szovjet befolyás eredményességét. A másik oldalon, az Egyesült Államoknak sem sikerült elke­rülni a maga egyéni hatalmi kríziseit. Nemcsak a nemzeti újjászületés rögös útjait tapo­só Franciaország, de egyre több szövetséges mutatott ön­állósági tendenciákat, s ezek főleg a gazdasági vonalon mo­zogták. Ugyanakkor, amikor a nemzetközi politikában az Egyesült Államoknak — óriási áldozatok árán, — sikerült biz­tosítani az annyira drágán megvásárolt hatalmi egyen­súlyt, sőt néha, mint pl. a ku­bai krízis alatt, az amerikaiak­nak sikerült fényes győzelmet aratnáok Khrushchewal szem­ben, a saját soraikban egyre érték a különféle keliemetleusé gek s presztízsveszteség. Az amerikai tekintélyeket megtépázták alaposan olyan je­lenségek, mint pl. Franciaor­szág drasztikus kitörése a NATO-bói, a kínos india-pa­­kisztáni fegyvere© konfliktus, amikor a harcoló felek ameri­kai felszereléssel küzdöttek egymás ellen, olyan felszere­léssel, amelyik eredetileg a kö­zös ellenség: Kína ellen érke­zett hozzájuk, s küzdelmük az egész kommunizmus elleni ázsiai védelmi övezetet össze­omlással fenyegette. Nem is beszélve az u.n. vietnámi kon­fliktusról, amikor negyedmil­­liónyi amerikai katona igyek­szik megvédeni egy szabad né­pet a kommunista veszéllyel szemben, s ez a nép nem akar­ja, hogy mieg legyen védve. S mindezt, az az Egyesült Álla­e.ő tudja adni, mint ez az élhe­tetlen bárány, azokat a ször­nyűségeket, amik vele meges­tek. — Nincs ennek a szegény­nek ott megállása egy miuutá­­ra se. Ha egyet szusszan, már hajtja az a lucifera: eriggy mán te élhetetlen, hozz fát a tűzre, bontsd ki a vermet, hol voltál eddig, siess a padlásra a teíknő­­ért, csak szédüljön le a réto­­iyan, akikor liazatranszportál­­ják, gyógyítsd, bolond anyja. — Mit akarsz hát? Tegyük selyembe, rakjuk az ablakba, vagy mi a fenét csináljunk?! — Édes egy Istenem, de meg pudvásodott a maga szive. Ért­se meg, jó ember, Erzsi az ötö­­uik hónapban van. — Te az ötödik hónapban már a kemencén heverésztél? — Az más! De Erzsi nem az a fajta, gyönge, mint a harmat. Dógozzon, amíg bír a lábán 'áll­ni, de legyen egy kis megállása is. Csalt ilyenkor, vasárnap este engedi el az a kucori vénség. Megkérte szépen az anyósát Erzsi, engedje el kettejüket hó­­napután az ecsegi vásárra, rá­berzenkedett, hogy egy kötő miatt nem hajtják meg a lovat. Az ember látta, hogy az asz­­szonnyal -nem foir zöldágra ver­gődni, a lányához fordult, aki zsebkendőjét nyomkodta kezé­ben. — Mit szólt az urad, amikor eljöttél ? — Nem mer ő szólni semmit, az anyja viszi ott a szót. Az ember ebből megértette, hogy a veje nem is tud a mai perlekedésről, nem is lehetett odahaza. — Hát ml van avval a vásár­ral? — Mondtam legelőször Józsi­nak már a múlt héten, jó lenne a vásáron egyetmást venni. Ő azt mondta, mondjam az any­jának. Most felhoztam az a­­nyásnak, de tüstént rámripako­­dott, hogy húsz kilométerre nem hajszolják a lovat üres szekérrel néhány kacatért. Van neked elég — mondta. Erre ott­hagytam, mert csak porolt vó­na egész este. — Van, persze, van! — vá­gott közbe az anyja — adtam eleget vele. Van miből spórol­ni a másik jányának. Az ember már sejtette, mi­ről van szó. Nem volt kedve tö­mök teszi, amelyik 1956-ban nem akarta magát belekeverni egy esetlege» fegyveres kon­fliktusba, hogy megsegítsen egy tízmilliós népet. Őszintén meg kell vallani, hogy az Egyesült ÁUiamolk helyzete sem sokkal könnyebb, mint riválisáé, a Szovjetunióé. Maga az a tény, hogy mindkét nagyhatalom a maga részéről több vonalon is le van kötve, segítheti a kis nemzeteket ah­hoz, hogy megindítsák a ma­guk jelentéktelen küzdelmét, nemzeti önnállóságulk vissza­nyerése érdekében. Ha az elmúlt tiz esztendő történelmi s világpolitikai mér­legét elemezzük, nem vitatható az a tény, hogy az főleg pasz­­szivákat mutat fel mindkét nagyhatalom számára, s az el­nyomott nemzetek ezeken a “passzívákon” keresztül igye­keznek kiharcolni a maguk ön­állóságát, megszabadulva a sokszor nemkívánatos vendég­től, vagy az erőszakkal impor­tált politikai-ideológiától. Sok kis nemzet számára ugyan je­lenleg a helyzet reménytelen — többek között ez Magyaror­szág sorsa is — de ez a tény nem zárja ki, hogy a fejlődés, a belső erjedés egykor majd csak kikényszeríti az elnyo­móktól azokat az engedménye­ket, amelyek nélkül nem lehet nemzeti önál'ló'ságról, demokrá­­iiáról, s szabadságról beszélni. De maradjon meg az emlé­kezetben az az egyszerű tény: ha törésre kerül a sor, a nagy­hatalmak mindig is csak saját egyéni érdekeiket tekintik leg­fontosabbnak. Magyarország, s az 1956-os magyar forradalom tanulsága legalább is ezt bizo­nyítja. SZABARIENSIS. Dr. Gaál Imre a Lengyel Magyar Szövetség uj elnöke Magyarországi magyar DR.RACSMÁNYBÉLÁ a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitoba! gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a Portage és Main st. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! A múlt hónapban tragikusan elhunyt Dr. Csendes József helyét a 'LMlSZ vezetésében Dr. Gaál Imre v. ni. tkir. műszaki tanácsos töltötte be, miután a a f.é. junius 3-án megtartott ü­­iéser.i, amelyen a vezetőség len­gyel és magyar tagjai nagy számiban jelenteik meg, alap­szabályszerűen és egyhangúan úgy döntöttek, ihogy az első aielnök vegye át az elnöki tisz­tet. — Ez a döntés annál is in­kább örvendetes, mert egy min­den tekintetben megfelelő, na­gyon képzett okleveles mérnök és egyben jogi Doktor került Szövetségünk léiére, aki egyben, mint igen jó katolikus ember a budapesti iSzt. Imre kollégium kiváló növendéke volt. Jielen sorok írójának azért is rend­kívül ismert és elismert sze­mély, mert a 7-évvel ezelőtt Chicagóban életre hivott EMKE jubileumi Bizottságnak egyik rendkívül odaadó lelkes tagja. További nagyjelentőségű e­­semény a LM.SZ életében, hogy ugyancsak egyhangúlag ikét uj igazgatót is választottunk vitéz Lehoczky Lajos v. m. kir. tüzér­ezredes, az USA egykori MHBK főcsoportvezetője és Dr. D’íAl­­bert Ferenc a chicagói Conser­vatory College elnöke szemé­lyében, aki egyben művészi Committee-ink első Chairman­­je lett. — Az uj elnök és igaz­gatók tiszteletére a chicagói OLD HIKORY — Vén Diófa vendéglőben junius 5.-én, este szükfcönü társasvacsorát ren­deztünk, amelyen a vezetőség­ből az uj elnök Dr. Gaál Imre és az ügyvezető aielnök Dr. Ripa Károlyon kívül, 10-eru vet­tek részt. — A háziasszonyi tisztet a magyar származású vendéglős lengyel származású felesége a lehető legkitűnőb­ben látta el, :az étlapon magya­ros ételek és magyar bort fel­szolgálva. —• A műsorvezető irányításával, a cigány a len­gyel és magyar Himnusz elját­szásával kezdte, majd az el­hunyt elnökre való emlé­kezéssel, “A fonóban szól a nóta” és “Itthagyom a faluto­kat nemsokára’’ előadása után, az uj elnök tiszteletére és Frá­ter Lóráiiidra emlékezéssel a “Száz szál gyertyát” és “Ott ahol a Maros vize ...” dalokat énekelte el, cigányzene kísérete mellett. A rendkívül meleg és barát­sággal teli 'este egy felejthetet­len napot jelentett és fog je­lenteni mind a lengyel, mind a magyar vezetők számára, a­­kik a Lengyel Magyar Szövet­ségben, annak önzetlen célki­tűzéseiben mind nagyobb e­­gyetértéaben és határozottab­ban kívánnak közreműködni. Dr. vitéz Sólyom Fekete István, titkár és a LMSZ sajtó-osztály vezetője. A BIBLIÁBÓL “Örülnek majd és örvendez­nek benned mindazok, akik ke­resnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a te szabaditásodat: Magasztal­tassék fel az Isten! Én pedig szegény és nyomorult vagyok. Siess hozzám, óh Isten! Sege­delmem és szabaditásom vagy te, Uram! Ne késsél!” (Zsolt. 70:5-6.) * * * “Az ifjúkori kívánságokat kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet a szerete­­tet, a békességet azokkal egye­tembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy a­­zok háborúságokat szülnek.’’ (H. Tim. 2:22-23.) Magyar Hanglemezek A LEGOLCSÓBB ÁRON Kérje ingyenes lemezár jegyzésűinket. Szappanos Recordings 3046 E. 123rd St., Cleveland, O. 44120 Telefon 561-5524. *"'Wlil I 'IP TflT Imii váb'b folytatni a vitát. Felállott es-indult az istállóba, ebben'a zsinatban nem tud nyugodtan gondolkozni. Félig úgyis künn volt az eisze a nyergeslóinál, váj­jon lohadt-e valamit a daga­nat. Ahogy kilépett a tornácra, a sötétben valaki elugrott az ab­laktól és igyekezett a lépcsőn eltűnni. A felpaprikázott gazda dühbe gurult és ugyancsak rá­kiáltott: — Ki az? — Megállj, mert letöröm a derekad. — Én vagyok apámurani. Ne kiabáljon úgy, összefut a fél falu. A veje volt. Rávall arra a mé­lák természetére, hogy nem mert bejönni csak az ablakon ies'kelődött. — Mi a fene van veletek? — Én nem tudom, apám­­urani. Az erdővágás miatt vó­­tam el hazulról, ahogy hazajöt­tem, nekem áll édesanyám, hogy Erzsi se szó, se beszéd, elszaladt hazulról. — Gyere be az istállóba, hadd beszéljék azzal az élhetetlen fejeddel. Az apóis először a lovat néz­te köriül, újra átborogatta ece­tes vizzel, megveregette a nya­kát, beletörölte Szügyébe a nedves kezét, aztán előszedte vejét, aki keserves arccal várta, hol kezdi az apósa. Az öregnek tetszett, hogy a veje ilyen pil­­ledten áll. — Hát most mi lesz? Mire végzed? — Eljöttem Erzslér, hazavi­szem — húzta ki magát. — Hoztál kikérő nászna­gyot? — Ne csináljon mán, apám­­uraiíi, komédiát a bajunkból. — Csinál a sánta ihekuba. Mibe perdoltak össze anyádék? — Erzsi a vásárra szeretne menni, édesanyám váltig azon van, nem érdemes a lovat üres szekérrel olyan messze hajtani. — Hát nézd, én úgyis süldő­ket akarok vinni a vásárra, de evvel a lóval nem indulhatok. Állj a sarkadra, ennyit megér az apósod. Erzsinek is eleget teszel. Én meg visszaadom a fuvart, úgyis hordjuk az erdő­ből a fát, amig meg nem eresz­kedik az idő. Ki a fene látott ilyen rokonságot, amelyik nem segít egymáson ? Látta a vő arcáról, hogy jól halad a dolog. Még a fát is si kerül berántani a héten. — Na, eriggy most haza, mintha itt se lettél vóna. Erzsi mingyár utánad megy. De most aztán ne élhetetlenkedjél! Én nem bábáskodom veletek min­den héten. A végin az egész falu rájön, milyen tedd-ide­­tedd-oda fráter vagy. A vő megkönnyebbülten i­­gyekezett ki az udvarból, a gazda pedig megdörzsölte jó­kedvűen ecetszagu kezét. De a házban ibennt összeráncolta homlokát: — Na, lesz vacsora? A két asszony föllebbent a lócáról és sietve láttak a tála­lásnak. A lány rakta a tányéro­kat és akarta hozni a tálat. Az apja rászólt: — Te meg, jányom elmond­­tad a mondókádat. Most vedd fel a kendődet és erigy haza. A két asszony ijedten kuta­tott az ember arcán, de azon' kemény elhatározást látott: — De édesapám! — hülede­­zett a lány. — Csak nem kergeti el va­csora nélkül?! — próbált védel­mére kelni az asszony. Az em­ber dühösen vágott az asztalra. — El én! Nem fog szégyent hozni a fejemre. Ha valami ba­ja van, intézze el ott a tetthe­lyen, azér van ura. Nekem ne fusson minden szire-iszóra az unyja szoknyájához. No, mit állsz, mint Lót felesége! Ha még az ura megtapogatta vó­na, de egy kötő miatt ilyen cir­kuszt csinálni! A leány megsértődve és könnyekkel -küzködve rohant az ágyhoz, durcásan magára terítette a nagykendőt és lobo­gott kifelé az ajtón. Az anyja kővé meredve bámult, aztán utána akart menni, de az em­ber kemény tekintete vissza­tartotta. Az ember belevágott a kenyérbe, jókora karéjt szel­ve: — Na, mi lesz hát avval a vacsorával? * * * A menyecske sietve lopózott a kerítések mellett és szivdo­­bogva nyitott be az utcaajtón. Még sírni is elfelejtett a nagy ijedelmében. A tornácon az ura állott. — Hát te hol voltál? — Elmentem egy kicsit haza anyámékhoz — szepegte. Aztán nem bírta tovább, rádőlt az lí­rára és kitört belőle a zokogás. Az meg a vállát simogatta, hát­ra tolta a nagykendőt és csó­kolta a könnyes arcot. Úgy érezték, mintha újra egymásra találtak volna. KELEN TRAVEL ALEX. Á. KELEN LIMITED - Alapítva 1925-ben IKKA UTAZÁS TUZEX Kanadai főképviselete Propánbután gáztűz­helyek kaphatók. Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal Hajó- és repülő­jegyek hivatalos árfolyamon. Csomagok Szlovákiába. — Tel.: 842-9548 2 MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS, HOZZÁTARTOZÓK LÁTOGATÓBA, vagy VÉGLEG VALÓ KIHOZATALA. Jegyek részletfizetésre, hivatalos árban. CSOMAGKÜLDÉS: Magyarországra (IKKA), Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába. Fordítások, magyar válóperek, örökösödési ügyek. Díjtalan, szakszerű levélbeli tanácsadás. COLUMBUS TRAVEL Toronto 2B, Ont.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents