Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)

1966-06-14 / 47. szám

Hősök emlékünnepe Bulláiéban Május 29.-én Buftaloban, a Lengyel-Magyar Szövetség he­lyi csoportjának Dr. vitéz Só­lyom Fekete István, a szövet­ség központi titkára, Chicagó­ból, tartott beszédet a hősök emlékére. Szép szavakkal adózott a magyar hősök emlékének s kö­zéjük sorolta a közei múltban elhunyt Dr. Csendes József LMiSZ alapitó elnökét is. A hőstök után méltatta az EMiKE nagy érdemeit, a két világhá­ború közötti időiben folytatott ■munkáját s kérte az összma­­gyarság támogatását Erdély védelmében. Majd beszélt a Lengyel-Ma­gyar Szövetség jövőjéről és nagy felelősségéről. A magyar és lengyel nép hagyományos .barátságáról és kijelentette, hogy ennek a két nemzetnek a többi keleteurópai államok­kal összefogva kell egy hatal­mas tömböt alkotnia, © gátat emelni úgy a pánszláv, mint a ipángermán törekvésekkel szemben. Andróczi Ferenc LMiSZ igaz­gatósági tag mondott köszöne­tét az értékes beszédért és kér­te Dr. v. Sólyom Fekete Ist­vánt, hogy biztosítsa Dr. Ripa ügyvezető alelnököt a buffaloi csoport bizalmáról és hassanak oda, hogy az elhunyt Dr. Csen-' des helyébe a központi vezető­ség olyan önzetlen, tevékeny s becsületes embert válasszon, mint alapitó elnökünk volt, a­­ki nemcsak szép szavakat han­goztat, hanem cselekszik is. Gámán Imre. Alphonse Ouimet, a CBC elnö­ke keményen kitartott a “This Hour Has Seven Days” körül felcsapott vitában. Amint mon­dotta: a szóban forgó két ‘host’ nem üti meg a CBC etikai standardját. (Globe and Mail fotó) Cleveland magyar társadalma egységesen ünnepeli CLEVELAND, O. — A Cleve­landi Szabadságharcos Kör nagysikerű és meleg baráti hangulatban lezajlott vacsorá­ra hivta össze Cleveland ma­gyar társadalmát és az Emlék­­uizottság munkájában közösen együttműködő szervezetek ve­zetőit, illetve 'küldötteit. A díszvacsora az ország és Kanada Clevelandiban ülé­sező szabadságharcos vezetői­nek megismertetését célozta s ennek megfieilőeu minden asz­talnál egy-egy más városiból ideérkezett és egy-egy helyi «izabadságharoos-fcöri tag ült együtt a cieveHandi résztvevőik társaságában. A vacsorán jelenvoltak az Egyesült Magyar Egyleteikbe tömörült szervezetek képvise­lői, valamint a M'tLBK, GSuBK, Vitézi Rend, az MFB és a vele együttműködő elszakított területi szervezetek képviselői, az AM'SZ küldöttei és a Hun­gária Szabadságharcoís Mozga­lom vezetősége, a Magyar Cser­készszövetség és még sok más szervezet és az egyházak kép­viselői. A díszvacsorán, amelynek Iráti B. Géza volt a ceremó­niamestere Ft. Vitéz Baán, a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség amerikai elnöke mon­dott beszédét, amelyben hang­súlyozta, hogy “a 'Szabadság­­harcos Szövetség nem tartja k i sa játithatónak az 1956-os forradalom szellemét ...” a­­hogy a forradalom alatt "sem kért senki a másiktól enge­délyt, vagy igazolványt, hogy a közös ellenség elen harcol­hasson — még a fegyverek sem voltak egyformák, hát még a megoldások: — úgy mi is test­véri érzéssel akarunk menetel­ni mindenkivel, aki a közös célért harcol, akár balra, akár jobbra helyezkedjen is el mel­lettünk.” Üereoen István, a Szövetség politikai bizottságának tagja angoinyelven ismertette a lYOngresiSzushoz intézett em­lékiratot, amely a kommunista kormányokkal kapcsolatos ke­reskedelem veszélyeire hívja tel a figyelmet. Pásztor László, a Szövetség főtitkára, aki egyben az Orszá­gos Koordináló Bizottság ügy­vezetője a lu éves évfordulóval kapcsolatos nemzetpolitikai munkákról számolt be, hang­súlyozva, hogy a szabad világ ■magyarságának példás együtt­működése teszi .lehetségessé, hogy az évfordulói ünnepségek ne csak a megemlékezést, ha­nem a magyar nép sorsának jobtorafordulását is szolgálják. A díszvacsora közönsége mindhárom felszólalást meleg ünnepléssel tetszésnyilvándtás­­sal fogadta s ugyancsak ün­neplésben részesítették a Nyu­gatoldali Magyar Református Egyház lelkészét, Nt. ELEK ÁRON-t, aki a terem rendelke­zésre bocsájtásával, s a Sza­badságharcos Kört, amely a Női Bizottsággal együtt, a va­csora nagyszerű megrendezé­sével járult hozzá az est sike­réhez. A vacsora közönsége so­káig maradt együtt az USA és Kanada más városaiból ideér­kezett szabadságharcos kül­dötteik társaságában, akiket Iráti B. Géza mutatott be a clevelandiaknak. Magyar könyvek KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL: Maróthy-Meizler Károly: Prohászka-Hármas­könyve, bőrdiszkötésben ...................................$14.40 Paula Néni Szakácskönyve.................................... 4.25 Bernolák szótár .......................................................... 5.80 Hungarian Textbook and Grammar ................ 5.25 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen ............. $3.90 A nő a pokolban is ur ........... $3.90 Anatomy of Revolution (U.N. jelentés, angol) 1.20 Nt. Rúzsa Jenő: Kanadai magyarság története (510 oldal) ...................................... 2.50 Rába Margit: A rettenet évei (247 oldal) ......... 2.50 Angol nyelvtan és beszélgetés (95 oldal) ........... 1.75 Kostya: Édes anyanyelvűnk (105 oldal)........... 1.00 Halász: Tatárok a Széna-téren (256 old.) fűzve 3.60 Rendelését küldje 10 cent szállítási és csomagolási költség hozzáadásával Money Orderban. Magján csek­kekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. Végtelen bájos Meséskönyv 3.- D.M. fűzve, 4.- kötve. Verses kötet Barabás Zsuzsától .................. 2.50 D.M. Megrendelhető bank utján való átutalással: $1.— B. Barabás Zsuzsa, 43 Essen — Holst. — Halster­­hauser Str. 112, West Germany. Tibor Diószeghy, Hammtorwall 1|lll., 404 Neuss|Rh., West Germany címen, a szerző léleküditő verses füzete: “Ma Hinni Nehéz ...” — Ára 50 cent. Délvidék 25. évfordulójára való visszaemlékezésben közöljük a még kéziratban fekvő “DÉLVIDÉK TRAGÉDIÁJA — TITo- SZLÁVIA PORTRÉJA” c. munkából az alanti fejezetet, ame­lyet folytatásokban adunk ki. BURJÁN GYULA: Szerb-infernó Délvidéken 1944 augusztusában, a román árulás következtében a szovjet haderő behatolt a Kárpátme­­dencébe. 1944 őszén már Dél- Kelet Európát is vörös tüznyel­­vek nyaldosták körül. A balkáni német haderő vfoz­­szavonulásban volt, emberfelet­ti harcokban morzsolódott ere­je. Az orosz vezérkar a Duna mentére helyezte a déli hara­pófogó szárát és szerette vol­na, ha a német egységek az osszeos uikandó harapófogóban maradnak. A német haderő mel lett vállvetve harcoltak a fia­­tal-iu sz tasák. Lépésir ől-lép ésr e húzódott vissza a német-vonal, súlyos bért fizettek érte Tito és Sztálin egységei. Bácskában a magyar honvédség és csend­­őrség birkóztak az előretört orosz haderő egységeivel. Bács­ka északi részén orosz egysé­gek és szerb titóista-partizá­­nok voltak, feladatuk az lett volna, hogy a Bácskában har­coló honvédséget és csendőr­­séget megakadályozzák a DU­NÁN való átkelésében. Hős csendőrségünk 1944 októberé­ben utolsónak hagyta el ÚJVI­DÉKÉT, kemény küzdelem és sulyoisi áldozat árán mégis át­keltek a Dunán, hogy a Dunán­túlon tovább folytathassák az anti'bolsevista harcot. * * * 1944 októberében, amig hon­védségünk, csendőrségünk, gyermek leventéink és bátor egyetemistáink életüket áldoz­ták MAGYARORSZÁG minden talpalatnyi tföldjéért, addig! — megindult a polgári és katonai “politikusok’’ egy jórésize kö­zött a lavirozás, kimosakodás és “orientálódás” az oroszok, valamint az angolszászok felé. Mindegyik a maga egyéni kis “pecsenyéjét” szerette volna már előre megsütni, de min­denesetre nem a becsület és az erkölcsi világrend jajára. A politikusok mentek előre a “nép” nevében, de kifelejtették a 14 millió magyar sorsát és jö­vendőjét. Egy kis csoport politikus és a honvédség 90% -a világosan látta az ország jövendőjét, is­merte a bolsevizmus teljes esz­mei és gazdasági komplexu­mát, kizáróan csak azért és ezért a harcot nem adták fel, az eldobott keztyüt felvették, bár minden épeszű ember vilá­gosan látta, hogy az orosz henger a nyugati hatalmak jó­voltából, végig fogja seperni nemcsak Magyarországot, ha­nem fél Európát, hogy egyszer megvonja figyelmeztetőként Nyugat és Kelet mesgyéjén a BERLINI-FALAT. A magyar honvédség eskü­jéhez, az Istenhez és az Or­szághoz híven teljesitette a pa­rancsát, bár tudta, hogy sor­suk ímegpecséltetett, de vé­res helytállásaikkal azt igazol­ták, hogy a BOLSEViZMUS­­SAL soha nem lehet megal­kudni, sem megegyezni, mert, aki azt hirdeti, az vagy konok, vagy őrült, vagy korlátolt, vagy a NEMZET tudatos ellensége, a mai nyelven szólva “népeile­­nes”! A harc ilyen lelki atmosz­férában folyt egészen 1945 áp­rilis 4-ig, amikor MAGYAROR­SZÁG a Szovjetunió gyarmat­­birodalma lett és a Kárpátme­dence 14 millió magyarja pe­dig “háborús bűnös” ... * * * Magyarország “egykori” mi­niszterelnöke ©migrációs (nap­lójában e-szavakkal elmélke­dett arról az időről, amikor a hadiállapotban lévő Magyaror­szág honvédsége és karhatal­mi alakulataink, a m. fcir. csenőrség, felszámolta a Titóék által irányított partizánbandá­kat, igy siratta el a szerb par­tizánokat: “... Borzalmak története ... (amelyéket) ... őrültek, (go­nosztevők és gyávák követtek el ...” Mindenki azt ir, amit akar, vagy ahogy azt lelkialfcata 'dik­tálja, de egészen bizonyos, hogy a Iszerb kir. emigráció ilyen konfesszióra nem kapha­tó. Nos, forgassuk a filmet visz­­sza. A “Borzalmak története” Délvidéken. Téved az olvasóm, ha azt hi­szi, hogy az 1941-es délvidéki katonai akcióról fog hallani beszámolót. Arról is pontos ri­portot Írtam, egykor “szerep­lők” meghallgatásával, abban a munkában, amiből ezt a részt is kiemelem és a magyarok 'ér­teiméiben és vérző szivében gra­vírozom be, ezzel a mottóval: Öcséid ... bátyáid .. . húgaid ... nénéid vére aa ÉGRE kiált! Amikor a harcos alakifiatok átviharoztak a déli végeken, a nemzet nem menekült, otthon maradt, mert ők jelentik min­den évszázadban: az ezeréves nemzetet, azt a tömeget, akik magukban hordozzák a jelent, és véres nászukban fogamzák a jövendőt. Amit a Csonkaországban, ugyanúgy az elszakított terüle­teken, egy .titokzatos, LÁTHA­TATLAN-KÉZ felirta a KÁR­PÁTMEDENCE boltozatára: Hazádnak rendületlenül, Légy hive ó magyar, Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod, kell! Bácska népe otthon maradt. Titóék megjelentek a poron­don, most már nyíltan folytat­ták azt a vérengzést, amit 1941-íben nem tudtak befejezni partizánként. Ekkor kezdődik DÉLVIDÉK tragédiája. A balkáni szerb-nacionalista morált Tito partizánjai és bí­róságai képviselik. A vorfcás ösztönök emberei hozzáláttak a délvidéki magyarok (és né­metek) kiirtásához. Erről aka-i rok beszámolni. 'Sajnos, részle­tesebb ismertetésbe nem bo­csátkozhatok, mivel igen rö­vidre ikontemplált tudósításom. (Folytatás a 4. oldalon) Winnipeg, Man. 1966. június 14. 3 Az Amerikai Magyar Szövetség tiltakozása Telegram Photo Alexander Kisin, 18 éves toron­tói tanuló, értékes nemzetközi matematikai dijat szerzett. Nyertese lett annak a tanulmá­nyi versenynek, amelyen Onta­­rióból, Quebecből, New York államból és öt külföldi ország­ból több, mint háromezer pá­lyázó vett részt. Az amerikai matematikusok szervezete (és más szervezetek) rendezésében megtartott verseny pályázói­nak 80 perc alatt különböző matematikai feladatokat kel­lett megoldaniok. Alexander édesapjával és azóta elhunyt édesanyjával, Lengyelországból vándorolt Kanadába, 1958-ban. Azt tervezi, hogy a torontói Egyetemen tanul tovább ma­tematikát és fizikát. (Telegram fotó) EGY VADÁSZPÁLYA ELEJE ÉS VÉGE. Mióta Coppée megirta rólam a Scénes Hongroises elő­szavában, hogy mekkora nagy vadász vagyok, azóta nincs sem­mi nyugtom és pihenésem. A legjobb ismerőseim azzal állíta­nak meg az utcán: “Mikor küld már nekünk is néhány nyúl at?” Mások viszont vadászatokra hívnak, nem győzöm magam ki­mentegetni; pedig már eddig is elég sok olyan jó tulajdonságot fogták rám barátaim, amiknek hiányát folytonosan tákargat­­nom kell. No, legalább ennek az egynek a terhét lerázom ma­gamról. i Nem voltam én vadász sohasem. Ámbátor némi sikereikkel dicsekedhetném. A tiszttartó kisasszonyai (akik azóta öregasszonyok valahol), amikor diák­koromban hazakerültem a vakációkra, velem járkálgatva a faluiban, egy fehér verebet pillantottak meg egy pajta tetején. A fehér veréb nagy ritkaság, megöregedett, megősizült, bizo­nyára tapasztaltabb a többinél, valóságos Deáik Ferenc lehe­tett a verebek között. A szép kis Mariska igy szólt hozzám: — No hires, üsse le azt a verebet, ba tudja. Szó nélkül vettem föl egy követ, a veréb felé hajítottam, s a szegény kis állat holtan pottyant a lábainkhoz. Az öreg Filcsik, aki a kapuajtóból nézte az eseményt, biz tató teg kurjantott fél: — Biztos kezed van, fiacskám. Jó vadász lesz belőled valaha! Mariska és Panni elsápadtak a holttest láttán. — Menjen, maga, csúnya gyilkos! — 48 — Ceausescu Nicolae, a román kommunista párt főtitkárának isovinista és történelem hamisí­tó nyilatkozatát a New York Times vezető helyen közölte. Az Amerikai Magyar Szövet­ség teljes egészében magáévá tette Dr. Czikann-Zichy Móric egyetemi tanár, az lAlMSz kül­ügyi bizottsági tagjának tanul­mányát s azt, tiltakozásának kifejezéséül, beküldte a New York Times szerkesztőségé­nek. A tárgyilagos tanulmányt a világlap, szokatlan sajtóeti­kát követve, még (szemelvé­nyekben sem közölte. Dr. Czi­kann-Zichy tanulmányát az a­­iábbiakban adjuJk: Levél a Szerkesztőhöz, Ceausescu Nicolae, a román kommunista párt főtitkárának legutóbbi beszéde ismét Közép­­európa felé irányította a világ közvéleményének figyelmét. Románia nyilvánvalóan lazí­tani kívánja kapcsolatait Szov­­jetoroszország felé, de ugyan­akkor, amint azt Mr. Dávid Binder, az önök belgrádi tudó­sítója helyesen állapítja meg, Ceausescu beszédéből az is ki­tűnik, hogy a kommunista uralom előtti harcias romáin ®o­­vi..iz.mus ismét felújult. Romá­niát ebben minden valószínű­ség szerint a vörös kínai kom­munista ideológia nacionaliz­musa irányítja. A román sovinizmus látha­tóan főleg Magyarország és a két-millió magyar ellen irányul akik az ország legnagyobb ki­sebbségi csoportját alkotják. A trianoni, az Egyesült Államok által sohasem ratifikált, béke­­szerződés szakította el ezt a nagyszámú magyarságot anya országától s kényszeritette ar­ra, hogy idegen uralom alatt éljen. U|gy az Amerikai Magyar Sző vétség, mint a magyar szárma­zású amerikai állampolgárok ne vében, szeretnék Ceausescu fő­titkár beszédében előforduló, két történelmi hamisításra rá­mutatni, hogy ezzel is bebizo­nyítsam a romániai “nemzeti kommunizmus’ soviniszta szel­lemét. Ceausescu azt állítja, hogy a román nép évszázadokon ke­resztül idegen uralom alatt volt kénytelen élni a Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben. A két elsőnek említett tartományra vonatkozó állítása megtelel a valóságnak. Ezek a XIII. szá­zad folyamán nyerték el önál­lóságukat, de már a XV. szá­zadban török fennhatóság alá Miikor az első rossz szárnypróbálgatást megírtam, hai­­lottam, amint súgva mondtad az idegeneknek a hátam mö­gött, hogy valahogy ne halljam: — Jobban ir, minit Jókai. Ez a gyerek éppen úgy ű’, mint Kossuth. Nagy ember ez! A bolhát csak ezerszeresen nagyítja a mikroszkóp, te százezerszeresen nagyítod környezetedet, hogy majd fényes környezetben lehess. Micsoda önzés ez, Dénes? De ha téged boldoggá tesz, én nem bánom. Mikor jössz, délben, lábujjhegyen lépkedsz, hallom, mi­lyen. óvatosan nyitod az ajtót, nehogy fellkölts, mert érzed, tökéletesen meg vagy győződve, hogy az egész Európára ár­talmas dolog lehetne, ha idő előtt költenél föl. Ha lekü'Mieleik, hogy eredj le a (boltba, lés hozzál négy Virginiát az utolsó forintomon, látom az ablakból, mikor jössz, és leolvasom az arcodról, amint a hatosokat csörgeted, hogy ekképp gondolkozol: — Tejbe-ivajba fürdőnk! Szörnyű nagy ur ez az én öcsém. Csak már hamar lenne meg palatínus, hogy én is zöld ágra vergődjem. Te vagy, öreg Dénes, a legboldogabb ember a világon! AZ ÜGYES-BAJOS EMBER. — Szabad! Az ajtó megnyílik, lassan nyikorogva, s betolja rajta legelőször a jobb vállát Toportyán Mihály uram. Azután beér­keznek a többi testrészek is, de nem minden, akadály nélkül. — Ejnye te, nini... Csiba, kilincs! Beleakad az ember testi ruhájába. No nézd, nézd ... Szerencsés jó reggelt kívá­nok, tens fiskális ur. De jó, hogy itt találom, mert azért jöt­tem, nem egyébért, mivelhogy úgy esett, azt mondja az any­jukon!: “Eredj be, fiam, la fislkáriushoz, már mint a teenis úr­hoz, és vidd be neki az írást, ha 'beteg nem volnék, magam eihelődnék fel . . .” Mert biz az megbetegedett, a jó pára, pedig mondtam nekij a nyavalyásnak: “Erzse, mért nem huzol köd­mönt ilyen hűvös időben?” Nem is emlékszik még ilyen őszre eleven ember. Azt mondják, valami planéta az égen elkoppan­— 45 — kerültek. Teljes függetlensé­güket csak a múlt század má­sodig felében kapták vissza. Az erdélyi románság telepü­lésének története más. Erdély a magyarok honfoglalása óta szerves részét képezte Magyar­­országnak és semminemű tör­téneti bizonyíték nincs arra­­nézve, hogy ott a honfoglalás előtt egy román államalakulat létezett volna. A tárgyilagos történészek többsége, akiket nem befolyásoltak a román nemzet eredetére vonatkozó különböző romantikus elméle­tek, megegyeznek abban, hogy a románok beszivárgása Er­délybe ä XIII. században vette kezdetét és erősen felfokozó­dott akkor, amikor a török hó­dítás veszélyeztetni kezdte Moldvát és a Havasalföldet. E két tartomány lakossága egy­­részének szabad elhatározásán múlott, hogy a ibiztonjságot nyújtó Erdélyben magyar fenn­hatóság alatt (kívántak élni, mintsem a zavaros havasalföl­di és moldvai körülmények kö­zött. Még súlyosabb törté nelem­­hamisitást követett el Ceauses­cu főtitkár akkor, amikor azt mondotta, hogy 1940-ben né­­met-názi nyomásira, hazája kénytelen volt Erdély egy ré­szét átengedni a “Salscista Ma­gyarországnak”. Ha 1940-iben egy középeurópai ország fas­­cistának volt minősíthető, úgy ez Románia volt. Már 1937-ben amikor a német nyomás még nem nehezedett teljes erejé­vel Középeurópára, II. Károly király véget vetett a parlamen­táris uralomnak Romániában s Goga Ok tavié nt, egy. antisze­mita csoport vezetőjét nevezte ki miniszterelnöknek. A zsidók üldözése már akkor megkezdő­dött. 1938-ban totalitárius jellegű egypártrendszer alakult ki Ro­mániában és egy évvel később Honi Sima, az összes nemzeti szocialista pártok legradikáli­­sabbjának, a Vasgárdának ve­zére, helyet foglalt II. Károly kormányában. Ebben az idő­ben aligha lehetett a román nép széles rétegeinek körében ellenállást észlelni ezen totali­tárius törekvések ellen. Csak 1943-lban, amikor Hitler vere­sége nyilvánvaló volt, fordult a román közvélemény a Szö­vetséges Hatalmak felé. Amikor 1940-ben a román és nem a magyar kormány kérte a német-olasz döntőbíróság i­(Folytatás a 4. oldalon) VIDÁM ÍRÁSOK Azért (hát azt mondja anyjukon!, hozzam be az írást sürgősen a téns fiskális úrhoz, mint ösmerősömihöz, keresse ki vele a pénzt ... Mi a ködmönt (bizonyltjuk, hogy megvolt, a téns fiskális ur pedig bizonyítsa az írást, hogy megvolt. De elő is kotorászom már. Melyik zsebembe is tettem, no? Hopp! Most jut eszembe. A Zsuzsi leányom kicserélte reggel a pruszlikomat. Pedig a másik pruszlikomba volt. Ejnye, Zsuzsi, Zsuzsi, de nagy galyibát csináltál! .. . No, semmi az — majd behozom, kérem alássan, a jövő héten ... MIKSZÁTH KÁLMÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents